Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-17 / 271. szám
1978. november 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ünnepség a Párttörténeti Intézet 30. évfordulóján A jubilánsokat Óvári Miklós köszöntötte Harminc esztendővel ezelőtt alakult meg a Párt- történeti Intézet elődje, a Magyar Munkásmozgalmi Intézeti: az évforduló alkalmából tegnap ünnepséget tartottak az MSZMP KB PárttöVténeti Intézetének tanácstermében. Zsilák András igazgatóhelyettes megnyitó szavai után Vass Henrik, az MSZMP KB hígja, az intézet igazgatója vázolta a három évtized alatt megtelt út eredményeit. — E harminc esztendő alatt több mint másfélszáz önálló kiadvány, közte 40' monográfia, 45 tanulmány- kötet, s csaknem 600 tanulmány, ezernyi cikk és megszámlálhatatlan kisebb publikáció jelent meg az intézet gondozásában a magyar párt, a hazai és a nemzetközi munkásmozgalom történetéről. E tevékenység egyik kiemelkedő állomása „A magyar forradalmi munkásmozgalom története” szintézisének elkészülte, amely a korábbi kutatások tudományos igényű összegzésén túl a legújabbkori történeti irodalmunk lényeges gazdagítását is elősegítette. — Ma már milliós nagyságrendű az a hazai és nemzetközi eredetű forrásanyag, amely egyaránt szolgálja az intézet, valamint az egyetemi, a főiskolai és más kutatóműhelyek tudományos munkáját. Az archívumban őrzött iratok felbecsülhetetlen értékű kincsei a népünk történetét felölelő nemzeti dokumentumoknak. A vidéki pártarchívumok hálózatának kiépítésével a munkásmozgalom helytörténeti feldolgozása kapott új lendületet. Napjainkban több mint 150 ezer művet őriz az intézet szakkönyvtára. A tudományos folyóirat, a párttörténeti közlemények már a XXIV. évfolyamát jegyzi. Ezt követően Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára a párt Központi Bizottsága nevében köszöntötte az ünnepség résztvevőit. Beszédében kiemelte: — pártunk vezető szervei nagy figyelemmel kísérik és nagyra értékelik a munkásmozgalom- történeti kutató munka eredményeit. A magyar és a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalatainak vizsgálata és a tapasztalatok általánosítása nélkülözhetetlen hozzájárulást jelent mind tudományos világnézetünk, a marxista- leninista elmélet továbbfejlesztéséhez, mind pedig a gyakorlati politikai munkához. Óvári Miklós szólt arról, hogy a munkásmozgalom története azzal is elősegíti a szocialista tudat fejlesztését, hogy feltárja a munkásosztály küzdelmének, sikereinek vagy balsikereinek hazai és nemzetközi összefüggéseit, az egység, a nemzetközi összefogás erősítésének történelmi szükségszerűségét, ílymódion nagymértékben hozzájárul a forradalmi mozgalommal szembenálló kispolgári, revizionista, nacionalista nézetek elleni harchoz. A továbbiakban az intézet megalakulásának történelmi körülményeiről, s munkájának ideológiai, elméleti jelentőségéről, szerépéről szólt. Emlékeztetett arra, hogy az utóbbi két évtizedben a munkásmozgalom történetének művelői jelentős szerepet töltöttek be a különböző anti-marxista nézetek elleni ideológiai küzdelemben. — E feladat elvégzését még ma sem tekinthetjük befejezettnek — hangsúlyozta. — > A kutatások eredményei meggyőzően bizonyítják, hogy a nemzet megtartó és vezető ereje korunkban a munkásosztály. Egyben azt is, hogy a marxizmus—leninizmus elméletének alkotó alkalmazásával a párt képes megoldani a szocialista építőmunka bonyolult kérdéseit. Ezután kifejtette: a párt- történet színvonalas kutatásának és oktatásának példaadó ereje, nagy nevelő hatása különösen fontos az ifjúság szempontjából. Hiszen a mai fiataloknak nincsenek a múltról közvetlen emlékeik és tapasztalataik. A politikai képzésben nélkülözhetetlen történelmünk tapasztalatainak felhasználása. Az ünnepségen a párttörténeti intézet igazgatója kitüntetéseket nyújtott át. Az Elnöki Tanács' az intézet fennállásának 30. évfordulója alkalmából, több évtizedes kiemelkedő szakmai-tudományos tevékenységükért a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta Szabó Ágnesnek, az intézet főmunkatársának és Szabó Bálintnak, a párttörténeti közlemények felelős szerkesztőjének. Az intézet további két-két munkatársa részesült a Munka Érdemrend ezüst, illetve bronz fokozata kitüntetésében. Hárman kapták meg munkájuk elismeréseként a Szocialista kultúráért, egy munkatárs pedig a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést. Koreai szakszervezeti küldöttség Szolnokon A koreai vendégek látogatása a Volán újonnan épült tan műhelyében A SZOT meghívására szak- szervezeti delegáció tartózkodik hazánkban a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságból. A két ország szak- szervezeti mozgalma közötti együttműködés keretében rendszeresen találkoznak a szakszervezeti központok vezetői. Legutóbb 1976-ban járt magyar küldöttség a KNDK- ban. A most Magyarországon és tegnap Szolnokon tartózkodó négytagú delegáció — melynek vezetője Kim Bong Zu, a Koreai Egyesült Szakszervezeti Szövetség elnöke — a magyar szákszervezeti mozgalom tapasztalataival ismerkedik, és megbeszéléseket folytat az együttműködés további fejlesztéséről, elmélyítéséről. Szolnokon, az SZMT székházában tegnap délelőtt Szűcs János, a megyei párt- bizottság titkára, Tóth János, az SZMT elnöke, valamint a Szakszervezetek Szolnok megyei Tanácsa tisztségviselői fogadták a küldöttséget és a kíséretükben levő Sólyom Ferencet, a SZOT titkárát. A megye politikai. társadalmi, gazdasági életéről, a szakszervezeti mozgalom helyzetéről Árvái István vezető titkár tájékoztatta a vendégeket, majd válaszolt a küldöttség tagjainak kérdéseire. Ábel József, a szolnoki Városi Tanács elnökhelyettese tartott ezután rövid városismertetőt számukra. Délben, a megyei pártbizottság épületében Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára fogadta a delegációt és a kíséretükben levő magyar szakszervezeti vezetőket. A küldöttség a délutánt a Volán 7. sz. Vállalat központjában töltötte. Meghallgatta Kerekes Ferenc igazgató és Gonda András VSZT- titkár tájékoztatóját a vállalat tevékenységéről, az ott folyó szakszervezeti munkáról, üzemlátogatáson vett részt, majd munkásgyűlésen találkozott a dolgozókkal, amelyen Sólyom Ferenc a koreai szakszervezeti mozgalom munkájáról szólt többek között. Felszólalt a munkásgyűlésen Kim Bong Zu is. Befejeződött az európai nők tanácskozása Az európai dolgozó nők helyzetével foglalkozó nemzetközi szeminárium harmadik napján, tegnap is plenáris ülésen tanácskoztak az európai országok nőszervezeteinek és szakszervezeteinek képviselői a Gellért szállóban. A szocialista államokbeli küldöttek hangsúlyozták: országaikban megteremtették a nők egyenjogúságának gazdasági alapjait, a nők szellemi és fizikai képességeinek hasznosítása társadalmi érdek. Az alkotó légkörben lezajlott tanácskozáson hangsúlyozták: a női egyenjogúság alapvető- feltétele a béke, a biztonság, a leszerelés, a nemzetközi enyhülés és együttműködés. Kinyilvánították meggyőződésüket: mindent meg kell tenni az európai kontinens és az egész világ számára történelmi jelentőségű helsinki konferencia záróokmányának betartásáért. Sabaria cipő A SABARIA Cipőgyárban az idén mintegy hatmillió pár női- és gyermekcipőt készítenek. A termelés egy része exportra kerül. Vásárol belőlük a Szovjetunió, az NSjZK és Ausztria is. A képen: Szovjet exportra készülnek a női cipők KÖZSÉGBEN, VEZETŐ POSZTON 2. Szépséget a munkában Tugyi Lajost régen ismerem és még soha nem hallottam indulatosan, emelt hangon beszélni. — Nem mindig van annak igaza, aki kiabál! — De ha valaki ideges ... — Akkor sem. Ha az ember ideges, először számoljon tízig és csak aztán beszéljen. Biztos, hogy másképpen fogalmazza majd meg mondanivalóját. Tudja, sokszor meditálunk mi azon, mi ad egy embernek tekintélyt. Nos, én azt mondom, azt mindenki maga tudja önmagának megszerezni a munkájával, az emberségével. Nem a nagy hanggal, a másokon uralkodni akarással. öt is napi elfoglaltsága közben faggatom munkájáról. Jászalsószentgyörgyön szintén egy épületben van a községi pártbizottság a községi tanáccsal. „Nem fáj a szíve a másik irodáért?” — kérdezem tőle, utalva arra, hogy valamikor tanácselnök volt a községben. Elneveti magát: — Nem, bár ott hamarabb látja az ember a munkája eredményét. A . tanács dönt: van pénz, óvodát építünk. És felépül az óvoda, testet öltve benne a döntés. Csakhogy mi pártmunkások — képletesen szólva — a „fejekben építünk” és itt a munka eredménye nehezebben kimutatható. Amikor tanácselnök voltam azt hittem, onnét megyek nyugdíjba. De azt mondták: itt van rám szükség, hát ide jöttem. —i 'A nyugdíjat emlegeti, pedig az még várhat magára. — Még tíz évet. Nem is gondolok még rá, sok a tennivaló. Sokszor vitatkozni kell — A tanácselnöki beosztást szerette. És a pb-titkárit? — Ennek a munkának is megvan a szépsége. Látja az ember, hogyan változnak a körülmények és hogyan változnak maguk az emberek. Igaz, nem megy minden si- mán^ sokszor kell vitatkozni .;. Így még nem fogalmaztam meg önmagámnak sem, de igen ... szeretem a munkám, minden gondjával, bajával együtt. — Vitákat említett... — Anélkül nem megy ... És példát sorol: napirendre került a községi művelődési ház építése, nem értett ezzel mindenki egyet. Azt mondták inkább járdát építsenek, meg vezessék tovább a villanyt. „A művelődési házban is fényt gyújtanak, csak ott az emberi fejekben, és ki tagadja, hogy arra legalább olyan nagy szükségünk van?” — érvelt akkoriban. — Azt hiszem újabb példákat is említhetne... — így igaz. Van két koor- nált alapszervezetünk, egyik az áfész-nál, a másik a bútorlap- és faárú szövetkezetben. Az áfész központja Jászberényben, az ipari szövetkezeté Budapesten van. Áz itteni vezetők hatásköre meglehetősen kicsi. Az áfész ügyvezetője például csupán 100 forintig engedélyezhet vásárlást. Ha mondjuk-valahol egy gép meghibásodik és 100 forintnál többe kerül a hozzá szükséges alkatrész, már Jászberényből kell erre engedélyt kérnie. Hasonló a helyzet az ipari szövetkezetekben is. Ez a pártirányítás szempontjából sok problémát vet fel: taggyűlésen sok olyan téma kerül felszínre, amire a helyi vezetők egyszerűen nem tudnak választ adni, mert nem rendelkeznek kellő ismeretekkel a szövetkezetét illetően. De nagyon sok feladat végrehajtása — mint például az áruház hűtőkamrájának rendbetétele — hónapokon át húzódik. Tavasz- szal az áfész kátránypapír- gyártó üzeméből felkeresett két brigádvezető. Mondták nincs nyersanyag és az üzemvezető hiába szólt már a központnak, nem intézkedtek. Segítsünk mi, ha tudunk. Nekem kellett beszélni az áfész elnökével, hogy legyen nyersanyag, tudjanak dolgozni az emberek. Mi többször szóvá tettük ezt a gondot a két szövetkezet vezetőjének. Egyetértettek velünk, de a helyzeten mit sem változtattak. Segít a gyakorlat, a helyismeret — Nagyon sok irányú feladatot kell ellátnia egy községi pb-titkárnak. — Hát elég sok feladatot kapunk, nem egyszer az alapszervezeti titkárok is mondják: jó-jó, de mikor hajtjuk végre azokat. Mielőtt összehívjuk a titkári értekezletet, én előtte rendszerezem: mi az, amit az alapszervezeti titkároknak meg kell csinálni- ok, mire képesek és mit tudok én egyedül elvégezni, a húszéves pártmunkás gyakorlatommal, tapasztalatommal, helyismeretemmel. — Milyen módszerrel segíti a pártalapszervezetek vezetőségeit, hogy megfeleljenek a követelményeknek ? — Erre én egyedül nem lennék képes. Minden alapszervezetet egy-egy párt-végrehajtóbizottsági tag patronál. De azért igyekszem, hogy én is minden kommunista közösséghez legalább egyszer egy évben eljussak taggyűlésre, vagy más pártrendezvényre. Ha pedig valahol egy új titkárt választanak, félévig minden rendezvényükön ott vagyok, segítek neki, de meghívjuk őt pártbizottsági vagy párt-vb ülésre, hogy tanuljon, tapasztalatot szerezzen. — Sok a fiatal vezető Jászalsószentgyörgyön ? — Én vagyok közöttük a legidősebb. Nagyon jó a káderhelyzetünk. Minden vezető rendelkezik a beosztásához szükséges politikai, szakmai végzettséggel, tervszerűen taníttatjuk az embereket, hogyha valahol szükség lesz utánpótlásra, azonnal legyen arra alkalmas, felkészült káderünk. Szerintem a kádermunka az egyik legfontosabb tennivalónk. Az emberekkel rendszeresen foglalkozni kell. Mindig érezzék, hogy a mindennapi munkában, ha-szükség van, segítünk. És nemcsak a hivatali, a személyes problémáikkal is bátran fordulhatnak pártbizottságunkhoz. Mondok erre egy példát. Beteg lett az egyik alapszervezeti titkárunk és úgy néz ki, hogy tartós a betegsége. Nemrég házat épített, bevakolni már nem volt lehetősége. Mi beszéltük meg a munkahelyi vezetőkkel: segítsenek. Azóta két brigád társadalmi munkában megszépítette a házat. Nagy megnyugvás ez annak az elvtársunknak. — Soha nem érte csalódás, kudarc? — De igen. Előfordult, hogy csalódtam emberekben. Akikben bíztam, amikor vezető beosztásba kerültek elfelejtették, hogy honnét indultak. Nekem sem volt könnyű szólni, figyelmeztetni, vagy végső esetben javaslatot tenni az illető leváltására, de meg kellett tennem. Szerencsére ilyen ritkán fordult elő. — Érzem a szavaiból, hogy szereti a fiatalokat. — Én is voltam fiatal és nekem is vannak gyerekeim. Szeretem őket, mert többet akarnak, mert magasabbra törnek. Bár, az néha bánt ha látom, hogy gyorsan el is kedvtelenednek. Azt sem tartom helyesnek, hogy egyre több közülük az olyan, aki az anyagiakat hajszolja. Itt sok embernek van háztáji földje, van aki még bérmunkásokat is fogad, hogy minél több zöldséget termeljen, a pénzért. Őszintén szólva az anyagiaknak ezt a túlzott hajszolását nem nézem jó szemmel. Megfelelni a követelmények- nek — Nem akarták még, mert a falu szülötte és mert gyerekkora óta ismerik, vagy mert rokonok ... — Meg nem engedhető dolgokra rávenni? Eleinte előfordult. Gondolták, ha megajándékoznak, elintézek nekik egyet-mást. Leszoktattam őket erről. Tartósan csak így maradhat vezető az ember. — Hogyan lehet a mai követelményeknek megfelelni? — Őszinte kapcsolatra van szükség az emberekkel. Aztán tanulni kell, olvasni újságokat, folyóiratokat, szakkönyveket. — Soha nem fárad él? — De igen. Amikor úgy érzem a kelleténél jobban ösz- szejátszanak a körülmények és több a gond. Amikor akadnak gáncsoskodók. Több a kelleténél. De én az emberektől is az emberekhez me- • nekülök. És az a jó, hogy azok vannak többen, akikhez menni lehet. — Szabad idő? — Nincs sok. Szeretem a focimeccset. Ha a helyi csapát játszik, én ott jobban szurkolok, mint egy válogatott mérkőzésen. Aztán vasárnap délelőttönként a barátaimmal lejátszunk néhány ulti partit, míg az asszonyok főznek. — Ha a gyereke válaszút előtt állna: legyen egy gazdag szövetkezetben vezető, éagy legyen pártmunkás, mit javasolna neki? — Nem akadályoznám meg, hogy az én utamat járja, de azt elmondanám neki: ez a munka sok energiát követel, és sok lemondást is. És igyekeznék úgy útnak indítani, hogy ő is megtalálja a munkában a szépséget. Úgy mint én. (Folytatjuk) Varga Viktória
