Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-28 / 23. szám

14 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. január 28. Gyászhfr Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett feleségem, édes­anyánk, nagymamánk LENTULOY ANTALNÉ szül.: DOCZI LIDIA életének 64. évében folyó hó 24-én elhunyt. Temetése folyó hó 30-án 13.30 órakor lesz a szol­noki Munkásőr úti temetőben. A gyászoló család, Szolnok. apróhirdetés INGATLAN HÄROMSZOBÄS, összkomfortos, csa­ládi ház garázzsal, jószágtartásra alkal­mas melléképülettel, 400 négyszögöl te­lekkel, azonnal be­költözhetően eladó. Tiszaföldvár, Ker­tész u. 34. (338.) tetötérbeépI­TÉSES, kertes csalá­di ház OTP-részlettel, igényesnek eladó. Érdeklődni: szom­bat délután és va­sárnap. Jászberény, Pajtás u. 8/a. (375.) KÉTSZOBÁS, csalá­di ház — beköltöz­hetően, sürgősen — eladó. Karcag, Kun­gát u. 54. Érdek­lődni : Kungát u. 48. alatt. (364.) ELADÓ Karcag, Ke­rekes István u. 68. alatti telek. Érdek­lődni: Berekfürdő, Vörös Hadsereg u. 48. (Daráló). (309.) lakáscsere ELCSERÉLNÉM komfortnélküli szo­ba, konyhás, taná­csi lakásom, egy­szobás, összkomfor­tosra. „Alacsony lakbér” jeligére a kiadóba. (157.) DOLGOZÓKAT ALKALMAZUNK TERVEZŐ J"vXlL^Ea^^^öz2p!o^ kú végzettségű, gyakorlattal rendelkező geodétát és geodéta mellé műszaki rajzolót keres levételre. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: KE- VITERV Szolnok, személyzeti osztály, (III. sz. Irodaház 14. em. 24.) (H. 198.) AZ ÉRDÉRT VÁLLALAT tele­pe, Szolnok, Munkásör u. 55. gépjármfiszerelő szakmunkást keres felvételre. (H. 168.) A SZOLNOKI MÁV KÓRHÁZ ÉS RENDELŐINTÉZET (5000 Szolnok, Verseghy út 6—8.) fel­vételre keres szakács szak­munkást. (310.) A BŐR- ÉS TEXTILIPARI SZÖ­VETKEZET Szolnok, Beloian­nisz u. 79—81. sz. gyors- és gépírót, villanyszerelő szakmun­kást, portást, éjjeliőrt (nyugdí­jast is felvesz). Jelentkezés a fenti címen a személyzeti veze­tőnél. (H. 214.) A TÖRÖKSZENTMIKLÓSI RU­HÁZATI IPARI SZÖVETKEZET azonnali belépéssel felvesz gya­korlattal rendelkező női mun­kavállalót — anyagkönyvelői munkakörbe. Jelentkezni lehet: Törökszentmiklós, Táncsics út 8. sz. alatt. (353.) Közgazdaságiban érettségizett, jelenleg felsőfokú államháztar­tási tanfolyamot végző, költség- vetési intézménynél 5 éves gya­korlattal rendelkező munkaerő állást keres Szolnok, vagy Tö­rökszentmiklós területén. Aján­latokat „Május 1” jeligére a tö­rökszentmiklósi hirdetőbe ké­rem. (360.) A BŐR- ÉS TEXTILIPARI SZÖVETKEZET Szolnok, Beloiannisz u. 79-81. sz. pályázatot hirdet- BELSOELLENOR MUNKAKOR BETÖLTÉSÉRE Felvételi követelmény: pénzügyi és számviteli főiskola vagy mérlegképes könyvelői végzettség, főiskolát végzettek előnyben.- ENERGETIKUS MUNKAKOR BETÖLTÉSÉRE Felvételi követelmény: felsőfokú vagy középfokú végzettség. Jelentkezés a személyzeti vezetőnél. (H. 215.) A SZOLNOK MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT z O L N o K beiskoláz ? G az 1979/80-as tanévre l — kőműves* — asztalos — ács- állványozó* — vasbetonszerelő — épületlakatos* — központifűtés-szerelő — víz-gázszerelő — villanyszerelő — tetőfedő — bádogos* — vízszigetelő* — szobafestő-mázoló, burkoló — építőgépszerelő* szakmákra ipari tanulókat. A beiskolázás: Szolnok 605. és 633. sz. intézeteknél, vidéken: Mezőtúr, Törökszentmiklós, Jász­berény intézetnél történik. A jelentkezési lapokon kérjük a vállalatot is megjelölni. A csillaggal jelölt szakmákban 500.-Ft hó (rendes ösztön­díjon felül), egyéb szakmákban 250.-Ft hó társadalmi ösz­töndijat biztosítunk. Ugyancsak a kiemelt szakmákban első évben egy télikabá­tot, következő évben egy öltöny ruhát adunk tanulóinknak. 627 fl papír története ékírásos a.gtfa-g-tá.bí.i^ pzpm/sziekercs Papír nélkül korunk em­berének élete szinte elkép­zelhetetlen. Üjságok, hetila­pok útján tájékozódunk, könyvekből tanulunk, a szép- irodalmi könyvek is sok él­ményben részesítenek. Leve­lezőlapok és levelek segíte­nek távoli ismerőseink eléré­sében. A képzőművészeti al­kotások egy része is papírra készül. Az egészségügy terü­letére is bevonult a papír, amely, főképp a nagy forgal­mú vendéglőkben jóval hi- giénikusabb a textiltöfűlkö- zőnél. A papírzsebkendőt sem kell külön bemutatni. A fel­soroltak pedig, még így is, csak töredékét mutatják a felhasználási területeknek. Az ősember még sziklák falára véste közlendőit, az asszír uralkodóház már har­mincezres cserépkönyvtárral dicsekedhetett úgy 2700 év­vel ezelőtt, de ólomlapokra és viaszlemezekre is „írt” az elmúlt korok embere. Ezek a módszerek nem voltak al­kalmasak hosszú szövegek rögzítésére, az erre is alkal­mas anyagot, a papiruszt az egyiptomiak fedezték fel 4— 5000 esztendővel ezelőtt. A Nílus mentén növő papyrus nevű növény háncsából ké­szült az új anyag, erre ecset­tel festették írásjeleiket: az úgynevezett hieroglifákat. Mivel a papiruszlapok elég­gé törékenyek voltak, nem hajtogatták, hanem teker­csek formájában tárolták. A régészeti kutatások során elő­került legrégebbi papirusz­tekercsek i. e. 3350-ből szár­maznak, thébai illetőségűek. Jelenleg a párizsi Nemzeti Múzeumban találhatók. A másik fontos kultúrtör­téneti emlék a pergamen, amely igen finomra kikép­zett állati bőr, az írás rögzí­tése mellett már hajtogatni is lehetett. Az ilyen perga­menek egy-egy csoportját két fatábla közé helyezték, és így tárolták — ez tekinthető a mai könyvek ősének. A per­gamen nevét Pergamon kis­diái városról kapta, itt ké­szítettek először ilyen anya­got. A mai napig használatos papírt Kínában találták fel. Először selyemre írtak, de mivel ez nagyon drága' volt, más módszerek után is ku­tattak. Időszámításunk utáni II. évszázad elején került ki­dolgozásra a papírgyártás módszere. Rostos növények szárát (például csalán, len. kender) kőmozsárban kevés vízzel addig zúzták, míg az anyagok egységes péppé áll­tak össze. A pépet vízzel fel­hígították, majd sűrű textil­re emelték, ahol a víz le­csuroghatott róla. Az így nyert lapokat préselték, szá­rították és simították. A pa­pírgyártás módszerét hosszú időn át titokként kezelték. A papírgyártást mégis si­került eltanulni a kínaiak­tól, mégpedig az araboknak. Tudományukat hadifoglyok­tól sajátították el. A mód­szert továbbfejlesztették és a papír készítéséhez rongyot is felhasználtak. Magyarországra nem tudni pontosan, mikor került a pa­pírgyártás módszere, egyes feljegyzések szerint Mátyás király uralkodásának idején már működött papírmalom. Az elmúlt száz évben az ipari fellendülés hatására a papírgyártás is nagyot fejlő­dött, hazánkban az első naav üzem az 1782-től működő Diósgyőri Papírgyár. A mai papírgyártás legfon­tosabb alapanyaga a fa, de nagy mennyiségben használ­nak hulladékrongyot is, va­lamint már egyszer elkészí­tett papírt, például újságo­kat. Miután az erdők terü­lete egyre csökken és sokfé­le szempont alapján, felelőt­len dolog volna csak a ter­mészeti anyagokra támasz­kodni, az ipar eme ágának nagy segítségére lehetünk a papír- és textilhulladékok gyűjtésével, amelyeket