Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-07 / 5. szám

1979. január 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 Nem a sportot, a versenyzést hagyta abba Bálint László véleménye A MUNDIALRÓL # Robotok és egyéniségek Kempes titka a futás @ Hogy dobog a Fradi szív? Szombathelyi Szilvia, a Szolnoki Vízügy SE egykori kiváló evezőse vívódik. „Egy­kori” — mert tavaly nyár óta gyakorlatilag visszavonult a sportolástól. Nem is ezen té- pelődik, hanem azon a hat éven, amelyet az evezők mel­lett töltött, s azon, hogy mi lesz ezután. Tekintsünk vissza előbb a múltra. — Szinte napról napra em­lékszem a sportpályafutá­somra — kezdi a 19 éves, fel­tűnően csinos szolnoki lány. — A Ságvári körúti iskolá­ba jártam, s éppen hetes voltam — 1973 telén —, ami­kor az egyik nagyszünetben betoppantak az iskolába eve­zősöket toborozni. Osztály- társnőim azzal jöttek fel az udvarról, hogy engem is be­diktáltak azok közé, akik vállalják, hogy másnap el­mennek az edzésre. El is mentünk mind a heten, ám tavaszra már csak ketten ma­radtunk Lankus Gabival, há­rom éve azonban ő is eltá­vozott. — Téged mi marasztalt? — Elsősorban a társaság. Volt két fiú, két nagy re­ménység — Gudmon Bandi és Dezséri Ernő —, akiket példaképül állítottak elénk. Kitűnően szerepeltek a ju­niorok között, de örök máso­dikok voltak, úgy is nevez­ték őket, hogy „ezüstbányá­szok”. Nagyon sokat segítet­tek nekünk, kezdőknek, és sokszor szidtak is, ha megér­demeltük. Aztán beköszöntött a tavasz, vízre szálltunk s végképp rabul ejtett a sport­ág. Igaz, először nem akar­tunk versenyezni Gabival. a barátnőmmel, de a végén, akárcsak a katonák, már mi is centit vágtunk — várva az első versenyt. Közben Bánvölgyi Zoltán helyett dr. Császi Ferenc lett az edzőnk, az ő keze alatt 1974 nyarán már bronzérmet nyertünk a négypár-evezősben a serdü­lők magyar bajnokságán. — Mi történt az első érem megszerzése után? — Lassan felbomlott a né­gyes, ritkábban jöttek edze­ni a lányok, s ’75 nyarán összeálltam egy hajóba Csa­bai Évával, volt kormányo­A lovak közül előkerül Szőrcsomó. Kíváncsian néz Kiss Jánosra, mintha kérdez­né: ugassak vagy maradjak csendben? Az utóbbi mellett dönt, így nyugodtan beszél­gethetünk. — Mi kell a lóhoz? — is­métli a kérdést az öreg. — Türelem és szeretet kell hoz­zá. A ló okos állat, tudja, hogy milyen ember a gondo­zója. Az istállóban igások és nyergesek békésen ropogtat­ják egymás mellett az abra­kot. Jó egy éve versenylova­kat is tart a jászkiséri ter­melőszövetkezet. — Szokott lovagolni ? — Nagy ritkán. A nyáron nyeregbe ültem egy párszor, de úgy vagyok vele, volt benne módom unásig. A nyír­egyházi huszároknál szolgál­tam a háború alatt. Meg az­tán a karom miatt se vagyok már jó a lóra. Kiss János gyermekkorá­tól kezdve jószágokkal fog­lalkozott. — A ló az egyetlen gyen­gém. A más affélit már nem kedvelem... Abrakot önt a jászolba, azután folytatja: — Nem egyformák, akár­csak az emberek. Mindegyik­nek más a tempója, más a szokása. A hidegvérnek lus­tábbak, a melegvérűek ele­venebbek. — Mit érnek? , — Van itt két angol teli­vér. Megérik a nyolcvanez­ret. A