Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-16 / 39. szám
1979. február 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hazánk madarainak kitömött példányaiból kiállítás nyilt a Fővárosi Állat- és Növénykert most felújított madártelelő épületében. A képen: Látogatók a kiállításon ,, Kényszer is, szeretem is” A tankönyvíró pedagógus Bezárják az ebédlőt? Tanár. A szó jelentése manapság az újat kereső, kísérletező emberit is jelenti, hisz a szakmák és tudományok forradalmának korában élünk, s az ismeretközvetítő pedagógus nem boldogulhat á tegnapi módszerekkel. Lantos Éva másfél évtizeddel ezelőtt, a Varga Katalin Gimnázium diákjaként határozta el: nyelvtanár lesz. A szegedi egyetem magyar— orosz szakának elvégzése után egy ideig a tiszaföld- vári gimnáziumban tanított. Ezidőtájt gyakran írtak róla az újságok: ejtőernyős válogatott kerettag volt. Töbszöri bakatörés után az ejtőernyőzés abbamaradt. A hetvenes évek elején Szolnokra, a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolára ment tanítani. Azóta ez tölti ki az életét. Azazhogy... Férj, két gyerek: egy öt és egy hároméves kislány. Négy évvel ezelőtt doktorált. disszertációját az orosz nyelv oktatásának szakmódszertanából írta. Közelebbről: az intenzív nyelvoktatásról. A doktorátust további dolgozatok követték. Két évvel ezelőtt a Tankönyv- kiadó pályázatán harmadik díjat nyert egy, a gimnázium második osztályának írt ortosz tankönyvével, a közelmúltban pedig — ugyancsak a Tankönyvkiadó pályázatán — szintén harmadik díjas lett egy negyedik osztály számára írt tankönyve. — A főiskola orosz tanszékén végzett napi munkája mellett jut idő kutatásra, kísérletezésre is? —* A tanítás és a kísérletezés lényegében összefügg. A nyelvi képzés egy sajátos célrendszer érdekében történik, s ehhez nem állnak mindig rendelkezésre — speciális területeken különösképp nem — tankönyvek, segédeszközök. Én a főiskolán az első perctől kezdve rá voltam kényszerítve, hogy átdolgozzak, változtassak. mással próbálkozzam. A doktorátusom anyaga így jött össze. Azt is hozzá kell persze tenni, hogy a módszerek kipróbálásához minden feltétel biztosított — nyelvi labor, audiovizuális eszközök stb. — A disszertációt követte két sikeres tankönyvpályázat. — Igen. Nyelvtanár vagyok, az átadás mechanizmusának problémái izgatnak, azért készült ez a két dolgozat a pályázatra, hogy ne menjenek veszendőbe a kísérletek eredményei. Rövid betekintés a második pályamunkába. Részletes pedagógiai tervvel kezdődik, majd két lecke teljes kidolgozása következik, végül a módszertani segédanyagok leírása zárja. Hatalmas munka. Szerzője szabadkozva tárja szét kezét. — Az intenzív módszerek kutatása ígéri ma a legtöbbet a nyelvtanárnak. Kényszer is, szeretem is. lehetőségem is van ... A többi akarat, tehetség, pedagógiai elkötelezettség dolga. Nem panaszkodik, pedig magas óraszámmal tanít. (De hisz szeret tanítani.) Azt viszont sajnálja egy kicsit, hogy a tanításkutatás, szakirodalom-olvasás mellett kevés ideje van színházra, mozira, szépirodalomra. Persze így sem vált egyoldalúvá. Lám csak! Az intenzív nyelv- . oktatástól máris Martinov Madách-fordításánál vagyunk, innét egy „ugrás” a szentendrei Kovács Margit- gyűjtemény, ahol a nyáron jártak a családdal... Sz. J. I az egy lakos- ra jutó társadalombiztosítási kiadások összege éléri a hatezer forintot. A pénzbeli társadalmi juttatások 61,4 milliárd forintot tesznek ki, ami 10,2 százalékkal több az 1978. évinél. Holott az állami költségvetés igazán nem bajlódik olyan gondokkal, hová adja ki