Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-22 / 301. szám
1978. december 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 40 éves szenvedély Eddig több mint hatszáz faszobrocs- kát készített budapesti otthonában Nagy Károly nyugdíjas, aki negyven éve hódol nemes szenvedélyének (MTI Fotó - KS) Kalendáriumok, Egészségügyi körkép horoszkópok Jászberényből Híres amatőr csillagászati szakkörök működnek Esztergomban és vidéken ritkaságként, évről évre csillagászati szabadegyetemet is rendeznek. A lelkes amatőrök régi hagyományokat ápolnak ezzel. Magyarországon a csillagászati tudomány térhódítása ugyanis szorosan összefügg Esztergommal. Az első magyar királyi székhelyen, az árpádháziak udvarában kapott fontos szerepet. Kezdetben a csillagászok főként az ünnepek időpontjának a kiszámításával, kalendáriumok készítésével foglalkoztak. Bizonyosra vehető, hogy az első magyarországi naptárak egy része Esztergomban készült. A kódexek a Xll—XIV. századból őrzik ezeket az első kalendáriumokat. A kései középkortól kezdve már a csillagjóslással, vagyis az égi jelek, például az üstökösök, a fogyatkozások magyarázatával, horoszkópok összeállításával foglalkoztak a csillagászok. Az esztergomi csillagászat virágkorát Hunyadi Mátyás alatt érte el. Kiváló hazai és külföldi tudósok, köztük csillagászok működtek itt. Köztük a kor legnagyobb matematikusa és csillagásza, Regiomontanus. ö készítette itt el Mátyás második udvari csillagászával, Ilkus Mártonnal együtt azt a csillagászati táblázatot, amely a világ első tangenstáblázatát is magába foglalja. Jászberényben az egészség- ügyi inétzmények — tanácsi kórház és a rendelőintézet — integrációját az Egészség- ügyi Minisztérium 1975—76. évi utasítása alapján hajtották végre. Az integrált egészségügyi ellátás bázisintézménye a 290 ágyas városi kórház, amelynek vonzásterületén 110 ezer lakos él. A gaszt- roenterológiai ellátási területe: Szolnok megye, Heves Nógrád és Pest megye egy része. Az intézménynek tízezer lakosra számítva, alig több mint 26 kórházi ágya van. (Az 1976. évi országos átlag 86 ágy.) A kórház felszereltsége osztályonként változó. A röntgen- és gasztroenteoroló- giai osztályé — a Hűtőgépgyárral és a Medicorral kötött megállapodás eredményeként — jó. A belgyógyászat, orr-fül- gége, a gyermekgyógyászat műszerezettsége hiányos. Ezeken az osztályokon helyszűke miatt fejlesztésre nincs lehetőség. A szakorvosi rendelőintézet 1976-ban, a kórház mellett új otthont kapott. Az új épület adottsága, felszerelése, megfelel a követelményeknek. A városban engedélyezett kilenc orvosi körzetből hét van betöltve. A Thököly úti egység felújítása miatt a körzeti orvosi rendelők ideiglenes helyen vannak, túlzsúfoltak. Végleges helyüket a jövő évben — a felújítás befejezése után — kapják meg. Az 1976. óta működő négy gyermekkörzetben az állásokat a gyermekosztály orvosai töltötték be, ami létszámproblémákat okozott a gyermekgyógyászatban. A körzetek látják el a 0—14 éves korú gyerekeket, az óvodákat, az általános iskolákat, a csecsemő-tanácsadást. Gyermekkörzeti feladatokat lát el Jászárokszállás és Jászladány egy-egy kihelyezett szakrendelése is. A gyermekgyógyászathoz kapcsolódik az iskolaorvosi ellátás, ahová a szakközép- iskolák és középiskolák tartoznak. Az iskolaorvos munkáját gyermekpszichológus és logopédus segíti. A táppénzes helyzet az 1977. évi javulás után az idén romlott. A táppénzes ügyekkel megbízott rendelőintézeti vezetői állás 1978 szeptembere óta betöltetlen. Kevesebbet kocog a bíbic Dz ember is eteti az ég madarait Az Alföld vadvizes tájairól, a semlyékekröl valamikor azt tartották, hogy isemmire sem jók. A rajtuk tavasszal felgyülemlő csapadékvizek, majd a földet repedeztetö nyári aszályok annyira tönkretették a talajok szerkezetét, hogy fű is alig nő rajtuk. Népiesen bíbickocogónak csúfolták az ilyen kietlen pusztaságot, utalva arra, hogy az igénytelen bóbitások és hasontollú társaik sokat futkoshatnak, míg lelnek kevéske élelmet. Az ember azonban megpróbálta alakítani, formálni a természetet a maga javára, hasznára. Halastavakat csináltak a mélyfekvésű szikeken nem is sok munkával, viszonylag kevés pénzzel. A Csongrád megyei Tömörkény község határában például tíz évvel ezelőtt úgy építetek hatalmas „lakosztályt” a pontyoknak, süllőknek, harcsáknak, hogy csupán töltéseket, gátakat emeltek, mélyíteni a talajt, kitermelni a földet nem is kellett hozzá. Szeged határában ugyancsak szaporodtak 'a halastavak és egyben a kétkedők aggodalmai. Azt bizonygatták, hogy az új tavak létrehozásával megfogyatkoznak a mocsarak, a tocsogók, leszűkül a vízi madarak élettere, nehezen szerzik meg mindennapi falatjukat. Már-már úgy látszott, hogy a haltenyésztés és a természetvédelem ellentétbe kerül egymással. Szerencsére nem így történt. A Csongrád megyei Természetvédelmi Bizottság javaslatára az Országos Természetvédelmi Hivatal minden korábbinál nagyobb területet nyilvánított védetté s így jött létre a pusztaszeri tájvédelmi körzet, amelynek gazdája, kezelője a szegedi Állami Erdőrendezőség. i A halgazdaságok a természeti értékek megmentésére irányuló törekvések támogatóivá szegődtek. A Szegedi Állami Gazdaság Fehér-tói területében 1300 hektár a halastó, vize egy kis szigetet ölel át, amely arról híres, hogy Közép- Európa legnépesebb dankasirály-telepe, háromezer sirálypár tavaszi, nyári otthona, menedéke, költőhelye. A hullámverések tépázta szigetet a halgazdaság állította helyre. Feltöltötték partjait, élő náddal, gyékénnyel telepítették be, új jávarázsolva az ősi sirálytanyát. A tervek szerint Szeged határában újabb tórendszer épül, de nem a madarak kárára, hanem javára. Egyes tavakat ugyanis minden évben pihentetnek, kikapcsolnak a termelésből, s ilyenkor a sekélyvizű, illetve mocsaras területeket teljesen átengedik a gázló és az úszó madaraknak. Paradicsomot varázsolnak a fütyülő-, csörgő-, böjti-récéknek, a piroslábú-, szürke-, a füstös-, a borzas cankók- nak, az egyéb hasznos szárnyasoknak, amelyek különösen ősszel tízezer számra lepik el a természetvédelmi területeket. Ma már bizonyság, hogy a természetvédelmi és gazdasági érdekek — ha az ember is úgy akarja — megférnek egymással. Az egykori sivár bibickocogókból valamit elvett ugyan az ember a halaknak és végső spron magának. Helyette viszont mást, többet ad: teljes háborítatlanságot, nagyobb védelmet az ég madarainak, az átutazó szárnyasoknak. A védelem mellett még asztalt is terít nekik, olyan területet ad cserébe, amelyen kevesebb kocogással több táplálékot gyűjthet magának és fiókáinak a tollbóbitás bíbic, s minden más szívesen látott madárvendég. T. B. Gyermekkönyvhét