Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-19 / 273. szám

1978. november 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 Labdarúgás Kikapott a Honvéd Vasas—MÁV Előre 4:2 (2:1). Fáy u., 2000 néző, v.: Jaczina. Góllövő: Gass (3), Váradi, illetve Sárközi (2), egyet 11-esből. Gass mesterhármasával megérdemelten nyerte a mérkőzést a Vasas. Bár já­téka — különösen az első félidőben — még mindig akadozott. A MÁV Előre lel­kesen, időnként ügyesen ját­szott, de jobbára csak véde­kezett. Diósgyőr—Csepel 2:0 (0:0). Diósgyőr, 4000 néző, v.: Makó. Góllövők: Váradi, Kutasi. Diósgyőr: Szabó — Szán­tó, Salamon, Teodoru, Kuta­si — Oláh, Tatár, Kerekes (Váradi 57. p.), Szalai, Grol- musz (Tokár 75. p.), Fekete. Csepel: Hajdú — Gondos, Kőhalmi, Wéber, Kovács Gy. — Barta, Godán, Harangi — Csordás, Kökény, Szécsi (Be- recz 79. p.). A csepeli együttes az első félidőben még bírta a har­cot a hazaiakkal, szünet után egyoldalú játék folyt. Békéscsaba—Dunaújváros 2:0 (2:0). Békéscsaba, 7000 néző, vezette: Nagy. Góllö­vők: Budavári, Pásztor. A két ponttal kapcsolatban nem lehetett vita, a Békés­csaba végig jobb volt a még mindig hullámvölgyben lévő Dunaújvárosnál. Rába ETO—Salgótarján 2:2 (2:0). Salgótarján, 6000 néző, v.: Tátrai. Góllövők: Glázer, Szabó, illetve Kajdi, Szoó (11-esből). Az első félidőben a gyor­sabban és tervszerűbben ját­szó győriek gyors ellentáma­dásokkal három gólhelyze­tükből két gólt és egy kapu­fát lőttek. Tatabánya—Pécs 2:0 (0:0). Tatabánya, 3000 néző, v. Kő­rös. — Góllövők: Tamás, Schmidt (11-esből). Kellemetlen hideg időben az első félidőben a pécsiek játéka volt a tetszetősebb. Gyors támadásaik többször hozták zavarba a bányász védelmet. Szünet után a bá­nyász a gyorsan elért gólo­kat követően már irányított és rászolgált a sikerre. Videoton—Bp. Honvéd 1:0 (1:0), Újpesti Dózsa—Haladás VSE 5:1, FTC—Vasas Izzó 2:1. ESEMÉNYEK Asztalitenisz. Megyei serdülő csapatbajnokság VII—IX. fordu­ló. Szolnok. 605. DSK tornater­me. 9.30. Szolnoki járás—Kun- sz.entlmártoni járás férfi, női válogatottjainak mérkőzése, Martfű, szakközépiskola torna­terme, 9. Birkózás. Lehel Kupa serdülő kötöttfogású verseny, Jászbe­rény, Rákóczi út 10. Megyei út­törő olimpia, szabadfogás. Szol­nok, MÁV edzőterem. 10.30. jégkorong. ,,Lehel Kupa ’78” nemzetközi úttörő torna. Jászbe­rény, hűtőgépgyári műjégpálya, Subotica—Dunaújváros 10. Nove- Zamky—Lehel SC 11.30. ünnepé­lyes eredményhirdetés 13.30. Kosárlabda. NB II. női: TSE— Nyíregyházi TK. Törökszentmik- lós, Felszabadulás u. 12.30. Szol­noki MÁV—Péti MTE, Szolnok, MÁV-sportcsarnok 9.30. Megyei bajnokság, férfi: Jászberényi Spartacus—Sz. Olajbányász III. 10, Mezőtúri Főiskola—Karcagi MGSZ 10. Teke. NB I, férfi: Szolnoki MÁV—Ezüst Nyíl, Szolnok, MÁV-automata tekecsarnok 9. Tömegsport. Ünnepi teremtor­na, Szolnok, tiszaligeti sport- csarnok 8. Labdarúgás. NB II: Szolnoki MÁV—Kisvárdai SE. Szolnok. MÁV-sporttelep 13. Megyei baj­nokság: Szolnoki Vegyiművek— Rákóczifalva 10. Busa. Túrkeve —Kunhegyes 13 (Békés megyé­ből), Közéntiszai MEDOSZ—Kar­cag 13. Turjányi. Jászberényi Vasas—Jászkisér 13. Horváth. Jászjákóhalma—Üj szász 13 (He­ves megyéből). Abádszalók— Jászárokszállás 13, .Pálinkás. Ti- szaföldvár—Tisza Cipő SE 13 (Csongrád megyéből). Kunszent- márton—Szolnoki Cukorgyár 13. dr. Botka. Tószeg—Törökszent- miklós 13 (Hajdú megyéből). Idegenben szerepelnek: a férfi kosárlabda NB Il-ben az Alföl­di Olajbányász Egerben, a női röplabda junior bajnokságban a Lehel SC Budapesten a NIM el­len, a labdarúgó NB Il-ben a Lehel SC Békéscsabán, a TASK, a Szolnoki MTE Debrecenben a VSC, a Mezőtúri Honvéd Ka­zincbarcikán a Vegyész ellen. HÉTFŐ Labdarúgás. A Szolnok megyei labdarúgó játékvezetők tovább­képzése. Szolnok. Mátyás kir. út 31. 17.30. Teniszezők, öltöző nélkül Ma már nehéz lenne ki­deríteni, hol történt a hi­ba, de a tényeken mit sem változtat: Szolnokon, a ti­szaligeti teniszstadion hat pályája mellé nem épült öltöző. Márpedig az a leg­elemibb dolog egyike, hogy ahol sportolnak, ott vetkőznek, öltöznek s többnyire zuhanyoznak is. A Szolnoki MTE teniszezői szakosztályuk megalakulá­sa óta keresnek megoldást iltözőgondjaikra, de eddig nem találtak. Mintegy hat évvel ezelőtt lelkes, önzetlen, tenniakaró, sportágukat szerető fiatalok azzal a céllal alakították meg a szakosztályt, hogy fellendít­sék, kimozdítsák holtpontjá­ról a város teniszéletét. Eh­hez nagyszerű lehetőséget nyújtott a hatpályás „tenisz- stadion”. Törekvésük sikerrel járt, hiszen ma már az NB III. élén tanyáznak, s ameny- nyiben erősítési szándékaik megvalósulnak, jövőre meg­pályázzák a magasabb osz­tályt is. A szakosztály edzéseit egy­re többen látogatják. Nem­csak versenyzők, hanem tö­megsport jelleggel is sokan ütögetik a labdát. Az átöltözésre azonban nincs hely, ezért sokan sport­ruhában kerékpáron, gépko­csin járnak edzésre. A hely­zet azonban egyre romlik, mert növekedett a szakosz­tály létszáma, ma már leg­alább százan járnak teniszez­ni, s szerveztek egy teniszis­kolát is. Az utóbbi időben annyi változás történt, hogy a sala­kos labdarúgópálya öltözőjé­ben kaptak egy helyiséget. Ezzel nemcsak az öltöző, ha­nem szertárgondjaikon is enyhítettek, végleges megol­dásnak azonban ez sem mondható. Egy helyen öltöz­nek ugyanis nők és férfiak, ott fogadják az ellenfelet, s nagyobb tömegsportrendez­vény esetén elveszik a teni­szezőktől a helyiséget. Mesz- sze is van a pályáktól, ezért sokan inkább a padokon öl­töznek át. Mi lenne a kiút ebből az áldatlan állapotból? Természetesen az, ha a te­niszezők is kapnának önálló öltözőt. S ez az, ami nem megy. A városi tanács mű­szálé osztályán ugyanis el­mondották, hogy a Tiszaliget- ben nem engednek sem épí­teni, sem faházat felállítani. Miután közművesítési gondok is vannak, nehéz lenne ellát­ni vízzel, fűtéssel, szennyvíz- elvezetéssel egy újabb épü­letet. A teniszezők öltözőügye egyelőre itt tart. Mindössze egyetlen: a meglévő helyisé­geket használják ki a lehető leggazdaságosabban. A Szol­noki MTE ugyanis bérlője szinte az egész tiszaligeti sportkombinátnak. Az egye­sület vezetőire hárul a fel­adat, hogy felülvizsgálják a rendelkezésükre álló helyisé­gek kihasználását, s azokat a szakosztályok között arányo­san osszák el. Megtörtént, hogy a sportcsarnok is kise­gítette öltözővel a szorult helyzetben lévő teniszezőket. A kilincselés — úgy véljük — méltatlan a nagy múltú egyesülethez, „házon belül” kell megoldani a mostoha kö­rülmények között dolgozó te­niszezők gondját. (Pi) Atléták mérföldlépő cipőben A MÁV-nak sikerült — de hol a többi szakosztály? A magyar atlétika eredményességét a labdarúgó spor­tunkkal mérhetjük - minősítésnek ez alighanem elég. A leg­nagyobb sokkot utoljára nyáron, a prágai EB-n kaptuk, ame­lyen volt egy Papp Margitunk - aki utólag ezüstérmesből „aranyos hölggyé'* lépett elő - és ezzel tulajdonképpen meg is vontuk a magyar válogatott mérlegét. Sípszó előtt A labdarúgó NB ll Keleti csoportjában az őszi idény rangadó mérkőzését ma dél­után Debrecenben, a Nagy­erdei stadionban játsszák, ahol az első helyen álló DVSC a vele azonos pont­számmal rendelkező Szolno­ki MTE csapatát fogadja. A „Löki” hazai pályán eddig mindössze egy pontot vesz­tett, és gólt is csupán egyet kapott. Ennek alapján a mai találkozón esélyesebb. A piros-feketék viszont most jól együtt vannak és kitűnő sorozatot értek el. Az utolsó hat mérkőzésen 11 pontot szereztek és a mai rangadóra a döntetlen remé­nyében utaznak el. „Egész héten azon munkálkodtunk, hogy ezen a fontos találko­zón ne szenvedjünk veresé­get" — mondotta Kóczián Antal vezető edző. A keret­ben egyetlen változás tör­tént: Kolláth helyett Hegyest utazik: A következő tizen­négy játékosból kerül ki a kezdő tizenegy: Szendrei, Boros, Kántor, Simon, Sebők, Kábák, Porhanda, Baran, Za- kar, Kupeczki, Szatmári, Dákay, Varga, Hegyesi. Debrecenben az őszi idény kezdete óta élénk érdeklődés kíséri a DVSC szereplését, s nagy volt az öröm, amikor két héttel ezelőtt a táblázat élére került a csapat. Szak­vezetői szerint a mai össze­csapáson könnyen eldőlhet az őszi elsőség sorsa, hiszen amelyik csapat győz, az nagy lépést tesz az őszi bajnoki cím felé. A DVSC-ben sok a sérült. Teleki Gyula vezető­edző eléggé borúlátó: erősen kérdéses, hogy Lukács kapus, a beállás Potyák és a közép­pályás Czikora játszhat-e. Az összeállítás attól függ, hogy a maródiak felgyógyul­nak-e. Csupán a támadósor összetétele biztos: a Tímár, Tóth, Szíjgyártó, Nérey „né­gyesfogat” ostromolja majd a szolnoki kaput. Teleki Gyu­la háromesélyesnek ítéli meg a találkozót, s szerinte a szolnokiak kedvezőbb hely­zetben vannak, mert a hát­ralevő fordulókban könnyebb ellenfelekkel játszanak, mint a DVSC. * * * A Szolnoki MÁV a táblá­zat utolsó helyezettjét, a Kis- várda együttesét fogadja a Véső utcában. A kék-fehérek sorsdöntő kilencven perc előtt állnak. Ahhoz, hogy a jelenlegi pozíciójukat meg­őrizzék és a soron következő, azonos képességű együttesek elleni összecsapásokat is si­kerrel vegyék, ma feltétlenül győzni kell. Himer István ve­zető edző nem tervez válto­zást az elmúlt vasárnapi csa­paton. * * * A Lehel SC Békéscsabán a TASK, a Mezőtúri Honvéd Kazincbarcikán, a Vegyész ellen lép pályára s mindkét csapatra nehéz kilencven perc vár. Rossz rajt a BEK-ben Rosszul kezdett az OSC vízilabdacsapata, a nyugat­németországi Würzburgban, a BEK középdöntőjében. A magyar bajnok az NSZK legjobbjával a SV 05 Würz- burggal találkozott pénteken és messze elmaradva a várt játéktól 6:4 (2:1, 3:1, 0:0, 1:2) arányú vereséget szen­vedett. Az első nap második mérkőzésén a hatszoros ku­pagyőztes jugoszláv Partizán Belgrád 8:4 (2:1, 1:0, 4:1, 1:2) arányban legyőzte a bolgár Akadémik Szófiát. A Szolnoki MÁV atlétikai szakosztálya talán fennállá­sának legsikeresebb évét zár­ta. Kínálja magát a rossz­májú megjegyzés: atlétáink mai helyzetében „a vakok közt a félszemű a császár ...” A realitás kedvéért lép­jünk hát ki a nemzetközi színtérre. Az IBV legjobb pontgyűjtője Az IBV-k rangjához alig­ha férhet kétség, hiszen eze­ken a szocialista országok legnagyobb ígéretei találkoz­nak, akik közül aztán az olimpiai bajnokok sora ke­rül ki. Az idei atlétikai If­júsági Barátság Versenyen a magyarok közül a legtöbb pontot a Szolnoki MÁV ver­senyzői szerezték; Szalay Jó­zsef — a magyar atlétika egyik legnagyobb reménysé­ge — a 400 m-es síkfutásban 48.05 másodperces idővel bronzérmes lett, a 4x400-as váltóban pedig nagy érde­meket szerzett az ezüstérem elnyerésében. Törőcsik ötö­dik lett 110 gáton, Szűk Beáta pedig a 4x100-as női váltóban szerzett bronzér­met. A Szolnoki MÁV atlétikai szakosztálya valamennyi kor­osztályban elért eredménye alapján kilencedik lett az országos rangsorban. B-kate- góriás létére számos A-kate- góriás szakosztályt előzött meg — és ez a kilencedik hely tulajdonképpen elég is lenne számára a hőn áhított A-kategóriás minősítés eléré­séhez, ám az idén „nem osz­tanak bizonyítványt”. Jövőre is meg kell tehát ismételni ezt az eredményt, ha be akarnak futni a legjobbak közé. De vajon 1979-ben meg tudják ismételni az idei ki­ugró sikert?. A jósláshoz tekintsünk elő­ször körbe a megyében. Az egyetlen B-kategóriás szak­osztály a kék-fehéreké, C- kategóriás minősítést a Lehel és a Székács érdemelt ki. Az utóbbi ugyan joggal —, de mégis adminisztrációs hiba folytán, ugyanis a diáksport- köröket másképp minősítik. D-kategóriás szakosztály te­vékenykedik Mezőtúron és a Kiliánnál. Időnként feltűnik a megye atlétikai életében — és most nem az iskolai sport­körökről van szó 1— Kunhe­gyes, Kunszentmárton, Jász­fényszaru, Jászapáti, Túrkeve. Nézzük szereplésüket a szá­mok tükrében. A Szolnoki MÁV az elmúlt évi 251,5 bajnoki pontjával szemben az idén 409-et gyűj­tött. A Lehel 42,5-öt, Jász­apáti 27-et, a Székács 11,5-öt, Túrkeve és a Kilián 7—7 bajnoki pontot tett a megye atlétikájának „közös kalap­jába”. Az atlétikai idény legszebb felnőtt eredményét Paróczai András, a MÁV középtávfu­tója érte el, aki 800-on fel­nőtt bajnokságot nyert és második helyet szerzett a 400 méteres távon. Egyéni csúcsot futott nemzetközi ver­senyen és az 1:47.4. Prágá­ban a 800-as döntőbe belépő­jegyül szolgált volna. Az ifjúságiaknál — nem kis meglepetésre — a Szolnok megyei atléták tizenegy baj­noki címet szereztek az egyéni és csapatversenyek­ben. Szalai József háromszor állt fel a dobogó legmaga­sabb fokára, de kivette ré­szét a pontgyűjtésből Törő­csik, Nagy Lajos, Ecseki, Szűk Beáta, Ladányi, Tarsoly és Vasas is. A Lehelnek Bó- ta Ágnes súlylökésben nyert országos ifibajnoki címet. A sportiskolákra építve De vajon elég egy féltu­cat tehetséges versenyző a megye atlétikájának üdvö­züléséhez? Semmiképp — így hát tekintsünk előbbre a tá­voli jövőbe. A megye négy sportiskolájában van atléti­kai szakág. Szolnokon, Tö- rökszentmiklóson és Jászbe­rényben örömmel vehette számba Balasi Péter megyei atlétikai szakfelügyelő a jó mozgású, ügyes palántákat. Mezőtúron viszont még a felmérő versenyen sem tudott megjelenni a sportiskolás csapat, sőt amikor rákerült a sor, otthonában a verseny megrendezésére sem volt ké­pes. Kovács István sportfelügye­lő öt-tízéves tervekben pró­bált derűs jövőt festeni. Vé­leményünk szerint ebben a pillanatban ezeknek az opti­mista prognózisoknak semmi alapjuk nincs. Elsősorban a szakemberhiány miatt nem tudnak előbbre lépni a me­zőtúriak, de alighanem ugyanez a gond Jászberény­ben is a Lehel szakosztályá­nál, ahol pedig a sportisko­lások további fejlődését kel­lene egyengetni nagy-nagy hozzáértéssel. A jövőt illetően ismét csak a számok igazítanak el. A Szolnok városi Sportiskola volt már ötödik is az orszá­gos sportiskolái rangsorban. Jelenleg a 12—14. hely körül tanyáznak. A szakemberek magyarázata elfogadhatónak tűnik: nem futotta a figye­lemből a jelenlegi tehetséges ifigárda felfuttatására és az utánpótlásbázis további ki­építésére. De a mostani 5—6. osztályosok rendkívül ügye­sek és remény van rá, hogy néhány éven belül ismét fel­nő egy ígéretes atléta gene­ráció. Ha együtt maradnak — igen Elgondolkodtató, hogy az idén szolnoki fiatal nem nyert országos serdülő baj­nokságot. Aranyérmet szer­zett viszont ebben a korosz­tályban Donkó Ildikó — aki Jászszentandráson édesapja irányításával edz, Jászapá­tiban a középiskolában ta­nul és a Lehel SC-nek a tagja. Természetesen szám­talanszor próbálták Szolnok­ra csábítani, eredménytele­nül. Ugyancsak serdülő baj­nok lett a jászapáti Győri László. Igaz, ő tavaly három bajnoki címet is szerzett, az idén azonban egyel kellett beérnie. Öt sem sikerült Szolnokra igazolni, pedig a fejlődése mindkét ígéretes fiatalnak csak a Véső utcá­ban lenne megnyugtató. Ügy tűnik, a megyei össze­fogás, a MÁV A-kategóriája érdekében zökkenőkkel te­remtődik meg. Egyetlen jó példa a törökszentmiklósi Székács Elemér Mezőgazda- sági Szakközépiskola, ahol Jávor László testnevelő a vasutas szakosztályban is el­látja az edzői tisztet, érthető, hát, hogy a végzetteket igyek­szik a kék-fehérekhez orien­tálni. Itt tart jelenleg a megye atlétikája. Azok, akik a si­ker részesei voltak boldogok, ám máris olyan gondokat említenek, melyek Szolnokon szinte visszaköszönnek. A te­hetséges fiatalok — akik ere­jükhöz mérten gyermekko­ruk óta szereznek dicsőséget a megyének — lassan a csa­ládalapításhoz közelednek. Eltávozni egyelőre senki nem akar közülük. És miután egy vidéki szakosztály erősítésre, idegen segítségre nem szá­míthat, a legnagyobb nyere­mény az lenne, ha vala- mennyiüket sikerülne Szol­nokon „honosítani”. Palágyi Béla Sajtóközpont az olimpiára Javában épül a sajtóköz­pont a moszkvai olimpiára. Posta, bankkirendeltség és pihenőszobák is várják majd az újságírókat. A sajtóköz­pont minden emeletén bü­fék és automaták lesznek, to­vábbá étterem és kávézó várja egész nap az újság­írókat. Hat tágas terem szolgálja majd a tudósítók munkáját. Minden íróasztalra írógép és telefon kerül. Az állványok­ra helyezett televíziós készü­lékek képernyőin aktuális tá­jékoztatót kapnak az adott időszakban folyó versenyek­ről. Az újságírók így — író­asztaluk elhagyása nélkül — egyszerre több versenyt is megtekinthetnek. A tudósítások gyors to­vábbítása érdekében a sajtó háza a legkorszerűbb tele­fonközpontot kapja, amely több mint 100 tele­fonfülkéből biztosít kapcso­lást a világ bármely pontjá­val. A telexközpontban fotó­telex és fénymásoló beren­dezések is lesznek. A fotósoknak a központ­ban laboratóriumokat bizto­sítanak, ahol maguk hívhat­ják elő és másolhatják film­jeiket. Ha viszont kívánják, szakképzett laboránsok áll­nak rendelkezésükre. Alpinisták iskolája Középső-Kaukázusban, az Adil-Stu szakadékban, az év né­hány hónapjában nem mindennapi iskola működik. Itt a tanter­mek és a laboratóriumok - a nehezen mlegközelithető szakadékok, szurdokok, a gleccserek platói, a havas hegyormok. A végzett! nö­vendékek oklevelet és „alpinista kiképző" cimet kapnak. Képün­kön: Átkelés a szakadék fölött.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom