Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-12 / 267. szám

io

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1978. november 12-.

Hárman az Ifjú Gárdából (Fotó: T. K. L.)

Hányó Ferenc: Táncoló

Mozgalmas, tartalmas élethez szoktak

Ruzsonyí Gábor: Körhinta

aki a tájfényképezést kívánja megú j ítáni; van, aki szociografikus sorozatok készítését tűzte ki célul; van, aki a képi jelentés határait akarja kitágítani; van, aki az ember személyiség jegyeinek az eddiginél hitelesebb rögzítésén dolgozik; mások a képriportban, a szekvenciában keresik az új utakat; többen kísérleteznek formai újításokkal, vagy éppen egy ötletre épülő képeket, képegyütteseket alkotnak.

Első kiállításuk sikere megadhatja nekik a további munkához szükséges lendületet, kedvet, kitartást.

Gera Mihály

E

gy alkotó közösség első bemutatkozásának voltunk tanúi a Fiatal Fotóművészek Stúdiójának a Munkásmozgalmi Múzeumban rendezett kiállításán.

Alig múlt ugyanis egy éve, hogy a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagozataként megalakult a Fiatal Fotóművészek Stúdiója. A kitűzött cél von- ’ zó: élvezve a közösség nyújtotta anyagi és szellemi támogatást, állandó képzéssel kiküszöbölni a felsőfokú oktatás, a főiskola hiányát; így teremteni alkalmat az alkotói célok megvalósulására, a tehetségek kiteljesítéséhez.

A stúdió huMajd összehívunk egy ifjúsági parlamentet

A legutóbbi népszámlálás adatai szerint Szolnok megye minden negyedik lakosa 15—30 év közötti fiatal. Ez az adat önmagában is jelzi az ez időtájt zajló ifjúsági parlamentek társadalmi, politikai fontosságát. S ennek megfelelően is — többnyire — a fórum iránti érdeklődés. Ahol jól előkészítették, megszervezték az ifjúsági parlamenteket, és a bevezetőben nemcsak a vélt vagy valódi eredményekről, sikerekről esett szó, hanem a munkahelyi, a mozgalmi élet égető, közérdekű problémái is terítékre kerültek, ott rendszerint nem volt — s nem lesz — hiány aktivitásban sem.

Maradandó élményem a Magyar Hajó- és Darugyár fiataljainak legutóbbi parlamentjéről: az üzem vezetői nem győzték jegyzetelni, megválaszolni a felvetett kérdéseket, őszinte hangulatú, parázs vita alakult ki, amelyben a vitatkozók magatartásának közös vonása volt: a jobbító szándék. A lényeg: az akkor elhangzottak jó részének foganatja lett, s ha hozzátesszük, hogy munka- szervezési, szociális, művelődési kérdésekről esett az ifjúsági parlamenten szó, fölösleges a fórum hasznosságát részletezni. Az üzem egyik fiatal műszaki vezetője később szállóigét csinált: ha bármilyen fogós kérdést adott fel a termelés az üzem vezetőinek, arra — tréfásan persze — a fiatal mérnök első szava ez volt: „Majd összehívunk egy ifjúsági parlamentet”.

A tiszaföldvári gimnázium klubjában — az ebéd előtti várakozás idején — arról kerekedik parázs vita harmadikos és negyedikes lányok körében, hogy jó vagy rossz a klubélet a gimnáziumban. Mert kiállítás, disco szokott ugyan lenni, de milyen jó lenne, ha néha kötetlen formában tanárok tartanának itt foglalkozásokat, vagy néha egy-egy izgalmas témában ismeretterjesztő előadást rendeznének. „Rendeznének?! Kik rendeznék?” „Hát mi!” „És mi akadálya ennek?” „Nem tudnánk hogy hozzáfogni a szervezéshez.” A vita vége: a jövő héten megrendezésre kerülő diákparlamenten szóváte- szik: valóban elég-e mindaz, ami mostanában a klubban történik.

És így tovább. Készülődnek a fiatalok — a KISZ- esek és azok is, akik. nem tagjai az ifjúsági szövetségnek — hogy parlamentáris disputa keretében mondják el, hogyan lehetné jobban, jobb közérzettel, hatékonyabban dolgozni, tanulni — egyáltalán élni.

Sz. J.

kám mellett. Az ifjúgárdistáknak egészségügyi előadásokat tartok elsősegélynyújtásról, egyebekről. A kunhe- gyesi munkásőr-bázison tartott továbbképzésen is ez volt a feladatom, amikor a férjemmel találkoztam. Mindketten egy lövészcsapat tagja voltunk. Hetvennégyben, amikor végeztem az egészségügyi szakközépiskolában, nyomban a forradalmi ifjúsági napok után, hamisítatlan Ifjú Gárda esküvőnk volt. Még a Magyar Ifjúság is írt róla .. .

Mesélte, volt olyan napja, mikor az egyik gyerekkel a bölcsődébe, a másikkal az óvodába szaladt, aztán a lövészversenyre. Ha Pesten volt a verseny, vitték magukkal a gyerekeket is. — A többiek mindig szívesen foglalkoznak a kicsikkel, amig a szülők mással vannak elfoglalva.

— Rangja van az Ifjú Gárdának, amelyet közös munkával érdemeltünk ki. Ez a Kiváló Ifjúsági Vezető kitüntetés, amit most kaptam, nem csak engem illet, őket is — mutatott ,az egyenruhás fiatalokra, akik sürgetően integettek vissza. — A közös munka öröme, az összetartozás számos megnyilvánulása vonzó a fiatalok, számára, ezért állnak egyre többen közénk.

— rónai —

szonhárom tagja csupán két dologban hasonlít egymáshoz : egyikük sem érte még. el harmincötödik életévét, és valamennyien szoros szállal kötődnek a fotográfiához. Tartalmi és formai elképzeléseik, terveik azonban merőben eltérőek. Van közöttük,

Apáti Tóth Sándor fotója Horváth Péter: Montage

Példaképeink

HA NINCS, MIÉRT NINCS?

Tizenöt éves emlék: a középiskolában mi is válaszoltunk a kérdésre, szintén névtelenül.

Egyikünk sem írta (nem merte írni?) azt, hogy nincs rá szükségem ...

Hosszantartó taps köszöntötte a szolnoki egységgyűlésen kitüntetett ifjúgárdistákat, aztán a szünetben közrefogták őket társaik, meleg kézszorítással, baráti öleléssel toldva meg az elismerést. Amikor hármukkal félrehúzódtunk beszélgetni egy csendes sarokba, arról vallottak: mit jelent az életükben a „Gárda”.

— Elkötelezettséget, kemény munkát...

— Közéleti szereplést és életre szóló kapcsolatokat is.

— Baráti közösséget és tartalmas időtöltést — mondták és igyekeztek bővebben is kifejteni gondolataikat.

Fekete László, a megyei élelmiszer kiskereskedelmi vállalat Vár ABC-jében hús- és hentesáruk eladója. A KISZ KB dicsérő oklevelével a kezében idézte vissza ipari tanuló éveit, amikor a Kereskedelmi Szakmunkás- képző Intézetben alapitó tagja és egyben parancsnoka lett Ifjú Gárda szakasznak.

— Az ünnepségen is elhangzott, hogy az lehet csak a „Gárda” tagja, aki a legjobb tudása szerint dolgozik, tanul. Hát mi igazán iparkodtunk, összetartó, lelkes társaság voltunk, már az első évben kiváló oklevelet érdemeltünk ki.

Laci két éve a városi parancsnokság tagja, kiképzési és gazdasági felelős.

— Emellett a vállalat egyik KISZ-alapszervezetének titkára vagyok, és közben tanulok is, a kereskedelmi szak- középiskola levelező tagozatának második osztályában. Nehéz összeegyeztetni ennyi elfoglaltságot, de ha már vállaltam, akkor ezt is, azt is jól kell csinálni, így követelem önmagámtól. Bizony nem egyszer az éjszaka is rámegy. — Az ifjúgárdaklub programjai jelentik a szórakozást, a kikapcsolódást, no meg az ötnapos NDK-beli jutalomutazás, amiben részem volt a nyáron.

A két fiatalasszony — Gangl Gáborné és Zajec Mártonná — azt bizonygatta, hogy már az úttörőmozgalomban megszokták a kötelező feladatokon túli tevékenységet, vállaltak „közéleti” szereplést, és jó, hogy az a mozgalmas, tartalmas élet folytatódott a KISZ-ben, az Ifjú Gárdában is.

Ganglnét vagy hat éven át Tóth Urbán Juditként ismerték a gárdisták; előbb, mint a Varga Katalin Gimnázium szakaszának lelkes

lünk, és lehet, ha jobban megismernénk, már nem is őt választanánk.” (Harmadikos lány)

„Az én példaképem édesapám ... Sokat szoktunk vitatkozni, a házi munka alól sem vonja ki magát, szereti a sportot, tud vidám lenni.” (Harmadikos fiú)

' „Apu a példaképem, mert becsületes, rendes és szereti a munkáját. A családért minden tőle telhetőt megtesz.” (Másodikos fiú)

„Példaképeim: Leonardo da Vinci, nem mint festő, hanem mint ember, egyéniség, feltaláló. Horcz Bruhholz (így!) nem mint színész, de valamelyik filmjében egész jó. Som Lajos mint zeneszerző és gitáros.” (Másodikos lány)

„Nincs példaképem, mert szerintem nincs a környeze-' temben olyan ember, akit fenntartás nélkül követhetnék.” (Harmadikos fiú)

„A példaképem P. A. (teljes név) tanárnő, mert na-' gyón erős egyéniség*, munkájában az egész embert adja, jó nevelési érzéke van. Jó hatással tud lenni az emberekre.” (Harmadikos lány)

„A nagybátyám a példaképem. Kiváló orvos, most már igazgató... Nem a pénzszerzés a célja, emberséggel gyógyítja a betegeit. Jó családapa, szeret szórakozni és nem utolsósorban szi-' gorú(?)” (Másodikos lány)

„Nincs példaképem, mert senkit sem tartok olyan egyéniségnek, hogy követni lehessen. Elismerem, vannak a történelemben olyan emberek, akiknek a törekvései, harcai figyelemre méltóak, de és a tökéletességre törekszem .. . Tisztelem és szeretem édesanyámat, de azért még nem a pédaképem.” — (Harmadikos lány)

„Példaképem Ernesto Che Guevara, aki mint tudjuk, egy kubai forradalmár volt. Nemcsak a saját népe szaJ badságáért, hanem a Dél- Amerikában elnyomásban élő népek függetlenségéért is harcolt. Azért tartom példaképemnek, mert ha valaki meghal hazájának szabadságáért, az hős. de aki más népek függetlenségéért áldozza életét, az már egy igazi jellem.” (Másodikos fiú)

„Fazekas Gyula volt mind-1 annyiunk példaképe a paradicsomszedésnél.” (Másodikos fiú)

„Szeretném, ha úgy tudnék valamit főzni, mint anyukám. A munkahelyemen akkora lelkesedéssel és olyan jól szeretnék dolgozni, mint édesapám, aki társadalmi munkában párttitkár és napi nyolc óra munka mellett ML esti egyetemre jár.” (Másodikos lány)

„Példaképem Szentgyörgyi Albert. Híres tudós, és az életét az emberiség legnagyobb betegségének, a rák-1 nak a kutatására és a gyógyításnak szentelte.” (Másodikos fiú)

„Ki a példaképem? Ambrus Mariann, az ország legjobb női evezőse ... szerény, csendes, jó eredményeire nem vág fel.” (Másodikos lány)

„A példaképem apám, azért, mert rá szeretnék ha-' sonlítani.” (Másodikos fiú)

„Az én példaképem művelt, munkáját szerető, -másokon segítő, szerény, egyszerű, hétköznapi ember lenne, de ilyennel még nem talál-1 koztam.” (Másodikos lány)

„Mivel én is orvos akarok lenni,- Hugonnay Vilmára, az első magyar orvosnőre szeretnék hasonlítani. De mégsem ő a példaképem, mert még sok más jó tulajdonságot is akarok, amivel ő nem rendelkezett. Ő csak egy negyed példakép.” (Másodikos lány)

„— Nincs rá szükségem!” (Harmadikos fiú)

Bendó János

— Nálunk erről szó sincs! A férjem megértő, hiszen tevékeny részese munkahelyén a KISZ-bizottság munkájának.

— Nekünk már két gyerekünk van és még mindig részt veszünk minden megmozdulásban — vette át a szót Zajacné, aki szintén a városi parancsnokság tagja. — Szülésznő vagyok, szerencsére állandóan délelőttös, így még a kórház egyik KISZ-alapszervezetében is tudok tevékenykedni a munEgy percig sem volt kétséges előttem, hogy zsákba-1 macskát veszek: erre a nem túl eredeti kérdésre, egyetlen középiskola nyolcvanhét, találomra kiválasztott diákjának tömör, névtelen — csak a nemüket tüntették fel — válaszából aligha lehet mesz- szemenő, általánosítható következtetéseket levonni.

Gondolom, ugyanígy vélekedtek a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium tanárai is, mégsem zárkóztak el a segítség elől.

A két második és egy har-1 madik osztály írásban válaszolt. A reális megítéléshez tartozik, hogy mindössze tíz perc állt rendelkezésükre. Ha valakiben, mielőtt a válaszhoz kezdett, nem alakult ki valami követésre méltó eszménykép, ez alatt a tíz perc alatt nem igen tudott dönteni. Ezért egyik-'másik teenager közhelyekben fogalmazott. A válaszok többsége azonban — talán a névtelenség kényelmének, talán a tizenévesek eredendő szókimondásának köszönhetően —, őszintének tűnik!.

Mindenekelőtt egy kis staJ tisztika.

A harminchárom harmadikos közül csupán egy fiú választott nem a környezetében élő példaképet.

Nyolcán édesapjukat nevezték meg. (A nyolcból négy lány.)

Egy lány az édesanyját, egy a magyarszakos tanár-1 nőjét, egy a nővérét, egy az orvosnő ismerősét, egy a szüleit, egy pedig az évfolyamtársnőjét választotta.

Tizennyolcán azt írták, hogy egyáltalán nincs példaképük.

Az ötvennégy második osztályos közül harmincnak nincs példaképe.

Négy fiúnak és egy lánynak az édesapja, egy lány-1 nak a nagybátyja, egynek a nővére, háromnak az édesanyja.

A többiek művészt, tudóst, sportolót jelöltek meg, feltehetőleg, akinek a neve éppen eszükbe jutott.

Idézetek, mindenféle rendszerezés nélkül:

„Nincs példaképem — írja az egyik harmadikos lány, — azért, mert nem szeretek másokat követni. Nem akarok senkire hasonlítani, nem szeretnék másokat lemásolni, utánozni. A saját egyéni-1 ségemet kell nyújtani mindig, úgy érzem, ha valaki példaképet választ magának, akkor egy kicsit eltávolodik önmagától, azért, hogy ahhoz a másikhoz hasonlítson.” „Nem lehet senkit teljesen példaképnek tekinteni, mert mindenkit csak egy-egy tette, tulajdonsága miatt tiszteTimár Péter: Valakihez közeledsz, valakitől távolodsz

tagját, később parancsnokát. Az érettségi után egy évig a Hetényi kórházban dolgozott, akkor lett a városi'parancsnokság tagja. Jelenleg orvostanhallgató. A fővárosból hívták haza az egységgyűlésre, ahol a KISZ KB elismeréseként az aranykoszorús KISZ-jelvényt kapta meg.

— Öröm és nagy felelősség irányítani, segíteni, szervezni és oktatni a szakaszokban. Részem volt a harci túrákban, a dalversenyekben és a parancsnoki ülések olykor éjszakába nyúló vitáiban, de soha nem éreztem terhesnek, fárasztónak. A férjemet is akkor ismertem meg, katona volt, én tereptant is oktattam. Sokat segített nekem. Szeptemberben házasodtunk össze.

— A legtöbb lány miután férjhez megy, feladja a közéleti tevékenységet; visszavonul ...

Hz első