Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-21 / 43. szám

1979. február 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A .nyomdai rekonstrukció részeként angol-belga gyártmányú könyvgyártó gépsort helyeztek ütőmbe a debreceni Alföldi Nyomdában. A gép nyomósebessége 300 méter percenként "Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 160 oldalas zsebkönyvből 10-12 ezer készíthető egy óra alatt. A gép üzemeltetéséhez 9-10 dolgozó elegendő. Hagyományos technikával 100 -120 ember tud ilyen termelékenységet felmutatni Bányaipari tanácskozás a munkavédelem fejlesztéséről QTP-tájékoztató A lakosság takarékbetét­állománya tavaly több mint 17 milliárd forinttal növeke­dett, s az év végén elérte a 125 milliárd forintot — kö­zölte Szirmai Jenő, vezér- igazgató az OTP tegnapi saj­tótájékoztatóján. Egyebek között beszámolt arról, hogy a múlt évben elkészült 88 ezer lakás 90 százaléka a Takarékpénztár közreműkö­désével, több mint 12 milli­árd, forint hiteltámogatással épült. A legnagyobb bányaveszé­lyek — a sújtólégrobbanás, a vízbetörés és a gázkitörés — elleni védelem és meg­előzés fejlesztése a legfonto­sabb feladat — hangsúlyoz­ta Kavolya László nehéz­ipari miniszterhelyettes a szén-, érc- és ásványbányák igazgatóinak és biztonság- technikai vezetőinek országos munkavédelmi tanácskozá­sán, amelyet a Bányaipari és a Vegyipari Szakszerve­zettel közösen tartottak teg­nap a Nehézipari Miniszté­riumban. — A múlt évben csökkent ugyan — öt százalékkal — a balesetek száma, de jelen­tősen növekedett a halálos kimenetelű szerencsétlensé­geké. Gyorsítani kell tehát a biztonságtechnikai fejesz- tést, szigorítani az ellenőr­zést, hatékonyabbá tenni a munkavédelmi oktatást. Öt napig csonka a család Kisújszállás, városszéli pa­latetős kockaház. Óvatosan nyitom a kiskaput, amikor az L-alakú udvar végéről éles női hang sivít. — Nem takarodsz ki!? Ta­karodj ki! Nem mondtam? Tanácstalanul állok a ka­puban, őszintén szólva ennyi­re egyértelmű fogadtatásra nem számítottam. Rövid ta­nakodás után mégis befelé igyekszem, észrevéve a hang tulajdonosát. Most ő lepődik meg. — Ne haragudjon a kiszó­lásért, nem oda címeztem. Ez a flancos kutya, ha nyitva felejtem az akolajtót, rögtön beoson nyalakodni. Mindjárt végzek az etetéssel, várjon már addig! Kizavarja a gubancos ház­őrzőt, bereteszeli az ajtót, a juhoknak lucernát visz, az apróléknak kukoricát hint. Tíz perc is eltelik, mire lete­lepedhetünk a konyhában. — Egész nap ez a verkli. Az uram eljár dolgozni, im­már tizenhat éve, rámmarad a temérdek jószág, a két gye­rek, a sütés, a főzés gondja. Péntek este érkezik, hétfőn reggel indul vissza. A fizetés­re nem panaszkodom, havi hat-hétezret is megkeres a rakodóknál, igaz, hármat vissza is visz. Betöltötte az ötvenet, szeretik Pesten, is­merős a brigád, mindenki, így erre a tít évre — ha bírja — már nem akar hazajönni. Két utcával arrébb N. J-t otthon találom. Éppen egy terebélyes akácfa gyökereit csákányozza. Amikor a több kevesebb — Betegállományban va­gyok — restellkedik, bár az ütései ezt szemernyit se iga­zolják. — Fáj a lábam, rá­esett egy vas. A hétre még kiírtak, így unalmamban ezt a fát cibászolom az asszony­nak. Jó lesz az apraja, gallya a kályhába. Különben N. J. is a fővá­rosban dolgozik az ERÖKAR- nál. Olykor öt és fél ezret is hazahoz a borítékban. Hétfőn indul, pénteken jön. Munkás- szálláson él, esténként ritkán Eljárók és bejárók olvas, rendszerint a barátok­kal jár sörözni. A különélés havi kétezerbe, olykor többe kerül. A város szövetkezeteiben, iparvállalatainál jelenleg 450—500 embert (szakmunká­sokat, betanított és segéd­munkásokat stb.) tudnának azonnal alkalmazni. Ami a fizetést illeti, a tejipar pl. 2 ezer 700-at ajánl, a MEZŐ­GÉP 2 ezer 300-at, a Fékon Vállalat és a Gyógyászati Se­gédeszközök Gyára egyaránt 2 ezer 900 átlagot kínál. Ingázók Az eljárók között mintegy 250 az ingázó, azaz aki reg­gel megy, este jön. A csalá­dok, az otthon maradottak szempontjából az ingázás szerencsésebb eset, bár az érintetteknél a napi utazás és a munkaidő így is eléri a 10— 14 órát. Miért ingáznak na­ponta? Ujj Lajos pl. az AG- ROBER-nél műszaki ellenőr, a megyét járja, munkaköri kötelessége az utazás. Nagy Lajos gépésztechnikus pedig örményesre utazik dolgozni. Havi négyezret keres, fiatal­ember, de a jó kollektíváért vállalta a törődést. Ugyanakkor szinte minden otthon élő, dolgozó családtag, feleség bevallotta: nehezebb a helyzete, rossz ha eljár a férj, hiszen az élet temérdek nagy, és apró gondja rájuk­szakad. Nem beszélve arról, hogy a tartós különélés, a vándorélet, hány család, há­zasság alapjait kezdi ki. A vándormunkások zöme ötven év körüli, és amikor egykoron munkaképeskorba léptek, a vidéki ipartelepíté­sek még gyerekcipőben jár­tak. A megszokás nagy úr, és 5—10 évvel nyugdíjazás előtt az ember már ritkán változtat munkahelyet. Nem vitatom az eljáró munkaerő létjogosultságát, jelentőségét, mivel jó néhány foglalkozási ágazat (kőolaj­és földgázkutatás, építkezé­sek, vasút, közlekedés, szállí­tások, stb.) elképzelhetetlen nélkülük. Az eljárók között azonban a kelleténél több tizenéves fiatal fiú és főleg lány is akad. A fiatalok is A péntek esti záhonyi vo­natról egy csapat 16—20 éves lány zúdul le. Könnyű szóra bírni őket. — Pesten dolgozunk, ki itt, ki ott. Zömmel a fonóban, meg a gyógyszeriparban. — A kereset? — Két és fél ezertől négy­ig. Hogy teszünk-e félre? Még kevés is! Elmegy a diszkóra, az albérletre, új cuccra nem is futja. Legtöbbünket segí­tenek otthonról is, pénzzel, kajával. — És a szabad időben? — Tánc, lógunk, nézgelő- dünk, meg az utcát járjuk. Klasszak a kirakatok, mindig akad valami érdekesség, bal­hé. — Nem fárasztó ez így? — Megszoktuk. Jó a ban­da, meg általában addig csa­tangol mindenki, míg férj­hez nem megy. Elvégre egy­szer fiatal az ember. Igaz, egyszer fiatal. Joguk is van a szórakozáshoz. Csak az a nagy szabadság, és fel­ügyelet nélküli önállóság, ami minden átmenet nélkül a nyakába szakad egy 14—16 éves lánynak, nem biztos, hogy jó irányba igazgatja egy se gyerek, se felnőtt életét. Ráadásul a kereset is elúszik, még rendszerint kevés is. Pénteken hazaröpülnek, és hétfőn minden kezdődik elöl­ről. A beszélgetéskor elmond­ták, nem tudták, hogy a Fé­kon kisújszállási gyárában 2 ezer 900 forint az átlagkere­set, és azt se nagyon, hogy jelenleg milyen új helybeli munkaalkalmak adódnak. így aztán a csillogó, nagy lehető­ségeket kínáló nagyvárost választották sokadmagukkal. Legalább is addig, amíg férj­hez nem mennek ... D. Szabó Miklós Ki gyártson csavart? Interjú dr. Juhász Ódám nehézipari államtitkárral „Miikotlósok“ Palotáson Kikelt az idei első 25 ezer darab kiskacsa a Palotási Ál­lami Gazdaságban. A pely­hes kis jószágok 28 nap alatt 40—50 grammos súlyban lát­ták meg a napvilágot. A gaz­daság korszerű keltetőjében már 22, egyenként 10 ezer to­jást befogadó gépet üzemel­tetnek, február végéig körül­belül 60 ezer kiskacsa hagy­ja el a „műkotlósokat”. Már­ciusban mind az 56 berende­zést üzembe helyezik, és a tavasz első hónapjában leg­alább 300 ezer víziszárnyas kerül majd a keltetőből az előnevelőkbe. A tenyésztői rendszer eb­ben az évben 2 millió 900 ezer darab víziszárnyast nevel fel, 120 ezerrel többet, mint az elmúlt esztendőben. Pecse­nyére átszámítva ez mintegy nyolcezer tonna kacsahúst je­lent. A rendszer igazodva a világpiaci kereslethez, meg­kezdte az Angliából