Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-12 / 267. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. november 12. Dilemma Azt hiszed, most is a munkahelyen vagy?! ozsnyainé vacsora közben így szólt férjéhez: — Közeleg a születésnapom és rá két napra a tiéd is. Kötelező ígéretet kell tennünk egymásnak: mellőzzük az ajándékokat ! — Nem helyeslem. Nem foszthatjuk meg egymást az ajándékozás örömétől. — Még hogy öröm? — kérdezte gúnyosan az asszony. — Gondolod, hogy én tavaly örültem, amikor ki kellett cserélnem a szűk kardigánt és a rikító mintájú hálóingeket? — Akkor mit mondjak én? — mérgelődött Rozsnyai —, hiszen te rózsaszínű nyakkendővel ijesztettél meg és egy rabruhához hasonló, erős csíkozású pizsamával. Mintha nem lett volna nekem elég a házasság rabsága. — Ne tegyünk egymásnak szemrehányást. Beláthatod, hogy jobb, ha idén nem adunk egymásnak ajándékot. — Igazad van. Ebben tökéletes lett köztünk a nézet- azonosság. De mi lesz a Piroskával? Ö is szokott ajándékot kapni ennek a két napnak örömébe. Ha bekapcsolnánk Piroskát is az „ajándék nincs” akcióba, nem érné őt nagy csalódás? — Hát nem tudom. Szerintem őt teljesen hidegen hagyja az ajándék, tavaly nem mutatott fikarcnyi örömet sem, amikor megkapta az új csizmát. Ismerheted a lányodat, semmi sem hatja meg, nem szentimentális, kevés érzés van benne. — Mit kívánsz egy mai lánytól? Sóhaj volt a válasz. Aforizmák A legjobb szájkosár a teli has. * * » Az illető azért szerette kikaparni az igazságot, hogy azután még mélyebbre kaparja el. * * * Minél több a juh a nyájban — annál optimistábbak a farkasok. * * * Tanítani tanít ugyan a történelem, de tanítványai előmeneteléért felelősséget nem vállal. * * * Részlet egy jellemrajzból: „Fájdalmasan fogadja a neki szóló bírálatot és a másnak címzett dicséretet.” híres római ügyvéd j. várósKobájában az §\ ügyfelek gondterhes arccal várják, hogy kinyíljék az ajtó, s az ügyvéd kiszóljon: „Kérem a következő ügyfelet!” Egyszerre csak felcsapódik a külső ajtó, átviharzik a helyiségen egy karcsú, szép és szemlátomást izgatott nő, és soron kívül berohan az ügyvéd dolgozószobájába. — Mit óhajt, asszonyom? — kérdi az ügyvéd, s feláll az asztal mellől. — Egyelőre még, sajnos, kisasszony vagyok — igazítja helyre a hölgy. — Sandra a nevem. Mondja' kérem, ügyvéd úr, mit gondol: joga van egy fiatalembernek ah-1 hoz, hogy előbb házassági ígéretet tegyen egy lánynak, azután pedig visszaszívja az ígéretét? — Nyugodjék meg, kisasszony, foglaljon helyet — így az ügyvéd. Tenyerével lesimítja ezüstösen csillogó haját és megkérdi : — Ez a . lány — nyilván ön, ugyebár? Sandra helyeslőén bólint. — Hm ... Jogi szempontból nem tehet ilyesmit a vőlegénye .. . Hacsak el nem hidegült ön iránt. De ahogy önt látom, ez teljességgel lehetetlen ! — Szó sincs róla, változatlanul szeret. Az egyetlen akadály: az apja! Az ügyvéd gúnyosan elmosolyodik : A. TEDESCHI: A kelepce — Már megbocsásson, de miféle nyavalyás vőlegény az ilyen? Bezzeg, ha az ő helyében volnék, semmi sem tudna megakadályozni abban, hogy feleségül vegyem önt!... — Jó, jó, de én szegény lány vagyok... — Ö pedig vagyonos családból való? A régi história! Annál inkább köteles állni a szavát. — De hogyan vegyen el, ha az apja határozottan ellenzi? — Nagykorú a vőlegénye? A lány bólint. — Akkor semmi szüksége apai beleegyezésre. — De az apja “kitagadhatja az örökségből. — Lárifári! — kiált fel az ügyvéd, s népszónok pózába vágja magát. — Az ön fiát mindenkor megilleti a vagyon egy bizonyos része. — Sajnos, a vőlegényem annyira fél az apjától, hogy inkább feláldozza a boldog-1 ságát. mintsem felbőszítse ezt a fenevadat! Az ügyvéd, aki őszintén meghatódott a szépséges Sandra szempilláin csillogó könnycsepp láttán, átöleli a lány vállát: — Ne izgassa magát, kisasszony : legyőzzük mi ezt az alakot! Van bizonyítéka arról, hogy a fia megkérte a kezét? Levelek, tanúk? Van? Akkor remek!. A kedves papa semmit sem tehet! Markunkban van a legény! Bebizonyítjuk, hogy maga a ha-' zasság reményében felmondta az állását. — De hiszen én ... — Nem számít! — az ügyvéd végig sem akarja hallgatni. Hiszen felmondhatta az állását? Azonkívül a vőlegénye visszalépése aláásta az ön egészségi állapotát. . . — De hiszen én makk- egészséges vagyok ... — Nem tesz semmit! Ezt csak úgy gondolja! Nemcsak én, hanem bárki, még egy középszerű ügyvéd is be tudja bizonyítani a tárgyaláson, hogy maga idegkimerültségben szenved! Hej, megfizet ezárt a maga vőlegénye, illetve a kedves papája! Szinte látom ezt az úgynevezett apát: zsugori, önző fráter, arcára ráfagyott a savanyú mosoly! — Ugyan dehogy! Éppen ellenkezőleg: általában sokkal rokonszenvesebb, mint amilyennek a fia mondja. — Hm... Akkor se engedjen a szánalom érzésének, a külső gyakran csalóka. Kétmillió lírát követelünk ettől a fösvény alaktól a magának okozott erkölcsi kár fejében! Még ha csak másfél milliót, vasalunk is ki belőle, maga ebből a pénzből pompás lakodalmat csaphat a pipogya vőlegényével! — Másfél millió túl sok. Az első időre félmillió is elég lesz nekünk . . . — Eszébe se jusson kevesebbet elfogadni! A mai infláció mellett! Hallgasson rám, és akkor az esküvőn én mondom az első pohárköszöntőt a bájos menyasszonyra ! .— Hát jó. Másfél millió elég lesz nekünk. Befizethetünk lakásra, valami bútort is szerezhetünk belőle. . . Legfontosabb az, hogy ön minél hamarább ideadja nekünk ezt a pénzt! . — De miért én adjam a pénzt? Sandra cuppanós csókot nyom az ügyvéd arcára és nevetve mondja: — Ö, elfelejtettem említeni, hogy a vőlegényem: az ön fia! De mi lelte, kedves uram?... Rosszul van?... Fordította: Gellért György Harmadnap Rozsnyai.mégis elhatározta, hogy fogadkozása ellenére mégis vesz valami ajándékot feleségének, ezért elő akarta venni a lexikon DON-FEL kötetéből a dugipénzét. Legnagyobb megdöbbenésére azon az oldalon, ahol a pénzt elrejtette, csak címszavak voltak, az ezerötszáz forint hiányzott. Meglepetés — Irén kiszimatolta, hogy hová dugtam a pénzt — villant át az agyán a gondolat. Nem tévedett, mert később, amikor az asszony megpillantotta az asztalon a lexikont, nevetve jegyezte meg: — Hát igen. Elég sok bajom volt a dögnehéz lexikonokkal, mert csak a negyedik kötetben találtam meg. Éreztem, hogy nem tartod-be a megállapodásunkat, hiszen csak mi, nők tudunk állhatatosak maradni.. Én bezzeg nem hagytam meg semmit az eredetileg neked szánt ajándékra félretett pénzből, hozzácsaptam a te dugipénzedhez és megvettem azt a kosztümöt, amelyre régóta vágytam. — Na jó, nem teszek neked szemrehányást. De mi legyen Piroskával? Valóban ne vegyünk neki semmit? — Tudod mit, adjál neki egy kis pénzt. Annak talán örülne. Egyébként ő is ígért valami kedves meglepetést. Másnap Piroska megkérdezte szüleitől: — Kíváncsiak vagytok a meglepetésre? Apa vedd le a polcról a Peer-Róbert kötetet. Te is a lexikonba szok- tad dugni a pénzt, én is azt használtam fel pár nappal ezelőtt rejtekhelynek. Rozsnyai a Rákóczi György címszó alatt megtalálta Piroska házasságát igazoló anyakönyvi kivonatot. — Te titokban férjhez mentél? — hördült fel az apa, felesége pedig megölelte a lányát, és könnyeivel küszködve kérdezte: — Hogy tudtál anyád előtt is titkol ódzni? Az apa nyersen kérdezte: — Ha szabad érdeklődnöm, ki a férjed? — Harmadéves egyetemi hallgató, kint vár a gangon. — Hívd be gyorsan! A házaspár el volt készülve arra, hogy a fiúnak tor- zonborz szakálla, vállig érő haja van, farmernadrágja pedig kopott, rongyos, tehát „divatos” lesz. Meglepetésükre jól öltözött, borotvált képű, rövidre nyírt hajú, illedelmesen köszönő fiatalember lépett be. A bemutatkozás után Rozsnyai az ajkára tóduló kérdések helyett mindössze csak ezzel fordult a fiúhoz: — Se szakállad, se nagy hajad, de még kajla hajú- szód sincs, hogy van az, hogy ennyire elütsz a többiektől? — Tetszett volna engem az esküvőnkön látni! De Piroska megkért, hogy a szülei miatt vágassam le a hajamat, szakállamat. Eleinte haboztam, de megfogadtatta velem, hogy mielőtt bemutatkozom, borbélyhoz megyek. Barátaim most biztosan azt fogják hinni, hogy feltűnési viszketegségben szenvedek. Palásti László Új és nem egészen új gabrovói viccek A gabrovói özvegy megkéri szomszédját, hogy vágja le a tyúkját: — Mindig számítok önzetlen segítségére. —, Akkor hívja inkább Hrisztót, hiszen ő vegetáriánus! A gabrovói vázát vásárolt. Felesége ahelyett, hogy megszidta volna férjét. a drága ■szerzemény miatt, gyengéden megcsókolta. — Miért csókoltad meg ökelmét, és nem kensz le ne ki egy derekas pofont? — kérdi az asszony anyja. — A végén még rászokik, hogy szórja a pénzt! — Ne aggódj, anyukám, többé nem szórja a pénzt. Ha már vázára költekezett, akkor mérget vehetsz rá, hogy virágot sohasem fog venni! * —■■ Petkó, nem adnál kölcsön tíz levát? — Szíves örömest adnék, de egyetlen sztotinka sincs nálam. — És otthon? — Otthon ... köszönöm kérdésedet, nálunk minden rendben van. * A gabrovói asszony késve érkezik az esti mulatságra. — Talán a varrónőnél időztél ilyen sokáig? — érdeklődik a barátnője. — Dehogyis, az illatszerboltban ácsorogtam vagy két órát. — Sorban álltái? • — Nem, megvártam, amíg a ruhámat átjárja a parfümök illata!
