Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-21 / 274. szám
I 8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. november 21. IGAZODNAK AZ IGÉNYEKHEZ Bővül a termékcsalad a kunszentmártoni Pannóniában Irha mellett panofix—Fregoli kabátok belföldre is Év vége előtt néhány héttel már minden vállalatnál, üzemben, intézménynél előzetes számvetést készítenek: miként dolgoztak az eltelt hónapokban, hogy áll az éves terv, mire van még pótlási lehetőség esetleges lemaradás esetén? A teljesség igénye nélkül ezekre a kérdésekre kerestünk választ Kunszent- mártonban, a Pannónia Szőrmekikészítő és Szőrmekonfekció Vállalat 4. számú gyárában. A? esztendő első fele — főként három hónap — sok munka- és üzemszervezési feladatot adott. Mint általában az idényjellegű konfekció ipart, őket sem kímélte a megrendelések késése, hullámzása miatti tervmódosítás, a raktárak zsúfoltsága. A külföldi és a hazai megrendelők szerződésmegkötései után kezdődhetett a folyamatos termelés. Az évközi lemaradást a harmadik negyedévre pótolták, ebben jelentős segítséget nyújtottak a szocialista brigádok, de nem volt ritka, hogy a törvény engedte túlórák felhasználásával százak dolgoztak vasárnaponként is. Az előzetes számítások szerint az idén mintegy 50 ezer bunda készül a kunszentmártoni gyárban, több mint á tervezett. Milyen újdonságokat hozott 1978 az üzemben? A legfrissebb: október végén megtörtént a műszaki átadása egy új műhelynek, amely egyben azt is jelenti, hogy 1979 januárjában új termék . gyártását kezdik meg. Az eddig csak irhabundát készítő egységben megteremtették a lehetőséget a panofix bundák gyártására is. Kereskedelmi — vásárlói — igény tette szükségessé a termékbővítést, a Pannónia Vállalat a kunszentmártoni gyárat „bízta meg” a szőrmekabátok előállításával. A vasaló műhelyek, a korszerű gépek szerelésével egyidejűleg Üjpesten, az „anyaüzemben” tanfolyamokon képezték ki, gyakoroltatták a leendő új műhely kunszentmártoni dolgozóit. A legdinamikusabban fejlődő üzemrész továbbra is az irhaműhely. Égyre többen vállalják, hogy munka után 2—3 órára bennmaradnak a gyárban, hogy elsajátítsák az igényes munkaműveleteket. A gyár vezetői biztosítják a betanító szakembereket, a gépeket. A sajátos munka- módszerek begyakorlása után az irhaműhelyben foglalkoztatják a dolgozókat. Még egy közeli újdonságról : jövőre már a belföldi üzletekben is megvásárolhatjuk a fregoli kabátot, a kívül-be- lül viselhető praktikus felsőruhadarabot. Az eddig csak tőkés megrendelésre készült „kétoldalas” kabátból jelentős mennyiséget rendelt a belkereskedelem. Eseménydús. új esztendőnek ígérkezik tehát részükre 1979. Jelentős termelékenységnövekedést szeretnének elérni. Hatékonyabb üzem- és munkaszervezéssel még töt)b munkásnak — főként a családos anyáknak — teremtenek egyműszakos 'beosztást. Az előzetes tervek szerint jövőre 3 ezerrel több bunda készül, mint az idén a Pannónia kunszentmártoni gyárában. — t. sz. e. — Előkészületek a panofix bundák „fogadására” a Pannónia kunszentmártoni gyárának új üzemcsarnokában A Mechanikai Müvek abonyi gyáregységében új típusú asztali telefonkészülékek gyártását kezdték meg, nyolc színváltozatban. Ebben az évben több mint harminckétezer, jövőre pedig százhúszezer korszerű készüléket szállítanak a megrendelőknek. A kép a szerelő üzemben készült Négyet egy csapásra Volt időszak, amikor a legtöbb mezőgazdasági üzemet csak alig-alig lehetett rábírni, hogy a kertészeti növények termesztésével foglalkozzon. Később megváltoztak az árak, s így egyre többen jöttek rá. hogy nem bolondság ez az ágazat, arról nem is beszélve, hogy a lakosság, a népgazdaság feltétlenül igényli a paradicsomot, a dinnyét vagy éppen a szép vágott virágot. A tiszafüredi Hámán Kató Termelőszövetkezet a vállalkozó kedvű gazdaságok közé tartozik, hiszen mint Koczur Sámuel, az üzem termelési elnökhelyettese elmondta : náluk igencsak felfelé ívelő pályán van a kertészet. A paradicsomtermesztéssel két éve kezdtek foglalkozni, mégpedig abból a meggondolásból, hogy a viszonylag közel lévő Debreceni Konzervgyár minden további nélkül megvásárolja tőlük a lét. Paradicsomlé és mag így is történt: a gépesített termesztésű növény tavaly 280. az idén 210 mázsás termést hozott. Az ágazat jövedelme a kisebb hozam ellenére se csökkent, ugyanis az elmúlt esztendőben olcsóbb, az idén viszont drágább volt a paradicsom. A kilónkénti haszon 1977-ben ötven, 1978-ban hetven-het- venöt fillér volt, s így — Bővítik a kertészetet a tiszafüredi tsz-ben ahogy modnani szokták — a tsz a pénzénél maradt. A gazdaság egyébként 35 hektárról a magot is értékesíti, s a jobb betakarítás lehetőségeit vizsgálva fajtakísérletekkel is foglalkozik. A kísérletek beváltak Am nem csupán a paradicsommal, hanem a dohánnyal is kísérleteznek, hogy a lehető legjobb hozamokat érjék el. Bizonyára ennek is része van abban, hogy a tsz az idén ezer mázsás szárított dohányt takarított be, s az értékesítési ár elérte a mázsánkénti ötezer forintot. A bevétel húsz százaléka jövedelem volt, úgyhogy az üzem erre a növényre se panaszkodhat. Természetesen a mostani jó eredményekben a gondos előkészítésnek is nagy része volt. Három évvel ezelőtt ugyanis tíz dohányszárítót építettek, s a betakarításhoz szükséges Balthes kombájnt is idejében beszerezték. A dohánytermesztés így se egyszerű, még mindig elég sok kétkezi munkát igényel, ám a munka egyik legnehezebbjét, a törést, a lehetőségekhez mérten már megkönnyítették. TÓvábbra is munkaigényes viszont a dinnyemag termesztése, de a vele foglalkozó két családnak így is megéri. A Hámán Kató Tsz által termesztett hibrid diny- nyemagból negyven mázsára van szüksége az országnak, s ennek legalább egynegyedét mindig a tiszafüredi szövetkezet termeli meg. Az idén mintegy 11 mázsa volt a hozam, így a 25—30 százalékos jövedelmet adó termékből szép pénzt láthatott a gazdaság, de a termesztéssel foglalkozó családok sem panaszkodhattak. Nem fizetnek rá A tsz legújabb „kísérlete” a virágtermesztés. Az üzem szakemberei azért vágtak bele ebbe a munkába, hogy május derekától márciusig ne álljanak üresen a fóliaházak, ahonnan a szántóföldi kertészet palántái addigra már kikerültek. A szegfű és a krizantém az idén először hoz virágot a fólia alatt, így a háromnégyszázezer szál által biztosított jövedelemről a szakembereknek egyelőre csak elképzeléseik vannak. Egyben biztosak csupán: erre a vállalkozásukra se fizethetnek rá. B. A. Találkoztam egy emberrel Mint a csiszolt fátyoliiveg Kocsis Istvánná a berekfürdői üveggyár szakszervezeti bizottságának titkára. — Amikor 1974-ben átvettem a tisztségemet az üzemben 54 százalékos volt a szervezettség. A szakszervezeti pénztárból hiányzott a pénz, a sportnapi elszámolásból is... Nem csináltam én semmi rendkívülit, de annyira rossz volt előtte a helyzet, hogy ha keveset tettem is, soknak látszott. Nőtt a dolgozók létszáma, mégis 85 százalékos most a szervezettség, ez se jó még, 5e már valami. De meggyőzni az emberekét, hogy lépjenek vissza a szakszervezetbe, másként lesz! Micsoda energia! A megsértett dolgozóknak hogyan magyarázzam, hogy a szakszervezet nem egy sóhivatal, bármi is volt azelőtt? Azelőtt? Cifra dolgok járták, nem részletezem. .. Olyan energiát kellett a bizottságnak, aktíváknak" kifejteni, hogy a fizikai műn-, kások is menjenek üdülni! Az idén ment először hu- Szönegynéhány fizikai üdülni, tavaly csak négyen voltak. Most már néhány üvegfúvó is elment, meg a tmkból és csiszolóasszonyok is. Rá kellett szoktatni őket: évek óta kirándulunk busz- szal Leányfalura, a Balatonra. Évekkel ezelőtt egyetlen napra sem lehetett őket elvinni, de még színházba sem. Pedig a költségek javát a szakszervezet vállalta^ A gázfűtéses, modern lakás az üveggyár lakótelepe egyemeletes házainak egyikében, Berekfürdőn, a Kossuth Utcában található. Kocsisné általános iskolás fia (birkózik, cselgáncsozik) tesz-vesz a szobában. — Nem sokkal voltam idősebb, amikor bekerültem az üveggyárba 1962-ben: tizenöt éves mindössze. Nyolcán vagyunk testvérek, édesapám nagyon beteg volt, nem volt tehetségük a taníttatásomra. Mint kisegítő kerültem a gyárba, de kifutó is voltam: ötszáz forintot kerestem akkor. Egy idő után elküldték Pestre, üvegtechnikai munkára képeztek ki. Alakult itt égy üvegtechnikai üzem, a csoportvezetője lettem, higanykapcsolókát és macskaszemeket készítettünk. Tizennyolc éves lehettem, a korban utánam következő pedig csaknem negyven. Nemes Imre bácsi akkor még negyven körül járt. mégis úgy hívott, hogy Ica néni. Máig sem tudom megmagyarázni, miért. Mindenkit ismertem, jók voltak az emberek, sohasem kellett fegyelmezni. Hozzánk csatolták a feldolgozó üzemrészt is, vas-oxiddal políroztunk, az egész műhely, de még a dolgozók is állandóan piros festékesek voltak. Folyamatosan két műszakot irányítottam. Elvégeztem a művezetői" tanfolyamot is. Aztán 1966-ban megszületett a fiam, három héttel a gyes bevezetése előtt, öt hónapig voltam Istvánkámmal otthon, aztán vissza a gyárba. Milyen volt akkoriban a gyár? Borzasztó elavultak a szerszámok, az üzemi utakat nem lehetett útnak nevezni, "még járda sem volt. Kézben cipelték szegény asszonyok a termékeket, egyetlen talicska nem (nem targonca!) volt. I\em lehet azt elmondani mennyit cipekedtünk! Most is rosszak még a körülményeink, de az egyenesen rettenetes volt. Alacsony, szűk műhely, annyira kikopott a téglapadozat, hogy gidres- gödrös volt, állandóan rettegtem, lesz-e baleset? Side a rossz gyárba is örömmel jártak az emberek, én úgy emlékszem. Akkoriban szinte még csak helybeliek dolgoztak itt. a mezőgazdaságból kerültek az üveggyárba. Én borzasztó nehezen kerültem be ide! Helyben volt! El tudtam volna járni, de apukám beteg volt, nyakunkon a sok háztáji, műszak' után oda mentem. Amíg más szórakozott... Kocsisné időnként átszalad a szomszéd szobába: beteg a kisebbik fia. A nagyobbik talán egy tankönyv fölé hajlik, de inkább az édesanyjára figyel. A tanulás? 1965-ben elkezdtem a gimnáziumot, a szülés miatt abbahagytam a második osztály után. majd, 1969-ben megjött a Zolika, de én még abban az évben folytattam az iskolát. ’71- ben érettségiztem. Elég jól ment. A gyárban valahpgy mégsem tudtam kiismerni magam. Ellentét volt az üzemvezető és a' főművezető meg az igazgató és a főmérnök között is." A hatvanas évek vége felé már kezdtük csinálgatni a fátyol- üveget, de a főművezető szólt, úgy készítsük el a mintadarabot, hogy az öreg, vagyis az akkori igazgató meg ne lássa. Sutyiban dolgoztunk. Egyszer is csiszolja a fátyolt az egyik asz- szony. jön az igazgató. — Mit csinálnak? — Csiszoljuk a fátyolt. — Ki mondta? — Suha elvtárs. — Ki az a Suha elvtárs? — Hát a főmérnök. Én nem értettem ezeket az ellentéteket. Mindennap összevesztünk a közvetlen feletteseimmel, már azt is mondtam. hogy adják ide a munkakönyvemet. Ott dolgozott a nővérem, az anyósom, feltételezték, hogy kivételezek velük, ped,ig a nővérem nagyon ügyes kezű, nem volt rászorulva, ma is a legjobb teljesítménye van. Vizsgálatot kértem: semmibe sem találtak hibásnak. De idegileg kikészültem. Kértem az akkori igazgatót, mentsen fel, de ő nem. akkor már volt nőpolitikái határozat, s én voltam a gyárban a kétlá- bon járó megvalósuló ' nőpolitika. Sokat voltam beteg- állományban. Egyszer csak egy hétig dolgoztam bent, megint beteg lettem, közben másfél hónap alatt, gyártottak nyolcezer hibás darabot, senki sem vette észre, a meó sem. Nem mondom, én is hibás voltam, de akik másfél hónapig csinálták, s nem vették észre nem ismerték be a hibájukat, annyit sem kaptak, hogy ejnye-ejnye. Bűnbak kellett, ott voltam én: nyereségmegvonás. Fél évig bent hevert a felmentési kérelmem, aztán akkor mentettek fel, amikor megválasztottak tanácstagnak. Jól időzítették. Akkoriban álltam úgy, hogy na már utolérem a férfiak fizetését, de ekkor ötszázzal kevesebbért lekerültem a technológiára. Képzelheti mekkora volt bennem a keserűség, hiszen azért tanultam, hogy. jó művezető legyek. Kocsis István nincs otthon: sakkozik. Fia büszkén meséli, hogy az apu az üveg- * gyár sakkszakosztályának a vezetője, a horgász egyesület elnöke (a fiúk is tagok), gyári önkéntes tűzoltóparancsnok. És kiváló dolgozó. És ez az első munkahelye. — Az üveggyárban 1973 óta minden megváltozott. Én szakszervezeti titkár lettem, na meg szociálpolitikai és közművelődési előadó. Volt néhány sikerélményem: megyei elsők lettünk az „Alkotó ember” pályázaton, s az üvegipari művek többi gyárában példaként emlegették több munkámat. ]je mindent csináltam: odaadtam a kisujjamat, aztán az egész kezem kellett. Egy-egy részterületet nem lehet így igazán jól kézben tartani. De van nekem egy rendes férjem, faesztergályos, ő sokat segít, azért nagyon nem dicsérem, mert még elbízza magát. Pedig most majd különösen szükségem lesz a segítségére: gyermeket vá- . rok. Leányt. Készülök a gyesre. Mire visszamegyek dolgozni, talán már az új gyárban, ami most épül, ott kezdek. Körmendi Lajos
