Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-22 / 44. szám
1979. február 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Inter» balett 1979 Megkezdődött a szocialista országok első balettmüvé- szeti találkozója. A Fővárosi Operettszinházban - a Pécsi Balett bemutatójával — megkezdődött az In- terbale'tt *79 címmel megrendezett nemzetközi tánc- művészeti seregszemle. A képen: Részlet Tóth Sándor: „Etűdök cimbalomra" cínfü balettjéből Tallózás a múltban Népnyúzó földesúr Tiszafüreden SárkÖzy Mihály tiszafüredi földesúr a XVIII. század végén került Tiszafüredre. Szegény emberként érkezett. Itt aztán — mert jó népek lakták Füredet — meggazdagodott. „Ide jött a pokolból egy úr, és összehívta az összes nemeseket. Mondja nekik: hallják-i kentek! Itt hever ez a sok jó föld parlagon, eljövök és megtanítom kenteket gazdálkodni .. Meg is tanította őket, de ő nem dolgozott, csak parancsolt. Annyi földet kért csak, amennyit két ökörrel egy nap alatt körülbarázdol. Lett is földje elég, a Jánosállásnál, az lgari út szélén bevetette a földbe az ekét, és egy nap alatt háromezer hold földet körülkarcolt magának... Ez volt az 1790-es években. — mint Hajnal István visszaemlékezéseiben olvashatjuk. Kegyetlen földesúr volt, „utálta a népet, de a nép is ütet. Abban az időszakban csak jajmalom vót, meg szárazmalom. A jajmalmot azt kézzel hajtották, fábul vót a fogaskereke, három-négy ember összefogott, asztán kézzel hajtották. Hát bizony, mikor egy zsák búzát lehajtottak, nagyon sokat elmondták, hogy jaj... Akkor szélmalom nem vót csak egy Füreden, a Sárközyé... Mikor észrevették, hogy itthon van Sárközy, a szél fúj, bementek hozzá, aztán mondták neki : nemzetes uram, tessék megengedni, hogy megőrölnék a malomban! Pusztuljatok a főd alá, rohadt parasztok ! Nem engedte nekik.” Erről a malomról kapta, a Morgókért a nevét. „Volt neki egy malma és nem engedte, hogy a parasztok őröljenek rajta. Nem kemegették a kerekeket és nyikorgóit. Ilyenkor a parasztok mindig azt mondták, hogy „morog mán Sárközy”. Mikor meghalt, elnevezték Morgókertnek.” Ma Morgó utca a neve. Sárközy a szegénynépet ostorozta, hóhérolta, ezért a nép megátkozta, hogy vesse ki a föld. Ügy is történt... „A temetőben van egy magos sír. Az egy vármegye bírája vót, aki ott van eltemetve. Rettenetes kegyetlen vót a szegény néphez, nagyon sancolta őket. És mikor meghalt, hétszer vetette ki a főd a gyomrából. Hétszer találták reggel a koporsót a főd tetejin. És hogy többet ne vesse ki, telehányták terméskővel, hogy többször ne kelljen eltemetni.” Pásztor Lajos, aki a Morgó utcában lakik, még a század elején hallott Sárközy Mihályrók Gyermekkorában az idősebb fiúk mutatták neki ezt a sírt a temetőben, s mondták, ez az az ember, aki mikor eltemették, kibújt a sírból. Kérdezte is a nagyapjától, hogy igaz volt-e? „Á, ne hidd el, kisfiam. Ü mesélte el, hogy is történt. Mikor eltemették, akkor a szűrösök (a parasztok) éjjel kimentek és kivették koporsóval együtt és szétverték. Ez vót a nép bosszúja. Akkor újból eltemették másnap és a pandúrok őrt álltak addig, míg azt a nagy követ a tetejére rá nem tették.” A követ állítólag hat bivaly húzta a borsodi hegyekből. Mások szerint is a földesurat hatalmas átok kísérte: vesse ki a föld, ott se legyen nyugodalma! És háromszor találták a holttestet a sír mellett, háromszor hántolták újra a sírt. Akkor helyezték a halom tetejére azt a követ. Hogy mi történt a valóságban, azt Hajnál István is lejegyezte: „Mikor már elég erősnek érezte magát a néppel szemben, azt mondta: addig nem halok meg, míg szegény emberen szántott kenyeret nem-eszek. De az Isten ezt az egy kérését nem adta meg, hanem a népét, azt igen. Mert a nép megátkozta, hogy a föld vesse ki. Ügy is járt, mert a föld háromszor vetette ki. Vagyis háromszor dobták ki az emberek a sírjából.” 1824-ben halt meg. Sírköve még ma is látható a volt füredi református temetőben. A sírhalom szokatlanul magas, a bokrok már szinte teljesen benőtték, de a legenda még mindig él. Füvessy Anikó A Szegedi Opera vendégjátéka Mozart-oper a Szigligetiben II rádióban A Tanácsköztársaság irodalma ötrészes előadássorozat, korabeli humoros írás, irodalmi magazin, memoárrészlet, vitaműsor filmtörténészek beszélgetése egyaránt helyet kapott a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulóját köszöntő rádiós irodalmi műsorok között. Március 7-én jelentkezik először Az írók és irodalom a Tanácsköztársaságban című sorozat. Az első adás álialá- nos áttekintést nyújt a korszak irodalmi és kulturális helyzetéről. A hetente jelentkező műsor a továbbiakban bemutatja a korszak líráját Juhász Gyula, Tóth Árpád, Babits Mihály, Somlyó Zoltán, Kassák Lajos munkásságának tükrében, és megismerteti a hallgatót Móra Ferenccel a — lírikussal. A sorozat ötödik adása az irodalmi publicisztikával foglalkozik — Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső és Krúdy Gyula művei nyomán. A szatíra sem hiányzik a visszaemlékezésekből: Vitatkozom a burzsujjal címmel félórás összeállítás idéz Nagy Lajos, Karinthy Frigyes és Bródy Sándor korabeli humoros írásaiból. A tűz márciusa címmel 45 perces zenés, irodalmi műsort készítenek a rádiósok március 21-re — Ady Endre, Babits Mihály, Várnai Zseni, Lányi Sarolta, Juhász Gyula alkotásaiból. A filmművészet is „terítékre kerül”: Nemeskürthy István és Garai Erzsébet filmtörténészek beszélgetnek a rádióstúdióban a korszak alkotásairól. Ezenkívül a vitaműsor sem hiányzik majd a programból: Aradi Nóra. Kö- peczi Béla, Szabolcsi Miklós és József Farkas az értelmiségnek a Tanácsköztársaság idején betöltött szerepét elemzik. Bőséges választékot kínált e hét eleje a komolyzene kedvelőinek. A hétfőn elhangzott zenekari est után kedden már a Szegedi Nemzeti Színház vendégjátékának tapsolhatott a szolnoki Szigligeti Színház közönsége. Ezúttal Mozart Don Juan című operáját vitték színre. A Lorenzo da Ponte szövegére komponált invenciógazdag, vérbő mozarti muzsika korlátlan lehetőséget kínál az énekeseknek mind technikai, mind zenei képességeik megcsillogtatására. A címszerepet éneklő Liszt-díjas Gyimesi Kálmán nemcsak nemesen zengő bariton, de szövegmondása is remek, s színészi játékban is az egyik legmeggyőzőbb szereplő volt. Don Juan-ja illúziót keltő. Igen tetszett a II. felvonás 1. képében az életet habzsoló, ördögi kedvvel komédiázó kalandor, világfi színészi megformálása, s a valóban hódító hangvétellel varázslatosan előadott szerenád. A Kenessey Gábor életre keltette Leporello rendkívüli jellemű gazdájának még méltó párja lenne, ha „minden hájjal” megkentebbé, rafináltabbá, lázadásaiban s meghu- nyászkodásaiban még kont- rasztosabbá válna. Basszusá szép, s a második felvonásban színészi játéka is felsza- badultabb, színesebb volt. Általában az opera minden szereplőjére elmondható, hogy igen muzikálisan, igényesen oldotta meg feladatát, így az örökké féltékeny, mindig csalódó és bosszút állni akaró Donna Elvira figuráját megjelenítő Bajtai Horváth Ágota is, aki az előadás során mindvégig megbízhatóan, szépen énekelte nehéz szólamát. Gyönyörűen csengő szoprán Bálint Ilona hangja, aki Donna Annát személyesítette meg. Különösebb színészi játékra nem ad lehetőséget a szerep, ám Mozart kárpótolja a figurát s így az énekesnő meggyőzhette közönségét, biztos muzikalitásáról s zenei formálókészségéről. Párja, Don Ottavio meg- szólaltatója a Liszt-díjas Réti Csaba volt. Az opera legsta- tikusabb hősének tűnik ez a figura. Szegény Don Ottávió folyton szenved, együttérez Donna Annával, állandóan csak ígérgeti a bosszút, s árnyékként kíséri kedvesét. Talán, ha Réti Csaba több férfias szenvedélyt próbálna lehelni Don Ottávió személyébe, kevésbé lenne sápadt ez a szerep. Ám szépen szárnyaló, lírai tenorját s gyönyörű zenei megoldásait szívesen hallgattuk. Don Gonzalót, a kormányzót a komoly méltósággal zengő, basszus hangú Szakály Péter személyesítette meg. Végül de nem utolsósorban feltétlen őszinte elismerést érdemel Berdál Valéria érdemes művész csilingelő szopráné, elbűvölő Zerlinája, akinek méltó partnere volt a kissé együgyű, faragatlan, féltékeny, ám mégis szimpatikus Masetto szerepében Takács Sándor. Az opera legkedvesebb, legéletteltelibb szereplői voltak. Az előadást Galambos Maya rendezte, a könnyen, ötletesen variálható díszlet Székely László munkáját dicséri. A .zenekart Pál Tamás Liszt-díjas karmester vezényelte. Herényi Bogáta Kedvenc helye a böngé- szeknek: egyéves a szolnoki antikvárium: a csöppnyi helyiségnek már kialakult törzsvevőköre van, ellátásának frisseségét pedig budapesti szállítások biztosítják Edigey Mister MacAreck . FORDÍTOTTA: ||y|P^P| BÁBA MIHÁLY ^ 26, ______ V alaki elterjesztette, hogy a Yukon folyó mellett halfeldolgozó gyárat építenek. Mindenekelőtt a fehér lazac feldolgozását tervezték. Ilyen gyár megváltás lenne a folyó partján lakók számára. Rengeteg munkásnak adna kenyeret. Alaszka gazdasági fejlődése főleg az aranybányászatra támaszkodik. A túlzott kitermelés és gépesítés következtében azonban egyre kevesebb embert foglalkoztatnak. Alaszka nagyvárosaiban állandó munkát találni így bizony nem köny- nyíj. Azok az esztendők már elmúltak, amikor az arany- lelőhelyeken leverték a cölöpöt és óriási kincsre tettek szert. Észak romantikája engedett a magasfeszültségű tornyok és a mechanikus földhányó gépek előtt. A halfeldolgozó gyár építésének javaslatát a helyi hatóság is támogatta. Társulást hoztak létre, amelynek az volt a feladata, hogy felvásárolja és feldolgoztassa a fehér lazacot. Elindították az akciót. A részvények többsége a kis emberek kezébe került. Különösen a folyóparti települések lakói vásároltak, hogy így bizonyítsák jogukat a „fehér lazachoz”. A hatóság nyomására a bankok az újonnan alakult konszernnek középlejáratú hitelt nyújtottak. .Banki garanciákkal vásároltak gépeket és más berendezéseket. Épületeket emeltek, gépeket szereltek a hal- feldolgozáshoz és konzervdoboz-készítéshez. Mivel más ipari centrumoktól távol voltak, helyben kellett univerzális kombinátokat teremteni, amelyek cinkezett bádoglemezből dobozokat készítettek, konzervvé dolgozták fel a halat, dobozba zárták és a hulladékból hallisztet készítettek. Végre minden kész volt, és a gyár termelni kezdett. A munkások gyorsan megtanulták az új szakmát. Autókkal, hajókkal vitték az óriási mennyiségű fehér lazacot. A raktárakban nőttek a dobozhegyek. A készáru vándorolt tovább , az Egyesült Államok üzleteibe. A nagykereskedők már néhány hét múlva értesítették a konszern vezetőségét, hogy a hírek nem a legjobbak, az árura „nem harapnak”. Ezért nagy reklámot csaptak az amerikai sajtóban. Áz autósztrádákon hatalmas táblák jelentek meg ezzel a felirattal: Csak alaszkai lazacot vegyél! Az eredmény nullával volt egyenlő. A feldolgozott hal eladása nem csak hogy nem nőtt, hanem a kombinát beindítását követő fellendülés után visszaesett. Még a nagyon drága reklámhadjárat ellenére is csökkent. Az amerikai fogyasztók egyszerűen nem akarták vásárolni az alaszkai terméket. A vezetőség úgy határozott, hogy komoly mértékben leszállítja az árakat és külön prémiumot fizet az eladóknak, ami talán fellendíti a piacot az újabb termékek előtt. Eltelt egy idő és a kereskedelmi igazgatónak kellemetlen hírt kellett közölnie az igazgatósággal — ahelyett, hogy emelkedett volna az eladás, még jobban csökkent. A gyárnak óriási veszteségei voltak. A további árengedmény lehetetlen volt. Már •így is a termelési ár alatt adták el. Ilyen helyzetben a bankokat nyugtalanította a konszern anyagi helyzete és a hatóság nyomása ellenére úgy döntöttek, hogy megtámadják a további hiteleket. Az üzlet az üzlet. A konszern a csőd szélén állt. Világos volt, hogy még két, három hónapig húzni lehet az időt és akkor be kell jelenteni a fizetésképtelenséget. Ebben a helyzetben legfeljebb az államkincstár kapja meg az adót, a bankok a hitelt. Ellenben a rengeteg kisember, halász elveszti a megtakarított pénzecskéjét. A konszern vezetősége szünet nélkül tanácskozott. Az egyik viharos ülés' idején, amikor kétségbeesetten keresték a katasztrófa elkerülésének módját, a felügyelő hatóság egyik tagja szót kért és furcsa javaslatot tett. Bejelentette, hogy van egy barátja — amerikai pénzember —, aki nagyon ügyes és nagy gyakorlattal rendelkezik. Ide kellene hívni, és megkérni, hogy segítsen. Elvégre ebben nincs semmi rizikó, mert a cég helyzete úgyis reménytelen. A javaslatot elfogadták, és még ugyanazon a napon táviratot küldtek New Yorkba, egy bizonyos Henry MacArecknek, A válasz szintén táviratilag érkezett. Mister MacAreck elfogadta elvben a javaslatot, hogy foglalkozik a konszern megmentésével, csak azt kérte, hogy részletes adatokat küldjenek a cég helyzetéről, mint például a mérlegről, a hitelezőkről, a fizetések határidejéről és a cég készítményének eladási módjáról. Az adatok kézhezvétele után a pénzember két hetet kért, hogy megismerkedjen a helyzettel. Ezután megérkezett Alaszkába és kérte, hogy hívják össze a vezetőségi ülést. MacAreck úr referátumában részletes analízist adott a vállalat helyzetéről. A cég hibája, hogy kimondottan hitelekre támaszkodott. Ez tette lehetővé a nagy zuhanást, amikor a bankok felmondták a hiteleket és megtagadták a további kifizetéseket. Saját erőből kellett volna tartalékot teremteni, hogy a gyár túlélje a kritikus időszakot. A vezetőség képviselői megmagyarázták, hogy a konszern részvényesei elsősorban halászok és helyi kisemberek. A nagy tőke nem érdeklődött az ilyen befektetés iránt, ami pedig a bankhiteleket illeti, egyedül csak a hatóság nyomásának engedve éltek vele, a hatóságéval, mely érdekelt volt az iparosításban azon a területen, ahol sok munkanélküli van. Éppen ezért a bankok már az első alkalmat megra-s gadták, hogy megtagadják a további hiteleket. MacAreck úr tudomásul vette a magyarázatot, hangsúlyozva, hogy az ő figyelmeztetésének elsősorban elméleti jellege van, mert úgy sincs semmi jelentősége ennek a hibának a helyrehozásához. Mert, ha új részvényeket adnának is ki, nem találnának rá vevőt a piacon. Ki vásárolná meg az olyan cégnek a részvényét, amelyről köztudott, hogy csőd szélén áll? MacAreck vizsgálata kimutatta, hogy a vásárlók a kedvezményes ár ellenére sem akarják az alaszkai árut vásárolni. Miért? A konzerves dobozokon az igazságnak megfelelő felirat van, hogy lazac-konzervet tartalmaz. A doboz kinyitása után a vevő fehér húst lát, pedig mindenki tudja, hogy a lazac húsa rózsaszín. így tehát a vevő úgy érzi, hogy becsapták, mert igazi lazac helyett másféle halat adtak el neki, rosszabbat, valószínűen tonhalat. A konzerv Ugyanolyan ízletes, mint a rózsaszínű lazac, de a vevő elhatározta, nem vásárol többet annak a cégnek a termékéből, amelyik rászédte. Bizonyítja ezt az is, hogy az ára sokkal alacsonyabb, mint a rózsaszínű lazác-konzervé. A vevő tudja, hogy a lazac az egyik legdrágább hal. Éppen ezért nem hisz abban a cégben, amelyik oly olcsón adja el az igazi lazacot. (Folytatjuk)
