Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-19 / 15. szám

1979. Január 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Damjanich Múzeum restaurátorainak türelmes munkája nyomán visszanyerik eredeti formájukat az öcsödi Rédai-kerti kelfa temetőben talált cserépedények. Képünkön: Tú- róczi Tiborné restaurátor kelta urna összeállításán dolgozik. Gitárfesztivál XVIII. századi dallamokkal Letelepedni vagy elmenni? Pályakezdő pedagógusok a megyében Foglalkozása: képesítés nélküli nevelő. Három évvel ezelőtt megyénkben a pedagógusok 7,9 százalékának sze­repelt ez a mondat a személyi igazolványában. Szolnokot azon miegyék között emlegették, amelyben magas a dip­loma nélkül tanítók aránya. Ez azonban már a múlté. Az előző fanévben a nevelőink 6,9, az idén pedig már csak 4,1 százaléka nem szerezte még meg az oklevelet: mindkét év aránya jobb az országos átlagnál. Olyan nagy az érdeklődés az 1979. évi esztergomi Nem­zetközi Gitárfesztivál és a szeminárium iránta hogy már most lezárták a jelent­kezéseket. A maga nemében európai viszonylatban is egyedülálló, kétévenkénti ze­nei eseménnyel gazdag esz­tergomi hagyományokat ápol­nak. A város évszázadokon át a pengetős hangszerek egyik „fellegvára” volt. Zenei em­lékei között számos ritkasá­got, így például a magyar tánczene nagyon becses erek­lyéit őrzi. Különösen nagy zenetörténeti értékű két ti­zennyolcadik századi kézira­tos gyűjteménye. Az egyik kódex tizenkilenc lassúbb és gyorsabb jellegze­tesen magyar táncdallamot foglal magába, amelyet való­színűleg ünnepi alkalmakkor és összejöveteleken szólal­tattak meg — a szakemberek szerint — főként hegedűn és más vonós hangszereken. A zenetudományi kutatások ki­mutatták az esztergomi ma­gyar táncdallamok és a ko­rábbi évekből fentmaradt soproni, lőcsei és más kézira­tos gyűjtemények magyar dallamainak sokaságát. Az esztergomi gyűjtemény tehát az egész országban elterjedt VARGA KATALIN mély­ségesen hiszi, hogy az ember sorsát jellemének tartópillé­rei, szenvedélyei határozzák meg, amelyet „magával hoz” s amelyet inkább csak meg­törni tudnak a körülmények, semmint megsemmisíteni. Ez a képlet fogalmazódik meg legújabb könyvében: Szere­lem ötödiziglenben is. Lénye­gét tekintve családregény­nyel van dolgunk, amely egy- szersmint történelmi regény is. Az események mozgatója a címadó szerelem, amely úgy suhint végi'g a főhősökön, hogy életük végéig viselik nyomait. Minden erőltetés, belemagyarázás nélkül olvas­hatjuk a regényt a szerelem történetének is, ahogyan az alakult a Jókai féle romanti­kus szemlélettől napjaink ko- párabb, mert szegényesebb megnyilvánulásáig. De ha úgy tetszik, akkor a történet az emancipáció történeteként is felfogható — párhuzamosan a család sorvadásával, majd szétrobbanásával. Szívszorító, hogy a történet hősei mennyire nincsenek szinkronban történelmi jelle­gükkel, eszményeik, ideálja­ik mennyire a múlthoz ta­padnak. A dolog természete szerint Varga Katalint jobban érdeklik a belső történések, szemlélete családcentrikus. A külvilág eseményeit meglehe­tősen késve és rosszul értik és értelmezik a hősök. De ép­pen ebben, ezzel fogalmazó­és közkedvelt tánczenei da­rabokat is megőrzött. A kódex másik kötete negyvenöt zenedarabot tar­talmaz. Anyaga nagyon sok­rétű: a magyar táncdallamok mellett más országokból származó zenei emlékeket is magába foglal. A gyűjtemény készítője minden bizonnyal német volt, mert németül je­lölte meg a hangszeres és énekes előadásra szánt dalok címeit. A két borjúbőr kötetes kó­dexet Barkóczy féle gyűjte­ményként tartják számon, a rajtuk lévő, aranyozott cí­merről, amely Barkóczy Fe­renc esztergomi prímásé volt. Az 1689-től az 1780-as éve­kig terjedő időszakból rend­kívül kevés írásos zenei em­lék maradt ránk. Ezért írta egyik tanulmányában Kodály Zoltán, hogy „aranyba kell foglalni” minden olyan meg­maradt kottafejet, amelyet akkoriban jegyeztek le ha­zánkban. A tizennyolcadik századi dallamokat a gitárfesztiválo­kon is megszólaltatják. Far­kas Ferenc például ezeket dolgozta fel Esztergomi gi­tármuzsika című művében, amelyet a fesztiválra írt és hanglemezen is megörökítet­ték. B. É. dik meg a szerző kritikája is erről a világról: a történelmi nemesség az elmúlt évszá­zadban még azt is elherdálja, feléli, megsemmisíti, ami még megmaradt neki. Miközben a nők ([Rozália és lányai, Zsárdy Mária, stb.) a bol­dogságukért harcolnak a ma­guk módján, a férfiak úgy bonyolódnak bele a közélet­be, amely lett légyen kisvá­rosi, megyei vagy országos politika, hogy a nemzet nagy, sorskérdéseit: a szociálisakat, társadalmiakat még csak meg sem sejtik! Egyik oldalon a híg ellenzékieskedés, kuruc- kodás, a másikon az önfeladó olcsó behódolás, s mindkét oldalon a kicsinyes partiku­laritás, szatócstempó, civako- dás. A REGÉNY nagyszabású koncepciója mint egy képle­tet vezeti ennek a világnak az ellehetetlenülését. Jagor Mihály unokája cselédlány lesz ... Ahogy haladunk elő­re az időben, úgy hullik, mor- zsálódik szét a család bioló­giailag is, társadalmilag is. Mígnem eljutnak 1945-ig, il­letve az ötvenes évekig, a dédunokák felnőtté éréséig. A szerző a történet folytatá­sát ígéri, amit felajzott kí­váncsisággal várunk, mert a, regénykoncepció és a meg­valósítás izgalmas mai törté­netet ígér. (Szépirodalmi könyvkiadó 1978.) H. S. Hz alkoholizmus ellen A Szolnokon megalakult alkoholellenes klubnak hu­szonöt rendszeres látogatója van, szakmai vezetését az új- szászi rehabilitációs intézet orvosai és szakdolgozói vál­lalták. Az alkoholizmus elleni kor­mányhatározat végrehajtásá­nak tapasztalatait a közel­múltban Gyulán megtartott tájértekezleten vitattták meg, ahol megyénkből huszonné­gyen vettek részt és szereztek hasznosítható tapasztalatokat. Tavaly a korábbinál több, mintegy 148 esetben hangzott el ismeretterjesztő, családvé­delmi előadás az alkohol egészséget károsító hatásáról, az alkoholizmus társadalofn- politikai veszélyességéről, amelyeket több, mint hatez­ren hallgattak meg. öt perc múlva hat óra. A Szövetség ABC előtt tíz-ti- zenöten várakoznak. Több­ségük férfi, néhány perccel elhúzódik a nyitás. Elége­detlen zsörtölödés. Az egyik férfi megkérdezi tőlem: — Mennyi az idő? — Nálam hat óra három perc. — Mi van már ezekkel, alszanak! Tegnap is később nyitottak. Törődnek is ezek az emberrel! Ma megint ké­sek a gyárból, miattuk. Négy férfi a söntés előtti ablaknál toporog. Korholják az előttem álló fiatalembert, mert már négyen is elébe furakodtak. Kíváncsi va­gyok és rákérdezek: — Reggeli? Most maga a soros? — Most én, mert ezek ar­ra is lusták, hogy sort áll­janak. Szintén reggeli? — Ugyancsak kedvezőbb az országosnál megyénkben az óvónők képzettsége. Tavaly év elején a több mint ezer óvónő közül hatszázötven- egyen felsőfokú, kétszáznegy­venen középfokú végzettség­gel rendelkeztek, hetvenné­gyen pedig óvónői szakközép- iskolában szerezték meg a bizonyítványt. A képesítés nélküliek aránya kilenc szá­zalék volt, szemben az or­szágos 15,5 százalékkal. Mindez úgy valósult meg, hogy közben növekedett az óvodai csoportok száma. Kevesebb a képesítés nélküli Az óvodák személyi felté­teleinek javulásában nagy szerepe van a tiszaföldvári óvónői szakközépiskolának, ahol tavaly végzett a negye­dik évfolyam. Százhetven- hármán érettségiztek eddig Tiszaföldváron, s két volt di­ák kivételével mindannyian a szakmában maradtak. Ta­nárképző vagy tanítóképző főiskolán tanulnak tovább, többségük azonban munkába állt, s levelezőn végzi a szarvasi óvónőképző valame­lyik évfolyamát. Aligha van még egy olyan szakközépis­kola, amelynek diákjai ilyen, nagy arányban maradnak a választott pályán. Tiszaföld- várra elsősorban a megyéből fiskoíázzák be az óvónője­lölteket, s ami külön örven­detes, az érettségi után rend­szerint szülőhelyükre térnek vissza. Az általános iskolákban a képesítés nélküli nevelők számának csökkenése egy­részt az Oktatási Minisztéri­um két éve bevezetett irá- nyítottabb pályázati rendsze­kérdez vissza a fiatalember. — Igen — mondom. — Milyen? — fordul fe­lém. Folyékony ... vagy da­rabos? — Is, is ... — Egyedül? ... Kettő de­ci, nem sok? — Háti.!)) egy kicsit — mondom. — Tudja mit, szálljon be. Tizenhárom, hatfelé ... Fél liter. Oké? Belemegyek. — Oké — mondom. Odaadom a tizen­hármat. — Jó, akkor ne fogja a sort. Álljon oda ahhoz a négy taghoz. A négy tag bizonyára lát­ta, hogy én is beszálltam a buliba. Az egyik rámszól: — Maga is? Nem tudom mire mondta, de rávágtam, hogy én is, rének, másrészt — de sokkal inkább — a megye egyre gon­dosabb, tudatos munkaerő­gazdálkodásának köszönhető. A Jászkunságba pályázó fia­talokat különösen a kisebb településekre nem vonzhat­ják „csodák”, jobb esetben erősen felújításra szoruló szolgálati lakás, esetleg „fé­rőhely” várja őket. A peda­gógusok bérezése is csak az utóbbi évben emelkedett az országos átlag fölé. Az egy­re javuló, de mégsem von­zó élet- és munkakörülmé­nyek adták az ötletet, hogy az illetékesek felkeressék a pedagógusképző intézmé­nyekben tanuló Szolnok me­gyei hallgatókat, s „vissza­hívják” őket az államvizs­ga után szűkebb hazájukba. Tavaly kétszáztíz álláshe­lyet hirdettek meg megyénk oktatási intézményei a pá­lyakezdők számára. Az állá- ■ sok hetven százalékát sike­rült pályázat útján betölteni. Huszonhárom friss diplomás óvónő, negyven tanító, negy­vennyolc általános iskolai, harmincöt középiskolai tanár állt katedrára megyénkben. A huszonhat társadalmi ösz­töndíjas fiatal pedagógust is iskoláinkban találta a szep­temberi becsengetés. Diplomával haza A tavalyi pályázat sikere­sebb volt a megelőző évek­nél. S vajon elégedettek-e választásukkal a pályakez­dők? Az első benyomásokon már mindannyian túl van­nak, eltelt az első félév is. Ügy tűnik, többségük hosz- szabb távra tervezi, hogy ma­rad az első munkahelyén. Fiatalok, lelkesek. Van, aki szolgálati lakást kapott, vagy egy szobát, mások ingáznak — Jöjjön ide, oldalra! Itt oszt ha jön a Jani, kortyo­lunk. Ne lássák már, akik mennek a boltba. Hát nem?> Jani 'pár percen belül megérkezik. S mire odaér, úgy tekeri le a félliteres pá­linkásüveg tetejét, mintha nagyon nagyon erőlködne. A csavaros kupak recseg- * ropog, és Jani a szájával pukkant egyet, mintha pezs­gőrobbanást utánozna. Be­nyújtja a kupaktól megsza­badított üveget a körbe, és így szól'­— Na, máma ki kezd? — Én — szólal meg egy girhes középkorú és már a száján is a pálinkásüveg. Szemét behunyva kortyol, az üveg egyet buggyan, s hirtelen leemeli a szájáról az üveget. A félliteres szá­ját tenyerébe törli, és már nyújtja is a következőnek. S rágyújt. Aztán kerékpárra pattan, és futtában még visszaszól: — Sziasztok, reggel jövök. — Iluh — a lakóhely és az iskola kö­zött, de van olyan is, aki al­bérletben lakik az egyik kis faluban. S ami már szinte a fanatizmus határát súrolja, esze ágában sincs munkahe­lyet változtatni, ahol eset­leg szolgálati lakást is kap­hatna. Megbarátkozott a községgel, jól érzi magát a tantestületben. A munkahelyi légkör A tapasztalatok szerint a munkahelyi légkört tartják a legfontosabb letelepedésre ösztönző erőnek a fiatalok, s általában a választott iskolá­ban kedvező benyomások ér­ték őket. Akadnak persze ki­vételek is. Egy Dályakezdő pedagógus például elmond­ta, hogy . az igazgató még egyetlen órájára sem ment be megnézni, hogyan foglal­kozik a gyerekekkel. Az ef­fajta érdektelenség aligha vonzza letelepedésre a fia­tal pedagógusokat. Mások arra panaszkodnak, annyi megbízatást kaptak, hogy alig marad idejük a másnapi órákra való készülődéshez. Szép dolog a bizalom, de az emberi teljesítőképességnek is van határa, főleg egy pá­lyakezdőnek nem szabad ennyire próbára tenni az erejét, hiszen a főiskola utá­ni munkakezdés amúgyis rejteget számos fegyelmezési gondot, s erre az időre esik a módszertani kultúrájuk ki­alakítása is. Nem egy neve­lő mondta el, hogy több, a pályázatban kiírt álláshelyen fordult meg, s az iskolák szinte felülmúlták egymást a majdani feladatok meghatá­rozásában. Remélhetőleg az idén tör­ténik változás ezen a terü­leten; annál is inkább szük­séges lenne, mert majdnem ugyanannyi pedagógust vár­nak megyénk oktatási intéz­ményei, mint tavaly. Az óvo­dáinkban 69 felsőfokú vég­zettségű óvónő, az általános iskolákban pedig több mint száz pedagógus jelentkezését várják. S nem mellékes, hogy hogyan. Filmnapok falun Megyei megnyitó Kunszentmártonban Tegnap megkezdődött a „Filmniapok falun” Szolnok megyei rendezvénysorozata. Az ünnepélyes megnyitót a kunszentmártoni Körös Filmszínházban tartották. Levetítették a „Nem élhe­tek muzsikaszó nélkül” cí­mű, Móricz Zsigmond víg­játéka alaipján készült fil­mét. A „Filmnapok felun” ese­ménysorozata február végén fejeződik be. Addig a me­gye számos nagy- és kis­községében sorozatban vetí­tenek új és régebbi, falusi témájú, társadalmi problé­mákat feltáró filmeket. Egyebek között — az orszá­gos bejmutaitó előtt két hó­nappal — vetítik a „Kinek a törvénye” című, Galgóczi- élbeszélésből készült új ma­gyar filmet is.­Mához egy hétre népmű­velők részvételével rendez­nek tanácskozást Szolnokon a Tallinn moziban „A film szerepe a falusi lakosság életében” címmel. Tízéves kapcsolat Egy üzem — egy iskola Együttműködési szerződést írtak alá tegnap a szolno­ki Vegyipari Szakközépisko­la és a Tászamenti Vegyi­művek képviselői. Nem új­keletű a kapcsolatuk, tíz éve rendszeresen segítik egy­mást. A tegnap aláírt szerződés többek között tartalmazza az 1978/79-es tanévben in­dult középfokú szakmunkás- képzés közös oktatási, gya­korlati feladatait, szabályoz­za a képzés módszereit. Varga Katalin: Szerelem ötödiziglen — tg — A Somogy megyei Ádánd községben működő szakmunkásképző intézetben Somogy, Veszp­rém és Fejér megye termelőszövetkezetei és állami gazdaságai részére képeznek növény- termesztő gépész szakmunkásokat Sziasztok, reg goi jövök

Next

/
Oldalképek
Tartalom