Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-15 / 38. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. február 15. Kommentárunk II hamburgi példa H ány ember vesztette el állását az NSZK-ban az úgynevezett foglalkoz­tatási tilalom miatt — nehéz lenne pontosan meghatároz­ni. Tény, hogy a legapróbb gyanú is elegendő volt az el­bocsátáshoz. Válogatás nél­kül került utcára tisztviselő és vasutas, utcaseprő és so­főr. Az indok: a hatvanas évek­ben részt vett egy vietnami szolidaritási tüntetésen ... Kapcsolatot tart baloldali személyekkel... Tevékenyen bekapcsolódott a neutron­fegyver betiltásáért küzdő mozgalomba ... Feltehetően kommunista beállítottságú. A hirhedt foglalkoztatási tila­lom ugyanis mindenekelőtt a baloldaliakat sújtja. Bár a tartományok belügyminiszte­rei annakidején úgy döntöt­tek, hogy a „szélsőséges” ele­mekkel szemben alkalmaz­zák ezt a megkülönböztetést, valójában azonban alig-alig fordult elő, hogy például egy nyíltan náci beállítottságú ál­lami alkalmazott ellen föl­léptek volna. Hamburg most példát mu­tatott. A tartományi jogú ki­kötőváros polgármestere, Klose előterjesztésére a ham­burgi szenátus elsőként ha­tálytalanította a rendelke­zést. Ennek értelmében a jö­vőben nem veszik igénybe a szövetségi alkotmányvédő hi­vatal, vagyis a politikai rend­őrség segítségét a közhiva­talra — értsd: állami, városi állásba — pályázók múltjá­nak tisztázására, s megszün­tetik a haladó gondolkodású alkalmazottak utáni nyomoz- gatást. Kivételt képeznek a „kirívónak” minősülő esetek; tekintettel Hamburg balolda­li szociáldemokrata frakció­hoz tartozó vezetőségére, va­lószínű, hogy ezt a minősítést csakugyan a jobboldali beál­lítottságúak számára tartják fönn. n nyugatnémet közvéle­ményben várhatóan széles körű visszhang­ra talál a hamburgi szenátus döntése. A szociáldemokrata párt baloldali frakciójának és az ország haladó közvélemé­nyének több neves képvise­lője már korábban „szellemi boszorkányüldözésnek” mi­nősítette a foglalkoztatási ti­lalmat. Az ország jobboldalt körei a politikai rendőrség védőbástyái mögül bizonyára rosszallásuknak adnak han­got. Mindez azonban nem változtat a hamburgi vezetés döntésének lényegén, amely­ben — mint a szenátus hang­súlyozta — a nyugatnémet al­kotmány betűjét és szellemét juttatták kifejezésre. Khomeini felhívása a sztrájkok beszüntetésére (Folytatás az 1. oldalról.) erre a vonatkozására nem tért ki. Carter elnök, aki szerdán reggel indult el mexikói hi­vatalos látogatására, mérle­gelte, hogy későbbi időpont­ra halassza az indulást, te­kintettel a Teheránban és Kabulban történtekre. A helyzet alakulása tükrében a Fehér Ház végül az ere­deti útiterv mellett döntött. A washingtoni kormány már kedden arra készült, hogy hivatalosan elismerje az új iráni rendszert. A tör­téntek után a lépés feltehe­tően még várat magára. Szerdán megtartották az iráni ideiglenes kormány el­ső ülését. A tanácskozáson határozatot hoztak arról, hogy véget kell vetni a sztrájkoknak és a gazdaság minden ágazatában meg kell kezdeni a munkát. A kortnány szerdai hatá­rozata értelmében szombat­tól minden üzemben be kell indítani a termelést, ki kell nyitni az összes üzleteket, meg kell kezdeni a munkát a közhivatalokban és a ta­nítást az iskolákban. A köz­vetlenül a kormány alá ren­delt sztrájkbizottság lesz fe­lelős azért, hogy a gazdaság összes ágazataiban felvegyék a munkát. Khomeini ajatollah szer­dai rádióbeszédében szemé­lyesen is felszólította az irá­ni népet a sztrájk beszünte­tésére. Hangsúlyozta, hogy a munkabeszüntetések célja a sah távozásának kikénysze­rítése, majd a Baktiar-kor- mány megdöntése volt. Le­szögezte, hogy az iráni nép bátor ellenállása megbuk­tatta a diktatórikus monar­chiát és a kolonializmus alapjai sorra romba dőlnek. Az iráni ideiglenes kor­mányt kedden újabb orszá­gok ismerték el. Erich Ho- necker, az NDK államtaná­csának elnöke táviratban kö­zölte Mehdi Bazargannal. hogy a Német Demokratikus Köztársaság kész együttmű­ködni az iráni ideiglenes kormánnyal. Hivatalos elismeréssel fel­érő üdvözlő üzenetet inté­zett az iráni ideiglenes kor­mányhoz az Egyesült Arab Emírségek kormánya is. Husszein jordániai király Bazargannak küldött távira­tában szintén üdvözölte az ideiglenes iráni kormány megalakítását és együttmű­ködéséről biztosította a mi­niszterelnököt. Táviratot küldött Mehdi Bazargannak Fahd herceg szaúd-arábiai trónörökös és a miniszterelnök első helyet­tese. A hivatalos szaúd-ará­biai hírügynökség szerint a távirat egyenértékű a hiva­talos elismeréssel. A Kínai Népköztársaság szerdán hivatalosan elismer­te Mehdi Bazargan iráni mi­niszterelnök ideiglenes kor­mányát. Hírügynökségi jelentések szerint a SAVAK ügynökei és a népi erők közt Tabriz- ban kirobbant harcokban többszázan vesztették életü­ket. Fegyveres támadás érte szerda este a teheráni rádió és a televízió épületét. A központi rádióállomás, mű­sorát megszakítva, közle­ményt intézett a Khomeini Rövid időre ismeretlen fegyveresek megszállták az Egyesüld Államok teheráni nagykövetségét és fogva tartották a személyzetet. A túszok között volt Wil­liam Sulliván amerikai nogykövet is (Telefodó - KS) bizottsághoz, s ebben segít­séget kért. A rádió munka­társai felhívták Khomeini hí­veit, a lakosság fegyveres harcosait; hogy haladéktala­nul siessenek a helyszínre. Fél órával az első segély­kérés után, Khomeininek a helyszínre érkezett hívei visz- szaverték a támadást. A rádió és a televízió köz­ponti épülete ellen végrehaj­tott támadással egyidőben fegyveres összetűzések rob­bantak ki a főváros több más pontján, s támadás érte a teheráni televízió egy má­sik épületét is. MOSZKVA Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügy­minisztere szerdán Moszk­vában fogadta Malcolm Toont, az Egyesült Államok nagykövetét. A megbeszélé­sükön a szovjet—amerikai kapcsolatokról és néhány nemzetközi kérdésről volt szó. PHNOM PENH Több mint tízezer ember részvételével tömeggyűlést tartottak Kambodzsában, Siemreap tartományi szék­helyen a Kambodzsai Nem­zeti Egységfront programjá­nak támogatására. Chea Sim felszólította a város és a tar­tomány lakosságát, hogy fo­kozza éberségét és verje vissza a kínai vezetés által támogatott reakciós Pol Pot- klikk maradványainak tá­madási kísérleteit. KABUL Az Afganisztáni Demokra­tikus Köztársaság kormánya a Bakhtar hírügynökség út­ján az alábbi közleményt hozta nyilvánosságra: Szer­TELEXEN dán néhány terrorista, az af­gán nép ellenségei Kabulban megölték Adolph Dubsot, az