többi az ötvenezret. Származás és képesség adja értéküket. sunkkal. A négyessel azért még elindultunk néhány ver­senyen, de mind többet evez­tem Évával, és egyre inkább ezt a kettest tekintettük a fő versenyszámnak. Ignácz István lett az edzőnk, és egészen jó eredményeket ér­tünk el, mindig döntőbe ke­rültünk. A következő évben naponta kétszer is tréningez­tünk, s általában megszerez­tük valamelyik érmet a ver­senyeken. Tatán, az orszá­gos ifjúsági vidékbajnoksá­gon mindenkit megvertünk, a magyar bajnokságon pedig harmadiknak értünk célba. Cigarettával kínálom, elhá­rítja. — Mitől remeg a kezed? — Biztosan kimerültem. A Tiszavidék Szövetkezeti Közös Vállalatnál dolgozom, mint gyors- és gépíró. Még fél évem van hátra a gyors- és gépíróiskolából — sokat kell gyakorolnom. —• Következett az őszi idény ... — kanyaritom visz- sza a beszélgetést a sportra. — Igen, amit mi kihagy­tunk. Gyakran veszekedtünk, talán azért, mert túl gyak­ran voltunk együtt. Január­tól megint keményen edzet­tünk, és nyáron ismét bronz­érmet nyertünk a magyar bainokságon. Ezután történt, hogy a szolnoki Tisza Kupa előtt először ültem egypár evező mellé, ennek ellenére nyertem, másnap pedig Évá­val a kettesben is elsők let­tünk. Az ifjúsági válogató versenyen — Csepelen — már egyesben indultam,' s végül összesítve a harmadik helyen kötöttem ki. Beszélgetés közben érke­zik Magyarics Gyula. Csen­des szavú fiatalember, har­minchárom csikó gondozója. Naponta kétszer hajtja ide itatni azokat, mert a másfél kilométerre levő csikóistálló kútja összedőlt. Derzsinek hívják a lovát, váltig dicséri: — Majdnem annyit tud, mint az ember. Félkézzel is irányítható, a másik kezem­ben forgathatom a karikást. Tudja, mikor kell a csikók elé kanyarodni, mikor mögé­jük. Parancsszóra fekszik, térdel, csak ülni nem tud. Menyhárt Béla, a harma­dik gondozó akkor kapcsoló­dik a beszélgetésbe, amikor a versenylovak utánpótlására terelődik a szó. — A ló megtermettségétől függ, hogy nyerges lesz-e be­lőle. Amelyiket versenyzésre szemelnek ki, hároméves ko­rában futószárral, „vpltige” hevederrel járatják. Nem­csak engedelmességet tanul, hanem a szép tartást is gya­korolja így. Aztán jöhet a nyereg. — A be nem tört ló köny- nyen leteszi az embert. Aki nyeregbe ül, nem mondhat­ja. hogy nem esik le. Volt egy gyerek, aki ezzel kérke­dett, de egy fakónk úgy le­vetette, hogy csak úgy nyek­kent. Amikor a jószág megszok­ja a hátalást. járóiskolába kerül. Lépéstávolságra, hu­szonöt centi magasan ruda­kat helyeznek el. Azokon ke­resztül haladva tanulja a tá­volságok kiszámítását. Ez­Bekerült az ifjúsági válo­gatottba, s ekkor kezdődtek — de nem azért — a bajok. Leköszönt az edző, helyette olyan érkezett, aki két év­vel később kezdett evezni, mint Szombathelyi. Szétvált a duó is — Csabai Éva fel­került a felnőttek közé —, és Szilvia magára maradt. A tavalyi nyár még szép sike­rek jegyében telt el, aztán ... — Csehszlovákiában ver­senyeztem utoljára. Amikor hazajöttem, egy hónapig pi­hentem szeptemberben, még örültem is. hogy milyen sok szabad időm van. Október­ben azonban már hiányzott a mozgás. Közben Éva elvé­gezte a segédedzőit, ő lett az edző, s nekem feltették a kérdést: mit akarok? Most vagyunk a jelennél. — És mit akarsz? — Abbahagyni a verseny­zést. Ha lennének felnőtt versenyzők Szolnokon — maradnék. Kettesben vagy négyesben még lenne esé­lyünk. De így. egymagám, edző nélkül? Olyan ellenfe­lek ellen, mint például Amb­rus Mariann? Nem megy. Tavaly májusban Agárdra hívtak versenyzőnek, de semmi sem lett belőle, mert nem akartam itthagyni Szol­nokot. Hatéves sportpályafutása alatt számos érmet szerzett — maga sem tudja, mennyit. Fiókban őrzi őket, s néha el­gyönyörködik bennük. Ám a sikereken túl egyéb szálak­kal is kötődik a sporthoz, hi­szen valamennyi szabad ide­jét az evezősökkel töltötte, a csónakházban vagy a vízen. Együtt edzettek, együtt ver­senyeztek, és szórakozni is egymás társaságában jártak. — S a jövő? — Lejárok majd edzeni. Azelőtt átlagban napi 30 ki­lométert eveztem, s ez nem mindig jelentett örömet. Most már felesleges lesz ilyen távokat megtenni. Annyit húzok a lapáttal, amennyi jólesik, de az biztos, hogy vízreszállok. Az evezésről nem tudok lemondani, és én csak a versenyzést hagytam abba — nem a sportot. Constantin Lajos után következik az akadá­lyok leküzdése. — A lovakat sem szabad megölni a munkával. Először csak két-három kisebb aka­dályt kell legyőzniük. Ha megteszik, kedveskedünk ne­kik. dicsérgetjük őket, vere­getjük a nyakukat. Fokoza­tosan követelünk tőlük töb­bet. Az idomítás befejezése még nem jelent versenyzési lehetőséget. Pályáralépés előtt vizsgázni kell a pacik­nak. A zsűri munkaügetés, tanügetés, vadászvágta stb. után dönt. — Az idomítottság fokát nézik, meg az ember és a ló összhangját. A jászkiséri termelőszövet­kezetnek még kevés a ver­senyzésre számbajöhető lova. — Vannak viszont jó te- nyészknncáink. Szeretnénk, ha mielőbb leellenének, s mi­nél többen mehetnének pá­lyára. — Gondolom, maguk már szőrén is játszva ülik meg a lovat.. . — Nem lehet, kérem, mert ha baj lenne, nem fizetne az SZTK. Benne van a munka- védelmi előírásokban . .. Simon Béla Rajz: C. L. B álint László, a Ferenc­város labdarúgócsa­patának kapitánya tíz esztendeje játszik a magyar élvonalban. Sokszoros válo­gatott, a sportvilág egyik kiválósága. Sportemberként spártai jellem. Ha pályára lép, talán a régi ókori anya csatába küldő búcsúszavai csengenek vissza a fülében, melyekkel átadta fiának a pajzsot: „Ezzel térj vissza, vagy ezen”. Az elmúlt évti­zedekben nemzedékről nem­zedékre módomban volt lát­ni a Ferencváros csapatait: azt is, amelyikben még Csi­kós, Sárosi III. játszott, az­tán Henni, Kispéter, Rudas, Deák, Lakat. Dékány, a kez­dő Albert és sorolhatnám napjainkig. A mai együttes­ből egyed,ül Bálint játszha­tott volna bármelyikben, mindenekelőtt {járatlan küz­dőszelleme révén. A tiszaligeti Touring tár­salgójában beszélgettem ve­le, mi sem természetesebb: az argentínai világbajnok­ságról. — Milyen szakmai tanul­ságokat szűrt le, melyik csa­pat tetszett önnek az ar­gentínai világbajnokságon és miért? ,— Az argentinok, de ne­kem nemcsak azért. mert megnyerték a világbajnoksá­got. Ök voltak rám a leg­maradandóbb hatással, mert egészen másképp játszottak, mint ahogyan a dél-ameri­kaiaktól megszoktuk. A la­tin-amerikai labdarúgást az egyéni csillogás jellemzi ál­talában, amit az argentinok kiegészítettek egy igen fe­gyelmezett, technikailag és taktikailag zseniális csapat­munkával. Ha szabad azt mondanom: világcsúccsal „ugrották át” a labdarúgás eddigi legmagasabb mércé­jét. Ezért győztek. — Ellenünk igen keserve­sen. — Azon a meccsen — a tévé karácsonyi összefogla­lóiból is kitűnt — sok volt a ha ... De így utólag is azt mondom, nem is igazán a jó játékkal nyertek ellenünk. Láthatták hogy Nyilasinak, Törőcsiknek mit kellett el­tűrni. Szóval, ez a nagy csa­pat a győzelem érdekében a kegyetlenségtől sem riadt Fél millió fontos csatár Rekord áron adja át válo­gatott csatárát, David Millst a Middlesbrough csapata a W^st Bromwich Albionnak: 500 ezer fontért. Ilyen össze­get eddig csak egy angol já­tékosért fizettek, Kevin Kee- ganért — a Hamburger SV. Mills 300 mérkőzésen 75 gólt lőtt, a West Bromwich Albion vele szeretné felerő­síteni támadósorát és meg­rohamozni az első helyet... Események ' Asztalitenisz. Szakmunkástanu­lók megyei döntője: Szolnok. Vendéglátóipari Szakközépisko­la 9. Jégkorong. NB I. felnőtt II. csoport: Lehel SC—Pomázi KSE. Jászberény, hűtőgépgyári műjég­pálya 11. Tanévzáró. A jászberényi vá­rosi sportiskola tanévzáró ünne­pélye: Jászberény, hűtőgépgyá­ri sportcsarnok 10. vissza. Hangsúlyozom: a leg­jobb győzött a világbajnok­ságon, de, ha szükségét lát­ták az argentinok, irgalom nélkül minden fegyvert be­vetettek. Ezt a MUNDIALT másképp senki sem nyerhet­te volna meg. — Az argentinok között nagy egyéniségek is voltak. — Ezt mondani is akar­tam. Számottevő eredmény másképp el sem képzelhető. — Egyszóval ön szerint egy képzett, szürke, rendkí­vül fegyelmezett kommandó, mely úgy őrli fel az ellen­felet, mint egy gép — már nem a jövő focijának mo­dellje. — Én a kettő között ke­resem az optimális megol­dást. Taktikai szempontból szinte egy számítógéppel ve­zérelt együttest képzelek el, melybe az „adatokat” a pá­lyán két-három zseniális tu­dású egyéniség táplálja be. A győzelem lényegében at­tól függ, hogy a pályán ki­alakuló új meg új helyze­tekben, pillanatok alatt ki dönt jobban, pontosabban. A nagy egyéniségek között is kell lenni valakinek, akit mindenki elfogad, aki képes a maga gondolatait tizenegy ember akaratává szervezni. — Ilyen volt Kempes. Ját­szott már ellene? — Többször is. A legjobb éppen a világbajnokságon volt. Az ellenfelek készültek rá, tudták, hogy nagy játé­kos, hiszen óriási összeget is fizettek érte Európában. Ha a labdarúgásban is hirdet­nének egyéni győzelmet, Kempes megnyerte volna az összetett versenyt. Aki a középpályáról lesz gólkirály, a döntőben két gólt lő, az én szememben egyéni világ­bajnok is. — Ki tudta volna őt ki­kapcsolni a játékból? — Aki legalább annyit tud futni 90 perc alatt, mint ő. Kempes futóteljesítményét senki sem múlta felül, még váltott ellenfélként sem. Mondtam, többször játszot­tam ellene, de korábban so­ha sem produkálta ezt a fu­tóteljesítményt. Magától ér­tetődik. hogy minden szem­pontból az egész mezőny fö­lé nőtt. — És velünk mi lesz? — Utolérhetjük a világ­A sakkozás egyéni világ- bajnokságáért új ciklus kez­dődik, és elsőként a zóna­versenyek kerülnek sorra. A FIDE döntésének értelmében a szocialista országok külön zónát alkotnak és az 1978. évről áthúzódott zónaver­senyt a lengyel sakkszövet­ség rendezi. A varsói torna időpontja január 7.—február 2. Az első öt helyezett szerez jogot az 1979 őszén sorrake- rülő zónaközi döntőben való részvételre. A magyar színeket öt ver­senyző képviseli: Ribli Zol­tán nemzetközi nagymester (KGM Vasas), Sax Gyula nknm (BVSC). Adorján And­rás nknm (Statisztika-Pető- f>). 'Lengyel Levente nknm (MTK VM) és Portisch Fe­renc nknm (ZTE). A zónaversenyen az erede­tileg 22 fős mezőny 20 főre színvonalat. Nem a maiak­kal, d.e a tíz-tizenkét éves gyerekekből összejöhet majd egy új, nemzetközileg is versenyképes nagy csapat. Ha: az edzésen, a mérkőzé­seiken világszínvonal lebeg mindenki előtt. Közepes munkával csak középszerű­ek maradhatunk továbbra is. — Emlékezetem szerint müanyaglabdával játszottak Argentínában. — Téved. Rendes Adidas bőrlabdával fociztunk, ame­lyet víztaszító műanyaggal impregnáltak, hogy a súlya ne változzon. Nagyon jó vele játszani. — Hogy dobog ma az a híres Fradi szív? — Tíz éve tartozom az első csapathoz, itt a játéko­sok mindig megkövetelik egymástól, hogy lelkesen játsszanak, egymásért és a közönségért, a Fradiért küzd­jenek. — Ahogy látom, mindig akad, akié lassan ver, nem? — Előfordul. Aki nálunk játszik, szereti a Fradit. Ha valaki felnőtt játékosként jön hozzánk, nyilván azért fogadja el a mi anyagilag gyengébb ajánlatunkat. s nem egy jobbat, mert a mi egyesületünkhöz ragaszko­dik. — Személyes jövője ho­gyan alakul? — Addig játszom a Fra­diban, amíg szükség van rám. — És azután? — Meglátjuk. Az idén fe­jezem be a Közgazdaságtu­dományi Egyetemet, egyide­jűleg a Keresked.elmi és Vendéglátóipari Főiskola ki­egészítő szakát, továbbá a Testnevelési Főiskolán az oktatói szakot. Ügy gondo­lom, felkészültem rá, hogy majdan magam döntsék a sorsomról. Vége. Bálint visszamegy a társalgóba. Nyilasi, Ebedji és a többiek közé. Tudom, hogy nem vele érjük el azt a bizonyos világszínvonalat. Ezután a beszélgetés után ezt különösen sajnálom. Meg­érdemelte volna, hogy egy igazán nagy magyar csapat­nak lehessen a kapitánya. Talán majd edzőként? — fábián — csökkent, mivel az NDK sakkozói az új világbajnoki sorozatban nem szerepelnek. Ribliék ellenfelei között 4 bolgár. 3 román, 4 csehszlo­vák, 4 lengyel sakkozó van. A magyar sportküldöttség már elutazott Varsóba, ahol ma kerül sor a megnyitóra és a sorsolásra, holnap pe­dig az első fordulóra. * * * Az angliai Hastingsban a nemzetközi sakkverseny 8. fordulójában a magyar Csőm István a román Subával ült asztalhoz és a világos bábu­kat vezette. A játszma függő­ben maradt. Az élen az an­gol Speelman áll 5, második a svéd Andersson 4,5 pont­tal. Csőm a 8. 4 ponttal és egy függőjátszmával. Igások és nyergesek Négylábú versenyzők Sakkozók zónaversenye

Next

/
Oldalképek
Tartalom