a MÉH átvesz. Ez annál in­kább fontos, mert bármilyen hihetetlen, hazánk jelenleg is körülbelül félmillió dollár ér­tékű hulladékpapírt vásárol külföldön. Cs. L A xopexeKTSL NAPjjflW T£KMeKE//<r A Vízöntő jegyében Jegyzetek januárról Hová mán a tej? Ki lakik Bátorban? Egész sor olyan magyar szólásmondást ismerünk, amelyhez az adta az ötletet, hogy egy-egy földrajzi hely neve valamely közszavunk­ra hasonlít. Akit úgy jellemeznek, hogy Bátorban lakik, azt bátor embernek tartják, aki meg Heves vármegyéből való, az heveskedni szokott. mert így intik le: Nem Hevesen vagyunk! Ennek rokona ez a mondás: Legjobb Békés megyében lakni. (A békes­ség a legfontosabb.) Ha a korsó Törteire megy, az azt jelenti, hogy eltörik. Aki pedig Biharban azt mondja, hogy „eljöttek De­recskéről az éjcaka”, az tud­tál adja, hogy egy kis dér volt az éjjel. Azt, hogy Tár­csán lakik, arra az emberre szokás mondani, aki a vá­sárban nem enged az alku- dozónak, tartja az árat. Sárváron jártál? — kérdik attól, aki besározott csizmá­val, lábbelivel érkezik vala­honnan. Nem éppen hízelgő, ha egy menyecskéről azt mondják, hogy Adonyból való, mert azt értik rajta, hogy nem nagyon kéreti, könnyen adja magát...» Futakra mén — ez kettőt is jelenthet: vagy azt értik rajta, hogy a tej kifut a lá­basból, vagy pedig azt, hogy megijed és megfutamodik valaki. Vagyis, hogy nem éppen Bátorban lakik. Az év első, a tél közép­ső hónapja: január. Har­mincegy napjából az első­re esik Újév napja, leg­alábbis amióta a rómaiak március elsejéről e napra tették az év kezdetét'. (A keresztény egyház azon­ban még jó ideig decem­ber 25-ét tekintette az év kezdetének, csak a XII. században fogadta el a „pogány dátumot1” újév­nek.) A hónapok nevét több al­kalommal próbálták magya­rítani, de az ajánlott nevek nem tudtak meggyökerezni nyelvhasználatunkban. Erdő- si Sylvester János egy 1539- ben megjelent munkájában január helyett a főhó elne­vezést ajánlotta — nyilván a hétfő mintájára. Barcafalvi Szabó Dávid pedig a zúzma­rából kiindulva zuzorosnak próbálta elnevezni. A januárt egyébként Vízöntő havának is nevezik a naptárkészítők, mert valamikor a Nap az év elején képzelt égi pályáján a vízöntő csillagkép jegyében járt. Január az év leghidegebb hónapjai közé tartozik: 1977 januárjában a havi középhő­mérséklet Budapesten 0,8, Debrecenben -0,9, Magyaróvá- rott —0,1 C-fok volt. 1978 ja­nuárjában a három város körzetében 1,1—1,2, illetve 0,4 fokot mértek. A ’77 januári csapadék Pesten 54 mm, a napfényes órák száma pedig 52 volt, Debrecenben 53 mm esett és 62 órán keresztül sü­tött a nap, Magyaróvárott csak 25 mm volt ’77-ben a csapadék és 40 napsütéses órát számoltak. 1978 Buda­pest: 36 mm és 54 óra napsü­tés. Debrecenben: 29 milli­méter eső és 83 napfényes óra; Magyaróvár: mindössze 14 milliméter csapadék, va­lamint 62 derült óra volt ja­nuárban. Újév napján nap­keltétől napnyugtáig 8 óra 31 perc telik el, 31-én viszont már 9 óra 30 perc. Január 6-án, Vízkeresztkor kezdődik a farsangi szezon, vidám mulatságokkal, álar­cos alakoskodásokkal. A far­sang a fő báli időszak, amely­nek múltja egészen a római korig, a szaturnáliákig nyúlik vissza. Szemben számos ki­halóban levő népszokással, a farsangi evés-ivás, vigadozás változatlanul tartja magát. A népi hiedelem két januá­ri naphoz, a 22-i Vincéhez és a 25-i Pál fordulásához fűz termésjósló magyarázato­kat. Hogy ezek milyen régi időkből erednek, arra jellem­ző, hogy a 300 évvel ezelőtt megjelent lőcsei naptár már így vélekedik: A Szőlő és Vetemény veszedelemben áll, > Mikor a Föld ez Hóban hó nélkül pusztán áll. Fényes Vince, Szent Pál fordulásával egybe Bor, Búza bőségének szép bizonyos jele. Tehát a néphit szerint, ha Vince és Pál napján derült az idő, jó termés várható. Cs. B. Pontosan érkezik az űzmama Mesébe illő a környezet, s a hozzá fűződő történet is. Emberhez, technikához sze­lídült őzmama sétálgat gi- dáivai a dübörgő gépek, a sziklakatlan hatalmas térsé­gében liliputinak tűnő kő­fejtők között. A helyszínen a Komárom megyei Tardos erdőövezte vörösmárvány bá­nyája, ahol napról-napra le­játszódik ez a Disney-filmek világába kívánkozó jelenet. A vérbeli erdőlakó őzmama rendszeresen, szinte percnyi pontossággal bukkan elő er­dei rejtekéböl, hogy talál­kozzon barátaival, az embe­rekkel. Nem zavarja a mun­kagépek zaja, a kőbányá­szok közül bárki közelébe mehet. Hagyja magát meg­simogatni, s kegyesen fogad­ja a vendégnek kijáró nya­lánkságokat. Mint a kőfejtők mesélik, négylábú vendégük csak ak­kor szünetelteti a bányabeli látogatásokat, amikor anyai örömök elé néz. Ilyenkor jóidőre elmarad a vizit, de csak az őzgidák felcsepere­déséig. Ezt követően azon­ban „őzasszonyság” ismét társasági életet él, s mint­egy elővezeti, bemutatja kő­fejtő barátainak kicsinyeit. Immár hatodik éve tart a kőfejtők és az őzmama ba­rátsága. Érdekes, hogy már nem olyan kezesek-szelídek csemetéi, mint az anyjuk. Amikor ivaréretté válnak, elhagyják mamájukat, az embereket, s a maguk vilá­gát élik a Gerecs erdőrenge­tegében. Atköliönék a dallam- fordulatokat Egyedülálló kottákhoz mammut kottatartó Szokatlan méretű, íróasz­tal nagyságú kottatartót ké­szítettek társadalmi munká­ban az esztergomi Labor Mű­szeripari Művekben. A válla»- lat Balassa Bálint kórusa akkor használja ezt, amikor a Gradualeből ad elő. Abból a hatalmas kódexből, amely a maga nemében egyedülálló az esztergomi Bibliothecában. Kizárólag énekek szerepelnek benne. Az egykori királyi székhely nagyon gazdag ének- és zenehagyományai között sok a hangjegyekkel, miniatürákkal és metszetek­kel díszített kódex és ős- nyomtatvány. A Graduale ezek közül a legértékesebb is. Hazai viszonylatban is ez az egyik legnagyobb kódex. A kétkötetes, 80x60 cm-es, egyenként mintegy 30 kilo­gramm súlyú könyv írásá­hoz 1519-ben kezdett hozzá ismeretlen alkotója. Nem­csak hatalmas méretű, hanem csodálatos kivitelű is. A XVI. századi magyarországi minia­tűr művészet egyik legneve­zetesebb, legpompásabb al­kotása. Megrendelője Bakócz Ta­más esztergomi érsek volt, aki sokoldalú művészetpárto­lásával új korszakot nyitott a magyarországi reneszánsz művészetek fejlődésében. Ha­lála után azonban az akkor alig 2 éve készülő kódex fél­bemaradt. A munkát csak 30 év múlva folytatta I. K. mo­nogrammal, feltehetően egy esztergomi vagy budai mes­ter. ö sem fejezte be, nyil­ván azért, mert nem volt, aki a költségeket vállalta volna. Így már az első kötet számos oldalán csak kotta és legfel­jebb énekszöveg van, a má­sodik kötetben pedig csak ki­zárólag kották láthatók. A kódex a templomokban az 52 vasárnapon és a jeles ünnepeken előadott énekeket foglalja magába. Jól tükrö­ződnek benne a gregorián „nyelvjárásbeli” különbsé­gek. A magyarországi gre­gorián dalokra ugyanis a pentaton fordulatok gyakori­sága volt a jellemző. Felte­hetően ez hatott a kódexet író vagy másoló magyar pa­pokra, amikor a nemzetközi, lamfordulatait „átköltötték” ötfokúra. BE

Next

/
Oldalképek
Tartalom