Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-16 / 39. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. február 16. Kommentárunk Mexikó és az „olajétvágy” C arter amerikai elnököt a mexikóiak nem részesítették meleg fogadtatásban. Még meg sem érkezett már nagy tömegek tüntettek ellene. A megmozdulások — mintegy óriási felkiáltójel — előre vetítették: nem lesz könnyű dolga az Egyesült Államok vezetőjének a szomszédos államban. Az egyszerű emberek, akik az utcára vonultak, elsősorban a latin-amerikai állam hatalmas olajkészletét féltik a „nagy étvágyú északi óriástól” mert erre a kincsre az USA most szemet vetett. Ezért ment az amerikai elnök személyesen Mexikóba. Igaz, néhány pillanatig habozott, amikor kiderült, hogy az (USA tehér'áni nagykövetségét rövid időre ismeretlen fegyveresek megszállták és fogva tartották a személyzetet. Aztán mégis az utazás mellett döntött, és megint csak az iráni események miatt: a közép-keleti országban lezajlott demokratikus fordulat kérdésessé tette az onnan érkező olajszállítmányokat, amelyek az amerikai szükségletek legalább hat százalékát fedezték eddig. Az elnöki látogatás másik kézenfekvő oka: Washington jelezni kívánja, az Egyesült Államokban már nem úgy tekintenek Mexikóra, mint korábban. Magyarul: nem nézik le a súlyos társadalmi—gazdasági gondokkal küszködő „kis .déli szomszédot”. Kérdés persze, mit szólnak Mexikóban a hirtelen támadt „amerikai nagyvonalúsághoz”. Amit Portillo elnök egy kőolajmegállapodásért cserében mindenképpen szeretne elérni, az az USA-ba illegálisan bevándorolt, mintegy 12 millió mexikói vendégmunkás helyzetének rendezése. A korlátlan lehetőségek országában embertelen körülmények között tengődő mexikóiak ellen az amerikai jobboldal a látogatás előtt újból heves támadást indított. P ortillo elnöknek szándéka, hogy az ország függőségét csökkentse az USA-tól. Erre azonban kevés a remény. Carter éppen azért ment oda, hogy ezt a függőséget erősítse; akadályozza szomszédját a szélesebb körű és önálóbb nemzetközi kapcsolatokban, főleg a szocialista országokkal. (Mindez csorbíthatja Mexikó tekintélyét az el nem kötelezett mozgalmában s Latin- Amerikában.) S végül Car- ternek célja, hogy bírálja Portillót, ne' csatlakozzék a kőolajexportáló országok szervezetéhez, az OPEC-hez. Carter magabiztosan kezdte meg tárgyalásait Portillóval: saját zsebében véli a tárgyalások „sikerének” aduját, az erőt, az utcazajjal nem törődik. Iránban feszült a helyzet A Khomeini által felfegyverzett civilek egységei őrzik az USA teheráni nagykövetségét, amelyet tegnap ismeretlen fegyveresek elfoglaltak (Telefotó - KS) (Folytatás az 1. oldalról.) fejlődni fog a két ország baráti viszonya és kölcsönösen előnyös együttműködése. Az Iráni Néppárt (Tudeh) Központi Bizottsága üzenetet intézett a szabadságért és függetlenségért küzdő összes erőhöz. A Teheránban csütörtökön közzétett dokumentum rámutat, hogy a sah rendszere fölött aratott győzelem csak az első lépés a végső diadalhoz vezető úton, mert a nép által kivívott eredményeket visz- szafordíthatatlanná kell tenni. Most mindenekelőtt a győzelmet kiharcoló politikai erők egysége és szilárdsága a legfontosabb — hangoztatja az üzenet. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma tegnap hivatalosan megerősítette, hogy készen állnak a tervek az amerikai állampolgárok Iránból történő kitelepítésére. A tervet már hetekkel ezelőtt kidolgozták, de a közelmúltban változtatásokat eszközöltek rajta. A kitelepítés csak azután kezdődhet, hogy megnyitják az iráni repülőtereket, elsősorban a főváros, Teherán nemzetközi légikikötőjét. Líbia, Szíria, Irak. Algéria és a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság úgy döntött, hogy külügy- és hadügyminiszterek részvételével közös küldöttséget meneszt az iráni fővárosba. A delegáció négy napot tölt Teheránban. Az új iráni vezetés ugyanakkor politikai megbeszélések céljáról — az „első lehetséges akalommal” — a magasrangú küldöttséget indít az arab térség töbh. államába. Az első főváros, ahová a delegáció ellátogat, Kuwait lesz — jelentette az „A1 Arab” című kuwaiti napilap. Az újság ugyanakkor közli Jasszer Arafatnak, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet vezetőjének és Khomeini ajatollahnak a telefonbeszélgetését. Eszerint Khomeini közölte a Palesztinái mozgalom vezetőjével, hogy „igen rövid időn belül” a PFSZ megnyithatja a teheráni irodáját. Khomeini ajatollah tegnap megismételte felhívását: szombatig mindenki térjen vissza munkájához, mert azt, aki vasárnapra sem vette fel a munkát, „ellenforradalmárnak” tekintik. A nap folyamán újabb ösz- szetűzések voltak Tabrizban. Madari ajatollah felszólította a hadsereget: a vallási vezető közreműködésével osszanak szét fegyvereket a lakosság között, hogy hatékonyan szállhassanak szembe a mo- narchistákkal. Teheránban a több hónapja tartó zavargások során szerdán éjszaka először történtek fosztogatások. * * * Oleg Anyicskin. a TASZSZ hírmagyarázója írja: Az iráni sah rendszerének bukása komoly gondokat okoz az amerikai politikai élet irányítóinak. A további fejleményektől és az új vezetés külpolitikájától függetlenül az már bizonyos, hogy Washington jórészt eveszítette Perzsa-öbölbeli pozícióit. Az amerikai politikusok attól tartanak, hogy az iráni események a Szaúd-Ará- biára gyakorolt amerikai befolyást is gyengítik: egyrészt a vallási nyugtalanság túlterjedhet Irán határain, másrészt Ríjad esetleg már nem tartja eléggé megbízható szövetségesnek és partnernek Washingtont. Mérlegelve azt a tényt, hogy a Közel-Keleten egyetlen ország, még Szaúd-Ará- bia sem rendelkezik elegendő erővel az amerikai érdekek biztosításához, Washington valamiféle arab—izraeli katonai szövetség létrehozásán tevékenykedik. Ezt célozza Brown hadügyminiszter mostani utazása és az egyiptomi—izraeli tárgyalások újjáélesztésére irányuló amerikai erőfeszítés is. BÉCS Csütörtökön a bécsi Hof- burgban megtartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 193. plenáris ülését. A tanácskozás elnöke és egyedüli felszólalója dr. Ngo Oeser nagykövet, az NDK küldöttségének vezetője volt. TELEXEN mannal és tanácskozott Da- jan külügyminiszterrel is. A tárgyalások fő témája a két ország új stratégiai elképzelése volt az iráni sah megdöntésének összefüggéseiben. TRIPOLI A líbiai általános népi kongresszus főtitkárságának meghívására az NDK párt- és állami küldöttsége csütörtökön hivatalos baráti látogatásra megérkezett afrikai kőrútjának első állomására: Tripoliba. A küldöttséget Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt KB főtitkára vezeti. JERUZSÁLEM Harold Brown amerikai hadügyminiszter szerdán folytatta megbeszéléseit izraeli kollégájával, Ezer WeizPEKING Csütörtökön befejeződtek a Pekingben tartózkodó Vadzs- paji indiai külügyminiszter és a kínai vezetők hivatalos tárgyalásai. Az indiai külügyminiszter három alkalommal tárgyalt Huang Hua kínai külügyminiszterrel kétoldalú és nemzetközi kérdésekről. Vadzspaji a tárgyalásokat „őszintének és hasznosnak” minősítette. WASHINGTON A Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsa elkészítette közA lengyel kormányfő fogadta Pozsgay Imrét Pozsgay Imre, a Magyar Népköztársaság kulturális minisztere, aki Zygmunt Naj- dowski kulturális és művészeti miniszter meghívására tett látogatást Lengyelországban, tárgyalásai befejeztével csütörtökön hazautazott Varsóból. Pozsgay Imrét fogadta Piotr Jaroszewicz, a lengyel minisztertanács elnöke. A megbeszélésen, amelyen részt vett Zygmunt Najdowski és Garamvölgyi József, hazánk varsói nagykövete, a lengyel —magyar kulturális együttműködés eddigi eredményeivel és továbbfejlesztésének fő