Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-29 / 281. szám
1978. november 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Lassan megszokjuk, hogy kulturális életünk televíziós magazinja rendre szállítja a művelődés, a művészet egy- egy területének nem egyszer rázós kérdéseit, felgyűjtve, csokorba kötve őket. A Nézőpont olyan őrhelyévé vált kulturális közgondolkodásunknak, ahonnan általában messzebbre látni a feltérképezett jelenségeknél; távolabbra, a megoldás felé is ablakot nyit Érdi Sándor műsora. A zene Nézőpontja Látom most is, hogy a komoly zene került terítékre — eredetileg csak a magyar vonósok „eltűnésének” okait szándékoztak feltárni, de végül a műsor szélesebb vizekre is evezett -1— rendkívül izgalmas, zenei közéletünk és zenei műveltségünk akár szenvedélyes indulatokat is szülő jelenségeire bukkantak. Ténylegesen: s ehhez elsősorban Kecskemét szolgáltatta az adalékot — de gyanítom, máshol, akár nálunk is gyűjt- hettek volna hozzá tényeket — miként lehetséges, hogy míg évtizedek óta nagyobb városainkban nemzedékek hagyják el a zeneiskolák „padjait”, mégis egy-egy jelesebb komolyzenei hangversenyen alig telnek meg a széksorok, s a nézőtéren szinte ugyanazok a megszokott arcok, magyarán: nem bővül, sőt a fejlődést tekintve inkább szűkül a komoly zenét élvezni óhajtók tábora. .A Nézőpont szerkesztő-műsorvezetőjét dicséret illeti, hogy következetesen haladt Oknyomozó útján előre gondosan bejárva zenei nevelésünk különböző köreit, grádicsait, az óvodától a főiskoláig bezárva. De úgy hiszem, menet közben lehetett volna módosítani is a műsor nézőpontján, mondjuk épp annál a pontnál, amikor a komoly zene társadalmi fogadtatásának problémájához érkeztek, a kecskeméti riportban; mélyebbre ásni itt a kamerával és feltárni e tűrhetetlen és aggasztó jelenség igazi okait. Hogy Kodály városában, a zenei továbbképzés „világközpontjában”, ahol a „zene legyen mindenkié” gondola apostolai munkálkodnak, zenei intézmények tevékenykednek, s ahol — hallhattuk a riportban — mégis üresen maradnak a széksorok koncertek alkalmával, ott miféle okok, tárgyiak és személyesek, esetleg miilyen városon belüli, a közéletet megfertőző presztízs okókra visszavezethető ellentétek húzódnak meg az ellentétek mögött! Baj az, tudom én, hogy kevés a jó magyar hegedűs, mert visszahathat ez is zenei .életünk fejlődésére, de sokkal nagyobb baj, hogy a zene szélesedő társadalmi hatásának útjába oktalanul akadályok kerülnek, vagy akár okkal is. Nem csodálkoztam volna, ha itt, ebben a kérdésben a Nézőpontot elragadja a hév, s az egyébként kissé hűvös és tartózkodó magazin arcán megjelennek a váratlanul előbukkant problémán támadt lázas keresés piros foltja» . . De éppúgy meghökkentő volt hallani a magazinnak ebben a számában, hogy a Kodály-intézet falai közé jelenleg csak azok juthatnak be tartós időre, akik dollárral, illetve valutával képesek fizetni, megfizetni a belépés jogát. A magyar zenepedagógusok legfeljebb nyáron, akkor is csak kéthetes kurzusra bocsáttatnak be e nemes intézmény falai közé. Aki nem valutával érkezik — a magyarokon kívül ott vannak a szocialista országbéli kollégák is — az ki van rekeszt- ve a zenei továbbképzésnek ebből a világhírű kodályi lehetőségéből. Íme tehát egy újabb „vérlázító” ellentmondás, amelyet bizony csak szőrmentén érintett a Nézőpont, pedig — akárcsak az ásogató ember teszi, ha szerszáma váratlanul valami érdekeset fordít ki a földből — a televíziónak is akként kellett volna megállni ezen a ponton, alaposan szemügyre venni a talált problémát. Mert egy szerkesztett, műsorban becsülendő erény a rend és a fegyelem, a logikus építkezés, de aligha szabad a logikai rend kedvéért bizonyos esetekben feláldozni a közéleti szenvedélyességet. A Nézőpont módszere meglehet tudományos, szemlélete tárgyias, de egy-egy alkalommal, ha valami izgalmasra bukkan, bizony nem esnék csorba a tekintélyén, ha megszokott, nyugalmi „pontjáról” kicsit kibillennék. Talán érdemes volna elgondolkodni, hogy a fent említett problémák nem érdemelné- nek-e meg akár egy külön kiadását e sokra hivatott magazinnak. Jubileumi programok Évfordulóra készült, a KMP jubileumához kapcsolódott Rényi Tamás tévéfilmje, A zárka. Középpontjába érdekes konfliktust állított, a bizalmatlanság, a gyanakvás ■konfliktusait. Azt boncolgatta — sajnos nem minden részletében meggyőzően —, hogy miért is nem találtak egymásra az illegalitás viszonyai közepette azok az erők, melyeknek egyesülése az eredményesebb harc feltétele lett volna. A film zárkabeli jeleneteiből még kicsapott a korszak levegője, és fel-felizzott a dráma is, a főhős útkeresésének, harcának felvillantott epizódjaiban azonban kísértettek az ellenállásról kialakult közhelyek, s amit aztán végleg nem lehet érteni: a film elvágattatott csupán, de be nem fejezett. A börtönből kijutott fiatalember további sorsára vonatkozóan ugyanis mit sem árultak el az alkotók, s még csak sugallni sem • sugalltak semmit. Kár, mert ezzel a bizonytalan „befejezéssel” az egy-egy részletében igazi feszültséget teremtő dráma vesztette el hatását végkép. Évfordulós műnek született a Mérföldkövek is Kardos István dokumentumfilmje. De korántsem szokványos emlékezésnek minősült. Készítői imponáló módon a lehetséges legtöbbet ) nyújtották : a folyamat — a KMP megalakulásának történelmi körülményei — dialektikus szemléletű bemutatását, csemegeként eddig nem ismert dokumentumok feltálalását, a tárgyiasság és személyesség együttes varázsát — élő tanúk vallomásai, visszaemlékezései. Egy egész történelmi kort idéztek meg színesen és élvezetesen. Nem volt hiábavaló átvizsgálni a több mint tízezer méter dokumentális filmanyagot: a végeredmény, élő történelem képernyőn elbeszélve. V. M. Nyugdíjas pedagógusok Közel kilencszáz nyugdíjas pedagógus, szakszervezeti tag él Szolnok megyében, akiknek többsége hatvan- hetven év közötti. A nyugdíj 534 tanárnál (majdnem hatvan százalék) nem éri el a kétezer, sőt felénél még az ezerötszáz forintot sem. Nem kell különösebb magyarázat hogy ezt az összeget mennyire be keli osztani étkezésre, lakásfenntartásra, ruházkodásra — állapították meg a Pedagógus Szakszervezet Szolnok megyei Bizottságának közelmúltban megtartott ülésén. Az anyagi nehézségek azonban csak az egyik oldal. A gyakorlatban nem egyszer fordul elő, hogy a nyugdíjba vonuló pedagógus látványos búcsúztatása után a tantestület megfeledkezik a volt kollégáról, akinek pedig épp ezután lenne a legnagyobb szüksége a közösségre. Az egyedülálló emberben kialakul a magányosság nyomasztó érzése, ha nem talál elfoglaltságot, társaságot. Szép eredményeket tudnak felmutatni ezen a téren a megyében működő pedagógus klubok, ahol a nyugdíjas összejöveteleken a tanárok meghitt hangulatban beszélgetnek el tanítási élményeikről, aktuális problémákról. Ezt a célt szolgálja a szakszervezet az üdülőjegyek juttatásával is, amely évente megyénkben 25—30 nyugdíjasnak nyújt lehetőséget a kedvezményes pihenéshez. A „volt tanártárssal” jó kapcsolatot tartó intézmények nem csupán a pedagógusnapkor hívják meg a nyugdíjast, hanem a különböző iskolai rendezvényekre is. A nyugdíjas pedagógusok anyagi helyzetének jelentősebb mértékű javítását az illetékes szervek az 1979-es évben valósítják meg. Az idős pedagógusok felkarolását, közösségi életbe való bevonását azonban már most el kell kezdeni. Ezen a területen a legtöbbet a volt munkahely kollektívája teheti. — vfs — Az erőd Rendezi: Szinetár Miklós A második világháború egyik, jóformán érintetlenül maradt német erődjében, a cseh—lengyel határon levő Dobrosavban játszódik Hernádi Gyula „Az erőd” című kisregénye azonos című film- változata. A rendező, Szinetár Miklós és munkatársai Bulgáriában, Jugoszláviában és Csehszlovákiában keresték a megfelelő helyszínt, mert ilyen erőd jellegű ékítmény hazánkban nincs. A többszintes hadászati objektumot — a kisregényben — egy nyugati állam milliomosainak rendezik be, ahol a rendkívüli szórakozásra „intenzív háborús élményre” vágyó aranyifjaknak mutatnak be hadijátékot. A budapesti stúdió filmjében Tanai Bella, Bács Ferenc, Madaras József, Oszter Sándor, Rajhona Ádám és Reviczky Gábor alakítja a főbb szerepeket. Bemutató a Madáchban A Madách Kamara Színházban november 23-án mutatták be Bemard Slade „Jövőre veled ugyanitt" c. kétrészes vígjátékát, a darab szereplői Schütz Ha és Sztankai István, a rendező: Szirtes Tamás. A képen: Jelenet az előadásból Jó színvonal, kiváló együttesek Népdalkörök minősítő versenye Törökszentmiklóson A törökszentmiklósi művelődési központban rendezték meg vasárnap a népdalkörök II. országos minősítő versenyét. A színvonalas bemutatón megyénk 14 együttese és a budapesti Pataky István Művelődési Központ népdalköre vett részt. Hasonló minősítő versenyt augusztusban Mezőtúron rendeztek. A most fellépő együttesek műsorválasztásán, előadásmódján érződött, hogy több idejük volt a felkészülésre. Repertoárjukban például nem volt olyan dal, amelynek eredete vitatható lenne; népdalkincsünk legjavát szólaltatták meg. Jól összeállított népdalcsokrokat hallhattunk, amelyekben a vidám és a lírai hangvételű dalok harmonikusan váltották egymást. Emlékezetes marad a mezőtúri Petőfi dalkör pávakörének fellépése, akik saját tájegységük dalait szép hangvétellel, ízes kiejtéssel énekelték. Ugyancsak színvonalas, értékes és ritkán hallott népzenei anyagai szerepelt a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola pávaköre. A dalokat stílusuknak Az országosan kiváló minősítést nyert mezőtúri együttes megfelelően és mély átérzés- sel adták elő. A minősítő versenyen |első ízben szereplő jászapáti Velemi Endre Termelőszövetkezet népdalköre megállta a helyét a nagyobb múltra visszatekintő együttesek között is. Az előző évhez képest jelentős fejlődést mutatott a törökszentmiklósi Béke Termelőszövetkezet pávaköre. Népdalcsokrukat ügyesen állították össze és igényesen adták elő. Ugyancsak ez jellemző a jászárokszállási „Csörsz” együttes fellépésére is. A „teátrális” (tánc, mozgás) megoldások mellett műsorukban a korábbiakhoz képest már nagyobb szerep jutott a népdaloknak is. összességében nézve: jó színvonalú műsorokat, nagyszerű zenei adottsággal rendelkező együtteseket hallhatott a közönség, s bírálhatott a zsűri, amelynek elnöke Fa- sang Árpád zeneszerző volt. Felesleges lenne tehát minden pávakör produkciójának értékelésére kitérnünk, ékesebben szólnak erről az országos minősítő verseny eredményei. Országosan kiváló minősítést nyert a jász- jákóhalmi művelődési ház, a mezőtúri Petőfi dalkör — ők a zsűri külön dicséretét is megkapták — a megyei művelődési központ, a törökszentmiklósi Béke Tsz, valamint a jászszentandrási és az öcsödi művelődési ház pávaköre. Országosan jó minősítést kapott a jászapáti Velemi Endre Termelőszövetkezet, a szolnoki Kilián György Repülő Műszaki Főiskola, a budapesti Pataky István Művelődési Központ, a jászberényi Kossuth Termelőszövetkezet valamint a tiszaugi Tiszagyöngye Termelőszövetkezet pávaköre. Országosan minősült a jászárokszállási „Csörsz” együttes, valamint a jászfényszarui művelődési ház és a tiszafüredi Hámán Kató Termelőszövetkezet népdalköre. TE. Fotó: TF. Amíg egy előadás megszületik... Próbajegyzetek Szabályos vagy szabálytalan, de magunk számára megszokott ritmussal éljük életünket: cselekszünk szándékaink és tudásunk szerint. Utazom a vonaton. A sínek között — éppen mintha halottat takartak volna le vele — sötétkék iskolai csomagolópapír ... Téli javítási munkák a vidám parkban: az óriáskerék egy székében egy munkás alszik a magasban... Furcsa csoportkép: egy fának támasztott régi rossz tükör, egy tömött aktatáska uzsonnával. Nincs gazdája ... MEGLÁTUNK valamit, néhány másodpercre, egy' percre minden más kiesik tudatunkból, nem találjuk a helyét, nem értjük a fontosságát, nem tudjuk miért zökkentett ki bennünket. Lehet, hogy nem véletlenül vesszük észre, valami volt vagy leendő (alakuló) hasonlóságot sejtünk meg benne: közünk van hozzá... A házinéni otthona, ahol lakom: műanyagfóliával és újságpapírral borítva minden, a rádiótól a szőnyegig, kivéve a használaton kívül eső csipkéket a falon ... Keressük a dolgok tartozékait, életet látunk körülöttük, és fantáziánkkal tágítva gondolataink körét — a magunk életének egy-egy vetü- letére ismerhetünk rá. » * » Először olvasom Slawomir Mrozek „Tangó” című darabját: fiatalságomhoz mérten sért és bánt, hogy lehet így látni a szabadságot, így, hogy anarchiához vezet. Kalitka a nagybácsi fején, nagymama a ravatalon ... Szükségszerű és igaz, hogy a jónak a rossz a párja? Rossz nélkül nem él meg a jó? Párja-e vajon a szabadságnak a gyilkosság, az erőszakká formálódó erő? Próbák. Jelen van a hét szereplő, a darabban és a valóságban három generáció: színészek. Itt ül a súgó. Zene, világítás, díszítők és kellékesek munkálkodása, a takarásban koncentráló színészek, és a színpadon létrejön a színészek közötti kapcsolat. Az előadás menetének, tárgyi és műszaki feltételeinek pontos ismeretében „vezényli” a próbát (a majdani előadást) az ügyelő. A rendező szervezi az írott darabot élő színházi eseménnyé. Kiválasztja a darabot és a szereplőket, akikkel szemben a próbák alatt ellenség és barát — támad és támogat. Ahogy Grotowski mondja: „lelki instruktor”. A segédrendező átmeneti funkciót tölt be. Jegyzetel a próbák során, s feljegyzéseit a megbeszéléseken szembesíti a rendező a játszókkal. Részletek a próbák során feljegyzett alakulásokból („metamorfózisokból”) — fázisokra bontva: I. Változó tér, jelzett bútorok, a színészeken utcai ruha. — „Kinyiffan” — Eugeni- usz először néz Edekre. — Edék az újságot a fotelból veszi ki. — „Miért nem vonulsz kolostorba?” — Eugenia erre a végszóra fekszik a ravatalra. (Az elhangzó szöveg és a tárgyak barátkozásának vagyunk tanúi. A színészek pontosítják, tanulják szövegüket.) II. Színpad és nézőtér: a „valóságos tér”, jelzett bútorok és kellékek. — „Nem tehetek róla” — Artúr föláll, Stomil beleül a fotelba. Artúr esetleg leugrik a színpadról. — „Azt hiszem, megrebbent a szempillám” — Eleonóra és Eugeniusz éppen szembe érkeznek egymással. — A székek támlája legyen rácsozott! — A ravatalt meg kell .emelni 16 cm-rel! — Artúr monológja alatt nézőtéri fény vagy pontfény kell. — RITMUS ! (Viszonyok alakulnak három dimenzióban: vonzások és taszítások, tárgyak,, emberek és az adott tér között.) III. Színházterem díszlettel, jelmezzel, kellékekkel, jelzett világítással. — Eugeniusz a fényképezőgép fekete leplét a többiek bejövetele alatt borítsa a fejére, ekkor lesz sötét a nézőtér. — Amikor Artúr durván rákiabál Alára: „Maradj!” — akkor megy ki Alá. — „A legérdekesebb résznél hagytad abba” — dupla jelentésű utalás! — A jelzős szerkezetek, rossz hangsúlyaira figyelni! — A nászinduló legyen élesebb és erősebb. (A viszonyok tízszeres, százszoros egybefonódása: tárgyak, tér, hangok, zene, fény, szereplők mind egymást támogatják. Mozdulat a mozdulattal, férfi a nővel, ember az emberrel, tárgy a tárggyal kapcsolódik össze.) * * * Nem a szabadság „bírálatát” vagy anarchiába fulladását látom, hanem „furcsa csoportképek” egymásutánját: a szabadság keresését. Egy lehetséges utat: a VÉ- GE-t. Nem jót és rosszat, hanem szándékot és tettet egymás mellett. Bajovics Rózsa a Szociológiai Intézet munkatársa
