Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-12 / 267. szám

Az első óvoda Százötven évvel ezelőtt nyílt meg hazánkban, a fő­városban az első óvoda. Lét­rehozója Brunszvik Teréz volt, de ott „bábáskodtak” a gyermekintézmény bölcsőjé­nél a reformkor nagyjai: Kossuth Lajos, Eötvös Jó­zsef, Wesselényi Miklós is. Alig tíz évvel később Euró­pában elsőként alapították meg nálunk az első óvónő­képzőt, amely az egyetemes óvodatörténet kiemelkedő eseménye volt. Az óvodáztatás másfél év­századáról emlékeznek meg megyénk gyermekintézmé­nyeiben ezekben a napok­ban. A megyei ünnepségeket pedig kedden tartják Szol­nokon. A történelmi vissza­tekintés mellett jelentős eredményekről adhatnak szá­mot az ünnepség szónokai. Az első óvoda megnyitását követő években megyénk te­rületén sorra alapították meg a „kisdedóvodákat”, amelyeknek az volt a felada­ta, hogy „a 3—5 éves gyer­mekeket egyfelől ápolás és gondozás által a szülők tá­vollétében érhető veszélyek­től óvja, másfelől rendre és tisztaságra szoktassa, vala­mint ügyességüknek, értel­müknek és kedélyükhöz ko­rukhoz mért fejlesztése által őket testi és szellemi és er­kölcsi fejlődésükben előse­gítse.” Csakhogy az erre leg­inkább rászorulók gyerme­kei kívül maradtak az óvo­dák kapuin. A Magyar Ta­nácsköztársaság szép prog­ramfeladata: „az óvoda le­gyen kötelező négyéves kor­tól, hogy minden gyermeket egyformán készíthessünk elő egy szebb és jobb világra”, a felszabadulás után valósult meg — részben. Az óvoda ugyanis nem kötelező. Szem­léletünkben azonban az óvo­da a közoktatás szerves ré­szévé vált. A gyermekintéz­ményeinkben nem a megőr­zés a fő feladat, hanem a ki­csik felkészítése az iskolára. Hazánkban minden száz három-ötéves korú gyermek közül nyolcvanhárom része­sül ellátásban. Megyénkben ez az arány jobb az orszá­gos átlagnál, az elmúlt tanév első osztályosainak 86 száza­léka járt megelőzően óvodá­ba. Nemcsak ebbén értünk el jó eredményt, hanem az óvónők képzettségében is az élen járunk, s az egyetlen olyan megye Szolnok, ahol minden településen van gyermekintézmény. A nagy­szerű eredmények mellett, az ünneplés közben sem feled­kezhetünk meg azonban az óvodáztatási gondjainkról, hiszen az idén több kisgyer­mek felvételi kérelmét kel­lett elutasítani, mint tavaly. Igaz, ez az év jelentette a demográfiai hullám csúcsát, jövőre már kevesebb jelent­kező lesz. Ezáltal azonban nem lesz sokkal kedvezőbb a helyzet, hiszen az óvodá­ink kihasználtsága megha­ladja a rendtartásban maxi­mumként meghatározott 120 százalékot. Ilyen körülmé­nyek között is nagyszerűen végzik munkájukat az óvó­nők, lelkiismeretesen tanít­ják, nevelik, készítik fel az iskolára a kisgyermekeket, részesei világhíres óvodai programunk megvalósításá­nak. Az óvodáztatás másfél évszázados jubileumán kö­szöntsük, ünnepeljük őket is áldozatos munkájukért. T. G. Ára: 1Ft SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXIX. évf., 267. szám, 1978. november 12. vasárnap A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Sablonok exportra Műszaki fejlesztés, minőségjavítás a BVM kunszentmártoni gyárában A BVM-ben éppen tíz esz. tendeje, hogy átvették a kunszentmártoni Gépjavító Állomást. A döntés, ma már bebizonyosodott, helyes volt. Létrejött egy, az országos gépipari átlagot meghaladó szervezettséggel és technikai színvonallal rendelkező üzem az évek során. A szakembe­rek tudják: évekkel ezelőtt a betonból, vasbetonból ké­szült csőszerű termékek nagy részét importáltuk. A kun­szentmártoni gyár kollektí­vája dolgozta ki ezekhez a gyártmányokhoz a sablono­kat — s innen már úgy tű­nik, „gyerekjáték” volt a bo­nyolult betonidomok készí­tése. Érdekes az is, hogy egy- egy feladatuk megoldása mi­lyen következményekkel járt. A mozaiklap gyártásnál az úgynevezett béléskeretet igen drágán, dollárért szerezték be a nagyvállalatnál. Üjabb gé­pek vásárlásával újabb part­nerek beszervezésével, s nem kevés morfondírozással elér­ték a gyár szakemberei, hogy ma már Kunszentmártonban készülhet ez az igen fontos cikk. A béléskeret krómozá­sa, nikkelezése igen pontos és bonyolult megmunkálása — hiszen ez volt a feladat — azzal járt, hogy más termé­keknél is alkalmazzák ezt a technológiát. Tehát más sab­lonok is, pontosabban, kró­mozva — ez szép sima beton­felületet ad — készülnek. E gyártási eljárás bevezetésé­vel születhetett meg a szer­ződés az osztrák partner és a BVM között — így a kun­szentmártoni üzem gipszfalak gyártásához szállít sablono­kat a külföldi cégnek. A termékek elkészültek, s egy újabb megállapodás szerint a gyár az elkopottak helyé­be újabb sablonelemeket ké­szít ennek a megrendelőnek. Három esztendővel ezelőtt feladta a leckét az üzemi kolektívának a prágai met­róhoz készítendő tübingele- mek sablonjának gyártása is. Ez a betonelem nemcsak a szilárdsági követelmények­nek, hanem vízzáróságának s egyéb műszaki előírásoknak is meg kellett, hogy felel­jen. Üjabb hosszgyalugépek, újabb munkaszervezési intéz­kedések és a sablonok elké­szültek. Közben jugoszlávok is érdeklődtek a tennék iránt — versenytárgyalást írtak ki, amelyet a BVM japán és NSZK-cégeket megelőzve megnyert. így a bonyolultabb — földrengésbiztos — tü- bingelemek sablonjainak ki­vitelezése is a kunszentmár­toniakra vár. Ezzel a termék­kel jelentkezett a BVM a jugoszláv piacon, s hogy si­kerrel, arra bizonyíték: déli szomszédunk az elemek elő- regyártásának nálunk jól be­vált módszerét is meg akar­ja venni a vállalattól. S ez már nem a műszaki termé­kek, hanem a „szellemi pro­duktumok” exportjához tar­tozik. A Span-deck elemek gyár­tási jogának megvásárlása­kor a gyártóeszközök egy ré­szét az egyesült államokbeli eladó cég, bizonyos részét pedig a kunszentmártoni gyár szállította a BVM szol­noki üzemébe.' A „kunszen­ti” termékek olyan jól sike­rültek, hogy előzetes tárgya­lások szerint, ha Európába bárhová eladják a licencet — például a legutóbbi hírek szerint Svédországba — ak­kor a gyártóeszközök egy ré­szét ugyancsak a kunszent­mártoni gyár szállítja majd. H. J. A rókóciifolvi Rákóczi Tsz faiskolájából 1 millió 200 ezer facsemetét értékesí fenek az idén. A gyümölcsfacsemeték több mint fele almaoltvány, amely igen keresett a szovjet és NDK piacon. A két szocialista országba több mint 250 ezer oltványt exportál a szövetkezet II Vándor Sándor szemle megyei hangversenye a Járműjavítóban Egyhónapos előny a Testvériség-gázvezeték építésén Tegnap délelőtt fél 11-kor kezdődött Szolnokon a MÁV Járműjavító művelődési há­zában a Vándor Sándor szem­le megyei zárókoncertje. A felvonuló kórusok a területi versenyeken nyújtott kiemel­kedő teljesítményük jutal­mául kerültek a megyei dön­tőbe. A legjobban szereplő énekkarok az 1979. évi orszá­gos találkozón képviselik majd Szolnok megyét. Először az ifjúsági kóru­sok léptek pódiumra. Balázs Árpád fesztivál dalával kez­dődött a találkozó, melyet a résztvevő hét kórus közösen adott elő, Kávási Sándor ve­zetésével, megteremtve a ba­ráti, s mégis ünnepélyes hangulatot. A rövid megnyitó beszéd után újabb közös da­lolás következett. Sosztako- vics Béke dalát adták elő az énekesek, majd a mezőtúri Dózsa György Szakközépisko­la és Kereskedelmi Szakis­kola kórusa lépett a színpad­ra alföldi dalokkal indítva műsorát. Őket követte a jász­berényi 606. sz. Ipari Szak­munkásképző Intézet, a kis­újszállási 625. sz. Ipari Szak­munkásképző Intézet, a szol­noki Vegyipari és Finom- mechanikai Szakközépiskola, a szolnoki Tiszaparti Gimná­zium és Egészségügyi Szak- középiskola, a jászberényi Hűtőgépgyár Madrigál kóru­sa, valamint a szolnoki Ver­seghy Ferenc Gimnázium és Kilián György Repülő Műsza­ki Főiskola énekkara. A felnőtt kórusok délután léptek közönség elé, Árvái István, az SZMT titkárának ünnepi köszöntője után. Me­gyéik hét legjobb munkás­kórusa mutatkozott be. A vé­gig igazi „dalos” hangulat­ban lezajlott szemle jól pél­dázza megyénk kórusainak eredményes munkáját. A tervezettnél egy hónap­pal korábban adták . át a munkaterületet az építők a szerelő vállalat kollektívájá­nak Beregdarócon, a Testvé­riség gázvezeték új komp­resszorállomásának kivitele­zésénél. A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói az idén áprilisban kezdődött beruházáson 26 ezer köbméter föld megmoz­gatásával elkészítették a há­rom kompresszor alapjait. A két és fél méter mélyen föld­be ágyazott alapok mindegyi­kéhez 200 köbméter betont és csaknem 60 mázsa vasat használtak fel. Ezenkívül megépítették az állomáshoz vezető bekötő utat, s 45 ki- sebb-nagyobb létesítményt —diszpécserközpontot, rak­tárházakat, irodákat, étkező- helyiséget, öltözőket — is te­tő alá hoztak. fl TŰRTHLOMBÓL: Ha hiányzik egy elem II megyeszékhely bolygói Emberek és szobrok Külpolitikai körkép Valami mindig hiányzik Fiatalokról—fiataloknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom