Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-24 / 303. szám

„ SZOLNOK MEGYEI VIIÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Hétköznapjaink békéje IRTA: ERDEI LASZLONÉ A december különös hónap, nem olyan, mint a többi. S nem­csak azért, mert a számvetés hó­napja. Különös varázsa is van. Talán mert olyan ünnepek ideje, me­lyek elsősorban családi körben melegí­tenek igazán, melyek meghittsége erőt, biztonságot ad. Könnyebb örömökkel feltöltődve átlépni az új esztendőbe, vál­lalni az újabb hétköznapokat. Fenyőillatú napjainkat mindnyájan igyekszünk emlékezetessé tenni. Aján­dékokkal marasztaljuk az ünnep han­gulatát, kedveseink arcán szeretnénk so­káig megőrizni az örömteli mosolyt, vi­dámságot. Csak rajtunk múlik, sikerül-e kiterjeszteni családunk, otthonunk ka­rácsonyi, nyugodt boldogságát a nem pirosbetűs napokra is; csak rajtunk mú­lik, sikerül-e tartóssá, másokra is kisu­gárzóvá tenni azt. Mert a feltételek — az alapok — adottak. Országunkban bé­ke van. Könnyű mondani, leírni ezt a szót, de népi könnyű kivívni, megtarta­ni. Európában immár több mint 33 esz­tendeje béke van. Népünk mintegy fe­lének nincs személyes tapasztalata a há­borúról, és azt akarjuk, ne is legyen. A béke megvédelmezéséért ki-ki a sa­ját, lehető legjobb munkájával teheti a legtöbbet. Országunkban — és a töb­bi szocialista országban — nincsenek erők, amelyeknek érdekében állna a há­ború, az emberi élet, az ember terem­tette világ elpusztulása. Az imperialista országokban viszont — jól tudjuk — még léteznek veszélyes, befolyásos erők, amelyek fenyegetik az egész emberiséget, mesterségesen szítják a fegyverkezés tüzét. A közelmúltban Budapesten megtartott IX. Magyar Bé­kekongresszus határozottan állást fog­lalt a következetes harc mellett az eny­hülésért és a helsinki záróokmány va­lamennyi pontjának betartásáért. Ha­zánkat világszerte békeszerető, a béké­ért tettekre kész országként ismerik — s erre büszkék lehetünk. Elsősorban azért, mert aki szilárd hittel és kemény következetességgel békét akar, egyben jövőt épít. S nemcsak magának! E jövő örököse a ma felnövekvő ifjú nemzedék, gyerekeink, unokáink, akiket elhalmo­zunk szeretetünkkel és mindennel, ami­ben nekünk nem volt, nem lehetett ré­szünk. Nyugodtan elmondhatjuk, ma már olyan körülmények között nevel­kedhetnek, élhetnek gyermekeink, mint ebben az országban soha. Szocialista társadalmunk a folyamatosan emelkedő életszínvonalnak megfelelően mind jobb feltételeket teremt a gyermekek számá­ra. Talán nem kell külön hangsúlyozni, hiszen már oly természetes, hogy mind­ez társadalmi érdek. Fiaink, leányaink megfelelő gondozása, nevelése, szemé­lyiségük fejlesztése nem csupán a csa­lád feladata. Államunk a párt társada­lompolitikája alapján rendkívül sokol­dalú anyagi és erkölcsi támogatással vállal részt ebből a feladatból. Elég csak megemlíteni, milyen nagy erőfeszítése­ket teszünk azért, hogy megfelelő szá­mú bölcsőde, óvoda, iskola, napköziott­hon, kollégium álljon a gyermekek ren­delkezésére. Több mint tíz esztendeje, hogy a fiatal anyák igénybe vehetik a gyermekgondozási segélyt. Természetes­nek tekintett juttatás a terhesgondozás, az ingyenes egészségügyi ellátás, a csa­ládi pótlék, és még sorolhatnánk tovább. Hazánkban a gyermekek 96 százalé­ka családban nevelkedik, a többieket teljes mértékben az állam látja el. Ilyenkor . korácsony táján különösen nagy gyengédséggel fordul feléjük a közvélemény. Felsorolni lehetetlen, hány szocialista brigád küldi el a nagy sze­retettel készített ajándékokat, patronáló családok veszik magukhoz az ünnep napjain a szüleiket elvesztett apróságo­kat. Az árva, a gondatlan szülőktől el­hagyott gyermek számunkra rendkívüli eset. Figyelmeztető azonban, hogy sza­porodik a válások száma, ebből faka­dóan egyre több1* a csonka családban felnövő gyermekek száma. A gyerme­keket egyedül nevelő szülőket gyermek­szerető társadalmunk — éppen a kicsi­nyek érdekét szem előtt tartva — külön is támogatja. Általánossá vált szemlélet ma már: a gyerek nélküli család nem teljes. Tár­sadalmunk nem csupán szólamokban biztat a gyermek, sőt, több gyermek vállalására. A párt nő- és népesedéspo­litikai határozata, a különböző törvé­nyek, rendeletek — az ifjúsági, a csa­ládjogi, az egészségügyi, a közművelő­dési törvény — mind-mind a felnövek­vő nemzedék érdekében születtek. A társadalmi keretek megteremtése azon­ban természetesen nem veszi le teljes mértékben a szülők válláról a gyermek- nevelés gondját. Nem is ez a cél. Sok­kal inkább az, hogy olyan feltételeket teremtsünk, melyek mellett a szülők anyagilag, erkölcsileg eleget tudnak ten­ni a nemes, az emberhez méltó köteles­ségüknek. Mindennapjainkat áthatja az alkotni, teremteni vágyó szándék. Gyermekünk­ben új embert adunk a holnap számára. Nevelni soha nem volt könnyű feladat és valószínűleg nem is lesz az. Az örö­mök mellett minket, s a mindenkori szülőket kudarcok is érhetik, bánatunk is akad. Arról azonban soha nem feled­kezhetünk meg — csak azért, mert a mi gyermekeink már szorgalmas munkánk eredményeként, jó körülmények között élnek —, hogy léteznek még olyan or­szágok, ahol a gyermekek éheznek, el­nyomásban, faji megkülönböztetésben, testi-lelki kínzá­sokban van ré­szük. Az apart­heid nemcsak a felnőtteket érinti Dél-Afrikában, a fasiszta rezsi- mek nem kímé­lik a haladó gondolkodású emberek gyermekeit sem, a munkanélküliség, a létbizonytalanság őket is sújtja. Sőt, ta­lán őket — védteleneket — még in­kább. A mi gyermekeinknek mindezt szerencsére nem kell átélniük. De érte­ni, tudniuk igen! S az, hogy mindezek megszüntetéséért küzdeni tudó felnőt­tekké váljanak, a mi dolgunk. A gyermekeknek — egészséges fejlő­désük érdekében — a világon minde­nütt különleges gondoskadásra és meg­különböztetett figyelemre van szüksé­gük — állapította meg az ENSZ 1959- ben a gyermekek jogairól szóló deklará­ciójában. E nyilatkozat elfogadásának 20. évfordulóját, az 1979-es esztendőt az ENSZ a gyermekek nemzetközi évé­nek nyilvánította azzal a céllal, hogy felhívja a világ közvéleményének, a kormányoknak a figyelmét a gyerme­kek helyzetére, jogainak védelmére, azok teljes érvényrejuttatására. Hazánk, híven a. szocializmus eszméihez, társa­dalmi rendünk humanizmusához, ma­gáévá tette az ENSZ felhívását. Meg­alakult a Nemzetközi Gyermekév Nem­zeti Bizottsága, mely programjában cé­lul tűzte ki: szocialista hazánkban to­vább gazdagítsuk az okos gyermeksze- retetet, ápoljuk a szocialista családész- ményt, javítsuk a gyermekek testi-lelki és szellemi nevelésének, egészségügyi ellátásának feltételeit, erősítsük gyer­mekeink érdekében a társadalmi össze­fogást. Munkálkodjunk továbbra is kö­zösen azon, hogy gyermekeink képessé­gei még teljesebben bontakozhassanak ki, hogy egyéni vágyaiknak, valódi ké­pességeiknek, a társadalom igényeinek megfelelően választhassák meg életpá­lyájukat. Neveljük őket alkotó munká­ra, a munka szeretetére, neveljük őket felnőttekké, akik lelkiismeretesen dol­goznak és harcolnak a szocializmusért, a haladásért, olyan közösségi emberek­ké, akik vállalják nemzetük, hazájuk sorsát és gondját. így vezethetjük őket a teljesebb emberi élet útjára. Alapvető törekvésünk, hogy gyermekeinknek nö­vekvő lehetőségeink alapján még töb­bet, még értékesebbet adjunk. A Magyar Nők Országos Tanácsa ma­gáévá tette a gyermekév nemzeti és nemzetközi programját. A Nemzeti Bi­zottsággal és a Nemzetközi Demokrati­kus Nőszövetséggel aktívan' együttmű­ködve dolgozik a célok, a programok megvalósításáért, annak a meggyőző­désnek az alapján, hogy ez a tevékeny­ség is hozzájárul az egész világon a gyermekek sorsának javulásához, ahhoz, hogy Földünkön mindenütt nyugodt, békés, boldog ünnepek és hétköznapok legyenek. i'atuh-somji iiunepeL’ft kwÁmmk! fl TARTALOMBÓL: Új mii születik — a növényolajgyár (3. oldal) Jász a ládán (4. oldal) Vízfakasztók (6. oldal) Már csak a névtábla hiányzik... *4 Jól érzi Űn magát Karcagon? (7. oldal) ünyám, engedj az igazadból (11. oldal) Hai-Phong és Martfű kezet fog oldo,

Next

/
Oldalképek
Tartalom