után A nemzetközi gyermekév nyitó programjaként, decemberben első ízben rendeztek hazánkban országos gyermekkönyvhetet. A legifjabbak Iolvasóvá nevelését, a könyv, az irodalom megszerettetését szolgáló közművelődési rendezvénysorozatnak megyénkben már voltak hagyományai. Bizonyára ennek is köszönhető, hogy könyvtáraink gazdag, színes programokkal várták a gyerekeket a könyvhét idején. Szolnokon, s a megye településein csaknem hatvan irodalmi rendezvényt — író-olvasó találkozókat, könyvankétokat, előadóesteket, játékos vetélkedőket — tartottak. Említésre méltó az iskolák, s köz- művelődési intézmények példás összefogása is, amelynek köszönhetően a megye valamennyi általános iskolása, sőt az óvodások nagy része is részt vett a könyvheti rendezvényeken. Nagy sikere volt a Szolnok megyei Moziüzemi Vállalat filmvetítéseinek, de legalább ennyire megnyerték a gyerekek tetszését a Szigligeti Színház fiatal művészeinek előadásai, valamint azok a játékos „könyvszemlék” amelyeket a frissen megjelent gyermekkönyvekből tartottak. Sajnos, a szolnoki Tisza Antal Űttörőházban megrendezett könyvvásárnak már nem volt ekkora sikere, a pavilonok egy héttel korábban zártak a tervezettnél. II Kaláka együttes Szolnokon Élénk gyereklárma fogadta tegnap délelőtt Szolnokon, a helyőrségi művelődési házban a Kaláka együttes tagjait. A város óvodáinak nagycsoportosai foglaltak helyet a nézőtéren, s már a műsor kezdése előtt lelkesen tapsoltak. A hangulat a tetőfokára hágott, amikor a televízióból jól ismert Levente Péter (Móka Miki) köszöntötte a vendégeket. Pillanatok alatt a gyermeksereg „kapitánya” lett és együtt játsszva, énekelve elkezdődött az előadás. A Kalákát már olyan, a nagykönyvben megírt forró hangulat fogadta, amelyben csak partnerek lehettek. A jól összeállított műsor dalait zömmel ismerték az „ovisok”. Nagy öröm volt számukra, a felnőttekkel közösen dalolni. Az előadás csúcspontja volt, amikor Levente Péter a nézők közül kiválasztott gyerekekkel rögtönzött mesét adott elő. A három szereplő úgy mozgott a színpadon, mintha mindig ezt csinálta volna, mindnyájan ügyes mozgással, szellemes mondatokkal, önálló fordulatokkal tették vidámmá, pergővé a játékot. V. F. S. Ki neveljen tulajdonképpen örök. Létezik, amióta az iskola és a szülő együtt törekszik rá: ember legyen a gyerekből. Vagyis ki nevelje a gyereket? A pedagógus? Az apa és az anya? Válasz — mégpedig igencsak kézenfekvő — jócskán akad. Az egyik közülük az iskolára hárít minden felelősséget, mondván, a nap jelentős részét az osztálytársai között, a pedagógusok felügyelete alatt tölti a diák. Neveljen hát az iskola. Különben is ez a dolga. A szülőkre szavazók az érzelmi kötelékre hivatkoznak. Arra a valóságos hatásra, amelyet a szülő elér gyermekénél. Mert — mondják e nézet képviselői — igaz ugyan, hogy az iskolában több időt tölt el a diák, mint otthon, ám az apa és az anya nagyobb hatással van rá — elsősorban a köztük levő érthetően szorosabb kapcsolat miatt. Persze elképzelhető olyan felelet is, mely szerint az iskolának és a szülőnek együttesen kell felnevelnie a gyereket. Az efféle nézet logikus, természetes észjárásra vall, csak éppen a gyakorlatban eltorzulhatnak a dolgok. Elég példa hallható a kettős vagy-(ha a nagyszülő is beleavatkozik a nevelésbe) esetleg a hármas nevelésről. Miért lenne olyan egyszerű a dolog, hogy az iskola és a család egyet akar. egyféle, azonos elvek alapján próbálkozik a pedagógia korántsem könnyű tudományával. Kétségtelen, mindhárom véleményben van némi igazság, még akkor is, ha jómagam tisztában vagyok vele — igencsak lesarkított példákat említettem meg fentebb. Vitatkozni ugyanakkor felesleges igazságukon, mert az igazság, itt is, és most is, bizonytalan valami. Mint általában a vitáknál. Bizonytalanná pedig a gyakorlat (kis nagyképűséggel élve: az Élet) teszi az előbb elmondottakat. Nem kell hozzá különösebb tudományos ismeret, hogy akárki rájöjjön: furcsa dolog leszűkíteni a pedagógiai hatásokat iskolai és családi eredetűek- re. Furcsa dolog, s kissé hamis. A tapasztalatok szerint ugyanis egy nyílt, érdeklődő, felnövőben levő ifjúra minden hat, amit csak lát maga körül. Nemcsak az iskolában, a családban észlelteket illeszti korábbi tapasztalatai közé, hanem az összes őt ért hatást, legyenek azok közvetlenek vagy éppen közvetettek. Mert aligha cáfolható tény: a gyerek, aki élénk figyelemmel kíséri a felnőttek kulturáltnak éppen nem mondható vitáját a villamoés hogyan son, az autóbuszon vagy éppen sorbanállás közben a közértben, minden bizonnyal hasznosítja a hallottakat. És miért éppen neki lenne olyan fejlett az erkölcsi érzéke, hogy megkülönböztesse a helyest a helytelentől, az ill— domost az illetlentől. Ö csak a beszélgetést hallja a neki általánosan példaképül állított felnőttek között, s ha éppen azt gondolja, jól gondolja, hogy neki se kell másképpen viselkednie hasonló helyzetben. Elkerülve a szószaporítást, a lényeg igen egyszerű: a diákra nemcsak az iskola és a család hat, hanem a környezete is. Ügy, ahogy van. Az összes értékeivel és elvetendő példáival. Aki szerencsésebb a gyerekek közül, több jót lát, mint rosszat; akinek nem adatott meg a pozitív minta, könnyedén a rosszat tarthatja jónak, s igazodva hozzá később nem érti meg: mit kifogásolnak magatartásában. Nemcsak a szülők, a tanárok, hanem mi mindannyian nevelünk tehát minden gyereket. Ha összekerülünk velük az utcán, a moziban, vagy tudj’ isten hol. És még néhány szó a pedagógusokról. Annyi bizonyos, nincsenek könnyű helyzetben. Nem csupán a gyerekek miatt. Ezt a tényt most elhagyhatjuk. Gondoljunk inkább az ellenőrzésükre. Pontosan arra, hogy többnyire milyen elvek, követelmények alapján vizsgálgatják az erre illetékesek,. hogy jól dolgozik-e a pedagógus. Az alap mindenhol a tanterv, s a benne foglalt utasítások. Ha eleget tesz nekik a tanító vagy a tanár — jól dolgozik. Ha nem, elmarasztalást érdemel. Kívülállóként kissé különösnek tetszik az említett gyakorlat. Az ellenőrizendők köréből ugyanis éppen a lényeg hiányzik. A gyerek. Pedig mi sem egyszerűbb annál, mint a gyerekeken, tudásukon, magatartásukon lemérni : hogyan minősíthető a pedagógusi ténykedés. Mert a a vallott cél (a nevelés) diktálta követelmény nem lehet más: embert faragni a diákból. azért is szükséges az efféle nézőpont, mert a nevelésről szólva, például a családnál, soha sem az apa, az anya elveit bon- . colgatja a szigorú környezet. A gyereket nézik, ő a mérce. Tulajdonképpen joggal, hiszen az ő formálódó személyisége fontosabb kell hogy legyen teszem azt a tantervi követelmények betartásánál vagy megszegésénél. M. P. II kérdés Már csak Falatozók Fotó: TKL
