Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-14 / 11. szám

1979. január 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Magyarázzuk a bizonyítványt Nem is igazi diák, aki legalább egyszer nem bu­kott meg - vigasztalják ma­gukat az egyetemisták, fő­iskolások a sikertelen vizs­ga után. Míg számukra csak bocsánatos bűn a bukás - hiszen huszonöt forintért utóvizsgára mehet­nek, pár napon belül ki­javíthatják az elégtelent -, az áltolános és középisko­lásokkal már korántsem va­gyunk olyan elnézőek, s a bizonyítványosztás után a családban gyakran elcsat­tan egy-egy pofon is, a szülői megdorgáló*,'' s a diákok ígéretei közepette. Megbuktunk A félévi osztályzatok meg­magyarázásán már túl van­nak az iskolások. „Egy kis jóindulattal megkaphattam volna a kettest is”, „mások se tudják jobban a fizikát, ők mégis- jobb jegyet kaptak”, — számtalan kész mondat raktározódott el a diákagyak­ban, amelyekkel meg lehet magyarázni otthon a bizo­nyítványt. Ilyenkor, félév tájt még azt is el lehet sütni, az aggódó, csalódott szülők­nek, hogy „év végére kijaví­tom”. S aztán vagy sikerül vagy nem. J. István, a túrkevei Kos­suth úti Általános Iskola diákja is megígérte szülei­nek, padagógusainak, hogy az oroszból kapott elégtelent év végére kijavítja. — Nem hittem volna, hogy „elvágnak” — méltatlanko­dik. — Rosszkor jött ez pont most, a pályaválasztás előtt. — Hová készül? — Hentes szeretnék lenni. — Szülei mit szóltak a fél­évi értesítőhöz? — Megszidtak. Általában közepes bizonyítványokat vittem haza, tavály félévkor buktam meg először mate­matikából. Szerintem most nem szolgáltam rá az elégte­lenre. T. Magdolna és fivére, Já­nos, szintén túrkevei diákok. Félévkor mindketten meg­buktak. A hetedikes Magdol­na földrajzból és fizikából, a nyolcadikos János élővilág­ból és matematikából. Egyi­kük sem magyarázkodik, be­vallják: „nem tanultunk”, s ezt mondták otthon is. Magdolna azt tervezi, hogy fodrász lesz, János ács-állvá­nyozónak készül. — Ehhez persze jobban kellene tanulni. — Én nem szeretek tanul­ni — jelenti ki Magdolna, s fivére is megtoldja: én sem. A Kossuth úti Általános Iskolában félévkor a 659 diákból huszonkilencen kap­tak elégtelent egy vagy több tantárgyból. — Év végére általában a felére csökken a bukottak száma — mondja Nagy Esz­ter igazgatóhelyettes. — Ügy érzem, mindent megteszünk azért, hogy a gyerekekből -=a lehető legjobb eredményt hozzuk ki. Külön korrepe­táljuk a napköziben az arra rászorulókat. Az eredmény­hez persze az ő akaratukra is szükség lenne, de többsé­gük közömbösen fogadja az erőfeszítéseinket. Én nem tartom jó nevelési módszer­nek a buktatást, — de sta­tisztika ide vagy oda — val­lom, hogy ha a diák nem tel­jesíti a tantervi követelmé­nyeket, elégtelent kell adni. S, Ijiogy vélekednek a szü­lők a buktatásról? A legkü­lönbözőbb módon. Van, aki úgy látja, jobbat érdemelt volna a gyermeke (ők rend­szerint nem is nagyon isme­rik az osztályzatait) — má­sok csak ilyenkor döbbennek rá, hogy nem fogják elég szi­gorúan lányukat, fiukat, de vannak olyanok is, akik egyetértenek az elégtelen osz­tályzattal. Ez utóbbiak cso­portjába tartozik K. Mihály- né, szolnoki adminisztrátor: — A nyolcadikos fiam két tantárgyból is megbukott fél­évkor. Számítottam rá, hi­szen sohasem láttam tanköny­vet a kezében. Ha kérdeztem a leckét, azt mondta: meg­csinálta a napköziben. Igaz, én nem is tudtam volna neki sokat segíteni a tanulásban. Az apja meg . . . Most ha­gyott itt bennünket... Re­mélem a bukás — ha az én szavamra nem hallgatott — majd jobb belátásra bírja a fiamat. Az elégtelen osztályzat „ne­velő erejében” bízik T. József lakatos is: — Most bukott meg először életében a harmadikos gim­nazista lányom. Tudtam, hogy ez lesz a vége, hiába mondtam neki, első a tanu­lás, fontosabb volt a klub, meg a disco. Most mit csi­náljak? Megverjem? Kisebb korában kapott eleget, még­sem használt. Az általános iskolákban — bár félévkor nem összesítik az adatokat — a diákok négy-öt százaléka zárta si­kertelenül az idei tanév első felét. A középiskolákban jó­val magasabb ez az arány, nem ritka a 10—15 százalék sem. A szolnoki Vegyipari Finommechanikai és Műszer­ipari Szakközépiskolában pél­dául a tanulók 13,9 százalé­ka kapott elégtelent félévkor egy vagy több tantárgyból. Különösen sokan buktak meg a harmadik, negyedik, s az első osztályokban. Az elsősök közül jó néhányan piás pá­lyára készültek, s ebben lát­ják a kudarc okát, a felsőbb évesek pedig bevallják, nem vették elég komolyan a ta­nulást. S hogy melyik tan­tárgy vezet a statisztikában? Vezet a matematika és a fizika — Nem a szaktárgyak — mondja Szűcs Gyula igazga­tó —, hanem a matematika, a fizika, s a magyar nyelv és irodalom. A gyerekek jelen­tős hányada nem tud helye­sen írni, nem tud számolni, s bizony sokuknak nem megy még az egyszeregy sem. A középiskolában pedig már nem ezekre az alapvető is­meretekre kellene megtaníta­ni a diákokat. A matematika és a fizika nemcsak a szolnoki szakkö­zépiskolában áll a bukások élén. Vajon miben látja en­nek okát Pomázi Mihályné matematika-fizika szakos kö­zépiskolai tanárnő? — Szerintem az általános iskolában vagy még a csa­ládban belerögződik a gyer­mekbe, hogy nincs érzéke a matematikához. A diákjai­mat képtelenség meggyőzni arról, hogy a matematika is megtanulható ugyanúgy, mint a többi tantárgy. Egyszerűen nem hisznek benne. — Gyakran buktat? — Tizennégy éve tanítok, de mindig nagy dilemmát okoz a buktatás. Volt úgy, hogy előlegezett bizalomként megadtam a kettest annak, akiről úgy gondoltam, ez lesz a hatásosabb. Néha csalód­tam. Nem csináltam statisz­tikát, de évente átlagban két- három diáknak szoktam elég­telent adni. — Említette a statisztikát. Az osztályozó értekezleteken gyakran elhangzik ez a szó, s előfordul, hogy a megérde­melt egyesből kettes lesz — a diók nagy örömére, s vi­gyázandó az iskola hírne­vére. — Nem biztos, hogy csak az a jó iskola, ahol alacso­nyabb a bukási arány, mint máshol. Az intézmény mun­kájáról sokkal többet mond el a továbbtanulási arány. Ná­lunk, a vegyipari szakkö­zépiskolában általában a vég­zősök fele jelentkezik felső- oktatási intézménybe, s het­ven százalékuk sikerrel sze­repel a felvételi vizsgán. Ez jó arány, pedig a bukások számát tekintve nem va­gyunk ilyen előkelő helyen. Igaz, év végén jóval keveseb­ben kapnak elégtelent, mint félévkor, az osztályismétlésre bukás pedig elenyésző. Száműzve az osztályismétlés Az általános iskolák kö­zött akad néhány olyan in­tézmény, ahol év végén egyet­len elégtelen sem kerül a ta­nulók bizonyítványába. Köz­tük szerepelt tavaly a karca­gi Győrffy István Általános Iskola is. Kormos Ambrus igazgató azt mondja: — A pedagógus akkor vé­gez jó munkát, ha nem kell senkit sem megbuktatnia. Az eredményes munka záloga a tanár, a szülők és a diák közötti jó, közvetlen kapcso­lat. A nevelőnek mindent tudnia kell tanítványáról, is­mernie azokat a módszereket, amelyekkel hatást érhet el nála. Az iskolánk tanulmá­nyi átlaga idén félévkor 3,5 százalék volt, úgy hogy tizen­két tanuló kapott elégtelen osztályzatot. Biztos vagyok benne, hogy év végére vagy a pótfoglalkozásokon mind­annyian kijavítják. ’ — Hol tanulnak tovább a mostani végzősök? — Diákjaink 98 százaléka tanul tovább szinte minden évben. Az idén a nyolcadiko­sok 24 százaléka gimnázium­ba, 36 százaléka szakközépis­kolába, 40 százaléka pedig szakmunkásképző intézetbe jelentkezik. Reméljük, meg­állják a helyüket a középis­kolákban is éppúgy, mint elődeik. Előbb persze még végig kell tanulniuk a hátralévő félévet. Javíthatnak, ronthat­nak osztályzataikon Karca­gon is, Túrkevén is, Szolno­kon is a diákok. S hogy há­nyán ismételnek majd osz­tályt? Nehéz lenne most meg­mondani. Az előző tanév vé­gén összesített adatok szerint az általános iskolások 1,39, a gimnazisták 1,6, a szakközép- iskolások 3,1, a szakmunkás- tanulók 0,77 százaléka bu­kott meg osztályismétlésre. A középiskolákat kivéve, a megyei átlag jobb az orszá­gosnál. Ha viszont az 1977— 78-as tanévet a megelőzővel hasonlítjuk össze, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy me­gyénkben az általános isko­lákban kis mértékben növe­kedett az osztályismétlésre bukottak száma. A tavaszi nevelési értekez­leteken a munkára nevelés kérdéseit dolgozzák fel a tan­testületekben. A fenti adatok, s a tapasztalatok alapján van miről vitázni, akad tenniva­ló bőven ezen a területen, amíg minden diákban tuda­tosul az osztálytermekben ki­függesztett jelmondat: „A mi munkánk a tanulás”. Tál Gizella Ifjúsági olvasmány lesz sok olyan írásmu is, melyet ere­detileg alkotója nem annak szánt. A magyar irodalom­ban is sok példa van erre, a legektalánsabb az Egri Csil­lagok és a Légy jó mindha­lálig. Tamási Áron, a furfan­gos székely fiú, Ábel halha­tatlan megalkotója Hazai tü­kör című regényét nem szán­ta kifejezetten az ifjúságnak, mégis azzá magasztosult. Ma­gasztosul, mert mi más­nak lehet nevezni egy írás­művet, mely az ifjú értelmek Új könyvek nyiladozásában leli erejét. Tamási a Hazai tükörben szűkebb hazáját, Erdélyt s történetének egy jeles feje­zetét mutatja be. A krónika, ahogy az író ne­vezi könyvét, 1847—48-tól 1852-ig követi nyomon az események alakulását. A kró­nikás Madár Vince, maros­vásárhelyi diák, aki korán értesül a szabadság zászló- bontásáról, s maga is tevé­keny részese lesz. A legújabb Delfin-könyv: Krapivin: A párbajtőrös fiú. Az izgalmas és elgondolkod­tató regény hőse, Szerjozsa, aki nem csoda-fiú, nem erő­sebb, bátrabb, okosabb, mint a többiek, csupán igyekszik élni és viselkedni, mint esz­ményképei a hajdani lova­gok. Védi, segíti a gyengéket, udvarias és önfeláldozó, sze­reti az igazságot Szerjozsa tettei nem maradnak csupán az iskola falain belül — az izgalmas eseményekbe a rendőrség is bekapcsolódik. Szolnoki építészek — tiszafüredi kivitelezők Terv a megvalósulás útján Három évvel ezelőtt szüle­tett meg a Hortobágyi Nem­zeti Park vezetőinek döntése, hogy Tiszafüred határában, a Patkós-csárda közelében, a hajdani sóút mentén fölépí­tették a hatalmas természet- védelmi terület fogadókapu­ját. Egy olyan létesítményt, amely arra alkalmas, hogy benne a 33-as fő úton a Hor- tobágyra igyekvők egy rövid megállással tájékozódhassa­nak, mi mindent és hogyan érdemes felkeresniük a ha­talmas pusztán. Kimondva, kifnondhatatlanul az a cél, hogy az utasokat ne a kilenc- lyukú hídnál érjék az első — sok esetben kétes értékű — hatások. A valódi, rejtőzködő értékekre, nem pedig az os- tordurrogásos látványosságra kell rávezetni az embereket, A fogadó-állomás épülete sem lehet tehát akármi­lyen .. . — A Hortobá­Mai szemmel f.yi Ne£ze­hagyományosat ^^0­________________sága a Szol­nok megyei Tanács Terve­ző Vállalatától rendelte meg a létesítmény tervét. Nem vé­letlenül esett a választás er­re a vállalatra, hiszen két fia­tal építésznek — Pár Nándor és Nagy István — munkája, a dévaványai túzokrezervá­tum épülete, korábban ko­moly sikert aratott szakmai körökben. A z építészkettős munkához látott. „Beleásták” magukat a hortobágyi népi' építészet irodalmába, s a munkának ebben a szakaszában döntöt­tek a „mai szemmel, mai anyagokból, de hagyomá­nyokra támaszkodva” alapelv részletkérdéseiben. A terv elkészült, tavaly megyei nívódíjjal jutalmaz­ták, a beruházó tetszését is megnyerte, a kivitelező — a tiszafüredi ipari szövetkezet — pedig „bólintott” és mun­kához látott. Egyszóval: az oly gyakori beruházó-tervező­kivitelező súrlódások nélkül, A Hortobágy „kapuja“ példa lehetne harmonikus egyetértésben kezdődött a nívódíjas terv megvalósítása. S így is foly­tatódott . .. Salamon Ferenc, a Hortobágyi Nemzeti Park igaz­gatója: — A fiatal szolnoki építészek alkotása minta le­het arra, hogy lehet egy jel­legzetes tájba, modern s egy­úttal hagyományos épületet tervezni. A tervezőasztalon olyan épületegyüttes készült, amilyet szerettünk volna. A tiszafüredi szövetkezet régi, megbízható kivitelezőnk. Igé­nyességét a korábbi években egyebek között madármegfi­gyelő tornyok, a hortobágyi körszín építésével, a Kemény kastély és több pusztai épü­let felújításával bizonyította. A tervező-építészek elvállal­ták az építkezés fokozott mű­vezetését, a füredi szövetke­zet kitűnő szakemberei pedig hibátlanul dolgoznak. A ter­veknek megfelelően minden bizonnyal október végéig át is adják az épületet, úgyhogy a berendezés után jövő év tavaszán meg is nyithatjuk. Debrecen felé menve elhagyjuk Tiszafü­redet. Ha­marosan lassítani kell a gép­kocsinak, a Patkós-kanyar kilencven fokos fordulója készteti erre a gépkocsiveze­tőt. Balra térünk, földútra. Kétszáz méterre ide különös építkezés folyik. Áll egy kész­nek látszó épület, s kibonta­kozik egy készülő körcikk és egy ívelt alaprajzú épület is. Á tiszafüredi szövetkezet irodájában látott makett_ alapján könnyű eligazodni az építkezésen. A kész épület — az úgynevezett kanfaros juh- hodályokat idézi — lovasko­csiállás és lóistálló lesz. A de­rék négylábúak a gyerekeket viszik majd rövid kocsikázás­ra, míg szüleik a körcikk alaprajzú épületben — amely egy náddal fedett süvegalakú kiállító és vetítőterem lesz — alaposan végiggondolhatják, hol kezdjék a hortobágyi ki­rándulást. Az íves alaprajzú — ugyancsak nádfödeles ház­ban — pihenőszobák kapnak helyet, amelyet a puszta ku­tatói és a nemzeti park mun­katársai használhatnak. A Salamon Ferenc által emle­getett igényességet a laikus is könnyen felfedezheti, elég egy pillantást vetni a kocsi­állás fedelét díszítő famun­kára, vagy a leendő kiállító­terem gyalult zsalukkal ké­szített betonlábazatára. Gőz László, az itt dol­gozó kő­művesbri­gád veze­tője kalauzol körbe az épít­kezésen. — Szép munka ez, szeretjük csinálni, pedig nem a legjobb iílő jár mostanában ránk. Egyik nap olyan szél fúj, hogy öt perc alatt leza­varja az állványokról a kő­műveseket, másik nap eső esik. vagy havazik. Azért mégis haladunk, mindig talá­lunk munkát. Ma például ku­bikosmunkára fogtuk magun­kat, kiástuk az emésztőgöd­röt. Az igazság az, hogy más kedvvel dolgozik az ember egy olyan építkezésen, ame­lyik nem mindennapi. Élve­zettel. Épül tehát a Hortobá­gyi Nem­zeti Park fogadóka­puja. Tervszerűen, pontosan. Nem nagy beruházás ez — valamivel több mint ötmmil- lió forintos — de tanulságos. Építészeti szempontból is az, hiszen a tervező vállalatnál jelenleg dolgoznak olyan ter­veken, amelyekben felhasz­nálják a fogadóállomás ta­pasztalatait. A tervezők a szerencsés helyzetnek — jó beruházó, jó kivitelező — tudják be, hogy nem kellett a terveken módosítaniuk. De hozzátették, hogy nagyon sok ilyen, építészetileg igényes épület készülhetne, ha a tervező-beruházó-kivitelező együttműködés szelleme, olyan volna, mint amilyen a fogadó-kapu esetében. Szabó János Megbízható kivitelező ______________ B etonalap, nádtető „Szép munka ez” Szerencsés helyzet Betonalap, téglafal - mégis a pásztorépitményeket idézi a nádfödeles kocsiállás

Next

/
Oldalképek
Tartalom