Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-16 / 270. szám
1978. november 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP lakók fóruma FÉNYEK ÉS ÁRNYAK a Széchenyi lakótelepen Nagy érdeklődést kiváltó ankétot rendezett tegnapelőtt este a Széchenyi lakótelep mindennapi életéről a szolnoki Városi Tanács és a népfront városi bizottsága. Ábel József tanácselnök-helyettes vitabevezető előadásában szólt arról, hogy a belső kerületek fejlesztésével összhangban építkeznek az új lakótelepen. Szolnokon a jogos lakásigénylők száma meghaladja a hétezret. A lakásépítés mellett egyéb — ellátási, oktatási, stb. — feladatokat is meg kell oldani városszerte. Ezeket is figyelembe kell venni a Széchenyi lakótelep fejlesztésénél, nem lehet azt a város egészének gondjaitól függetlenül mérlegelni. Gondolni kell arra is, hogy a meglévő ellátási intézmények nem hasznosíthatók az új lakótelepen. Ott mindent újonnan kell felépíteni, ami temérdek pénzbe kerül. Csupán az építkezés előfeltételeinek megteremtésére (közút-, gáz-, víz- és villanyvezeték, csatornaépítés) 130 millió forintot fordított a városi tanács. HELYZETKÉP ’78 Pillanatnyilag 1078 lakás van a „Széchenyin”. Ez a szám az év végére 1400-ra növekszik. Kommunális értelemben a városi átlagnak két-háromszorosa jellemző a hajdani kisgyepen épülő városrészre. Például a csatornahálózatba a szolnoki lakások 37 százaléka van bekapcsolva, a kiépített utak aránya 52 százalék, lehetne ezt így sorolni tovább, ugyanakkor a „Széchenyin” minden mutató 100 százalék. Itt is igaz viszont, hogy nem mind arany, ami fénylik. Csontos Ferenc, Jászi úti lakos például azt mondta az ankéton: „Szeptember 24. óta egyszer fűtötték fel kellő hőmérsékletre a lakást. Többen közbeszóltak: a gáztűzhelyekkel fűtjük a lakást! Komáromi Béla, az Ingatlankezelő Vállalat műszaki vezetője szerint tervezési hiba következménye, hogy az alsó szinteken vacognak a lakók, a felső emeleteken pedig a nagy hőség miatt nyitva vannak az ablakok. A Ragó Antal úton ezért még az idén átalakítják a radiátorokat. Több lakásban regiszterekkel mérik a hőfokot. Joggal jegyezték meg erre többen, hogy nem regiszter kell, hanem meleg. Azt viszont megbízhatóan csak az 1980-ban elkészülő fűtőmű fogja biztosítani. Más helyeken szerzett tapasztalatok birtokában viszont állítható, hogy az ideiglenesen beállított termokonténerekkel is jobban lehet fűteni. ELŐKÉSZÜLETBEN A KÖZPONT Ezernyi téma vetődött fel ezen az ankéton, ezért néhányról csak röviden szólunk. A gyermekintézményekről annyit: a nyolcszemélyes bölcsőde műszaki átadása 1978. decemberében lesz. A százötven személyes óvoda átadását a jövő év szeptemberére kéri a tanács. A kérés teljesítése igen megfeszített munkát jelent az építőknek. Jövőre kezdik egyébként a második óvoda építését is. 1980- ban készül el a telep 16 tantermes általános iskolája. Elkészült a körzeti orvosi rendelő, de csak a felnőttek ellátását biztosítja. Készül egy gyógyszertári helyiség is. Jövőre megnyílik a „Széchenyi” fiókkönyvtára. Papír- és írószerbolt nyitásáról tárgyal a tanács a kiskereskedelmi vállalattal. Folyik egy szolgáltatóház építésének előkészítése is. Garázsok építésére a terület rendelkezésre áll Szövetkezeti alapon történik majd a kivitelezés. Előreláthatóan nem lesz olcsó mulatság, mert a garázsok nem ronthatják