Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-17 / 297. szám
6 MtgVtl NW 1978. december 17. G ULPOLITIKAI G ŐRKÉP Sífájp; ma ..... Panaszok, árak, filmek I béke elkerülhetetlen Budapesti beszélgetés Do Xuan Oanh-nai Kétségkívül az egyik legnépszerűbb résztvevője volt a békekongresszusnak. A tanácskozás közti szünetekben szinte nem is múlt el perc, hogy ne állt volna az érdeklődők gyűrűjében. A küldöttek, újságírók hazájáról, életéről, munkájáról, terveiről (aggatták. Mindenre kiváncsiak voltak, ami Vietnammal és személy szerint Do Xuan Oanh zeneszerzővel kapcsolatos. Amikor végre közelébe jutottam, zavarban voltam: ugyan mit kérdezhetnék tőle olyat, amiről a tizedik-huszadik alkalom után is szívesen beszél. Mosolyogva nyújtotta a kezét, talán zavaromat is érezte, mert meg sem várta az első kérdést: Engedje meg, hogy először arról beszéljek, milyen öröm számomra, hogy Liszt és Petőfi hazájában ilyen kedvesen fogadnak, vesznek körül bennünket, vietnamiakat. Pedig már harmadszor járok Magyarországon, volt hát alkalmam megszokni a magyarok vendégszeretetét. Hogy mégsem tettem, annak oka — szilárd meggyőződésem: magyar és vietnami már régen nem egyszerű vendégként, hanem igaza jóbarátként érkezik egymás hazájába. Így jöttem én is — immár harmadszor — Magyar- országra. Baráti fogadtatásban, gondoskodásban — amint látja — ezúttal sincs hiány. És még valamit szeretnék hangsúlyozni: mi, vietnamiak soha nem feledjük és hálásak vagyunk azért a támogatásért, amelyet a magyar néptől kaptunk az imperializmus, a nemzetközi reakció ellen vívott harcunk idején, és amelyet kapunk ma országépítő munkánkhoz, nehézségeink felszámolásához. — Három és fél éve, hogy a vietnami nép harca győ. zedelmeskedett, az országban elhallgattak a fegyverek. Akkor, 1975 áprilisának utolsó napjaiban a világon minden jóérzésű ember őszintén hitte, hogy a béke végre tartósan gyökeret eresztett Vietnam földjén. Megdöbbenésünkre nem így történt. — Sajnos, nem. Jóllehet, harminc évi küzdelem után akkor, 1975 tavaszán a béke számunkra is elérhetőnek tűnt. Sőt! Egyszerűen el sem tudtuk képzelni, lehet még olyan erő a világon, amely nem akarja, hogy békében, nyugalomban éljünk végre. Pedig ez az erő már akkor létezett. Kína, amely Délke- let-Ázsiát hagyományosan saját befolyási övezetének tekinti, s feltétlen engedelmességet * vár az ott élő népektől nagyhatalmi törekvései, szovjetellenes politikája érvényesítéséhez, hamarosan elfogadhatatlan követelésekkel lépett fel velünk szemben. A felszabadult vietnami nép azonban nem „engedelmeskedett” — ellenkezőleg, tovább erősítette kapcsolatait a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. A következményeket jól ismerik. Pekingi sugallatra először a szomszédos Kambodzsa kormánya küldte csapatait élíeraiük, semmibe véve az itnperializfttUs ellén vívott kő kos harc örökségét. Aztán ügynökök révén a Vietnamban élő kínai nemzetiségünket bújtatták fel, abban bízva, hogy az orszá- gtífikböi . táVozó szakképzett hoák nélkül gazdasági életünk megbénul. Ezütán Peking egyoldalúan Mhagyott a gazdasági támogatással, visszahívta d nSIönk dolgozó szakértőit: Ma már ott tartunk, hogy &íha részéről néhány hátlapja majdnem njin- deftnaítosák a fegyveres ha- tárpröV^káeiób, sőt a kínai hali serért eayrö több egységé is á^öEpnál állomásozik, kbbPfi aa újólag nehéz hilyéetbéij, aa{ FuSZém, mindén Unj&ggtás, biztatás jól esik & Bittttftnii népnek,;. — így fft&s fti amerikaiakat iá aíért ítídtHk legyőzni, íliért rnagurik mögött éréfctük árvflág haladó erőit, köztük a magydf népet Mdst, ezen a korjgrejszusan, eityd- jft kepzethi, jriilyfen jólestek az égVüttófz», aggódó sya. vak. Az, hogy a küldöttek közös byilátkoáatban támo- gatááukról, áaolidaritásukról biZfcöáftótták népünket? Nem volt meglepetés., Mi. vietnamiak már régóta és nagyon jól ismerjük a magyar bé- kőmözgaldm tevékenységét, tudják, hogy aktív támogatója volt harcunknak, amelyet áz imperializmus éjién vívtunk. Hasonló szeretet, támogatást tapasztalhattam most is. A békekongresszus küldötteinek saolidaritási nyilatkozata Vietnammal ugyanakkor nemcsak értünk született, hartem az emberiség szebb jövőjéért is. A béke valódi hívei, védelmezői — bárhol is éljenek a világon — soha nem fogadhatják el a kínai álláspontot, amely szerint a háború elkerülhetetlen. Mi, vietnamiak azt valljuk: a béke elkerülhetetlen. k. n. Flamandok és vallonok Bűnös, bűnbak, vagy esetleg áldozat? Akár ez, akár az — sokkal fontosabb ennél, hogy mi lesz utána. A kételyek, vádak, mentegetőzések, s főleg a jövőre vonatkozó találgatások hetein lassan túl van már Belgium. Bár azt, hogy mi lesz, még ma is nehéz lenne megjósolni. Az viszont már tisztán látszik, miért bukott meg a koalíciós kormány, illetve még inkább: miért buktatta meg magát a négypárti kormányszövetség feje, Leo Tindemans? ö az, akit a legtöbben vádoltak, hibásnak tituláltak, a váratlan kormányválságért felelőssé tettek. Csak kevesen vélték úgy, hogy maga is a körülmények áldozata volt. És okkal. Az exkormányfő ugyanis maga is a koalícióban résztvevő Keresztényszocialista Pártnak a flamand szárnyához tartozik. Márpedig ezt a szárny borította fel a kormányzati egyensúlyt, amikor kinyilvánította, hogy nem ért egyet annak a törvényjavaslatnak néhány pontjával, amelynek alapján az országot rövidesen szövetségi állammá kívánják alakítani. Ezt a törvényjavaslatot a koalíció négy pártja, a Keresztényszocialista Párt, a Szocialista Párt, a Népi Unió nevű flamand nacionalista tömörülés és a vallon Demokratikus Front korábbi tárgyalásain egyszer már elfogadta. A váratlan rebellió- ra hivatkozva mondott le Tindemans. A magyarázat persze sokkal régebbre nyúlik vissza. A kétnyelvű országnak már több mint egy évszázada a legsúlyosabb terhe a nemzetiségi kérdés. A múlt századTeljes a keveredés ■■■■ ■■■■ ■■■■ ■■■■ Kormány átmenetileg ban a déli vallon területek és a francia nyelvű lakóik voltak előnyösebb helyzetben, mert az itteni szénlelőhelyek környékén nagyarányú iparosítás, s persze gazdaságitársadalmi fellendülés ment végbe. A kőolaj, mint fő energiaforrás „hatalomátvétele” után azonban az északi és keleti, flamand vidékekre köszöntött a prosperitás korszaka, míg a bányák bezárása nyomán Vallónia gyors hanyatlásnak indult. A belga kormányok hosszú ideje mindent megtesznek a nemzetiségi egyenlőség biztosítása érdekében. 1971-ben az országot közigazgatásilag különálló részekre osztották. Külön minisztériumok, tévéhálózatok, egyházmegyék stb. működnek, mindenütt hivatalos a flamand és a francia nyelv, a fegyveres erőkben külön flamand és vallon egységek vannak. Mindez azonban nem hidalhatja át a két terület közötti lehetőségbeli különbségeket, s az ebből fakadó vallon elégedetlenséget. A gazdasági válság nyomán pedig a flamandok is morgolódni kezdtek, nyilván azt tartván, hogy a vallon területek gyengesége külön is sújtja őket. Ilyen helyzetben megoldást valóban csak az alkotmányosan rögzített, pontosan behatárolj; regionális autonómiát biztosító szövetségi állam jelenthet. Augusztusban meg is született a törvény- javaslat, a- négy kormánypárt egyetértésével. Eszerint Belgium három önálló területi egysége: Flandria, VaL lónia és a főváros, Brüsszel. A központi kormány hatáskörét megosztja a tartományokkal, illetve a városokkal és a falvakkal. Az elvet elfogadták, de abban szinte véget nem érq vita indult. hogy mi tartozzék az egyes irányító testületek ügykörébe, s hogyan osszák fel a bevételeket. Külön gond Brüez- szel ügye, mert a túlnyomóan francia nyelvű főváros flg- mand területen fekszik, s mostanában mind több vallon lakója költözik ki agglomerációjába. Mégis bizakodni lehetett- De közben beütött Tindemans pártjának flamand szárnyán a „zendülés” A gondok azonban ezzel méginkább homlokot ráncolok lettek. Az időközben hivatalba lépett új kormányfő — Tindemans eddigi helyettese — előre bejelentette, hogy csak pár hétig foglalja el a bársonyszéket. Addig, amíg ei nem fogadják az alkotmányt módosító tervezetet, s annak alapján ki nem lehet írni az új választásokat. Csakhogy a rossz gazdasági helyzetben ez nem érdekük a koalíciós pártoknak, annál kevésbé, mert az együttműködésre a szándékuk és a parlamenti többségük is megvan. így aztán elképzelhető, hogy az átmeneti kormány átmegy a jövő esztendőre is. A. K. nap nem hosszú idő, mégis némi betekintést ad a svájci valóságba. Íme mindjárt Á genfi diákok problémája. Ez év október Végén, írja 3 Tribune de Geneve, kilencezer diák kezdte meg tanulmányait a Sénfi egyetem, illetve az egyetemhez tartozó intézetekben, A létszámnövekedés a természettudományok, az irodalomtudomány, a közgazdaságtudomány és a társadalomtudományok karán a legészrevehetőbb. Más karokon a létszám változatlan. És most tessék idefigyelni, a genfi egye- 'tem rektori hivatala azt állapítja meg, hogy az egyetem már most is nagy helyhiánnyal küzd és, hogy az elkövetkezendő esztendőkben ez a helyzet csak rosszabbodhat. Sportolás céljára az egyetemnek egyetlen helyisége sincs. Ugyanez a lap feltűnő helyen levelet közöl egy genfi nyugdíjas tollából, melyben az a svájci pénzügyi helyzettel kapcsolatban feltárja a nyugdíjasok sérelmeit. Monsieur p. arról ír levelében, hogy a bankok fizessenek, magasabb kamatot az öregségi biztosítással rendelkező, magyarul a nyugdíjkor!. elért személyeknek. Mondván, hogy az inflációs időkben a kamatok nem nőnek olyan gyorsan, mint ahogyan áz élet drágul, A láp szerint kevés a kielégítő gyógy- Nem biztos, hogy az állami támogatás igénybevétele lenne a legjobb gyógyszer, Mert ez még kényesebb helyzetbe hozná az államot a lassú gazdasági fejlődés itíleni küzdelemben. A nyugdíjasoknak adott kedvezményes kamatok maguk után vophak az újabb állami beavatkozás szük- ségetoégét a tőke, és pénzpiacon. A járadékok növelése pedig veszélyeztetné a svájci államszövetség pénzügyi egyensúlyát, iáit lehet hát tenni? veti fel a kérdést a láp. És a nyugdíjasoknak munkavállalást ajánl. Ellenkező esetben marad a szegénye® élet és a szegényes táplálkozás. Mint a lapok hírül adták Lausanneban Szolidaritási szimpózium volt, amelyen ítígís Debray is szerepelt. Azt vizsgálták, lehetséges-e szolidaritás a gazdasági kizsákmányolás ellen küzdő harmadik világbeli országok népei és ennek a kizsákmányolásnak a hasznát élvező fejlett ipari országok népei között? Az égjék felszólaló szerint őt év alatt a svájci frank a dollárhoz képest 46 százalékot veszített értékéből, A gazdag Svájc, ahol nemzedékek sora nőtt fel anélkül, hogy tudná mi a ", .... . ■■■■■ ------- ■ ■ ■ ------h áború, ahol Európa egyik legmagasabb életszínvonala van, súlyos inflációval küz- ködik. S ha már itt tartunk. érdemes megjegyezni a svájci valutaárfolyamok közül, hogy egy amerikai dollár már csupán másfél svájci frank. S most a háziasszonyok kedvéért néhány gyümölcs és zöldségféle ára a genfi, piacról: 10 dkg spenót 1,20 sfr., 1 cső kukorica 0,80 sfr, 1 kilogramm golden alma 2 sfr, 1 kilogramm jonathán 1,30 sfr, 1 kilogramm burgonya 1 frank, akárcsak egy csomag retek. A szőlő 2—3.frank kilója, minőségétől és fajtától függőéi' Egy jobb cipő 90—100 svájci franknál kezdődik. Jóllehet ezeket az árakat a valuta kurzusok alapján önmagukban nem lehet megítélni, ennek ellenére mégis elgondolkodtatóak. Estéjét a svájci polgár általában otthon tölti és ha nem fekszik le korán, nézi a televíziót. Néhány jó film mellett, természetesen politikai műsorok is vannak, ilyen volt a. Történelem ítélőszéke előtt című adás Franklin D, Rooseveltről, akit négv- szer választottak az Egyesült Államok elnökévé. A műsor a francia tévé és a francia nyelvű svájci tévé közös munkája, s a vitában neves szakértők vettek részt — köztük neves újságírók, mint Sulzberger az Egyesült Államokból. A vitában azt feszegették, hogy a japánok Pearl Harbor-i támadása előrelátható volt, és hogy azt. megfelelő intézkedésekkel elkerülhették volna. A kérdés csupán az, hogy az elnök hagyta-e vajon a dolgokat a maguk útján haladni? Tulajdonképpen nem ez a téma volt az elgondolkodtató, hanem a másnapi film, — az ellenpont. A genfi második csatornán Jean Michel Charlier tévéfilmjében szalagra vitte Braun Éva, Hitler barátnője, majd felesége történetét. A film módot adott arra, hogy Hitlerrel foglalkozzanak. Micsoda ellenpont!? 1978 végén Roosevelt és Hitler — még akkor is, ha a barátnője ürügyén. tó ilyenkor is szép s ha tiszta az idő, a tó fölött a nap csodálatosan megvilágítja a Mont Blanc három hósipkás csúcsát. Hacsak ezt nézik a multimilliomosok tóparti villáikból, méltán mondhatják, hogy Svájcban csodálatos az élet. Boros Béla A genfi Csehszlovák mezőgazdaság Segít a hosszutávú tervezés Korszerű, higiénikus körfejőgép Milyen lesz Csehszlovákia mezőgazdasága 2000-ben? Mennyi termőföld áll majd rendelkezésre, mennyi húst, tejet és gabonát termelnek majd, melyek a fejlesztés fő akadályai? Ezekre és hasonló kérdésekre keresik a választ a prágai Mezőgazdasági Kutatóintézet munkatársai, akik jónéhány — egészen az évezred végéig érvényes — távlati tervet dolgoztak már ki. ' A fejlesztési programoknál alapvető fontosságú a követelmények és a lehetőségek összhangjának megteremtése. Messzemenően érvényes ez a növénytermesztés és az állattenyésztés struktúrájának megváltoztatására Is. A következő húsz évben az étrend ugyanis jelentősen megváltozik: fokozatosan nő a hús, a tej, a gyümölcs és a zöldség, azaz a biológiai szempontból legfontosabb élelmiszerek aránya. A szakértők a következő változásokat jelzik előre: — Tovább csökken a gabonafélék, a liszt, a burgonya (évi 96-ról 85 kg-ra), valamint a zsír fogyasztása. — Növekszik viszont a zöldség- és gyümölcs, valamint a húsfogyasztás. (Ez utóbbi pl. 81-ről 94 kg-ra.) Számolni kell ugyanakkor azzal, hogy mezőgazdasági termelést egyre kisebb területen tudnak csak folytatni. Az egy lakosra jutó föld 0,47- ről előreláthatólag 0,40 hektárra csökken, (összehasonlításképpen e mutató a Szovjetunióban 2,2, az USA-ban 2,09, de még Franciaországban is 0,63 hektár.) A mező- gazdasági földterület fogyatkozását a terméshozamok emelésével, jobb gazdálkodással kell pótolni: 2000-re 60 mázsa/hektár körüli gabona-, 520 mázsa, hektáros cukorrépa és 27 tonna hektáros burgonyaterméssel számolnak. Ezen túlmenően új terményfajták kifejlesztésére és az agrotechnikai eljárások tökéletesítésére is törekszenek. Fontos módszer a földminőség javítása, az öntözés, a rekultiváció, az ipari- és szervestrágyák alkalmazásának tudományos irányítása. A víz egyébként sok szempontból döntő tényezővé válik az egész népgazdaság számára: az évezred végéig a mostani vízfogyasztás sokszorosára emelkedik. Az állattenyésztésben nem az állatok számának, hanem a nagy tej- és húshozamú fajták arányának növelését tűzik ki célul. Ennek feltétele az is, hogy a szarvasmarha-, sertés-, baromfitenyésztés és hizlalás korszerű, ipari jellegű körülmények között történjen. A másik fontos feladat az, hogy a szakemberképzésnél is vegyék figyelembe a jövő követelményeit. Az új tudományos eredményeket minél hamarabb át kell ültetni a gyakorlatba, ehhez pedig magasabb szakképzettségű és szélesebb látókörű vezetőkre van szükség. Összeállította: Hájós László