irányaival foglalkoztak. A magyar kulturális miniszter találkozott Jerzy Lukasze- wiczcsel, a LEMP KB titkárával. Lövöldözések Bejrútban A jobboldali keresztény milíciák orvlövészei tegnap kormányépületeket és más fontos célpontokat lőttek Bej- rút központjában. Találatok érték Szelim Al-Ossz libanoni miniszterelnök hivatalát is. A kormányfő közvetíteni próbált a milíciák vezetői és az arabközi békefenntartó erők parancsnoksága között a lövöldözés megszüntetése érdekében, de sikertelenül. Az arabközi békefenntartó erők parancsnoksága csütörtökön leszögezte: az előző napok összecsapásait a jobboldali milíciák provokálták azzal, hogy orvlövészeik megsebesítették a békefenntartó erők két szíriai katonáját. Ceausescu Bulgáriában Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, köztársasági elnök csütörtökön délelőtt baráti látogatásra Bulgáriába érkezett. A vendéget a Razgrad megyei Vödén repülőterén Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, az államtanács elnöke fogadta. TISZSZ>véleménY A kínai provokációkról Az Egyesült Államok imperialista köreinek politikájához hasonlítja a jelenlegi kínai politikát Jurij Kornyi- lov, a TASZSZ szemleírója. Komyilov emlékeztet rá, hogy az 1974—77 közötti időszakban mintegy 2200 kínai határprovokáció történt, vetve a nyilvánosságnak szóló első értékelését Teng Hsziao-ping kínai miniszterelnök-helyettes januári washingtoni látogatásáról. Az amerikai állásfoglalást jól értesült körök szivárogtatták ki. Az értékelés „mérsékeltnek” tekinti Teng amerikai szereplését, ugyanakkor óvja az amerikai ipari és kereskedelmi köröket a Kínával kapcsolatos túlzott várakozástól, és kinyilvánítja a kormány változatlanul aggódik, hogy Kína „korlátozott” támadást indít Vietnam ellen. LONDON A Magyar Nemzeti Bank képviselői csütörtökön Londonban kölcsönfelvételi megállapodást írtak alá. A kölcsön összege 300 millió dollár, visszafizetése 7, illetve 10 év alatt történik. A hitel a népgazdasági struktúra átalakítását szolgáló beruházások finanszírozására szolgál. és egyedül az 1978-as esztendőben Kína 600 alkalommal sértette meg a VSZK területi integritását. A pekingi provokációk már felettébb feszült helyzetet alakítottak ki a vietnami—kínai határ mentén. A vietnami területek arcátlan módon történő elfoglalása a nemzetközi jog mindenki által elismert normáinak a felrúgása, és teljesen ellentétes az ENSZ alapokmányában foglaltakkal. Egyben ismét a pekingi vezetők nagyhatalmi ambícióiról és expanzionista törekvéseiről tanúskodik — írja Kornyilov. A kínai agresszió fokozódása mély aggodalmat vált ki a világ haladó közvéleményében. Ez érthető is, hiszen a tények újból és újból azt bizonyítják, hogy a kínai vezetők Vietnamot és az egész délkelet-ázsiai térséget potenciálisan „kínai befolyási övezetnek” tekintik. Peking a szomszédos országokat és népeket arra akarja kényszeríteni, hogy mondjanak le saját függetlenségükről és térdet hajtsanak az új kínai császárok előtt — írja a szemleíró. A kínai vezetők teljes mértékben felelősek kalandor politikájukért — fejezi be Jurij Kornyilov. II fehér forradalom n A brit kormány 1953-ban hadihajókat küldött a Perzsa-öbölbe, hogy megakadályozza az olaj- kincs államosítását. Londonban azonban elkéstek. Időközben ugyanis az amerikaiak „beásták” magukat Iránban, amely rendkívül fontossá vált számukra. Először is a Szovjetunióval határos lévén, jó támaszpontul szolgált, másodszor az olajra az amerikai társaságok ig szemet vetettek, s meg is kaparintották. Előbb azonban azt tanácsolták Londonnak, hogy tekintsen el a fegyveres beavatkozástól, majd a nemzetközi piacokon megszervezték az iráni olaj bojkottját, aminek következtében egy év alatt Irán csak 132 ezer tonna olajat tudott eladni, noha az államosítást megelőző két évben a kivitel 34 millió tonna volt. Az irániakat saját olajukba fojtották. S miközben dúlt az olajcsata, megkezdődött a szervezkedés Moszadik kormányának megbuktatására. Az amerikaiak Teheránba küldték a CIA közel-keleti szakértőjét. Kermit Rooseveltet. Az 1953. augusztus 15-ére tervezett puccsot még sikerült leszerelni, s a császár, akit a tervbe beavattak, Bagdadon át Rómába menekült. Ezután az amerikaiak újabb akcióba kezdtek. Egymillió dollárt osztottak ki az alvilágban. a bűnözők felizgatták a fanatikus hívőket, a tömeg megrohamozta Moszadik miniszterelnöki rezidenciáját, s megbuktatta kormányát. Az akció közvetlen irányítója Zahedi tábornok, a császár bizalmasa miniszterelnök lett. (Reza Pah- lavi később menesztette őt, mert kényelmetlenné vált számára. Legutóbb Irán washingtoni nagyköveteként működött.) A száműzetésből visszatérő császár új egyezményt kötött a külföldi olajtársaságokkal. s már nem az angolokat, hanem az amerikaiakat részesítette előnyben. Az irániak számára azonban minden maradt a régiben: a rosszul tápláltság, a magas gyermekhalandóság és a 90 százalékos Írástudatlanság párosult a feudalizmussal. Egy potenciálisan gazdag ország lakosságának döntő többsége a létminimum alatt tengette életét, miközben a külfödi társaságok meggazdagodtak az olaj hasznából. Ilyen volt a helyzet az országban, amikor a sah elhatározta, hogy megcsinálja „fehér forradalmát”. 1963. január 26-án népszavazás indította útjára a reformsorozatot, amelynek legfontosabb pontjai közé tartozott: az 500 hektárnál nagyobb földbirtokok felosztása; az erdők és vizek köztulajdonba vétele; a földesúri bíráskodás megszüntetése; a nők szavazati jogának biztosítása; országos kampányt szerveztek a 90 százalékos analfabétizmus csökkentésére. A síita egyház ellenállási mozgalmat indított, részben azért, mert elvesztette földbirtokait, másrészt veszély fenyegette befolyását. A sah azonban könyörtelenül leverte a mozgalmat, Khomeini főpapot pedig száműzte. A sah tisztába:), volt vele. hogy az olajtartalék legfeljebb 30 évre elegendő. Ezért azt tervezte, hogy ez idő alatt modem tőkés ipart hoz létre. Kedvenc mondása volt, hogy 2000 után Irán nem olajat, hanem aszpirint fog exportálni a tőkésországokba. Ezek a tervek azonban nem vették figyelembe a realitásokat, azt, hogy évszázadok mulasztását nem lehet két évtized alatt pótolni. Mert igaz ugyan, hogy az olaj- árrobbanás évében — 1974-ben — Iránban 513 dollár volt az egy főre jutó nemzeti jövedelem, s hogy 1979-re elérte a 2500 dollárt, azonban ez az óriási gazdagság rendkívül egyenlőtlenül oszlott meg. Először is nagyobb részét a hadsereg felfegyverzésére költötték, aztán új modem gyárakat építettek a japánok, amerikaiak, franciák és angolok segítségével, amelyek azután —• mint például a Toyota gyár — alig 30—40 százalékos kapacitással dolgoztak, mert a munkaerőképzés elmaradt a beruházás ütemétől. Mindeközben, mivel a földet csak kiosztották, de a parasztok nem kaptak se gépeket, se mák, a műveléshez szükséges eszközöket, a földek egy része parlagon maradt, csökkent a termelés, a parasztok pedig milliós tömegekben vándoroltak a városokba, megélhetési lehetőséget keresve. Ezek a milliók a növekvő infláció miatt az éhhalál küszöbén vegetáltak, a felső réteg viszont a korrupciós üzletek révén mérhetetlenül meggazdagodott. A császári család maga 2.4 milliárdos magánvagyonra tett szert, amelyet svájci bankok kezeltek. Növelte az elégedetlenséget, s közelebb hozta egymáshoz a vallásos és a világi ellenzéket, hogy az uralkodó elbizakodottságában megszűntette a pártokat s létrehozta saját „császári” pártját, a Rasz- takhizt. S volt még valami, ami feszítőerőként hatott: a fegyverkezésre költött milliárdok. s az országba beáramló amerikai tanácsadók tízezrei, akik életmódjukkal kihívták maguk ellen az irániak haragját. Kanyó András KÖVETKEZIK: A Perzsa-öböl csendőre
