Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-31 / 307. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. december 31. Akiről a füredi Bernét utcát elnevezték Petőfi bohém barátja volt Tiszafüreden a Debrecen felé vivő főútról nyílik egy szerény kis utca, amely a Bernét utca nevet viseli. Ha megkérdezzük az arra lakóktól: „ugyan, kiről nevezték el ezt az utcát?", a válasz rendszerint ennyi: „Valami Füredre való íróféle ember volt.” A füredi múzeumban a „Heves és a volt Külső-Szol- nok egyesült vármegyék nemes családjai” című könyvet lapozgatva kiderül, hogy az 1800-as évek elején a faluba települt Bemáth család sarja volt az 1810—1873 között élt Bernát(h) Gáspár író, humorista — a szóban forgó utca névadója. A múzeum egy levelét őrzi. Az idestova százesztendős nagylexikonok rövid életrajzát is közük. Egyebek közt azt, hogy jogot végzett, de gyakorló ügyvéd, sohasem lett, hanem a zene és az irodalom iránti rajongása döntötte el sorsát. Letelepedett Pesten, s Bernét Gáspárból hamarosan „Gazsi” lett, aki amellett, hogy nagy bőséggel ontotta a humoros írásokat, életképeket, a különböző társaságok híres, közkedvelt tréfacsinálója- ként vált ismertté. A művészet ugyan gyorsan hervadó babérokat termett Bernét Gazsi számára, mégis méltó arra, hogy alakját, egyéniségét egy-két villanásnyira felidézzük. oo o 1934-ben hat csárdást adott ki, ezek közül kettőt —akárcsak Petőfi több versét- — évekig szinte népdalként ismerték. Aztán elfelejtődtek a dalok, csakúgy, mint humoreszkjei, életképei, adomái, még legtovább Mün- chausen báró szerű képtelenségei voltak népszerűek. Ezeknek az általa „gazsiá- dáknak” nevezett „alkotásoknak” hatalmas sikerük volt a maguk idejében. Valószínű, hogy a mai olvasó nem kap kacagógörcsöt Bernét Gazsi humorától, a teljesebb kép kedvéért ezért mutatóba közreadunk egy „gazsiádát” Bisztray Gyula „Jókedvű magyar irodalom” című könyve alapján. „New Yorkban Mr. Harrison oly trágyát talált ki. hogy egy úrnak sáros csizmájára hullván belőle néhány szemernyi, véletlenül két ugorkamag társaságában, mire az úr tíz lépésnyire haladt, csizmája orrán nemcsak kihajtott és felnőtt a növény, hanem már három egészen érett ugorka is csüngött rajta.” ooo Igazságtalanok lennénk, ha Bemát Gazsi humorista munkásságát csak ennyiben említenénk. Dersi Tamás egy sajtótörténeti tanulmányában így ír: „Az élclapok virágzásának kora az ötvenes és a hatvanas évek for- dulóia. Elekor adja ki Jókai Kakas Márton Albumát, majd a Nagy Tükört, s 1858- tól az Üstököst. Jókai mellett Bernát Gáspár és a fiatalon meghalt Beöthy László a műfaj évtizedek múltán is emlegetett legendák fénykörébe vont mestere. Tollúkat az abszolútizmus elleni indulat vezeti..." A ked.ves bohémet, az örökös éle és tréfacsinálót, aki barátait soha meg nem bántotta. Petőfi Sándor is barátságába fogadta. Három héttel házasságkötése után, 1847. szeptember 30-án — ifivel „egy lélek se ír nekem a sok kutya közül” — Bernát Gazsihoz ír Költőről levelet, kérve, „írj egy rakás pesti újdonságot .írd meg kompániánk tagjainak legújabbkori történetét...” S az évődő válasz nem is késik, természetesen „ber- nátgazsiul” írva. Bernát és Petőfi barátáságát Hatvány Lajos híres Petőfi-életrajzá- ban kissé túlzó módon, de lényeglátóan így idézi fel: „A múlt század elején még akadtak mágnások, akik kastélyaikban udvari bolondokat tartottak — a múlt század derekán már csak egy Bernát Gáspár nevű mókamester élcelgetett ételért, italért, egy rend viselt ruháért vagy némi készpénzért, a pesti Komlóban vagy az Aranysasban, a vidékről fölrándult uraságoknak. . .. Petőfit annyira mulattatták a gazsiádák, hogy midőn írójukkal annak stílusában levelezett, azt minden bántó célzat nélkül olyan módon cselekedte, hogy még szándékkal eltorzított mon-' dataiból is szeretete sugárzik. . Ami amellett szól, hogy Bernát Gazsi a kényszerű megaláztatásban is megőrizte mindazt, amit Petőfi mindennél nagyobbra tartott, már fi. tiszta lelkét és becsületét.” A hajdani kiskocsmák asztala mellett adomázgató Bernát Gazsi neve nemcsak e barátság révén maradhatott fenn. Sok egyéb is köthető hozzá, például az, hogy a tiszafüredi duhaj földesúrról, Józsá Gyuriról szóló történeteit Jókai Mór több regényalakjának megformálásában is felhasználta. Arany János klasszikus tankölteményével, a Vojtina ars poetica”jával kapcsolatban is fennmaradt egy Ga- zsi-anekdota. Vojtina Mátyás ugyanis Bernát Gazsi szolgalegénye, afféle félkótya diák, a fűzfánál is fűzfább fűzfapoéta volt. Arany János azért választotta Vojtina nevét költeményéhez, mert a jámbor rímfaragó legény a versírást megtanulható mesterségnek hitte. OOO Amikor Bernát Gazsi elolvasta Arany János költeményét, állítólag így kiáltott fel: „Ebadta diákja! Elérte, amire én hiába törekedném, mindig fennmarad, a neve a magyar irodalomban.” S bár ebben a felkiáltásban nem kevés prófécia volt, azt, hogy Füreden, a szülőfalujában utcát nevezzenek el róla, Bernát Gazsi mindenképp megérdemelte. Sz. J. Gyógyítható-e a másnaposság? Avagy józan beszélgetés az alkoholmámorról Kezdhetném Noé apánknál, aki köztudottan nem vetette meg a hegy levét, folytathatnám a görögökkel, akik egy istenre, Dionysosra kentek minden felelősséget ré- szegeskedés-ügyben, aztán néhány történelmi és irodalmi személyiség példájával is előhozakodhatnék.... Kár lenne a papírt pocsékolni. Az alkoholmámor, tehát a másnaposság is egyidős az emberrel, ■ ezt mindenki tudja. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a másnaposság nem betegség, csupán . múló kellemetlenség. Ki_ki egyéni módszerek szerint igyekszik átvészelni. Talán mégsem érdektelen egy orvos tanácsaira még józanon is odafigyelni, hiszen a szilvesztert ősi szokás szerint' hajnalig tartó evéssel, de főleg ivással töltik az emberek. Űjév napján pedig szenvednek a „macskajajtól”. Dr. Andics László, a Szolnok megyei mentők főorvosa akit a másnaposság gyógymódjairól kérdeztem, az alkohol hatását kezdte ecsetelni. — Ismernünk kell a szesz által okozott elváltozásokat ahhoz, hogy megértsük, mi játszódik le a másnapos emberben. Az egyik károsodás a személyiségben a másik a gyomorban és a májban megy végbe. Italfogyasztás után megnő az önérzet, az ítélőképesség és a kritikai érzék viszont csökken. Az alkohol izgató hatásától a máj szenved legtöbbet. — Igen-igen, de ne ijesz- szük meg az óév búcsúztatókat! Aki egy évben egyszer, szilveszterkor iszik, hogyan kerülheti el a másnaposságot? — Sehogy a legkisebb mennyiségű alkohol is okozhat macskajajos állapotot. Éppen a szilveszteri „egykét” pohár az, amelyről másnap levert, bágyadt lesz az ember, hiszen az ivászat után nem piheni ki magát. A másnaposság foka viszont mérsékelhető. Sajnos rossz szokás terjedt el az új évet köszöntők .körében, mégpedig, hogy a bulit rövid itallal kezdik, aztán a sör vagy a bor, éjfélkor a pezsgő következik, és hajnalban ismét valami tömény. Tanácsos tehát egyfélét inni. — Ezt nehéz betartani. — Tudom, ezért van még egy jó tanácsom. Ne itallal kezdődjék a szilveszter, hanem bőséges, vacsorával. És menetközben sem árt zsíros szénhidráté» ételeket csipegetni. — Tételezzük fel, hogy mindeitki megfogadja az iménti tanácsokat, mégis fejfájással, hányingerrel ébred . . . — Vagyis másnaposán. Hát, legfeljebb saját tapasztalatból adhatok ötleteket, mindenki egyéni gyógymódjára esküszik. Én egy liter hideg tejet szoktam meginni, ha ég a pokol. De jót tesz egy üveg hideg sör, két deci lehűtött tea, egyszóval valami hideg. A folyadékot egyébként is kívánja a macskajajtól szenvedő ember, mert az alkohol vizet von el a szervezettől. — Kávé? — Nem ajánlom. Igaz ugyan, hogy a koffein élénkít, átmenetileg helyrehozza a központi, idegrendszer működését, de izgató hatásával gyomorégést okoz. — A munkaköréből eredően gyakran van dolga ittas emberekkel. És másnaposakkal? — Ki kell javítanom, mert a mentőknek a részegekkel nincs dolguk, amíg valami baleset szenvedő alanyaivá nem válnak. Az eszméletlen vagy botrányt okozó részeg a kijózanítóba kerül, ahová a rendőrök viszik. De másnapos autóst már kellett elszállítanunk, miután balesetet okozott, éppen a másnapossága miatt. A reflexek tudniillik sokkal lustábbak másnaposán, mint akár egy kevés alkoholtól. Ezért a legjobb, ha italozás után legalább tíz-tizenkét órát pihen a gépkocsivezető, és csak akkor ül a volán mögé. De gyalog sem érdemes forgalmas helyen másnaposán járkálni, a bágyadtságtól ugyanis figyelmetlenebbek az emberek, felelőtlenül lépnek az úttestre, képtelenek reálisan felmérni az áthaladási lehetőséget. — A legjobb tehát bezárkózni . .. — Szó sincs róla, sőt, egy kiadós séta. félórányi levegőzés nagyon hasznos, talán a leghasznosabb gyógymód. B. J. Hogy mi szükséges manapság egy jó disznótorhoz? Só, bors, paprika, fokhagyma, fűszerek, vagy öt kiló rizs (nem is olyan könnyű feladat), pár deci kisüsti, bor, egy jó hentes, két hurkakaparó asszony, meg egy-két férfi segítségül. Az előkészületek néhány napot a mondóka: „Hurka, kolbász, malacfarka Disznóölés napja van ma." Hajnali fél öt, csörög a vekker. Kel a ház asszonya, majd őt követi némi késéssel a férj. A gyerekek is ébredeznek, ma indokolt a korai felkelés. Öt óra, a kályhán forr, zubog a víz, megérkezik a böllér, átjönnek a szomszédból a markos segítők. Némi gurgulázás, és irány a malacól. A halálra ítélt messzehangzóan horkol, nem is sejtve a közeli véget. Az asszony csalja ki a .terebélyes jószágot, s máris kötél kerül a röfi hátsó lábára, amelyet egy hörgésbe fúló visítás követ. Nem fogy már a kukorica Odavan a mangalica Égnek mered keze-lába Jaj, istenem, ki csinálta? Nos, a tettes Monoki Pista bácsi, aki eredetét illetően kisújszállási, és az idei disznóölési szezonban eddig több mint 37 moslékpusztító vére tapad a kezéhez. Előkerül a „beretva”, és a csípős láng röpke óra alatt simára nyalja a bőrt, megpirítja a szalonnát. Kaparás, tisztítás, és máris kész az első ínyencfalat. „Megjelentem a fülével Itt vagyok az ízivei Akinek már foga sincsen Harapja az ínyivei.’’ Először a négy lábától szabadítják meg a néhai sertést, majd a hasítás, darabolás következik, és mire fél nyolcat harangoznak, az étkes jószág darabokban hever a kiskonyhában. Pista bácsi cson- ozza, rendszerezi, megszedi a húst, az asszonyok darabolják, kaparják a belet. Kényes művelet, ügyelni kell arra, ki ne lyukadjon a finom húr. Gőzölög a meleg hús, jól esik a toroköblögetés. „Hej te büdös, savanyú bor Hol jár benned annyi erő. igényelnek, és máris időszerű Hogy az ember tőled oly vakmerő: A múltkor is mit csináltál. Az árokba taszigáltál. Most azért meg leszel büntetve: Álló, mars, befelé!" A konyhában egy óra körül már az asztalon gőzölög a csigaleves, mellé kerül az orrja, de a tepsi sem üres. „Szép piros barnára sült a bőre Lett is gazdának való pecsenye belőle Gyorsan harapnak, ebből is, abból is, azután irány a kiskonyha, hiszen a munka java ezután következik. A bél kitisztítva, feldarabolva a kétliteres vizes lábasban, a megszedett szalonna a teknő- ben remeg. Ripsz-ropsz, máris darálják a kolbászhúst, töltik a belet, az üstben meg fő a kása, mert a jó hurka is hozzátartozik a naphoz. Fél három,. a kolbász felaggatva, kész a májas és rizsás hurka, készül a sajt, az üstben meg a második adag tepertő rotyeg. A konyhán az asszonyok sem tétlenkednek, a sütőben nagy tepsi disznótoros, hájas. Odalenn, a kiskonyhában akad szusszanásnyi idő, folyik az ugratás, régi adomák porát fújják le, emelkedik a hangulat. Belép a gazda, időszerű a rigmus. Igyunk, mert „Itt van a gazdának utolsó pint bora, Ilyen cudar féreg Ez a filoxera.” Kislány a követ: idesapám, jöjjönek vacsorázni, kisült a kóstoló! Bár a zsíros szag átjárja az embert, elveszi az éhkoppot, de azért jól esik elterpeszkedni a széken. Persze, előbb a rigmus dukál. „Az első tál étel Lesz csikónyerítés Ezt követi később A kemencenyögés Sült pecsenye helyett A nagy fejsze foka Kilencvenhat éves Kukorica dera Utána jön sorba Gereblyenyél rántva Tengeri csutkája Urasan meghántva. Ha ez nem elég: Ki-ki köszörülje A bicskája élét Disznótorost kapnak Mégpedig sokfélét Azért köszörüljék A bugyiinak élét, Aprítsák a kolbászt Ne a tányér szélét." Hét óra múlt, derekas a pusztítás, így megint ideillik a rigmus. „Hurka, kolbász, töltelék Mind jól lakott a vendég." Előbb a verselő hentes sze- delőzik, igyekezni kell hazafelé, mert másnap hajnalban újabb négylábú áldozat következik. Kászálódnak, búcsúzkodnak a segítők, barátok, vendégek. Nehéz volt a mai nap, sokat kellett talpalni hajnaltól estig. Elcsendesül a ház, csak a háziasszony meg a nagylány mosogat álmosodé pillákkal, fáradtan. Ránéznek a maradékra, és az elégedettség mellett önkéntelenül is eszükbe jut: lesz elég zsírozó jövő decemberig. D. Szabó Miklós (Fotó: NZS)
