Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-12 / 267. szám

1978. november 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tmk számítógéppel állalatainknál, gyá­V rainkban már a szak­munkástanulók is tud­ják, hogy a karban­tartás, a tmk-sok legfőbb fel­adata és célja: minél na­gyobb legyen az úgynevezett üzemidő. Vagyis a gépek s azok kezelői minél több időt töltsenek munkával — ter­melőmunkával. Ehhez bizto­sítani keli a karbantartók­nak a gépek, berendezésk folyamatos működését — ha kell, gyors beavatkozással, a tervszerű, a hibát megelőző javításokkal. iAz utóbbi években a szer­számokon és a különböző műszereken kívül újabb esz­közökkel gyarapodott a kar­bantartók kelléktára: a szá­mítógéppel. A Tiszai, a Bor­sodi Vegyikombinátban, a Dunai Kőolajipari Vállalat­nál például az állóeszközök nyilvántartásához, a beren­dezések működésénél a kri­tikus, a gyenge pontok meg­határozásához, a karbantar­tás szervezéséhez, irányítá­sához már számítógépet használnak. S ez év január­jától próbaképpen a Nagy­alföldi Kőolaj- és Földgáz­termelő Vállalatnál is. A számítógép használata hasznos előkészítő munkát igényel, de mint kiderült, megérte, nemcsak azért, mert vele jobban kihasználhatják a meglevő karbantartó esz­közöket — kisgépeket, daru­kat, segédberendezéseket —. s így növekedhet a karban­tartási színvonal. Nemcsak azért, mert a rendszer be­vezetésével csökkent a kar­bantartáshoz szükséges bi­zonylati mennyiség, s jobban értékelhető a gépek üzem. képessége. Hozzásegítette a vezetőket bizonyos — a ter­melés szempontjából cseppet sem lényeges — döntések elő­készítéséhez, s ami egyik fő erénye: felvetett olyan prob­lémákat amelyek megoldá­sa nélkül továbblépni nem lehet. így például a szakembe­rek előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a vállalatnál nincs hosszú távra szóló komplett számítástechnikai rendszer­terv. Bérszámfejtésnél, anyagnyilvántartásnál és el­számolásnál már használják az „okos” gépet, de az egyes alrendszerek nincsenek kap­csolatban egymással, csak adatgyűjtési feladatokat lát­nak el. így azokat minimá­lisán használhatják ki. ho­lott lehetőség nyílik ezek összefüggéseinek kidolgozá­sával tervezésre, előrejelzés­re, optimalizálásra. Az adatrögzítők által ké­szítet lyukszalagokat havonta gyűjtik össze és szállítják feldolgozásra Budapestre. Az eredményeket tartalmazó tablók postán kerülnek visz- sza — késve. Ugyanis addig­ra, ahogy a szakemberek mondják: „gyalog”, vagyis manuálisan — növekvő lét­szám. és költségigények mel­lett — dolgozzák fel ugyan­azt, amit a gép. A probléma megoldandó, s ugyanígy az is, hogy a kö­zépvezetők egy része nem ért „számítógépül”. Nem látja az adatfeldolgozás előnyeit, hasznát — érthető, így hoz­záállása sem a legjobb e témához. A számítógép szol­gáltatta információ értelem­szerűen a betáplált adatok­tól függ. Ennek megfelelően a rendszer „üzemeltetése” nagy fegyelmet, pontos adat­szolgáltatást, gondos kódo­lást igényel. napvilágra került problémák. negatívu­mok a vállalatra néz­ve, viszont a kezdemé­nyezés, amelyből születtek, mindenképpen követésre méltó. Az NKEV-nél hétmil- liárd forint értékű állóesz­köz fenntartásáról, felújítá­sáról kell gondoskodniuk a karbantartóknak. Az előrelé­pés, az üzemfenntartás fej­lesztése azonban nem csupán állóeszközérték függvénye. Emberek nélkül nem megy. H. J. Mivel Szolnokon, a Járműjavítóban a Diesel-bázis munkába állásával megszűnt az asztalos szakmunkások képzése, ez a feladat teljes egészében a Tisza Bútoripari Vállalatra hárult, amely a termelőterületből kialakított új tanműhellyel és a Munkaügyi Minisztériumtól kapott hatszázezer forintból vásá­rolt alapgépekkel oldja meg a feladatot. Ezentúl itt tartják a felnőtt szakmunkások továbbképzését is. Ha hiányzik egy elem Kétszeri tervmódosítás, anyaghiány, kilépő munkások a lászsági Építők Szövetkezetében Az állami építőipar csupán a gyárépítést, fejlesztést'vál­lalja a Jászságban. A kis szövetkezetnek sok a munka. Helyenként a gazda is, hi­szen oda kell figyelni a vá­rosi igényekre, helyt kell ad­ni a községek fejlesztési ter­veinek is. A szövetkezet vá­rosfejlesztési feladatai időn­ként olyanok, hogy megha­ladják erőit, technológiai fel- készültségét. Még akkor is, ha tudjuk, évek óta'siker­rel összedolgoznak az állami építőiparral. Az ÁÉV össze­szereli a blokkokat, a szö­vetkezetiek elvégzik a szak­munkákat. Most hatvanhá- rom lakás ÁÉV-kooperáció- ban épül, negyvenkettőnél pedig az alapozásnál kiváló partnernek bizonyul a MET­RÓ KÉV. És ha csak a Jászság len­ne a „gazda”. A szövetke­zet valóban kifogástalan szakmunkájáról híres embe­rei részt vettek a megyei művelődési és ifjúsági köz­pont belső szerelésében. Szakmunkát végeztek az al- bertirsai munkáslakásokon. A nagyobb kilenc jelenlegi munkahelyük: három lakás- építkezés, 1 szolgáltatóház, 1 üzemi (FOGT) fejlesztés Jászberényben, lakásépítés Jászapátiban és Jászárok- szálláson, MÁV-lakások Jász­ki séren. összes foglalkoztatott em­berük száma négyszáznyolc­van. A szervezésben, veze­tésben építészmérnökök, üzemmérnökök, technikusok serénykednek. Nincs könnyű dolguk. Talán azért sem, mert a beruházók, az építtetők — nem vitatva legjobb szándé­kaikat — korántsem szak­emberek. És mindenki azt tudja, neki mi fontos, neki mi fáj. Az építők egyre nehezeb­ben tesznek mindenki ked­vére. Világos. Előrejelzés A szövetkezet a tervmó­dosításokkal, átcsoportosítá­sokkal legalább enyhített gazdasági helyzetén. Amikor látták, hogy a lakásépítési tervet, az 1978-ra meghatá­rozott 96 lakást nem sikerül teljesíteniük (félévkor még úgy tűnt, súlyos anyagi gon­dok következnek), minden lehetséges úton „biztosítot­ták magukat”. Nem építet­tek be sok drága anyagot olyanba; ami csak félkész lenne, s igyekeztek minden befejezhetőt befejezni. Re­mélik, hogy így még a ter­vezett nyereség is meglesz — bár két hónap hiányzik még az évből. A nehézségek (közepette is a jövővel foglalkoznak a leg­többet. Tudják, sokáig — bármennyire jó is — nem lehet hagyományos módsze­rekkel dolgozniuk. A blok­kos technológia mellett a jö­vő a nagyblokkosé, valamint a házgyári, poligon elemeké. Ez már a városfejlesztési tervben is szerepel. Papp Lajos még egy jövő feladatot említ. — öt éven belül megnő az igény, tervszerű felújítás­ra, tatarozásra. Ez is ránk ■vár, s nem is akarunk ki­térni előle. Tervezzük, ala­pozzuk a feltételeit már most. Egy dolgon viszont nem akarunk változtatni: a minket jellemző minőségén. Pontosan ezért, a kiváló minőségi munkát végző szö­vetkezeti építőszervezetért talán kívül is, nemcsak be­lül, alaposabb összefogás, koordinálás a sürgető. A közelmúltban egy ta­valy felépített 42 lakásos OTP-ház kötelező egyéves garanciáján három lakó je­lentkezett javítási igénnyel. Szinte órák alatt végeztek ott a szövetkezetiek. És ezen, akik ismerik őket. nem cso­dálkoztak. Évek óta nívódí­jasok, kiváló munkáslakás­építők. A távozók nem nyugdíjba mentek, nem is költöztek el a Jászságból. Egyszerűen máshol találtak munkát. A szövetkezet elnöke nem kis keserűséggel mondja, hogy az ipari üzemekben, a mező­gazdasági termelőszövetke­zetekben, más helyeken meg­erősödtek az építőipari kis csoportok. A saját fejlesz­téshez saját embereket ke­resnek — mintha most töb­bet kerestek volna, mint ed­dig — olyan nagyvállalafbk is, mint a Hűtőgépgyár,- az Aprítógépgyár. A termelő- szövetkezetek is építkeznek. Az építőiparban dolgozók könnyebb munkáért, körül­ményért mennek máshová. Egy nagyvállalatnál koránt­sem olyan feszítő az egész­hez viszonyított kevés létszá­mú építőgárda normája. Nem is szólva az olyan munkák­ról, ahová két ember kell (például egy üzletátalakítás, kis üzlettatarozás), s a leg­jobb belátásuk szerint dol­goznak. Ráadásul jó időben, nyáron nekik is csak addig szól a munkaidő, akár a gyári futószalagokon. Dél­után kettőtől maszekolhat kedvére. — A külső, legnagyobb ba­junk az anyagellátás eddig még nem tapasztalt nehézsé­ge. Előfordulhat az idén, hogy — bármennyire nevet­ségesnek tűnik, komoly a példa! — kilenc W. C.-kagy­ló késleltette hónapokig a munkát. Azután a betonfö­dém. Negyven munkáslakás átadást hiúsított meg a be­tonfödém hiánya. Most egyez­séget kötöttünk a BVM szol­noki gyárával, hogy saját tengelyen elszállítjuk novem­ber 15—december 15. között az égetően szükséges 500 ele­met. Nem is egy. födémet szál­lító gépkocsival találkoztunk őttjártunkkor Jászberényben. A BVM szolnoki gyára ka­pacitásgondok miatt sok ne­hézséggel tudja kielégíteni az építőket. Bár azt mond­ják, ha a szövetkezet idejé­ben „csenget”, segítettek vol­na. A szövetkezet azt mond­ja, a szállítási határidőkét nem tartotta be a gyár. Saj­nos, a tény a lényeg, negy­ven lakás nem készült el. Sok a gazda Szívós Antal, a városi párt- bizottság első titkára, sok kritikával mondja ki: soka gazda és sok az egyeztetés. Szolnok megye szövetkeze­ti építőiparában mindmáig mint a legjobbal példálóz­tak — jogosan — a Jászsági Építők Szövetkezettel. A jászberényi járás fejleszté­séért felelős szervezet első­sorban megbízható minőségű munkájáról,- kiegyensúlyo­zott, jó tervteljesítéséről hí­res. A jászberényi lakások', a munkáslakás-építési akció eddigi eredményei, az éven­ként felépített 100—120 la­kás a kitüntetések, elismeré­sek özönét hozta a kollektí­vának. A „kiváló” címet — megyeit, iparágit, országost — eddig tizennégyszer kap­ták meg, székházuk falán örökbe ott maradt a Minisz­tertanács vándórzászlaja is. Gazdálkodásuk megbízható, áraik szolidak voltak min­dig. Ma is azt mondják: a lakásépítés gazdaságos, ha jól szervezett, gépesített a munka. VASAS FIATALOK PARLAMENTJE Ma elég, holnap kevés Két évvel ezelőtt volt al­kalmam néhány unalmas parlamentet végigszenvedni, ahol nyoma sem volt a fia­talos lendületnek, a nyílt­ságnak. Az akkor szerzett kí­nos tapasztalatok emlékét egyre jobban feledtetik az idei fórumok. Hogy miben különböznek? Mindenek előtt pezsgő han­gulatukban, kendőzetlen őszinteségükben. Két eszten­dő alatt alaposan .„megfiata­lodott” ez a sajátos ifjúsági fórum. Nagyobb lett tekin­télye, amelyet az időközben megnövekedett jogkörének is köszönhet. Felesleges lenne most a parlamentek megváltozott formájáról beszélni; korai még az összegezés, december 15-e után úgyis elemzik a változás előnyös, vagy ked­vezőtlen hatását. Érdekesebb, ha a Szolnok megyei Tanács Vasipari Vállalatánál tegnap megtartott ifjúsági parla­mentről szólunk. Magyar Gyula igazgató na­gyon jól tudta, hibát követne el, ha köntörfalazással állna a fiatalok elé, mert akkor semmi sem lenne a vezetők és a fiatalok által is óhaj­tott szoros és őszinte kap­csolatból. Tömör. őszinte hangvételű beszámolója alatt nem is fecsegett senki, nem sugdolózot, és nem is unat­kozott. Az igazgató nem fu­karkodott a dicsérettel, az elismeréssel, de a bíráló sza­vakkal sem, amelyek kriti­kusak és önkritikusak voltak. Beszámolóját a szakszerve­zeti bizottság titkára és a KISZ-titkár pár mondatos kiegészítése követte. Nem tudtak sokat hozzátenni. . Ezek után azt hittem, alig­ha tesznek fel kérdéseket a 255, harminc éven aluli fia­tal képvisletében megjelent küldöttek. Tévedtem. Hu­szonnégyen töltötték ki a hozzászólási “blankettát, mindannyian szót is kaptak. Sokáig tartana a hozzászó­lásokat felsorolni, egyet-ket­tőt kiragadni közülük vi­szont igazságtalan lenne. Va­lamiben nagyon hasonlítottak egymásra a felszólalások: va­lamennyi nyílt, egyáltalán nem finomkodó fogalmazás volt. A ■ gazdasági vezetők szorgalmasan jegyzeteltek és válaszaikban nem titkolták, hogy néhány kérdésre nem tudnak azonnal felelni, sőt, akadt a gondok között olyan is. amelyet lehetetlen a kö­zeljövőben megoldani, orvo­solni.- A „vasas” fiatalok parla­mentje egy a sok közül, de az idei fórumokra általáno­sítható sajátosságokkal: rang­ja, becsülete lett. b. j. Ez a szövetkezet most ne­héz évet zár. Anyagi veszte­ségeik — úgy mondják — elkerülhetők és „kigazdál­kodhatok”. Erkölcsi vesztesé­gük azonban tetemes. A megszokott évi 100—120 la­kás helyett az idén mind­össze harmincba költözhet­nék be Jászberényben. Mi történt? Kudarcok kint és bent Nyugdíjba készülődik Papp Lajos, a szövetkezet alapító tagja, huszonhét év után. Műszaki vezetőként kezdte a szövetkezetben, tizenhárom éve elnöke. —■ Már az év első felében sok volt a bajunk. Kétszeres tervmódosítást kellett vég­rehajtanunk. mert láttuk, sok nehézség vár ránk. Kez­dem a belsővel, mert miért is okolnánk elsősorban má­sokat. Nekünk mindössze háromszázhatvankilenc mun­kásunk van most. Nyolcvan­öt százalékuk szakmunkás. A természetes létszámcsök­kenést évek óta jól megala­pozott szakmunkásképzéssel pótoljuk. A korábbi években 90—95 ipari tanulónk volt. A kőműves szakmában az évi 10—12 felszabadult fiatal állt a nyugdíjba vonulók, máshová költözők helyébe. Nem volt a szövetkezetben nagy mozgás, vándorlás. Most, az utóbbi két évben hatvan építőmesterünk, kő­művesünk hagyta el a szö­vetkezetét. Ontvénycsiszolók a jászberényi Aprítógépgyárban- nzs ­S. J,

Next

/
Oldalképek
Tartalom