Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-21 / 17. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. január- Ejnye, Brutus fiam! Azzal a rozsdás vacakkal...?!- Azonnal hozza vissza, maga hullarablóI FÉRJ A FELESÉGÉRŐL — A feleségem külföldi tanulmányútra ment, hogy tökéletesítse az énektudását, — De hiszen ez nagyon sok pénzbe kerülhet! — A szomszéd,ok összeadták a pénzt. — Micsoda szégyen így verni a feleségét! — Hogyhogy szégyen? Próbáljon csak meg verekedni vele, majd meglátja, hogy ez nem szégyen, hanem hősiesség ! AFORIZMÁK Mindig udvariasan felebarátja elébe megy — hogy útját állja. (A trójai ásatások alkalmával talált jellemrajzból.) * • » Csodálatos dolog: egészséget pénzen vásárolni nem lehet — mégis mindenért megfizethetünk vele! (Ceyloni népi bölcsesség.) • * * Korunkban a zsebtolvaj legalább azért érdemel tiszteletet — mert szerény igényű. (Andy Williams, amerikai bűnöző megállapítása.) • » • Az emberek ritkán késnek el onnan, ahol a legkevésbé várják őket. (Strel) • • • Sok ember csak azért kezd dolgozni, hogy másoknak munkát csináljon. (Józef Witkowski) • • * Arról az emberről mondhatjuk, hogy cinikus, aki tudja mindennek az árát, de nem ismeri semminek az értékét. (Oscar Wilde) ol volt, hol nem H volt, volt egyszer egy város. És az egyik új. lakónegyedben élt-éldegélt egy lány, akit Piroskának csúfoltak, mert imád,ta a piros kötött sapkát. Ennek a Piroskának, mint a mesében, volt egy nagymamája, aki városban volt ugyan béje- lentve (hogy a fia nagyobb lakást kapjon), de az erdőben lakott. Történt egyszer, hogy Piroska az erdőbe indult, hogy meglátogassa a nagymamáját. Megy. mendegél az erdőben, Karel Gott kedvenc slágerét dúdolja, és általában örül az életnek. Egyszerre csak megpillant egy farkast. — Halló, farkas! — mosolyog Piroska. A farkas megáll, a lányra néz, vállat von és így szól: — Bocsásson meg, ifjú hölgy, úgy rémlik, nem ismerjük egymást, az pedig, hogy az erdőben ismeretlen lányokkal beszélgessek , hogy úgy mondjam, bocsánat, nem szokásom. Bizony, nem szokásom. Tudja, engem másként neveltek... — Hogy felvágsz, farkas! — nevet Piroska. — Micsoda gentleman vagy! Már hogyne ismernénk egymást, amikor láttalak az állatkertben?! — Igen, dolgoztam ott, ez igaz. De már fél éve kiléptem. Fegyelem, napirend, tolakodó látogatók — vigye őket a fene! Te hová mész? — Hát a nagyanyámhoz, látogatóba. — Ég veled! — így a farkas, és visszaballag az erdőbe. Szöveg nélkül Piroska ráérősen végigsétál az erdei úton, és hamarosan megérkezik nagyanyja házához. — Itthon vagy, nagymama? — kérdi, amikor belép a kis házba. Az ágyra néz, ahol rendszerint nagyanyja szokott feküdni, és látja, Viktor Kubai: Piroska és a farkas hogy a paplan alatt nem az öregasszony fekszik, hanem a farkas. — Mi az, meghibbantál? Bemásztál az ágyba!... A farkas felháborodásában krákogni kezd: — Ó, te undok fruska! Olvastad a mesét? Vagy folyton a tévét bámulod, és egyetlen könyvet sem nyitsz ki? Hiszen annak rendje- módja szerint azt kellett volna kérdezned, miért van ilyen nagy fülem és nagy fogam, hekem pedig azután meg kellene ennem téged! Piroska szinte dől a kacagástól: — Neked? Engem? Ni csak, hogy belejöttél, vén csont! Meg akarsz enni! No, az még elválik, ki eszi meg a másikat! Sok ilyen alak cselleng errefelé... A farkas elfintorítja a pofáját és sírva fakad: — Nem elég, hogy gyomorhurutom és nyombélfe- kélyem van, ráadásul meg kellett ennem a nagymamádat, és most gyomorégés kínoz. Te meg kigúnyolsz. Pedig, a mese szerint, semmi jó nem kecsegtet: favágók mennek majd erre, és ha nem lesznek túlságosan részegek, akkor felhasítják a nasamat, köveket gyömöszölnek belém és a patakba dobnak. Szeretném látni, mit szólnál hozjá, ha neked volnának ilyen remek kilátásaid ! — Jól van, öreg — mondja Piroska —, ne izgulj. Megetted, a nagymamát — isten neki fakereszt! A gyomorégés ellen iszol egy kis gyomorkeserűt, vagy pedig beveszel valamilyen gyógyszert. A favágóktól meg ne félj. A brigádvezetőjük felesége a barátnőm, ő majd beszél a férjével, és minden oké lesz! ördög vigye a mesét! — De én. én hogyan élek azután? — Mitévő legyek? — zokog fel még keservesebben a farkas. — Mi lesz most az életem célja? — Várj, ne siránkozz. A ház most lakatlan, és én néha eljöhetek ide, hogy — mint mondani szokás —égy kis bulit rendezzek, a természet lágy ölén. Téged pedig felfogadjak házmesternek! A farkas megörült, ho<?'' munkát kapott, deszkából bódét eszkábált, nyakörvet csatolt magára, és mind a mai napig buzgón őrzi az erdei házikót. (Fordította: Gellért György) Le a gyalogosokkal ,— Mit gondolsz, a k mány tagjainak és égj nagyfoprtosságú hatóság például a MÁV, a Posta ' zetőinek van saját kocsijú — kérdezte Kiskapus Ki mér szabadfoglalkozású él művész. Választ persze m sem várt. — De ha masz nincs is, személyi használ ra rendelt csak van. É hetetlen hát, hogy miért 1 rik el még mindig ezeket kaotikus állapotokat, a gj logosok szemtelenségét, m kacsságát, durvaságát kresztelenségét. — Mivel humanista v gyök, és hiszek az emb alakíthatóságában, nem k vetelem a gyalogosok lik\ dálását. Erőteljesebb hátté be szorításukat viszont ige Ki kellene tiltani őket egy utcákból, kerületekből, kísérletképpen néhány v rosból. A metró állomások i a gyalogos kolóniák köze gyalog-alagutakat kellel építeni, s azon közlekedhe nének oda-vissza. A felszí az úttest és a jelenlegi gy logjárdák legyenek az aut soké! De tulajdonképpen e: zel úgysem változna semir hanem csak egy élő gyako: latot tennénk jogerőssé. — Én azonban még te vábbmennék — lendült b< le Kiskapus Kázmér. Megszüntetném a vezeték- i keresztneveket, s bevezetnér a személy-rendszámokat. Ki ki a saját rendszámán lenn nyilvántartva. S a dokto: és egyéb címek és előneve helyett pedig a kocsitípu. illetve márka kezdőbetűje tüntetnénk fel. Ha példái nekem egy Cl 42—56 rend számú Fiatom lenne, akko F. C. I. 42—56-nak hívná nak. Nyílt társadalom, illet ve emberpark lenne azilyer — Hidd el, komám, ha i javaslatomat megvalósíta nák, eljönne az aranykor Felszámolhatnánk a BKV-1 a Volán és a MÁV személy5 szállítást, csökkenteni lehet ne a cipőgyártást, s megspórolhatnánk egy csórni festéket, amit most az út testeken zebra-felfestés cí mén elpocsékolnak. Le lehet ne állítani a lakóház-, böl csődé és óvodaépítést, s egy bői jutna elég kapacitás éí építőanyag garázsok és szervizek építésére... Nos, ezek a gondolatol pattantak, illetve robbanta! ki Kiskapus Kázmér benzin gőzös fejéből, mielőtt kél markos ápoló biztonságbt helyezte. Szente Pál
