Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-28 / 23. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. január 28. HÉTFŐ: Rómába érkezett Gromiko szovjet külügyminiszter - Az izraeli titkosszolgálat ügynökei meggyilkolták egy libanoni városban az El Fatah egyik vezetőjét. KEDD: A Palesztinái Nemzeti Tanács ülésszaka véget ért, poli­tikai programot fogadtak el, Arafat megbízatását meg­újították. SZERDA: Megnyílt a leszerelési bizottság ülésszaka Genfben - Carter elnök kongresszusi üzenete „az UNIÓ helyze­téről”. CSÜTÖRTÖK: Lezárták az iráni repülőtereket, Khomeini el­halasztotta hazatérését - Nagygyűlés Phnom Penhben a győzelem megünneplésére - A KGST 30. évfordulóján fontos nyilatkozatok hangzottak el. PÉNTEK: Az Olasz Kommunista Párt megvonta támogatását az Andreotti-kormánytól - Újabb tüntetések, összetű­zések Irán városaiban - Carter megismételte a Leonyid Brezsnyevnek szóló meghívását az Egyesült Államokba SZOMBAT: Az Algériai Nemzeti Felszabaditási Front rend­kívüli kongresszusa összeült, hogy kijelölje Bumedien utódját - II. János Pál pápa Mexikóban megnyitotta a latin-amerikai püspöki konferenciát. Az iráni események ezen a héten is új meg új fordulato­kat hoztak. A siita ellenzék száműzetésben élő vezetője. Khomeini bejelentette, hogy hazatér, mire a katonaság a kormány utasítására lezárta a repülőtereket. Az intézke­dést megint tüntetések követ­ték. Mi a hadsereg szerepe az iráni politikában? — kérde­zik sokan szerte a világban. A tény, hogy katonaság zár­ta le az iráni repülőtereket Khomeini ajatollah hazatéré­si szándékának hírére, jelez­ni képes: a Baktiar-kormány még számíthat a hadsereg lojalitására. Vagy... A tori­nói La Stampa már azt ál­lítja, hogy Iránban egyes ka­tonai vezetők „hideg puccsot” hajtottak éégre. Négy tábor­nok — így tudja az olasz lap — kivette az ország irányí­tását a miniszterelnök kezé­ből. Még szükségük van Bak- tiarra, hogy biztosítsák a sah rendszerének jogfolytonossá­gát. A négy tábornok szerdá­ra virradó éjjel határozta el, hogy magához ragadja a ha­talmat — akkor, amikor már küszöbön állónak látszott a siita vallási ellenzék vezető­jének a visszatérése a fran­ciaországi száműzetésből — ismételjük, ez az olasz lap értesülése. (Esetleg kombiná­ciója. spekulációja...) A zűrzavaros iráni helyzet­ben azonban az ilyen feltevést sem lehet kizárni. Tény. hogy Khomeini kénytelen volt be­harangozott hazatérését elha­lasztani, s ez az utóbbi hó­napokban az első politikai veresége. Tény az is, hogy a hét végén a hadsereg ismét lőtt a tüntetőkre. A teheráni egyetem közelében diákokat terítettek le a katonák go­lyói, a halottak száma ismét jelentős. Tény az is. hogy a hadsereg újra számos letar­tóztatást eszközölt, baloldali újságírókat, vallási és értel­miségi vezetőket is őrizetbe vett. Az iráni kommunisták ér­tékelése szerint aggodalomra és nyugtalanságra adnak okot a különböző nézetű el­lenzéki csoportok és szemé­lyek közti tprzsalkodások. Egyes türelmetlen vallási erők antidemokratikus maga­tartást tanúsítanak. meg akarják akadályozni más de­mokratikus csoportok műkö­dését. viszont bizonyos bal­oldali személyek is szélsősé­ges, szektás módszereket al­kalmaznak. Mindez megkönnyíti a had­sereg dolgát... S megszer­vezhették Teheránban az el­ső nagyobb tüntetést — a sah mellett, az uralkodó visz- szatérését követelve. Az Olasz Kommunista Párt tavaly március közepe óta gyakorlatilag részt vett az olasz kormánytöbbségben: az ötpárti megállapodás értelmé­ben beleszólási joga, ellenőr­zési lehetősége volt a kor­mányprogram végrehajtásá­nál. A múlt év végén soka­sodni kezdtek a jelek, hogy a keresztélydemokraták, akik­nek nagyemlékű elnöke, né­hai Aldo Moro a Jtommunis- tákkal való kiegyezés politi­káját most egy esztendeje kezdte megvalósuláshoz segí­teni, megtagadva a meggyil­kolt pártelnök politikai vég­rendeletét, mind kommunis­taellenesebb vonalakra tér­nek át. A Democrazia Cris- tiana egyik új vezetője a kommunistákkal szembenálló Carlo Donat Cattin lett. Az Andreotti-kormány magáévá tette a közös piaci valuta­megállapodásokat,' holott az OKP ezt élénken ellenezte. A nagy állami intézmények — például az Olajtröszt ENI — élére a kommunista ellen- vélemények dacára állítottak új vezetőket. A január 15-én előterjesztett hároméves terv nem vetett számot a kommu­nisták ellenérveivel. És így tovább. — Egyre nyilvánvalóbbá lett, hogy a keresztényde­mokraták soraiban — ameri­kai ösztönzésre és támogatás­sal — kezdenek felülkereked­ni az antikommunista ele­mek. (Zaccagnini, a DC fő­titkára nemrég járt Ameri­kában. Vendéglátói az Egye­sült Államokban nyilván igyekeztek ebbe az irányba befolyásolni őt is.) Az olasz KP márciusban rendezi meg kongresszusát. A párt vezetősége számára ért­hetően kínos-terhes lett ez a helyzet: támogatni egy kor­mányt, amely jobbra tolódik! Egyébként is az olasz polgár aligha érezhetett gyökeres változást az ötpárti megálla­podás óta: súlyos a munka- nélküliség, tovább dühöng a politikai erőszak, a botrányok egymást érik. „Az olasz kór” még nem találta meg igazi orvosságát... Egy olasz kormánynak csak akkor van komoly esélye a problémák megoldására, ha — ténylegesen és személy sze­rint is bevonják a kormány­zásba a kommunistákat, ha a közösen meghatározandó új kormányprogramot lojálisán megvalósítják, s ha igazán együttműködnek a kommu­nistákkal. Persze kérdés, hogy Andreotti (vagy utódja) haj­landó-e erre? Egyelőre nagy a kísértés a DC vezetőinél, hogy valami „középbal” for­mulával próbálkozzanak a kommunisták ellen. Ez pedig már nem is egyszer kudarc­ba fulladt. Pálfy József WASHINGTON Az amerikai kormány lát­ványos politikai demostráció- nak szánja a kínai politikus első washingtoni látogatását — ugyanakkor aggódik annak várhatóan káros bel- és kül­politikai következményei miatt. Teng Hsziao-ping kí­nai miniszterelnök-helyettes vasárnap érkezik és hétfőn kezdi meg tárgyalásait Carter elnökkel, a kormány és a tör­vényhozás tagjaival. KAIRÓ Tegnap Kairóban újabb megbeszélés zajlott le Musz- tafa Khalil egyiptomi mi­niszterelnök és Alfred Ather­ton különleges megbízatású amerikai nagykövet között az egyiptomi—izraeli béke­szerződés-tervezet vitás pont­jairól. A megbeszélés után Ather­ton azt mondta, hogy a ko­rábbi nézetkülönbségeket nem sikerült megszüntetni. TELEXEN toc-x.-íc'x.'x.éínGZGlt Ezzel az egyiptomi kormány­fő is egyetértett, bár hozzá­tette, hogy szerinte a vitás pontok áthidalhatók. Egyik, fél sem volt hajlandó részle­tekbe bocsátkozni. MEXIKÓVÁROS A latin-amerikai útja al­kalmából Mexikóban tartóz­kodó II. János Pál pápa pén­teken nem hivatalos jellegű megbeszélést folytatott Jósé Lopez Protillo mexikói köz- társasági elnökkel. BONN Az auschwitzi és birke- naui haláltáborok volt fog­lyainak nemzetközi bizottsá­ga pénteken felhívást tett közzé, amelyben követelte, hogy ne évülhessenek el a Német Szövetségi Köztársa­ságban a nácik által elköve­tett háborús bűnök. RÓMA Fegyveres merénylők pén­teken Palermóban meggyil­kolták Mario Fraceset, a „Gi- ornale di Sicilia” című lap munkatársát. A palermói merénylet napján egy eddig ismeretlen terrorista szerve­zet tagjai Rómában rálőttek az új fasiszta tevékenységéről ismert Giuseppe Nicolino Nusca orvosra és fiára. Az orvost és fiát sérüléseikkel kórházba szállították. * * * A nagy olasz kikötőváros­ban, Genovában szombatón délelőtt 250 ezer ember kísér­te utolsó útjára a szerdán meggyilkolt kommunista szakszervezeti vezetőt, Guido Rossat. A szakadó esőben fel­vonult gyászmenet élén Sán­dor Petrini köztársasági el­nök és Berlinguer a kommu­nista párt vezetője ment. Március 4 Választások a Szovjetunióban Megkezdődött a képviselő- jelöltek jegyzékének össze­állítása a Szovjetunióban, a Legfelsőbb Tanács tagjainak március 4-én sorrakerülő megválasztására. A körzeti jelölőgyűlések gyakorlatilag már végetértek s a jelöltek nevét a választási bizottsá­gok a rendelkezések értelmé­ben legkésőbb 25 nappal a szavazás előtt kötelesek jegyzékbe venni. Gierek fogadta a kubai küliigyminisztert Isidoro Malmierca kubai külügyminisztert, aki hivata­los, baráti látogatáson tartóz­kodik Varsóban, szombaton fogadta Edward Gierek, a LEMP KB első titkára. A megbeszélésen elsősorban a kétoldalú kapcsolatok to­vábbfejlesztésének lehetősé- ■* geivel foglalkoztak. A szívé­lyes, baráti légkörű megbe­szélésen eszmecserét folytat­tak a nemzetközi helyzetről, a két ország részvételéről az enyhülés és a leszerelés po­litikájának megvalósításában. Hangsúlyozták a szocialista közösség országai egységének fontosságát, a tartós béke és a nemzetközi együttműködés szempontjából és méltatták az el nem kötelezett országok mozgalmának jelentőségét. Heng Samrin távirata Moszkvában nyilvánosságra hozták annak a táviratnak a szövegét, amelyet Heng Sam­rin, a Kambodzsai Nemzeti Egységfront és a Népi For­radalmi Tanács elnöke Leo­nyid Brezsnyevhez és Alek- szej Kosziginhoz intézett. Mind a gyarmatosítók és az imperialisták elleni harc idején, mind pedig a kam­bodzsai nép nemzeti felemel­kedéséért nemrég vívott küz­delmünk idején a kambodzsai nép oldalán találtuk a szov­jet népet és a Szovjetunió kormányát — mutat rá a táv­irat. „E támogatás hangsúlyozá­sa a Szovjetunió részéről to­vább erősíti a kambodzsai népnek azt az eltökéltségét, hogy minden erejét a szétzú­zott ország helyreállítására, a békés, független, demokra­tikus. semleges, el nem kö­telezett és a szocializmus fe­lé haladó Kambodzsa építésé­re fordítja, hozzájárulva a délkelet-ázsiai tartós béke és stabilitás biztosításához, a béke ügyéhez, a nemzeti füg­getlenség. a demokrácia és a társadalmi haladás világmé­retű megvalósításához” — hangoztatja végül Heng Sam­rin távirata. NDK Fokozódó energiatermelés Az 1979-es népgazdasági terv az NSZEP KB májusi határozatának megfelelően számol az energia, a nyers­anyagok és egyéb anyagok minden korábbinál takaréko­sabb felhasználásával. Az idei terv jellemző adata, hogy bár az ország elektromos energia fogyasztása 1979-ben először meghaladja a 100 milliárd kilowattórát, az energiatermelés mégis lassab­ban — 4,9 százalékkal — nö­vekszik, mint az ipari áruter­melés egésze. Már az NSZEP 1976-ban megtartott IX. kongresszu­sának az volt az álláspontja, hogy hathatós intézkedéseket kell hozni a növekvő energia- és nyersanyagszükséglet fe­dezésére a tervszerű ará­nyos fejlődés követelményé­nek megfelelően. Ide tarto­zik mindenekelőtt az NDK- ban található energiahordo­zók és nyersanyaglelőhelyek fokozottabb kihasználása, valamint az import hosszútá­vú biztosítása, az energia és az anyagok céltudatosabb hasznosítása. Az 1976—80-as ötéves népgazdasági tervben ennek megfelelően kiemelt helyet kapott az energiagaz dálkodás. Megkezdődött Algírban az FLN kongresszusa j Az algériai fővárosban tegnap megkezdte munkáját a Nemzeti Felszabaditási Front (FLN) IV. kongresszu­sa. A kongresszus ideje alatt a küldöttek megvitatják Al­géria további fejlődésének problémáit, elfogadják a párt programját, szervezeti sza­bályzatát és jelöltet válasz­tanak az ország elnökének, Bumediennek megüresedett posztjára. A kongresszust Bualem Ben Hamuda közmunkaügyi miniszter, a kongresszust előkészítő nemzeti bizottság tagja nyitotta meg. Rabah Bitat ügyvezető ál­lamfő felkérte a több, mint 3000 résztvevőt, hogy egy perces néma felállással adóz­zanak Huari Bumedien em­lékének. Ezt követően fel­csendült a nemzeti himnusz, majd Rabah Bitat ünnepi be­szédében a szocialista forra­dalom folytonosságát, megfor- díthatatlanságát hangoztatta és a Bumedien elnök politi­kájának folytatását szorgal­mazta. Khomeini hazaindul? Tüntetések Teheránban Fekete gyászruhát viselő emberek tízezrei lepték el tegnap hajnalban Teherán belvárosát, hogy Mohamed próféta halálának évforduló­ján — hangot adjanak mo­narchia-ellenes érzelmeik­nek és követeljék a sah ál­tal kinevezett Baktiar-kor­mány lemondását. A tünte­tésre Khomeini ajatollah szó­lította fel híveit. A tegnapi megmozdulást a Baktiar-kormány pénteken este végülis engedélyezte, azt követően, hogy a pénteken Teheránban, Tabrizban és más városokban lezajlott kormányellenes tüntetéseket a katonaság vérbefojtotta. A teheráni kórházakat zsúfolá­sig megtöltötték a sebesültek. Teheráni orvosok szerint a katonák, akik a Baktiar mi­niszterelnök utasítására be­lelőttek a tömegbe — lega­lább 150 embert meggyilkol­tak s a sebesültek száma meghaladja a négyszázat. Khomeini— mint ismere­tes — vasárnap akar vissza­térni Iránba. Indulását a teg­napi késő esti órákra tűzte ki. A KHMER MOSOLY ltűnt a khmer mo­soly — ezt a címet adta egy svájci lap cikkének, amely a kambodzsai válto­zásokról szólt. Ugyanitt egy fényképfelvételen bájos, mandulaszemű lányok ősi táncot járnak. Az ő moso­lyuk, az ő táncuk tűnt el. Hadd tegyem hozzá, hogy a cikk és a kép úgy négy esz­tendővel ezelőtt jelent meg, az indokínai háború befeje­zése idején, amikor Kam­bodzsában az úgynevezett vörös khmerek kerültek ha­talomra. Azok. akiket most nemrég kergettek el. Mindez azért érdekes, mert ugyan­ez a nyugati sajtó és poli­tikai világ most súlyos szem­rehányásokat tesz Vietnam­nak a legfrissebb változá­sokért és egyáltalán nem törődik azzal, hogy talán éppen most tér vissza a khmerek mosolya. Kettős a nyugatiak lelke ebben az ügyben; voltakép­pen nagy zavarban vannak. Tudják, újságjaik meg is írták, hogy az utóbbi három évtized legbarbárabb rend­szere dőlt meg Kambodzsá­ban, az emberi jogok sár- batiprásának uralma. Ugyan­akkor vérzik a szívük, mert valóban népi kormány ke­rült hatalomra e délkelet­ázsiai országban. A tragikus színjáték, a nyugatiak hangulatváltozá­sainak folyamata akkor bon­takozik ki teljességében előttünk, ha négy esztendő­vel visszapergetjük az idő kerekét és emlékeztetünk Kambodzsa sorsának három fordulójára. Még folyt a vietnami háború, amikor eb­ben az országban egy bizo­nyos Lón Nol vezette Ameri- ka-barát kormány volt ha­talmon. Ennek védelmére az Egyesült Államok még ka­tonaságot is küldött, de végül általános indokínai ve­resége következtében ki kel­lett vonulnia és — 1975-öt írtak — Phnom Penh-be be­vonultak a vörös khmerek. Lényegébein azok, akiket ma Pol Pot-Ieng Sary cso­port néven emlegetnek. Az Egyesült Államok tengeré­szeti erői utójátékként még elsüllyesztették Pol Poték két hadibárkáját, a nyugati lapok pedig ettől kezdve hosszú tudósításokat közöl­tek az új rendszer viselt dolgairól: Phnom Penh esz­telen kiürítéséről, kísértet­várossá változtatásáról, csa­ládok szétszakításáról. vé­res megtorlásokról. Nyugodt lélekkel írt erről a nyugati sajtó, abban a hiszemben, hogy valamilyen „kommu­nista rendszert” marasztal el. Közben azonban változni kezdett a helyzet. A „vörös khmer” egyértelműen a kí­naiak mellé állt, Kína füg­geléke lett. Mindezek mel­lett Peking az utóbbi egy­két esztendőben látványos külpolitikai fordulatot haj­tott végre: teljes nyitást a Nyugat felé. Leglátványo­sabb jele ennek az Egyesült Államok és a Kínai Népköz- társaság diplomáciai kap­csolatainak felvétele volt. de előtte is, utána is új és új szálakkal fűzte, illetve fűzi magát Kína ahhoz az ame­rikai imperializmushoz, ame­lyet nem is olyan régen „papírtigrisnek” nevezett, s élesen bírálta a Szovjetuniót, amiért az a különböző tár­sadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése jegyében szerződéseket köt a Nyugattal. Amióta Peking szakított a Szovjetunióval, a nyugatiak reménykedve néznek felé­je, az utóbbi időkben azon­ban különösen megerősöd­tek e remények. Vannak olyan körök, elsősorban a NATO-ban, amelyek a lehe­tő leggyorsabban korszerűsí­teni akarják a kínai hadse­reget, hogy az „megfelelő” ellensúlyt képezzen a Szov­jetunió hátában. Ennek a mai helyzetnek a fényében szemléli a Nyugat az új •kambodzsai kormányzatot. Igaz, e hétmilliós országban végbement változások nem zavarják Kínával kapcsola­tos terveiket, de tény, hogy most már nem „egy kommu­nista rezsimnek” tekintik Pol Potékat, hanem távol­keleti stratégiájuk részének. Az új Kambodzsa viszont Laosszal és Vietnammal együtt olyan hármast alkot, amely nemcsak szocialista célokat tűz ki maga elé, ha­nem a kínai „elkerülhetet­len háború” szólammal szemben — „a háború ok­vetlenül elkerülendő” jelszó híve. S ez valóban azonos a szovjet elgondolásokkal. emélhető. hogy most majd visszatér a khmerek moso­lya és a sokat' szen­vedett Indokíná­ban nekiláthatnak tömérdek gondjuk megoldásának. Szá­mítani kell azonban arra is, hogy Kína nem nyugszik be­le a vereségbe; segíteni, ösz­tönözni fogja gerillaharcra vagy egyéb zavaró tevékeny­ségre a Pol Pot-csoportnak azokat a maradványait, aki­ket most — meglepő fordu­lattal — egyes kormányok és újságok „demokratikus­nak” és „elűzöttnek” nevez nek. T. I. II. János Pál pápa Mexikóvárosba érkexett (Telefoto - KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom