Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-21 / 274. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. november 21. Ünnepi ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága (Folytatás a 3. oldalról.) lekedés helyzetét, feladatait, s a további fejlődés irányát meghatározó távlati célokat is. Idei népgazdasági tervünk végrehajtása a legtöbb fő terü­leten a terv szerint halad, bár a terv külkereskedelmi elő­irányzatainak teljesítésében lemaradások mutatkoznak. A nemzeti jövedelem 1978-ban előreláthatóan 4,5 százalékkal lesz magasabb a tavalyinál, gyarapodnak a népgazdaság termelőerői, nő a fogyasztás, emelkednek a bérek és a ke­resetek. 93 ezer új lakás épül. Folyamatban van az 1979. évi népgazdasági terv előké­szítése. A fejlődésnek most olyan szakaszában vagyunk, amikor az anyagi termelés­ben és népünk életkörülmé­nyeinek, életszínvonalának javításában elért eddigi vív­mányaink megszilárdítása, és a jövőbeni további fejlődés feltételeinek jó megalapozása a döntő feladat. Ezért jelen­leg a munka kulcskérdése e területen, hogy a minőségi és hatékonysági tényezők foko­zottabb előtérbe állításá­val biztosítsuk népgazdasá­Kedves Elvtársak! A pártalapítástól eltelt hat­van esztendő alatt a világ és hazánk helyzete is gyökere­sen megváltozott. Lenin lát­noki szavai beteljesülőben vannak, a világ a kapitaliz­musból a szocializmus irá­nyába halad. A szocializmus világrendszerré vált, a kapi­talizmus egyeduralma meg­szűnt, a szégyenteljes gyar­mati rendszer széthullott és már csak maradványai lelhe­tők fel. A szocialista orszá­gok, a nemzeközi kommunista és munkásmozgalom, a nem­zeti felszabadító mozgalmak mindinkább meghatározóan befolyásolják a világhelyzet alakulását és a tudományos szocializmus az emberiség legelterjetebb eszmeáramla­tává vált. Pártunk és kormányunk — a pártkongresszus határozatai és az országgyűlés állásfogla­lásai alapján — szocialista elveinknek, országunk, né­pünk érdekeinek megfelelően aktív nemzetközi, külpolitikai tevékenységet folytat. Pár­tunk, kormányunk, tömeg­szervezeteink és tömegmoz­galmaink, intézményeink nemzetközi tevékenységünk­kel a társadalmi haladás, a nemzeti függetlenség és a bé­ke érdekében lépnek fel. Politikánkat nyíltan és kö­vetkezetesen képviseljük. Külpolitikai törekvéseinket népünk helyesli és támogatja, s annak súlyát az egység de­monstrálásával és a hazai építőmunka feladatainak eredményes megoldásával ad­ja meg és növeli. A külpoli­tikában a Szovjetunió, a Varsói Szerződés tagállamai­nak szövetségeseként lépünk fel, arra törekszünk, hogy to­vább erősítsük összefogásun­kat a szocialista országokkal, és /szolidaritásunkat' p yszá- badságukért küzdő népekkel, a fejlődő országokkal. A fej­lett kapitalista országokkal — a békés egymás mellett élés elve alapján — rendezett vi­szonyokra, kölcsönösen elő­nyös és gyümölcsöző gazda­Béketörekvéseinknek meg­felelően képviselőink részt vettek az európai és észak­amerikai államok Helsinki­ben megtartott történelmi je­lentőségű értekezletén, an­nak belgrádi folytatásában és készülünk a madridi ta­lálkozóra. Országunk közre­működött a helsinki ajánlá­sok kidolgozásában, azokat elfogadta, és kész azok egy­séges megvalósításáért dol­gozni. A béke megszilárdítása, az enyhülés folyamatának ta­gunk kiegyensúlyozott fejlő­dését. Minden más feladatot ennek kell alárendelni. Ez az útja az V. ötéves tervben, s általában a szocialista társa­dalom építésében magunk elé kitűzött célok elérésének. A Központi Bizottság min­dig a helyzet reális megítélé­sére törekszik, s