impor­tált kisebb testű, szárazabb húsú törzsalapanyag szaporí­tását. A két kiló körüli sú­lyú, nem vízen, hanem szá­razon, legelőkön tartott im­port fajtából az idén 170— 200 ezer kacsát nevelnek fel. A jószágtartásnál olyan ta­karmányozási receptúrát al­kalmaznak, amely lényegesen csökkenti a kiadásokat. Az új tápanyag mázsánként 70 forinttal olcsóbb, amellett, hogy a víziszárnyasok súly- gyarapodása is a kívánt mér­tékű. A harmadik vegyipari kar­bantartási kollokviumon részt vett és előadást tartott dr. Juhász Ádám nehézipari ál­lamtitkár. A plenáris ülés után megkértük, beszéljen a tanácskozás jelentőségéről, aktualitásáról: — Látszólag teljesen üzemi jellegű feladatnak tűnik a karbantartás, de ez is mint minden ténykedés, népgaz­dasági összefüggéseket rejt magában. A felújítás, a javí­tás szervezettségénél, haté­konyságánál a legnagyobb akadályozó probléma a hát­tér iparok hiánya vagy nem megfelelő fejlettsége. Az üze­mek kénytelenek a karban­tartási feladatok egy részét maguk elvégezni, mert nin­csenek meg azok a szolgál­tató, javító, alkatrészgyártó bázisok, amelyek hivatottak lennének e tevékenység na­gyobb hányadát a gyárak, a vállalatok válláról levenni. — Állandóan visszatérő gond, a rossz alkatrész- s anyagellátás. — Nagyon szomorú a lát­vány, amikor az üzemekben járva a gépműhelyekben, például egy vegyipari válla­latnál; csavarokat, szerelvé­nyeket gyártanak. Nem vol­na szabad ilyen dolgokkal foglalkozniuk, de kényszerből csinálják. Az efféle csavar­gyártás termelékenysége, mi­nősége messze elmarad az er­re szakosított vállalatok mu­tatóitól. — Előadásában említett „jó példákat”, találni ezek között Szolnok megyeit? — Különösen kiemelném az anyag- és raktárgazdálkodás­nak azt a mintaszerű megol­dását, amit a Tiszamenti Ve­gyiművekben alakítottak ki. Az első nekifutás eredmé­nyeképpen mintegy tízmillió forint értékű anyagot tudtak felszabadítani készleteikből... — Nemzetközi viszonylat­ban hol áll a hazai karban­tartási munka? — Saját teljesítményünket csak akkor tudjuk megfelelő­en értékelni, ha azokéhoz vi­szonyítjuk, akik a világban ezt legjobban csinálják. Nem­zetközi összehasonlítás után meggyőződhetünk arról, hogy a problémák e területen ha­sonlóak, mint a termelésben. A termelékenysége ezeknek a munkáknak fele, vagy még kevesebb mint a legkorsze­rűbb hasonló gépi felszerelt- ségű külföldi üzemekben. A lemaradás oka: A munkain­tenzitásban meglévő különb­ség, s a nem megfelelő szer­vezettség. Ma már a karban­tartási tevékenységnek jó né­hány korszerűbb módszerét ismerjük, mint az úgyneve­zett tmk. Ez csak egy lehe­tőség a sok közül. A kollok­viumon elhangzó előadások a tapasztalatcsere, az új, a jobb módszerek elterjesztésének egyik legalkalmasabb mód­Mindent géppel A múlt év augusztusától üze* mel a Héki Állami Gazdaság Agrokomplex rendszerű 1040 fé­rőhelyes szarvasmarhatelepe. Teljes kapacitását augusztusra éri el, jelenleg a férőhelyek fe­le van kihasználva. A nagyüzem Holstein Friz állományának na­pi istállóátlaga a téli hónapok­ban megközelítette a 14 litert. A gépesített telep működéséhez, az állatok ellátásához két mű­szakban mindössze 62 dolgozó szükséges. Felvételeink a hazai viszonylatban egyik legmoder­nebbnek számító szarvasmarha­telep mindennapjaiba engednek bepillantást. Az istállók előterében elekt- KépOk 8 lOgmOdBMCbb romos pásztor vigyáz az ál- ... .... .. . .... latokra szarvasmarhatelep hétköznapjaiból Az etetés mindössze néhány percig tart a TAK—7-es típusú géppel Kézi erőre csak a véletlenül elhullott takarmány miatt van szükség Ellető. Zuhany szülés előtt... ... és íme az újszülöttek T. KATONA LÁSZLÓ képriportja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom