Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-18 / 41. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. február 18. Lángész Ezen nevet a... — Végre egy kicsit már jobban is figyelhetne! — mondja az étterem vezetője a pincérnek. — Tegnap öt tányért tört el, ma négy poharat. Kíváncsi vagyok, mit fog holnap összetörni... — Holnap semmit. Holnap csúsztatok! * * * — Szerkesztő elvtárs, valóban olyan rossz a regényem? — kérdezi kétségbeesetten a fiatal szerző. — Egyáltalán nem! Sőt: ez a legjobb kézirat azok közül, amelyeket ebben az évben nem fogadtunk el. * * * A mama korholja a kis Károlykát: — Nem tudtad, hogy ilyent nem szabad csinálni? — Tudtam, csak elfelejtettem. — De ugye többet nem csinálsz ilyet? — Ha nem felejtem el. akkor nem csinálok ... * * * — Kérem szépen, mi az a kaviár? — még soha nem ettem, de szívesen megkóstolnám. — A tokhal tojása. — Akkor hozzon nekem kettőt lágyan. * * * — Tíz deka szalámit vettem és maga két véget adott hozzá! — Ez tévedés! Csak az egyik a vége ... — Hát ez? — Az az eleje. * * * Két barátnő beszélget. — Tudod drágám, azt hiszem, én vagyok a legboldogabb lány a világon! Hiszen ahhoz a férfihoz megyek feleségül, akiről oly sokáig ábrándoztam ! — En pedig azt hiszem, drágám, ez semmiség ahhoz a boldogsághoz képest, amit akkor érez az ember, amikor olyan férfihez megy hozzá, akihez egy másik nő akart férjhez menni! J ó, hogy találkoztunk — szorongatta a kezemet Szepezdi —, már írni akartaim neked, érettségi találkozóra készülünk. Képzeld, megtudtam, hogy Krecsmarek, a volt matematika tanárunk még él. Már jóval elmúlt nyolcvan éves, beszéltem a fiával, megígérte, hogy elhozza a találkozóra az öreget. Azt kérded, hogy mikor és hol lesz a találkozó? Pénteken ötkor a lakásomon tartjuk az előzetes megbeszélést, gyere el. A telefonkönyvben megtalálod a címemet. Két Szepezdi van, én a Schnaucerfalvi utcában lakom. Pontos legyél! Hogy jutok el a Schnaucerfalvi utcába? — tűnődtem pénteken fél ötkor. Taxival megyek, akkor ötre feltétlenül odaérek — határoztam el magam. A sarkon találtam egy taxiállomást, öt ember várakozott kocsira. Megkezdődött a körkérdés: — Bocsánat, önök közül kik vannak együtt. Azt szeretném ugyanis tudni: hányadik vagyok a sorban? zemérmes rügyekkel ingerkedett a tavaszi szellő. Hazafelé tartott a házaspár. Félúton betértek az óvodába, hogy kései szerelmük gyümölcsét, kislányukat a további óvásitól megszabadítsák. Immár hárman folytatták útjukat a kanyargós úton. Az egyik kanyar tisztást vágott le a sorakozó házak előtt. Két kutya kergette egymást a még törékeny pázsiton. Az mindjárt látszott, hogy nem csak úgy kutyafuttában kergetőznek. Bizony szimatot kaptak, a tavasz mámoros-könnyű illatát, és a két kutya hirtelen egy nagy kutya lett. — A kutyafáját! — mordult félhangosan a férfi. S ezt a várható kérdéstől való félelmében tette. Amitől tartott, formát nyert a lányka pici, de — máskor mindig dicsért — fogékony agyában. Amit az emberi kultúra gazdag tárházából eddig merített, elegendő volt, hogy a kérdést világosan, jó érthetően feltegye. Máris kiröppent csücsöri száján, mely nemrégen még durcásan birkózott az uzsonnamorzsákat leradírozó zsebkendővel. — Mit csinálnak a kutyák? — És hogy a kérdést nyomatékosabbá tegye, hoz- zátoldott, egy elnyújtott „hm”-öt is, ami azt jelentette, hogy nem tágít, és kész újból kérdezni. Mivel a szülők ismerték Freud Zsiga műveit a nemiségről, az ő vigyázó szelleme szellemében válaszoltak. Szabad képzettársítással próbálták helyes megvilágításba helyezni természet és ember, technika és természet szoros összefonódását. A médyiélektani kutatások eredményei adták az anya szájába a mindenre körültekintő szavakat: — Csuklós kutyák, kislányom. — Az apának csak egy „igen”-re futotta, amit felesége mondatára akasztott sietve. Ahogy a kislány tánclépésben vonszolta őket, gondolatai is úgy rángatóztak: hol szülőfalujába rán- dult, ott nagy pofonnal zavarták el a karám mellől, ha a lovak szerelmeskedését leste, hol meg könyvek fölött görnyedt: gyermekkori szexualitás, elfojtott nemi ösztönök, gyermeklélektan.. és kavarogtak fejében a Koloszár Gábor: Csuklós kutyák szexuális élet betűkbe köviiilt útvesztői. Sehogy sem tudta eldönteni, mi a helyesebb, ha befogja a lánya száját-szemét, ami fojtás a nemi ösztönök puskaporos hordójára, vagy a kitárulkozó természet eme váratlan nyílását a „virág-méh” iskolapéldával magyarázza a zsenge nemiség második felének első harmadában levő teremtménynek. A szóban- forgó kutyák, mivel a kultúra képviselői nem dobálták őket kővel, sem husáng nem dagasztotta hátukat, tovább természeteskeditek, és nem úgy érezték a helyzet forróságát, ahogy a természet társadalomba tömörült képviselői. A házaspár izgalma és felháborodása énthető. mert ez idő tájt a nyilvános, utcán űzött szerelem csak abban az esetben volt megengedhető, ha a nap már hivatalosan is lenyugodott: az időpontot a helyi újság percnyi pontossággal közli (hátoldal, jobbra fent) továbbá, ha a szóbanforgó helynek, legyen az az északi, vagy a déli féltekén, megvilágított erőssége nem haladja meg az általános utcai világítás luxértékét. Mivel ezek a feltételek az út által leszelt tisztáson egyáltalán nem tudtak megvalósulni, most-már teljesen érthető a megrökönyödés. Azt ugye meg kell említeni, hogy nem gyökerezett íöldbe a lábuk, hanem hősiesen továbbmentek, mintha mi sem történt volna. Közben a férfit már gyakorlati gondok rágták. Műszaki ember lévén, tudta, hogy a kör íve és sugara közötti egyenes arány e nagy kanyarnál jó hosszú ívet ad, s ha az íven maradnak, a kislány amúgyis tág látószöge sokáig képes a szemrontó eseményt befogadni. Gyorsan felidézte a kör képleteit, és azonnal rádöbbent, hogy hibát követtek el, mert egy szelővel a távolság lényegesen csökkent volna az útkanyar kezdete és vége között. Már-már megszidta magát. mikor eszébe ötlött a szelő és körív között tornyosuló „magasság”. Nem kell részleteznem, mennyire örült, hogy nem vezette tévútra kis családját. Ez ugyanis premierplanba hozta volna azt, ami az útról barna folt volt. Tehát a férfi boldog volt, hogy nem tértek le a rendes útról, s az enyhe fejbólintás, csöppnyi mosoly- lyal, a matematika minden- hatóságának szólt. közben az asszony idegesen várta a következő kérdést. De a kislány vidáman ugrált karjaik közt, hintázott, csoszogott, kacsázott, és semmi hajlandóságot nem mutatott kérdezésre. Az asszonyt ez módfelett nyugtalanná tette, ugyanis háromtól ötig egymásba függő kérdés alatt szokott a gyermek hallgatásig fáradni. Várta a „mitől, miért, hogyan csuklanak ?” mintasorozatot. Még feszülten várt, de rekeszizma nem bírta tovább, görcsösen ösz- szehúzódott, és csuklani kezdett. Kire húz a gyerek? Fiam születése után a rokonok és ismerősök hamarosan megállapították: a jövevény ritka, szerencsés alkat, mivel a le-, és felmenő rokonságra hasonlít — de rám egyáltalán nem. Ez eleinte bosszantott, de később beletörődtem, elvégre bizonyára itt is igaz a több szem többet lát elv. Telt-múlt az idő, már a tizedik hónapját is elhagyta a cseperedő palánta. Most éppen a járókában szöszmötöl, néhány csörgő, baba, vonalzó, szövetdarab, színes madzag, kocka társaságában, én pedig mellette írogatok a kisasztalnál. Hátra fordulok, tényleg kire húz ez a gyerek? A szomszédok szerint az orra, a szeme az anyjáé, a szája a nagyapjáé, a keze formája a dédapját idézi, a szemöldöke megszólalásig hasonlít a nagybátyáméhoz, a lábfeje a keresztanyjáé. Eddig érek a leltározásban, amikor hatalmasat csattan a műanyag vonalzó a fülem tövén, és a tett elkövetője kacarászva áll a ketrecben. Azóta, ha közelében ülök, és ő a járókában tevékenykedik, mindig szemben helyezkedem el, mert a vonalzó kedves játéka. Néhány nap múlt el az incidens óta, s ha a kisfiam kocsiját az utcán tolva ismerősökkel találkozom, sűrűn nekem szegezik a kérdést. — Jé, de megnőtt a kislegény! Hű, de szép szeme van! Mondd, kérlek, tényleg kire húz ez a gyerek? Ilyenkor büszkén húzom ki magam, és imigyen dörgök: — Ha közel ülök hozzá, énrám ... A kérdező rendszerint egy csodálkozó szemöldökrándítással reagál, majd együttérzően bólogat, amolyan ennek is hiányzik egy kereke módon. Pedig az okot fentebb már említettem, ■ D. Szabó Miklós A válaszok lesújtóak voltak. Az egymás mellett álló lány és fiatalember nem ismerte egymást. A másik három várakozónak is külön útja volt. —• Nem megy valaki véletlenül a Schnaucerfalvi utca felé? — Nem — válaszolták szinte kórusban. De az egyik várakozó megsajnált: — Én a Vak Béla utcába megyek, odáig elvihetem. Talán ott kap másik taxit. — Köszönöm, de mi lesz velem, ha ott nem találok szabad kocsit? Ekkor odasompolygott hozzám egy idős férfi és halkan a fülembe súgta: — Van egy Trabantom, ha megérné önnek ... — Miént? Mennyit kér? — A Schnaucerfalvi utca nagyon messze van! — mondta nyomatékosan. — Megszámítom magának százhúszért. — Legyen nyolcvan. — Százhúsz! — mondta a magántaxis és hozzátette: — Tessék gyorsan dönteni, mert másnak ajánlom fel a Trabantomat. — Száz. — Egye fene! Mehetünk. — Százhúsz. öt perc múlva a Trabant hörgött, morgott. azután megállt. Az öreg kiszállt, tíz percig babrált a motoron, azután így szólt: — Tessék adni harminc- forintot, és bevárni egv taxit. Az én csikóm nem indul. A busz megállójához gyalogoltam. Jött is egy busz. de gyorsjárat volt. Csak negyedóra múlva jött egy másik. A végállomáson szerencsém volt, kaptam egy taxit. Be akartam szállni, de a gépkocsivezető megkérdezte: — Hová? Megmondtam. — Oda nem megyek. Tetszik tudni, a klinikára kell mennem. Szül az asszony. Képzelheti, milyen izgatott vagyok. Amikor végre égy másik autóbusszal eljutottam Szepezdi lakására, már csak a mamája volt otthon. — Jaj, úgy várták magát, már azt hitték, hogy nem jön. De maradt egy kis feketekávé. megmelegítem. — Köszönöm, de sürgős dolgom van — válaszoltam és elrohantam. A ház közelében várt a magántaxisom. Ügy látszik, nem ismert meg. vagy csak úgy tett. mintha most látna először. Halkan kérdezte: — Van egy Trabantom, ha megérné önnek . . . Palásti László PESTI TÖRTÉNET avagy: Van egy Trabantom SO-iOMMNC DK NV Pé Hői Női Flanel. Lányka Lányka Férfi Férfi , Hői C Q, hőí lányka bunl Fiú ezáráé Női aapka Női kötött Férfi ing Férfi kötöBWllány 14o oa széles karton Lila paaut báraony Mintás jersey 26o cm azélea fUeßöny T.eyapju ffi szövet Bizalmatlanság- Most mondd, mikor lesz megint ilyen remek alkalom? Az utolsó napokban Kivánság Berki Imre rajzai
