Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-10 / 291. szám
1978. december 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 A játék a lényeg El még a régi versenyszellem Csépán A területi labdarúgó-baj- íoíkság négy csoportjából már számba vettünk három csoportelső csapatot — Beseny- szög, Tiszabura és Szászberek együttesét mutattuk be, ismertetve gondjaikat, te- rább'i elképzeléseiket. Most Esépán a sor, a negyedik — Kunsági — csoport őszi éllovasán. Valamennyi felsorolt település közül Csépa az, amely jelenleg talán a legrosszabb helyzetben van. Bár nagysá— Emlékszem — meséli dr. Botka János tanácselnök —, hogy az ötvenes években még virágzó sportélettel büszkélkedhettek a csépaiak. Nagy volt a rivalizálás, hiszen két községi csapat is szerepelt a járási labdarúgóbajnokságban; jó .játékosok is voltak itt. akik közül nem egyet adott a község a megyének, sőt az Alföldnek. A régi versenyszellem ma is él, s a jó hagyomány az egészséges virtus megfelelő alapot jelenthet a jövőben az eredményes munkának. Tavaly ősszel a község felnőtt labdarúgó-csapata igen rosszul állt a bajnokságban, így tavasszal nem' is lehetett más a cél, mint elkerülni a tabella aljáról. Hogy sikerült, abban nagy szerepet játszott a tanácselnök, aki közismert sportszeretetétről, de hozzáértéséről is. Nem véletlen, hiszen az NB Il-es mérkőzésen játékvezetőként működik közre, de tagja a magyar játékvezetők labdarúgó-válogatottjának is. Az új, őszi bajnoki évadban az Az 1978-as esztendő az első, amikor az egyesület harmincezer forinttal gazdálkodhatott. A pénz nagy részét az öltöző karbantartására fordították. A munkálatokhoz maguk a játékosok is hozzájárultak. Bevezették a vizet, faoylert szereltek fel, festettek, de mindezzel együtt az öltöző csak a szerényebbek közé tartozik. Mindösz- sze két csapat fér el benne, a vendégegyüttest a művelődési házban tudják elhelyezni — igaz, jó körülmények között. — Jövőre jóval jelentősebb anyagi alapot teremtünk a sportnak — mondja a tanácselnök. — A tanács 25 ezer forintot ad, a Tisza- menti Termelőszövetkezet tízezer forint értékű szállítással segíti a csapatokat, de másokra is számítunk, így például az Áfészra. Vannak pártoló tagok is, a tömegsportolók pedig az idén szintén párezer forintot tettek az asztalra. ga, lélekszáma nem a legkisebb, mégis itt fordították a legkevesebb figyelmet és pénzt a sportélet fellendítésére. Az elmúlt években öttízezer forint között váltakozott az az összeg, amelyet a tanács — egyedüli támogatóként — a csépai sportegyesületre fordított. Az igen szűkre szabott gazdasági keretből nem sokra futotta, s bizony mindinkább apadt a sportot éltető tűz. Apadt, de sohasem hunyt ki. együttes elé még magasabb mércét állítottak: zárkózzon fel az élen állókhoz. A célt túlteljesítették, hiszen az első helyet szerezték meg a tizenegy csapat küzdelmében. Igaz, Cibakháza ugyancsak 15 pontot gyűjtött a tíz fordulóban, ám rosszabb gólarányukkal meg kellett elégedniük a második hely- lyel. — A labdarúgó-szakosztálynak mintegy negyven igazolt ifjúsági és felnőtt játékosa van. Mindkét gárdának Tassy Oszkár a társadalmi edzője. Igen jó kontaktust teremtett a labdarúgókkal, az idősebbekkel pedig valamennyi problémát megtárgyal. Két edzést tartanak hetente, de rendszeresek a játékosértekezletek is. Ügy érzem, mindenük a játék, alig hiányoznak a tréningekről. A labdarúgópályára villany- világítást tervezünk, hogy este is gyakorolhassanak, ugyanakkor ízléses kerítéssel fogjuk övezni a sporttelepet — mondja az elnök. Hogy hogyan? Megnyerték a Falusi Dolgozók Spartaki- ádjának kunszentmártoni járási döntőjét, s ezt jutalmazták hatezer forinttal. Tegyük hozzá, megérdemelten győzedelmeskedtek a csépaiak, jó kezekbe helyezték a tömegsport ügyét. Elsősorban a sportegyesület elnöke. Varga János testnevelő tanár fáradozik sokat a lakosság testedzéséért, de az újjáalakult községi KISZ-bi- zottság is újult erővel Veszi ki részét a mozgalomból. Akadnak más áldozatkész segítőtársak is. A labdarúgócsapat egyik tagja, Fialka György például hosszú évek óta egyik mozgatórugója Csépa sportjának. Sokat jelent majd az általános iskola új tornaterme is, hiszen javítja a testnevelés tárgyi feltételeit. A sakkozók és az asztaliteniszezők — akik eddig is rendszeresen szerepeltek a járási tömegsportversenyeken — remélhetőleg ezután még többet vállalnak magukra. Á vívómester monológja „Mindig találok egy kincset" „Azt kérdezed, mióta vagyok vívómester? Négy év hadifogságot kivéve, negyvenöt' éve tanítok. Budapesten a MAC színeiben vívásban három fegyvernemben versenyeztem, öttusáztam, az országos bajnokságon egyszer harmadik lettem, aztán boxoltam. cselgáncsoztam. ,Csóró’, de fizikailag erős gyerek voltam, így lehettem sportoló. A vasútnál dolgoztam, s' miután három vasutas szakosztályban oktattam a vívást, előbb fél-, aztán főállásban taníthattam. Tizenkilenc évig voltam függetlenített vívómester. Budapest után Nyíregyházán, Mátészalkán, Szolnokon, Szegeden, Sopronban, Kőszegen, Szombathelyen dolgoztam, vasúti tiszteket is oktattam, majd Keszthelyen telepedtem le. Onnan átjártam Tapolcára, Hévízre, rTagy- kanizsára, négy évig a központi edzőtáborba is meghívtak a vívók felkészítését segíteni. Kisújszálláson 1958-ig edzősködtem. Az egyik alkalommal három fegyvernemben százhúsz induló közül megnyertem a Nagykun Kupát. Húsz év után hazajöttem, megtaláltam a régi felszerelést és ismét azzal oktatok. Hát nem érdekes? Még az ököl- vívófelszerelés is megvan . . . Keszthelyről Marton Pista, aki most is olimpiai kerettag tőrözo, Tapolcáról Szabó László, volt ifjúsági világbajnoki harmadik helyezett került az Újpesti Dózsába. Tizennégy olyan edzőt neveltem, akik még most is tanítanak. Nézd a serlegeket. Az egyiket a Magyar Vívó Szövetségtől, a másikat Nagykanizsán kaptam, mikor elbúcsúztattak. Több mint háromszáz érmem van. A Balatonba az általam készített minta után csináltak úszókosarat az oktatáshoz. Kisújszállásra tavaly január elsején azért jöttem vissza, mert a feleségem rokonai itt és a környéken élnek. Nyolc éve vagyok nyugdíjban, de nem tudok munka nélkül meglenni. Hazajöttem, aztán plakátot csináltam, amelyen meghirdettem a vívás oktatását. Kitettük a boltba, s két hét után százötvenen jelentkeztek. A művelődési házban jöttek össze a fiatalok, tele volt a terem, önellátóan kezdtük : ruhát, felszerelést mindenki maga vásárolt. Aztán fokozatosan lemorzsolódtak, s ma tizenhatan maradtunk. Az idén január elsején a MÁV Egyetértés átvette a tanfolyamot s megalakult a vívószakosztály. A megyei sporthivataltól 25 ezer forint támogatást kaptunk, csak az a baj, hogy teremhiány miatt hetenként mindössze két edzést tudunk tartani. A folyosón vetkőznek a gyerekek, fürödni, mosdani nem is tudnak. Nyáron, helyhiány miatt a strandon tartottuk az edzéseket. Akkor nemcsak a vívással ’foghatvan gyereket megtanítottam lalkoztam, hanem háromszázúszni is. Az alkotmányünnep tiszteletére a képesítés nélküli kardozóknak kiírtuk a Kun Kupa egyéni és csapatversenyt. Vidéken mindig találok egy kincset — most több is van. Kálmán Sándor. Tóth Ibolya nagyon tehetséges, de utolérheti őket Zsótér Erika és Máté Zsolt is. A felszerelést igyekszünk olcsón beszerezni. A leértékelt boltban, maradék áruból, vásároltunk farmeranyagot. A KUN- SZÖV háziipari részlege társadalmi munkában megvarrja, s ezzel majdnem tízezer forintot megspórolunk. A jövőről érdeklődsz? Hetven két éves vagyok, s amíg az egészségem engedi, dolgozom. Ha a lakásgondjaim rendeződnek, Karcagon és Mezőtúron is csinálok vívóéletet. A jövő nyáron edzőtábort tervezek a strandon. amelyre meghívjuk a megyei és a közeli vívószakosztályok versenyzőit. Ismét megrendezzük a Kun Kupát, tanítom a gyerekeket úszni, s lehet, hogy ökölvívó szakosztályt is alakítunk.”. Elmondta Szabó János. Lejegyezte: Pataki István Tallinni vívóvendégek A Szolnoki MÁV vendégeként hattagú vívódelegáció érkezett Magyarországra Nenn Maagi vezetésével, öt versenyző részt vesz a Tokaj expresszen, kedden 17 órai kezdettel pedig Szolnoki MÁV—Tallinn párbajtőrösszecsapásra kerül sor a Véső utcai sportcsarnokban. KÖTELEZ ÁZ ELSŐ HELY Csépát Tiszasassal és Ti- szauggal egyesítették, s így a közös tanácsnak háromfelé is kell figyelnie, segítségét nyújtania. A társközségek labdarúgói közös szakosztályt, illetve sportegyesületet alkotnak, amelyet a Tiszamenti Termelőszövetkezet tart fenn tanácsi támogatással. Megnyugtatóbb megoldás lesz. ha valamennyi településen önálló sportegyesületet hoznak létre, s az „egyke” labdarúgó-szakosztályok mellett a tömegsportra helyezik a legtöbb hangsúlyt. Csépán már új szelek fújnak, s minden jel arra mutat, hogy jó irányba halad a sport szekere. — Az első hely arra kötelez minket — fejezi be a beszélgetést dr. Botka János. — hogy ebben a szellemben folytattuk a bajnoki küzd,elmet. A fő cél azonban nem kimondottan a feljutás, hiszen még a fejlődés elején tartunk, s nem bírnánk megkapaszkodni. Bizonyos, hogy a csapat immár megtalálta a helyét a községben, jobban megbecsülik őket — s ez további ösztönzést ad. A lényeg mégis a játék — nem a győzelem. Constantin Lajos TÓ HAGYOMÁNYOK TÖBB PÉNZT KERÍTENEK Asztalitenisz. Űttörőolim- pia, megyei döntő, Szolnok, Kilián FSE tornacsarnok, 9.30. Röplabda. Zombori Kupa férfi, női, Szolnok, Csanádi krt. iskola 8. Úszás. Országos meghívásos verseny, Szolnok, Damjanich uszoda 10.30. Vívás. Városi úttörőkupa csapatbajnokság, Szolnok, MÁV-sportcsarnok 8. Labdarúgás. NB II: Mezőtúri Honvéd:—Ózdi Kohász Mezőtúr, 13. Szolnoki MTE— Események Gyöngyösi Spartacus, Szolnok, Tiszaliget 13. Lehel SC —Miskolci VSC Jászberény, 13. Országos ifjúsági bajnokság: Szolnoki MÁV—Hódmezővásárhelyi MSE, Szolnok, MÁV-sporttelep 11.30. Serdülők bajnoksága: Sz. MÁV— HMSE, MÁV-sporttelep 10. Idegenben szerepelnek: a jégkorong Nemzeti Bajnokság B csoportjában a Lehel SC Budapesten a Gödi TK ellen, a női kosárlabda NB II-ben a Törökszentmiklósi SE Kecskeméten, a Szolnoki MÁV Székesfehérvárott az Ikarus ellen, a törökszentmiklósi ökölvívók Nyíregyházán az országos serdülőbajnokságon, a labdarúgó NB II-ben a Szolnoki MÁV Miskolcon a H. Papp J. SE ellen, a HKFSE és az SZVSE asztaliteniszezői Miskolcon, a Felszabadulási emlékversenyen. Öröm és bánat a háló két oldalán Szemben sötét mezben a Lehel-lányok küzdenek (balról). Hlyen is volt: boldogan ölelkeznek a fiúk egy győztes NB l-es mérkőzés után (jobbról) A Szolnok megyei sportbarátokból szélsőséges érzelmeket vált ki a röplabda sportág. Olykor egyik szeme sír, a másik szeme meg nevet a szurkolónak. Nemcsak a labda pattog, az öröm és a bánat is váltakozik a háló két oldalán. Mert nézzük csak: az 1978-as esztendőben Szolnok megyében két NB I-es csapatot is jegyezhettünk. A Vegyiművek férfigárdája és a Lehel női együttese játszott a legjobbak között, ami mindenképp dicséretes. Csakhogy ... A Lehel tavasszal olyan észtvesztően gyenge sorozatot produkált, hogy a szurkolók haja az égnek állt. A tizenharmadik — utolsó előtti — helyen fordultak úgy, hogy tizennégy mérkőzésükből mindössze négyszer hagyták el győztesen a pályát. Igaz, ősszel nagyon ösz- szeszedték magukat és tizennégy meccsből tizenkét győzelmet jegyezhettek fel, ezzel tizedikként végeztek és fity- tyet hánytak a kiesésre. A Vegyiművek újonc gárdája végig nagy harcot vívott a bennmaradásért, de aztán csak búcsúzni kényszerült. Egyszóval röplabdaügyben nem könnyű „pápának” lenni. Némi tanulságot azért levonhatunk a csapatok szerepléséből. Á Hűtőgépgyár a múltból él A Lehel röplabda szakosztályának a közelmúltban egy félreértést kellett tisztáznia: a Hűtőgépgyárnak nem egy NB I-es csapata van — hanem van egy kezdő csapatra való NB I-es szintű játékosa. Ez a csapat jó néhány évvel ezelőtt szerveződött, és már akkor sem elsősorban a tudatos utánpótlásnevelés révén. Szerencsés kézzel rakták össze egy csapatba a tehetséges lányokat az akkori szakvezetők, akik az ügyes fiatalokhoz elsősorban emberi szálak mentén jutottak el Kunhegyesre, Kisterenyére vagy Almásfüzitőre. Szabó Zsuzsa, Tar Magdi, Zsidai Rozália, Lankus Magdolna, Nagy Edit, Paksi Katalin, korosztályának legjobbjai közé számított, és nem véletlen, hogy a Lehel akkor biztosított helyet magának a szuper ligában, amikor a juniorok országos bajnokságot nyertek és az Országos Ifjúsági Kupában érmes volt a Lehel. Volt tehát egy maroknyi sokat ígérő fiatal, s így lélegzetvételnyi időhöz jutott a szakosztály, amit az utánpótlás tudatos nevelésére lehetett volna fordítani. Nem ez történt. Edzőgondokkal, személyes torzsalkodásokkal telt a drága idő. Tragédia persze nem történt, hiszen a korábbi sikerek kovácsai annyira fiatalok voltak, hogy még évekig lehetett — és lehet még ma is — rájuk számítani. Csakhogy Tar Margit Sósné lett. Paksi Katit Fülöpnének hívják, Zsidai Rozika Szappanosné névre hallgat. Aztán jött a gyermekáldás, néhány sérülés is közrejátszott és az NB I-es tudásszintű játékosok elmaradoztak az edzésekről, mérkőzésekről. A tavasz nélkülük telt el. Az ősszel ismét csatasorba álltak a sérültek, a kismamák — a mérleget a cikkünk elején leírtuk. A tanulságot — elsősorban a csapat utánpótlásának erősítésére — a szakosztály irányítóinak és az egyesület vezetőinek kell levonni. A Vegyiben sem megy hátország nélkül íme egy paradoxon: ami igaz volt a Lehelnél, az a Vegyiműveknél „fejre állt”. A Vegyinek volt hat NB I- es szintű röplabdázója a csapat mégis kiesett az NB I- ből. A kezdő együttes gyakran lépett így pályára: Nyári, Policsányi, Zsolt, Hegedűs, Boros, Páncsity — márpedig ezek a fiúk valameny- nyien szerepeltek az élvonalban, de a cserepadon is ültek olyanok, akiknek nem volt idegen az NB I légköre, még sem sikerült megkapaszkodniuk. Az üzem nagy szeretettel és várakozással fogadta a röplabdázókat és ez a szimpátia valamennyi meccsükön elkísérte a fiúkat. Egyszóval a feltételeknek nem voltak híján, viszont bebizonyosodott, hogy hat NB I-es röplabdázó nem alkothat ütőképes csapatot, ha a hétközi edzéseken nem követnek el mindent a sikerért. Márpedig a Vegyiművek NB I-es csapatának edzésmorálja hagyott kívánnivalót maga után. Ezért is határozott úgy a közelmúltban az egyesület elnöksége, hogy a jövőben szigorúbban ellenőrzik a felkészülést. Ez azonban csak az egyik oka a sikertelenségnek, ugyanis ha az egészséges rivalizálás sarkallta volna a játékosokat a csapatba kerülésre, ez a hétközi edzésmunkán is meglátszott volna. Nem volt azonban utánpótlás, aminek kialakításához a két esztendő — amióta a Vegyiművek átvette a szakosztályt — valóban nem volt elegendő, az alapokat azonban mindenesetre le lehetett volna már rakni. Ennek a tanulságnak a levonásához a kiesés sokkja kellett. Jelenleg egy hosszabb távú program részleteként a korosztályos edzések bevezetését tervezik. Nyári Sándor a 14 —16, Balogh János a 16—18 évesek trénere lesz, míg a felnőtt csapat mellé Policsányi Istvánt kívánják megnyerni. Két csapat is kiesett az NB ll-'ből Az egyesület vezetőségének lojalitásán is változtatni kell. Nem ajándéknak, hanem a gyár kollektívája által befektetett jó szándék jogos ellenértékének kell tartani az eredményt. És ezt meg is. kell követelni szigorúan. Nem lennénk igazságosak, ha nem mondanánk el, hogy az NB I-es férfi bajnokság lebonyolításában nem jeleskedett a Magyar Röplabda Szövetség. A Testnevelési Főiskola csapata — az egyik kieső aspiráns — számos elmaradt mérkőzéssel a tarsolyában vágott neki a hajrának. és hasonlított egy olyan futóhoz, akit a társak vezetnek fel a finisre. A TF mindig tudta, milyen eredményre van szüksége a bennmaradáshoz, így lényegesen könnyebb helyzetben volt a többieknél. Nem az NB I-esek mente- getésére írjuk le azt sem, hogy a megye röplabdasportja nem áll valami magas színvonalon. Nagyon szép eredmény, hogy a Kunhegye- si ESE az NB II-ig jutott, onnan azonban igen hamar kiesett. Ugyancsak kiesett — és lassan igazolni sem tudja a szakosztály létjogosultságát — a Szolnoki MTE női NB Il-es csapata. A férfiaknál a TITÄSZ megmaradt jó középcsapatnak az NB II- ben. Hát innen bányászni a tehetségeket, bizony nem könnyű. Nem lehet két egyesület ügye az élvonalban való szereplés: a Lehel SC jelentős utánpótlás háttér nélkül nehezen ismétli meg a korábbi évek sikereit az élvonalban. A Vegyiművek pedig — bár kifejezett célja az újbóli feljutás — nehéz helyzetbe kerül, ha a fiatalok felkutatásával, tehetségük kibontakoztatásával egyedül marad. Öröm és bánat váltakozik a háló két oldalán. Ahhoz, hogy sikersportág legyen Szolnok megyében a röplabda, a jelenleginél jóval szélesebb alapokra van szükség. Palágyi Béla