bevételi forintjait, de: a szociálpolitika társadalmi-politikai jelentősége a nehezebb gazdasági körülmények közepette nemhegy mérséklődne, hanem növekszik. Mégis, szemben a központi irányítás követte gyakorlattal, a termelőhelyek némelyike úgy okoskodik: ha sűrűsödnek a gondjaink, fogjuk szorosabbra — a szociálpolitikai kiadásokat, hiszen ott a legkönnyebb „gazdálkodni”. S innét a cim is, szándékkal ingerlő, bárha kérdőjellel, mert — ugyan a végletességig eJmenve — az ilyesfajta logikából ez következne. Nagy hagyományai, gazdag tapasztalatai vannak a vállalati szociálpolitikai tevékenységnek, több évtizedre visz- szanyúlók, s egyre tekintélyesebb összeget követelők. Napjainkban a társadalmi juttatások tíz százaléka származik vállalati forrásokból, több részterületen azonban ennél jóval nagyobb a hozzájárulás aránya: az üzemi étkeztetés költségeinek nyolcvan százalékát fedezik a munkahelyek, s a kedvezményes üdültetés minden száz forintnyi kiadásból hetvenet a vállalatok állnak. Elképzelhetetlen lenne egyik napról a másikra elvonni mindazt, ami megszokottá vált, ami a dolgozók nagyobb csoportja által természetesnek tartott és igénybe vett. Arra érthetően nem gondolnak egyetlen munkahelyen sem, hogy bezárják az ebédlőt, megszüntessék a kedvezDíjnyertes alkotások Omatörfilmek az NDK-ból Az NDK-ban tavaly nagv sikerrel megrendezett ama- tőrfikn-fesiztiválon díjat nyert alkotásokat mutatják be február 20—22. között az NDK budapesti kulturális és tájékoztató központjában. Az amatőrfilmnapokon tíz. egyenként 6—20 perces kis- fi'lmet vetítenek. ményes üzemi étkeztetést. De néhány helyen furcsa takarékosságot kívánnának meghonosítani, mondván, most a vállalati nyereséget kell növelni, s nem olyan mellékes dolgokkal bíbelődni, mint a szociálpolitika. Igenéin, csakhogy az így gondolkodók azt tévesztik szem elől; hogy a vállalati szociálpolitikai tevékenység az elsődleges vállalati érdekeltségek körébe tartozik. Nyilvánvaló: a- munkaerő- források elapadása, a munkavállalók jó értelmű megtartása egyre inkább föltételezi nemcsak a javadalmazási formák tökéletesítését, hanem a vállalati szociális gondoskodás kereteinek folyamatos fejlesztését is. Igaz, számon kell tartani ez utóbbi befektetéseknek, kiadásoknak a hatékonyságát; a vállalat olyan szociálpolitikai teendők ellátását vegye magára, amelyek megfogha- tóan köthetők a vállalati érdekekhez. Szó sincs tehát valamilyen rossz ízű jótékonykodás óhajtásáról, sokkal inkább arról, hogy a tudatosság és az érdekeltség összhangja a szociálpolitikában is megteremthető, kialakítható. Igaz, csak akkor, ha tervezik e tevékenységet, ha súlyát mérlegelve rangsorolják. nem szabad úgy mazso- lázgatni a kalácsból, hogy —• például — a munkásszállás maradhat, mert annak kiadásai az önköltségben számolhatók el. ám az óvoda fönntartását már fontoljuk meg, hiszen az a jóléti alapot terheli stb. Mégis, itt-ott mostanában tapasztalni ilyesfajta — érthetetlen és elfogadhatatlan —• méricskélést, osztályozást. S magyarázatot is hallani ezekre a próbálkozásokra, mondván, a központi irányítás jelentősen szigoríAz anyanyelvoktatás fejlesztését tervezi a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége. Amint a szövetség országos választmányának tegnapi ülésén, a Fészek klubban elmondták, megalakítják a pedagógusok munkacsoportjait. amelyek szakemberek közreműködésével segítik majd az óvodai és az iskolai anyanyelvoktatás javítását. A szövetség oktatási bizottsága megvizsgálja a kétnyelvű oktatás bevezetésének lehetőségét. Kulturális rendezvényeikkel is elősegította a vállalatokkal szembeni gazdálkodási követelményeket. A hangsúly a vállalati szociálpolitika egészén van, azaz annak rendszerén, amibe a munkaruha éppúgy beletartozik — ha nehezen is látják be ezeket az összefüggéseket a gazdálkodók — mint az üzemegészségügy, a munkakörülmények korszerűsítése, a gyermekintézményekhez adott hozzájárulás. az érzékeltetés kedvéért: a híradás- és vákuumtechnikai iparban a foglalkoztatottak 69,9 százaléka negyven éven aluli. A textiliparban dolgozó nők 67,4 százaléka még nem töltötte be a negyvenedik élet- ■ évét, tehát pontosan abban a korban van, amikor kimondottan rászorul a vállalati szociális gondoskodás sokféle elemére, a gyermeki intézményektől a kedvezményes, s hazavihető vacsorán át az üzemorvosig. Ugyanakkor a szénbányászatban a foglalkoztatott férfiak 46.7 százaléka elmúlt negyven éves; másfajta gondoskodást igényelnek, mint az előbb említett nők, ám ki vitathatná, hogy szükségünk van a vállalati szociálpolitikára és annak további fejlesztésére. Tartósan, hosszú távon növekszik a vállalatok szociális tevékenységének jelentősége, súlya a munkaadó és a munkavállaló viszonyában, ezt igazolják az eddigi fejlődés tapasztalatai, s ezt a jövőbeni irányzatokat elemző kutatások. Kár lenne, hogy ha átmenetileg is, de megtorpanna ez a folyamat, az „ebédlő”, azaz a gondoskodás különféle elemeinek fölszámolása, visszaszorítása következtében. A holnap, a holnapután alapjaiból erősen hiányoznék ez a cement. tik az anyanyelv, a német nemzetiségi kultúra ápolását. Megrendezik a hagyományos nemzetiségi napokat, találkozókat, táborokat. Márciusban Ikladon, áprilisban Tökölön lesz béke-barátsági est. A néprajzgyűjtők Tatán, az irodalmárok Sopronban. táboroznak az idén. A német fúvószenekarok második találkozóját Soroksáron tartják. Az eddigieknél is nagyobb mértékben támogatják a klubtevékenységet. Üj klubokat létesítenek, többek közt a fővárosban. Lázár Gábor Német nemzetiségi klub Budapesten Rangsor: Pusztán Edígíey Mister MacAreck FORDÍTOTTA: | IVl Af A| BÁBA MIHÁLY 21. — Várjatok. Nem olyan sürgős. Egy kicsit jobban meg kell puhítani. Hadd lelkesedjen még jobban. Akkor többet fizet. Különben is vétel előtt meg akarja tekinteni a bányát, okosabb lesz tehát két-három hét múlva meghívni, addig csináljunk rendet Nebrascában. Ez is kifizetődik. Mennél jobban megtetszik neki, annál többet fizet. — És annál gyorsabban elmúlik a lelkesedése — tette hozzá Kané. A három úr vidáman nevetett, mint egy jól sikerült tréfán. Ezután elkészítették a részletes tervet. Elhatározták, hogy Bracken úr továbbra is gondját viseli a naiv alabamainak és jó tanácsokkal látja el a tőzsdén. Kané és Stern urak pedig a bánya rendezésével foglalkoznak. Amikor már mindent elrendeztek. Bracken úr Henry MacAreckkel, mert így nevezték a naiv alabamait, elment megtekinteni a bányát. A két úr nyugtalanul, várta harmadik társától a hírt. Három nap múlva Bracken úr telfonált, hogy minden rendben. A szerződést aláírták és MacAreck úr átveszi a bánya vezetését. Bracken úr New Yorkba való visszatérése után nevetve mesélte el társainak, hogyan történt az üzletkötés. Ez a MacAreck úr még egy fickót hívott meg. Valami rokonát vagy barátját. Tíz évvel fiatalabb volt tőle. És még ostobább, mint MacAreck. Ügy látszik, Ala- bamában csupa ostobák születnek. Egyetlen egyszer mentek le a bányába, ellenben két napig a környéken kerengtek. Elmondták, hogy nagyon tetszik nekik a környék. A legszívesebben azonban a régi meddőhányó környékén kószáltak. A fiatalabbik elmondta, hogy a bányából nagyszerű szánkóutat lehet építeni. Mindketten szüntelenül kis szélmalomfélével játszadoztak. — Szélmalomfélével ? Lódítasz! — állapította meg mister Kané. — .'Haljak meg, ha nem igaz. Jól láttam, hogy amikor a hányon mászkáltak, a fiatalabbik mindig elővette a celofánba csomagolt szél- kakast. A szélkakas forgott és halk zörejt hallatott. Mindketten bámulták és örültek, mint a gyermekek. — Végül is, hogy történt az eladás? — kérdezte Stern úr. — Második nap délutánján inni kezdtünk. A farmerem gyötört, hogy adjam el neki a részvények felét. Én csak a 25 százalékát adtam. Ő meg csak hajtogatta a magáét. Sokat ittunk, úgy tettem, hogy kezd megártani a szesz. Ö meg csak ismétli: Add el, add el! Úgy tettem, mintha a nyelvem akadozna, és végül is neki, de csakis neki, a barátomnak eladtam. — Vedd meg az egészet — mondom, összecsókolództunk és megírtuk a szerződést. Akkor MacAreck sírt egy sort. hogy nem akar becsapni, sem kisemmizni. Tehát a szerződés végére írtunk egy záradékot, hogy három hónapig jogunk van érvényteleníteni a szerződést, havisz- szafizetjük a vételárat és MacAreck úrnak még háromszázezer dollár kártérítést fizetünk. Ezutáfi imég- egyszer összecsókolództunk. Utána a sárga földig leitta magát a fickó. Amikor kijózanodott, újra meg újra köszönetét fejezte ki, és továbbra is mondogatta, hogy ő becsületes ember, és ha akarjuk, a szerződés értelmében visszalép a vásárlástól. — Ha, ha, ha — kacagott hangosan Albert Stern úr —, sokáig fog arra várni. — Százhúszezer dollárról adott csekket és kötelezte' magát, hogy két hónap alatt kiegyenlíti a vételárat. Banki garanciát kaptam, és jogot a részvények eladására, ha két hónapon belül nem egyenlíti ki a számlát. A garancia kitűnő. A társak gratuláltak Bra- ckennek az ügy nagyszerű elintézéséhez. A pénz már zsebükben volt és kinevethették MacAreck urat, aki aranybányát vett, de hamarosan csak egy szánkóútja marad. Ügy kell neki. Ha olyan hülye, hogy amikor bányát vesz, ahelyett, hogy alaposan megvizsgálná, a környéken fut- károz, meg a hányókon egy gyermekded játékkal. A három társ jó humora mindössze három napig tartott. A legközelebbi csütörtökön Kané úr, mint a bomba robbant be az irodába és már a küszöbről ordította: — Te Bracken, te vagy a leghülyébb és nem az g MacAreck, akin olyan jót mulattál. Szépen elintézett bennünket. — Mi történt? — kérdezte csodálkozva Bracken úr. — Olvasd — dobta le az asztalra Kané úr a „New York Herald Tribune” legfrissebb számát. — Szélkakas! A szélkakason nevettünk! Most ő nevet a három ostobán. Leginkább Brackenen, hogy úgy rászedte! Bracken úr felvette az újságot és hangosan olvasta: „Szenzációs felfedezés Neb- raskában.” Marty Brett, fiatal geológus, aki nemrégen tért visz- sza Kongóból, ahol a híres uránbányában dolgozott, néhány nappal ezelőtt tett szenzációs felfedezést. A Nebras- ca állambeli Wardcityben a régi aranybánya látogatásakor a Geiger-féle készülék segítségével megállapította, hogy a bánya meddője magas százalékú uránércet tartalmaz. A felfedezésnek óriási jelentősége van az USA atomipara számára, feleslegessé teszi az importot. E régi bánya tulajdonosa mister Henry MacAreck, egyik napról a másikra milliomos lett. Aranybánya helyett, mely még a termelési költséget is alig fedezi, kifogyhatatlan mennyiségű uránnal rendelkezik, és méghozzá a felszínen. a meddőhányóban. A ..New York Herald Tribune” elhatározta, hogy tudósítót küld Wardcitybe. A legközelebbi számokban így a szenzációs felfedezés további részleteiről számolhatunk be.” (Folytatjuk)
