Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-10 / 291. szám

1978. december 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 A játék a lényeg El még a régi versenyszellem Csépán A területi labdarúgó-baj- íoíkság négy csoportjából már számba vettünk három cso­portelső csapatot — Beseny- szög, Tiszabura és Szászbe­rek együttesét mutattuk be, ismertetve gondjaikat, te- rább'i elképzeléseiket. Most Esépán a sor, a negyedik — Kunsági — csoport őszi él­lovasán. Valamennyi felsorolt tele­pülés közül Csépa az, amely jelenleg talán a legrosszabb helyzetben van. Bár nagysá­— Emlékszem — meséli dr. Botka János tanácselnök —, hogy az ötvenes években még virágzó sportélettel büszkélkedhettek a csépaiak. Nagy volt a rivalizálás, hi­szen két községi csapat is szerepelt a járási labdarúgó­bajnokságban; jó .játékosok is voltak itt. akik közül nem egyet adott a község a me­gyének, sőt az Alföldnek. A régi versenyszellem ma is él, s a jó hagyomány az egész­séges virtus megfelelő ala­pot jelenthet a jövőben az eredményes munkának. Tavaly ősszel a község fel­nőtt labdarúgó-csapata igen rosszul állt a bajnokságban, így tavasszal nem' is lehe­tett más a cél, mint elkerül­ni a tabella aljáról. Hogy si­került, abban nagy szerepet játszott a tanácselnök, aki közismert sportszeretetétről, de hozzáértéséről is. Nem véletlen, hiszen az NB Il-es mérkőzésen játékvezetőként működik közre, de tagja a magyar játékvezetők labdarú­gó-válogatottjának is. Az új, őszi bajnoki évadban az Az 1978-as esztendő az el­ső, amikor az egyesület har­mincezer forinttal gazdál­kodhatott. A pénz nagy ré­szét az öltöző karbantartásá­ra fordították. A munkála­tokhoz maguk a játékosok is hozzájárultak. Bevezették a vizet, faoylert szereltek fel, festettek, de mindezzel együtt az öltöző csak a szerényeb­bek közé tartozik. Mindösz- sze két csapat fér el benne, a vendégegyüttest a műve­lődési házban tudják elhe­lyezni — igaz, jó körülmé­nyek között. — Jövőre jóval jelentősebb anyagi alapot teremtünk a sportnak — mondja a ta­nácselnök. — A tanács 25 ezer forintot ad, a Tisza- menti Termelőszövetkezet tízezer forint értékű szállí­tással segíti a csapatokat, de másokra is számítunk, így például az Áfészra. Vannak pártoló tagok is, a tömeg­sportolók pedig az idén szin­tén párezer forintot tettek az asztalra. ga, lélekszáma nem a leg­kisebb, mégis itt fordították a legkevesebb figyelmet és pénzt a sportélet fellendíté­sére. Az elmúlt években öt­tízezer forint között válta­kozott az az összeg, amelyet a tanács — egyedüli támo­gatóként — a csépai sport­egyesületre fordított. Az igen szűkre szabott gazdasági ke­retből nem sokra futotta, s bizony mindinkább apadt a sportot éltető tűz. Apadt, de sohasem hunyt ki. együttes elé még magasabb mércét állítottak: zárkózzon fel az élen állókhoz. A célt túlteljesítették, hiszen az első helyet szerezték meg a tizenegy csapat küzdelmé­ben. Igaz, Cibakháza ugyan­csak 15 pontot gyűjtött a tíz fordulóban, ám rosszabb gólarányukkal meg kellett elégedniük a második hely- lyel. — A labdarúgó-szakosztály­nak mintegy negyven iga­zolt ifjúsági és felnőtt játé­kosa van. Mindkét gárdának Tassy Oszkár a társadalmi edzője. Igen jó kontaktust teremtett a labdarúgókkal, az idősebbekkel pedig vala­mennyi problémát megtár­gyal. Két edzést tartanak he­tente, de rendszeresek a já­tékosértekezletek is. Ügy ér­zem, mindenük a játék, alig hiányoznak a tréningekről. A labdarúgópályára villany- világítást tervezünk, hogy este is gyakorolhassanak, ugyanakkor ízléses kerítés­sel fogjuk övezni a sportte­lepet — mondja az elnök. Hogy hogyan? Megnyerték a Falusi Dolgozók Spartaki- ádjának kunszentmártoni já­rási döntőjét, s ezt jutalmaz­ták hatezer forinttal. Te­gyük hozzá, megérdemelten győzedelmeskedtek a csépai­ak, jó kezekbe helyezték a tömegsport ügyét. Elsősor­ban a sportegyesület elnöke. Varga János testnevelő ta­nár fáradozik sokat a lakos­ság testedzéséért, de az új­jáalakult községi KISZ-bi- zottság is újult erővel Veszi ki részét a mozgalomból. Akadnak más áldozatkész segítőtársak is. A labdarúgó­csapat egyik tagja, Fialka György például hosszú évek óta egyik mozgatórugója Csé­pa sportjának. Sokat jelent majd az általános iskola új tornaterme is, hiszen javítja a testnevelés tárgyi feltétele­it. A sakkozók és az asztali­teniszezők — akik eddig is rendszeresen szerepeltek a járási tömegsportversenye­ken — remélhetőleg ezután még többet vállalnak ma­gukra. Á vívómester monológja „Mindig találok egy kincset" „Azt kérdezed, mióta vagyok vívómester? Négy év hadifog­ságot kivéve, negyvenöt' éve ta­nítok. Budapesten a MAC szí­neiben vívásban három fegy­vernemben versenyeztem, öttu­sáztam, az országos bajnoksá­gon egyszer harmadik lettem, aztán boxoltam. cselgáncsoztam. ,Csóró’, de fizikailag erős gye­rek voltam, így lehettem spor­toló. A vasútnál dolgoztam, s' miután három vasutas szakosz­tályban oktattam a vívást, előbb fél-, aztán főállásban taníthat­tam. Tizenkilenc évig voltam függetlenített vívómester. Budapest után Nyíregyházán, Mátészalkán, Szolnokon, Szege­den, Sopronban, Kőszegen, Szom­bathelyen dolgoztam, vasúti tisz­teket is oktattam, majd Keszt­helyen telepedtem le. Onnan át­jártam Tapolcára, Hévízre, rTagy- kanizsára, négy évig a központi edzőtáborba is meghívtak a ví­vók felkészítését segíteni. Kis­újszálláson 1958-ig edzősködtem. Az egyik alkalommal három fegyvernemben százhúsz induló közül megnyertem a Nagykun Kupát. Húsz év után hazajöt­tem, megtaláltam a régi felsze­relést és ismét azzal oktatok. Hát nem érdekes? Még az ököl- vívófelszerelés is megvan . . . Keszthelyről Marton Pista, aki most is olimpiai kerettag tőrözo, Tapolcáról Szabó László, volt ifjúsági világbajnoki harmadik helyezett került az Újpesti Dó­zsába. Tizennégy olyan edzőt neveltem, akik még most is ta­nítanak. Nézd a serlegeket. Az egyiket a Magyar Vívó Szövet­ségtől, a másikat Nagykanizsán kaptam, mikor elbúcsúztattak. Több mint háromszáz érmem van. A Balatonba az általam ké­szített minta után csináltak úszó­kosarat az oktatáshoz. Kisújszállásra tavaly január el­sején azért jöttem vissza, mert a feleségem rokonai itt és a környéken élnek. Nyolc éve va­gyok nyugdíjban, de nem tudok munka nélkül meglenni. Haza­jöttem, aztán plakátot csinál­tam, amelyen meghirdettem a vívás oktatását. Kitettük a bolt­ba, s két hét után százötvenen jelentkeztek. A művelődési ház­ban jöttek össze a fiatalok, tele volt a terem, önellátóan kezd­tük : ruhát, felszerelést minden­ki maga vásárolt. Aztán foko­zatosan lemorzsolódtak, s ma tizenhatan maradtunk. Az idén január elsején a MÁV Egyet­értés átvette a tanfolyamot s megalakult a vívószakosztály. A megyei sporthivataltól 25 ezer forint támogatást kaptunk, csak az a baj, hogy teremhiány mi­att hetenként mindössze két ed­zést tudunk tartani. A folyosón vetkőznek a gyerekek, fürödni, mosdani nem is tudnak. Nyáron, helyhiány miatt a strandon tartottuk az edzéseket. Akkor nemcsak a vívással ’fog­hatvan gyereket megtanítottam lalkoztam, hanem háromszáz­úszni is. Az alkotmányünnep tiszteletére a képesítés nélküli kardozóknak kiírtuk a Kun Ku­pa egyéni és csapatversenyt. Vi­déken mindig találok egy kin­cset — most több is van. Kál­mán Sándor. Tóth Ibolya na­gyon tehetséges, de utolérheti őket Zsótér Erika és Máté Zsolt is. A felszerelést igyekszünk ol­csón beszerezni. A leértékelt boltban, maradék áruból, vásá­roltunk farmeranyagot. A KUN- SZÖV háziipari részlege társa­dalmi munkában megvarrja, s ezzel majdnem tízezer forintot megspórolunk. A jövőről érdeklődsz? Hetven két éves vagyok, s amíg az egészségem engedi, dolgozom. Ha a lakásgondjaim rendeződ­nek, Karcagon és Mezőtúron is csinálok vívóéletet. A jövő nyá­ron edzőtábort tervezek a stran­don. amelyre meghívjuk a me­gyei és a közeli vívószakosztá­lyok versenyzőit. Ismét megren­dezzük a Kun Kupát, tanítom a gyerekeket úszni, s lehet, hogy ökölvívó szakosztályt is alakí­tunk.”. Elmondta Szabó János. Lejegyezte: Pataki István Tallinni vívóvendégek A Szolnoki MÁV vendége­ként hattagú vívódelegáció érkezett Magyarországra Nenn Maagi vezetésével, öt versenyző részt vesz a To­kaj expresszen, kedden 17 órai kezdettel pedig Szolnoki MÁV—Tallinn párbajtőr­összecsapásra kerül sor a Véső utcai sportcsarnokban. KÖTELEZ ÁZ ELSŐ HELY Csépát Tiszasassal és Ti- szauggal egyesítették, s így a közös tanácsnak háromfe­lé is kell figyelnie, segítsé­gét nyújtania. A társközsé­gek labdarúgói közös szak­osztályt, illetve sportegyesü­letet alkotnak, amelyet a Tiszamenti Termelőszövetke­zet tart fenn tanácsi támoga­tással. Megnyugtatóbb meg­oldás lesz. ha valamennyi településen önálló sportegye­sületet hoznak létre, s az „egyke” labdarúgó-szakosz­tályok mellett a tömeg­sportra helyezik a legtöbb hangsúlyt. Csépán már új szelek fújnak, s minden jel arra mutat, hogy jó irányba halad a sport szekere. — Az első hely arra köte­lez minket — fejezi be a be­szélgetést dr. Botka János. — hogy ebben a szellemben folytattuk a bajnoki küzd,el­met. A fő cél azonban nem kimondottan a feljutás, hi­szen még a fejlődés elején tartunk, s nem bírnánk megkapaszkodni. Bizonyos, hogy a csapat immár megta­lálta a helyét a községben, jobban megbecsülik őket — s ez további ösztönzést ad. A lényeg mégis a játék — nem a győzelem. Constantin Lajos TÓ HAGYOMÁNYOK TÖBB PÉNZT KERÍTENEK Asztalitenisz. Űttörőolim- pia, megyei döntő, Szolnok, Kilián FSE tornacsarnok, 9.30. Röplabda. Zombori Kupa férfi, női, Szolnok, Csanádi krt. iskola 8. Úszás. Országos meghívá­sos verseny, Szolnok, Damja­nich uszoda 10.30. Vívás. Városi úttörőkupa csapatbajnokság, Szolnok, MÁV-sportcsarnok 8. Labdarúgás. NB II: Mező­túri Honvéd:—Ózdi Kohász Mezőtúr, 13. Szolnoki MTE— Események Gyöngyösi Spartacus, Szol­nok, Tiszaliget 13. Lehel SC —Miskolci VSC Jászberény, 13. Országos ifjúsági bajnok­ság: Szolnoki MÁV—Hódme­zővásárhelyi MSE, Szolnok, MÁV-sporttelep 11.30. Serdü­lők bajnoksága: Sz. MÁV— HMSE, MÁV-sporttelep 10. Idegenben szerepelnek: a jégkorong Nemzeti Bajnok­ság B csoportjában a Lehel SC Budapesten a Gödi TK ellen, a női kosárlabda NB II-ben a Törökszentmiklósi SE Kecskeméten, a Szolnoki MÁV Székesfehérvárott az Ikarus ellen, a törökszent­miklósi ökölvívók Nyíregyhá­zán az országos serdülőbaj­nokságon, a labdarúgó NB II-ben a Szolnoki MÁV Mis­kolcon a H. Papp J. SE el­len, a HKFSE és az SZVSE asztaliteniszezői Miskolcon, a Felszabadulási emlékverse­nyen. Öröm és bánat a háló két oldalán Szemben sötét mezben a Lehel-lányok küzdenek (balról). Hlyen is volt: boldogan ölel­keznek a fiúk egy győztes NB l-es mérkőzés után (jobbról) A Szolnok megyei sportba­rátokból szélsőséges érzelme­ket vált ki a röplabda sport­ág. Olykor egyik szeme sír, a másik szeme meg nevet a szurkolónak. Nemcsak a lab­da pattog, az öröm és a bá­nat is váltakozik a háló két oldalán. Mert nézzük csak: az 1978-as esztendőben Szol­nok megyében két NB I-es csapatot is jegyezhettünk. A Vegyiművek férfigárdája és a Lehel női együttese játszott a legjobbak között, ami min­denképp dicséretes. Csak­hogy ... A Lehel tavasszal olyan észtvesztően gyenge so­rozatot produkált, hogy a szurkolók haja az égnek állt. A tizenharmadik — utolsó előtti — helyen fordultak úgy, hogy tizennégy mérkő­zésükből mindössze négyszer hagyták el győztesen a pá­lyát. Igaz, ősszel nagyon ösz- szeszedték magukat és tizen­négy meccsből tizenkét győ­zelmet jegyezhettek fel, ezzel tizedikként végeztek és fity- tyet hánytak a kiesésre. A Vegyiművek újonc gár­dája végig nagy harcot ví­vott a bennmaradásért, de aztán csak búcsúzni kénysze­rült. Egyszóval röplabdaügy­ben nem könnyű „pápának” lenni. Némi tanulságot azért levonhatunk a csapatok sze­repléséből. Á Hűtőgépgyár a múltból él A Lehel röplabda szakosz­tályának a közelmúltban egy félreértést kellett tisztáznia: a Hűtőgépgyárnak nem egy NB I-es csapata van — ha­nem van egy kezdő csapatra való NB I-es szintű játékosa. Ez a csapat jó néhány évvel ezelőtt szerveződött, és már akkor sem elsősorban a tu­datos utánpótlásnevelés ré­vén. Szerencsés kézzel rak­ták össze egy csapatba a te­hetséges lányokat az akkori szakvezetők, akik az ügyes fiatalokhoz elsősorban embe­ri szálak mentén jutottak el Kunhegyesre, Kisterenyére vagy Almásfüzitőre. Szabó Zsuzsa, Tar Magdi, Zsidai Rozália, Lankus Magdolna, Nagy Edit, Paksi Katalin, korosztályának legjobbjai kö­zé számított, és nem vélet­len, hogy a Lehel akkor biz­tosított helyet magának a szuper ligában, amikor a ju­niorok országos bajnokságot nyertek és az Országos Ifjú­sági Kupában érmes volt a Lehel. Volt tehát egy ma­roknyi sokat ígérő fiatal, s így lélegzetvételnyi időhöz jutott a szakosztály, amit az utánpótlás tudatos nevelésé­re lehetett volna fordítani. Nem ez történt. Edzőgon­dokkal, személyes torzsalko­dásokkal telt a drága idő. Tragédia persze nem történt, hiszen a korábbi sikerek ko­vácsai annyira fiatalok vol­tak, hogy még évekig lehe­tett — és lehet még ma is — rájuk számítani. Csakhogy Tar Margit Sósné lett. Paksi Katit Fülöpnének hívják, Zsidai Rozika Szappanosné névre hallgat. Aztán jött a gyermekáldás, néhány sérü­lés is közrejátszott és az NB I-es tudásszintű játékosok el­maradoztak az edzésekről, mérkőzésekről. A tavasz nél­külük telt el. Az ősszel is­mét csatasorba álltak a sé­rültek, a kismamák — a mérleget a cikkünk elején leírtuk. A tanulságot — el­sősorban a csapat utánpót­lásának erősítésére — a szakosztály irányítóinak és az egyesület vezetőinek kell levonni. A Vegyiben sem megy hátország nélkül íme egy paradoxon: ami igaz volt a Lehelnél, az a Vegyiműveknél „fejre állt”. A Vegyinek volt hat NB I- es szintű röplabdázója a csa­pat mégis kiesett az NB I- ből. A kezdő együttes gyak­ran lépett így pályára: Nyá­ri, Policsányi, Zsolt, Hege­dűs, Boros, Páncsity — már­pedig ezek a fiúk valameny- nyien szerepeltek az élvo­nalban, de a cserepadon is ültek olyanok, akiknek nem volt idegen az NB I légköre, még sem sikerült megkapasz­kodniuk. Az üzem nagy sze­retettel és várakozással fo­gadta a röplabdázókat és ez a szimpátia valamennyi meccsükön elkísérte a fiú­kat. Egyszóval a feltételek­nek nem voltak híján, vi­szont bebizonyosodott, hogy hat NB I-es röplabdázó nem alkothat ütőképes csapatot, ha a hétközi edzéseken nem követnek el mindent a si­kerért. Márpedig a Vegyimű­vek NB I-es csapatának ed­zésmorálja hagyott kívánni­valót maga után. Ezért is határozott úgy a közelmúlt­ban az egyesület elnöksége, hogy a jövőben szigorúbban ellenőrzik a felkészülést. Ez azonban csak az egyik oka a sikertelenségnek, ugyanis ha az egészséges ri­valizálás sarkallta volna a játékosokat a csapatba ke­rülésre, ez a hétközi edzés­munkán is meglátszott vol­na. Nem volt azonban után­pótlás, aminek kialakításához a két esztendő — amióta a Vegyiművek átvette a szak­osztályt — valóban nem volt elegendő, az alapokat azon­ban mindenesetre le lehe­tett volna már rakni. Ennek a tanulságnak a levonásához a kiesés sokkja kellett. Jelen­leg egy hosszabb távú prog­ram részleteként a korosz­tályos edzések bevezetését tervezik. Nyári Sándor a 14 —16, Balogh János a 16—18 évesek trénere lesz, míg a felnőtt csapat mellé Policsá­nyi Istvánt kívánják meg­nyerni. Két csapat is kiesett az NB ll-'ből Az egyesület vezetőségének lojalitásán is változtatni kell. Nem ajándéknak, hanem a gyár kollektívája által befek­tetett jó szándék jogos ellen­értékének kell tartani az eredményt. És ezt meg is. kell követelni szigorúan. Nem lennénk igazságosak, ha nem mondanánk el, hogy az NB I-es férfi bajnokság lebonyolításában nem jeles­kedett a Magyar Röplabda Szövetség. A Testnevelési Főiskola csapata — az egyik kieső aspiráns — számos el­maradt mérkőzéssel a tarso­lyában vágott neki a hajrá­nak. és hasonlított egy olyan futóhoz, akit a társak vezet­nek fel a finisre. A TF min­dig tudta, milyen eredmény­re van szüksége a bennma­radáshoz, így lényegesen könnyebb helyzetben volt a többieknél. Nem az NB I-esek mente- getésére írjuk le azt sem, hogy a megye röplabdasport­ja nem áll valami magas színvonalon. Nagyon szép eredmény, hogy a Kunhegye- si ESE az NB II-ig jutott, onnan azonban igen hamar kiesett. Ugyancsak kiesett — és lassan igazolni sem tudja a szakosztály létjogosultsá­gát — a Szolnoki MTE női NB Il-es csapata. A férfiak­nál a TITÄSZ megmaradt jó középcsapatnak az NB II- ben. Hát innen bányászni a tehetségeket, bizony nem könnyű. Nem lehet két egye­sület ügye az élvonalban va­ló szereplés: a Lehel SC je­lentős utánpótlás háttér nél­kül nehezen ismétli meg a korábbi évek sikereit az él­vonalban. A Vegyiművek pe­dig — bár kifejezett célja az újbóli feljutás — nehéz hely­zetbe kerül, ha a fiatalok felkutatásával, tehetségük kibontakoztatásával egyedül marad. Öröm és bánat váltakozik a háló két oldalán. Ahhoz, hogy sikersportág legyen Szolnok megyében a röplab­da, a jelenleginél jóval szé­lesebb alapokra van szükség. Palágyi Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom