Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-02 / 284. szám
1978. december 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Mi n dolgozik? Szűrök,, szűkök,,messzi északon Múzeum a múzeumban, a fiatal néprajzkutató munkaszobája. A Jászkunság temérdek kincse szerteszét a polcokon, asztalokon, székeken. Egy részük új beszerzés — kancsók, szilkélt, szűrök, faragványok — de többségük — rájuk ismerünk — már szerepeit a szolnoki Damjanich Múzeum kiállításain. Elsősorban a Szolnok megye népművészete című nagy sikerű tárlat anyagára gondolunk. Ezt az emlékezetes kiállítást Gulyás Éva rendezte. — Jelenleg is ennek a témakörnek az anyagán dolgozom. December 12-én ugyanis Szovjet-Észtóniában, Tartuban nyílik a megye népművészetét bemutató kiállítás. Északi rokonainkhoz, barátainkhoz természetesen válogatott anyag „utazik”. Elég nagy gond az említett, valóban nagy anyagot felölelő eredeti tárlatból kiválasztani azokat a tárgyakat, amelyek méltóan reprezentálják népművészetünket. Egyébként Tartu után Tal- linnban és Pernuban is kiállítják ezt az anyagot. — A nyári gyűjtés sikeres volt?... — Törökszentmiklóson és a Tiszazugban dolgoztam. Az előző helyen főleg a sum- más és a cselédélet hagyományait igyekeztem — lelkes diákok segítségével — gyűjteni. A tiszakürti táborBeszélgetés Gulyás Éva néprajzkutatóval ban pedig elsősorban a régi, vízi élettel összefüggő anyagot kerestük — nem is eredménytelenül. — Nem a türelmetlenség ösztönöz, amikor megkérdezzük: mennyire van feltárva már a Jászkunság néprajza? — A megyei néprajzi atlasz első kötete már megjelent. Ez minden jelenséget feltár, rögzít. Rajtunk kívül csak Baranya adott ki eddig hasonló munkát. Nos, jövőre talán megjelenik az atlasz második kötete is. Ebben én a néphit kérdéseit dolgoztam fel. De folynak monografikus kutatások is. — De mikor kerülnek a közönség elé? — Egyelőre nem tudom. A tiszazugi tudományos napok anyaga már nyomdakész ... Egyébként a megyében már csak minőségi gyűjtést végzünk — olyan nagy a tárgyi anyagunk. — S a tanyamúzeum kérdése hogy áll? — Én csak a néprajzos álmát mondhatom el: szeretnénk berendezni egy Túrke- ve környéki tanyát korabeli bútorokkal, mezőgazdasági termelőeszközökkel, használati tárgyakkal. Az az igazság, hogy szinte már minden megyében vannak ilyen tájházak. Mi egy kissé lemaradtunk. — Pedig még mindig néprajzi kincsesbánya a Jászkunság. Talán-talán túl sok is a népművészünk — pontosabban a népművészke- dőnk. — De ugyanakkor csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk népi iparművészeinkről, a fazekasok között elsősorban a mezőtúri fiatalokról. Tiszta, szép, igaz, amit csinálnak. Ugyanezt mondhatom ifjú Szabó Mihály munkásságára is, aki a hódoltság korabeli motívumokat használja fel díszítőelemként. De említhetném a többi karcagi fazekast is. Azt hiszem, faragóink dicséretére elég hivatkoznunk a Magyar Naiv Művészek Múzeuma sűrű érdeklődésére, a kiállítások számára. — Végezetül, a szolnoki fehér csipkéről kíváncsiskodunk. A feledés porát öt? fújta le a szolnoki párnahuzatokról, alsószoknyákról, réklikről. — Szeretnék eloszlatni egy máris köztudatban levő félreértést. A szolnoki hímzés nem önálló „iskola”, megtalálhatók benne a matyó, kalocsai motivációk, csak éppen fehérben. Ez teszi szolnokivá és érdekessé. — Köszönjük a beszélgetést. Pallérból lett építész Múzeumnak ajándékozta életművét LEVÉLTÁRI ÚTMUTATÓ Európa fővárosai Az új év első felében nyomdába kerül az Európa fővárosai című levéltári útmutató, amelyet — Budapest kezdeményezésére — nemzetközi összefogással szerkesztenek fővárosunkban. A „szerzők” — 26 európai főváros levéltárai — egy kivételével már elküldték a közös kiadvány fejezeteit. A megállapodásihoz híven ismertették fővárosaik történetét, fejlesztésének tervét, jelentős építményeit, illetve az azokról szóló forrásművek jegyzékét. Marsay Andor, a Pécsett élő neves építész a Janus Pannonius Múzeumnak adományozta egész életművét dokumentáló fényképalbumát. A több száz korabeli fotót tartalmazó, helytörténeti és építéstörténeti szempontból egyaránt értékes gyűjtemény az ország különböző részein emelt legjelentősebb épületeit örökíti meg. Ö építette — többek között — a mecseki és a ga- lyatetői üdülőszállót, a mát- ravidéki erőmű lakótelepét és szociális létesítményeit, a tatai munkásházakat. Pécsett 800 bányászlakás és 110 vasútaslakás építését vezette, s az ő munkája a 48-as téri kollégium és a Pálos templom is. A kőművescsaládból származó és pallérként indult építész a felszabadulás után az építőmesterek országos ipartestületének elnöke volt. Részt vett Komló város, a Mohács—Pécs közötti vízvezeték rendszer és a pécsi hőerőmű építésében, s ez utóbbi munkahelyéről vonult nyugalomba 74 éves korában. Most 86 esztendős. Addig kellett, amíg dolgozni bírt NEM SZERETI A LÁNYAIT SEM Mennyi szép van ebben a szóban: édesanya! Melegség, öröm, biztonság, szeretet, nyugalom. Szomorú, ha a gyerekek magukra hagyják magatehetetlen, idős szüleiket, de arra is akadt már sajnos néhány példa: amikor egy anya tagadta meg tulajdon véreit. Számtalan viharos, hagyatéki tárgyalást megért már a tiszafüredi járásbíróság földszinti tárgyalóterme, és ez is közéjük tartozott. A jegyzőnőnek az elhunyt özvegyét több ízben rendre kellett utasítani, mivel örökös közbeszólásaival zavarta a tárgyalás menetét. Az ügy csattanója azonban néhány hete újabb fordulatot vett. Sz. J-né — az özvegy —, újabb panasszal élt. Rövidre fogva előadta: tavaly férje a karácsony előtti pénteken jószerével éhen halt, amiért a vejei hibásak. Igaz, neki kellett volna gondozni, de ezt a vők megtiltották?! Továbbá: a három lánya rágalmazza, elhordja a kukoricáját, elvitték a fél hízóját, a sózóteknővel együtt. Egyszóval örökösen zaklatják őt, nem hagynak neki békét. A rendhagyó eset, a példátlannak feltüntetett viselkedés most már alapos búvárkodást kívánt. Valóban mi igaz a panaszokból, menynyiben helytálló a felsorakoztatott vád? A faluban könnyen megtalálom az egyik lány, B. L-né házát. Teljesen váratlanul, néhány perc múlva érkezik a húga is. — Anyánk panaszkodott ellenünk megint? Miért piszkálja tulajdon lányait még mindig? A dolog úgy kezdődött, hogy szegény jó apám még életében összekuporgatott egy házravalót egyetlen fiútestvérünknek. Meg is vette neki a kiszemelt épületet, és cserébe csak annyit kért: öreg korára a bátyám tartsa el a házáért. Ekkor még dolgozgatott, de 1976 decemberében ágynak esett. Erre anyám bátyánkkal együtt elköltözött az új, vett házba. Szegény apám egyedül maradt magatehetetlenül, fekvő betegen. Mi gondoztuk, jártunk hozzá felváltva, a lányai. Az igazság az, csak addig kellett az öreg a háznál, amíg dolgozni bírt. Mi hárman, nagyon res- teljük anyánk cselekedetét, és apánk pártjára álltunk. Ezért aztán megorrolt ránk, csúnyábbnál csúnyább dolgokat kiabál utcaszerte felőlünk, jelentget bennünket. Még az unokáit is szidja. — Elvitték a vagyonát... — Egy gombot se! Nézzen körül mind a hármunk portáján, több van nekünk, mint neki! Ráadásul az sem fedi a valóságot, hogy apánk éhen halt. Gyomorbetegség kínozta, mi jártunk hozzá, főleg Rozika, szinte naponként. Meleg ételt vittünk neki, begyújtottunk rá. Bizony többször kellett volna neki jó koszt, de anyánk erre nem volt hajlandó. Itt voltunk nála akkor is, amikor meghalt. Ahogy bekövetkezett a baj, anyám visszaköltözött, most már jó volt, és kellett a ház apánk nélkül. Félt attól, hogy mi is igényt tartunk az épületre, de mi lemondtunk róla, nem pereskedünk, legyen vele boldog, özvegyi nyugdíjat meg azért nem kap, mivel méltatlan volt rá, a legnagyobb bajban hagyta el öreg édesapánkat.” A teljesség kedvéért végigjártam az összes otthon tartózkodó szomszédot. Egyöntetűen vallották: szegény Jani bácsi dolgos, jó ember volt, sokat munkálkodott, de amikor kihullott a kezéből a kasza, a felesége mindenféle naplopónak nevezte, és hamarosan ott is hagyta. A Rozika lánya járt legtöbbet hozzá, de a másik kettő is meg-meglátogatta, mostak, főztek rá. Sokszor sírdogált a magányos öreg a szomszédoknak: kevés örömet kapott életében. A tanácshoz is behívatták az utcabelieket, akik bizonyították az áldatlan helyzetet. Ahogy elmesélték, János bácsi csekélyke nyugdíjából összekuporgatta a temetésre valót. Egyszerű sírját megnézve, hazafelé jövet a temetőből, fázósan húztam ösz- sze magam a novemberi szélben. Megborzongtam. Eszembe jutott két szó: feleség, édesanya. Mennyi melegséget,1 boldogságot takarnak e fogalmak. Özvegy Sz. J-né sok évtizedet megért már. Férjével szembeni magatartását már soha nem teheti jóvá. De még körülötte élnek a lányai és az unokái .... D. Szabó Miklós Pályaválasztási kiállítás A szigetszentmiklósi szakmunkásképző és szakközépiskola a Csepel Autógyárral közösen pályaválasztási kiállítást nyitott. Autó- és repülőgépszerelő tanulók vizsgamunkái mellett, az iskolával kapcsolatban álló vállalatok termékeit, munkaeszközeit is bemutatják December 4—8. Gyermekkönyvhét ’78 író—olvasó találkozók, irodalmi délelöttök, filmvetítések Idén első alkalommal rendeznek hazánkban — december 4. és 8. között — gyermekkönyvhetet. A rendezvénysorozat megyei megnyitójára hétfőn délután fél 4- kor Szolnokon, az úttörőházban kerül sor. Ugyanekkor nyitja meg kapuit a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat alkalmi könyvesboltja is, ahol a legfrissebben megjelent mese- és ifjúsági könyvekből válogathatnak a gyerekek a gyermekkönyvhét idején. Az úttörőházban berende-' zett könyvesbolt a továbbiakban több rendezvény színhelyéül is szolgál. Elsőként — december 4-én délután 4 órától — Andrej szki Tamás bűvész lép itt ifjú közönsége elé. December 5-én Koszta Gabriella, december 6-án pedig Czibulás Péter és Udvaros Dorottya színművész mutatja be a gyermekkönyvhétre megjelent új kiadványokat a gyerekeknek. A helyőrségi művelődési házban december 5-én délután fél 3-kor kezdődik Sólyom Kati — a Pécsi Nemzeti Színház művésze — „Csipkefa” című műsora, 7- én pedig G. Szabó Judit írónő a Mátyás király úti Általános Iskolában találkozik olvasóival. Forrai Magdolna az Üjvárosi Általános Iskolába látogat december 8-án; műsorának főszereplője a zene lesz. A gyermekkönyvheti programok között színházlátogatás is szerepel. A Szigligeti Színházban december 10-én délelőtt a „Pacsuli palota” című gyermekdarab, délután pedig a Ságvári Endre megyei Szakszervezeti Művelődési Központban a „Hamupipőke” című mesejáték várja a gyerekeket. Vitai Ildikó a Járműjavító művelődési házában mutatja be műsorát december 11-én, 12-én pedig nagyszabású sportvetélkedőt rendeznek az úttörőházban Vajek Róbert vezetésével. A gyermekkönyvhét rendezvényeit Szolnokon kívül a megye 24 településén tartják meg. A gyermekkönyvtárakba, iskolákba több író — többek között Bálint Ágnes, Szentiványi Jenő és Horváth Árpád — látogat el. Nagykörűben a Kaláka együttes és Levente Péter, Kengyelen Sólyom Kati, Jászapátiban pedig Vitai Ildikó gyermekműsorát tekinthetik meg. A gyermekkönyvheti programokhoz a Szolnok megyei Moziüzemi Vállalat is csatlakozott: negyven gyermekfilmet vetítenek. A rendezvénysorozat főszereplője természetesen a könyv. A könyvkiadók csaknem negyven új mese- és ifjúsági kiadvánnyal kedveskednek a gyerekeknek. Ma sem lenne könnyű dolga Madáchnak, ha útbaigazítani szeretné a mindenkori Ádámot. Nem érhetné be más korok tanulságos példázataival. Ahhoz pedig nem kis önbizalom kellene, hogy a jelen problémáinak útvesztőiben utat mutatni merjen. Egyáltalán hol találna olyan Luciferre, aki ismeri még az embert, aki képes kimondani, mi rejlik a hazug szavak és tettek „védőszínei” mögött? És akadna-e Ádám, aki nem azért akarja megismerni a világot, hogy mindenáron alkalmazkodva elrejtőzzék benne? Krzysztof Zanussi, a Wajda utáni lengyel rendező legkiemelkedőbb egyénisége megtalálta mindkettőjüket. Mégpedig nem a fantázia időtlen tájain, hanem saját társadalma valóságos szituációiban. Lemondott az elvi kísérletek képes illusztrációjáról, az így születő eredmények alkalmazhatatlan igazságáról. Zavaró tényezőkkel terhes helyzetet, esendő embereket választott és a legsúlyosabb kérdéseket is az emberi dimenziók korlátain belül maradva tehette fel. Lucifer egy sokat tapasztalt egyetemi docens alakjában jelenik meg. Pontosan ismeri kollégái, diákjai gyenge pontjait, és itt ragadja meg őket. Kezében van a disszertációt hamisító rektor, az ostoba, de bizonyos szolgálatokra hajlandó tanárnő, sőt a diákok mindenre elszánt lázadását is félvállról veheti, hisz könnyedén lecsillapítja őket. Eszükbe juttatja személyes érdeküket és önmaguk féltése azonnal visszahúzza az összetartás csigaszarvait. Fölényes élvezettel játszik mindenkivel, csak az zavarja, hogy túl könnyen nyílnak a zárak. Ezért csillan fel a szeme, amikor az ifjú tanársegéd tétova ellenállásába ütközik. Itt a lehetőség egy kis szellemi tornára, és mivel fel sem merül benne a vereség lehetősége, örömmel istápolja ifjú barátját. Ádám e kései utóda tájékozódni szeretne a védőszínek — azaz az önvédelem komplikált hazugságainak zűrzavarában. De mint jó néhány embertársánál megfigyelhető, a világ dolgai iránti érdeklődését gyarló egyéni érdekek is befolyásolják. Ideáljai szárnyalását az a nehézkedés fogja vissza, mely az egyes ember konkrét helyzetének ellentmondásaiból adódik. A rendező egyik nyilatkozatában precízen jellemzi hősét: „ ... szeretne kis árat fizetni azért, hogy átcsusszanjon az életen anélkül, hogy disznóvá aljasulna, másrészt, hogy ne legyen sok vesztesége.” Ez állandóan választás elé állítja, aminek eredménye mindig ugyanaz: kompromisszum. így miközben lu- ciferi segédlettel társadalmunk metszőn éles elemzése bontakozik ki, megfogalmazódnak a film alapkérdései: van-e határ a szükséges és erkölcsileg már nem vállalható kompromisszumok között? Van-e átmenet a docens által meghatározott végletek, az „okos, de tisztességtelen” vagy „buta, de tisztességes” megoldások között? Lehet-e hazugság nélkül élni? Egyre-másra sorakoznak a megválaszolatlan , kérdések. De nem lehet frappáns egyértelműségeket, kristálytisztán átszórt konklúziókat aggatni a filmre, hisz az elegáns és kényelmes mindentudás helyett a bizonytalanságot ülteti belénk. Nem zárja ki a megoldást. A kiút elvi lehetőségeit elfogadja, de félreteszi, ,mert azok reális megvalósulásait keresi. Zanussi erről így beszél: „Nem érzem magam hivatottnak arra, hogy az embereknek tanácsokat osztogassak, ebben a filmben sincsenek receptek. Keresse mindenki a saját mértéke szerint a kiutat életének csapdájából... A néző nem ostobább nálam, ha olyan szituációt tálalok elé, amelyből én ismerem a kiutat, azt ő is megtalálja.” Azaz bármilyen helyzet megfejthető elvileg, papíron, kísérleti sterilitással. De ha bekalkuláljuk az embert — márpedig e helyzeteket ő hozza létre, ő szenvedi el és oldja meg a maga módján — akkor azonnal számolni kell a gyengeségekkel, a kiszámíthatatlanság felé mutató Sajátosságokkal. Túlzásnak, belemagyará- zásnak tűnhet madáchi mélységek, társadalmi alapkérdések emlegetése egy olyan történet esetében, mely egy nyári diáktábor napjairól szól. Nincsen háború, forradalom, tömegeket érintő megmozdulás. A tét mindössze néhány tudományos dolgozat igazságos elbírálása, a tanársegédnek sem az élete, legfeljebb az angliai ösztöndíja forog kockán. A rektor fülének megharapását leszámítva tényleges akcióra sem kerül sor. De mindez nem a dolgok jelentéktelenségéről, hanem megnyilvánulásuk változásairól tanúskodik. A tettek világából a szavak világába kerülünk, ahol körmönfontabban, áttételesebben jelentkeznek viszonyaink. A tettek nem tükrözik az egyes embereket, csak vállalt szerepük mozgatja őket. Jól tudja Zanussi, hogy a felszín mozgása, maga a cselekmény így nem hordozhatja mondanivalóját. Nem fejezi ki a nyári egyetem mik- rotársadalmának valóságos mozgásait. A diákok morgolódnak, a tanárok unatkoznak, de illemtudó képpel hallgatják a száraz tudományos előadásokat, és ünnepi beszédeket, megtapsolják a nyilvánvalóan manipulált díjkiosztást. A rendező szenvedélye és racionalizmusa azonban látszólag zavartalanul lezajló események^ mögé tud kerülni. A két főhős szelíd kis szellemi tornájával induló találkozás döntő ütközetre vált. A cinizmus teherbírását, a lelkiismeret türelmét próbára tevő okos és kegyetlen szavak végül is tettbe torkollnak. Eddig elfojtott indulatukkal támadnak egymásra és birkóznak végkime- rűlésig. Tépik, marják egymásról a megalkuvás hamis színeit, le az őszinte emberi szándékig, a pőre kiszolgáltatottságig. A cinizmus mögül előbújik a szenvedés, az ifjúi hév mögül a távlatvesztés. Lelepleződtek. De tiszták és védtelenek. Bérezés László
