Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-02 / 259. szám
1978. november 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Egészségünkért November: egészségnevelési hónap. Hosszas előkészítés után a következő néhány héten országszerte emberek ezrei próbálják figyelmünket felhívni — önmagunkra. Próbálják, mert nem mindig sikerül. Hazánk lakossága ma már tízmillió fölött van, s fogkeféből mégis alig fogy több évente hárommillió- •! nál. Számítgatni sem kell: kevés. De miért ne lenne az, ha még ma is van család, ahol egyetlen fogkefét használnak, de akad olyan, ahol egyet sem. Étrendünk nem eléggé átgondolt — mondják az orvosok —, ezért a hárommillió koldus országából a hárommillió kövér országa lettünk, s testápolási kultúránk sem a legmagasabb színvonalú. Sorolhatnánk j még. Az elmúlt évek adatai i alapján az egészségnevelési akciók kézzel fogható eredménye az ilyenkor fel- ; lendülő kereskedelmi mu- í tató: az átlagosnál jóval i több testápolószer fogy az ; üzletekben. A ..kettőt fizet, hármat kap” fogkrémkampány, avagy a Centrum-hétfő ked,vezményes higiénés vásárai kinyitják a pénztárcákat. Kereskedelmi fogás — értünk. Az egészségnevelési hónap leteltével érezhetően csökken a vásárlókedv. Úgy tetszik tehát, hogy a fenti megállapítás igaz. Az egészségügyi szervek szeretnék, ha nem lenne az, ezért indítják évről évre az akciót. Plakátok ezrei köszönnek ránk az utcákon. A megyei egészségnevelési csoport előadások és ankétok, valamint filmvetítések tömegét szervezi, egészség- ügyi kiadványokkal látja el az iskolákat, a munkahelyeket. A tömegkommunikáció minden eszközét felhasználják, hogy mindenkit megmozgathassanak a jó ügy érdekében. Az idei egészségnevelési hónap fő célja a fog- és testápolás helyzetének javítása. De nemcsak ez. Az lenne a jó, ha egészségesen élnénk. Egész évben. H. Z. Szakszerűbben, gyorsabban 0 kisközségeket segítve Kevés az építési ügyekben is jártas szakember, a kisközségek többségében egyáltalán nincs. Pedig mindenhol szükség lenne az építkezésekkel, a felújításokkal, a kommunális fejlesztésekkel kapcsolatos szaktanácsadásra, a beruházási munkák ellenőrzésére, a műszaki vonatkozású ügyek gyors intézésére. A jászberényi járásban figyelemre méltó kezdeményezéssel enyhítettek ezeken a gondokon. A járási tanácsi hivatal műszaki osztályának, pénzügyi, terv- és munkaügyi osztályának irányításával és a községi tanácsok arányos anyagi támogatásával — béralap biztosításával — három körzeti műszaki ügyintéző kezdte el munkáját. Székhelyük: Jánoshida, Alattyán és Jászjákóhalma. A járás községeinek többségében 3—4 személyes házilagos építőbrigádok segítik a tanácsok munkáját. Az építési munkában jártas körzeti ügyintézők ezeknek a részlegeknek a szakmai felügyeletét is ellátják. Nem kell csöngetni Mintha falun élnének, s mégis városiak — Tizenhét épület, harmincnégy lakás, lakásonként átlag három és fél ember, vagyis összesen száztizenki- lenc — teszi elém frissen készített . „lakónyilvántartóját” Fábián Gyula, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat geológusa, a szolnoki „olajos lakótelep” egyik régi lakója, amikor egy este becsöngettem hozzájuk. Ha valaki Pest felől érkezik a megyeszékhelyre és megpillantja az Abonyi úti benzinkúttal szemben sorakozó piros tetős, földszintes, kertes, egyforma házakat, óhatatlanul is az jut eszébe, hogy egy piciny falut lát. — Hogy falu ... ? A lakótelepen olyan emberek élnek, akik egy cégnél dolgoznak, gondjaik csaknem azonosak ... — mondja az ősz hajú házigazda. — Vagyis ez a száztizenki- lenc „olajos” egy zárt világot alkot... ? — Nem egészen értem, hová akar kilyukadni. A telep külsejében talán valóban emlékeztet a falura, az életmód azonban nagyon is városias. — Amennyiben? — Amennyiben éppen úgy bezárjuk egymás elől a lakások ajtaját, mint bármelyik más, emeletes házakból álló lakótelepen. — Nincsenek barátaik a lakótelepen? — Jó