Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-14 / 243. szám
e 1978. október 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 FILMJEGYZET Két elhatározás A Húsz óra ® nap, a Szegénylegények ikülföldi sikereire emlékeztet az a sajtóvisszhang, amelyet Gyötngyös. sy Imre és Kabay Barna filmjének pesarói, rotterdami, párizsi, varsói és chicagói bemutatója után olvashattunk. Mindezt megelőzte a nyugatnémetországi fogadtatás, a „Hét csillaga1” elnevezésű müncheni diploma, „A hónap legjobb tévéfilmje” kritikusa díj — 1977. május —, az Adolf Gnimma-díj arany fokozata, a „Fesztivál legjobb filmje” megjelölés a rotterdami és az antwerpeni nemzetközi filmfesztiválon. Nem szóltunk még a pesarói díjról, amely „csak” egy UNICEF — az ENSZ égisze alatt működő, az ifjúság nevelésével foglalkozó kulturális-filmes világszervezet-ajánlás: a Két elhatározást a világ összes oktatási-kulturális intézményének és filmklubjának bemutatására javasolták. Mi emeli ezt az egy és negyedórás fekete-fehér kópiás dokumentum játékfilmet ilyen magaslatokba? Semmiképpen sem csupán az egyszerűsége. Gyöngyössy és Kabay filmje nemcsak harmatos tisztaságával lenyűgöző, ez még talán kevés lenne az elért erkölcsi magaslatokhoz, sokkal inkább a főhős, özvegy Kiss Istvánná, született Kántor Veronika 74 éves ri- móci parasztasszony életigazságai juttatják el a nézőt a döbbenetes felismerésig: életünk utolsó percéig célunk kell, hogy legyen. Veronika néninek a film kezdetén két nagy elhatározása van: a két keze munkájával keresett pénzéből meglátogatni Londonban élő fiát és termővé tenni az öreg szőlőhegyet. Messzi célok, s csak a munka verítékével lehet eljutni a megvalósulásig. S ebben mutatja meg az öreg parasztasszony a világ mozinézőinek, hogy küzdés nélkül nincs értelmes élet. De számára küzdelem a civilizáció vívmányainak használata is. A londoni repülőtér önműködő üvegajtaját többször is kipróbálja, míg végre fia vállaira kerül. Nincs érzelgős megérkezés és viszontlátás. Hazajön, hogy vézna testével, amely fényes akarat hordozója, termővé tegye a kivén- hedt szőlőhegyet. A film végén göcsörtös ujjait látjuk — vagy csak erre összpontosul az emlékezetünk? — zárómondatait halljuk, hogy ismét van két elhatározása. A kérdés kéretlenül tolakszik: mennyire vagyunk erősek mindennapi küzdésünkben. Megközelítően annyira, amennyire a 74 éves elnyűtt öregasszony? Hogyan hiszünk a magunk világában? Menynyire lehetünk — okkal, vagy ok nélkül fáradtak, enervál- tak, s miért? Az alkotók tudatos választással felein 2k kortánsaik kérdéseire. Éppen a nyitó képsorokban. Az öregasszony a család krónikáját írja: „Édesapám, Kántor István meghalt 1916-ban Doberdónál. János bátyám 1919. novemberében halt meg, senki sem tudja hol nyugszik. Az én kis Ansel- mem tizenegy hónaposán halt meg 1920 júliusában. Pista kilencévesen halt meg 1933. március 17-én. István, a férjem 1945-ben veszett oda. János fiamat a háborúban szökés közben lelőtték. Pista, akit mi Ivánnak hívtunk, 1957-ben a Dunába fulladt. S azután Te is elhagytál engem.” Nyolc mondat, hét halál. .. De nem cseng még ezeknél is fájdalmasabban: „j. lelhagytál engem”. Mármint a Londonban élő fia. forrás ez a film, Szabó Gábor gyönyörűen kifejező képeivel. Pedig „csak” egy portréfilm. De micsoda élet portréja. Olyané, amelyik nemcsak meggondolkodtat, hanem mély emberi érzéseket is kivált a nézőkből. Lehet, hogy éppen ez a film sikerének legnagyobb titka? T. L. Ember, harcos, x kommunista 75 évvel ezelőtt született Gács László Lev Tolsztoj: Legenda a lóról című, kétrészes, zenés játékát Magyarországon először, nagy sikerrel mutatta be a szolnoki Szigligeti Szinház. A látványos, zenés darabot Gálvölgyi Judit fordításában Kerényi Imre igazgató-főrendező vitte színre. A különleges mozgást és képi megjelenítést igénylő költői cselekmény főbb szerepeit Pákozdy János, Szabó Ildikó, Jutkovics Krisztina, Körtvélyessy Zsolt, Vass Gábor, Halmágyi Sándor és Polgár Géza alakítják. Képünkön a főszerepet alakító Pákozdy János (Rőfös) a darab különböző jeleneteiben Fotó: Nagy Zsolt Közelebbről ismerni múltunkat Beszélgetés Székely György akadémikussal Hírül adtuk, hogy Székely György akadémikus, a Hazafias Népfront honismereti albizottságának elnöke a héten előadást tartott a Jászkiséren rendezett megyei honismereti napon. Interjúnk ez alkalommal, a konferencia fontosabb kérdéseihez kötődve készült. — Az előadásában említette, hogy az 1918—1919-es történelmi évfordulókat — bár nemzeti tudatunk fontos részei — jobban életközelségbe kellene hozni a mai emberek, a felnövekvő generációk számára. Erre milyen lehetőséget lát, milyen módszereket ajánl? — A munkásmozgalmi évfordulók a nemzeti hagyományok ápolása keretében általában megkapják az őket megillető helyet, de tapasztalataink szerint az érzelmi kötődés lehetőségeit még nem merítettük ki. Mire gon'-1 dolok? Például arra, hogy még mindig kevés — még szerényebb ezekről a köztudat !— az 19J8—19-es történelmi emlékhelyek száma, ahol szinte „kézközeiből” beszélne múltunk. Kétségtelen, hogy több országos és tájegységi, megyei múzeumunk értő és szép kiállításokkal ápolja a hatvan évvel ezelőtt történtek emlékét, a látogatottságuk is örvendetes. Tehát véleményem nem a szemrehányás, hanem a jobbítás szándékából fakad. Még inkább tudatosítani kelll az élő múlt emlékeit, nem sémákkal magyarázni történelmünk e fontos szakaszát, hanem az összefüggések alapján kell megértetnünk az akkori hús-vér emberek csele-' kedeteit: vágyaikat, akarásukat, harcukat, elért eredA sáros dűlőúton nehezen boldogulunk a motorral. Egyik szemmel a tanyákat fürkészem, a másikkal a kátyúkat. öreg néni ballag szembe velem. — Zsigát keresi? A piros képű Zsigát? Ott lakik abba a cseréptetős tanyába! — Csiha, Bogár te, hogy a rossebb essen belétek! A szőrmókok farokbehúzva osonnak a góré alá. — Ne féljen tőlük, a jó emberre csak büfögnek... A puli megérzi, nekem elhiheti ... Beinvitál a konyhába. Zsiga bácsi középmagas, pirospozsgás, pörge bajszú barna ember. Jó ötvenesnek vélem. Kalapja a feje búbján, huncutul néz rám, összeszűkül a szeme. — Nem az adóhivatalbul gyütt? — Nem. Miért? — Mer olyan pápista színe van, mint aki sokat napozik a szobában. — Újságíró vagyok. Zsiga bácsiról már sokat hallottam ... Elneveti magát. ményeiket.' Mindezekhez igen nagy segítség a szellemi és tárgyi emlékek isme-1 rete. — Az iskolai történelem- oktatás mindezekre maradéktalanul lehetőséget biztosít? — Nem akarok summás véleményt mondani, de kü-1 lönböző tapasztalatok birtokában azt kell mondanom, hogy nem maradéktalanul. A tananyag óriási — most nemcsak a történelemtudományokra gondolok — ezen belül kell súlyozni a témákat. Ami nem fér bele a tanórába, pótolni kell a szakkörökben, kirándulásokkal, múzeumlátogatásokkal és a helyes olvasásigény felkeltésével. Az iskola munkája nem szorítkozhat csupán a tantermi órákra. Még egyszer hangsúlyozom: a tartalmas szakköri munkát igen nagy jelentőségűnek tartom. S ezzel szoros összefüggés-1 ben a helytörténeti kiadványok ismeretét, az abban foglaltak öszevetését az országos eseményekkel. Ez— A hat asszonyrul ügyi? Valamennyi törvinyes vót... Bólintok. — Látja, híre megy ennek, mint a körömfájásnak. Nem tehetek rula, mindig szerettem a fehircselideket... Előveszi a csibukot, megtörni, rövid szünetet tartva hátra dől a karszékben, aztán pöfékelni kezd. — Szolnok megye szélibe hat éve kötöztem. Nem idevalósi vagyok én, hanem nádudvari. Ott születtem 904- ben, kilencen vótunk test- virek. Apám kubikolt. én öt elemit jártam, oszt a liba- pásztorság következett. Ki- sőbb juhásznak szegődtem, és 18 évesen odaálltam a szülém elé. — Ides, én menősülök. Elveszem a Ty. Kovácsék Erzsijét. — Kódusok vattok mindketten, mi lesz veletek? — De engem nem hagyott nyugodni a vérem, megesküdtünk. kikőtöztünk egy rossz tanyába, Mihály- halma mellé. Hü, de faros, mellyes gyönyörű fehirnip vót az Erzsi! Még a sarkam utóbbi különösen jelentős Szolnok megye esetében, hiszen az itt élt embereknek, ennek a vidéknek speciális szerepe volt az 1919-es forradalmi eseményekben, a honvédő harcokban. — A honismereti kiadványokról szólva: nincs olyan tapasztalata a Népfront országos honismereti albizottságának, hogy a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság néhány évvel ezelőtt folytatott vizsgálata óta — amikor is a nem hivatásos könyvkiadók munkájáról tájékozódtak — nagymértékben csökkent a honismereti kiadványok száma? — Az említett vizsgálatra megítélésünk szerint szükség volt, gátat kellett szabni az elképzelhetetlenül drágán kiadott, de sok esetben bizony értéktelen kiadványoknak. Megjegyzem: ezek a díszes, de alig valamit érő kiadvá-1 nyok nem is honismereti munkák voltak, hanem üzemi, vállalati stb. jubiláris évkönyvek — vagy ezekhez hasonló valamik. Helytelen volna tehát úgy értelmezni — sajnos gyakori ez a nézet —, hogy most már nincs létjogosultságuk a tudományos igényű, nagyon is hasznos helytörténeti könyveknek. Akik így gondolják, tévednek. Az értékes helytörténeti, honismereti publikációk-“ nak — témánk keretein belül is — változatlanul nagy szerepük van a hazafias nevelésben, a helyes történelemismeret, a nemzeti tudat erősítése szempontjából is. — Köszönjük a beszélgetést. Tiszai Lajos is belebizsergett a nizisibe. No, meg kell hagyni, nemcsak niztem, mer rá egy évre fiam született. Eljártam kubikolni, ha vót munka, Erzsi otthon bíbelődött némi aprólékkal. Alig lett másfél éves a gyerek, az asszony rozsdás szögbe lépett. Mesz- sze vót a patika, nem is ment azonnal doktorho, rá hat napra elvitte . .. Szünetet tart. Hátradőlt a székben, látszik, ma is fájó emlék. — A temetis után a gyereket hazaadtam anyámhoz, oszt úgy döntöttem, felkötöm magam. Cudar világ, ráadásul a baj is a szeginyt húzza. Mán a kötelet is előkészítettem, de egyet gondu- tam. Béresnek szegőttem egy nagygazdához. Bírtam a munkát, jókipű legény vó- tam, oszt a gyászév után újra-újra rajta felejtettem a tekintetem egy-egy mutatós özvegyen. A gazda 17 éves jánya is szemet vetett rám. Ráadásul olyan csókra berendezett szája vót... — Az milyen? — Csücsöripiros. Se nem AZ ILLEGALITÁS kemény éveiben újjászervezett párttal elválaszthatatlanul eggyé ötvöződött Gács László neve. Az 1930-as évek végén és a 40-es évek elején a párt legfelső vezető testületében dolgozott és küzdött egy szebb, jobb világért, a szocializmusért. Budapesten született 1903. október 15-én. Édesapja 1919- es kommunista, direktóriumi tag volt. A fiatal Gács László már középiskolás korában ismerkedett a marxizmus tanításaival, s egyenesen vezetett útja az ifjúkommunisták közé. A főváros egyik „érdes része” — Újpest, a nagy munkáskerület volt az ő élete formálásának is nagy kohója. Második otthona lett neki is. mint sok más baloldali küzdőtársának — köztük feleségének, Dallos Idának — az újpesti Munkás- otthon, amely haladó kulturális rendezvényeivel, a munkások megszervezésével kitörölhetetlen emléket hagyott az utókorra a két világháború közötti korszak munkásharcaiból. Gács László hamarosan a KIMSZ aktív tagja lett, s 25 éves, amikor a Kommunisták Magyarországi Pártja felveszi soraiba. Már ifjúkommunista tevékenységének kezdetén megismeri a Horthy- rendszer börtöneit. Kiszabadulása után bekapcsolódott a Vörös Segély munkájába, majd 1931-től aktív pártmunkát végzett a KMP Budapesti Területi Bizottságában. Ismét börtön várt reá... A kínzások, börtönök nem törték meg erejét, bátorságát, a kommunisták ügyébe vetett hitét. Alapos marxista tudása, egyre gazdagabb munkásmozgalmi tapasztalata, bátorsága és jó emberismerete alkalmassá tette őt a legnehezebb feladatok teljesítésére is. A munkásmozgalom számos területén dolgozott. A textiles szakszervezet ellenzéki tevékenységének, a bé- kieharcoknak. a Vörös Segély munkájának aranykönyvébe éppúgy beírta a nevét, mint az üzemi pártsejtek szervezői, a párt agitációs, propagandamunkája harcosainak névsorába. Együtt dolgozott Sallai Imrével, Rózsa Richárddal, Rózsa Ferenccel, Schönherz Zoltánnal, Martos Flórával, Rajk Lászlóval, Bárd Andrással, Sollner Józseffel, meszelte, se nem kente, mint a maiak, mégis mindig úgy fénylett az, mint az érett cseresznye. Nehezen atták hozzám, de a lakzi után rögtön kivittem a tanyára. Evvel aztán jól bevásároltam. Dolgozni nem szeretett, úrilyán vót, a felkelésiül irtózott. Égisz nap hevert, így hét hónap után felraktam az ökrösszekérre. oszt mondtam: haza- migy bogaram az apádho. El is vittem illően az utolsó párnáját is, nekem ne firtassák a szeginysígemet. Odaérve köszöntem: gazduram, visszahoztam a lyányát, nem vált be, híja nincs semmi, se a hozománynak, se üneki! Uhozzá inkább még tettem is, nizze mekkora a hasa! Rá két hónapra jányom született, most Szegeden lakik azóta két unokám is van. A következő asszony — ahogy Zsiga bácsi bevallotta — elhagyta, mert az örökösen Amerikába vágyott, valami örökségféle után, de ő hajthatatlan maradt. A negyediket újra temette, az ötödik nem bírt megmaradni a tanyán, annak beszéd, pletyka kellett. így beköltözött a városba, s mindig várta, hogy utána megy, de ő maradt a határban. — A jelenlegi asszonyommal tíz éve ilek, jól megvagyunk. Neki még lehetne, de Skolnik Józseffel, Kádár Jánossal és. a párt sok más ismert harcosával. Kiemelkedő szerepe volt a párt 1938 utáni újjászervezésében, a népfrontpolitika kidolgozásában és kibontakoztatásában'. Az 1940-es évek legelején majdnem minden új párttag felvétele az ő közreműködésével történt. Ehhez rendkívül nagy óvatosságra, körültekintésre volt szüksége. Egyike volt azoknak, akik segítették létrehozni majd megjelentetni az illegális Szabad Népet. 1941-től a párt Központi Bizottságának, 1942, 1943-ban a KB titkárságának is tagja volt. Magyarország német megszállása után, 1944 áprilisában őt is elfogták és internálták. Debrecenben ítélték el, majd Németországba akarták hurcolni, de sikerült megszöknie. Kalandos, veszélyekkel teli út után visz- szatért a már felszabadult Újpestre, szűkebb hazájába, ahol azonnal bekapcsolódott az új élet küzdelmeibe. Az Újpesti Posztógyár üzemi bizottságának titkára lett. Később, rövid ideig a Szabad Nép szerkesztőségén dolgozott. Két évig a textilipari dolgozók szakszervezetének titkára, majd a Friss Újság, ezt követően pedig a Népszava szerkesztője. 1949-ben a SZOT főtitkárhelyettese lett. A törvénytelenségek idején koholt vádak alapján 1951-ben letartóztatták. 1954- ben szabadult. Az ellenforradalom alatt elvhűséggel, a jövőbe vetett biztos hittel vitte tovább megkezdett harcát a párt, igaz ügyének győzelméért, a munkáshatalom megszilárdításáért. A párt ekkor az egyik legnehezebb v feladatot bízta rá: a rádió kormány- biztosa lett. Később a Magyar Rádió és Televízió elnöke 1962-ig. Ebben a munkakörben nagy érdemeket szerzett azzal, hogy a rádió segítette a politikai és ideológiai konszolidáció megteremtését. 1962-től 1968. július 10-én bekövetkezett haláláig az Országos Takarék- pénztár vezérigazgatója volt. GÁCS LÁSZLÓ elvtárs élete, munkássága összeforrt a párt sikereivel, népünk felemelkedésével, boldogulásával. Születésének 75. évfordulóján tisztelettel adózunk emlékének. V. S. nekem több gyerek má nem kell, élig az a kettő. Még öt évet lenyomunk idekinn, aztán irány a város. Áll a kockaházam, má csak vakolni kell. Téesznyugdíjas vagyok, a két tehén meg megadja a napi 26—28 litert. Ez is szép summa ... — Zsiga bácsi hatszor nősült. Nem sok ez? — Eccere a let vóna, de így sorjába nem. Van, akinek egy is strapa, nekem így gyött... — Sok nőismerőse volt... — Nem panaszkodok, szerettek. Meg ami fontos, akatt is hozzájuk tehetségem. No, nem vagyonilag, hanem lám- pafúvás után. — Mi a véleménye a nőkről? — Csak szeretni lehet, és kell ükét. Én fehircselidet se meg nem ütöttem, se meg nem szidtam soha. Nem szabad azokat bántani, simogatni kell valamennyit, mint a hímes tojást húsvétkor* — Ennyi házasság után ismeri a nőket? A fejét rá^za: — Ahho kérdezze meg azt, aki tizenhétszer nősült. Neki má csak nagyobb tapasztalata adódik. Nem igaz? D. Szabó Miklós „Olyan csókra berendezett szája vót... ”
