Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-16 / 39. szám

1979. február 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hazánk madarainak kitömött példányaiból kiállítás nyilt a Fővárosi Állat- és Növénykert most felújított madártelelő épületében. A képen: Látogatók a kiállításon ,, Kényszer is, szeretem is” A tankönyvíró pedagógus Bezárják az ebédlőt? Tanár. A szó jelentése ma­napság az újat kereső, kí­sérletező emberit is jelenti, hisz a szakmák és tudomá­nyok forradalmának korá­ban élünk, s az ismeretköz­vetítő pedagógus nem bol­dogulhat á tegnapi módsze­rekkel. Lantos Éva másfél évti­zeddel ezelőtt, a Varga Ka­talin Gimnázium diákjaként határozta el: nyelvtanár lesz. A szegedi egyetem magyar— orosz szakának elvégzése után egy ideig a tiszaföld- vári gimnáziumban tanított. Ezidőtájt gyakran írtak ró­la az újságok: ejtőernyős válogatott kerettag volt. Töbszöri bakatörés után az ejtőernyőzés abbamaradt. A hetvenes évek elején Szol­nokra, a Kilián György Re­pülő Műszaki Főiskolára ment tanítani. Azóta ez töl­ti ki az életét. Azazhogy... Férj, két gyerek: egy öt és egy hároméves kislány. Négy évvel ezelőtt dokto­rált. disszertációját az orosz nyelv oktatásának szakmód­szertanából írta. Közelebb­ről: az intenzív nyelvokta­tásról. A doktorátust továb­bi dolgozatok követték. Két évvel ezelőtt a Tankönyv- kiadó pályázatán harmadik díjat nyert egy, a gimná­zium második osztályának írt ortosz tankönyvével, a közelmúltban pedig — ugyan­csak a Tankönyvkiadó pá­lyázatán — szintén harma­dik díjas lett egy negyedik osztály számára írt tanköny­ve. — A főiskola orosz tan­székén végzett napi munká­ja mellett jut idő kutatásra, kísérletezésre is? —* A tanítás és a kísérlete­zés lényegében összefügg. A nyelvi képzés egy sajátos cél­rendszer érdekében történik, s ehhez nem állnak mindig rendelkezésre — speciális te­rületeken különösképp nem — tankönyvek, segédeszkö­zök. Én a főiskolán az első perctől kezdve rá voltam kényszerítve, hogy átdolgoz­zak, változtassak. mással próbálkozzam. A doktorátu­som anyaga így jött össze. Azt is hozzá kell persze ten­ni, hogy a módszerek kipró­bálásához minden feltétel biztosított — nyelvi labor, audiovizuális eszközök stb. — A disszertációt követte két sikeres tankönyvpályá­zat. — Igen. Nyelvtanár va­gyok, az átadás mechaniz­musának problémái izgatnak, azért készült ez a két dol­gozat a pályázatra, hogy ne menjenek veszendőbe a kí­sérletek eredményei. Rövid betekintés a máso­dik pályamunkába. Részle­tes pedagógiai tervvel kez­dődik, majd két lecke teljes kidolgozása következik, vé­gül a módszertani segéd­anyagok leírása zárja. Ha­talmas munka. Szerzője sza­badkozva tárja szét kezét. — Az intenzív módszerek kutatása ígéri ma a legtöb­bet a nyelvtanárnak. Kény­szer is, szeretem is. lehető­ségem is van ... A többi akarat, tehetség, pedagógiai elkötelezettség dolga. Nem panaszkodik, pe­dig magas óraszámmal tanít. (De hisz szeret tanítani.) Azt viszont sajnálja egy kicsit, hogy a tanításkutatás, szak­irodalom-olvasás mellett ke­vés ideje van színházra, mo­zira, szépirodalomra. Persze így sem vált egyoldalúvá. Lám csak! Az intenzív nyelv- . oktatástól máris Martinov Madách-fordításánál va­gyunk, innét egy „ugrás” a szentendrei Kovács Margit- gyűjtemény, ahol a nyáron jártak a családdal... Sz. J. I az egy lakos- ra jutó társa­dalombiztosí­tási kiadások összege éléri a hatezer forintot. A pénzbeli társadalmi juttatások 61,4 milliárd forintot tesznek ki, ami 10,2 százalékkal több az 1978. évinél. Holott az álla­mi költségvetés igazán nem bajlódik olyan gondokkal, hová adja ki bevételi forint­jait, de: a szociálpolitika tár­sadalmi-politikai jelentősége a nehezebb gazdasági körül­mények közepette nemhegy mérséklődne, hanem növek­szik. Mégis, szemben a köz­ponti irányítás követte gya­korlattal, a termelőhelyek némelyike úgy okoskodik: ha sűrűsödnek a gondjaink, fog­juk szorosabbra — a szociál­politikai kiadásokat, hiszen ott a legkönnyebb „gazdál­kodni”. S innét a cim is, szándékkal ingerlő, bárha kérdőjellel, mert — ugyan a végletességig eJmenve — az ilyesfajta logikából ez követ­kezne. Nagy hagyományai, gazdag tapasztalatai vannak a válla­lati szociálpolitikai tevékeny­ségnek, több évtizedre visz- szanyúlók, s egyre tekinté­lyesebb összeget követelők. Napjainkban a társadalmi juttatások tíz százaléka szár­mazik vállalati forrásokból, több részterületen azonban ennél jóval nagyobb a hoz­zájárulás aránya: az üzemi étkeztetés költségeinek nyolcvan százalékát fedezik a munkahelyek, s a kedvez­ményes üdültetés minden száz forintnyi kiadásból het­venet a vállalatok állnak. El­képzelhetetlen lenne egyik napról a másikra elvonni mindazt, ami megszokottá vált, ami a dolgozók nagyobb csoportja által természetes­nek tartott és igénybe vett. Arra érthetően nem gondol­nak egyetlen munkahelyen sem, hogy bezárják az ebéd­lőt, megszüntessék a kedvez­Díjnyertes alkotások Omatörfilmek az NDK-ból Az NDK-ban tavaly nagv sikerrel megrendezett ama- tőrfikn-fesiztiválon díjat nyert alkotásokat mutatják be február 20—22. között az NDK budapesti kulturális és tájékoztató központjában. Az amatőrfilmnapokon tíz. egyenként 6—20 perces kis- fi'lmet vetítenek. ményes üzemi étkeztetést. De néhány helyen furcsa taka­rékosságot kívánnának meg­honosítani, mondván, most a vállalati nyereséget kell növelni, s nem olyan mel­lékes dolgokkal bíbelődni, mint a szociálpolitika. Igen­éin, csakhogy az így gondol­kodók azt tévesztik szem elől; hogy a vállalati szo­ciálpolitikai tevékenység az elsődleges vállalati érdekelt­ségek körébe tartozik. Nyilvánvaló: a- munkaerő- források elapadása, a mun­kavállalók jó értelmű meg­tartása egyre inkább fölté­telezi nemcsak a javadalma­zási formák tökéletesítését, hanem a vállalati szociális gondoskodás kereteinek fo­lyamatos fejlesztését is. Igaz, számon kell tartani ez utóbbi befektetéseknek, ki­adásoknak a hatékonyságát; a vállalat olyan szociálpoli­tikai teendők ellátását vegye magára, amelyek megfogha- tóan köthetők a vállalati ér­dekekhez. Szó sincs tehát va­lamilyen rossz ízű jótékony­kodás óhajtásáról, sokkal in­kább arról, hogy a tudatos­ság és az érdekeltség össz­hangja a szociálpolitikában is megteremthető, kialakít­ható. Igaz, csak akkor, ha tervezik e tevékenységet, ha súlyát mérlegelve rangsorol­ják. nem szabad úgy mazso- lázgatni a ka­lácsból, hogy —• például — a munkásszállás maradhat, mert annak kiadásai az ön­költségben számolhatók el. ám az óvoda fönntartását már fontoljuk meg, hiszen az a jóléti alapot terheli stb. Mégis, itt-ott mostaná­ban tapasztalni ilyesfajta — érthetetlen és elfogadhatat­lan —• méricskélést, osztá­lyozást. S magyarázatot is hallani ezekre a próbálkozá­sokra, mondván, a központi irányítás jelentősen szigorí­Az anyanyelvoktatás fej­lesztését tervezi a Magyaror­szági Németek Demokratikus Szövetsége. Amint a szövet­ség országos választmányá­nak tegnapi ülésén, a Fészek klubban elmondták, megala­kítják a pedagógusok mun­kacsoportjait. amelyek szak­emberek közreműködésével segítik majd az óvodai és az iskolai anyanyelvoktatás ja­vítását. A szövetség oktatási bizottsága megvizsgálja a kétnyelvű oktatás bevezeté­sének lehetőségét. Kulturális rendezvényeikkel is elősegí­totta a vállalatokkal szem­beni gazdálkodási követelmé­nyeket. A hangsúly a vállalati szo­ciálpolitika egészén van, az­az annak rendszerén, amibe a munkaruha éppúgy bele­tartozik — ha nehezen is lát­ják be ezeket az összefüggé­seket a gazdálkodók — mint az üzemegészségügy, a mun­kakörülmények korszerűsíté­se, a gyermekintézmények­hez adott hozzájárulás. az érzékelte­tés kedvéért: a híradás- és vákuumtechnikai iparban a foglalkoztatottak 69,9 száza­léka negyven éven aluli. A textiliparban dolgozó nők 67,4 százaléka még nem töl­tötte be a negyvenedik élet- ■ évét, tehát pontosan abban a korban van, amikor ki­mondottan rászorul a válla­lati szociális gondoskodás sokféle elemére, a gyermeki intézményektől a kedvezmé­nyes, s hazavihető vacsorán át az üzemorvosig. Ugyan­akkor a szénbányászatban a foglalkoztatott férfiak 46.7 százaléka elmúlt negyven éves; másfajta gondoskodást igényelnek, mint az előbb említett nők, ám ki vitathat­ná, hogy szükségünk van a vállalati szociálpolitikára és annak további fejlesztésére. Tartósan, hosszú távon nö­vekszik a vállalatok szociá­lis tevékenységének jelentő­sége, súlya a munkaadó és a munkavállaló viszonyában, ezt igazolják az eddigi fej­lődés tapasztalatai, s ezt a jövőbeni irányzatokat elem­ző kutatások. Kár lenne, hogy ha átmenetileg is, de megtorpanna ez a folyamat, az „ebédlő”, azaz a gondos­kodás különféle elemeinek fölszámolása, visszaszorítása következtében. A holnap, a holnapután alapjaiból erősen hiányoznék ez a cement. tik az anyanyelv, a német nemzetiségi kultúra ápolását. Megrendezik a hagyományos nemzetiségi napokat, talál­kozókat, táborokat. Március­ban Ikladon, áprilisban Tö­kölön lesz béke-barátsági est. A néprajzgyűjtők Tatán, az irodalmárok Sopronban. tá­boroznak az idén. A német fúvószenekarok második ta­lálkozóját Soroksáron tart­ják. Az eddigieknél is na­gyobb mértékben támogatják a klubtevékenységet. Üj klu­bokat létesítenek, többek közt a fővárosban. Lázár Gábor Német nemzetiségi klub Budapesten Rangsor: Pusztán Edígíey Mister MacAreck FORDÍTOTTA: | IVl Af A| BÁBA MIHÁLY 21. — Várjatok. Nem olyan sürgős. Egy kicsit jobban meg kell puhítani. Hadd lelkesed­jen még jobban. Akkor töb­bet fizet. Különben is vétel előtt meg akarja tekinteni a bányát, okosabb lesz tehát két-három hét múlva meg­hívni, addig csináljunk ren­det Nebrascában. Ez is kifi­zetődik. Mennél jobban meg­tetszik neki, annál többet fi­zet. — És annál gyorsabban el­múlik a lelkesedése — tette hozzá Kané. A három úr vidáman ne­vetett, mint egy jól sikerült tréfán. Ezután elkészítették a részletes tervet. Elhatároz­ták, hogy Bracken úr tovább­ra is gondját viseli a naiv alabamainak és jó tanácsok­kal látja el a tőzsdén. Kané és Stern urak pedig a bánya rendezésével foglalkoznak. Amikor már mindent el­rendeztek. Bracken úr Henry MacAreckkel, mert így ne­vezték a naiv alabamait, el­ment megtekinteni a bányát. A két úr nyugtalanul, várta harmadik társától a hírt. Három nap múlva Bracken úr telfonált, hogy minden rendben. A szerződést aláír­ták és MacAreck úr átveszi a bánya vezetését. Bracken úr New Yorkba való vissza­térése után nevetve mesélte el társainak, hogyan történt az üzletkötés. Ez a MacAreck úr még egy fickót hívott meg. Vala­mi rokonát vagy barátját. Tíz évvel fiatalabb volt tőle. És még ostobább, mint MacAreck. Ügy látszik, Ala- bamában csupa ostobák szü­letnek. Egyetlen egyszer men­tek le a bányába, ellenben két napig a környéken ke­rengtek. Elmondták, hogy nagyon tetszik nekik a kör­nyék. A legszívesebben azon­ban a régi meddőhányó kör­nyékén kószáltak. A fiatalab­bik elmondta, hogy a bányá­ból nagyszerű szánkóutat le­het építeni. Mindketten szün­telenül kis szélmalomfélével játszadoztak. — Szélmalomfélével ? Ló­dítasz! — állapította meg mister Kané. — .'Haljak meg, ha nem igaz. Jól láttam, hogy ami­kor a hányon mászkáltak, a fiatalabbik mindig elővette a celofánba csomagolt szél- kakast. A szélkakas forgott és halk zörejt hallatott. Mind­ketten bámulták és örültek, mint a gyermekek. — Végül is, hogy történt az eladás? — kérdezte Stern úr. — Második nap délután­ján inni kezdtünk. A farme­rem gyötört, hogy adjam el neki a részvények felét. Én csak a 25 százalékát adtam. Ő meg csak hajtogatta a ma­gáét. Sokat ittunk, úgy tet­tem, hogy kezd megártani a szesz. Ö meg csak ismétli: Add el, add el! Úgy tettem, mintha a nyelvem akadozna, és végül is neki, de csakis neki, a barátomnak eladtam. — Vedd meg az egészet — mondom, összecsókolództunk és megírtuk a szerződést. Ak­kor MacAreck sírt egy sort. hogy nem akar becsapni, sem kisemmizni. Tehát a szerződés végére írtunk egy záradékot, hogy három hó­napig jogunk van érvényte­leníteni a szerződést, havisz- szafizetjük a vételárat és MacAreck úrnak még há­romszázezer dollár kártérí­tést fizetünk. Ezutáfi imég- egyszer összecsókolództunk. Utána a sárga földig leitta magát a fickó. Amikor kijó­zanodott, újra meg újra kö­szönetét fejezte ki, és to­vábbra is mondogatta, hogy ő becsületes ember, és ha akarjuk, a szerződés értelmé­ben visszalép a vásárlástól. — Ha, ha, ha — kacagott hangosan Albert Stern úr —, sokáig fog arra várni. — Százhúszezer dollárról adott csekket és kötelezte' magát, hogy két hónap alatt kiegyenlíti a vételárat. Ban­ki garanciát kaptam, és jo­got a részvények eladására, ha két hónapon belül nem egyenlíti ki a számlát. A ga­rancia kitűnő. A társak gratuláltak Bra- ckennek az ügy nagyszerű el­intézéséhez. A pénz már zse­bükben volt és kinevethették MacAreck urat, aki arany­bányát vett, de hamarosan csak egy szánkóútja marad. Ügy kell neki. Ha olyan hü­lye, hogy amikor bányát vesz, ahelyett, hogy alaposan meg­vizsgálná, a környéken fut- károz, meg a hányókon egy gyermekded játékkal. A három társ jó humora mindössze három napig tar­tott. A legközelebbi csütörtö­kön Kané úr, mint a bomba robbant be az irodába és már a küszöbről ordította: — Te Bracken, te vagy a leghülyébb és nem az g MacAreck, akin olyan jót mulattál. Szépen elintézett bennünket. — Mi történt? — kérdezte csodálkozva Bracken úr. — Olvasd — dobta le az asztalra Kané úr a „New York Herald Tribune” leg­frissebb számát. — Szélka­kas! A szélkakason nevet­tünk! Most ő nevet a három ostobán. Leginkább Bracke­nen, hogy úgy rászedte! Bracken úr felvette az új­ságot és hangosan olvasta: „Szenzációs felfedezés Neb- raskában.” Marty Brett, fiatal geoló­gus, aki nemrégen tért visz- sza Kongóból, ahol a híres uránbányában dolgozott, né­hány nappal ezelőtt tett szen­zációs felfedezést. A Nebras- ca állambeli Wardcityben a régi aranybánya látogatása­kor a Geiger-féle készülék segítségével megállapította, hogy a bánya meddője magas százalékú uránércet tartal­maz. A felfedezésnek óriási jelentősége van az USA atomipara számára, felesle­gessé teszi az importot. E ré­gi bánya tulajdonosa mister Henry MacAreck, egyik nap­ról a másikra milliomos lett. Aranybánya helyett, mely még a termelési költséget is alig fedezi, kifogyhatatlan mennyiségű uránnal rendel­kezik, és méghozzá a felszí­nen. a meddőhányóban. A ..New York Herald Tribune” elhatározta, hogy tudósítót küld Wardcitybe. A legköze­lebbi számokban így a szen­zációs felfedezés további részleteiről számolhatunk be.” (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom