Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-26 / 279. szám
1978. november 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 HÁZUNK TÁJA A kert téliesítése Ha esik, ha fúj, menni kell — szoktunk morgolódni. De aki felkészül a rossz időre, nem ázik el, nem megy tönkre a frizurája, és talán a kedve sem megy el a rossz idő miatt... Persze, legfontosabb a jó esernyő. Még a szürke világ is szebb egy nagy, színes esernyő alól és mindenki szép az esernyő alatt is, ha megfelelő színű az a védősátór. Kevesen gondolnak rá, a kék vagy zöld esernyő alatt sá- padtnak, betegesnek látszunk, a piros-tarka ernyő alatt rózsaszín-barna, egészséges színű az arcbőr. Bőrig ázni? Nem éri váratlanul az embert az időjárás szeszélyeskedése, ha van egy összecsukható, apró esernyője és műanyag, szintén kicsire hajtogatható esőkabátja. Az ernyőről már szóltunk — az esőkabátról csak annyit, hogy többet árt, mint használ, ha nem szellőzik, nem „lélegzik”. Mert megvéd ugyan a külső nedvességtől, de netán megizzadunk és emiatt fázunk meg benne. Ha nincs kellő szellőzése, megoldhatjuk magunk is a nagy kérdést: a kabát „hónalján” nyugodtan csinálhatunk néhány lyukat, ennyi elég a szellőzéshez. A hajunk, a frizuránk — bizony elázhat akkor is, ha ernyőnk van. Ha bekötjük kendővel ? összenyomódik. Ha nem ért váratlanul az esős idő, megakadályozhatjuk a bajt. Néhány kisebb haj- csavarój vagy csipesz elfér az esőkalap, de még a kendő alatt is, s egy cseppet se leszünk nedvesek, ha a kendő két rétege közé vékony nylon-fóliát rejtünk, ezt ügyesen megkötött kendőnél tényleg senki se látja. A sasson- kefével szárított frizurán persze így nem segíthetünk. De kössük le bátran, hogy ne érje nedvesség. Ha összenyomódott, pár perc alatt segíthetünk rajta: tincsenként kevés lakkot fújunk iá, és csipesszel felcsavarjuk, pár percre, míg megszikkad, utána kifésüljük. Elázott tincseinket is — gyors szárítás után — rendbehozhatjuk így. Ha így se, úgy se sikerül a frizurát rendbe hozni — még mindig jobb egész nap egy csinosan megkötött kendő a fejen, mint a rendezetlen, ázott frizura . .. És a csizma? Jobb egy váltócipő a szatyorban, mint egy elázott a lábon — éppen ezért ne legyünk restek egy papucsot, vagy szandált magunkkal vinni. Divat lett a gumicsizma is — bár lehetne nálunk is mindig kapni csinosát, színeset! —, hiszen ha van egy gyapjú- vagy pamutzoknink, csak jobbik oldalát mutatja a gumicsizma is. Ha félcipővel szaladunk, el ne felejtsük, hogy a felfreccsent sarat alkalmas pillanatban egy nedves papírzsebkendővel tüntessük el lábunkról. Van, aki szeret esőben sétálni — és sok kozmetikus igazat ad! Igaz, a sminkkel legyünk óvatosak — bár kapható már nedvességálló szemfesték is —, de az arcbőrnek, minden ellenkező híresztelés ellenére, nem árt, a központifűtéstől kiszáradt bőrnek meg használ is, ha nedves időben kissé „dunsztoljuk”. Praktikus, csinos ruhában védettek és jókedvűek lehetünk akkor is, ha szakad az eső. Fenti képünk azt mutatja be, hogy ma már nagy a választék az esőkabátanyagok között, az impregnált ballon, puplin, a kent és „olvasztott” felületű kelmék sokféle színben kaphatók, méterben és kész termékként egyaránt. SZ. M. A novemberi hidegek és fagyok ritkán okoznak .kárt a kiskertek növényeiben. De ebben az időszakban már feltétlenül gondoskodnunk kell a kert „téliesítéséről”. Ne feledkezzünk meg a kerti vízcsapok takarásáról illetve víztelenítéséről. A kerti szerszámokat gondosan tisztítsuk meg és amennyiben valami hibát észlelnénk rajtuk, akkor azonnal javítsuk meg. A permetezéshez használt edényeket és eszközöket is gondosan mossuk ki, mielőtt eltennénk. A növényvédő- szer-maradékokat jól zárható helyen raktározzuk. Egészen a fagyok beálltáig végezhetjük az őszi talajmunkákat, a trágyázást, metszést és faápolási munkákat. Fontos, hogy a fák törzseit kéregkaparóval alaposan megtisztogassuk. Így az áttelelő kártevők búvóhelyeit megsemmisíthetjük. A fertőzött és lehullott leveleket söpörjük össze, a fákon maradt gyümölcsmumiákat gyűjtsük össze és égessük el. Ameny- nyiben erre nincs lehetőség, akkor Novenda 1,5 százalékos oldattal locsoljuk le. A körte, kajszi, szilva, ringló, cseresznye és meggyfák törzseire tegyük fel a hernyófogó öveket. Sok helyen szokás, hogy a gyümölcsfák törzsét a téli időszakra bemeszelik. Ennek előnye, hogy ezáltal kiegyenlítődik a nappali és az éjszakai hőmérséklet közötti különbség. Az érzékeny örökzöldek igénylik a takarást. Ezt úgy oldjuk meg, hogy a bokrokat lombsátorral vonjuk körül. A gyep „téliesítéséről” sem szabad megfeledkezni. Igen fontos, hogy a fű magassága a téli hónapokra ne maradjon 5—6 centiméternél magasabb. Amennyiben ennél lényegesen magasabb a gyep, akkor erre a magasságra vágjuk vissza, azután gondosan gereblyézzük össze a nyese- déket. Ahol a gyep kikopott, ott a földet egy kissé lazítsuk fel és szórjunk ki 2—3 dekagramm műmagot. A kiszórt magot komposzttal vagy kerti talajjal takarjuk be. Fontos munka a kert őszi talajforgatása is. Amennyiben a talajt trágyázni akarjuk, akkor most az őszi ásás alkalmával forgassuk be a trágyát a talajba. A kerti bútorokat — amennyiben módunk van rá — ne hagyjuk kinn a szabadban. Az épített szalonnasütőket is takarjuk le kátránypapírral — nylonfóliával .. . Kalocsay Klári Melyik énekel a legszebben? faj él? A közönséges kis füGyórfás Endre: Répacirkusz Hol a cirkusz? Itt a cirkusz! Konyhaasztal a porond, Kezdődik az előadás, megszólal a kiskolomp. Jön a csoda- akrobota: Kelkáposzta Aladár. Jobbra gurul, balra gördül, mindenképpen fejen áll. Tótágast áll Répa Rézi, sárgul az is, aki nézi, s hajladozik — sosem remélt sikerrel — a Cérnametélt. Jön. Jön! JÖN! Az erőművész! Paprika Pál a neve, erőlködik, pirosodik ... Borrrrzasztó az ereje! Most jön a Nagy Attrakció: a Káposzta, a Répa, a Paprika meg a Metélt fejest ugrik a léveses- fazékba. A szünetben a gyerekek azon vitatkoztak, vajon a fülemüle, vagy a sárgarigó énekel-e szebben. Előzőleg biológiaóra volt, az énekes- madarak hangadó szervéről tanultak. Ez volt a szenvedélyes vita kiváltója. Jóska makacsul védte a maga igazát a fülemüléket illetően, Laci ellenben továbbra is a sárgarigó mellett tört pálcát. A vitatkozókhoz Marika is csatlakozott, aki elmesélte, hogy nyáron a Balaton mellett az üdülő kertjében minden reggel egy fekete sapkás barátka hangos énekére ébredt. Ott ült az ablak előtt egy magas bokor ágain, néha még lüktető torkocskáját is látni lehetett éneklés közben. — Azt hiszem, a barátka még a fülemülénél is szebben dalol — mondta Marika mély meggyőződéssel. — Hát azt tudjátok-e — állt meg a vitatkozók mellett Márta néni, hogy Magyarországon két fülemüle lemüle mindenfelé elterjedt, sötétebb színezetű és mellén foltos rokona, a nagy fülemüle, azonban csak az ország északkeleti részén, főként a Tisza ligeterdeiben fészkel. Érdekes különbség a két faj között — folytatta a tanárnő. — hogy a kis fülemüle főként alacsonyan, a bokrokon ülve énekel, fajtestvére a folyóparti magas nyárfák koronájába is félrepül és onnét énekel. Hangja mélyebb, lassúbb ütemű és ércesebben csengő, mint a kis fülemüléé. Jóska a tanárnőhöz fordult: — Márta néni szerint melyik a legszebben éneklő madár? —- Azt hiszem, valójában nincs is ilyen, — válaszolta a tanárnő elgondolkozva — helyesebben mindenki a saját ízlése szerint döntheti el, hogy a fülemüléket, az énekes rigót, a barátkát, vagy éppen a sárgarigót teszi az első helyre. Végeredményben minden madár éneke szép és szorosan hozzátartozik az erdőhöz, mezőhöz, a szabad, természethez. Nélkülük üres lenne a határ és nem nyújtana örömet, kikapcsolódást számunkra a kirándulások során. Többek között azért kell védenünk énekesmadarainkat. Vigyáznunk kell arra, hogy soha be ne következhessen az oly sokat emlegetett „néma tavasz”. S. E. OLCSÓN - JÓT! Hamis fasírt Nyolc nagyobb szem burgonyát (4,— Ft) nyersen lereszelünk, majd kinyomkodjuk a levét. Tejben megáztatunk két zsemlét (1,— Ft -f- 0,90 Ft), ezt is kinyomkodjuk, összekeverjük a burgonyával és négy keménytojást (7,20 Ft) villával összetörve, valamint apróra vágott két gerezd fokhagymát, kis fej vöröshagymát is adunk hozzá (1,— Ft). Törött borssal, piros paprikával, ízlés szerint sóval (1,— Ft) összedolgozzuk, hosszúkás hengereket formálunk a masszából és egy tojásba, majd zsemle- morzsába (2,50 Ft) paníroz- zuk. Forró olajban (vajban, zsírban, margarinban — tetszés szerint, kb. 5,— Ft) kisütjük. Négy személynek huszonkét forint 50 fillérből gyors, laktató vacsora. Savanyúságot adjunk hozzá! I. I-né, Szolnok Divat a népművészet. A többszintes lakás lépcsőfordulója remek őrzőhelye a népi iparművészeti tárgyak gyűjteményének Kövér gyerekek Mostanában gyakran eszembe jut távoli rokonom. K. Laci, aki hároméves korában azzal hívta fel magára a figyelmet tágabb családi körben, hogy a Mikulástól egy tepsi fasírtot kért ajándékul. Persze, ez még azokban az ínséges időkben volt — gondolhatják sokan — mikor nagy úrként tisztelték országszerte a vagdalt húst. Többé- kevésbé tényleg így van, ám Laciék akkor sem láttak szükséget, meg aztán december egyébként is a disznóvágások ideje, nagyon valószínű tehát, hogy a kisfiú — megelégelvén a sok hurkát, kolbászt — találta ki magának a fasírtot. Ami tulajdonképpen nem is fasírt volt, hanem tojással töltött stefániaszelet. Lacika korát meghazudtoló mennyiséget volt képes elfogyasztani ebből, a család örömére. Mert — mondanom sem kell — pici korától kezdve mindenki aggódott a gyerek előmeneteléért, s a szülők, a nagymama, a nagynénik egymással versenyezve tömték. A nagy evéseket a későbbi szelíd intelmek ellenére sem tudta abbahagyni. Egészen mostanáig, mikor is egy balatoni gebin vezetője és reklámjaként fungá). Vagyis céllá lett életében az evés. Egy idő óta figyelem a kövér gyerekeket. Ez egyáltalán nem nehéz, tekintve, hogy minden iskolai osztályban, óvodai csoportban van néhány. Persze, kövér gyerekek mindig is voltak (ifjúsági regényekben, színdarabodban nélkülözhetetlen dramaturgiai funkciót is teljesítenek), de mostanában észrevehetően megnőtt a számuk. A jólét biztos jele — zárhatnánk le a témát. De hát a dolog nem ilyen egyszerű. Mert a gyerekek nehezen viselik el a felesleges kilókat. Nemcsak a szívük és a lábuk! A súlyfelesleg pszichés terheket is jelent. A gyermek- társadalom közismert kegyetlenségéből fakad, hogy a da- gikra, pockokra, malacokra rájár a rúd. Nem is csoda, hiszen ők'' azok, akik futás közben mindig a sor végén fújtatnak, akik szuszogva lógnak a szeren, akik nehezen másznak fára, akik nem férnek a pad- ban. Őket püfölik, mert van rajtuk mit ütni, ők törik csontjukat, ficamítják ki a bokájukat, mert nem urai a testüknek. És mindenekfelett ők azok, akiknek — mert senki sem a semmitől kövér — nincs fontosabb, mint nagyokat enni. A szülők persze mindezt nem veszik észre, vagy nem akarják észrevenni. Nagy gonddal szelik a szalámit, kenik a vajas kenyeret, vásárolják a csokoládét, s szidják a napközis kosztot. Ha pedig konfliktusa támad a gyereknek az iskolában — mert támad — rohannak fűhöz, fához, lehetőleg felment- tetik testnevelésből a csemetét, s nem tudják, hogy mindezzel ártanak a gyereknek. Aki — évek alatt — testben és lélekben eltorzul kicsit. A kövéreknek például súlyos megpróbáltatás a katonaság, s ha udvarolni kezdenek (soha nem a kövér lányoknak), a szebbik nem kuncog és röhög. Sajnálom a kövér gyerekeket, mint ahogy a szelíd lelkű Lacit is sajnáltam, mikor illetlen játékaink közepette pirosra vertük a fenekét, így hát azt mondom a szülőknek: lehet az uzsonna pár dekával kevesebb, s gyalog is mehet a gyerek az iskolába. (Gyarmati) Amikor esik...
