Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-31 / 307. szám
12 SZOLNOK MEGYÉI NÉPLAP 1978. december 31. Szilveszteri híradó Versenytárgyalást nyert magyar építőipari vállalat szakemberei új lakótelep építését kezdték meg Hadovában, Sumákföld fővárosában. A hatóságok a környéket katasztrófa sújtotta területnek nyilvánították. * * * Cs. K., a népszerű táncdal- énekesnő az Alfa beategyüt- tes társaságában hathónapos, sikeres hangversenykörúton szerepelt több nyugati országban. A fiatal lány sértetlenül került vissza szüleihez. * *'* A magyar labdarúgás szépségeiből ad ízelítőt hírverő mérkőzéssorozaton az egyik fővárosi csapat Borsod megyében. A hír hallatára a településeken kijárási tilalmat rendeltek el. * * * Szilveszter éjszakáján nyolcvanhét kisbaba született a budapesti és a megyei kórházak, klinikák szülészeti osztályain. Szakértők véleménye szerint a legtöbb helyen hazai alapanyagot használtak fel. * * * Sikeresen zárult a Rágjunk sokat jelszót népszerűsítő Fogászati Hónap novemberben. A KÖJÁL tájékoztatója szerint a rágcsálókat sikerült mindenütt lokalizálni. * * * Termelési tanácskozáson értékelték az Egyesült Csőgyárban az idei gazdasági évet, valamint a termékszerkezet-átalakítás következtében elért eredményeket. A felmérés alapján az anyagi kár jelentős. * * * Űj tulajdonságokkal rendelkező pulikutya fajtát tenyésztettek ki az Alföld egyik állami gazdaságában a szakemberek. A prototípus után a jövő év elején megindul a sorozatgyártás. * * * Nyolc fiatal lányt vett őrizetbe tegnap éjjel a rendőrség, akikről kiderült, hogy külföldi turistáknak pénzért árulták magukat. A választék bővítésére az illetékesek fontos határozatokat hoztak. * * * Díszelőadáson mutatták be Szappanos Smucig Lajos rendező ötért túrót című legújabb filmjét az Atlantisz filmszínházban. A helyszínre érkezett mentők sok nézőt elsősegélyben részesítettek. Tegnap, a késő éjszakai órákban K. Tihamér büntetett előéletű, országos körözés alatt álló betörő egy rxndőr járőrrel találkozott, amely őrizetbe vette. A találkozóról külön közleményt nem adtak ki. * * * Még mindig sok vendéglátóipari üzemegységben vizezik rendszeresen a bort és a röviditalokat a lelkiismeretlen italmérők — állapította meg a népi ellenőrök legutóbbi vizsgálata. A hatóságok ezektől az üzemektől visszavonják a vithasználati engedélyt. * * * A szexuális felvilágosítás eredményességét vizsgálták a szakemberek a Hufnágel Hubáné gimnázium növendékei között. A vizsgálattal egyidőben a helyreállítási munkákat is megkezdték. Kiss György Mihály Berki Imre rajza Viccparádé — Fiacskám, ma lettél 22 esztendős. Ideje lenne beevezni a házasság révébe. — Tudod papa, egyelőre jobban élvezem a cirkálást! — A szomszéd tehene bejött a kertünkbe, és most a füvünket legeli! — Mire vársz, asszony, szaladj és fejd meg! © — Nem tudom, hogyan fejezzem be a darabomat. Mivel öljem meg a főhőst? Méreggel vagy pisztollyal? — Jobb lesz pisztollyal. A lövés legalább a végén felébreszti a közönséget! — hangzik a jótanács. ® — A szekrény tele van a ruháiddal, és mégis folyton újat veszel magadnak — rója meg feleségét a férj. — De drágám, értsd meg, a barátnőim már minden ruhámat ismerik. — Akkor a barátnőidet cseréld ki, ne a ruháidat! e — Igaz, hogy aki előtt fekete macska fut át az úton, azt baj éri? — Minden attól függ, hogy az illető ember-e vagy egér. Barátnők beszélgetnek. — Hogy érezted magad tegnap a bálban? — Csodálatosan. Nyolcán felajánlották, hogy feleségül vesznek. Négy ajánlatot elfogadtam. — Fiacskám, miért állsz csukott szemmel a tükör előtt? — Látni szeretném, milyen vagyok, amikor alszom. — Drágám, észre sem veszed, hogy fodrásznál voltam? — Még nem néztem meg a pénzesdobozt — válaszolja a férj. — Mit csinálsz? — Semmit. — Ez igazán jó foglalkozás! — Igen, de nagy a konkur- rencia! mobel-díj A z Illetékes Hivatalban délelőtt 11 óra körül a reggeli kávézás vége felé az egyik ifjú munkatárs felvetette: — Majd lenne magyar Nobel-dí- jas, ha mi adnánk ki a Nobel-díjat. Egy rakás Nobel-díjasunk lehetne .. . Meghallotta ezt a magasröptű eszmecserét Kiskapus Károly osztályvezető, s azonnal rohant az ötlettel, mint sajátjával, a magasabb fórumon idegeskedő patrónusához, Törő Tihamér főigazgatóhoz. — Adjunk ki Nobel-díjat — esett be az ajtón. — Illetve, ha Nobel-díjat nem lehet, akkor Tóber Ignác-díjat... — Marha vagy. Annak nincs semmi értelme — mondta Törő. Kiskapus már bevallotta volna, hogy mégsem az övé az ötlet, szeren cséjére azonban a főigazgató meg előzte. — Lehetne viszont Hóbel-díj. Az már hasonlít a Nobel-hez ... — merengett el Törő Tihamér főigazgató. — Úgy van — bólogatott fürgén Kiskapus Károly. — De nem szabad a Hobelt hosz- szú ó-val írni — gondolkodott hangosan a főigazgató. — Nobel és Hobel .. . Még össze is lehet keverni ... — Felállt, s ahogy csak pocakja engedte, sétálni kezdett. — Te, komám, még jobb ötletem támadt. Ne Hobel, hanem Mobel-díj legyen. Még azt is hihetik, hogy a gépírónő rosszul gépelte, s valójában Nobel-díjról van szó... Megindult a gépezet. Lakónyilvántartó-könyvekben, rendőrségi jayil- vántartókban stb-ben kutattak az élő Mobel Alfréd után. Nagysokára találtak is egy Mobelt, aki viszont Albert volt és utókalkulátor a Határidők és Felelősök Gyárában. — Magát Mobel Alfrédnak hívják — mondta neki Kiskapus Károly, amikor kutyafuttában bevitték hozzá. — Mobel Albert a becsületes nevem — jelentette ki önérzetesen Mobel Albert. — Az nem számít. Még ma kérvényezi és holnaptól hivatalosan is Alfréd lesz. Holnapután pedig tesz egy nyilatkozatot, majd mi megszövegezzük, amiben bejelenti, hogy létrehozta a Mobel-díjat... — Jó — bólintott rá Mobel Albert. — De mit hoz ez a konyhára? — Rangot, dicsőséget, hírnevet... — Az kevés a megélhetéshez. Tiszteletdíjra gondoltam ... — Hát, aki elnyeri a Mobel-díjat, az kap, mondjuk, egy millió magyar koronát, illetve forintot. — Na, menjen már. Még én fizessek?! Én mit kapok, arra vagyok kíváncsi. — Maga is jól jár. Kap egy Mobeldíjat, a pénzzel együtt természetesen. — Oké — mondta a holnaptól a nagy Mobel Alfréd. — De honnét lesz a díjra az alap? — Azt majd mi elrendezzük. Nobel Alfréd kémikus és gyáros volt. Megnéztem a lexikonban. Nos, hogy maga is hasonlítson hozzá, kap egy műanyagkészítő kisipari engedélyt. A felesége benzinkutas lesz, a fia ge- bines italboltvezető, a lánya meg nyithat a Belvárosban egy maszek divatszalont, a nagymama pedig tiszteletbeli fizetőpincér lesz valamelyik osztályonfelüli szórakozóhelyen teljes részesedéssel. Higyje el, hogy ezekből a bevételekből több Mobel- díjra is futja. Minden simán zajlott. Másnap módosították Mobel Albert nevét Mobel Alfrédra. Harmadnap pedig a lapok, a rádió és a tévé (az utóbbi az esti krimit is megszakítva) bejelentették, hogy Mobel Alfréd magyar kémikus és műanyaggyártó kisiparos létrehozta a Mobel-díjat. Arról nem szólt a híradás, hogy a magyar Mobel-díjat a svéd Nobel- díjtól eltérően nem a Tudományos Akadémia, a Karolina Intézet vagy az Országgyűlés illetékes bizottsága ítéli oda, hanem maga az alapító. Így ugyanis kevesebben beszélhetnek bele — döntött az Illetékes Hivatal főigazgatója. Az első Mobel-díj kiadását Törő Tihamér főigazgató születésnapjára időzítették, azzal a szigorúan bizalmas kitétellel, hogy Törő Tihamér főigazgató kapja meg. A pénz valamivel előbb összegyűlt, s már ott volt Mobel Alfréd fenntartásos betétkönyvében. Az adott napra nagy ünnepséget készítettek elő az Illetékes Hivatalban. Megjelent ott egy csomó fontos személyiség, a tévé, a rádió, a sajtó számos képviselője és még náluk is több Mobel-díj várományos. Mobel Alfréd bevonult kis és hirtelen meggazdagodott családjával. Felállt a pódiumra. Aztán beszélni kezdett. — Tisztelt megrendelők, autós urak, illetve ügyfelek, kedves vásárlók és vendégek! Én, Mobel Alfréd, a Mobel-díj alapítója hosszas fontolgatás, méricskélés, számolgatás után úgy döntöttem, hogy a Mobel-díjat... P isszenésnyi zaj sem hallatszott. Tudták ugyan, de a játék kedvéért nagy kíváncsiságot tetetve várták a bejelentést. — ... a Mobel-díjat nem adom ki! — Mi?! ugrott fel Kiskapus Károly. — Hogy-hogy?! — bömbölt közbe Törő Tihamér. Mások is fölugrottak, zúgtak, s né- hányan pedig őszinte kárörömmel kuncogtak. Szente Pál