szomszédaink vannak. Amikor ideköltöztünk, szinte minden este voltak vendégeink, örültünk nekik, hívtuk őket. De amikor egyesek éjfélig is itt üldögéltek, leszoktunk erről. — Sok pletyka is terjengett rólunk — szól közbe Fábián Gyuláné. A férje szigorúan ránéz. — A pletykálkodás pedig falusi szokás — folytatja az asszony zavart mosollyal — és szerintem nem egészséges dolog együtt lakni olyanokkal, akikkel azonos a munkahelyünk. Nem egyformák az emberek, képtelen némelyikük különbséget tenni... — Nem gondoltam, hogy ilyenekre lesz kíváncsi — sóhajtott egyet a férj. — Mire gondolt? — Hát, hogy például elmondjuk, milyen panaszaik vannak. Mégpedig közös panaszok, amelyek az egész lakótelepet érintik. Itt van mindjárt a kereskedelmi ellátottság, illetve ellátatlanság. Egyetlen kis élelmiszer- bolt van az egész „pletykafaluban”. Ha kényelmesen és jól akarur»k vásárolni, bemegyünk a városba. — Van egy másik bolt is, a Dezső bácsi féle vegyeskereskedés — szólói meg az ifjabbik Fábián Gyula, aki eddig a heverőre kuporodva hallgatta szüleit. — Az semmi — legyint a családfő. — Ásót, kapát meg apró vicik-vacakokat árul, és ha ketten akarnak bent vásárolni, az egyiknek ki kell menni a boltból. Szóval, kereskedelmileg abszolúte elmaradott vidék ez. Ennyiben tényleg falu, sőt tanyavilág. — Mindezeket talán a lakótelep bizalmija, vagy háztömb megbízottja már régen továbíthatta volna az illetékeseknek. — Itt ilyen nincsen. Mindenki egyedül intézi a dolgait. — Megtévesztő ez a keserűség, azt hinné az ember, nem érzik jól magukat. A háromtagú család egyszerre tiltakozik. — Szó sincs róla! Ilyen környezetet úgy sem találnánk máshol. — A terület szinte kínálja magát a gyákori összejövetelekre,. különösen nyáron lehet kellemes valamelyik kertben összejönni, nyársalni, kicsit sörözgetni, traccsol- ni. .. — próbálok újra visz- szakanyarodni az eredeti témához. — Nem bírja a gyomrom a sült szalonnát — emeli meg poharát a házigazda. Másnap délelőtt újra a csinos házsorok között sétálgatok. A főútvonal zaja itt már csak andalítóan monoton. Az egyik udvarban mosott ruhák száradnak a halványfényű októberi napsütésben. A csengetésre ősz hajú asszony jön ki. Az arcán látom, hogy várt valakit, de az nem én vagyok. Miután tisztázzuk miért jöttem, bemutatkozik. A neve: Sárközi Sándorné, két éve a „kőolaj” konyhájáról ment nyugdíjba, tizenhárom éve költöztek a lakótelepre. A férje gépkocsivezető, harminckét esztendeje „olajos”. — Itt mindenki mindent tud a másikról — mutat körbe. — És az jó? — Már miért ne lenne jó? — Vannak az embereknek titkaik... « — Máshol biztosan. Nekünk nincs mit titkolni egymás előtt. Csaknem egyszerre költöztünk ide, egyformák a problémáink. Este nyolcig nem talál zárt kapukat, mert hátha eszébe jut a szomszédnak, vagy valamelyik telepinek, hogy átjön. Minek csengessen? Itt a szomszédban Mariska néni, vagyis Lukács Lászlóné például soha nincs egyedül, pedig a férjét már vagy öt éve elveszítette. Nézze, most is megy hozzá a Rosenzweigné. Lukács Lászlóné a konyhában az ablaknak háttal ülve vasal. A deszka támasz- tékául a gáztűzhelyet és a konyhaszekrényt használja. — Üljön csak le, kedves. Nem zavar, dehogy zavar. Ez itten Rosenzweig Ferencné. Átjött beszélgetni, hát beszélgessünk hárman. Mire kiváncsi ? — Ügy élünk mi itt, mint egy nagy család. És ez az elcsépelt, megkopott mondat az ő szájából teljesen őszintén hangzik. — Például a Sárköziékkel negyvenöt óta ismerjük egymást. Volt Mezőkeresztesen egy kis olajos lakótelep, ott is együtt laktunk. De nemcsak Sárköziékkel, hanem szinte az egész itteni teleppel. Minden lakó, sőt a honfoglalók utódai is valameny- nyien a vállalat törzsgárda tagjai. — Mariska néni egyik lánya is megkapta már az aranygyűrűt — bizonygatja Rosenzweigné. — A két unokám közül az egyik szintén a tröszt dolgozója. Geodéta a TIGÁZ-nál. — Hogyan sikerült ebbe a nagy családba beilleszkedni az új lakóknak, a fiataloknak? — Itt nincsenek fiatalok, se új lakók. Ha nem is mindenki nyugdíjas, az biztos, hogy legalább húsz-huszonöt éve olajos és a lakótelep alapító tagja. — A szomszédasszony mondta, hogy Mariska néni afféle „központ” a lakótelepen. Mit jelent ez? — Hozzám járnak tanácsokért. Hetvenkét éves vagyok, rendelkezek némi élet- tapasztalattal. — Miféle tanácsért jönnek? — Mindenféléért. A gyerekneveléstől kezdve a hasfájásig. Ezen a lakótelepen senkinek sincs haragosa. Van egy ittfelejtett tanya is beékelődve a telepbe, a Juhászéké. Fuvaros az ember, az asszony pedig háztartásbeli. Nagyon aranyosak, őket is a nagy család tagjainak tartjuk. Mit hoztál? — fordul minden átmenet nélkül Rosenzweig Ferencnéhez. — Szedtem egy kis szőlőt... A lugasunkban termett, kóstolja meg, Mariska néni... Nem kísérnek ki. Még egy szippantás az „olajos lakótelep” falusiasán tiszta levegőjéből. Pár perc múlva a főútvonal fülsértő zaja és a benzingőz rádöbbent, hogy a városba értem ... Bendó János Történelmi jelentőségű nap 60 évvel ezelőtt alakult meg a Budapesti Munkástanács januárjától szinte « naponta tartottak Budapesten és vidéken is munkásgyűléseket, amelyeken azonnali békét, az edd.igi politika felszámolását követelték a dolgozók. A gyűléseken „óriási tömegekben jelentek meg a munkások”, mert híre ment, hogy munkástanácsok alakulnak. A munkások tudták már, hogy orosz testvéreik a gyárakban, a hadseregben és a falvakban is munkás-, katona- és parasztküldötteket választottak, és az így szerveződött helyi szovjetek kez.ükbe vették a hatalmat. Magyarországon is ilyen tanácsokat kellene alakítani — követelték egyre sűrűbben és határozottabban. Sőt, egyre másra fogadták el a munkásgyűlések a Munkástanács megalakulásáról szóló határozatot. Október 30-án a budapesti nagyüzemek munkásainak részvételével indult meg a Budapesti Munkástanács megszervezésének munkája. A déli ebédszünetben az üzemek munkásai röpgyűléseket tartottak, hogy az alakuló munkástanácsba megválasz- szák küldötteiket. Ekkor választották meg a tanács tagjait, akik először november 2-án, a forradalom győzelme után ültek össze. A Budapesti Munkástanács hivatalosan 1918. november 2-án alakult meg. Az Üjvárosháza közgyűlési termében tartott alakuló ülésre összegyűltek a szakszervezetek elnökei és titkárai, akik a fővárosi gyárak, üzemek, műhelyek munkásainak és tisztviselőink nevében * helyeselték a Nemzeti Tanács intézkedéseit, és a Tanács javaslatokban csatlakozott a Nemzeti Tanácshoz. A Budapesti Munkástanács képviseletében 60 tagot küldtek a Nemzeti Tanács nagyválasztmányába. A Nemzeti Tanácsban a Munkástanács képviselője Bokányi Dezső, a párt népszerű szónoka lett. A Munkástanács elnökét és alelnökét is megválasztották. Mindkét tisztségbe jobboldali beállítottságú személy került. Pre- usz Mór, illetve Vanczák János. A szociáldemokrata pártvezetőség a Munkástanácsot kibővített pártválasztmánynak tekintette. Ezt bizonyítja az is, hogy az alakuló ülésen olyan kérdésekkel is foglalkoztak, hogy ki legyen a Népszava új szerkesztője, vagy a vezetőségi tagok közül Kunfi Zsigmond és Garami Ernő vállalhat-e miniszteri tárcát. A Budapesti Munkástanács szervezeti szabályzatát a pártvezetőség, a Szaktanács és a pártválasztmány dolgozta ki. Leszögezték, hogy az alapelvek a vidéken létrehozott munkástanácsok számára is irányadók. A szabályzat egyik pontja szerint a Budapesti Munkástanácsnak 365 tagja lehet és ezek közül 126-ot delegálnak és nem választanak. így hivatalból tagja lett a Munkás- tanácsnak az egész pártvezetőség, a szakszervezeti tanács és a pártválasztmány végrehajtó bizottsága. Küldési joggal ruháztak fel egy sor pártszervezetet és intézményt, valamint a szabadszervezeti vezetőségeket. A Munkástanács (választott) tagjait a szakszervezeti központok irányításával az egyes szakszervezetek választották. Ezek a tagok 7f> százalékban az üzemi munkások közül kerültek ki. A Munkástanács Központi Végrehajtó Bizottságát a 126 delegált tag alkotta. A Budapesti Munkástanács összetétele miatt nem helyezkedett határozottan szembe a szociáldemokrata pártvezetőség politikájával. A munkásság forradalmi fejlődése azonban nem maradt hatástalan a Munkástanácsra sem. A munkástömegek a tanács tagjaira gyakorolt közvetett vagy közvetlen nyomással fejezték ki akaratukat. Így a Munkástanács állásfoglalásainak döntő jelentősége lett mindjén fontos politikai kérdésben. Igaz ugyan, hogy formálisan csak tanácskozó szervezet volt, hatalommal, döntési joggal nem rendelkezett, állásfoglalása mégis fontos volt. és a tanácsok egymáshoz va- ó viszonyát rögzítő megállapodás szerint a Munkás- tanács és a Katonatanács „a kormány ellenőrző orgánumai, a propaganda szervei, de nem intézkedési joggal fölruházott kormányzó hatóságok”. A Tanácsköztársaság győzelme után a Munkástanács összetétele is megváltozott. Ennek következtében szerepe a tanácshatalom 133 napja alatt megnövekedett. Állásfoglalásai. később határozatai döntő szerepet' kaptak a proletárdiktatúra politikájának alakításában. K. S. 1918. fl kormány ÚRVEZETŐK LESZNEK? Oda a nagykabát, de sikeres a vizsga Kisújszálláson a tanácsháza mögötti Nyár utcában izgatott férfiak, nők toporognak. Néhányan már másod-, harmadízben. — Hetente háromszor fogadjuk a vezetői engedélyre ábítókat — tájékoztat Méri Lajos tanintézeti kirendeltségvezető. Néhány hete adtuk át a közel egymillió forintba került, felújított oktatótermünket, ahol modern audiovizuális szemléltető eszközökön, Zsiguli tanalvázon sajátíthatják el, bővíthetik jelöltjeink a technikai és közlekedési ismereteiket. Hozzánk elsősorban a tiszafüredi járásból, Karcagról, Mezőtúrról, Kunhegyesről, Kenderesről és Kisújszállásról jönnek vizsgázók. Tíz tankocsinkon kilenc főállású és tíz másodállású oktatónk évente 900— 1000 „úrvezetőt”, hivatásos gépkocsivezetőt és autóbusz- vezetőt készít fel a vizsgára. Szabó Pál vizsgabiztos a „túlsó oldalról” számol be észrevételeiről. — Hét évig én is oktató voltam, ismerem a kollégáim gondjait. Régi tapasztalat, minél kisebb helyről érkezik a vizsgázó, annál több az általános, közlekedésetikai pótolnivaló. Kisújon a KRESZ oktatás megy jobban, jóné- hány jelölt a rutinpályán már pontatlanabb. Mivel ebben a városban a négyes főút kivételével rendszerint gyér a forgalom, ezért dinamikusabb vezetést várunk jelöltjeinktől. Ugyanakkor a jobbkéz- szabályt is tökéletesebben kell alkalmazni. — Melyik nem az izguló- sabb? — A nők kishitűbbek, a férfiak vagányabbak. A közlekedésben egyik se hasznos. A jó vizsgázó nem a vizsga- biztost, hanem az utat figyeli. Annál is inkább, mivel itt a jelöltek 20—30 százaléka esetenként „elvérzik”. — Akik többször nekirugaszkodnak? — Akadnak. Itt már döntőek a személyiségjegyek. A bosszúállók éppúgy „elhullanak”, mint az örökösen rette- gők, tétovázók. Érdekes, hogy a tréning, a rendszeres verseny edzi a reflexeket, kialakítja a gyors döntési reakciókat, és megfigyeléseink szerint ezért a vizsga okozta izgalmakat, stresszt a sportolók sokkal jobban elviselik. — Furcsa esete? — A minap egyik volt tanítványom egy kereszteződésnél nekem koccant. Kocsija horzsolta az enyémet. Ügy, hogy meg is kérdeztem, talán haragszol rám? Ugyan Pali bátyám, mentegetőzött, kicsit elbámészkodtam. Délután két óra. Befejeződött az aznapi vizsga, a kapuban néhány tiszafüredi vitatta a történteket. Tehették, ma tizenkettőjükből csak ketten nem feleltek meg. — Fuccs a nagykabátomnak — mesélte azért boldog- fáradtan egy fiatalasszony. — Harmadszorra mentem át, és az ismétlések, plusszórák elvitték az árát. De nem baj, az a lényeg, hogy végre jogsim van. Kinek többe, kinek kevesebbe kerül a jogosítvány. Neki is sikerült — egy „nagykabát árán”. Bár ahogy elnézem a „régi, ócskát”, még az is bőven kibír egy esztendőt. D. Szabó Miklós uj éttermet es presszó Vidéke Áfész *;
