Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-14 / 37. szám
1979. február 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 KÉPÍRÍiyŐ ___________előtt i zgalmas új hang Az elmúlt hét — egyébként meglehetősen érdektelen műsorhét — igazi szenzációját kétségkívül az A Hét produkálta; és elsősorban nem azzal, amiről furcsamód oly sokait beszélnek (a rádió még mini interjút is készített Sugár Andrással e tárgyban), hogy tudniillik a politikai magazin műsorvezetője mily bravúros tettet hajtott végre azzal, hogy több, mint tíz percig, pontosan tizenkettőig tudta húzni az időt, szebben fogalmazva, kitölteni a perceket, míg ve- títhetővé vált az aznap dél? után érkezett kambodzsai filmtudósítás — hanem azzal, és erről már kevesebb szó esik, hogy például vérbeli tudósításban számolt be a magazin a zsanai gázkitörésről, megörökítve azt a pillanatot is, amelyre napok óta vártak szakemberek, s mi nézők is, akik figyelemmel kísértük a drámai fejleményeket, amihez egy jól célzott ágyúlövés kellett, hogy végre függőleges irányba terelődtek a feltörő gáz- sugarak. A tudósítás szinte azon melegében került elénk, a riporter is csak „melegítőben” nyújtotta át az élet. a dráma megörökített pillanatait, s ez különleges varázst kölcsönzött Wisinger István riportfilmjének. S aztán a csattanó: a riportok sorát a még kicsit kócos, kicsit darabos, de megdöbbentő valóságot rögzítő tudósítás zárta, mely abból az országból érkezett, amelyből hosszú időn át semmi lényeges híradást nem kaptunk: se képben, se szóban, se írásban. Egy féktelen diktatúra rezervátum életének torokszorongató képeit hozták .magúkkal a magyar televíziósok; az elnéptelenedett főváros néma utcáinak, az életnek szerencsére megmentett gyermekek és ugyanakkor az újra induló emberi munka képeit. Igaza volt a televíziónak, hogy felborítva a programok időrendjét, vállalva akár a több mint tízperces üresjáratot - is a képernyőn, mindenáron át akarta nyújtani nézőinek e valóban páratlan filmtudó- sítást. A Hét igazi érdekességét tehát egyáltalán nem az jelenti, hogy a magara maradt műsorvezető hogyan viaskodott, birkózott meg több-kevesebb eredménnyel a „cammogó” idővel, s hogyan igyekezett úrrá lenni a váratlanul rászakadt helyzeten, hanem a már említett két tudósításnak is azzal az újszerű vonásával, amely nagyon is tartalmat érintő és a tájékoztatásban felbecsülhetetlen erény: újra éhes türelmetlenség, maximális gyorsaság. Azért, hogy adott pillanatban összhangban lehessünk a minket körülvevő közeli és távolabbi világgal, s ne kelljen csupán kullognunk az események vagy történetek után. Bizony jó lenne — bár Zsana nem minden héten adódik, ne ife adódjék, s Kambodzsa sem, reméljük az sem ismétlődhet meg — ha A Hét az említett munkákban megcsillanó tulaj- . donságait továbbra is megőrizné, s tevékenységében állandósítaná a most tapasztalt riporteri magatartást. Viszont akkor a műsorvezetőknek sem szabad majd zavarba jönniök olymódon, ha váratlanul magukra maradnak a képernyőn, mint ez manapság tapasztalható. Sugár Andrást — elismerve kivételes képességeit —• sajnos egy olyan televíziós szemlélet és gyakorlat — túlzott kényelmesség és kiszámított- ság — avatta (akarata ellenére) hőssé, amelynek inkább áldozatáról illenék most beszélni, mint hőséről. A váratlant is bekalkuláló műsorszemlélet olyan műsorvezetőket követel, akik ha szükséges épp oly bizonyossággal rögtönöznek, mint ahogy a rájuk osztott szerepet adott esetben eljátsszák. S ez nemcsak szakmai felkészültség, lelki kondíció dolga is. Röviden Mit keres a képzőművészetek televíziós magazinja az irodalom múzeumában — lepődhettünk meg a Művészeti Magazin legutóbbi adásának jeléntkezésekor, s aztán elismerhettük, a magazin itt sem tagadta meg önmagát; sőt az illusztráció, az illusztrálás esztétikai kérdéseit is boncolgatva, s hozzá valóban művészi színvonalú példákat mutatva kissé a művészeti élet peremére szorult témát hozott az érdeklődés előterébe. Somlyó György költő segítségével igen érzékletesen mutatta meg irodalmi mű és a hozzá vagy belőle készült mű1 vészi alkotás között lehetséges viszony összetettségét. S ha ezentúl egy illusztrált verseskötet vagy regény kerül a kezünkbe, bizonyára másképpen nézzük a .benne található rajzokat, képeket, grafikákat. Eddig úgynevezett hagyományos, jótékonysági célokból született gálaestet csak másoktól közvetített televíziónk; azt hiszem, az első igazi hazai televíziós gálára most került sor, a gyermekekkel vállalt szolidaritás jegyében. Túl a közreműködő színészek érezhetően lelkes odaadásán, túl az egyes produkciók sikerén volt valami egészen sajátos is ebben a gálában, ami más, látott nyugat-európai gáláktól alapjaiban megkülönböztette: meghatározott szellemiségi és rendkívül magas érzelmi hőfoka. Az említett, hasonló rendezvényeken általában a világsztárok jótékonyan felvonultak, valamit produkáltak és kész. Itt azonban egy ügy érdekében és a gyermekév gondolatait, tartalmát is kifejezve és visszhangoztatva vállaltak szerepet az áldozatkész művészek. Így lett ez a gála a gyermekek boldogságáért felelősséget érző felnőttek művészi hitvallásává. y. m. A jövő biológusai? Évről évre mind több tagja van a pécsi Állatkert biológiai szakkörének. Idén már két csoportban mintegy ötven általános iskolás látogatja a foglalkozásokat. A szakkörben lehetőség nyílik kisebb kísérletek, preparátumok elkészítésére. A szakkörbeli tevékenységről a gyerekek írásbeli igazolást kapnak, mely segítség a középiskolai felvételinél. A képen: Ismerkedés különböző állati koponyákkal Szép és nehéz esztendők után A megye ifjabb népművelői, tanácsi alkalmazottjai akikkel közvetlen munkakapcsolatban állt — így emlegették: „Rózsa néni.” Kovács Rózsa húsz esztendeig volt a megyei tanács művelődésügyi osztályának munkatársa, elsősorban a művelődési otthon-hálózat ügyes-bajos dolgaival - bőven volt ilyen - foglalkozott. Egyike azon keveseknek, akik a tanácsi — lényegében irányító — munkát, nem szakították el a mindennapi élet gyakorlatától. A múlt év végén nyugdíjba vonult, ezt megelőzően — novemberben — megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát. A szolnoki Fúrj utcai családi ház szobájában az asztalt, a heverőt a laikus számára ijesztő méretű statisztikai lapok borítják. Készül a Szolnok megyei művelődési otthon hálózat 1978. évi eredményeit összesítő statisztika. — Nyugdíjasként is a művelődési otthonokkal? Cseberből vederbe? — Hát nem egészen. A tavalyi statisztika összeállítását megígértem az osztálynak. Ez amolyan becsületbeli kötelesség. A pálya kezdeteiről, az indulásról beszélgetünk. Tősgyökeres szolnoki, itt. ebben a házban nőtt fel, első munkahelye a nyomda volt. — 1951-ig dolgoztam a nyomdában. Abban az időben lettem párttag is. 1951- ben már párttagként kerültem el Fejér megyébe nőmozgalmi szervezőnek. Ezután a Fejér megyei párt- bizottság következett, ott dolgoztam először kifejezetten kulturális területen. 1958 januárjában jöttem vissza Szolnokra; a városi párt- bizottságra kerültem. Egy évre rá a megyei tanács művelődésügyi osztályára helyeztek. Az a húsz esztendő, amit Kovács Rózsa a közművelődés tanácsi irányításában töltött, tulajdonképpen a mai közművelődési hálózat kiépítésének korszaka. Szép és nehéz esztendők voltak. — Amikor a tanácsnál dolgozni kezdtem Szolnok megyében — leszámítva a városokat és a járási székhelyeket — három függetlenített művelődési ház igazgató volt. A művelődési otthonok legtöbbjében padok, lócák, olajos padló, áporodott levegő, sorié fogadta a belépőt. Akárhogy is nézem, ezekből a zugkocsmákból csak lett valami, s ebben nekünk is van némi részünk. Most, hogy az 1978-as statisztika összeállításával foglalkozom, gyakran megdöbbenek: ekkora fejlődést álmodni sem mertünk annak idején. Ennek ellenére persze rengeteg a tennivaló ma is —■ de ez valószínűleg mindig így lesz. A művelődési otthon hálózat kiépítése idején nekünk olyasfajta „aprómunkát” is kellett végeznünk, mint a tanácsi, gazdasági vezetők rábeszélése — hogy ne mondjam „rá- szedése” — 'kulturális fejlesztésre, támogatásra. Ugyanakkor a közművelődési szakemberek