abból kiin­dulva foglalkozik tennivaló­inkkal, nem tévesztve szem elől távlati céljainkat sem. Tudjuk, hogy a gazdasági és a kulturális építés soronlevő fel­adatainak jó megoldása nem lesz könnyű, az eddiginél magasabb követelményeket támaszt a munkában, elsősor­ban az irányító felelős szer­veknél, de nem kevésbé min­den dolgozónál, ráégis biza­kodóak vagyunk, céljaink fel- emelőek, és ugyanakkor elér­hetőek, mert szilárd alapokra támaszkodhatunk. Saját erő­forrásaink jobb mozgósításá­val, pártunk és a tömegek összefogásával, szocialista nemzeti egységünk további szilárdításával, a testvéri szo­cialista országok együttmű­ködésében rejlő lehetőségek még jobb hasznosításával feladatainkat megoldjuk, cél­jainkat elérjük. sági és kulturális kapcsolatok kiépítésére és fejlesztésére törekszünk. A nemzetközi kommunista mozgalomban célunk a mar­xizmus—leninizmus elvein alapuló egység és együttmű­ködés előmozdítása. Ennek érdekében arra törekszünk, hogy elvtársi kapcsolatunk legyen minden testvérpárttal. A kétoldalú kapcsolatok mel­lett támogatjuk a kommu­nista és munkáspártok sok­oldalú találkozóit és eszme­cseréit, mert ezek segítik az elvi helyzetmegítélést, a ha­ladás és a béke érdekében szükséges, egyirányba ható, közös céljainkat előmozdító akciókat. Ennek megfelelően, pártunk aktívan részt vett az európai kommunista és mun­káspártok legutóbbi, 1976. évi berlini értekezletének előké­szítésében és lebonyolításá­ban, és kiveszi részét az ott megfogalmazott közös felada­taink megoldásából is. Test­vérpártjaink tudják, hogy a Magyar Szocialista Munkás­pártot hazai és nemzetközi tevékenységében egyaránt mindig a proletár internacio­nalizmus elve vezérelte, s biztosíthatjuk őket, hogy ez így lesz a jövőben is. Pártunk Központi Bizottsá­ga, kormányunk folyamato­san, idejében és félre nem érthető módon állást foglal mindenkor az aktuális nem­zetközi kérdésekben. Ezek közismertek. Az emberiség legfontosabb kérdésének a békét tartjuk. A magyar népnek is mindenekelőtt bé­kére van szüksége, hogy foly­tathassa szocialista építő munkáját, és élvezhesse an­nak gyümölcseit. Pártunk, államunk, a Magyar Népköz- társaság mindent megtesz, ami rajta múlik annak érde­kében, hogy a nemzetközi helyzetben az enyhülés irány­zata további tért hódítson, a vitás nemzetközi kérdések tárgyalások útján oldódjanak meg, és a béke tartós és szi­lárd legyen. Mindenkivel ké­szek vagyunk együttműködni, aki ugyanerre törekszik. vábbvitele ma mindenek­előtt a katonai feszültség csökkentését, a fegyverkezé­si verseny megfékezését kö­veteli meg. Amint az egész világ, hazánk is érdekelt ab­ban, hogy eredményesen zá­ruljanak a szovjet—amerikai tárgyalások és az egyenlő biztonság elvei alapján mi­előbb megállapodás szüles­sen a stratégiai fegyverek korlátozására és létrejöjjön az úgynevezett SALT—-II. megállapodás. Érdekeltek vagyunk abban, hogy a kö­zép-európai haderő és fegy­verzet csökkentéséről folyó bécsi tárgyalások is előre ha­ladjanak. A közel-keleti kérdés igaz­ságos megoldása nemcsak az ott élő népek életbevágó ér­deke, ezt követeli a béke ál­talános ügye is. Ezért elítél­tük és elítéljük az izraeli ag­ressziót. Elutasítjuk a Camp David-ben folyó izraeli- egyiptomi különutas egyez­kedést, amely nem közelebb hozza, hanem nehezíti az igazságos rendezést, a valódi békét a Közel-Keleten. Tá­mogatjuk az ENSZ-határoza- tain alapuló genfi tárgyalá­sok összehívását valamennyi érdekelt fél bevonásával, ideértve a palesztinai arabok egyetlen törvényes képvise­letének, a Palesztin Felsza- badítási Szervezetnek rész­vételét is. Mélyen elkeserítőnek tart­juk azt a súlyos helyzetet, amely a kínai vezetők dön­tései alapján előállott Indo­kínában. Teljes mértékben szolidárisak vagyunk a Vi­etnami Szocialista Köztársa­sággal, annak népével, s .kí­vánjuk, hogy az agresszorok- kal vívott hosszú és dicsősé­ges háború után őrizze meg függetlenségét az új fenye­getésekkel szemben is, és bé­kében építhesse szocialista hazáját. A nemzetközi helyzet ma is bonyolult, de — történel­mileg nézve — új benne az, hogy az imperializmus már nem egyedül ura a világ­nak, már nem teheti kényé- re-ked,vére azt, amit akar. A békeszerető erők hatalmasak és legyőzhetetlenek. Pártunk és a magyar nép bízik ab­ban, hogy az emberiség egyetemes érdeke és a józan ész felülkerekedik, az eny­hülésért küzdők erőfeszítését siker koronázza, végképp el lehet torlaszolni egy új vi­lágháború útját, és a viharos századok után békésebb kor­szaknak nézhetünk elébe. Tisztelt Központi Bizottság! Kedves Elvtársak! Barátaim! Ezekkel a gondolatokkal emlékezünk meg a nagy eseményről, a magyar mun­kásosztály marxista—leni­nista pártjának 60 évvel ez­előtt történt megalakításá­ról. Végigtekintve az úton, mindenekelőtt tisztelettel emlékezünk azokról az elv­A Központi Bizottság első titkárának nagy tapssal foga­dott szavai után Pothornik József, a Nógrádi Szénbá­nyák Vállalat nyugalmazott Pothornik József: Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! Meghatódva veszek részt a Központi Bizottság mai ün­nepi ülésén, hiszen 75 évem­ből 56 esztendőt a kommu­nista párt soraiban töltöttem el. Számomra a visszapillan­tás megtett történelmi utunk- ra, nagyon személyes, nagyon belülről fakadó. Talán nem túlzók, ha azt mondom, sok mindent megéltem, amiről ezekben a napokban beszé­dek hangzanak el, s amit a fiatalabbak már csak köny­vekből ismerhetnek. Saját élettapasztalatomból mondhatom, hogy senki sem születik kommunistának, az eszme meggyőződéses harco­sává mindenki csak az osz­tályküzdelemben válhat. Ezt azért is fontosnak tartom hangsúlyozni, mert meggyő­ződésem, egyetlen nemzedé­ket sem lehet megkímélni at­tól, hogy saját tapasztalato­kat is szerezzen. Nagyon fia­tal voltam, amikor elbukott a Tanácsköztársaság, a fehér terror kíméletlenül üldözte a kommunistákat, a haladó társainkról, akik életüket adták az eszméért, a szocia­lizmus ügyéért, népünk sza­badságáért, boldog jövőjé­ért. Tisztelettel köszöntjük ve­terán elvtársainkat, akik so­kat harcoltak és forradalmi tapasztalatukkal ma is pó­tolhatatlan segítséget nyúj­tanak pártunknak. Köszönt­jük elvtársainkat, akik a felszabadulást követően let­tek pártunk tagjai, önfelál­dozó munkával vettek részt a romok eltakarításában, az élet beindításában, az ország újjáépítésében, a népi hata­lom kivívásában és most a szocializmus építésén mun­kálkodnak. Köszöntjük pár­tunk fiatal tagjait, akiken nagyrészt múlik pártunk és vele együtt népünk jövője. Emlékezünk azokra a har­costársainkra, akik történel­münk különböző korszakai­ban nem voltak ugyan a párt tagjai, de megértették törekvé­seinket, hozzájárultak har­cunk sikereihez. Köszöntjük mindazokat a pártonkívüli barátainkat, megbecsült szö­vetségeseinket, akikkel ma szorosan összefűz bennünket a közös munka, szocialista hazánk szeretete, népünk boldogulásának szolgálata. Külön köszöntjük ezen a jubileumi napon testvérpárt­jainkat, a világ kommunista és munkáspártjait, azokat az elvtársainkat, akikkel össze­köt bennünket a szocializ­mus, a kommunizmus, a proletár internacionalizmus közös eszméje, a nemzetközi küzdőtéren vívott közös harc. Pártunk tevékenységét ma a XI. Kongresszus állásfog­lalásaira, a jövőbe mutató programnyilatkozatra épülő politika határozza meg. Az út világos. Központi Bizott­ságunk egész párttagságunk nevében kifejezheti ezen az évfordulón népünk előtt azt a szilárd elhatározását, hogy a jövőben sem fogjuk kí­mélni erőinket. A párt teljes odaadással küzd ezután is munkásosztályunk, népünk, nemzetünk boldogulásáért, egy békés és szocialista vi­lág megteremtéséért. — Éljen munkásosztá­lyunk élcsapata, társadal­munk vezető ereje, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt! — Éljen pártunk és né­pünk megbonthatatlan egy­sége! — Éljen a Magyar Nép- köztársaság ! igazgatója a párt és a mun­kásmozgalom legrégibb har­cosainak nevében szólott az ünnepi ülés résztvevőihez. Pothornik József, a Nóg­rádi Szénbányák nyugdíja­zott igazgatója köszönti az ünnepi ülés részvevőit gondolkodású embereket, de a bányászok között élve már akkor is tudtam: csak harc­ban lehet megdönteni a ka­pitalizmust, amiért áldozato­kat kell vállalni, ha kell, életet, vért áldozni. Ott a bá­nyászok között tanultam meg, mit jelent kommunistának lenni, mit jelent az a szó, hogy elvtárs; mit a hűség az ügyhöz, az elvi szilárdság. Ekkor tanultam meg, hogy a Szovjetunió puszta léte is mi­lyen erőt sugároz a kommu­nisták és a társadalmi hala­dás iránt elkötelezett vala­mennyi ember számára, mit jelent a proletár szolidaritás, az internacionalizmus. Ebben a harcban találtunk egymás­ra a társadalom különböző osztályaiból, rétegeiből szár­mazó, de azonos célért küzdő emberek, mint: Kun Béla, Fürst Sándor, Lőwy Sándor, Friss István és még sokan mások. A mi pártunk hatalmas utat tett meg, amíg kiforrott, erős, következetesen marxis­ta—leninista párttá vált. Ez az út meglehetősen görön­gyös volt, sok-sok buktatón át vezetett. A frakciózás, a szektás-dogmatikus elzárkó­zás, a valóságtól való elsza­kadás, a revizionista elhajlás nagy károkat okozott pár­tunknak. Ezekből a belső küzdelmekből azonban a párt megerősödve, eszmei, po­litikai és cselekvési egységét megszilárdítva került ki, s a tömegek bizalmát élvezve képes volt újabb harci fel­adatok megoldására. Ez a megújulási készség, ez az akaraterő, az eszme igazába vetett töretlen hitből, a nép iránti szeretetből és felelős­ség érzetből fakadt. Ezt az elkötelezettséget kell meg­őriznünk a jövőben is. Tisztelt Elvtársak! Nagy öröm számomra, hogy itt vannak közöttünk a A pártonkívüli harcostár­sak nevében Szentágothai János, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia elnöke üdvö­zölte a Központi Bizottság ünnepi ülését. Tisztelt Központi Bizottság! Kedves Elvtársak! Miért is tagadnám, hosszú, számos ellentmondással, gyötrelmes önvizsgálattal, ké­tellyel, belső és külső bukta­tóval, visszanézéssel és nem egyszer visszafordulással teli út vezeti el a magamfajta polgárivadékot a szocialista lét és életforma igenléséhez és abban megtisztelő és fele­lősségteljes feladat vállalásá­hoz. Közéleti tisztségre — pláne hatalomra — sohasem vágytam, álmaim szélső ha­tára egy egyetemi katedra és a nemzetközi tudomány meg­becsülése volt. A másik partról jöttem: igaz, nem a vagyonosak ural­kodó rétegéből, hanem a vi­déki humanista műveltségű értelmiségiek sorából, a cifra nyomorúság és a biztos pol­gári egzisztencia közt húzó­dó, ellentétes áramlatoktól kavargó lét-tudat-állapotok határsávjából. Családunk egyedi sorsa szerint ennek is nem a piros-fehér-zöld hur- rápatriota és búsmagyar ál­ellenzéki, sem a fekete-sárga konformista, akkori kifejezé­sekkel a „gutgesinntek”, ha­nem sokkal inkább annak a nagyvilág felé nyílt, több­nyelvű sodrából. Más világ­képet és életszemléletet köz­vetített családi és iskolai ne­veltetésem — bár, hála isten­nek, ennek mélyen humanis­ta alaphangja magamat és szűkebb környezetemet is szembefordította a kibonta­kozó fasizmussal. Háborús él­ményeim a hadikórházakban ápolt magyar és nem ma­gyar sebesültjeink szívmele­gítő bizalma véglegesen a nép mellé állított. Ilyen lel­kiállapotban foglaltam el 1946-ban pécsi katedrámat, ahol néhány kommunista ve­zető példája és igaz ember­sége már akkor inkább szö­vetségessé tett, sem mint kö­zömbössé. Később a nehéz évek keserű ízei — bár en­gem senki nem bántott — ha ellenséggé nem is, de ellenzé­magyar kommunista mozga­lom mindhárom nemzedéké­nek képviselői. Mi idősebbek nagy bizalommal tekihtünk azokra a fiatalokra, akik mái a szocializmusban születtek és vállalják annak az ügynek a folytatását, amiért annyi áldozatot hoztak népünk leg­jobbjai. Hiszem, hogy mind­az, amit a magyar kommu­nista mozgalomban mi, az idősebb generáció tettünk a társadalmi haladásért, foly­tatódik, s a fejlett szocializ­mus felépítésében ölt testet. Végül engedjék meg ne­kem, hogy megmondjam pártunk hat évtizedének ke­mény küzdelmeiből több mint húsz esztendeje az a Közpon­ti Bizottság vezeti a pártot, amelyet mindig az elvi szi­lárdság, a valóság iránti fo­gékonyság, a következetesség jellemzett. Ennnek nagy sze­repe volt abban, hogy népünk kiemelkedő sikereket ért el a szocializmus építésében Megtisztelő számomra, hogy ennek a Központi Bizottság­nak tagja lehetek és hogy az elmúlt két évtizedben együtt dolgozhattam Kádár János elvtárssal, pártunk Központi Bizottságának első titkárával, akinek politikai tapasztalata, az emberek iránti szeretete és higgadtsága mindannyiunk számára követendő volt és az is marad. Tisztelt Kádár elv­társ! Kívánom önnek, hogy még hosszú ideig jó erőben és egészségben munkálkodjék pártunk, nemzetünk javára. Tiszta szívből kívánom nagymúltú kommunista pár­tunknak, Központi Bizottsá­gunknak, hogy az eddigi be­vált politika alapján vezesse népünket a fejlett szocialista társadalom felépítésének út­ján. A pártonkívüli harcostársak nevében Szentágothai Já­nos, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke szólalt fel kivé tettek. Az ezt követő zűrzavar, majd az utána kö­vetkező katarzis — a belém helyezett bizalom megrendü­lése, majd fokozatos vissza­térése — de elsősorban a szocialista ■ építés sikerei ál­lítottak mind határozottab­ban és mind több felelősséget érezve és vállalva erre az ol­dalra. Az a társadalmunk széles rétegeiben kialakult érzés, hogy ez a „mi rendsze­rünk” és ha vannak és lesz­nek továbbra is nehézségek és ellentétek, a politikai ve­zetés szándéka és gyakorlata szerint ezeken úrrá lehetünk. Megtiszteltetésnek érzem, hogy a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja megala­kulásának hatvanadik évfor­dulóján rendezett ünnepi ülés alkalmából a pártonkí- vüliek jókívánatait tolmá­csolhatom. Talán szimboli­kusnak is tekinthető, hogy nehéz történelmüpknek je­lenlegi, szinte egyedülállóan reménytkeltő- útszakaszán ilyen eredetekből jött ember közvetítheti milliók: fizikai és szellemi dolgozók, külön­böző világnézetű emberek, hívők és nem hívők, a mun­(Folytatás az 5. oldalon.) Elvtársi kapcsolat minden testvérpárttal Hz emberiség legfontosabb kérdése a béke Köszöntő szavak Senki sem születik kommunistának Szentágothai János: Mi követjük Önöket

Next

/
Oldalképek
Tartalom