Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-12 / 267. szám
1978. november 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tmk számítógéppel állalatainknál, gyáV rainkban már a szakmunkástanulók is tudják, hogy a karbantartás, a tmk-sok legfőbb feladata és célja: minél nagyobb legyen az úgynevezett üzemidő. Vagyis a gépek s azok kezelői minél több időt töltsenek munkával — termelőmunkával. Ehhez biztosítani keli a karbantartóknak a gépek, berendezésk folyamatos működését — ha kell, gyors beavatkozással, a tervszerű, a hibát megelőző javításokkal. iAz utóbbi években a szerszámokon és a különböző műszereken kívül újabb eszközökkel gyarapodott a karbantartók kelléktára: a számítógéppel. A Tiszai, a Borsodi Vegyikombinátban, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál például az állóeszközök nyilvántartásához, a berendezések működésénél a kritikus, a gyenge pontok meghatározásához, a karbantartás szervezéséhez, irányításához már számítógépet használnak. S ez év januárjától próbaképpen a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalatnál is. A számítógép használata hasznos előkészítő munkát igényel, de mint kiderült, megérte, nemcsak azért, mert vele jobban kihasználhatják a meglevő karbantartó eszközöket — kisgépeket, darukat, segédberendezéseket —. s így növekedhet a karbantartási színvonal. Nemcsak azért, mert a rendszer bevezetésével csökkent a karbantartáshoz szükséges bizonylati mennyiség, s jobban értékelhető a gépek üzem. képessége. Hozzásegítette a vezetőket bizonyos — a termelés szempontjából cseppet sem lényeges — döntések előkészítéséhez, s ami egyik fő erénye: felvetett olyan problémákat amelyek megoldása nélkül továbblépni nem lehet. így például a szakemberek előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a vállalatnál nincs hosszú távra szóló komplett számítástechnikai rendszerterv. Bérszámfejtésnél, anyagnyilvántartásnál és elszámolásnál már használják az „okos” gépet, de az egyes alrendszerek nincsenek kapcsolatban egymással, csak adatgyűjtési feladatokat látnak el. így azokat minimálisán használhatják ki. holott lehetőség nyílik ezek összefüggéseinek kidolgozásával tervezésre, előrejelzésre, optimalizálásra. Az adatrögzítők által készítet lyukszalagokat havonta gyűjtik össze és szállítják feldolgozásra Budapestre. Az eredményeket tartalmazó tablók postán kerülnek visz- sza — késve. Ugyanis addigra, ahogy a szakemberek mondják: „gyalog”, vagyis manuálisan — növekvő létszám. és költségigények mellett — dolgozzák fel ugyanazt, amit a gép. A probléma megoldandó, s ugyanígy az is, hogy a középvezetők egy része nem ért „számítógépül”. Nem látja az adatfeldolgozás előnyeit, hasznát — érthető, így hozzáállása sem a legjobb e témához. A számítógép szolgáltatta információ értelemszerűen a betáplált adatoktól függ. Ennek megfelelően a rendszer „üzemeltetése” nagy fegyelmet, pontos adatszolgáltatást, gondos kódolást igényel. napvilágra került problémák. negatívumok a vállalatra nézve, viszont a kezdeményezés, amelyből születtek, mindenképpen követésre méltó. Az NKEV-nél hétmil- liárd forint értékű állóeszköz fenntartásáról, felújításáról kell gondoskodniuk a karbantartóknak. Az előrelépés, az üzemfenntartás fejlesztése azonban nem csupán állóeszközérték függvénye. Emberek nélkül nem megy. H. J. Mivel Szolnokon, a Járműjavítóban a Diesel-bázis munkába állásával megszűnt az asztalos szakmunkások képzése, ez a feladat teljes egészében a Tisza Bútoripari Vállalatra hárult, amely a termelőterületből kialakított új tanműhellyel és a Munkaügyi Minisztériumtól kapott hatszázezer forintból vásárolt alapgépekkel oldja meg a feladatot. Ezentúl itt tartják a felnőtt szakmunkások továbbképzését is. Ha hiányzik egy elem Kétszeri tervmódosítás, anyaghiány, kilépő munkások a lászsági Építők Szövetkezetében Az állami építőipar csupán a gyárépítést, fejlesztést'vállalja a Jászságban. A kis szövetkezetnek sok a munka. Helyenként a gazda is, hiszen oda kell figyelni a városi igényekre, helyt kell adni a községek fejlesztési terveinek is. A szövetkezet városfejlesztési feladatai időnként olyanok, hogy meghaladják erőit, technológiai fel- készültségét. Még akkor is, ha tudjuk, évek óta'sikerrel összedolgoznak az állami építőiparral. Az ÁÉV összeszereli a blokkokat, a szövetkezetiek elvégzik a szakmunkákat. Most hatvanhá- rom lakás ÁÉV-kooperáció- ban épül, negyvenkettőnél pedig az alapozásnál kiváló partnernek bizonyul a METRÓ KÉV. És ha csak a Jászság lenne a „gazda”. A szövetkezet valóban kifogástalan szakmunkájáról híres emberei részt vettek a megyei művelődési és ifjúsági központ belső szerelésében. Szakmunkát végeztek az al- bertirsai munkáslakásokon. A nagyobb kilenc jelenlegi munkahelyük: három lakás- építkezés, 1 szolgáltatóház, 1 üzemi (FOGT) fejlesztés Jászberényben, lakásépítés Jászapátiban és Jászárok- szálláson, MÁV-lakások Jászki séren. összes foglalkoztatott emberük száma négyszáznyolcvan. A szervezésben, vezetésben építészmérnökök, üzemmérnökök, technikusok serénykednek. Nincs könnyű dolguk. Talán azért sem, mert a beruházók, az építtetők — nem vitatva legjobb szándékaikat — korántsem szakemberek. És mindenki azt tudja, neki mi fontos, neki mi fáj. Az építők egyre nehezebben tesznek mindenki kedvére. Világos. Előrejelzés A szövetkezet a tervmódosításokkal, átcsoportosításokkal legalább enyhített gazdasági helyzetén. Amikor látták, hogy a lakásépítési tervet, az 1978-ra meghatározott 96 lakást nem sikerül teljesíteniük (félévkor még úgy tűnt, súlyos anyagi gondok következnek), minden lehetséges úton „biztosították magukat”. Nem építettek be sok drága anyagot olyanba; ami csak félkész lenne, s igyekeztek minden befejezhetőt befejezni. Remélik, hogy így még a tervezett nyereség is meglesz — bár két hónap hiányzik még az évből. A nehézségek (közepette is a jövővel foglalkoznak a legtöbbet. Tudják, sokáig — bármennyire jó is — nem lehet hagyományos módszerekkel dolgozniuk. A blokkos technológia mellett a jövő a nagyblokkosé, valamint a házgyári, poligon elemeké. Ez már a városfejlesztési tervben is szerepel. Papp Lajos még egy jövő feladatot említ. — öt éven belül megnő az igény, tervszerű felújításra, tatarozásra. Ez is ránk ■vár, s nem is akarunk kitérni előle. Tervezzük, alapozzuk a feltételeit már most. Egy dolgon viszont nem akarunk változtatni: a minket jellemző minőségén. Pontosan ezért, a kiváló minőségi munkát végző szövetkezeti építőszervezetért talán kívül is, nemcsak belül, alaposabb összefogás, koordinálás a sürgető. A közelmúltban egy tavaly felépített 42 lakásos OTP-ház kötelező egyéves garanciáján három lakó jelentkezett javítási igénnyel. Szinte órák alatt végeztek ott a szövetkezetiek. És ezen, akik ismerik őket. nem csodálkoztak. Évek óta nívódíjasok, kiváló munkáslakásépítők. A távozók nem nyugdíjba mentek, nem is költöztek el a Jászságból. Egyszerűen máshol találtak munkát. A szövetkezet elnöke nem kis keserűséggel mondja, hogy az ipari üzemekben, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben, más helyeken megerősödtek az építőipari kis csoportok. A saját fejlesztéshez saját embereket keresnek — mintha most többet kerestek volna, mint eddig — olyan nagyvállalafbk is, mint a Hűtőgépgyár,- az Aprítógépgyár. A termelő- szövetkezetek is építkeznek. Az építőiparban dolgozók könnyebb munkáért, körülményért mennek máshová. Egy nagyvállalatnál korántsem olyan feszítő az egészhez viszonyított kevés létszámú építőgárda normája. Nem is szólva az olyan munkákról, ahová két ember kell (például egy üzletátalakítás, kis üzlettatarozás), s a legjobb belátásuk szerint dolgoznak. Ráadásul jó időben, nyáron nekik is csak addig szól a munkaidő, akár a gyári futószalagokon. Délután kettőtől maszekolhat kedvére. — A külső, legnagyobb bajunk az anyagellátás eddig még nem tapasztalt nehézsége. Előfordulhat az idén, hogy — bármennyire nevetségesnek tűnik, komoly a példa! — kilenc W. C.-kagyló késleltette hónapokig a munkát. Azután a betonfödém. Negyven munkáslakás átadást hiúsított meg a betonfödém hiánya. Most egyezséget kötöttünk a BVM szolnoki gyárával, hogy saját tengelyen elszállítjuk november 15—december 15. között az égetően szükséges 500 elemet. Nem is egy. födémet szállító gépkocsival találkoztunk őttjártunkkor Jászberényben. A BVM szolnoki gyára kapacitásgondok miatt sok nehézséggel tudja kielégíteni az építőket. Bár azt mondják, ha a szövetkezet idejében „csenget”, segítettek volna. A szövetkezet azt mondja, a szállítási határidőkét nem tartotta be a gyár. Sajnos, a tény a lényeg, negyven lakás nem készült el. Sok a gazda Szívós Antal, a városi párt- bizottság első titkára, sok kritikával mondja ki: soka gazda és sok az egyeztetés. Szolnok megye szövetkezeti építőiparában mindmáig mint a legjobbal példálóztak — jogosan — a Jászsági Építők Szövetkezettel. A jászberényi járás fejlesztéséért felelős szervezet elsősorban megbízható minőségű munkájáról,- kiegyensúlyozott, jó tervteljesítéséről híres. A jászberényi lakások', a munkáslakás-építési akció eddigi eredményei, az évenként felépített 100—120 lakás a kitüntetések, elismerések özönét hozta a kollektívának. A „kiváló” címet — megyeit, iparágit, országost — eddig tizennégyszer kapták meg, székházuk falán örökbe ott maradt a Minisztertanács vándórzászlaja is. Gazdálkodásuk megbízható, áraik szolidak voltak mindig. Ma is azt mondják: a lakásépítés gazdaságos, ha jól szervezett, gépesített a munka. VASAS FIATALOK PARLAMENTJE Ma elég, holnap kevés Két évvel ezelőtt volt alkalmam néhány unalmas parlamentet végigszenvedni, ahol nyoma sem volt a fiatalos lendületnek, a nyíltságnak. Az akkor szerzett kínos tapasztalatok emlékét egyre jobban feledtetik az idei fórumok. Hogy miben különböznek? Mindenek előtt pezsgő hangulatukban, kendőzetlen őszinteségükben. Két esztendő alatt alaposan .„megfiatalodott” ez a sajátos ifjúsági fórum. Nagyobb lett tekintélye, amelyet az időközben megnövekedett jogkörének is köszönhet. Felesleges lenne most a parlamentek megváltozott formájáról beszélni; korai még az összegezés, december 15-e után úgyis elemzik a változás előnyös, vagy kedvezőtlen hatását. Érdekesebb, ha a Szolnok megyei Tanács Vasipari Vállalatánál tegnap megtartott ifjúsági parlamentről szólunk. Magyar Gyula igazgató nagyon jól tudta, hibát követne el, ha köntörfalazással állna a fiatalok elé, mert akkor semmi sem lenne a vezetők és a fiatalok által is óhajtott szoros és őszinte kapcsolatból. Tömör. őszinte hangvételű beszámolója alatt nem is fecsegett senki, nem sugdolózot, és nem is unatkozott. Az igazgató nem fukarkodott a dicsérettel, az elismeréssel, de a bíráló szavakkal sem, amelyek kritikusak és önkritikusak voltak. Beszámolóját a szakszervezeti bizottság titkára és a KISZ-titkár pár mondatos kiegészítése követte. Nem tudtak sokat hozzátenni. . Ezek után azt hittem, aligha tesznek fel kérdéseket a 255, harminc éven aluli fiatal képvisletében megjelent küldöttek. Tévedtem. Huszonnégyen töltötték ki a hozzászólási “blankettát, mindannyian szót is kaptak. Sokáig tartana a hozzászólásokat felsorolni, egyet-kettőt kiragadni közülük viszont igazságtalan lenne. Valamiben nagyon hasonlítottak egymásra a felszólalások: valamennyi nyílt, egyáltalán nem finomkodó fogalmazás volt. A ■ gazdasági vezetők szorgalmasan jegyzeteltek és válaszaikban nem titkolták, hogy néhány kérdésre nem tudnak azonnal felelni, sőt, akadt a gondok között olyan is. amelyet lehetetlen a közeljövőben megoldani, orvosolni.- A „vasas” fiatalok parlamentje egy a sok közül, de az idei fórumokra általánosítható sajátosságokkal: rangja, becsülete lett. b. j. Ez a szövetkezet most nehéz évet zár. Anyagi veszteségeik — úgy mondják — elkerülhetők és „kigazdálkodhatok”. Erkölcsi veszteségük azonban tetemes. A megszokott évi 100—120 lakás helyett az idén mindössze harmincba költözhetnék be Jászberényben. Mi történt? Kudarcok kint és bent Nyugdíjba készülődik Papp Lajos, a szövetkezet alapító tagja, huszonhét év után. Műszaki vezetőként kezdte a szövetkezetben, tizenhárom éve elnöke. —■ Már az év első felében sok volt a bajunk. Kétszeres tervmódosítást kellett végrehajtanunk. mert láttuk, sok nehézség vár ránk. Kezdem a belsővel, mert miért is okolnánk elsősorban másokat. Nekünk mindössze háromszázhatvankilenc munkásunk van most. Nyolcvanöt százalékuk szakmunkás. A természetes létszámcsökkenést évek óta jól megalapozott szakmunkásképzéssel pótoljuk. A korábbi években 90—95 ipari tanulónk volt. A kőműves szakmában az évi 10—12 felszabadult fiatal állt a nyugdíjba vonulók, máshová költözők helyébe. Nem volt a szövetkezetben nagy mozgás, vándorlás. Most, az utóbbi két évben hatvan építőmesterünk, kőművesünk hagyta el a szövetkezetét. Ontvénycsiszolók a jászberényi Aprítógépgyárban- nzs S. J,
