Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-02 / 284. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. december 2. 1 " 1 L ­1 tu ■ 1 í\f] Jbi uü üli 1 Besugárzás számítógépes tervezéssel A professzor dolgozószobá­ja valóságos tudomány-törté­neti múzeum: a magyar su­gárfizika múltját bemutató készülékek mindenfelé. A múlt és a jelen sajátos egysé­ge: e régi műszerek között születnek a legújabb rákel­lenes berendezések ötletei... Az ősz hajú, rokonszenves arcú tudós 67 éve született Nagyváradon, pedagógus-csa­ládban. 1923-ban költözött a család Felsőgödre, majd 1946 óta él a fővárosban. Pálya­indíttatására talán a tanár­édesapa is hatással volt: a Pázmány Péter Tudomány- egyetem elvégzése után 1935- ben kapott Bozóky László matematika-fizika tanársza­kos diplomát. 1936-ban dok­torált fizikából, molekula­spektroszkópiával foglalko­zott. Tudományos eredményei közül máig is talán erre a legbüszkébb; hiszen a ro­hamléptekkel fejlődő tudo­mány körében igencsak rit­ka dolog, hogy egy negyven évvel ezelőtti téma, mérési eredmények ma is szerepel­nek az aktuális szakiroda- lomban, jobbat azóta sem dolgoztak ki! A Műegyetemen dolgozott a harmincas években, fizetés­nélküli tanársegédként. Wolff Károly, a Rókus kór­ház akkori igazgatója kért az egyetemről egy jó fizikust — a választás rá esett, fgy ke­rült a Bakáts térre, az Eöt­vös Lóránd Rádium és Rönt­gen Intézetbe, a „Fizikai Gyógyítás Házába”, amely akkor Európa öt legkorsze­rűbb ilyen intézete közé szá­mított. 42 éve dolgozik az in­tézetben. (1952-ben kerültek át Budára, amikor „kinőtték” a Bakáts téri épületet.) Az intézet átkerülésének évében két jelentős fordulat is történt Bozóky László éle­tében: az intézet tudományos osztályának vezetőjévé1. ne­vezték ki, és addigi munkás­sága alapján odaítélték a kandidátusi címet. A tudományok doktora cí­met 1963-ban szerezte meg, értekezésének címe: „A szórt gamma-sugárzás dózis-elosz­lásának alapvető összefüggé­sei” volt. A vizsgált téma a gyakorlati sugár-gyógyítás egyik fontos területe: a na­gyobb aktivitású sugárforrá­sok esetében a kezelősze­mélyzetet védőréteg óvja a direkt sugárzásoktól. Viszont a szétszóródó, és főleg a falak­ról visszaverődő sugarak el­len is védekezni kell. E vé­dekezés fontos feltétele an­nak ismerete, hogy hogyan oszlanak el a visszavert su­garak. mérések mellett az általa tervezett Gravicert kobalt­ágyút tartja legfontosabbnak. A kobaltágyú a sugárkezelés egyik leghatékonyabb „fegy­vere”, a világon ma, Magyar- országot is beleértve, csupán 11 országban állítják elő. A Gravicert abban különbözik a többi tíz országban gyár­tott hasonló berendezésektől, hogy a kezelőszemélyzetet (orvost, asszisztenst) semmi­féle káros sugárzás nem éri munka közben, egy egység­nyi sem. Ezenkívül nem elektromos áram mozgatja, indítja, működteti, hanem a gravitációs erő, szellemes módon beleépített súlyok ré­vén. Éppen ezért egy sor olyan helyen is alkalmazha­tó, ahol a rákot gyógyítani fontos lenne —, de áram­forrása még nincs! Ezért is nagy iránta az érdeklődés a- világ minden tájáról, főleg a fejlődő országokból. Éppen emiatt sajnálatos, hogy a készülék gyártása leállt, hol­ott a Nemzetközi Atomerő Ügynökségnél, az IAEA-nál most is sokfelől tartanak nyilván Gravicert-re vonat­kozó kéréseket... Egy másik, folyamatban lé­vő munkája Bozóky akadé­mikusnak a számítógépes be­sugárzás-tervezés. Ennek lé­nyege: ha a beteg testében lévő daganatot egy irányból sugározzák be, ez behatárol­ja, milyen mennyiségű su­gárzás alkalmazható. Hiszen egy helyre sokáig, nagyeré- jű sugarakat irányítani any- nyit jelent, hogy a bőr és a testfelszín súlyosan károso­dik. A gyengébb sugárzás ré­vén viszont a daganat, külö­nösen annak a sugárforrással ellentétes oldala nem kapja meg a' szükséges sugár-dó­zist. A megoldás: több irány­ból, vagy körpályán mozgó sugárforrással kell a besu­gárzást elvégezni. Igen, csak­hogy az emberi testbe nem lehet sugárzásmérőt beépí­teni, tehát azt, hogy melyik irányból, mennyi ideig kell az optimális megoldás érde­kében sugározni. — azt ki kell számítani. És ez hagyo­mányos módon két ember több napi munkáját jelenti, tehát minden beteget nem lehetne így kezelni, ha ... — Ha nem lennének számítógé­pek. Négy évi munka után most fogják beindítani a számítógépes besugárzás­tervezési országos hálózatot, hogy minden beteg az opti­mális sugárkezelést kaphas­sa. Az IAEA 100 ezer dollár értékű berendezéssel segítet­te ezt a programot. A köz­ponti számítógéphez hat al- állomás csatlakozik, Buda­pesten kettő, Miskolcon, Pé­csett, Debrecenben és Szom­bathelyen. Az alállomásokon betáplálják a beteg adatait (ez 2—3 perc), felküldik a fővárosba (másodpercek alatt), ahol maga a számítás 7 másodpercet vesz igénybe, és a rajzban is megadott ke­zelési terv már indulhat is ellenőrzésre, majd vissza a kérdéses kórházba. Ilyen or­szágos hálózat ma még se­hol sincs a világon, nálunk októberben kezdték kipró­bálni ! Ha Bozóky Lászlónak eny- nyi munka mellett még ma­rad szabadideje, járja a ter­mészetet, és fényképez. Sok száz színes diát gyűjtött, ha­zai arborétumokban és másutt található érdekes fákról, — és 500 felvétele van 88 hazai várról és várromról. Hogy ez utóbbiakat elkészíthesse, he­gyet mászni is megtanult. És ez a tudós, az ember hallat­lan akaraterejét is bizonyít­ja, mert omladékos hegyol­dalon gyermekbénulásból visszamaradt járási nehézsé­geit leküzdve járni, és emel­lett fényképezni is — nem mindennapi emberi teljesít­mény! Szatmári Jenő István Innen-onnan Hidrogéntermelés—fénnyel Mind ezideig nincs olyan eljárás, amellyel olcsón ter­melhető hidrogén: különösen a víz elektrolitikus bontása túl drága. Amerikai kutatók újabban olyan eljáráson dol­goznak, amellyel az elektro­lízist ultraibolya fény besu­gárzásával lényegesen meg­könnyítik. E célra egy plati­naelektród mellett egy titán- oxid elektródot alkalmaznak, amelyet lézerből ibolyántúli fénnyel besugároznak. A fény aktivizálja a titán-oxid elektródot, s ennek következ­tében az elektrolízis folya­mata már 0,2 volt feszültsé­gen megindul, míg szokásos körülmények között ehhez 1,23 volt szükséges. A kísér­letben azonban a fénynek csupán egy százaléka alakul át kémiai energiává. A kuta­tók remélik, hogy olyan új elektród-anyagokat találnak, amelyekkel a hatásfok növel­hető, és amelyekhez még ult­raibolya fény sem szükséges, hanem közönséges napfény­nyel megvilágítva is a kívánt hatást érik el. Természetes rovarirtó A morzsikavirág olyan ha­tóanyagokat tartalmaz, ame; lyek a rovarok számára ha­lálos mérgek, de az emberre veszélytelenek. A szintetikus rovarölőszerek háttérbe szo­rították a morzsikát, de nap­jaink fokozott törekvése a környezetszennyezés meggát- lására ismét az érdeklődés előterébe állította. A morzsi- kának ezt a tulajdonságát az ókori Kínában is ismerték és felhasználták. A középkor­ban Perzsiában termesztet­ték, a hatóanyagok kivonása a rovarölő készítmények re­ceptje féltve őrzött titok volt. Európában elsőként Dalmáciában honosodott meg a XIX. században. Onnan jutott el századunk elején az afrikai Kenyába, ez a legna­gyobb termesztője ma is. A morzsikavirágot vagy megszárítják és finomra őrölve közvetlenül porozásra használják- a rovarok ellen, vagy a kivonataiból készíte­nek rovarölő szereket. Az emberiség teljes energia- igényének a villamos ener­gia ma mintegy a negyedét teszi ki. Ez az arány a jövő­ben változni fog: miközben a villamosenergia-igény tízé­venként, a teljes energia- igény csak húszévenként két­szereződik meg. így 2000-re az energiafogyasztáson belül a villamosenergia részaránya a 40 százalékot is meg fogja haladni. A villamos energiára irá­nyuló -igény a napszaktól és az évszaktól függően inga­dozik. A nyári fogyasztás jó­val kevesebb a télinél, az es­ti meg a nappalinál. Mint­hogy azonban a villamos energia nem tárolható, a ter­melésnek és a fogyasztásnak egyensúlyban kell lennie, vagyis csak annyi termelhető, amennyire éppen szükség van. Az igényeknek ezt a vál­tozását az erőműveknek kö­vetniük kell: nappal több energiát kell termelniük, mint éjjel. E feladat megoldásá­ban egyfelől az segít, hogy villamos hálózatunk más or­szágokéival, döntően a szoci­alista országokéival együtt­működik, másfelől a csak csúcsidőben működő, gyorsan beindítható és leállítható úgy­nevezett csúcserőműveket is építünk. Jelenleg működő hőerőmű­veink tüzelőanyagát elsősor­ban a gyengébb minőségű ha­zai szenek és a kőolaj feldol­gozása után visszamaradó fű­tőolaj és gudron szolgáltat­ják. Világjelenség, hogy az elektromosenergia-igény ki­elégítésében egyre nagyobb szerepet kapnak az atomerő­művek. Az 1960-as években világviszonylatban hátráltat­ta az atomerőművek térhódí­tását az akkoriban olcsón kapható kőolaj. Az 1970-es években azonban előbb las­san, majd egyre gyorsabban az atomerőművek felé fordult a figyelem. Ennek a hatására épül ná­lunk is a Paksi Atomerőmű, amely az 1980-as években már szerves része lesz ha­zánk villamosenergia-rend- szerének. Óriások az erőművek mellett Az erőművek üzemeltetése­kor a kondenzátorok hűtésére máig is a folyók és a tavak vizeit használják fel, már csak azért is, mivel az ilyen rendszerű hűtőberendezések helyigénye kicsi, a táj képét alig változtatják meg; ezen­kívül az építési és üzemi költ­ségek csekélyek, és kiváló hűtőhatás érhető el. A hűtés­re használt természetes vizek minősége veszélyezteti a nagy hőterhelést, különösen akkor, ha erősen szennyezett. De a vizeknek a természetes hőtar- tományon túli felmelegítése kedvezőtlen biológiai hatá­sokkal is jár, úgyhogy a fo­lyók és tavak hűtőkapacitá­sának igen szűkek a határai. A hőerőművek mellett többnyire ott sorakoznak a szép vonalú, hatalmas hűtő­tornyok — az úgynevezett természetes huzatú hűtőtor­nyok —, amelyekben a leve­gőáram sűrűségkülönbség folytán jön létre, ami a tor- hyot .kitöltő meleg, nedves levegő és a hidegebb külső levegő sűrűségéből adódik. A kondenzátorból áramló és a turbina hulladék gőze által felmelegített hűtővizet a to­ronyban fúvókákkal ellátott csőhálózat segítségével por- lasztják. Az így keletkezett vízcseppfátyol ellentétes irányban mozog a felfelé szálló légáramlattal. Ebben a folyamatban egyrészt hőáta­dással, másrészt elpárologta- tással megy végbe a hőcsere. A torony fenekén kiképzett medencében gyűjtik össze a lehűtött vizet, s a párolgási veszteségeket természetesen pótolják. A vizet visszaszi­vattyúzzák a toronyba, és ez­zel a körfolyamat újra kez­dődik. A vízcseppfátyol úgyszól­ván teljes mértékben telíti a felfelé áramló levegőt. Ami­kor a levegő ebben a telített állapotban, a hűtőtorony fel­ső részén kilép a hidegebb atmoszférába és lehűl, víztar­talma igen fontos cseppecs­kék formájában kondenzáló- dik. Ez okozza a jellegzetes, messzire látszó gőzcsóvákat a hűtőtornyok tetején. Képün­kön : A Csehszlovákiában épülő chvaleticei 2x200 mega­watt teljesítményű erőmű hű­tőtornyai. A Magyar Tudományos Akadémia 1973-bán válasz­totta Bozóky Lászlót levele­ző tagjai sorába. Székfogla­lójában doktori értekezésé­nek kibővített változatával foglalkozott: a szóródási je­lenségek szerepével a foton­sugárzások dozimetriájában. Egy sor fontos társadalmi­szakmai közéleti tisztséget is betölt: 1954 óta a MTESZ Radiológiai Társaságának el­nöke, az Eötvös Lóránd Fi­zikai Társulat Sugárvédelmi Szakcsoportjának is ő az el­nöke, csakúgy, mint a Ma­gyar Biológiai Társaság or­vos-fizikai szekciójának. Az 1966-ban Rómában megala­kult Nemzetközi Sugárvédel­mi Társulatnak tíz éven át egyedüli szocialista országbe­li tagja volt. A Természet Világa, a Fizikai Szemle és a Health Physics szerkesztőbi­zottságának is tagja. Tudományos munkásságá­ból ő maga a már említett molekula-spektroszkópiai Bemutatjuk Bozóky László akadémikust Távvezetékrendszer építése

Next

/
Oldalképek
Tartalom