Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-28 / 23. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. január 26. „Több volt ő, mint hűséges elvtárs” F. Bede László (1891-1920) Az 1891-ben Szolnokon született F. Bede Lászlót harcostársad visszaemlékezéseikben a legnemesebb jelzőkkel illetitek. Puritán és igen intelligens — írta róla dr. Katona Endre a szolnoki Nemzeti Tanács egykori jegyzője. Bencze László önzetlenségét, hihetetlen munkabírását — 48 órán keresztül I db kenyéren teljesített telefonszolgálatot — emelte ki. Jászi Ferenc, a KMP szolnoki szervezetének titkára, így emlékezett: Képzettségénél fogva is a MÁV-műhely munkásainak vezetői közé számított. Egyénileg szimpatikus, köztiszteletben álló munkás volt. Szerény és puritán. Áldozatkész, megfontolt, higgadt. Emberszeretete, segítőkészsége együttjárt kommunista meggyőződésével. Gyűlölte a nép elnyomóit, s velük szemben kérlelhetetlen volt. Forradalmárhoz méltóan élt s tevékenyikedétt. o F. Bede László munkáscsaládban született, édesapja is MÁV-műhelyi munkás volt. A fiatal munkás a Szolnok megyei munkás- mozgalom fellegvárában tanulta az esztergályos szakmát, és itt ismerkedett meg a munkálsmozigjalammal is. Bár a szocialista eszmék iránti ragaszkodás, az osztályharcos magatartás családi hagyomány vollt F. Bedé- éknél. 1919-ben a Haladás című liberális polgári lap a következőket írta F. Bede Lászlóról: „Már egész fiatal porában foglalkozott szocialista eszmékkel, és az ifjúmunkások mozgalmaiban élénken részt vett. Azólta nődig minden szakszervezeti és politikai mozgalomban tevékeny módon — oktatólag, teljes csendben — közreműködött.” Valóban igaz. Ezek az évek a felkészülés évei voltak. F. Bede László tevékenysége teljes mélységében a forradalmi fellendülés folyamatában 1918-tól bontakozott ki. 1918. január 19-én a MÁV-műhely munkássága szolidaritási sztrájkot kezdett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom támogatására. F. Bede a sztrájk ideién előadásokat tartott az ifjúmunkások számára. 1918. március 25-én a szociáldemokrata párt városi pártér - tekezlétén felszólalásában békét és demokráciát követéül. Ekkor választották a 27 éves fiatalembert a helyi szervezet vezetőségi itagjává. 1918 októberében a gyorsán érlelődő forradalom már előrevetette árnyékát. Október 13-án a Magyarországi Szociáldemokrata Párt rendikívüli országos kongresszust tartott, melynek határozata lényegében polgári demokratikus átalakulást követelt. A forradalmi erők akkor azonban ennél már többet akartak. A pártkongresszus után a szolnoki szocialisták október 27-én tartottak népgyűlést. Ekkor ismertették a Budapesten két nappal korábban megalakult Nemzeti Tanács programját is. Határozatot hoztak a Nemzeti Tanács szolnoki szervezetének létrehozására. F. Bede Lászlót a helyi nemzeti tanács, majd a nemzeti tanács intézőbizottságának a tagjává választották. Kövecs József írta visszaemlékezésében. hogy ekkortájt nagy viták színhelye volt a munkásotthon. „Ebben a helyiségben voltak a meglevő szakszervezetek is. Egyszer aztán bomlás következett be, ugyanis a szociáldemokrata párt helyisége volt, s akkoriban a kommunista elvtársak kezdtek agitálni, s néhány elvtársat ki is zártak, többek között F. Bede László elvtársat, aki azt mondta, hogy őt nem kell kizárni, elmegy magától is, de szervezi a kommunista pántot.” A Haladásban ériről a 'következőket olvashattuk: „A pártkongresszus határozata után, miután annak határozatával F. Bede László arcképe és aláírása elveit összeegyeztetni nem tudta, a pártból önmagától kilépett.” Ettől az időtől kezdve valóban elsősorban pártszerve- ző munkáját kísérhétjük figyelemmel. 1918. november 24. és december 12. közé rögzíthető időpontban F. Bede László a szolnoki vásártéri katonai kórházban találkozóit dr. Guth Antallal, aki bemutatta neki Kun Bélát. Itt beszélték meg a pártszervezet megalakításával kapcsolatos teendőkét. F. Bede László és forradalmártársai 1918. december 12-re nagygyűlést hirdettek, amelyen a Kommunisták Magyarországi Pártja nevében Vágó Béla tartott beszédet. A gyűlés után a szakszervezetek bizalmi testületé kimondotta a KMP-hez való csatlakozást. F. Bede Lászlót ekkor választották a helyi KMP-szervezet elnökévé. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának, a proletárforradalom győzelmének hírére, a proletariátus hatalomra jutásával kapcsolatos új helyzetnek megfelelően a szolnoki munkástanács azonnali intézkedéseket foganatosított. 1919. március 22-én reggel 8 órakor a vármegyeháza kistermében tanácskozásra jött össze, amelyen először voltak jelen a szolnoki KMP- szervezett vezetői. „A munkástanács a proletárság hatalomra jutásával beállott, s az egész ország termelési rendjére nagy átalakító hatással levő változással foglalkozván, a város rendjének, vagyon- és életbiztonságának megóvására és állandó biztosítására szükséges intézkedések megtételére s általában a közhatalom kezelésére és gyakorlására” háromtagú direktóriumot választott s a tagak közé delegálta F. Bede Lászlót is. o F. Bede Lászlót ettől kezdve a Tanácsköztársaság megdöntéséig a Tanácsköztársaság állami szerveiben dolgozott. Az áprilisi tanácsválasztásokon a Városi és a Megyei Tanács tagjává választották. Mint a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának tagja képviselte Szolnok megye prolétariátusét a Tanácsok Országos Kongresszusán is. Vezette a Szolnok megyei Tanács Hadügyi Szakosztályát, amelynek fő feladata az ellenforradalom elleni küzdelem és a Tanácsköztársaság belső rendjének megszilárdítása volt. 1919. június 5-én „lelkes beszédének hatása alatt a munkástanács egyetlen ellenvetés nélkül kimondotta, hogy mindegyik tagja bármely pillanatban kész nemcsak szervezőerejével, hanem életével is áldozni a proletárérdekek megvédéséért és e célból mindnyájan jelentkeznek a Vörös Hadseregbe, hogy ha kell, az életük árán is megvédjék a már amúgy is biztos fundamentumokra helyezett ifjú Tanácsköztársaság jövőjét.” F. Bede Lászlót a Tanácsköztársaság megdöntése után letartóztatták. Perének tárgyalására 1920. .március 9-én került sor. A bíróság háromévi börtönre és ötévi hivatalvesztésre ítélte. A tárgyaláson „F. Bede László az elnök azon felhívására, hogy bűnösnek érzi-e magát a vádbeli bűncselekményekben, nemmel válaszolt. Bíztam a Tanácsköztársaság szilárdságában, mondotta. Halász bíró azon kérdésére, hogy vajon még most vall- ja-e a kommun elvet? — azt feleli: Én legjobb meggyőződésben cselekedtem...” Elvtársai visszaemlékezései szerint a nyilvános tárgyaláson az utolsó szó jogán az ott levő hallgatóság felé fordulva azt mondta: „Most elítélnek, és tudom, hogy többen sajnálnak, de ne tegyék ezt. Én itt vagyok rab. Önök pedig odakint.” A Szolnoki Törvényszék fogházában töltötte börtönbüntetését, amikor a különítményesék, fciíknék vérengzéseivel Prónay naplójában még eb is dicsekszik, 1920. április 28-án az abonyi Vigyázókastélyba hurcolták, és még aznap éjjel 17 társával együtt meggyilkolták. Akkoriban az a hír járta, hogy fejét megskalpolták, mert a hóhérok így akarták tanulmányozni kivételesen gondolkodó agyvelejét. S. L. A Kápolnáshalom titka Römer Flóris Karcagon Száz évvel ezelőtt a régészettudomány hazánkban még csak az első lépéseit tette. Mai értelemben vett feltáró munkáról aligha beszélhetünk. De a kutatómunka megindult. A kiegyezést követő években, évtizedekben a kisebb vidéki városokban is dolgozni kezdtek a régészet iránt érdeklődők. így 1877. május 13-án Tariczky Endre vezetésével megalakult a „Tiszafüred-vidéki Régészeti Egylet”, amely 124 tagot számlált. Karcagon 1879 júliusában a Kápolnáshalom oldalában a városban állomásozó katonaság egyik parancsnoka, Horváth Pál alezredes végeztetett ásatásokat katonáival. Híradása nyomán jött Karcagra Römer Flóris, a hazai régészettudomány megteremtője, és részt vett az ásatásokon. Römer kutatása nyomán értékes adalékok kerültek napvilágra, amelyekről az egykorú karcagi sajtó nyomán számolunk be. A Karcagon megjelenő Nagy-Kunság című hetilap 1879. július 6-i számából megtudhatjuk, hogy „... a Kápolnáshalom aljában számos régi sír lett felásva ... a sírokban bronztárgyak, karperecek, több rendbeli fülbevalók, gyöngy nyakékítmények. érmek, különösen IV. Béla királynak egy darab rézpénze, de biztos támpontul szolgáltak nagy tudósunknak annak meghatározására, hogy ezen, a halom keleti oldalában levő temető IV. Béla király korából való, azonban hogy századokon át használhatták előbb is temetkezésül ezen helyet, kitűnik abból, hogy a halom északkeleti oldalán más, mégpedig pogánykori temetkezési rendszer nyomai ismerhetők fel. Igen érdekes volt még az a felfedezés, hogy a halom egy kápolna alját rejti magában, mely alap Horváth alezredes úr buzgólkodása mellett teljesen kiásatván és Römer által nagy pontossággal felméretvén, nagynevű tudósunk azon nézetének adott kifejezést, hogy a kápolna a tatárjárás előtti vagy közvetlen utáni időből való. íme, a néphagyomány így egészíti ki a régiségbúvárlat: — a nép ma is Kápolnásha- lomnak hívja a helyet... Három, hol négy sorban fe- küsznek egymás mellett a csontvázak s alkalmasint vastag fadarabokba voltak fektetve, s ugyanolyan fákkal befedve, hogy a földtől való érintkezéstől megóvassanak, némely sírokban négy darab Korai kun fülbevaló Kar- cag-Orgondaszentmiklósról tégla közé oly módon volt fektetve az elhalt feje, hogy egy tégla mintegy vánkosul, kettő jobb és bal arc felől élére állítva, egy pedig a fejtetőn vízszintes irányban volt elhelyezve. Igen valószínű, hogy Kö- töny kun király kunjainak tetemeit rejti e halom, s így Karcag város lakóira nézve kétszerte érdekesebb.” Este Römer Flóris a karcagi törvényszék nagytermében a halmokról és temetkezési helyekről tartott előadást. „Másnap a kora reggeli órákban Asszonyszállás régi kun telep még felismerhető nyomai megszemlélésére ment ki Römer, Horváth Pál alezredes, Tariczky Endre, Veress Károly és Széli Farkas kíséretében. A halmon, hol a régi templom állott, teljesített ásatások után meghatározta Römer, hogy egy, csaknem egész köralakú kőkerítés belsején ben állott a templom, mely nagyságára nézve alig különbözött azon kápolnától, mely a Kápolnáshalomban felfedeztetett ... Míg a halom ilyen vizsgálódás színhelye volt, odajött egy juhász — természetesen megtudni: vajon találnak-e az urak kincset? — mert fájdalom! — népünk még nem tudja, hogy nemcsak az arany és ezüst kincs a tudomány előtt, hanem a legegyszerűbb kő vagy csont, vasdarab is.” Rómer Flóris karcagi látogatása óta a Damjanich Múzeum munkatársai feltárták az asszonyszállási templomot és a hozzá tartozó temetőt. A Kápolnáshalom teljes feltárása, és minthogy a korabeli ásatásról az újsághíren kívül egyéb nem maradt, hitelesítése a közeljövő feladata. Dr. Fazekas Mihály Handabakáré, keselyleves és társai Ha egy vendéglő étlapján az alábbi ételneveket olvashatnánk: slambuc, handabakáré, kuburc, öregsifri, ka- nihörtyögő, esetleg keselyleves, igen kevés ember tudná, milyen ételekről van szó. Ezeket az ételeket már viszonylag ritkán készítik, egyes fajtái már teljesen feledésbe merültek és csak a legidősebbektől hallhatunk róluk. Változnak a termelt növények, a tenyésztett állatok, és ezzel együtt a táplálkozási szokások is. Felgyorsult az élettempó, a nők egyre növekvő mértékben vesznek részt a termelésben, kevesebb idő jut a főzésre. Egy- egy háztartás már nem az önellátáson alapul, az éléskamrákban már mást raktároznak, mint a századfordulón. A régi paraszti háztartások komoly feladata volt a télre történő felkészülés, a nem termő évszakra az élelmiszerek elraktározása. A család nagyáágától függően 10—12 mázsa gabona, egy-két sertés. egy nagy hordó savanyított káposzta, szilvalekvár, aszalt gyümölcsök, száraz szemes főzelékfélék, 40—50 levél százraztészta, köles és az általában veremben tárolt burgonya, zöldségféle képezte ezeket az élelmiszereket. Nyugodt télnek csak ezek megtermelése, beszerzése után nézhettek a háziasszonyok. A gondos beosztáson, az alapanyagok maximális kihasználásán alapult a táplálkozás. A kis termetű — kb. 120—130 kg-os — sertésnek főleg a szalonnáját hagyták meg, kevés zsírt olvasztottak ki. A vendéglők zsírban úszó, „magyaros” ételei esetleg csak disznóölés után kerülhettek az asztalra, mivel az évi 15—20 kg olvasztott zsír, a zömében aratásra meghagyott szalonna nem tette lehetővé a túlzott zsírozást. Egy jászsági tanyán élő öregasszony elbeszélése szerint hetente egy fél liter zsírt használhatott fel főzéshez, ami igen kevésnek mondható a rántással készült ételek kiemelkedő szerepéhez viszonyítva. Nagyiván szegény vidék volt, a cselédasszonyok itt csak éppen végighúzták a zsíros fakanalat a lábos alján. A számunkra megszokott bevásárlás sem úgy zajlott régen, mint napjainkban. Igen meggondolták az akkori asszonyok, hogy a kevés pénzből mit adjanak ki. A szegényebbek egy-két tojással mentek el a boltba, azt cserélték be petróleumra, paprikára, cukorra. Még a módosabbak is 15—20 dkg cukrot vásároltak egyszerre, s pazarlás jele volt, ha valaki az igen ritkán asztalra kerülő tejeskávét több kanál cukorral fogyasztotta. Télen kevesebb munka volt a földeken, a ház körül, ezért az étkezések számát is csökkentették. Az ötven év felettiek megyénkben télen még ma is csak kétszer étkeznek, délelőtt 9—10 óra között és délután 15—16 óra között. A fő étkezés a délelőtti volt. A téli ritkább étkezés és a nyári kemény munka olyan ételek készítését tette szükségessé, amely laktató volt. Ilyen ételek a bevezetőben felsorolt handabakáré, kuburc, öregsifri, slambuc is, amely a lebbencsleves sűrűre főzött, zsírjára pirított változata volt. Kócsújfalun a sűrűre főzött köleskását nevezték kanihörtyögőnek. Az elnevezés igen találóan utalt az étel fővés közben hallható szuttyogására. Keselylevest ma már csak az idősebb gulyások készítenek. Ez az étel szalonnazsírban pirított száraztésztából készül, melyet sózott tejjel eresztenek fel. Egyes esetekben piros törött paprikával színezték is. A nagyivániak sem készítik mar a csak náluk ismert göfölyét. Ez lényegében télire tartósított tehéntúrót jelent. A régi szarvasmarhák te5e télire elapadt, ezért a téli túrószükségletet úgy fedezték, hogy a tehéntúrót gombócokba nyomkodva kiszárították, majd télen fel- használás előtt lereszelték. A túri topogó, a tanyai le- vetlen a slambuchoz hasonló ét,el volt, a Nagykunságon még ma is igen kedvelt, csak a neve változik vidékenként. Szármát, töltöttszármát még ma is ehetünk, csak mi nem a Tiszazugban használt néven ismerjük, hanem így: töltöttkáposzta. Ezek a régi, kiveszőben levő ételek arra is felhívják a figyelmet, hogy megyénkben a régi és valóban magyaros ételeket felszolgáló vendéglőnek is létjogosultsága van. Dr. Füvessy Anikó összeállította: Dr. Selmeczi László Gyűrűk Karcag-környéki kun temetőkből
