Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-18 / 14. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. január 18. Hjicsevszk — Várna VONATOK A TENGEREN í i j í IDEGENLÉGIÓ Még mindig menetelnek A hagyományos légiósmundérban díszszemlén „Mi lesz az idegenlégióval, ha Algériából is kiszorul? Milyen helyet szánnak a tengerentúli szolgálatra hivatott légiónak, ha Franciaország területe csak az anyaországra korlátozódik majd?’’ — tette fel a kérdést az algériai háború vége felé Gardy tábornok a zsoldos-sereg egykori parancsnoka. Az Evianban 1962-ben megkötött francia—algériai egyezmény értelmében, az idegenlégió főhadiszállását, a hírhedté vált Sidi bel Abbes-i támaszpontot, 118 év után kiürítették. Pierre Messmer akkori hadügyminiszter azonban kijelentette, az idegenlégió feloszlatásáról szó sem lehet; „új megbízatást’’ kap. A „Geroi-Sipki" szovjet komphajó A kompátkelés vezérlőaszdala lljicsevszkben Megnyílt a tengeri vasúti kompközlekedés Iljicsevszk szovjet és Várna bolgár kikötő között. A barátságnak ezt az új, sajátos hídját, amely két testvéri állam partjait köti össze, rekordidő, nem egészen két év alatt hozták létre. Ez a szovjet és bolgár munkások és mérnökök önfeláldozó munkájának, szoros együttműködésének köszönhető. Jugoszláv szakemberek is hozzájárulnak a kompátkelő helyek kiépítéséhez. Mielőtt a Fekete-tengeren megindultak a hatalmas komphajók, mindkét parton nagy munkálatokat kellett elvégezni. Kikötőket építettek, sok létesítménnyel, vasútvonalakkal, rendező pályaudvarokkal. A bolgár parton ezen kívül alvázcserélő állomást is létesítettek, mert — mint köztudott — a Szovjetunióban szélesebb a vasúti nyomtáv a szabvány európai méretűnél. Az Iljicsevszk—Várna vízi úton négy komphajó közlekedik: két szovjet — a „Geroi—Sipki (a Sipka hősei) és a „Geroi—Plevni” (Pleven hősei) — és két bolgár — a „Geroi—Ogyesszi” (Ogyessza hősei) és a „Geroi—Szevasz- topolja” (Szevasztopol hősei) — komphajók. Minden komphajó lényegében egy-egy úszó vasútállomás; 108 tehervagonból álló szerelvényt szállít. A fedélzeteken a manőverezést két mozdonnyal végzik. A komphajó irányítása teljesen automatizált: az átkelés idején mindössze négyen teljesítenek szolgálatot. Az új kompátkelés üzembehelyezése imponáló gazdasági eredményt ígér. Egy év alatt a négy komphajó négy és fél millió tonna rakományt szállíthat. A szokásos körülmények között ehhez 26 nagy raksúlyú hajóra vagy 11 konténerszállító hajóra lenne szükség. Ezek számára 13 kikötőhelyet kellene létesíteni. A méreteit és felszereltségét tekintve párját ritkító nemzetközi tengeri kompátkelés újabb ragyogó példája a szovjetország és Bulgária között létrejött szoros testvéri együttműködésnek. Az új központ, a Marseilles melletti Aubegne-be került, a kiképző bázisokat pedig Korzika szigetén (egy szigetről mindig nehezebb a szökés) építették ki. A légióban a tisztek szinte kivétel nélkül franciák. A legénység közé hivatalosan nem vesznek fel francia állampolgárt. Ezt azonban nem nehéz kijátszani: a franciák általában kanadaiként, belgaként, vagy svájciként diktálják be adataikat. . A francia idegenlégiót 1831. március 9-én alapította Lajos Fülöp királyi rendelettel. Első szakasza így hangzik: „A királyság területén idegenlégiót lehet alakítani, de bevetni csakis a korály- ság kontinentális területén kívül lehet”. Az* idegenlégiót azért alapította Lajos Fülöp, hogy törvényes keretben foglalkoztassa Napoleon és X. Károly „munkanélkülivé” vált zsoldosait. A királyi rendelet értelmében először nemzeti zászlóaljakat állítottak fel. Ezen hamarosan változtattak, mert a különböző nációjú zászlóaljak közötti rivalizálás majdnem belháborúba csapott át. Az első parancsnoknak, a svájci származású Stoffel ezredesnek, az is