a városképet, mindenféle tákolmány nem húzható fel. Egyébként a lakótelep központjának előkészületi munkája is folyamatban van. KÖZBIZTONSÁG A nagy beruházások mellett a lakókat érthetően apróbb, de az ő szempontjukból mindenképpen fontos ügyek is foglalkoztatják. Vázlatosan idézünk néhányat. Pintér Miklós: „Műszak alatt annyi építőmunkás italozik, hogy nem lehet tőlük bejutni a boltba. A garanciális javítások színvonala nem kielégítő Rosszak a kaputelefonok, nincs tűzjelzőberendezés.” Réti Árpád: „A közbiztonság nem olyan jó, mint a város belterületén. Ha este 11 óra után nincs se telefonösz- szeköttetés, se autóbusz, akkor legalább taxi legyen a telepen. Lakáskiutalásnál nagyobb gondot kellene arra is fordítani, hogy a legmagasabb komfort fokozatú lakásokba olyanok kerüljenek, akik becsülik a lakást. Az ilyen emberekre célozva kérdezte Csontos Ferenc: „Kilakoltatásukhoz miért kevés az, ha megkéselik egymást, másokra rátörik az ajtót, s hajnalokig duhajkodnak?” Dobos Jánosné: „ötszáz forintot adtam ki fertőtlenítésre, mert poloska és csótányinvázió van. Közös védekezés kellene.” Nagy derültséget váltott ki Komáromi Béla erre adott válasza: „A poloska és a csótány nem veszélyes a lakókra, ezért az Ingatlan- kezelő Vállalat csak a közös helyiségek fertőtlenítését végzi el.” Kerepesi Gábor: „Az ottani bolt az alapvető ellátást sem tudja biztosítani.” Kosa Mihály: „Amíg nincs telefonösszeköttetés (a nyilvános telefonkészüléket állandóan tönkre teszik), éjszakánként URH-öszekötte- tést kellene biztosítani a fűtőműből, mert így se a mentőket, se a tűzoltókat nem lehet értesíteni.” MEGSZÓLALTAK AZ ILLETÉKESEK A lakótelep fejlesztésében érdekelt több szerv képviselője is felszólalt az ankéton. Fauszt Sándor, a tanács osztályvezetője azt ígérte, két buszmegállóban az idén elkészül a váró. A rádiótelefon létesítésében lépéseket tesznek. Kun Antal rendőr-alhadnagy a közbiztonság erősítéséről szólt. Hagyák László megemlítette, hogy egy felújított csuklós busszal javítják a lakótelep közlekedését. Arra a vonalra egyébként két új buszt várnak. A déli ipartelepre indított céljáratokról azonban 1980 előtt nem lehet szó. Szabó Árpád, az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója elismerte, hogy a 280 négyzetméteres bolt kevés több ezer ember kiszolgálására. Szólt arról, hogy várhatóan 1980. derekán elkészül az új ÁBC-áruház. Addig is lehetne növelni a bolt árukészletét, ha kapnának egy helyiséget a palackozott italok árusítására, s azzal hely szabadulna fel az élelmiszerboltban. Farkas Gergely, az ÁÉV képviseletében — többek között — elmondotta, hogy a tűzjelzőkészülékek gyártását beszüntették, ezért részben házilag készítik őket, s pótlólag felszerelik minden épületben. Befejezésül — a gondokra és tennivalókra gondolva — ide kívánkozik két vélemény. A lakóközösség kialakítását elemezve mondotta Bozsó Béla tanácstag: „Vigyázni kell arra, hogy ne váljanak szabaddá az indulatok.” Be- kényi Istvánná, a népfront városi titkárának szavai is meggondolandók: „Otthon csak akkor lesz a lakásokból, ha a lakók is úgy akarják.” Simon Béla Torta helyett sárgarépa Az ünnepi ebéd örömei közül vonultunk félre néhány percre Tóth professzorral, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinikájának tanszékvezetőjével, aki az egészségnevelési hónap megyei megnyitójának előadója és díszvendége volt Mezőtúron. — Előadásában elmondta, hogy egy-két évszázaddal ezelőtt ismeretlen volt a fogszuvasodás, ma viszont hazánk lakosságának több mint kilencven százaléka hibás fogú. Mi ennek az oka? — A kényelem. Elfelejtettünk rágni. Próbálja csak ki. A bal kezét általában kevésbé használja az ember, ezért a jobb érthetően erősebb, nagyobb erőkifejtésbe képes. Ha az eltört, begipszelt lábról gyógyulás után a gipszet leveszik, a láb csak hosszas gyakorlás, torna után nyeri vissza eredeti formáját, rugalmasságát. Így van ez a fogakkal is. Mióta az omlós, puha ételekre rászoktunk, a fogakra alig van szükség. Hol vagyunk már a Villáminterjú dr. Túth Pál docenssel régi teljesítményektől! Erőteljes rágóizmokkal, jó fogakkal több száz kilós erőt lehet kifejteni. Ez a múlté, hiszen, ha az étteremben rá- gósabb húst tesznek elénk, már küldjük is vissza a szakácsot szidva. Rágóteljesítményünk a tizedére csökkent. — Tehát rágjunk többet? — Azért nem ilyen egyszerű. Javítani kell a táplálkozási szokásokat is. A fog legnagyobb ellensége a szénhidrát, mi pedig töméntelen szénhidrátot fogyasztunk cukorka, csokoládé, a sütemény ezrei formájában. E szénhidrátból fogaink felületén lepedék keletkezik. E védőréteg alatt a baktériumok zavartalanul dolgozhatnak, mert az ételmaradékokat olyan anyagokká képesek elbontani, amik a fogfelszínt rongálják. A napi háromszori fogmosás eltávolítja ezt a lepedőket, vele együtt a bomlástermékeket is. Ha rágós ételeket fogyasztunk, akkor a lepedék természetes úton lekopik, és ez a jól kiválasztott fogkefével történő fogmosás után szinte teljes védelmet nyújt. Gyerekeink étrendjében csökkentsük a szénhidrátokat! Bármilyen furcsa is, de azt szeretnénk, ha a születésnapi asztalon torta helyett egy halom sárgarépa várná a gyerekeket. — A segítség tehát a megelőzésben rejlik? — Úgy van. összefoglalva azt mondanám, hogy személyi higiénénk javításával, táplálkozáskultúránk félémé, lésével csökkenthetjük a beteg fogak számát. Egyelőre azonban fogorvos kollégáimat nem féltem. Azt hiszem, hosszú ideig nem kell még attól tartaniuk, hogy rendelőik ajtaján nem kopog senki. — h — Nyitott ablak a világra A közös élmények melege JUBILEUMI TALÁLKOZÓ A NŐK KOLTÓI ANNA KLUBJÁBAN A tágas klubszoba megszokott berendezése, a kényelmes fotelok, a kerek asztalkák asszonyi kezek gondosságát őrzik. Az oly sokszor és sokak által igénybe vett helyiség most valamiféle családias légkört, meleg hangulatot áraszt. Pedig csak egy-egy csokor kései virág díszük a vázákban, frissen mosott-vasalt terítő feszül az asztalkákon, egy-egy üveg kóla, fehér szalvéták... és sok-sok ünneplőbe öltözött, otthonosan helyet kereső nő. Születésnapi ünnepségre ült össze az elmúlt hét végén a szolnoki Költői Anna nőklub tagsága. Tizenöt éves összetartozásuk, közös élményeik felelevenítésére szánták az estét. A Hazafias Népfront városi elnöksége és a megyei művelődési és ifjúsági központ védnökségében működő klubnak több mint nyolcvan tagja van, túlnyomó részük nyugdíjas, és alapítótag. A hófehér hajú, nagymamás mosolyú asszonyok úgy örülnek egymásnak, mintha évtizedek óta nem találkoztak volna. — Így van ez minden héten, a legegyszerűbb klubnapon is — érti meg szó nélkül is gondolatomat Tolvaj Antalné, Ilona asszony, a klub titkára. — Sokuknak ezek a hetenkénti összejövetelek jelentik a színt, a szórakozást mindennapi életükben. — Főként a magányosoknak ... — Ne higgye! A legtöbb asszonytársnak van férje, családja, unokája, sőt dédunokája is. Ez mégis más. Igazán magányos, egyedülálló alig akad köztük. Nem valamiféle „menedék” tehát az összejövetel, hanem tartalmat. élményt nyújtó találkozás hasonló érdeklődésű embereknek. — Túl' sokan vannak ahhoz. hogy valóban közel kerüljenek egymáshoz, hogyne csak laza emberi kapcsolatok alakuljanak ki. — Valóban sokan vagyunk, de hosszú ideje ismerjük egymást, ezért tudunk minden személyes, családi jellegű eseményről. Bizonyíték erre' hogy nem egy aranylakodalmat rendezett már a klub, rendszeresen látogatjuk a betegeket, együtt ünnepelünk, osztozunk a fájdalmakban. Ez a természetes emberi igény része kapcsolatunknak, de nemcsak ebben merül ki. A rendszeres, sokszínű program, az értelmes időtöltés legalább annyira vonzó. Kubriczky Gyuláné — a klub krónikása — az ünnepi összejöveteleken saját, alkalmi költeményét mondta el. Megilletődésnek nyoma sincs rajta, jól eső mosoly- lyal fogadja társai gratulációit. — Attól féltem, nem lesz elég ünnepi... — sóhajtja, — pedig most tényleg ki akartam rukkolni. — Sikerült. Gondolom nem először lépett fel mint költő? —. Krónikás ... gyakran írok köszöntőket, bennem minden közös élmény rímet kap. Amikor papírt látnak társaim a kezemben, már tudják: újból ért valami öröm. így is van. És tudja mi a legcsodálatosabb? A közös élmény ad majd mindig ihletet. Alapítótag Kalocsai Bélá- né is. Arról faggatom, mi az a plusz-vonzalom, ami a másfél évtizednyi közösségben tartotta? — Fiatal korom óta végzek valamiféle társadalmi munkát, mindig volt közösségi megbízatásom. A nyugdíjas években még több ideje marad az embernek, nem kell elcsípni az éjszakákból, a családtól az órákat. És ami a leglényegesebb, igénylem a társaságot, örülök egy- egy jó egészségügyi, politikai tájékoztatónak, előadásnak, jól érzem magam a kirándulásokon, a színházban. A többiek is így vannak ezzel. E klub nyitott ablak a világra. Vallom, valóban tartalmat, értelmet adnak a találkozások. A nyolcvan klubtag új asszonyokat köszönt. — Ök a zagyvarékasi Béke Termelőszövetkezet nőklubjának tagjai. Tízéves a barátságunk. — Rendszeresen meglátogatjuk egymást, a nyáron mi voltunk náluk, most ők jöttek a jubileumi találkozóra — tájékoztat Tol- vajné. — Nem zárkózunk a magunk birodalmába, egész kapcsolatláncot építettünk ki az évek folyamán. A tizenöt éves Költői Anna nőklub minden tagja értékes, értelmes emberi közösségre talált. — t. sz. e. — Gyermekházasság Ha nem lenne terhes, gondolkodás nélkül tegezném. — Hogy unom, istenem, mennyire unom már, hogy mindenki a korommal jön! Tizenhat éves vagyok, három hónapja férjes asszony, és ha minden igaz, két hónapon belül anya leszek. Mi van abban olyan érdekes, hogy beleszerettem egy fiúba és az övé lettem? — Tizenöt évesen ... — Persze, az úgynevezett felnőtttek csodálkoznak ezen és elfelejtik, hogy amikor ők tizenöt évesek voltak, hány álmatlan éjszakát átvirrasztottak, mert csak a vágy volt meg bennük, tenni nem mertek semmit. Én mertem, és nem bántam meg. — Milyen jövőt képzel el születendő gyermekének? — Felnevelem, és megmutatom, hogy klassz ember lesz belőle. — Itt, az apósáék lakásában? — Nagyon jól megférünk. Különben sincs minden fiatal házaspárnak önálló lakása, még harmincéves korában sem. — Amikor a gyámhatóságtól engedélyt kértek a házassághoz. gondoltak-e arra, hogy mi lesz, ha nem engedélyezik? — Gondoltunk. — Akkor lányanya lennék egy ideig, de mindenképpen hozzámennék Ferihez, ö is akarta a gyereket. — Nehezen kaptak engedélyt ? — Nagyon. Dr. Láncziné dr. Tóth Ildikó, a városi tanács vb gyámügyi csoportvezetője egy sovány dossziéban lapozgat. — Egyre kevesebben jönnek házassági engedélyért. Az idén Szolnokon mindösz- sze hat pár fordult hozzánk. Ez érthető, hiszen 1974-ben lejjebb szállították a házasságkötéshez előírt életkorminimumot. A lányok tizenhat, a fiúk tizennyolc éves korúk előtt kötelesek az engedélyünket kérni. — L. Eszter azt mondta, rendkívül nehezen kapott hozzájárulást a házasságához. — A mi alapállásunk, hogy lebeszéljük a gyerekeket a házasságról. Az esetek nagy részében a lány kéri az engedélyt, mert terhes. De ez csak egy ok, és nem is a legfontosabb az engedély megadásához. Sokkal lényegesebb szempont, hogy a házasulandók valamelyike munkaviszonnyal rendelkezzen, és hogy jó lakáskörülmények közé kerüljenek, amit többnyire a szülőknél találhatnak meg. A véleményünk. hogy inkább leányanyaként nevelje valaki a gyermekét, mint egy elkapkodott házasságban szenvedjen. — Végül is kinek az érdekeit védik? — A születendő kicsiét. — Mennyi idő alatt jutnak el a fiatalkorúak az anyakönyvvezető elé? — Alaposan kikérdezzük őket, és igyekszünk elérni, hogy megváltoztassák a szándékukat. Ha ez nem sikerül, a lánytól orvosi igazolást kérünk, biológiailag alkalmas-e a házaséletre. Mindez persze merő formaság abban az esetben, ha terhes, Az igazolással újabb beszélgetésre jönnek, amelyre már törvényes képviselőik is elkísérik őket. — Tehát ha az engedélykérők szülei nemet mondanak, semmi sem lesz a házasságból? — A szülői vagy törvényes képviselői engedély nem függvénye a hozzájárulásnak, amennyiben a fiatalok megfelelő életkörülményeket tudnak biztosítani önmaguknak és születendő gyermeküknek. Kinek az érdekeit védik? Az após Összejöttünk a diszkóban L. Eszter apósa kedvetlenül néz maga elé. — Menj csak át a másik szobába, kislányom — fordul a menyéhez, aztán alig hallhatóan panaszkodik. — Mit tehettünk volna? A fiamat teljesen megbolondította ez a kis fruska. Mikor megtudtam, hogy mi a helyzet, majd elájultam. Ki látott már negyvenéves nagyapát? De ez még nem is lenne baj, sokkal szomorúbb, hogy a fiam alig múlt tizennyolc éves. Most, • hogy apa lesz, lőttek a továbbtanulásnak, fuccs a jövőjének. Az Esztike szülei pedig hallani sem akarnak a lányukról, így őt is befogadtuk. B. Ferenc ifjú férj és apajelölt, az idén érettségizett. Nyúlánk, nagyhajú kamasz. Mélyeket szív a cigarettából, mozdulatain látszik, hogy nemrég kapott engedélyt a dohányzásra. — Diszkóban jöttünk ösz- sze Esztivel. Mondta: hogy szakközépbe jár, de utál tanulni. Ebben megegyeztünk. — Az édesapja azt mondta magáról, hogy jó tanuló volt, egyetemre jelentkezett. — Pillanatnyilag dolgozom, mert nem adtak volna engedélyt a házassághoz. De jövőre elmegyek egyetemre. — És a gyereke... ? — Mind a hárman megyünk. Hallottam, hogy egyes kollégiumokban külön szobát kapnak a családos diákok. — Ha a férj is és a feleség is egyetemre jár. — Tényleg? Ezt nem tudtam ... — bendó —
