Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-19 / 273. szám
IO SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. november 19. A túrkevei pólda „Vége a régi rendszernek, most már a nép uralma következik” 60 óve történt Egy pillanat alatt a társaság a padlón guggolt zeti Tanácsot, és támogatásukról biztosította. A Nemzeti Tanács képviselői közül Darvas Ferenc és Dr. Szabó Béla fejtették ki a forradalom jelentőségét és a legközelebbi teendőket. Az októberi polgári demokratikus forradalom győzelmének hírére 1918. november 2-án hatalmas tüntetést szerveztek Szolnok dolgozói Harsányi Gyula polgármester lemondását követelve. Az októberi polgári demokrátikus forradalom gyözel- . mének a hírét Madarász István, a helyi szociáldemokraták jeles vezetője hozta Túrkevére 1918. november 1-én a reggeli órákban. Vele együtt érkezett a városba néhány, a frontról hazatért katona is. A városi tisztviselők tőlük értesültek először a budapesti eseményekről. Madarász bejelentette: — „Vége a régi rendszernek, most már a nép uralma következik”. A hazatért katonák eközben lefegyverezték a helybeli csendőrséget és rendőrséget. Túrkeve vezetői még november 1-én este értekezletre ültek össze, hogy a polgári demokratikus forradalom védelmének köntösében a megfelelő ellenintézkedéseket megtegyék. Az értekezletről azonban tudomást szerzett a Madarász vezette forradalmi csoport, azon részt vett és kiharcolta, hogy november 2-án népgyűlést tartsanak. Még ezen a napon az esti órákban a Munkás Körben megalakult a helyi munkástanács. A november 2-i népgyűlésen a túrkevei agrárproletá- riátus, mely az összlakosság 49%-át tette ki, Madarász Istvánt akarta hallani. Ö, aki részt vett a budapesti eseményekben, tehát tudta, hogy a forradalmat a munkásosztály vívta meg, azt proletárforradalomnak is nyilvánította. „Most már minden a miénk, a városháza, mindenkinek mindene a miénk” — mondotta a népgyűlésen. Követelte a köztársaság kikiáltását. Azonban még november 2-án, a népgyűlés határozatával ellentétben dr. Gazdag Lajos rendőrkapitány megszervezte a polgárőrséget, amelyet egy miniszteri sürgöny később legalizált. Erre A Nagykunságon a múlt század 70-es, 80-as éveiben még élt a hagyományos pásztori díszítőművészet. A rátarti bojtár, ha jó ízlése és ügyes keze volt, karikása nyelét fémből és csontból re-1 szelt figurákkal rakta be, szaru sótartóját karcolt ábrázolásokkal ékesítette. Ráérő, unaloműző munka volt ez. Deleléskor elő-elővette és elbabrált rajta, meg mikor a gulya vagy a ménes, a nyáj szélén magánosán álldogált s nem volt, akivel szót váltson. Az itt látható díszítésről mondotta 1942-ben készítője, a kilencvenedik esztendeje felé járó Balogh Imre volt gulyás, majd kunhegyesi tanyai pásztor: „Talán három esztendeig is elkarcolászgat- tam legénykoromban, mikor még a karcagi földön bojtár- kodtam. Ha eszembe jutott, kézbe vettem. Kedv kellett ehhez, mint a fütyüléshez, anélkül nem ment. Mikor elkészült, nézegették a többi fattyúk, hogy ők is ilyet csinálnak. Amelyik osztán csikós volt, annak nem kellett a tehén, az ménest karcolt rá. így ment ez. Tanultunk egymástól, az ügyesebbektől, meg az idősebbektől. Engem is csak igazítottak. Rám szólt Lőrincz bátyám, hogy: — hosszabb ágát csinálj, hé, — meg: na csak osztán az ele-' jére csináld már a bikát. Szép sótartója volt, én is azért mesterkedtem magamnak.” Az így készült nagykunsági pásztormunkákon sajátságos egy bizonyos díszítőelem gyakori előfordulása. Rozmaringág, néha lombos gally ez, amely azonban — a díszítés többi elemeihez való viszonylatából kitetszően is — ófiási méretű fát jelképez. A támaszkodva november 5-én a városi reakció ellentámadásba lendült. A nemzeti tanács ülésére szervezetten vonultak fel a város agrárproletárjaival szemben álló erők. A nemzeti tanács elé beadványt terjesztettek, amelyben követelték a tisztviselők helyükön maradását és a rendőrség azonnali felfegyverzését. A javaslatot sikerült keresztülvinniük. A gyűlés után a rendőrség azonnal szolgálatba lépett, Gazdag Lajos rendőrkapitány statáriumot hirdetett. Madarász Istvánt még aznap éjjel tizen- hetedmagával együtt a mezőtúri járásbíróság börtönébe szállították. A túrkevei agrárproletárok azonnal harcot indítottak vezetőik kiszabadításáért, és november 24-én ellentámadásba lendültek. „ ... a helybeli munkásság népgyűlést tartott azon programmal, hogy a régi rendszer képviselőit, minket, képviselőket rákényszerítsen hivatalunk elhagyására. A polgármestert, a helyettes polgármester, engemet — a rendőrkapitányt, a városi adóellenőrt, a járatlevél kezelőt, a városi gazdát és az árverési ülnököt felszólították ... hogy helyeinket hagyjuk el. Az ok, mert a néppel igazságtalanul bánunk.” Ugyanezen a népgyűlésen a nemzeti tanács tagjainak számát hatvanra egészítették ki, s további 20 tagot választottak, számszerűleg is biztosítva a szervezett munkásság többségét. A népgyűlés nap a hegyén van. De a kunmadarasi pásztorok közt láttam példát arra, hogy a felső ág fölött oldalt ábráJ zolják a napot, másik felől a holdat néhány csillaggal. A művészkedő pásztor aztán e nagy fa alá és ágai közé helyezi el a díszítés többi elemeit: a maga alakját, állatait, kunyhója, karámja, gé- meskútja képét, olykor egy- egy vadmadárét, daruét, az őt körülvevő tárgyak figuráJ it — vagyis azt, ami az ő foglalkozását, az ő életét szimbolizálja. Ez a díszítőelem és díszítési mód azáltal nyer különös jelentőséget, hogy régészeti ásatások során napfényre került tárgyakon is előfordul különböző formában, így például meglepő hason-* latosságot mutat vele egy mokrini (Temes m.) kora- avarkori sírban talált csonttégely díszítése. Ennek középpontjában is egy fa áll, egyik oldalán a nap, másikon a hold képével, s köröt-* te különféle állatok rajzai. E sótartóink díszítésével rokon az a szíj veret is, amelyet a Szolnok megyei Bánhalma mellett feltárt későhatározatát a nemzeti tanács november 29-én elfogadta. Gazdag Lajos rendőrkapitány elmenekült Túrkevéről. December első napjaiban sikerült elérni Madarász Istvánnak és társainak is szabadlábra helyeztetését. Ettől kezdve a nemzeti tanácsban a forradalmi erők akarata érvényesült, olyany- nyira, hogy a december 11-i ülésen a főbb tisztviselők mellé ellenőrzés végett agrárproletárokból egy-egy tagot delegáltak. A dolog érdekessége, hogy az ellenőrzöttek maguk is a nemzeti tanács tagjai voltak. Minthogy ezt a határozatot a túrkevei agrárproletárok be is tartották, a nemzeti tanács elnöke, Tóth Imre polgármester panasszal fordult a jobboldali szociáldemokrata szolnoki Darvas Ferenchez, akit közben kormánybiztossá neveztek ki. A szolnoki vezetőknek egy időre sikerült is újból visszavonulásra kényszeríteni a túrkevei agrárproletárokat, akik kiválásukat a nemzeti tanácsból nyilvánosan is bejelentették. 1919 januárjától kezdve a túrkevei szociáldemokrata szervezet tevékenységét a Kommunisták Magyarországi Pártja elvei és programja határozták meg. Januárban már folyt a KMP szervezése. A túrkevei agrárproletariátus az októberi polgári demokratikus forradalom idején nem ismert osztálybékét. Következetes osztályharcával jól felkészült a hatalom átvételére és gyakorlására, és eljuttatta vezetőit az egyetlen következetes forradalmi munkáspárthoz, a Kommunisták Magyarországi Pártjához. S. L. avarkori lovassírban találtak, s jelenleg a Damjanich János Múzeum gyűjteményében van Szolnokon. Fellelhető ha-* sonló ábrázolás a Szovjetunióban élő rokon népeink hagyományos mintára készülő némely kultikus tárgyain, sámándobjain is. A tudományos vizsgálat megállapította, hogy ez a díszítőelem az ősi altaji kultú-1 rában (amelyből a magyar népi műveltség is kisarjad- zott) az életfát jelképezi, azt a csupán csak hiedelmi elképzelés szerint létező „égbenyúló” fát, amelynek nedve, gyümölcse táplál minden életet. Persze ez az ősi hiedelem a magyarság tudatából már régesrég kikopott. A tetejetJ len vagy égigérő fát már csak népmeséink emlegetik s babonás hiedelmeinkben történik rá halványan felismerhető utalás. S e fa ábrája is eredeti jelentéstartalmát veszítve élt tovább, mint amely igen alkalmas egy díszítés tetszetős megszerkesztéséhez, az egyébként szétJ eső díszítőelemek némi egy- befogásához. „A hazatért katonák, négy év száműzöttei visszatértek az elhagyott otthonba családjukhoz. Ott nem örömriaJ dal várta őket hanem kiapadhatatlan panaszok: „A jegyző így bánt velem, a bíró úgy. A polgármester nem adott hadisegélyt, aszonta, ha nincs mit enni, menjek a legelőre." A férj felbőszült. Hogyan? Azért szenvedett ő négy évig, hogy itthon az urak így bánjanak az ő hites feleségével? Majd megmutatja ő annak a polgár-1 mesternek, nem viszi el szárazon az irháját! Nem úgy van már, mint régen.” Hogy Harsányi Gyula polgármester nem örvendett túlzott népszerűségnek, azt még kénytelen kelletlen Ke- le József, a szolnoki ellenforradalmárok egyik prominens személyisége is. elisJ merte, amikor így írt: „Szolnokon a Dr. Harsányi Gyula polgármester elleni gyűlöletet még mesterségesen is szította az a körülmény, hogy közszájon forgó pletykák szerint egy nyolcgyermekes családanyának segélyt könyörJ gő esdeklésére azt válaszolta volna, hogy „minek van annyi gyermeke, egye meg őket!’’ 1918. november 2-án a városháza nagyterme is zsúfolva volt városatyákkal. Eljöttek mind, a polgári pár-* tok és a szociáldemokraták képviselői is. A karzat ros- kadásig telve. Izgatott beszélgetés, vita mindenfelé. Türelmetlenül várja mindenki a közgyűlés megnyitását. A megnyitás késik. A szolnoki Nemzeti Tanács jegyzője, dr. Katona Endre a következőképpen emlékeAz ártéri legelők feltörésével a nagyarányú külterjes állattartás, a híres kunsági rideg pásztorkodás megszűnt, s ezzel kapcsolatosan népi művészetünknek ez az ága nagyon sokat vesztett jelentőségéből. Ma már inkább csak kallódó régi alkotásain szemlélhetjük, de ilyen is csak itt-ott maradt fenn. Némileg a pásztori, paraszti sorból kikerült népművészek kezén él tovább. Az itt köJ vetkező ábra érdekesen mutatja a pásztori életforma változását. Ezt a szaru sótartót, amely a Győrffy István Nagykun Múzeumban van, Vákánt Lőrinc karcagi faragó népművész készítette. Az „életfa” ezen is ott van, de már ötágú csillag ragyog a hegyén. A rozoga kunyhó és nádkarám helyén jól épített istállót, hodályt találunk. Lemaradt az ösztövér gémeskút képe is, helyét ártézi kút rajza foglalja el, amint két vályúba önti a vizét. Mindebből a nem szakember számára is az az érdé-1 kés tanulság, hogy népünk milyen sokáig, történelmi* korszakok során át meg tudja őrizni a már túlhaladott ősi kultúrája emlékeit, s az idők és élete változásával új tartalmat tud önteni az örökölt formákba. Szűcs Sándor Szaru sótartó díszítése. (Szűcs S. gyűjtéséből.) Szaru sótartó díszítése. Karcagi Múzeum (Lent) Életfa-ábrázolás a nagykunsági pásztorok díszítőművészetében zett vissza a polgármester szobájában lefolyt izgatott tanácskozásra: „... a tömeg dühét nem lehetett Harsányi Gyula személyével inge-1 relni, aki még a városi tisztviselők körében is népszerűtlen volt, s akit minden tehetség nélkül pusztán választási elnöki érdemeiért választott erős főispáni nyomásra a város képviselő tes-) tülete. A Nemzeti Tanács nevében ezért felhívta Darvas Ferenc elnök, hogy a város éléről vonuljon vissza. Harsányi előbb vonakodott a felhívásnak eleget tenni, csak amikor Küry alispán kifejtette előtte, hogy e lépés felA Nemzeti Tanáé? parancsa foly- tán elrendeljük: További intézkedésig est* 7. óra után senkinek sem szabad m utcán tartózkodni; kivéve fizukat, akik a „Nemzeti Tanács" szolnoki intczüblzoiisíifjáiiak rendeleté fok,dán tartózkodnak ott fi „Nemzeti Tanács“ utasítása} na k végrehajtása végett és ezt erre a célra szolgáló bizontfHváriJHfa! bizonyUják. <. .1 Imii!! Thíh“ •.-elneki Inlé/óMzoi(ságit. MsfySt T«r*«* ávomdáU A Nemzeti Tanács hirdel- ménye Szolnokon 1918 novemberében tétlenül szükséges, akkor enJ gedett, de még akkor is ragaszkodott ahhoz, hogy az összehívott rendkívüli közgyűlést ő nyissa meg és ő jelentse be lemondását. Nagynehezen lehetett eltéríteni e tervtől, amely katasztrofális lehetett volna. így Horváth Albert helyettes pop gármester nyitotta meg az ülést. Röviden bejelentette Harsányi lemondását, amit a közgyűlés tudomásul vett, majd vázolta a legutóbbi napok (a forradalom győzelme) eseményeit.” A városatyák nevében Sípos Orbán üdvözölte a NemEkkor egyszerre a piactér (Kossuth tér) felől irtózatos lárma, kiabálás hallatszik. Hatalmas tömeg hullámzik az úttesten s egyhangúlag követeli Dr. Harsányi Gyula lemondását. „ ... egy kívülről jött ember lépett oda dr. Pápp Illéshez, aki dühösen ugrott fel, s kisietett a teremből. Egy pillanat alatt tudta az egész közgyűlés, hogy lenn a téren egy géppuskás csapat jeJ lent meg.” A városatyák az ablakhoz rohannak, de a következő pillanatban ijedten hőkölnek vissza. A piactér közepén gépfegyver áll, csöve a városháza ablakainak irányítva, mellette . .. Fülöp Sándor szolnoki asztalos és Mihály (Rózsa) József napszámos. „A közgyűlés nem bírt Charles Dupny hidegvérével, mert egy pillanat alatt az egész társaság a padlón guggolt, így gondolván a golyók elől menekülni... Lent ezalatt egy csapat nyugodtan igazította be a magukkal hozott géppuska csövét a nagyterem ablakára. Dr. Katona Endre és dr. Elek István szaladtak hozzájuk, s mikor hallották, hogy Harsányi ellen akarnak eljárni, megnyugtatták őket, hogy már lemondott. De ők a polgármester kiszolgáltatását követelték. Csak mikor megtudták, hogy Harsányi nincs a városházán, vonultak el.” A tüntetés hatására a rendkívüli városi képviselő-testű-* leti közgyűlés 118 résztvevője példátlan gyorsasággal és egyhangú igennel határozatot hozott, melyben a Nemzeti Tanács szolnoki szerve-* zetének javaslata alapján kimondta, hogy „a Magyar- Nemzeti Tanács megalakulását és ténykedését a legnagyobb örömmel veszi tudomásul, s a város közössége nevében szívvel-lélekkel csat-* lakozik a Magyar Nemzeti Tanácshoz és utasítja a város tanácsát és tisztikarát, hogy kizárólag a Nemzeti Tanács rendelkezéseit hajtsa végre.” Püski Anna összeállította: dr. Selmeczi László A képen látható edény Kenderes—Telekhalmon a Halastó nevű régészeti lelőhelyről került elő egy VIII. századi avar temetőből. Különös jelentősége abban rejlik, hogy az avar korban általánosan használt edénytípusoktól teljesen eltér. A szakirodalom ismeretében hasonló példányról ezideig nincs tudomásunk. A többi ismert edénnyel ellentétben nem egy, hanem két nyaka van, amelyeket egy „szalagfül” köt össze. Funkcióját pontosan meghatározni nem tudjuk, egyedisége miatt föltételezhető, hogy talán kultikus célokat szolgált. Madaras László