fejfájást okozott, miként zabolázza meg a légiót elárasztó „nehéz fiúkat”. Szökött fegyencek, gályarabok és köztörvényes bűnözők szépszámmal akadtak a királyi rendelettel alapított „tisztes szervezetben”. A börtönökben és a gályákon híre terjedt annak, hogy mesés kincseket rejtettek el azokban az észak-afrikai városokban, ahova majd küldeni fogják őket. A Toulonban 1832-ben behajózott első zászlóalj mar- talócainak azonban csalódniuk kellett: Stoffel ezredes azon a véleményen volt, hogy a ,fiúkat” csak a légkeményebb munkával lehet megszelídíteni és vakfegyelemre nevelni. Tízórás, megállás nélküli ásást rendelt el az afrikai nap gyilkos tüze alatt. A Duale és Bügarik közötti mocsaras vidéken megépített utat a „Légió Utjának” nevezték. A túlélőkből olyan katonák váltak, akik vakon vallotfák: „mi nem Franciaországért, hanem a Légióért harcolunk, a Légió a mi hazánk”. Persze a légió nem magáért létezett, az 1832.—1935-ös hadjárat során lassanként azzá vált, aminek tulajdonképpen szánták: a gyarmati hadsereg „dárdahegyévé'. És ettől kezdve története egybefonódott a francia gyarmatosítás történetével. Megépítik a Sidi bel Abbes hírhedt erődítményét. Azután 1854-ben Eszak-Af- rikából a légiót „kirándulni küldik” a- krími háborúba, ahol egységeik részt vesznek Szevasztopol bevételében. Az újabb kaland 1863-ban, a mexikói expedíció, egyben a légió első „kis Waterlója”. III. Napóleon nagy ábrándja az volt, hogy Mexikó leigázásával és néhány dél- amerikai állam hozzácsatolásával — francia védnökség alatt — „latin-amerikai katolikus birodalmat” hoznak létre. A „nagy eszme” keresztesvitézei pedig^ az idegenlégiósok voltak. Három év után azonban megtizedelve indultak vissza Mexikóból a légiósok: a kolera, a sárgaláz és a mexikói szabadságharcosok golyói mintegy kétezrüket marasztalták ott örökre. Amit azonban magukkal vihettek, az a légió első legendája volt. A fáma szerint Danjou kapitány hatvan légionáriusa 11 órán át tartotta magát egy egy cameronei nyomorúságos kis porfészekben háromezer mexikói katonával szemben, persze csak azért, mert parancsot kaptak arra, hogy ott maradjanak. Azóta minden év április 30-án a „Légió a mi hazánk” szólamai mellett emlékeznek és a legénységnek járó dupla alkoholadaggal adóznak a legenda teremtőinek. Danjou kapitány fakezét pedig a Mexikóból kiebrudalt franciák magukkal vitték, a légió múzeumában aranytalapzaton állították ki. A „műkéz-ereklye” előtt a légiós tiszteletadás kötelező. A kegyetlen kiképzési módszereket, a testet-lelket megtörő bánásmódot a legendák kialakításával, a hazug légiós romantikával próbálták ellensúlyozni. A porosz—francia háborúban vetik be az alapító okmánnyal ellentétben először Franciaország területén a Légiót, majd a versailles-i hadsereg kötelékében rés átvesznek a Párizsi Kommün leverésében. E rövid kitérő után újból a gyarmatokon tevékenykedik tovább a hadsereg „lándzsahegye”: Indokína, Dahomey, Szudán, Madagaszkár, Marokkó... A második világháborúban a szövetségesek oldalán harcolnak az észak-afrikai hadműveletekben, a háború után pedig éppen Rommel Afrika- Korpsának katonáiból töltik fel a Franciaország számára Vietnamban újból fontossá váló idegenlégiót. Itt szenvedj el fennállásának legsúlyosabb vereségét —-. mintegy 15 ezer légiós veszett ott Vietnamban. A Dien Bien Phu-i katlanban körülzárt 5800 légiósból 1500 elesett és 4000 megsebesült. Vietnam után egy újabb kísérlet az összeomló félben levő francia gyarmatbirodalom összedrótozására: Algériában szervezik újjá a légió egységeit. De a „fehér ke- pisek” nem sokáig gyarapít- hatták itt sem a légió dicsőségnaplóját. A de Gaulle tábornok által aláírt eviani szerződés 1962-ben úgy tűnt, pontot tesz az idegenlégió algériai történetére. A több mint másfél évtizedes „Csipkerózsika-álom” után a légiósok napja azonban újra „felragyogott”. Új megbízatást kaptak, a légió lassan visszaszivárgott Afrikába. Ma már nyolc afrikai országban állomásoznak francia csapatok. A „nagy visszatérés” idén tavasszal volt, amikor is Párizs Afrika szívében vetette be az idegenlégiót. A zairei Shaba tartomány fővárosát az idegenlégió 2. ejtőernyős ez- rede foglalta vissza a felkelőktől. * * * Az utolsó légiós 1962-ben esett el igazi tűzharcban Csádban. Azután a „hosszú unalom” évei alatt legfeljebb egymás kezétől, vagy feldühödött korzikai pásztorok vadászpuskáitól hullott el egy-egy hazafi. Zairé-ban azonban újból voltak „hősi halottak” és így újabb lapokkal bővülhetett a légió porosodó emlékkönyve. Liszkai László APN — KS Hátit és tények flz enyhülés akadályai AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK hadügyminisztériuma minden év végén közzéteszi a külföldön állomásozó amerikai csapatokról szóló jelentését. A jelentés az U. S. News and World Report című hírmagazin 1978-as utolsó számában jelent meg. Az idén ismét létszámnövekedésről számolhatott be az amerikai hetilap, 11 400-zal több amerikai katona szolgál jelenleg az Egyesült Államok határain kívül, közülük a legtöbben Nyugat-Európában. A Pentagon 1978-ban 16 ezer 900 fővel növelte csapatainak létszámát az európai NATO-államok területén. A legtöbben jelenleg is a Német Szövetségi Köztársaságban tartózkodnak. A 234 300 amerikai katona között közel tízezer az elmúlt évben került európai állomáshelyére, 1800 fővel növekedett az angliai és 1900 fővel az olasz- országi amerikai helyőrségek létszáma, s kisebb emelkedések voltak több más országban is. A Földközi-tengeren hajózó 6. amerikai flotta állományában 3100 fővel szolgálnak többen. A számok sokat mondanak. Elsősorban arról beszélnek: az USA továbbra sem hajlandó elősegíteni a katonai enyhülést kontinensünkön. Az NSZK-ba vezényelt új amerikai egységek a nyugatnémet állam északi területein helyezkedtek el. Az északnémet síkságon új NATO-páncélos egységek állomásoznak, olyan alakulatok, amelyek a nukleáris hadviselésre készülnek fel, s amelyek a neutronfegyver bevetésére is képesek. A Pentagon növelte az Európában állomásozó légierő létszámát és fegyverzetét is. Elsősorban az NSZK-ban és Nagy-Britanniában helyeztek el' újabb típusú, nukleáris harceszközök alkalmazására képes repülőket. Az adatokat és tényeket még hosszasan lehetne sorolni. Aligha kétséges az Egyesült Államok, illetve a NATO vezetése arra törekszik, hogy a Varsói Szerződés erejével szemben fölényre tegyen szert. A katonai erőegyensúly megbontása természetesen jelentős veszélyekkel járhat. Erre hívták fel a figyelmet a szocialista országok is védelmi közösségük képességeinek megőrzését szorgalmazva. A szocialista országok az elmúlt évben két fontos javaslatot terjesztettek a bécsi közép-európai csapatcsökkentési tárgyalások résztvevői elé. Ezek egyrészt lehetőséget adnának arra, hogy több mint öt év után végre valóban megkezdődjön a katonai feszültségcsökkentés Európa szívében. Ennek első lépéseként a csapatlétszámok és fegyverzetek kölcsönös befagyasztását indítványozták. A NATO válasza a szocialista országok * konstruktív javaslatára a fegyverkezési verseny fokozása, a hadseregek létszámának növelése volt. Az elmúlt esztendőben hajtotta végre történetének legnagyobb hadgyakorlatait az atlanti paktum katonai szervezete, ami szintén nem járult hozzá a feszültség csökkentéséhez. AZ AMERIKAI HETILAP ábráján a csillagok az USA külföldi támaszpontjainak hálózatát jelzik. A hidegháború éveiben létrehozott bázisok fenntartása az amerikai katonapolitikának továbbra is fontos — a világbékét veszélyeztető — eleme marad. M. G. \ Útban az akció színhelyére
