Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-12 / 267. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. november 12. á% ■■ i 7^ .. ULPOLITIKAI ORKEP Csúcstalálkozó előtt Párizsban B éhány nap múlva, november közepén magyar vendége lesz az Elysée-palotának; Giscard d’Estaing meghívására Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára Párizsba utazik, s ezzel kétségtelenül az utóbbi időben megélénkülő magyar-francia kapcsolatok eddigi legjelentősebb állomásukhoz érkeznek. A két ország miniszter- elnökeinek kölcsönös látogatásai — 1976 illetve 1977 —, másrészt a most ősszel mozgásba lendülő magyar diplomáciai tevékenység — Simon Pál és Bíró József francia kollégáival történt miniszteri szintű tárgyalásai — „fémjelzik” a magyar- francia kapcsolatokban bekövetkezett bíztató változásokat. S hogy a novemberi „csúcstalálkozónak” a vendégváró házigazdák milyen kiemelt szerepet szánnak, mutatja az általuk előszeretettel hangoztatott minősítő „csúcs”_ jelző is, amely a francia diplomácia nyelv-" használatában csak a legmagasabb szintű találkozóknak jár ki. Amikor újságíró kollégákkal november első napjaiban a francia külügyminisztériumban a Szajna-parti készülődés nyomait kutattuk, személyesen is tapasztalhattuk a lázas készülődés jóleső izgalmait. A Quai d’Orsay-én, a külügyminisztérium különböző főosztályain nagy körültekintéssel készültek az „elnöki” dossziék, felölelvén a politikai, gazdasági és kulturális élet fontos területeit, a kétoldalú kapcsolatok erősítésének távlatokba mutató, megvitatandó terveit és lehetőségeit. Ami örvendetes, a Quai d’Orsay felelős vezetői egyértelműen hangoztatják — leghangsúlyosabban Andriani, az európai főosztály igazgatója fogalmazta meg—, nincs ma felelős vezető francia politikus, aki sutba vetve a realitás tényeit és törvényeit, - kétségbe vonhatná a szocialista országokkal, köztük a Magyarországgal való jó kapcsolatok kiépítésének szükségességét. E kapcsolatok erősítésének gondolata jól illeszkedik egyébként abba a változatlanul vallott francia külpolitikai koncepcióba, amely az Enyhülés Helsinkiben meghirdetett programjának és szellemének megvalósítására irányul. Ugyanis a Szajna-par- ton azt vallják: az enyhülés folyamatában a kedvező elemek mellett időközben ugyan felmerülhetnek kedvezőtlenek is, részlet- kérdésekben adódhatnak olykor viták, az enyhülés perspektívái azonban semmiképpen sem kérdőjelezhetők meg. A francia diplomácia képviselői elismerik, hogy e folyamat erősödésében a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyának kulcsszerepe van, de Andriani, aki a helsinki záróokmány megtervezésében közvetlenül is részt vett, azt is aláhúzta — s ez sajátosan francia álláspont —, az enyhülésért folytatott küzdelemben az egyes nemzeteknek is megvan a maguk felelőssége és sajátos lehetősége. A novemberi magyar—francia „csúcs” eredményeinek szempontjából bizalmat növelő politikai klímára vall ez, s a találkozó kedvezően hathat majd ki politikai eredményein túl gazdasági kapcsolataink erősödésére is, amelyek, s ezt a külügyminisztérium gazdasági főigazgatóságán is elismerik; mennyiség és minőség tekintetében jóval elmaradnak a két ország együttműködési lehetőségeiből származható kívánatos színvonaltól. ranciaország fejlett iparával, magas technikai műszaki színvonalával kétségtelenül jelentős tényező a világ gazdasági életében. S ha időnként érik is ________a tőkés gazdasági rendből törvényszerűen következő megrázkódtatások (most épp a textil- és acélipar került válságos helyzetbe, de rendkívüli nehézségek adódtak a hajógyártásban is), s a szociális elégedetlenség nemegyszer csap át nyilvános akciókba, tüntetésekbe (november első hetében katonáknak kellett a köztisztasági hivatal kocsijainak volánjai mellé ülni, hogy elhordják Párizs szemetét, s a televízió, valamint a vasút dolgozói is sztrájkba léptek, a máskor mozgalmas képernyő délutánonként csak üresen tátongott, a televízió minimális esti programot sugárzott csupán, s az ellentmondások a párizsi ember számára a leghétköznapibb formákban is átélhetők: emelkedik a benzin ára, ugyanakkor korlátozzák a sebességet az utakon, csökken a lakásokban a hőmérséklet, már csak 20 fok a kötelezően előírt meleg központi fűtéses lakásokban, de ugyanakkor emelkednek a különböző háztartási díjak, kiadások, a társadalmi kép jellemző vonásai ezek, hozzátartoznak a mai francia valósághoz. Mindez azonban egyáltalán nem zárja ki, hogy számos területen, jelentős iparágakban számunkra nagy lehetőségek rejlenek a tőkés világ negyedik exportőrjével való gazdasági együttműködésben. T ény azonban, jelenleg a francia üzletemberek felénk irányuló érdeklődése meglehetősen langyos és mérsékelt. A külügyminisztérium gazdasági főigazgatóságán mindezt úgy értelmezik, s még elmélet is van hozzá, tetszetős, hogy a magyar gazdasági élet földrajzi, történelmi és még nyelvi okokból is, gazdasági szokásait te-* kintve is eleve közelebb áll a németajkú tőkés országokhoz, mint távolabbra eső francia partneréhez. Hogy hamis látszatot takar ez a „filozófia”, arra fény derül menten, amikor a gazdasági főigazgatóság vezetője elismeri, hogy sajnos sok esetben Úgy kell noszogatni a francia üzletembereket, hogy elképzeléseikkel a magyar piacokon jelentkezzenek. A francia fél szerint e tartózkodás mögött a szükséges ismeretek hiányából származó bizalmatlanság is meghúzódik, tehát esak a lehetőségek mélyebb megismertetésével lehet felvenni ellene az eredményes harcót, azaz, hogy az érdekek kölcsönös felismerésén át eljuthassunk a teremtő cselekvésig. Mert — hangsúlyozták a francia diplomácia képviselői — kapcsolataink most olyan szakaszhoz érkeztek, amikor a helyzet tisztázása után a konkrét lépések megtétele következhet. A gazdasági együttműködés kérdéseit latolgatva, különböző szinteken egyértelmű a vélemény Párizsban: nem az adok-ve- szek túlságosan is leegyszerűsített üzleti formáké, hanem a termelés és értékesítés minden mozzanatában együttgondolkodást feltételező koncepcióké a jövő. Jelentős vállalatok és üzemek közvetlen „kézfogásáé”, akár a szerszámgépgyártásban, a gyógyszer és növényvédő szerek előállításában, akár a korszerű energiák és egyes nyersanyagok termelésében és hasznosításában. A járműgyártásban például az esetleges harmadik világ piacainak reményében találhatná meg számításait az immár világhírű Ikarus és a jármű-nagyhatalommá vált francia Renault. fl néhány napra tervezett találkozó előterében kétségtelen a külpolitika, Európa jövője és biztonsága, valamint gazdasá-, gi kapcsolataink fejlesztésének kérdései állnak, de ott lesz majd a tárgyalóterem asztalán a kulturális témák dossziéja is, amelyben szellemi termékeink fokozottabb cseréjét, szakemberek kölcsönös látogatásait * szorgalmazó gondolatok, tervek kapnak helyet. Hisz kapcsolataink rendszerébe szervesen illeszkednek. A kulturális témák között szó lesz majd bizonyára intézmények szervezett cseréjéről, például az Operaház esedékes párizsi vendégszerepléséről, a könyvkiadás újabb lehetőségeiről, a bővülő televíziós kapcsolatokról. Hogy tennivaló jócskán akad, arra a Pompidou kulturális központban tett mostani látogatásunk is adalékkal szolgált; mert míg öröm volt látni, Bartók művei mint sorakoznak a lemeztár polcain, ugyanakkor szomorúan állapíthatjuk meg, hogy a közönség számára oly kedvelt műfájban, mint a film, csupán egyetlen művecske képviseli árván az egyébként gazdag magyar rövidfilm-termést. Pedig ebben a kulturális nagyüzemben, amely egyetlen év alatt vonzásával lekörözte már az Eiffel- tornyot is, naponta több mint húszezer érdeklődő fordul meg: Párizs első számú találkozóhelye. Milyen szép lenne, ha a kultúra e világközpontjában, a fővárosok közös bemutatkozásainak sorában — most Párizs—Berlin, ezt követően Párizs— Moszkva közös tárlat várja látogatóit — sor kerülhetne majd egy Párizs—Budapest bemutatkozásra is. És hogy ez nem csupán vágyálom, bizonyság rá, hogy amikor a beszélgetések során felvetődik, a vendéglátók számára sem hat idegenül az újságírói ötlet. Jelentős találkozások alkalmával hagyomány, hogy felidéztetnek az érintkezés történelmének nevezetesebb pillanatai. A magyar és a francia kapcsolatok történetéből is lehet meríteni épületes példákat. Én mégis — zárógondolatként — egy egészen friss, s jelképesnek is felfogható eseményre utalnék: egy, a halottak napjához is fűződő párizsi eseményre, amelyen a Vörös övezet-beli Ivry külvároska köztemetőjében százak és százak vettek részt, hogy ama legendás huszonhármakra emlékezzenek, akik a náci megszállás idején az emberi méltóság nevében szálltak szembe a betolakodókkal, s életükkel fizettek Párizs szabadságáért. Emlékművet avattak ezen a november 4-i délelőttön. S a messzire vöröslő, a csoport örmény vezetőjét, Missak Manuchiant megörökítő emlékoszlopon, amikor lehullt róla a lepel — Ara Haro- tunian örmény művész munkája s a szocialista örmény köztársaság ajándéka — ott fénylett az őszi napsütésben kőbe vésve: „Dicsőség azoknak, akik meghaltak, hogy Franciaország éljen.” S a nevek között, lengyelek, .franciák, örmények, olaszok társaságában három magyaré is: Elek Tamásé, Bozov Józsefé, Békés Imréé. mikor a két európai ország, együttműködésének kérdései kerülnek szóba most legmagasabb szintén, a földrész és az emberiség jövője iránti felelősséggel, aZ internacionalizmusnak ez és az ehhez hasonló felemelően szép történelmi leckéje — bár ennek aligha vannak hivatalos dossziéi — sem kerülheti el a figyelmet. Valkó Mihály A berlini Nemzetközi Kereskedelmi Központ épülete az NDK fővárosának új nevezetessége. A 90 m magas, 25 emeletes toronyházat japán építővállalatok emelték 5824 város Gyufagyújtás szélviharban Az elmúlt harminc évben Lengyelországban 116 ezer gépre, eljárásra kértek szabadalmat a feltalálók. A szabadalmi hivatal 58 ezer jelentős találmányt fogadott el. Ezek egyike a négy tal- lálmányt. egyesítő, forgattyús tengely-kováesolási eljárás, amelyet olyan országokban szabadalmaztattak, mint az NSZK, Nagy-Britannia és Franciaország. Licencét pedig amerikai, japán, svéd, svájci és olasz cégek vásárolták meg. Másik jelentős, 30 országban szabadalmaztatott eljárás dr. Jerzy Grymek professzor találmánya, amely magas értékű portland-ce- ment előállítására, ugyanakkor pedig alumíniumoxid melléktermék kinyerésére vonatkozik. A világon Lengyelország az első állam, ahol különleges technológiai eljárással a halakból aktív fehérje-preparátumot nyernek a korszerű élelmiszeripar számára. A közelmúltban Chicagóban nagy elismerést aratott a lengyel mikrohullámú nedvességmérő műszer. Sokan vesznek részt a „Technika mestere” vagy a „Technika ifjú mestere” elnevezésű versenyeken ötleteikkel. Nagy a sikere a Lengyel Televízió „Van egy ötletem” című műsorának, amelyben feltalálók beszélnek munkájukról. Él és hat ez a mozgalom az iskolákban, a fiatalok körében is. Alighanem Lengyelország legfiatalabb feltalálója az a tízéves kislány — egy varsói általános iskola tanulója —, aki olyan gyufaskatulya minta- példányát készítette el, amelynek használata lehetővé teszi a gyufagyújtást viharos, szeles időben is. Szovjet számítógép a csehszlovák kohászatban Az észak-morvaországi Tri- nec fémkohászat kombinátjában nagy eredménnyel alkalmazzák az M—6000-es szovjet gyártmányú automatikus vezérlőberendezést, amely az elektromos energia elosztását irányítja. A rendszer részben jó áttekintést nyújt az üzem elektromos energia ellátásáról, részben pedig, indokolt esetben, közvetlenül beavatkozik az áram elvonásába is. A cél az egyenletes áramellátás, az esetleges csúcsterhelésekből adódó tetemes költségek csökkentése. A rendszer eredménye: évente 2,3 millió cseh korona megtakarítást érnek el az üzemben. A Szovjetunió városaiban ma már a lakosság több mint 62 százaléka, 162 millió ember városban él. A forradalom előtti Oroszországban, 61 évvel ezelőtt a városokban a nép 18 százaléka lakott, 28,5 millió ember. A forradalom után az iparosodás gyors fellendülésével megnövekedett a városok száma. A hivatalos adatok szerint 1977-ben a Szovjetunióban már 5824 váro6 volt. Közülük 17 nagyváros lélekszáma meghaladta az egy milliót, a 240 közép-nagyságú városban pedig egyenként több százezren élnek. A városóriások és a jelentősebb városok többnyire a Szovjetunió európai részén találhatók. A városiasodás mértéke azonban most nem itt a legnagyobb. A legutóbbi években az Uraitól keletre fekvő területek gazdasági jelentősége miatt a mintegy 10 millió négyzetkilométernyi Szibériában folyik a legintenzívebb urbanizáció1. Erről tanúskodik az a tény, hogy az 1971—1975 közötti időszakban létesült 90 új városból több mint 50-et az Uraitól keletre építettek fel. A városépítésben továbbra is ez a terület játssza majd a vezető szerepet. Egyedül a jelenleg épülő, több mint 3000 kilométer hosszúságú Bajkál—Amur vasútvonal nagy gazdasági vonzerejű zónájában mintegy 100 új város létrehozását tűzték ki célul. E városok egy részét már építik, a többiek tervein pedig dolgoznak. Ma minden szovjet állampolgárra 12 négyzetméter lakásterület jut. Minden 10 családból megközelítőleg 8 különálló, jól berendezett lakásban él. Az állam mindaddig igen fontos megoldandó problémának tekinti a lakáskérdést, amíg nem tud minden családnak különálló otthont biztosítani. A Szovjetunióban évente átlagosan 20 milliárd rubelt fordítanak lakásépítésre. A Szovjetunióban az állam építi a lakásokat, és adja azokat bérbe olyan alacsony lakbérért, hogy az a család öSszkeresetének 1,5—2,5 százalékát teszi ki. Ha a lakó a közszolgáltatásokat is igénybe veszi, a lakbér a családi költségvetés 3—4 százaléka. Az állam viseli a lakások összes karbantartási és tata- rozási költségeit is. E kiadások kétharmadát, évi 5 milliárd rubelt, az állami költségvetésből fedezik. Szakosított termelés Bulgáriában A bolgár szocialista ipar fejlődésének egyik fő mozgatója a KGST szakosított termelésében való részvétel» A Burgasz melletti modern kőolajfinomító kombinátban szovjet nyersolajat dolgoznak fel (lent baloldali kép) A razgradi gyógyszergyár termelésének jelentős százaléka a szocialista országokba kerül Közép-Bulgária Karlovo városának nevezetessége a traktorgyár, egyik fontos terméke a T—54 B lánctalpas erőgép (lent jobboldali kép)