Egyesült Államok kabuli nagykövetét. Afganisztán kormányát mélységesen el­szomorította a sajnálatos esemény. Nur Mohammed Taraki, a forradalmi tanács elnöke, állam- és kormány­fő, valamint Hafizullah Amin miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter részvéttáv­iratot küldött James Carter- nek, az Egyesült Államok el­nökének és Cyrus Vance külügyminiszternek. MEXIKO James Carter, az Egyesült Államok elnöke felesége tár­saságában szerdán hivatalos látogatásra Mexikóba érke­zett. Cartert a repülőtéren Jósé Lopez Portillo mexikói elnök fogadta. GENF Szerdán Genfben ismét ta­lálkozott egymással a hadá­szati támadó fegyverrendsze­rek korlátozásáról folyó tár­gyalásokon részt vevő ame­rikai és szovjet delegáció. BERLIN Berlinben szerdán bejelen­tették, hogy Erich Honecker- nek, az NSZEP Központi Bi­zottsága főtitkárának, az NDK államtanácsa elnö­kének vezetésével csütörtö­kön NDK párt- és állami küldöttség utazik hivatalos baráti látogatásra Líbiába, Angolába, Zambiába és Mo- zambikba. RÓMA Andreotti kijelölt olasz mi­niszterelnök szerdán saját pártjának, a keresztényde­mokratáknak a vezetőivel folytatta kormányalakítási próbálkozásait. A keresztény- demokraták változatlanul el­utasítják a kommunistáknak azt a követelését, hogy be­vonják őket Olaszország új kormányába. A szocialisták óvakodnak attól, hogy sze­repet vállaljanak egy olyan iii kormányban, amely nem élvezné az OKP parlamenti támogatását. Fokozódó kínai határincidensek Nemzetközi sajtóértekezlet Hanoiban Szerdán este Hoang Bich Son vietnami külügy­miniszter-helyettes nemzet­közi sajtóértekezleten is­mertette a VSZK külügy­minisztériumának memo­randumát! a kínai hatósá­gok fokozódó Vietnam-el- lenes fegyveres akcióiról és háborús előkészületei­ről. A vietnami külügyminisz­térium memoranduma a be­vezetőben emlékeztetett rá, hogy a vietnami—kínai ha­tárvonalat annak idején a francia gyarmati hatóságok és a kínai uralkodó ház húz­ta meg — szerződésekkel alátámasztva. A két nép ha­gyományos barátságából kiindulva a Vietnami Dolgo­zók Pártjának Központi Bi­zottsága megállapodott a kí­nai párt központi bizottságá­val 1957—58-ban, hogy fenn­tartják a történelem által örökül hagyott határvonalat, és minden határ-, illetve te­rületi problémával kapcsola­tos vitát 'tárgyalások útján rendeznek. A vietnami állásfoglalás rámutat, hogy 1978-ban újabb veszélyes fordulat ál­lott be a kínai provokációk­ban. Egyedül ebben az év­ben 580 incidenst robbantot­tak ki a kínai hatóságok, 1979 első másfél hónapjában azonban a provokációk szá­ma már eddig elérte a 230-at. Á közös határ egész térsé­gét sújtó kínai zavarkeltés mind komolyabb jelleget ölt: a dolgozó emberek normális munkájának megakadályozá­sától vietnami határőrök meggyilkolásán át, rajta­ütések, emberrablásokig, mindent magában foglal. Ez­zel párhuzamosan egyre ve­szélyesebb, és veszélyesebb fegyverfajtákat vetettek be a támadásokba. 1979 első másfél hónapjában a kínai fegyveres erők több, mint 40 vietnami polgári személyt és határőrt gyilkoltak meg. sokszáz embert megsebesí­tettek és több tucat embert elraboltak. „Vietnam népe és kormá­nya bízik abban, hogy a ba­ráti országok népei és kor­mányai, a világközvélemény széles rétegei erősíteni fog­ják szolidaritásukat Viet­nammal és leleplezik a pe­kingi hatóságok háborús ter­veit. A kínai hatóságok éles Vietnam-ellenes politikája rendkívül feszült helyzetet teremtett a két ország ha­tárán. A veszélyes kalandor­akciókért a teljes felelősség Pekinget terheli” — hangoz­tatja végezetül a vietnami külügyminisztérium doku­mentuma. Phnom Penhbe érkezett II magyar kormány gyorssegélye Szerdán Phnom Penhbe ér­kezett a MALÉV különrepü- lőgépe, amely a magyar kor­mány gyorssegélyét • hozta Kambodzsa népének. A több mint 11 tonnányi segélyszál­lítmányt — zömmel gyógy­szert és élelmiszert — a ma­gyar kormány képviseletében dr. Túri Ferenc nagykövet adta át. A Pochengton repü­lőtéren tartott bensőséges fo­gadtatáson Túri Ferenc el­mondotta, hogy hazánk e szállítmánnyal lehetőségei­hez mérten, szerény mérték­ben, de gyorsan kívánt hoz­zájárulni a normális létfel­tételek megteremtéséhez a baráti Kambodzsában. Kambodzsai részről Nők Sakun gazdasági és népjólé­ti miniszter vette át a szál­lítmányt. A kambodzsai poli­tikus őszinte köszönetét mon­dott kormányunk .küldemé­nyéért, amely — mint hang­súlyozta — az első segély- szállítmány az európai szo­cialista országokból. Kinai—indiai tárgyalások Az előzetes várakozásnak megfelelően zajlottak le a tárgyalások a Pekingben tar­tózkodó Vadzspaji indiai külügyminiszter és kínai partnere, Huang Hua kö­zött. Az első tárgyaláson az indiai külügyminiszter fejtet­te ki kormánya álláspontját bilaterális és nemzetközi kér­désekben, a második tárgya­láson pedig a kínai külügy­miniszter válaszolt* a felvetett kérdésekre és körvonalazta a kínai álláspontot. Szerdán fogadta az indiai külügyminisztert Teng Hszi- ao-ping kínai miniszterelnök­helyettes, aki szintén a te­rületi probléma napirendre tűzésének elhalasztása mel­lett foglalt állást. Q pásztor unokája Az iráni milliók életében február 12-e új korszak kezdetét jelzi: ezen a napon tetőződött az a gi­gászi küzdelem, amely a gyűlölt monarchia megdöntésére bonta­kozott ki az országban, s amelyben részt vettek a vallási és a világi ellenzék legkü­lönbözőbb áramlatai, a fanatikus síita mu­zulmán hívőktől a kommunistákig. Győ­zött a demokratikus népi forradalom, véget ért a Reza-dinasztia több mint félévszáza­dos uralma, A megdöntött császár, aki a legnagyobb perzsa uralkodók nyomdokaiban szeretett volna járni, aki modern tőkés nagyiparról és a Perzsa-öböl ellenőrzésére alkalmas hadseregről álmodott, s aki közben óriási magánvagyonra tett szert, egyszerű hegyi pásztorok unokájaként látta meg a napvi­lágot. Apja a Kaspi-tó mellett egy hegyi falu­ban nőtt fel. Családja olyan szegény .vcflt, hogy 14 éves korában önként állt be a had­seregbe, ahol legalább enni kapott. így mesélte el pályafutása kezdetét Reza kán, akit kivételes bátorsága miatt hamarosan tiszti rangra emeltek. Ezredes volt, amikor felesége 1919. október 26-án ikreknek adott életet, egy lánynak és egy fiúnak. (Az utóbbit a szülők Mohammed névre keresz­telték. Nagy jövőt szántak neki, svájci is­kolákban neveltették, ott ismerkedett meg az iparosodott Nyugat technikai vívmá­nyaival, köztük a repülőgépekkel, amelyek vezetését magas fokon elsajátította.) Reza kán 1925 decemberében megdöntöt­te a Kadzsar-dinasztiát, s maga ült a trón­ra. Fasisztabarát lévén, amikor a második világháború kitört, a hitleri Németország rendelkezésére akarta bocsátani országát, hogy onnan indítsanak támadást a Szovjet­unió olajban gazdag déli körzetei ellen. Ezért 1941 augusztusában Anglia és a Szov­jetunió megszállta Iránt. Reza kán az or­szág elhagyására kényszerült; a trónról le­mondott fia javára. Reza Pahlavi, környe­zete tanácsára, megnősült, feleségül vette Faruk egyiptomi király 17 éves lányát, aki­től azonban hamarosan elvált, s utódjául Sorayát választotta, de vele sem élt soká­ig. A háború éveiben politikával nem so­kat foglalkozott, egyetlen nyilvános szerep­lésére 1943-ban Sztálin, Roosevelt és Chur­chill teheráni konferenciáján került sor: találkozott az államférfiakkal, csupán eny- nyi volt a szerepe. A német fasizmus fölött aratott sikerek nem maradtak hatás nélkül az iráni népre sem. Megerősödött a haladó mozgalom, je­lentős politikai tényezővé vált az 1920-ban alakult kommunista párt, amelyet azonban 1925-ben betiltottak, s 1941-ben Tudeh Párt néven alakult újjá. A párt az 1943-as vá­lasztásokon 10 parlamenti mandátumot szerzett. A fellendülő népmozgalom ki­emelkedő fejezete volt az iráni Azerbajd­zsán népének harca az autonómiáért, amely 1945 végén az általános választások ered­ményeként, a köztársaság megalakításával ért véget. Ezzel egyidőben a kurdok is au­tonómiát követeltek. Az iráni kormány csak akkor határozta el magát az azerbajdzsánokkal és a kur- dokkal való leszámolásra, amikor a Szov­jetunió — 1946 elején — kivonta csapatait az országból, ugyanakkor Anglia és az Egyesült Államok kormánya elhatározta, hogy nem engedik kicsúszni a kezükből az olajban gazdag stratégiai fontosságú or­szágot. Az amerikaiak Teheránba küldték Schwarzkopf tábornokot, aki a sah tanács­adójaként irányította az azerbajdzsáni és kurdisztáni mozgalom leverését. A kegyet­len vérengzés során tizenötezer embert gyilkoltak le, köztük a Tudeh Párt ismert vezetőit, szakszervezeti aktivistákat és ha­ladó személyiségeket. A Tudeh Pártot 1949- ben törvényen kívül helyezték és azóta il­legalitásban működött. Az 1947-es választásokon mandátumhoz jutott egy Moszadik nevű politikus, a nem­zeti burzsoázia képviselője, aki 1950-ben a parlament olajügyi bizottságának lett az elnöke és szívósan küzdött az olajkincs ál­lamosításáért. Razmarah tábornok-minisz­terelnök azonban húzta-halasztotta az ügyet, mígnem 1951 áprilisának első nap­jaiban egy fanatikus hívő-nacionalista go­lyói ki nem oltották az életét, éppen akkor, amikor reggeli ájtatossága végeztével ki­lépett az egyik mecset ajtaján. Temetése óriási tüntetéssé vált. A tömeg azonban nem a tábornok-miniszterelnök gyilkosainak kézrekerítését követelte, ha­nem Moszadik nevét skandálta. A sah egy ideig megkísérelte az ellenállást, 1951. áp­rilis 28-án azonban végül is miniszterel­nökké nevezte ki Moszadikot, majd két hét múlva kénytelen volt aláírni az olaj álla­mosításáról szóló törvényrendeletet is. Ez volt az első nagy csata, amelyet a császár és angol—amerikai tanácsadói az iráni hazafiakkal szemben elvesztettek. A haladó erők győzelme azonban nem bizo­nyult tartósnak. Kanyó András (KÖVETKEZIK: A „fehér forradalom”.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom