Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-24 / 19. szám
1979. január 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 átvéve és elhagyatva Az út már-már elhagyja Kunhegyest, Tomajmonostor felé tart. Egyik oldalán: új, a kor ízlésének megfelelő lapos tetejű üzemcsarnok. Benne zsongás — fiatal lányok- asszonyok főként, s itt-ott néhány fiatalember telefon- központokat készít. Mondják, még nem kialakult a kép, ezt jelzik a tornyosuló ládák, féligkész szalagok. Ennek ellenére a csarnokban minden rendezettnek tűnik. A forrasztóanyag szaga — illata (?) — árulkodik és a zsibongás — dolgoznak. Az út másik oldalán: nyárfák, közöttük sátortetős zömök épületek — műhelycsarnokok. Az egyikben hideg csend, állványokon vörösre festett alkatrészek lapulnak. Mondják, itt csak akkor lehet dolgozni a tűzveszély miatt, ha nem fűtenek. Most éppen fűtenek. A szomszéd csarnokban egy brigád kalákában alkatrészeket szerel, egy másik ugyancsak kalákában üldögél. A forgácsolóban kérdezem: Két ember kezel egy gépet? Nem, válaszolják, csak mindenkinek nem jut munka. 1. Vagyis nincs munka? Ennek magyarázata egy dátumhoz kötődik: 1978. június 1. — ekkor került az út másik oldalán lévő üzem a Beloiannisz Híradástechnikai Gépgyárhoz vagyis az út „egyik” oldalán lévő telephez. Azóta eltelt egy bő félév. Külsőségek jelzik; valami nem egyezik itt — az egyik üzemen a felirat MEZŐGÉP, a másikon BHG. Hanyagság? Kovács Imre forgácsoló szakmunkás se hideg, se meleg válasza arra a kérdésre, megtalálta-e számítását az „új” munkahelyen: — Nem tudom megmondani... A pénzem nem változott, most pedig nem tudom, mit hoz a jövő. Hallottunk dolgokat, de hivatalosan nem közöltek velünk még semmit. — Tavaly, az év második felében mit gyártottak? — MEZÖGÉP-termékeket, exportra. Nem túlzás, volt munka, a tervet derekasan teljesítettük. — Most min dolgozik? —Ugyancsak MEZÖGÉP- gyártmányon. — Mi köti a BHG-hez? — Egyelőre semmi. Csak a kollektíva, a régi munkatíii'calf — Mit vár a BHG-tól? — Munkát... Folyamatosan három műszakot és teljesítménybért. Az állást nem bánja a pénzünk, mert órabérben dolgozunk, de mi nem félünk a teljesítménybértől és a három műszaktól. Azután várom, hogy rendes szerszámot kapjak a géphez, mert a MEZÖGÉP-nél három évig könyörögtünk érte, mégse kaptuk meg. 2. Hovanyecz István gyárigazgató figyelmeztet, készüljek fel rá: Még nincs mindenhol rend a fejekben. Azután a miértre a magyarázata : — Tavaly munkásgyűlésen ismertettük a dolgozókkal, hogy a MEZŐGÉP hozzánk tartozik. Ügy állapodtak meg a két vállalat vezetői, hogy 1979. január 1-ig törlesztjük a MEZŐGÉP tartozását megrendelőinek. Néhány termék készítése az akkori terv szerint is áthúzódott erre az esztendőre, így most azokon dolgoznak a volt MEZŐGÉP- üzem munkásai. Persze ez nem annyi, hogy kitöltené a kapacitást, így találkozhat olyanokkal is, akik a műhely- csarnokokat rendezgetik. — Miért? — A MEZŐGÉP-telep átvételével s nem utolsósorban saját területünkön az új beruházással, amely lassan már elkészül, kinőtte a gyáregység gyárrá önmagát. így is döntött a BHG vezetősége, január 1-től Kunhegyesen BHG-gyár működik. Igazgatóról azonban kissé későn gondoskodtak — én december közepén kaptam meg a kinevezésemet. Ezután kellett kialakítani az új gyári szervezetet, rendet. Ennek a munkának egy része még most fejeződik be.. A két üzemnek egy igazgatója, egy főkönyvelője, főmérnöke van, s ugyanígy azonos osztályok rendezik termeléséhez az ügyeket. Nem is volt jogunk tehát ahhoz, hogy intézkedjünk. Ezért maradtak el az anyagmegrendelések, ezért jön csak szórványosan és csak most a munkához szükséges anyag. 3. De jön. Ugyanis jog ide vagy oda, néhány helyre elküldték a megrendelőt. A helyzet azonban itt sem rózsás. Szabó Sándor üzem- fenntartási művezető, a „vasasok” pártalapszervezetének titkára: — Már beindult valami, de néhány nappal ezelőtt... A MEZŐGÉP elvitte a targoncát, s gépet is szállítottak el. Nincs annyi anyag, amennyi kellene, ezért vannak a munkások itt elkeseredve. Igaz, jött valamennyi, de ha ez így megy, nagy baj lesz. Legrosz- szabb ugyanis a bizonytalanság. Nem tudják, ki hova tartozik, s mit csinál majd. Ilyenkor születik aztán ez meg áz a fejekben, hogy csak nézünk. Gyöngyösi János lakatos csoportvezető szb-titkár: — Megszokták a dolgozók, hogy megkapják a munkát, s ha végeztek vele, tudják mi jön azután. — Hagyta itt valaki a gyárat? — Még korábban tizenöten mentek el a száznyolcvanból, de tizenketten jöttek. 4. Elkeserítő válasz egy félév után: Megtalálták a számításukat? — Nem tudjuk... A bizonytalanságot persze átélhetik nemcsak munkások, vezérigazgatók is. Iklódy Gábor, a Beloiannisz Híradástechnikai Gépgyár vezérigazgatója erről beszél: — Három éve vetődött fel a gondolat, hogy az út másik öldalán lévő, a Szolnoki Megkezdődött a börze Korszerűbb választékot ígér a cipőipar A következő őszre és télre 1274 cipőmodellt kínál az ipar a kereskedelemnek, s az üzletkötéssorozat tegnap megkezdődött a MABEOSZ székházában. Nyolc nagyvállalat és hét ipari szövetkezet összesen mintegy 2 millió 300 ezer pár cipőt kínált fel megvételre. A kollekción belül 45 százalékos arányt képviselnek a gyermeklábbelik. Az ipar a jelenleginél gazdagabb és korszerűbb választékot ígér 1979 őszére, telére. A szakemberek véleménye szerint ez a kollekció most jól megközelíti az uralkodó divat- irányzatokat. A kínálat döntő többségében hazai alapanyagbázisra épül. A bonyhádi Cipőgyár magasan minősített férficipő kollekciójával, a Sabaria a női csizmák köznapi és luxuskivitelével, a Tisza Cipőgyár az olcsó és középáras divatos termékeivel tűnik ki a bemutatón ... §i • T“ |§gj r~- • 1 * i ' u Ili Hl 1 ifi te 1 MEZŐGÉP Vállalat üzemét átvesszük. Cserébe felajánlottuk a vásárosnaményi gyáregységünket, amely valamikor szintén gépállomás volt, de beruházással, létszámfejlesztéssel „felhoztuk”. A téma megvalósulásából nem lett semmi. Telt az idő tavaly augusztusban aztán megkaptuk a Pénzügyminisztérium, s előtte a KGM-dön- tést: a MEZŐGÉP kunhegye- si üzeme hozzánk kerül, a vásárosnaményi pedig az Iro- dagépipari Vállalathoz. Igen, de mi akkor termékeink vasszerkezeteinek gyártásához új csarnokot építettünk, jelentős beruházást fektettünk be a szekszárdi üzemünkbe. Mindezek -után a PM-döntés nyomán, amelyet augusztusban kaptunk meg, visszamenőleg július elsejével — hogy miért éppen akkor nem tudom — át kellett vennünk. Megállapodtunk a Szolnoki MEZŐGÉP Vállalat vezetőivel, hogy addig, amíg munkát nem tudunk adni ennek az üzemnek, MEZŐGÉP-ter mékeket gyárt. Vonatkozott ez 1979-re is. A döntést azonban nem hajtotta végre a BHG műszaki apparátusa. Közben kialakítottuk a gyári üzemi négyszöget — ez is jócskán vett el időt, — tehát csak decemberben nevezhettük ki ezek s a járási pártszervek egyetértésével az igazgatót, a főmérnököt s a főkönyvelőt. — Mit csinálnak majd a jövőben az újdonsült BHG- munkások? — Termékeinkhez vasszerkezeti alkatrészeket, valamint besegítenek a szentesi adótorony s a „Petőfi” rekonstrukciójába, és a megállapodás alapján további MEZŐ- GÉP-termékeket gyártanak. Mindezekhez ha késve is, megteremtjük a kellő feltételeket. 5. Eddig a pillanatfelvétel az út „másik” oldaláról. A tanulságok? Annyi bizonyos, a feszített gazdasági helyzet gyors döntéseket kíván, de jól előkészítetteket és megalapozottakat ! A kapkodás nem gyógyír és nem megoldás. Az átszervezések áldozatokat kívánnak munkástól, vezetőtől, de nem fölöslegeset. A bizonytalanság bizonyos mértékig a kiszolgáltatottság érzetét kelti a dolgozókban érthető hát, ha elégedetlenek jelenlegi helyzetükkel. Mindenesetre, hogy az idáig súlyosbodott, bizonyíték arra: tavaly a BHG- nál nem sokat törték a fejüket az átvett üzem s az ott dolgozó száznyolcvan ember sorsán, amely lehet, hogy egy-két héten belül jobbra fordul. Hovanyecz István igazgató javasolja, térjünk vissza egy hónap múlva megszemlélni a változást. Ha már egy félév nem volt elég. Hajnal József flz utolsó cukorrépavonat A szezon utolsó cukorrépa- vonatjait indították útra tegnap a Dél-Alföldről. A szegedi MÁV igazgatóság vasutasai ezzel az idény kezdete óta rekord eredményt értek el: összesen kilencszázezer tonna répát továbbítottak a feldolgozó üzemekbe. Ez százezer tonnával meghaladja a tervezett mennyiséget, s ennél is nagyobb mértékben múlja felül a tavalyi eredményt. A szállítási idény feladatainak nagyságára jellemző, hogy ezen a területen található az ország vetésterületének csaknem a negyedrésze, Újítók a téeszekben Csinos külsejű, meglehetősen vaskos könyvben lapozgatok: ábrák, adatok, útmutatások, — sajnos, számomra laikusnak többnyire érthetetlenek, ám egy műszaki embernek bizonyára sokat mondanak. Igaz, mindössze másfélezer példányban jelent meg, afféle ötletes próbálkozásként ez a kötet, amely a legfrissebb agrárújításokat hivatott fölmutatni, s a tapasztalatszerzés okán — el is terjeszteni. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium adta ki, s az első fecskét az idén követi a második is. S ha e kötetek jó kezekbe kerülnek, tán nem túl vakmerő a prognózis: lehet, lesz belőle gazdasági haszon. Ugyan mi másért hívták életre annakidején az újítók mozgalmát, ha nem a szüntelen műszaki jobbítás érdekében? Azt szokás mondogatni, hogy ez a mozgalom éppen a termelőszövetkezetek berkeiben a legelmaradottabb. Lehet, hogy így van, dehát vajon csodálkozhatunk e rajta? Aligha: az ipar műszaki kulturáltsága, gépi fölszereltsége sokkalta régibb, nem szólván arról az „apróságról”, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság voltaképp csak húsz esztendős. (Kivétel az állami gazdaságok hálózata, ezért természetszerű is, hogy ott lényegesen több és szervezettebb az újítás, illetve azok hasznosítása. Ezúttal azonban mégis a mezőgazdasági termelés túlnyomó hányadát nyújtó szövetkezetek terepét igyekszünk föltérképezni „újítónézőpontból”, Rajnai Gábornak, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa munkatársának segítségével. Ő foglalkozik ugyanis az érdekképviseleti testületben e széles témakörrel. — A téeszekben (valóban kevés hagyománya van az újításoknak — mondja elöljáróban. — Bizonyos mérvű föllendülésről csak azóta beszélhetünk, hogy — 1974-ben — kormányhatározat született az újítások egész rendjének szabályozásáról. Ehhez kapcsolódva aztán irányelveket adott ki mind az Országos Találmányi Hivatal, mind a SZOT, mind a TŐT, mind az OKISZ. A tavalyi évről még csak márciusi adatok állnak rendelkezésre, de ha 1974-et és 1977-et vetem össze, úgy a benyújtott újítások száma 163-ról 829-re, a hasznosítottaké 131-ről 607-re nőtt. Ami pedig a lényeget illeti, vagyis a gazdasági hasznosságot, nos, ez a forintértékben kalkulálható összeg így fest: 23,5 millió 1974-ben, 331,2 millió forint 1977-ben. — Ez nem valami látványos fejlődés ... — A helyzet csakugyan nem mondható rózsásnak. Sajnos, még nem alakult ki a belső rend, így például vannak újítások, amelyeket bevezettek ugyan, de anyagilag nem ismernek el. Elmarad a mozgalom szervezett fölkarolása, jóllehet már sok té- eszben van újítási felelős. Ez azonban még nem elég: a szakértelemnek, főként az iparjogvédelmi ismeretekkel is párosulnia kell, de az előadók nemigen végeztek ilyen tanfolyamot. Pedig volna rá alkalom: a MÉM Mérnök Továbbképző Intézete szervez alapfokú újítási, előadói, valamint középfokú iparjogvédelmi tanfolyamokat, csak hát kevés a jelentkező. Most az a célunk, mondhatnám, minimális programunk, hogy legalább a megyei téesz-szö- vetségekben e témakörrel megbízott munkatárs végezze el az iparjogvédelmi stúdiumot. — Újítás nincs anyagi és természetesen erkölcsi elismerés nélkül. Beszélhetnénk erről is? — Beszélnünk kell róla! Hiszen a legfőbb dilemmák ekörül forognak. Tudnivaló, hogy az újítási díj a bérkeretet terheli, vagyis sokszor zavarja a gazdasági vezetőket, hogy egyáltalán foglal- kozniok kell az újításokkal. És ha mégis elfogadják őket, akkor meg kell vívniok a népszerűtlen „bércsatát”. Egyesek ugyan becsületesen kifizetik a díjat, ám ezt nem hozzák nyilvánosságra . .. Jobban kellene tehát népszerűsíteni azt, hogy közügyről van szó, bár a „miért nyúlnak ,az én zsebembe?” szemléletet leküzdeni sokszor bizony illúziórikus. Az újítók kétharmada szocialista brigád tagja; szeretnénk jobban támaszkodni a brigádokra, hiszen rangjuk-tekintélyük megvan. — Jó példák azért bizonynyal akadnak... — Ha konkrét gazdaságokra, ügyekre gondol, úgy megemlíthetem !az ócsai 'Vörös Október Termelőszövetkezetet, ahol vannak szakemberei az újításoknak, szervezett a belső mechanizmusuk. Az edelényi Alkotmány Téesz nyerte tavalyi újítási pályázatunkat — ebből a gazdaságból küldték be a legtöbb és legjobban hasznosítható javaslatot. Az elterjesztésben sokat várunk a termelési rendszerektől. A derecskéi Petőfi Téesz-ben például észszerűbb megoldást javasoltak a Rau kombinátor csapágyelhelyezéséhez, s ezzel javítják az üzembiztonságot, növelik a gép élettartamát. A nádudvari Kukorica- és Iparinövény 'Termelési (Együttműködés karolta föl az ötletet, s az ugyancsak nádudvari székhelyű Hajdúsági Agráripari Egyesülésben készül valamilyen módszer a terjesztés témakörében. Nem pusztán az újítók — az említett szervezetek érdeke is ez. Keresztényi Nándor Országutak orvosai Szolnok megyében még csak kísérletképpen alkalmazzák a bitumen-emulziót. Az újfajta felületi burkolóanyag viszkozitását vizsgálja Karakas Lajosné és Juhász Józsefné A közutakon van legtöbb dolguk télviz idején a KPM szolnoki Közúti Igazgatósága dolgozóinak, gépeinek. Akad azért tennivaló — az országban az egyik legkorszerűbbnek tartott — aszfalt-laboratóriumukban is. Ilyenkor végzik el az előző év végén átadott útszakaszok építésénél felhasznált anyagok keverőtelepről begyűjtött mintájának kontrollvizsgálatát, és már megkezdték a tavaszi felújításokhoz, útépítésekhez előszállított kő, homok és bitumen szabvány szerinti „bevizsgálását” is. (Kép és szöveg: Temesközy F.) Itt bizony nem felesleges az azbesztkesztyű és a fül védő: Bede Lászlóné csoportvezetőmérnök 140 fokosra hevített bitumenből készít laboratóriumi vizsgálatra alkalmas próbatestet a döngölőgéppel A tíz-tizenkét centi átmérőjű „bitumenpogácsát” az angol gyártmányú Marshall nyomógépbe helyezik
