Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-05 / 286. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. december 5. Berlinben tanácskoznak a Varsói Szerződés honvédelmi miniszterei Tegnap az NDK fővárosá­ban megnyílt a Varsói Szer­ződés tagállamai honvédelmi miniszterei bizottságának ülésszaka. Az ülésszakon részt vett: Dobri Dzsurov hadseregtá­bornok, a Bolgár Népköztár­saság nemzetvédelmi minisz­tere; Czinege Lajos hadse- regtábornok, a Magyar Nép- köztársaság honvédelmi mi­nisztere; Heinz Hoffmann hadseregtábomok, a Német Demokratikus Köztársaság nemzetvédelmi minisztere; Wojciech Jaruzelski hadse­regtábornok, a Lengyel Nép- köztársaság nemzetvédelmi minisztere; Ion Coman ve­zérezredes, a Román Szocia­lista Köztársaság nemzetvé­Katonai tiszteletadással fo­gadták tegnap délelőtt Moszkva szovjet és afgán zászlókkal feldíszített vnu- kovói repülőterén Nur Mo­hammed Tarakit, az Afgán Népi Demokratikus Párt KB főtitkárát, az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság Forradalmi Tanácsának el­nökét. miniszterelnökét. Az afgán vezetőt nagy sze­retettel köszöntötte Leonyid A magyar—szovjet kor­mányközi kulturális együtt­működési bizottság XV. ülé­sére tegnap reggel Moszkvá­ba érkezett a magyar kül­döttség, Aczél Györgynek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökhelyettesének, a ma­delmi minisztere; Dmitrij Usztyinov marsall, a Szov­jetunió honvédelmi minisz­tere; Martin Dzur hadsereg­tábornok, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság nemzet- védelmi minisztere, valamint Viktor Kulikov, a Varsói Szerződés tagállamai egyesí­tett fegyveres erőinek főpa­rancsnoka és Anatolij Grib­kov hadseregtábornok, az egyesített fegyveres erők ve­zérkari főnöke. Az ülésszakon résztvevő honvédelmi miniszterek hét­főn Berlinben megkoszorúz­ták a fasizmus és militariz- mus áldozatainak emlékmű­vét, valamint a Berlin fel­szabadításáért vívott har­cokban elesett szovjet hősök emlékművét Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke. Fogadására a repülőtéren megjelent Alek- szej Koszigin miniszterelnök és Andrej Gromiko külügy­miniszter, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagjai, valamint több más szovjet vezető. Délután megkezdődtek a hivatalos tárgyalások. gyár tagozat elnökének ve­zetésével. Tegnap délelőtt a Szovjet­unió kulturális minisztériu­mában megkezdődött a kor­mányközi kulturális együtt­működési bizottság ülése. A két küldöttséget a két tago­zat elnöke, Aczél György' és Pjotr Gyemicsev vezeti. MOSZKVA Moszkvában tegnap össze­ült a Kölcsönös Gazdasági Segitség Tanácsának közle­kedési állandó bizottsága. A megbeszélések során áttekin­tik a legutóbbi ülés óta el­végzett munkát, és meghatá­rozzák a bizottság munka­tervét az 1979—80-as idő­szakra. GENF Tegnap Genfben találkozót tartott a SALT-tárgyaláso- kon részt vevő szovjet, illet­ve amerikai delegáció vezető­je. PRÄGA A CSKP Központi Bizott­sága tegnap megkezdte 12. plenáris ülését a Prágai vár spanyol-termében. A plénu- mot Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára nyitotta meg, majd Vaclav Hula, a CSKP KB Elnökségének tagja elő­terjesztette az elnökségnek a csehszlovák népgazdaság jö­vő évi főbb fejlesztési fel­adatairól szóló beszámolóját. BONN Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminisz­ter tegnap bemutatkozó láto­gatáson fogadta Vlagyimir Szemjonovics Szemjonovot, a Szovjetunió új bonni nagy­követét. A másfélórás be­szélgetés alkalmával mind­ketten méltatták a szovjet— nyugatnémet kapcsolatok je­lentőségét a kelet-nyugati enyhülés és az európai együttműködés szempontjá­ból. ISLAMABAD Pakisztánban tegnapra vir­radóra letartóztatták Masz- har Ali Han-t, a béketanács főtitkárát, a pakisztáni— szovjet baráti és kulturális társaság alelnökét, valamint Husszein Nagi-t, a Pakistan Press International hírügy­nökség lahorei irodájának vezetőjét — közölte a New Times című islamabadi lap. A letartóztatottakat azzal vá­dolják, hogy „megszegték a rendkívüli állapot rendelke­zéseit”. RÓMA Rómában tegnap összeült az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága. A ta­nácskozás napirendjén a ta­vasszal esedékes XV. kong­resszus tézistervezetének jó­váhagyása és az EGK „euró­pai parlamentjének” ugyan­csak tavaszra tervezett köz­vetlen megválasztásával kap­csolatos magatartás szerepel. Taraki a Szovjetunióban Hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett Nur Mohammad Taraki afgán elnök, akit Leonyid Brezsnyev fogadott Magyar kulturális küldöttség Moszkvában EGYSZER EGY Pöckingi álmok KIRÁLYFI Megkérdeztem száz honfitársamat — pon­tosabb jogi meghatározás szerint a Magyar Népköztársaság állampolgárait —, hogy tud- ják-e, ki lenne Magyarország királya, ha len­ne. Kilencven hatan nem tudták, négyen vi­szont kibökték Habsburg Ottó nevét. Ók a fi­gyelmesebb, jobb emlékezőtehetséggel rendel­kező újságolvasók, s ezen az sem változtat, hogy nemcsak idősebbek, hanem egy 22 éves fiatalember is volt közöttük. Az illető ugyan­is egyetemi hallgató, történész lesz belőle, jól készült az utolsó magyar királyokból is. A bohókás kérdés abból az alkalomból ju­tott eszembe, hogy közeledik IV. Károly le­mondásának 60. évfordulója. Ismét csak fino­mítva a dolgokat: immáron hat évtizede an­nak, hogy IV. Károly, miután hiába próbál­ta birodalma széthullását megakadályozni, le­mondott annak a hatalomnak a gyakorlásáról, amelyet a néptömegek elvettek tőle. Így hát fiára, az akkor 6 esztendős Ottóra, a trónörö­kösre némi magánvagyonon kívül nem ha­gyott semmit. Legfeljebb emlékeket, ha ugyan a ma 66 esztendős kopasz és szikár úr emlék­szik még valóban arra a napra, amikor 1916. december 30-án a budapesti Mátyás temp­lomban a koronázási ünnepségek egyik dísz­vendégének, Ferdinánd bolgár cárnak öléből trónörökösként végignézte, miként teszik aty­ja fejére a magyar királyi koronát. Személyes emlékei — négy esztendős ko­rából?! — aligha maradtak, bár vagy két év­tizede még úgy tett, mintha nagyon jól emlé­kezne még koronája ékességére, szép magyar hazánkra. Akkoriban még akadtak látogatói — exgrófnők, foguk hullatta ex-csendőrezre- desek, földönfutóvá vált egykori főurak —, akik nem nyugodtak bele, hogy majdan nem nyughatnak magyar földben. Hűségüket, kü­lönösen, ha anyagi támogatásban is részesí­tették, néhány biztató mondattal szokta volt viszonozni: — Szeretettel gondolok Magyarországra, s az önök oldalán akár rögtön elindulnék, hogy a Gellérthegyről meg a Halászbástyáról néz­zem a lábam előtt elterülő Budapestet... A zarándokokat Pöckingben fogadta dr. Habsburg Ottó, az állam- és politikai tudo­mányok doktora. Pöcking az NSZK-ban, a Bajor Szabad Államban, nem messze az oszt­rák határtól fekszik. Az egykori királyfi hosz- szú és hányatott élete utolsó időszakában ott ütötte fel a sátorfáját. Részben, mert ez kö­zel van Ausztriához, amelynek császára len­ne, ha lehetne. Másrészt pedig, ha már nem lehet,-akkor szívesen él Bajorországban, ame­lyet tudvalevőleg már régóta Franz Jpsef Strauss testes és reakciós alakja jellemez. Olyannyira, hogy az idén nyáron Habsburg Ottó megszerezte magának az NSZK állam- polgárságot, némi felháborodást okozva a Né­met Szövetségi Köztársaság közvéleményében. Habsburg Ottó ugyanis nem azért szerezte meg az NSZK állampolgár jogait, hogy ott nyugodtan éldegéljen, amíg él, hanem mert a Német Szövetségi Köztársaságot kívánja Megkezdődtek a magyar—etióp tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról.) sárnap délelőtt érkezett hi­vatalos baráti látogatásra. Az etióp állam- és kor­mányfő kíséretében van Ber- hanu Bajeh alezredes, az Ideiglenes Katonai Kormány­zó Tanács állandó bizottsá­gának tagja, Gesszesz Volde Kidan hadnagy, az Ideigle­nes Katonai Kormányzó Ta­nács állandó bizottságának tagja, Jehualaset Germa kor- vettkapitány, az Ideiglenes Katonai Kormányzó Tanács tagja, Mengisztu Gemecsu főhadnagy, az Ideiglenes Ka­tonai Kormányzó Tanács tag­ja, dr. Asagere Jigletu ke­reskedelmi és idegenforgalmi miniszter, Tefera Volde Sze- majet pénzügyminiszter, dr. Feleke Gedal Giorgisz ezre­des, külügyminiszter, Ato Teszfaje Dinka iparügyi mi­niszter, Getacsev Kibret, a minisztertanács politikai ta­nácsadója és Teszfaje Volde Szelasszié ezredes. A Ferihegyi repülőtéren több ezer budapesti dolgozó gyűlt össze a vendégek fo­gadására. A repülőteret etióp és magyar zászlók, üdvözlő feliratok díszítették, a beto­non katonai díszzászlóalj so­rakozott fel csapatzászlóval. Az etióp vendégek foga­dására megjelent Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnö­ke, Trautmann Rezső, az El­nöki Tanács helyettes elnö­ke, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Huszár Ist­ván, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Púja Frigyes külügyminiszter, s politi­kai életünk több más vezető személyisége. Mengisztu Hailé Mariam délután a Hősök terén meg­koszorúzta a Magyar hősök emlékművét. Ezután a Par­lamentben Losonczi Pál és Mengisztu Hailé Mariam rö­vid megbeszélést folytatott, majd megkezdődtek a ma­gyar—etióp hivatalos tárgya­lások. A szívélyes, baráti légkörű tárgyaláson a felek tájékoz­tatták egymást Magyarország és Etiópia helyzetéről, az or­szágépítés eddigi tapasztala­tairól. Eszmecserét folytattak a két ország gazdasági kap­csolatainak fejlesztéséről, majd áttekintették a nem­zetközi élet időszerű kérdé­seit. A magyar—etióp hiva­talos tárgyalásokat a teljes nézetazonosság jellemezte. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa vasárnap es­te vacsorát adott Mengisztu Hailé Mariam tiszteletére az Országház vadásztermében. Losonczi Pál pohárköszöntöje A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa és Miniszter- tanácsa nevében őszinte örömmel köszöntőm körünk­ben Mengisztu Hailé Mariam alezredes elvtársat, a szo­cialista Etiópia Ideiglenes Katonai Kormányzó Taná­csának elnökét, az afrikai népek forradalmi harcának kiemelkedő személyiségét és a kíséretében levő kedves etióp vendégeket. Köszönjük, hogy meghívásunknak eleget téve, ellátogattak a Magyar N épköztársaságba. Az 1974 szeptemberi for­radalom új fejezetet nyitott Etiópia életében. Ekkor a haladó erők olyan képviselői vették kezükbe az ország irá­nyítását, akik a nép élet­viszonyainak megjavítását, gazdasági, kulturális feleme­lését, egy emberibb társada­lom megteremtését, a fél­feudális és félkapitalista vi szonyok felszámolását, a szo­cializmusba való átmenet alapjainak lerakását, a népi demokratikus Etiópia felépí­tését tűzték ki célul. A Magyar Népköztársaság — hasonló a szocialista kö­zösség többi országához — természetes szövetségese az afrikai nemzeti felszabadító mozgalmaknak, ezért inter­nacionalista kötelességének tekinti, hogy minden lehet­séges módon segítse küzdel­müket. A jelenlegi magyarországi tárgyalásaink is bizonyítják, bennünket a közös elhatáro­zás vezérel, hogy minden té­ren erősítsük és elmélyítsük a Magyar Népköztársaság és a szocialista Etiópia népei­nek baráti együttműködését. Szilárd meggyőződésünk, hogy kapcsolataink erősíté­séhez adottak a feltételek; érdekeink közösek, azonos célokért egy fronton küz­dünk az imperializmus és az újgyarmatosítás ellen a bé­kéért és a társadalmi hala­dásért — mondotta pohár­köszöntője végén Losonczi Pál. Losonczi Pál szavaira Men­gisztu Hailé Mariam vála­szolt. Mengisztu Hailé Mariam válasza Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy továbbíthatom az etióp népnek a testvéri magyar nép iránt érzett nagyrabecsülését. A Magyar Népköztársaság és a szocialista Etiópia ha­sonló harci tapasztalatokra tett szert, és azonos úton ha­lad. A marxizmus—leniniz- mus ideológiája iránti elkö­telezettség még közelebb hoz­ta a két országot egymáshoz. Az a tény, hogy a magyar munkások, parasztok, forra­dalmárok az élenjáró Ma­gyar Szocialista Munkáspárt zászlaja köré tömörültek, si­keresen hajtják végre a szo­cialista forradalmat, és elér­keztek a szocialista fejlődés jelenlegi szintjére, ösztönző és bátorító példa az olyan országok számára, mint Etió­pia, amelyek a fejlődés szc cialista útját választották. Az imperialisták, osztály ellenségeink, és az észak etiópjai szakadár zsoldosa népellenes tevékenységűi összehangolásával ismétel támadásokat indítottak for radalmunk ellen azért, hog; megakadályozzák annak to vábbfejlődését. A Szovjetunió és a több szocialista ország segítségi rendkívül fontos volt népünl számára ebben a harcban, i külső agresszorok visszaverő sében és a belső reakcic mesterkedéseinek felszámo­lásában. Megragadom az alkalmat hogy az etióp nép, az Ideig­lenes Katonai Kormányzó Tanács, Etiópia valamennyi forradalmi ereje és a magam nevében őszinte köszönetét mondjak a Magyar Szocialis­ta Munkáspártnak, a magyar kormánynak és népnek a tör­ténelmi jelentőségű segítsé­gért. Ügy véljük, hogy jelenle­gi látogatásunk, tárgyalá­saink még közelebb hozzák Etiópiát és Magyarországot egymáshoz, tovább erősítik a két ország barátságát. Mengisztu Hailé Mariam és kísérete tegnap délután — Losonczi Pál és Garai Ró­bert külügyminiszter-helyet­tes társaságában — a Kos­suth Lajos Katonai Főiskolá­ra látqgatott. A vendégeke't Csémi Károly vezérezredes, honvédelmi államtitkár és a főiskola vezetői üdvözölték, majd a főiskola etióp és ma­gyar zászlókkal, üdvözlő fel­iratokkal díszített sportcsar­nokában katonagyűlést tar­tottak. Csémj Károly meg­nyitó szavai után Losonczi Pál és Mengisztu Hailé Ma­riam mondott beszédet. Az Elnöki Tanács elnöke a többi közöt hangsúlyozta: a Magyar Népköztársaság és a szocialista Etiópia együtt­működése, barátsága mind­két nép javát szolgálja, elő­segíti a közös célok valóra- váltását, majd meggyőződését fejezte ki, hogy a szocialis­ta közösség és a nemzetközi munkásosztály támogatását élvező nemzeti felszabadító mozgalmak a jövőben is út­ját állják az imperializmus és a helyi reakció törekvésé­nek. Az etióp állam- és kor­mányfő emlékeztetett a hosz- szú ideig elnyomás alatt élő hazája helyzetére, azokra a küzdelmekre, amelyeket népe vívott a szabadságért, a füg­getlenségért, az alapvető em­beri jogokért. A harcban döntő jelentőségű volt az a támogatás, amelyet a Szov­jetunió, a szocialista orszá­gok, köztük Magyarország nyújtott hazájának — mon­dotta. * * * Mengisztu Hailé Mariam este szálláshelyén a hazánk­ban tanuló etióp diákok kép­viselőivel találkozott. képviselni az 1979-ben létrehozandó úgyne­vezett Európa parlamentben. Furcsa, de nem baj: az NSZK-ban jóval többen ismerik az egykori magyar trónörö­köst, mint Magyarországon, amelynek a trón­ját végülis persze nem örökölte, bár többször sikertelenül, sőt visszhang nélkül követelte. Anyja, a boldogtalan emlékű Zita királyné uralkodónak nevelte a kis Ottót, s a szám­űzetésben töltött esztendők nem múltak el nyomtalanul. Vannak édesanyák, akik zongo­rázni vagy korcsolyázni taníttatják a gyermekei­ket. És csák egy picit tévednek. A gyermek, amikor felnő, nem világhírű zongoraművész- szé vagy korcsolyabajnokká válik, hanem va­lamelyik füstös, züllöt lebujbán veri a bil­lentyűket, vagy pedig ügyetlen nebulók első lépéseinél segédkezik szolid órabér fejében a műjégpályán. Ottó, aki uralkodni készült, megmaradt az uralkodás tudományánál, a po­Habsburg Ottó Strauss jobbján litikánál. Afféle segéderő lett belőle. Franz Josef Strauss egyik balkeze. A bajor keresz­tényszocialisták vezére a legutóbbi tartomá­nyi választások során is igénybe vette szolgá­latait. Sőt, gyakran nyilvánosan sem restell mutatkozni vele. Ottó pedig cserében egy módszert dolgozott ki és hozott nyilvános­ságra, hogy miként lehetne a terroristák okoz­ta végveszély esetén megmenteni a nyugat­német demokráciát. Eszerint kilenc hónapra hatályon kívül kell helyezni minden alkot­mányos előírást és törvényt. A hatalom egyet­len alkalmas ember kezében összpontosuljon, akinek korlátlan joga van. A halálbüntetést természetesen vissza kell állítani, s bőségesen alkalmazni. „A terroristáknak világosan a tudtukra kell adni — írta —, hogy egy kriti­kus pillanatban csak egyetlen ujj lesz a fegy­ver ravaszán. Valaki enged, a legjobb eset­ben is csak haladékot kap ...” Nagyszerű szavak, Hitlertől származtak an­nakidején hasonlók. Attól a Hitlertől, akivel Ottó még uralomra jutása előtt kapcsolatot keresett, de ő visszautasította a felajánlott tá­mogatást. Terveibe igazán nem illett bele a Habsburgok restaurációja! Az egyetlen rokon­szenves momentum Ottó életében az, hogy a Gestapo elfogatóparancsot adott ki ellene. Az akkoriban sokáig Franciaországban élő király­fi jónak látta, hogy az Egyesült Államokban keressen menedéket. És az Egyesült Államok nem tagadta meg Habsburg Ottótól a vízumot, pedig Károlyi Mihályt, akit 1918. november 16-án a Habs­burgok bukásakor kétszázezres tömeg ünne­pelt a budapesti parlament előtt, mint a köz­társaság elnökét, nem engedték be. (Folytatjuk) Pintér István

Next

/
Oldalképek
Tartalom