Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-07 / 5. szám

1979. január 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Piri nóni esete Kényszerből egy fedél alatt Eltartási szerződések a gyakorlatban Beletörődött, megszokta, hogy végtére is vadidegen emberek nyüzsögnek a házában már két éve. Se kutyája, se macskája az a házaspár és (természetesen neveletlen) két gyerek, akivel egy fedél alatt él. (Csak a szomszédnak panaszkodik néha a hideg kávé, az elsózott húsleves, a zsíros pörkölt miatt. De harminc éven át! ugyanannak a szomszédasszonynak öntötte ki mérgét, ha az ura felbosz- szantotta.) Még rágondolni sem mer, mi lenne, ha a négy fal kö­zött egyedül élne. Ha nem lenne körülötte senki, aki­hez legalább szólhat. Félévig így élt, mert azt hitte, neki sincs sok hátra, megboldo­gult férje után megy hama­rosan, addig meg az emlé­kekből él. Az esküvői képü­ket törülgette napjában isten tudja hányszor. Nem nyúlt többé az ollóhoz, tűhöz, cér­nához. Egyideig régi kun­csaftjai vissza-visszajártak, megkérdezték, hogy van Pi­roska néni. Aztán elrohantak. Manapság senki sem ér rá magányos öregekkel törődni. Piroska néni már csak le­gyint: rohanás az életük. A mai fiatalokkal már egy jó- ízűt beszélgetni sem lehet. Pedig milyen szívesen elme­sélné, hogyan élték megbol­dogult férjével. Hogy' jobban ismerték egymást, mint saját magukat. Hogy amikor ven­dégségben terített asztalhoz ültek, az úra suttogva min­dig megkérdezte, Te Piri, szeretem én ezt? Most már az sincs, akivel egy jóízűt civódhatna. A ide­genekkel? Hogyisne. Még el­híresztelnék, hogy jól kifog­ták, egy raplis öregasszony tartását vállalták. Persze, nem ingyen. Övéké lesz a kis ház. Vályogból építették ugyan, annak idején az urá­val. De néhány éve fürdő­szobát „ragasztottak” hozzá. Meg az is csak számít, hogy a falu főutcáján van. Tetszett a fiataloknak. Egy albérleti szobában szorongtak a két gyerekkel. A tanácsnál mondták nekik, hogy lakást nem tudnak adni, de mi len­ne, ha elvállalnák egy magá­nyos, idős ember tartását. Mindenki jól járna. Így igaz. Legalábbis elmé­letileg. Piroska néni azt mon­dogatja, hogy még mindig jobb, mint a szociális otthon. Megszokott környezetben, régi kedves bútorok között — az öregek makacsul ragasz­kodnak az emlékeikhez. Csak akkor nyugtalan és érzi, hogy kiszolgáltatott, ha arra gon­dol, hogy mi lesz, ha maga­tehetetlenné válik. De azok, a szegről végről távoli roko­nok, akik uszítják (hogy el­tartói a lakására spekulál­nak csak, hogy még peres­kedés is lehet a vége, vissza­csinálják az egészet és akkor a tartásért pénzt követelhet­nek) szóval azok sem jönné­nek el megigazítani a derék­alját. Egyébként pedig. Nem sze­reti ugyan, de tudja, (néha még meg is nyugtatja) hogy őt is nyilvántartják, mint a többieket. Szolnok megyében másfél ezer idős ember van, aki ilyen, szerződés és papír teremtette családban él, aki­ket lakásukért, házukért tar­tanak el. Szükségből, meg egyikük-másikuk talán em­berségből is. Tudják a ta­nácsnál, hogy kikkel élnek. Nem úgy megy ez, hogy csak egyszerűen összeköltöznek. Előtte kimennek a tanácsiak, beszélgetnek az öregekkel és a tartásra vállalkozó fiata­lokkal, megnézi, hol akarnak együtt élni, s megkérdezik, hogyan képzelik. S ha min­dent rendbenlévőnek talál­nak, utána adják rá „áldásu­kat.” Ha Piroska néni és a töb­biek azt mondanák, hogy mindenere elég kevés időt ad a törvény, igazuk lenne. A nem szükségből, hanem többnyire szerelemből háza- sulóknak is 30 nap gondolko­dási időt adnak. Azoknak pedig, akik szerződést kötnek az együttélésre, és legtöbb­ször kényszerűségből teszik ezt, még annyi idő nem áll rendelkezésükre, hogy a kis­millió nyomtatványt és ok­mányt beszerezzék. (Megtör­tént, már hogy mire az ira­tok összegyűltek, a tartásra szoruló idős ember meghalt.) De elsősorban nem a hossza­dalmas eljárás indokolja az egyhónapos határidő meg­hosszabbítását, hanem az a sajátos helyzet, hogy a laká­sukat, házukat a gondosko­dás fejében felajánló idős emberek legjobb szándékuk, igyekezetük ellenére is ne­hezebben alkalmazkodnak, még akkor is, ha gyerekeik­kel. unokáikkal kerülnek egy fedél alá. Akik hivatalból hagyják jóvá és ellenőrzik, igen, mert ellenőrzik!, az effajta szer­ződéssel létrejött „családo­kat”, azt mondják, éppen a szemmel tartás, az úgymond jól időzített közbelépés a ga­ranciája annak, hogy meg­előzzék a pereskedéssé fajuló vitákat. Csakhogy a Piroska nénik, jobban szeretnék, ha lá­togatnák és nem ellenőriznék őket. Ha az az asszonyka (társadalmi aktíva) egy szál virággal vagy egy tábla cso­koládéval és nem jegyző- könnyvvel kopotatna be hoz­zájuk. Ügy hallottam, van­nak már ilyen elképzelések, amelynek megvalósítása azon áll vagy bukik, hogy lesz-e, aki a virág és a csokoládé árát kifizesse. Ma még a tár­sadalmi aktívák utazási költ­ségének elszámolása is meg­lehetősen körülményes. Igaz, fillérekről van szó, de nem kevesebb mint négyszáz olyan emberről, akik önként és fel­tehetően szívesen vállalták, (éppen az öregek miatt) hogy rendszeresen felkeresik azo­kat, akik lakást adnak szeré­téiért és gondoskodásért. Megteszik akkor is, • ha sok­helyütt még nem szokás ezeknek a társadalmi aktí­váknak a munkáját megkö­szönni, vagy akár jelképesen is elismerni. Pedig még tisz­teletdíjat is kaphatnának. (A megyei tanács egészségügyi és szociálpolitikai osztályá­nak az ilyen célokra biztosí­tott pénzügyi alapját évek óta nem tudják felhasználni.) Miért? Nem tudom. Talán mert elkerülte az illetékesek figyelmét. Épp úgy, mint a vállalatok, szövetkezetek ve­zetőiét a polgári törvény- könyvnek az az új szabálya, amely lehetővé teszi, hogy kollektívák is kössenek tar­tási szerződést idős, magá­nyos öregekkel. Ezzel, a las­san egy éve törvény szente­sítette lehetőséggel eddig a megyében egyetlen helyen. Jászárokszálláson éltek, ott is csak a tanács. Meglehet, hogy nem is tudják, hogy nyugdíjasaik közül kik maradtak támasz nélkül öregségükre. Kik azok, akik minden nap szívesen besétálnának egykori mun­kahelyük üzemi ebédlőjébe, és kimondhatatlanul hálásak lennének, ha azok, akik örök­ségükbe léptek, felrálmáznák az öreg házat, amit ezért a gondoskodásért, szeretetért cserébe szívesen odaadnának. Persze egyszerűbb, évente egy üveg cola és sós süte­mény mellett a gyár kultúr- házában a termelési eredmé­nyekről beszámolni nekik és a vállukat megveregetni. Kovács Katalin Magad uram... — Ugye, csodálkoznak az öreg Botlik Bálint portá­ján? Nem azért mondom, de tanyán az igazi! Látják-e? Van nékem villanyom, van itt minden, ami a nyugalom­hoz kell. Ezt az áramfej­lesztőt és okoskodtam ki, jó­részt magam is csináltam. Hogy hű legyek az igazság­hoz, az unokanővérem —aki esztergályos ,— a vasas mun­kában segített. De ne higy- gyék ám, hogy ez tökéletes! Még ennél nagyobbra kere­kítem a . hajtóművet... meg is van már hozzá a szerke­zet. Hat elemim van, az igaz, de kigondolni tud.ok. — Mondom, jó itt a Föld­várhalomban, Mezőtúr szom­szédságában. Nem vágyunk el innen az asszonnyal. Lak­tunk mi városban is. Tud­ják. mi volt a legtöbb ba­junk ott? Mindig zavarász- ták a" tyúkjaimat! Ki tűri ezt?!. . . — Nem veszik észre, ott hátul, az a kis szélkerék: is működik! Azzal daráltam le a háztájiban termett kuko­ricát. Jól megszolgált. .. — Még egy mondandóm lenne. Egyszerű újságolva­sóként hadd kívánjak bol­dog, egészséges új évet min­denkinek! Ugye, még bele­fér a nyolc napba? — t. szűcs — (Fotó: TKL) A tói támadásának oka: a Nap Mit várhatunk januártól? Mi lehet az oka, hogy az új esztendő első napján, ha­zánk nyugati haliárain betört a tél? Január elsején elképesztő szélvihar, hó és hideg vette át az uralmat a Dunántúlon, majd a kemény tél kelet felé nyomult. 1S78: Nemzetközi gyermekév Szolnok me­gyében kiál­lításokat, ve­télkedőket, pályázatokat indítanak a gyermekév je­gyében. Eb­ben a hónap­ban indul a borítékos sorsjegyakció, melynek be­vételét a Gyermek Szolida­ritási Alap javára ajánlot­ták fel. Februárban a „Gyer­mekvilág Magyarországon” című vándorkiállítást néz­heti meg a megye ifjúsága. Tartalmas programnak ígér­kezik a márciusi gyermek­filmhét, s az azt követő hó­napban sorra kerülő nem­zetközi gyermekkönyvnap, valamint ifjúsági és gyer­mekirodalom hetei. Május­ban a sportoló fiatalok mér­hetik össze tudásukat, ügyes­ségüket, s ugyancsak ekkor értékelik a nemzetközi gyer­mekév alkalmából kiírt kép­zőművészeti pályázatra be­érkezett : alkotásokat. Az is­kolakezdés után, októberben rendezik meg a gyermek­színházi fesztivált, a gyer­mekév záróakkordja pedig a VII. megyei úttörőparla­ment lesz. Az időjárás rendellenessé­geit a túlzott vagy a hiány­zó Nap aktivitás okozza. Heinrich Schwabe német amatőrcsillagász, csaknem 150 évvel ezelőtt érdekes, ma is érvényes felfedezést tett, miután rendszerezte a távcsöves megfigyelések (Ga­lilei, 1610) kezdete óta fel­jegyzett napfoltok számát. Észrevette, hogy a napfoltok néha tömegesen jelennek meg (maximum), majd szá­muk csökkenni kezd s végül (esetleg) teljesen eltűnnek (minimum). Két maximum között átlagosan 11,1 év te­lik el. Ez a szám volt már 7 d,e 17 év is. Azt is észrevették, hogy maximumok idején gyakori a gyors időjárás-változás, nincs tartós fagyhullám, nyá­ron pedig ritka a hőhullám: hűvös nyár után enyhe tél következik. Napfoitminimu- mok idején viszont minden fordítva történik: kemény tél — forró nyár! Mi lehet ennek az oka? Valószínűleg nem a foltok, hanem az azokat kísérő jelenségek vált­ják ki. Ha sok a folt. sok a napkitörés (protuberancia, flare, erupció — azaz ..kitö­rés” a Nap felszínén). A ki­törések nyomán rendkívül sok anyagi részecske áram­lik a bolygók felé. megvál­tozik a Nap különféle rö­vidhullámú sugárzása s ez — itt nem részletezhető mó­don — másodlagosan hat a földi időjárás menetére. Ha viszont nincs (számot­tevő) naptevékenység, akko” kizárólagosan a földi hatá­sok érvényesülnek, nyáron megreked a meleg, télen el­akad a hideg! Nyáron tartós hőhullám jöhet, télen vi­szont az átlagosnál hide­gebb levegő sokáig uralkod­hat. Az egyezés aránylag pontos volt, de akadtak ki­vételek is. ötven évvel ezelőtt nap­foltmaximum volt, így az időjárásnak — elméletileg — változékonynak kellett volna lennie. Ezzel szemben pontosan az ellenkezője tör­tént: óriási tömegű hó, fagy­hullám! A főváros környé­kén mínusz harminc, a Du­nántúlon több helyen mínusz negyven fok (körüli vagy fe­letti) hőmérsékletet mértek. Lehet, hogy most megismét­lődik az 50 évvel ezelőtti, nem túl derűs esemény? Több amerikai kutató állít­ja, hogy az 1980/81-re várt maximum esetleg már 1979- Iben 'bekövetkezhet. Lehet, hiszen a naptevékenység erő­sen növekszik. És mi éppen ebben bízunk. Angliától nyugatra „várja” az indítási jelet a „felmen­tő sereg” — a plusz 10—15 fokos atlanti-óceáni levegő. Hazánk nyugati kapuja az enyhe levegőt is „szívesen beengedi”. És még egyet. A Kárpát-medence déli oldala teljesen nyitott. Itt bármi­kor benyomulhat a medi­terrán (földközi-tengeri), kel­lemes levegő, amely a hi­deghullámot normális téllé változtatja, G. K. VASÁRNAP! JEGYZETEINK Hogy van ez? A taktikázókról Egyetlenegyszer sem láttam a gyárkapura kifüg­gesztett táblán kiírva, hogy „gépírónőt felveszünk". Munkásokat: esztergályost, vízvezeték-szerelőt, szer­számkészítőt, segédmunkást viszont sok helyen keres­tek. Egy idő óta ezek a táblák eltűntek, mert rendelet írja elő, hogyan lehet új dolgozókat felvenni. Szerkesztőségünkbe gépírónőt keresünk, az újság­ban is közzétettük hirdetésünket. Akadtak is jelent­kezők, akiknek elmondtuk feltételeinket. Tudjon az illető gyorsírni, de inkább gépírni, ismerje a magyar helyesírás szabályait és vállalja a szerkesztőség, hiva­taloktól eltérő munkarendjét. Kezdők és gyakorlottak egyaránt pályáztak a meghirdetett állásra. De hogy, hogy nem, eddig még nem sikerült sen­kit felvennünk, pedig több jelölttel már meg is álla­podtunk. Ők állították, hogy munkahelyet akarnak változtatni, mert lakásukhoz közelebb esik a szerkesz­tőség . .. mert hallották, hogy vállalatuknál csökkentik az adminisztrátorok számát... mert kevesellik a mun­kabérüket ... mert túlságosan egyhangú a munká­juk ... mert... és még folytathatnánk az okokat, amiket elmondtak. Néhánnyal megegyeztünk a havi bérben és abban is, mikor kezd nálunk dolgozni. Az ígéret szép, ha megtartják úgy jó... mégsem így történt. Gépírónő-jelöltjeink egymás után felhívtak bennünket telefonon és így kezdték; ne haragudjunk, de meggondolta, nem változtat munkahelyet. A főnöké ragaszkodik hozzá és ő is a munkahelyéhez satöbbi, satöbbi, és nehezen, de végül kibökte, kétszáz forinttal emelték a fizetését, akadt olyan is, akit háromszázzal marasztaltak. Ezért elfelejtette az illető, hogy távol lakik a munkahelyétől, hogy egyhangú a munkája. És azt sem vehette komolyan, hogy náluk csökkentik az adminisztrátorok létszámát, legalábbis, mint kiderült, neki nem kell az elbocsájtástól félnie. Mit tehettünk ezek után, ismét hirdettük a lapban, hogy gépírónőt alkalmazunk és kezdtük elölről a tár­gyalásokat. Némi gyanú azonban már felmerült az érdeklődővel szemben, valójában állást keres-e vagy taktikázik. Ugyanis az előtte járók többnyire ezt tet­ték. Elég volt csak bejelenteni az elmeneteli szándékot a főnöknek, s ki tudja honnan és hogyan, előkerült néhány száz forint a soron kívüli fizetésemelésre. A taktika tehát hatásosnak bizonyult. Mégis kétel­kedünk benne, mert annyi érv szól mellette, mint amennyi ellene. — la — Környezetvédelem, embervédelem „Vigyázzatok! Mindjárt a kutyagyárnál vagyunk!” — rikkant a gépkocsivezető, és az autó utasai gyor­san befogják az orrukat, amíg az Állati Fehérje Ta­karmányokat Előállító Vállalat szolnoki gyára előtt halad el a kocsi. Másként alig viselhető el az onnét kiáramló bűz. Van egy szép dal, hogy azt mondja: Szőke Tisza zúgva rohan a zöld rónán... Ha zúg-morog is, ma elsősorban azért, mert már egyáltalán nem szőke a habja. Sárgás-barnán, piszkosan folydogál még csen­des időben is a medrében. Legalábbis Szolnok alatt így, viszi magával az ipari üzemek szennyét. Más. Hurrá! Végre szeméttároló konténert helyeztek el az utcán. De rövidesen megjelennek körülötte a festő ecsetjére egyáltalán nem való, szétdobált hulladékok: aszalódot narancshéj, egy valamikor jobb sorsa érde­mes félcipő, üres pálinkás- meg műanyag üvegek, papírok. Van kedvük tovább folytatni a felsorolást? Olvasóink is mondhatnak példát arra, mennyire nem vigyázunk, mennyire nem óvjuk környezetünket. Szól­hat a tanmese kitördelt fákról, sáros utakról... Olvastam, hogy a megye iparának, mezőgazdasá­gának dinamikus fejlődésével együtt — annál ará­nyaiban még nagyobb mértékben — megnőtt a kör­nyezetbe, elsősorba a vízbe, a levegőbe és a talajba kerülő szennyező anyagok mennyisége. Vegyük példá­nak a folyók vizét. A megyében évről évre több lesz az ipari szennyvíz. Tavaly például elérte a napi 75 ezer köbmétert, és ennek 87 százalékát a Szolnokra telepített üzemek adják. Szegény „szőke” Tisza, csak nyeli-nyeli a cukorgyár, a húsipar, a Vegyiművek szennyvizét. Nincs jobb helyzetben az oly csacskán szeszélyesnek nevezett Zagyva sem: a Hűtőgépgyár — aki már „kiérdemelte” a megye legnagyobb vízszeny- nyezője címet — 1977-ben 9,7 millió forintot fizetett ki bírság címén. Csoda hát, ha a Zagyva haragjában ki­lép a medréből? Hozható példa — sajnos — a levegő szennyezésére is — évente 3 millió forint körüli bírságot fizetnek ki emiatt az üzemek. Falun viszont a szakosított állat­tartás következtében egyre több a híg trágya, amely jelentős fertőző forrás. De említést érdemel az is, hogy a megye területének csak 4,5 százalékát borítja erdő, nincs elég <fás terület városainkban, falvainkban. És ki ne tudná, hogy a szemétszállítás még ma is mennyi gondot okoz. Nincsen elég szállító jármű, ráadásul a szeméttelepek sem felelnek meg a megyében a kor­szerű környezetvédelmi követelményeknek. A környezetvédelem azonban szerencsére egyre in­kább mindennapos gyakorlatunkká válik. Sok-sok mil­lió forintot fordít már e célra a Vegyiművek, a hús­ipar meg más üzem. Mégis örvendetes, hogy a SZOT Elnökségének határozata nyomán a megyében a szak- szervezeti szerveknek is mindennapos feladatuk lesz az ezekkel a feladatokkal való törődés. Kötelességük lett a környezetvédelmi felvilágosító munka, a propa­gandatevékenység. Rájuk vár, hogy a munkaverseny, az újítómozgalom jobban ösztönözze a dolgozókat olyan vállalások teljesítésére, eljárások, módszerek kidolgo­zására, amelyekkel csökkenthetők a környezeti ártal­mak. Közreműködnek a munkahelyi környezet terv­szerű fejlesztésében, ügyelnek arra, hogy a környezet- védelmi követelményeket mindenütt betartsák. Leg­alábbis az SZMT közelmúltban elfogadott intézkedési terve mindezeket tartalmazza. És vajon jelen esetben csak közhelynek számít az oly sokat emlegetett mondat: minden terv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle? — V —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom