Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-11 / 266. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. novenlber 11. Víz alatti fényképezés A vágy, hogy az ember meghódítsa a tengerek világát, egyidős magával az emberrel. A lehetősége hogy ezt megtegye, alig egy emberöltővel ezelőtti. Még ennél is rövidebb az az idő, amióta látogatásairól dokumentumokat is készit. A fényképezés szükségessége e rövid idő alatt is mindennapossá vált. Ahogy szaporodtak az ember víz alatti látogatásai, úgy vált egyre sokszínűbbé a víz alatti munka is. Ma már nemcsak néhány ember passziója a búvársport, hanem nélkülözhetetlen velejárója a mindennapi munkának is. Gondoljunk például az elmúlt évtized nagy tengeri olajlelőhelyeinek feltárása és kitermelésére, a halászat dinamikus fejlődésére, de még a folyók, tavak hatalmas műtárgyainak megépítésére: valameny- nyihez nélkülözhetetlen az ember víz alatti tevékenysége. És ahhoz, hogy élményeiket rögzíteni is tudja, az egyik fontos tevékenység a fényképezés is. Természetesen a víz alatti fényképezés nagyban eltér a hagyományostól, így az e célra konstruált eszközök sem azonosak a föld feletti fényképezés eszköztárával. Tulajdonképpen három lényeges fizikai körülmény határozza meg a tervezés alapelveit. Az első: maga a víz. Közismert, hogy a fény a vízben másképp terjed, mint a levegőben. Emiatt a levegőben való fényképezés lencserendszere a vízben másképp „lát”, mint a szabadban. Ezen úgy segítenek, hogy a víz alatt működő lencserendszer elé egy újabb, úgynevezett korrekciós lencsét építenek. Ez úgy módosítja a belépő fény útját, hogy ellensúlyozza a víz hatását. A másik tényező a víz alatt a gépre nehezedő víznyomás. Köztudomású, hogy a vízben lefelé haladva a nyomás tíz méterenként nagyjából egy atmoszférával nő. Emiatt például százméteres mélységben már tíz atmoszféra nyomásra kell számítani. Rt már kettéágaznak a lehetséges konstrukciók. A kis mélységekbe _ 20—40 méter — hatoló, j obbára amatőr könnyűbúvárok részére olyan kamerákat konstruáltak, amelyeket erős vázszerkezetük óv meg a nyomástól, 0-gyűrűs gumitömítések pedig a bejutó nedvességtől. S mivel e búvárok többsége fényképészként is amatőr, vagy nem kíván különösebben elmélyedni a fényképezés tudományában, e kis kamerák többnyire automatikus működésűek. Ez azt jelenti, hogy a búvár csak a filmtovábbítást, a távolság- beálítást és az expozíciót végzi, a többi beállítást a gép automatikusan csinálja. Erre példa a képen is bemutatott NIKONOS III. fényképezőgép, a japán NIKON gyár terméke. A másik lehetőség, hogy a szárazföldön már jól bevált kamerát erős víz alatti tokba zárjuk, amelynek falán — megbízható tömítések védelmében — helyezkednek el a kezelőszervek. A tok készülhet átlátszó plexiből — például a japán Olympus gyár készít ilyet, — de alumínium öntvényből is, mint a képünkön is bemutatott Hassel- blad-konstrukció. Előnye ezeknek, hogy a szárazföldi fényképezés legkorszerűbb megoldásai is „átmenthetők” a víz alá — belső fény érés, motoros filmtovábbítás, nagy teljesítményű objektívek —, hátrányuk viszont, hogy áruk meglehetősen borsos: a képünkön bemutatott Hassel- blad SWC víz alatti házé közel 12 ezer svéd korona. így jobbára csak a hivatásos kutatók, búvárok használják ezeket. Amatőr célra a Szovjetunióban is gyártanak ilyen házat, áruk jóval szerényebb, így hazánkban is inkább ezekkel találkozhatunk. A harmadik tényező, amellyel a víz alatt számolni kell, a mélységgel rohamosan csökkenő megvilágítás. E- miatt az esetek többségében fényszórót, illetve villanókészüléket alkalmaznak. Előbbi egy szilárd tokba épített eleme? reflektor, utóbbi általában egyesvaku, amelyet elem táplál, hűtését a víz biztosítja. A barkácsolni vágyók kedvét nehéz elvenni a kísérletezéstől, mégis ezt kell tennünk. Magam is láttam néhány éve befőttes üvegbe zárt fényképezőgéppel kísérletezőt a szolnoki strandon — kevés sikerrel. Tulajdonképpen az a helyzet, hogy a kockázat: a fényképezőgép ára. Az elázott gépel ugyanis csak szakember tud.ia — íigy- ahogy — kijavítani. Komoly villanókészüléket pedig víz alá vinni életveszélyes, halálos áramütést is okozhat Itt kell szólni a '.'életlenül vízbe ejtett fényképezőgépről is. Hogy mentsük, ami menthető, az átnedvesedett fényképezőgépből,az elemet —, ha van — azonnal távolítsuk el, és az egész gépet tegyük édesvízbe vagy desztillált vízbe. Így megelőzhetjük a rozsdá- sodást, ami a gép teljes tönkremeneteléhez vezet. Ezután a fényképezőgépet — a lehetőségekhez mérten hamar — juttassuk el valamelyik javító központba, ahol gondos szétszereléssel, szárítással még megmenthető. Kőhidi Imre A nyugatnémet számítógépes forgalomirányító rendszer egyik információs tábláját láthatjuk, amelyen az időről időre változó kiírások a kevésbé igénybevett útvonalakat jelzik (KS) A rádiónak a városokban, országutakon közlekedők szá_ mára sugárzott „útközben” című adása sok értékes információval szolgál ugyan az autósoknak és motorosoknak, de csak igen nagy vonalakban és jókora időeltolódással nyújt tájékoztatást a közlekedési helyzetről, így érdemleges forgalomszabályozásra nem alkalmas. Rájöttek erre már azokban a nagy járműforgalmú országokban is, ahol ilyen műsor már régebben van, mint nálunk. Éppen ezért újabban sokkal bonyolultabb és ki- terjedtebb forgalomszabályozó rendszereket hoznak létre, a tömérdek adat begyűjtésére. tárolására és értékelésére számítógépeket is beállítván, hogy a torlódások, dugók, veszélyes helyzetek kialakulását megakadályozzák az utakon. A rendszerek alapjai azok a fontos forgalmi csomópontokban elhelyezett forgalom- számláló detektorok — rendszerint az útburkolatba beépített indukciós érzékelők — amelyek jelek, adatok sokaságát küldik egy vagy több vezérlőközpontba. A számítógép folyamatosan „figyeli” a beérkező adathalmazt és visszajelzésekkel. utasításokat juttat vissza az egyes elágazások előtt elhelyezett irányító táblákhoz, megjelölvén azt az útvonalat, amelyen folyamatosan haladhat az autóvezető célja felé. Automatikus radarellenőrzés Az előírt sebesség betartásának ellenőrzésére minden országban egyre nagyobb gondot fordítanak. Részben azért, mert a gyorshajtás az egyik legfőbb balesetforrás, másrészt bizonyos sebességhatáron — 90—100 krn/óra — felül nagyon megemelkedik az üzemanyagfogyasztás, ami ellene szól az energiatakarékossági célkitűzéseknek. Közismert tény, hogy a közlekedésrendészet sikerrel használja a radart a járművek sebességének pontos meghatározásához. A készülékek a Doppler-effektus alapján működnek. Antennájuk jól irányított, állandó frekvenciájú mikrohullámú sugárnyalábokat bocsát ki. Ha ez a sugárnyaláb valamilyen mozgó tárgyat — például gépjárművet — ér, egy része arról visszaverődik, de a mozgási sebesség arányában a visszaverődött hullám frekvenciája megváltozik, és a frekvenciaeltérés alapján a készülék elektromos úton sebességet érzékel, illetve jelez ki. Kezdetben a gyorshajtók leleplezését ak_ ként végezték, hogy a radarsugaras berendezés mellett elhaladó, a megengedett sebességet túllépő jármű rendszámát rádió- telefonon túladták a néhány kilométerrel távolabb elhelyezkedő rendőrrel, aki azután kirótta a büntetést. E módszernek az a gyengéje, hogy a bizonyító erejű sebességi értéket egy műszerről olvassák le és később már nem áll rendelkezésre. Erre való tekintettel dolgozták ki a Traffipax- rendszerű forgalomellenőrző és -fényképező berendezést, amelyen a szabálysértés pontos ideje, a haladási sebesség műszerről leolvasható számértéke is szerepel, s természetesen a jármű forgalmi rendszáma is jól leolvasható. Képünkön: Azon szekrények egyike, amelyet a svájci országutak mentén állítanak fel a forgalomellenőrző és -fényképező berendezések befogadására. Nem minden szekrénykét látnak el készülékkel, hanem naponta változtatják a rendelkezésre álló műszerek elhelyezését, így az autósok mindig bizonytalanságban vannak, tehát jobban is „tisztelik” e berendezéseket. generátorok Távmásolás másodpercek alatt A távmásolás iránti igény világszerte megnőtt, hiszen műszaki rajzok, kézírott szövegeket, különleges jeleket — matematikai, kémiai képleteket — tartalmazó anyagok csak ezzel a módszerrel továbbíthatók gyorsan és hiba nélkül. A műszaki megvalósítás technológiai feltételei és gazdaságos módszerei azonban csak. a legutóbbi időkben alakultak ki. Különösen a japán és az amerikai ipar jár élen a távmásoló berendezések kifejlesztésében. A képen látható „Quick-EAX” képtovábbító rendszerrel 26 másodperc alatt juttatható el a kiváló minőségű másolat Tokióból New York-ba. A távmásoláshoz az eredeti anyag felületén levő információt (szöveg, kép rajz) ponthálózatra bontják. A képpontok optikai tulajdonságait (fekete-fehér, szürke árnyalatok, szín) villamos jelekké alakítják, majd. a hírközlési úton eljuttatva, a vétel helyén maradandó formában rögzítik, a képpontok összeállításával. A távmásolás minősége kompromisszum a felbontóképesség (minimálisan 2,5 vonal milliméterenként), a képpontok tulajdonságai és az átviteli idő, valamint a rendelkezésre álló átviteli út tulajdonságai és az átvitel költsége között. Egy A'4 formátumú lapot, az általában használatos 3,85 vonal'mm-es felbontás alkalmazása esetén, kb. 1 millió képpontra kell felbontani. A távmásolás bizonyos esetekben persze nem helyettesíti az eredeti példányok továbbítását. Például jogi okok miatt szerződéseket. a kép gyengébb minősége miatt a Iciilönleges nyomdatechnikával készített anyagokat nem lehet távmásolással a címzetthez eljuttatni. Gázhűtésű Világszerte óriási erőfeszítések történnek, hogy a villamosenergia-elöálli- tás az elkövetkezendő 8- 10 esztendőben megkétszereződhessék. Minél nagyobb generátoregyséqek- kel állítják elő a villamos áramot, annál gazdaságosabb a folyamat. A névleges feszültség növelése is kívánatos lenne, de bebizonyosodott, hogy szigetelési problémák miatt a jelenlegi csúcsértéket már aligha lehet túllépni. Az 50—200 megawatt teljesítményű generátorok üzemeltetése már olyan nagy hőfejlődéssel jár, hogy feltétlenül gondoskodni kell megfelelő hűtésükről. , Víz- és gázhűtést egyaránt alkalmaznak az áramfejlesztőknél. A legkorszerűbb generátorok ma már hidrogénhűtésű forgórésztekercsekkel és közvetlen vízhűtésű állórész tekercsrendszerekkel készülnek. A forgórésztekercsben a belső csatornák ferde vá- jatok formájában készülnek, amelyeket a tekercsek oldalfelületében marnak ki és a horonyfenéken találkoznak. Ennek eredményeként a horonyban V alakú hűtőesator- na-rendszer alakul ki, amely csavarvonal mentén az egész tekercset átfogja. A légrésből a gáz befogását irányított terelőgátak végzik. A többszakaszosságot a belépő és kilépő nyílásoknak a forgórész hossza mentén történő változásával érik el. Az állórésztekercs vízhűtése úgy történik, hogy a rúdtekercse- lés elemi szálaiban levő belső csatornákon keresztül desztillált vizet áramoltatnak. Az üreges vezetők a tel200 megawattos generátor- állórész szerelése, amelyet egy új csehszlovák erőműben helyeztek üzembe jes vezetőmennyiség 25—30 százalékát teszik ki. A forgórésztekercs közvetlen hűtésére újabban az ún. többszakaszos rendszert alkalmazzák, amely léhetővé teszi a forgórész áramtermelésének 2,5-szeres növelését a közvetett forgórészhűtésű generátorhoz képest, ugyanolyan megengedett túlmele- gedés mellett. Ez a rendszer nem igényel nagy hidrogén- gáznyomást.