beállítása jelentett gondot. Később ugyanezeknek a szakembereknek az állandó cseréje, fluktuációja, ami mostanáig jelentősen csökkent, sőt néhány területen megszűnt. Ma már ott tartunk, hogy az intézmények hatóköre bővítésének lehetőségeivel foglalkozhatnak a szakemberek. Kovács Rózsát kemény, szigorú embernek ismerték. Mégis sok barátot szerzett. — A szigorúságot nem tagadom. Kellett. A közművelődés tömegpolitikai munka is, ha úgy tetszik: a oárt- munka szerves része. Értetlenséggel, lazasággal szemben tehát erélyesen kellett föllépni. De oktalanul — remélem — senkit meg nem bántottam, meg nem dorgáltam, senki hibájával vissza nem éltem. Ezért van sok barátom megyeszeirte. — Most, hogy nyugdíjba vonult, csöndesebb nap>ok jönnek. — Rámfér. Olvasgatok, pi- hengetek, s itt a kertben, a szabadban, a rengeteg rózsám között annyi időt tölt- hetek majd, amennyi jólesik. Sz. J. EdSey Mister MacAreck üzletej FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY 19. — Meg kell mondanom neked — kezdte történetét MacAreck — hogy nem én voltam az egyetlen áldozat. Olyan külföldiek kifosztására specializálták magukat, mint én, akikből abban az időben sokan voltak Londonban. Így a két üzletember szép kis vagyont kapart ösz- sze. És mivel okos emberek és előrelátóak voltak rájöttek, hogy az „öreg, szeretett Anglia” klímája ártalmas lehet számukra. Már a hatóság is érdeklődni kezdett a két gentleman iránt, és valamelyik vérmes károsult megpróbálta lenyúzni a bőrüket. Elég az hozzá, hogy a két úr egy napon nyomtalanul eltűnt Londonból és sok ezer kilométernyire, Kanadában kötött ki. — Éppen Vancouverben? — Igen. Nagy kikötő, nagy kereskedelmi központ. Az én két tisztelt „tanító mesterem” elhatározta, hogy bankot alapít. — Bankot? — Igen. Állítólag belemártották ujjacSkái'kat a titkos fegyverkereskedelembe is, de ezt már nem ellenőriztem. Nekem elegendő volt az, hogy ezek az urak élnek és egészségesek, a bankjuk szépen fejlődik. Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy kötök velük egy üzletet. — Mint leendő társ jelentkeztél náluk? — Ne szakíts félbe, mert sohasem fejezem be — He- nio ismét a pohár után nyúlt. — Egy napon Seattle-ben egy rendkívüli „racket” történt. Ismét meg kell magyaráznom. hogy a „racket” pénzszállítmány elleni banditatámadás. Az effajta bűntény kezdetben az amerikai gengszterek specialitása volt, de ma már egyre népszerűbb lesz Nyugat-Európa nagyobb városaiban is. Akkor még a „racket” az Egyesült Államokban is újdonság volt. Egy nagy építőip>ari cég pénztárosára, ki a bérfizetéshez vette fel az összeget, a szó legszorosabb értelmében a bank épületének lépcsőjén támadtak rá. A bűnöző elnémította áldozatát, elvette tőle a nagy, barna táskát, és a közelben rá várakozó fehér Forddal eltűnt. ,— Nem próbálták meg elkapni? — A bank bejáratánál álló őr még csak meg sem rebbent. Mindez legfeljebb tizenöt másodpercig tartott. Mielőtt ráeszmélt volna, hogy ez támadás, a banditáknak már nyoma veszett. A délutáni lap közölte, hogy százhúszezer dollárt raboltak el. Rövid személyleírást is adtak a támadóról: magas, szőke hajú. Fehér Ford kocsin- szökött meg. A kocsinak Oregon állambeli jele volt, de a számát senki sem jegyezte fel. A támadás áldozatának állapota súlyos. A pénz jellegzetes pénzszállító bőrtáskában volt. A bankjegyek egy részének számát feljegyezték a bankban. Amint látod, a támadás majdnem százszázalékosan sikerült és kevés remény volt arra, hogy a banditát elkapják. Éppen ezért a biztosító társaság, mely kénytelen volt a cég veszteségét kifizetni, rögtön hirdetést tett közzé, és jelentős összegek húszezer dollárt ígért a nyomravezetőnek, a kézre- kerítés segítőjének. Nem dicsekedtem azzal, hogy Varsóban két merész „racket” is volt, amelynek a tetteseit a mai napig nem találták meg. — A támadást követő napon, korán reggel, Vancouverben a Nyugat-kanadai Bank előtt — így nevezték el az én régi „tanítóim” — megállt egy fehér, elég piszkos Ford, Oregon állami rendszámmal. Kiszállt belőle egy magas, szőke hajú férfi, kezében a barna színű kopott táska. Gyors léptekkel bement a bankba. Nagyon ideges volt. Kérte a pénztárost, hogy 120 ezer USA dollárt váltson át neki kanadaira. Az ügyfél megjegyezte, hogy nagyon siet, ezért kész a pari alapon való beváltásra, hár így dolláronként néhány centet veszít. — A pénztáros biztosan rögtön tudta, hogy azzal a banditával van dolga, aki tegnap Seattlen-ben végrehajtotta a támadást — szakítottam félbe Henio ebeszé- lését. MacAreck - szánakozva nézett rám és folytatta elbeszélését: — A pénztáros elnézést kért az ügyféltől, hogy nincs ilyen nagy összeg a kézi kasz- szában. és kénytelen felvenni a pincében lévő páncélteremből, aztán becsukta a kisab- lakot és bement a bank igazgatójához. Eközben az ügyfél idegesen várakozott a bank kényelmesen berendezett várótermében. Egy pillanat múlva odalépett hozzá a Dortás és megkérte, fáradjon be az igazgató szobájába. A férfi nem akart menni. Közölte, hogy nincs ideje. Felállt és el akart menni. Ám a Félmillió résztvevőt várnak Barátsági napok és hetek, politikai, tudományos, kulturális előadások, valamint zenei rendezvények, kiállítások, filmvetítések fémjelzik a Hazafias Népfront és a szocialista országok budapesti kulturális központjainak 1979. évi együttműködését. A csehszlovák, a bolgár, a lengyel, az NDK-s és a szovjet budapesti kulturális központok, valamint a népfront közös rendezvényeire az idén mintegy félmillió látogatót várnak. Az első félév kiemelkedő eseményének ígérkeznek a Tanácsköztársaság 60. és a KGST megalakulásának 30. évfordulójáról megemlékező programok, valamint a májusban kezdődő béke, barátság és szolidaritási hónap, és az őszi antiimperialista szolidaritási akció programját gazdagító rendezvények. Tartalmában változatos és formájában is sokszínű a népfront, valamint a Szovjet Tudomány és Kultúra Háza közös programja. A Magyar Tanácsköztársaság és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kapcsolatáról, a leszerelés és az enyhülés összefüggéséről, az országaink közötti sokoldalú kapcsolat eredményeiről 1979-ben mindegy 200 előadást, bemutatót, találkozót tartanak. Mindezen felül pedig üzemi munkásgyűlés, téesz-aktíva, párbeszéd a főiskolásokkal, értelmiségi barátsági est is található az idei tervekben. A magyar—bolgár barátság jegyében Csongrád megyében fesztivált rendeznek, amelynek programja az előadástól, kiállításoktól a filmvetítésen, az irodalmi zenés műsoron át a szocialista brigádtalálkozóig terjed. Kiállítás Martfűn Ékszerek lószörböl, kékfestő kelmék Holnap délután népművészeti kiállítás nyílik a martfűi művelődési központban. A tárlaton öt népművész mutatkozik be alkotásaival: Bodrogi Sándor, a népművészet mestere lószőr-ékszerei- vel, a Bolyós házaspár jászapáti eredetű kékfestő anyagaival, Koch Árpád fafaragásaival és Lovass Ervin szarumunkáival. portás, és az őr visszatartotta és erőszakkal betuszkolták egy szobába. A férfi ellenállt, ahogy tudott és segítségért kiáltott. — A bank tele volt ügyfelekkel? — Igen, de senki nem avatkozott közbe, mert azt mondták, hogy a Seattle-ben ekö-> vetett támadás tettesét fogták el. Az ügyet természetesen jól ismerték Vancouverben. Minden helyi lap az első oldalon írt róla. — És mi történt azután? — A férfi, akit erőszakkal bevonszoltak az igazgató szobájába, könyörgött, hogy engedjék szabadon. Húszezer dollárt ígért, ha elengedik. — Éppen annyit, mint amennyit a biztosító társaság? — Igen. A körülmények furcsa közrejátszása volt ez. Elvették tőle a táskát és kinyitották. Százdolláros bankjegykötegek voltak benne. Együtt százhúszezer USA- dollár. E látványra a feltartóztatott szívéhez kapott és elhaló hangon orvosságot kért, mert szívrohamot kapott. Természetesen senki nem törődött ezzel a kérésével és senki sem sietett segítségére. A szegény ember elvesztette eszméletét és a szőnyegre zuhant. Még ekkor sem segítettek rajta. Így találták a rendőrök, akiket a bank igazgatója hívott ki. Szerencsére elég gyorsan megérkeztek. Az egyik rendőr felemelte a férfit, kért egy pohár vizet és eszméletre térítette. (Folytatjuk)
