Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-01 / 232. szám
IO SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. október 1. Diplomások a községekben Települése válogatja Egy falu, egy tanács — már a múlté. (Ha nem is a régmúlté.) A települések és a közigazgatási egységek határai ott, ahol községi (nagyközségi) közös tanácsok alakultak, elváltak. A megye legnagyobb járásában, a szolnokiban tizennégy közigazgatási egység alakult ki, közülük négy, összesen kilenc községet ölel fel. Az ésszerűség, gazdaságosság érvei érlelték meg lakóiban az elhatározást, azt a „frigyre lépést", amely elmosta a települések közigazgatási határait. A sok szempont között csak egy volt a tanácsi apparátus szakembergárdájának foglalkoztatása. — Természetesen települése válogatja, hogy hol hogyan tudja képzettségét, tudását kamatoztatni az apparátusban dolgozó szakember, — mondta dr. Szénási István, a járási hivatal elnökhelyettese. — Egy iparosodó nagyközségben, ahol évről évre gyarapodik a lakosság száma, mint például Martfűn, ott bőven akad építészmérnöknek való feladat. Míg több, mondjuk kisebb községet irányító, azok ellátásáért, fejlődéséért felelős közös tanácsban nem biztos. — Ügy gondolja ez az oka annak, hogy a községi tanácsoknál a műszaki szakemberek hiányoznak leginkább? — Részben. Egy építésügyi előadó, vagy csoportvezető munkájához mivel feladatai nem töltik ki munkaidejét, nem kötik le energiáját, sok egyéb tennivaló is csapódik. Ilyen például mint a köztisztaság; a vízelvezető árkok, átereszek megépítésének előkészítése, megszervezése, nem kíván mérnöki diplomát. Más: az ő esetükben a klasz- szikus értelemben vett eredeti szakmájuk anyagi lehetőségeivel nem igen tudunk konkurrálni. De egyéb okok is vannak. Nagyobb a felelőssége. Állítom, hogy valamennyi tanácsi ügyintézőnek ki dönt, jó politikusnak is kelj lennie, olyannak, aki fel tudja mérni döntése hatását. — Nemcsak ez az egyetlen hiányszakma a községi tanácsoknál. — Árellenőrzés. Sokoldalú képzettséget kívánna. Olyan szakembert, aki ért az árkalkulációhoz, tisztában van a szavatossági időkkel, jogokkal. meg tudja állapítani, hogy mondjuk a műszaki vizsgára felkészített gépkocsi javítási munkáinak árát jól kalkulálták-e, fei tudja mérni, hogy egy-egy üzlet árukészlete, annak összetétele az igényeknek megfelel-e és így tovább. Ilyen szakemberek hiányoznak, de nagyon. — Említette, hogy ha annak a kevés műszaki és árszakértőnek, az illetékessége egyfajta körzetesítéssel túlterjedne a közigazgatási egység határain, tehát több községben látnák el teljes hatáskörrel (nemcsak véleményezési, hanem aláírási és döntési joggal felruházva) a szakmai feladatokat, már valamivel jobb lenne a helyzet. — Igen, de ez egyelőre még csak az én elképzelésem. — Lehetne folytatni a hiányszakmák sorát? — Tulajdonképpen azzal amit mondtam, vége. — Az agrárszakemberek, a közgazdászok, a jogászok nem hiányoznak? — Azt nem mondanám, hogy nem. De ezen a területen könnyebben találunk megoldást, többféle csatornán. Először ahhoz, hogy valaki a tanácsi apparátusba kerülhessen, annak alapvető feltétele az érettségi. Ezt követi a speciális államigazgatási képzés. Részben a szakmai tanfolyamokon, amely után szakvizsgát tesznek (a jogi diplomásokat kivéve mindenkinek kötelező), részben pedig a tanácsi akadémián tanulnak, amely szeptembertől államigazgatási főiskola lett. A levelező tagozaton most heten végeznek, akik akadémistaként kezdtek és különbözeti vizsga után diplomát kapnak majd. Hárman vannak, akiket egy évi gyakornokoskodás után most vettek fel a főiskolára. Jövőre újabb négy gyakornok fog felvételezni. Tehát az Utánpótlás úgy vélem biztosított. — Milyen a fluktuáció a községekben? — Ég és föld a hat évvel ezelőtti állapotokhoz képest. 1972-ben még 25 százalékuk mozgott, most hat. Fiatal, ambiciózus társaság alakult ki: 45 százalékú^ harminc éven aluli, harminc és negyven év közötti korosztály az apparátus egynegyede. — A változás magyarázata? Biztos köze volt hozzá a béremelésnek és annak az ész- vszerű elhatározásnak, hogy bővítsék a községek hatásköTársadalmi munkáért félmillió Három éve közös községi tanács igazgatja Zagyvaré- kast és Szászberekét. A két szomszédos község népfront- bizottságai azonban önállóak maradtak. Az alig ezer lakosú Szászberek népfronttitkárával, Bánó Zoltánnéval beszélgetünk: — önállóak vagyunk, de a zagyvarékasi népfrontbizottsággal közös tanácskozó testületünk dolgozza ki az éves programot. Együttműködési szerződést kötöttünk a - tanáccsal, ebben benne foglaltatik, hogyan segítjük műm kájukat. Például az időközi tanácsi választások előkészítésében, vagy a tanácstagi beszámolók szervezésében tevékenykedünk. Én magam is tanácstag vagyok, így azután első kézből tudom, mi az, amiben segíthetünk. Tavaly vízhiánnyal küszködött a község, lajtos kocsikkal kelNépfrontmunka Szászberekén rét. Ott döntsenek, ahol a dolgok történnek és azok a bizonyos ügyek keletkeznek. — ön szerint mi kell ahhoz, hogy valaki jó tanácsi ügyintéző legyen? — Tudja a szakágának minden csínját-bínját, legyen helyismerete, politikai érzékenysége és jó, ha van már némi gyakorlata. — Hogyan látja, sok ilyen ügyintéző dolgozik a járás községeiben? — Vannak. De korántsem ideális még a jelenlegi helyzet. Azért nem tyúklépésben korszerűsödnek a községi apparátusok sem. Nem vagyok a statisztika híve, azért mégis mondok néhány adatot, amely úgy érzem a minőségi változást jól érzékelteti: 1972- ben az első fokon (tehát községekben) hozott határozatoknak 1,9 százalékával volt elégedetlen az, akit érintett. Megfellebbeztek. Tavaly ez az arány 0,6 százalékra zsugorodott. Folytatom azzal a bizonyos harminc napon túli ügyintézéssel. Hetvenkettőben az ügyeknek még 1,4 százaléka csúszott át egy hónapon túlra, tavaly már csak 0,3 százalék. K. K. lett megoldani a víz szállítását. Hogy nagyobb baj nem lett a dologból, ebben a mi szervezőmunkánknak is része van. — Téli estéken előadókat hívunk meg, akik az érdeklődőknek politikai, gazdasági és kulturális témájú előadásokat tartanak, de szó esik itt községi gondokról is. A nemzetközi nőnap mellett évente férfinapot tartunk, ahol mi lányok, asszonyok kifigurázzuk a teremtés korfonáit. Környezetvédelmi albizottságunk mozgósít a parkok rendben tartására, s a Vöröskereszttel közösen irányítják és értékelik a „Tiszta udvar, rendes ház” mozgalmat. — Ha már a társadalmi munkánál tartunk. akkor hadd mondjam el, hogy az elmúlt évben irren aktív volt a község. Évente bővül a járdahálózat, javulnak a közutak. A Béke Termelőszövetkezettel közösen az esős időben szinte járhatatlan földutakat föltöltöttük. Közös munkánk félmilliót ér. A sportpályán is jelentős földmunkát végeztek a község lakói, kevés ráfordítással a belvíz elvezetését, is megoldottuk. Kitisztítottuk a régi árkokat, s ahol kellett, újakat ástunk. — Az elmúlt évben a megyei tánsadalmimunka-ver- senyben községeink elsők lettek kategóriájukban. Az elvégzett társadalmi munka egy főre jutó értéke másfél ezer forint fölött volt. Jutalmul 500 ezer forintot kaptunk. — Ha Önre bíznák ennek felhasználását, mire költené? — Egy kútra. Eddig a ter- melősizövetkezet kútjáról kaptuk a vizet, de az kime- rülőben van. Üjszász és Szászberek között új kút fúrását tervezik, ez megoldaná gondjainkat. Úgy tudom, a községre eső rész éppen félmilliót tenne ki. H. Z. Úl gázcseretelepet kap lászfényszaru A lakosság régi kérését teljesíti Jászfényszarun a nagyközségi tanács egy új, gázcseretelep létrehozásával. A régi, 90 palackos telep elavult, a megnövekedett igényeknek a felét sem tudta már kielégíteni. Az új, konténeres rendszerű, 550 palackos cseretelep a kalapgyár közelében, a műút mentén épül, a TIGÁZ beruházásában, a közös tanács költségvetési üzemének kivitelezésében. Átadása után 20 kilogrammos és nagyméretű palackok cseréjével elégítik ki a lakosság és a kö- zületek igényeit. A helyi Béke Tsz a tulajdonában levő villany- és vízvezeték-hálózattal ellátott, közművesített terület átadásával járul hozzá a gázcseretelep létrehozásához, A tiszaörsi közös tanácsnál Száznyolcvan fokos fordulat — Az eddigi gyakorlathoz képest 180 fokos fordulatot kell vennünk a társközségek tanácstagi csoportjaival való foglalkozásban — mondja Gazdag János, a tiszaörsi közös községi tanács elnöke. — Miért? — Több oka van ennek. A közelmúltban értékeltük a tanácstörvény végrehajtásának tapasztalatait. A tanácsülések aktivitását elemezve rájöttünk, hogy az eddigi gyakorlat szerint az nem fokozható. Előfordult ugyanis, hogy tanácstagjaink közül néhányan a napirenden szereplő témát előzőleg — különböző fórumokon — már négyszer megtárgyalták. A tanácsülésen aztán csendben voltak. Ez is arra késztetett bennünket, hogy Levélféle egy „Kisemberhez” edves Erzsiké, fölöttébb ódzkodott a gondolattól, hogy írok magáról. „Hi- | szén én csak egy •egyszerű kisember vagyok!” — mondta, majd tovább érvelt: „Nincs én- bennem semmi különös, nálam sokkal érdekesebb emberek vannak.” Ez bizonyára igaz is. Csakhogy engem nem a különféle rendű és rangú sztárok érdekelnek, hanem azok, akik úgy vélik, mint maga is, hogy „én csak egy egyszerű kisember vagyok”. Igen, engem most Szabó Im- réné sorsa érdekel, aki Karcagon lakik, akinek a férje művezető a KÁTISZ-nál, Edit lánya tizenötéves és gimibe jár. az öt esztendős Melinda pedig már önállóan jár bevásárolni. Szabó Imréné sorsa érdeked, aki a karcagi városi tanácsnál 1967. január elsején adminisztrátorként kezdett dolgozni, aztán előadó lett, majd főelőadó, jelenleg pedig a szervezési osztály megbízott vezetője. Közben persze történt egy, s más, például az, hogy maga nagyon jó eredménnyel leérettségizett, s ez a sikerélmény arra ösztönözte, hogy jelentkezzék egyetemre. Jóllehet érettségije után megérkezett Melinda, de egy esztendőre rá már fel is vették magát Szegedre, ahol jogot tanul, s immár az ötödik évet végzi. Maga a gyermekgondozási segély alatt a felvételire tanult, két gyereket is nevelt, háziasszony volt, később a vizsgáira készült. És akkor én ne írjak magáról? Hiszen az Erzsiké sorsa ma tízezrek sorsa Magyarországon, s ha magáról írok tulajdonképpen sok-sok ember életét írom, szinte egy életformát örökítek meg, a többre törekvő embert, a tanulni vágyót, a kényelmes lakásában nem eltespedőt, de a mindig többet akarót rajzolom meg. s igyekszem úgy megrajzolni, hogy mindenki tiszteletét kicsikarjam a számukra. Mert megérdemlik. S azt akarom, hogy meglássuk az „egyszerű kisember” sorsában a nagyot, a megörökítendőt, azt, ami átmeneti korunkat olyannyira jellemzi, azt' a hatalmas méretű népvándorlást (ezt képletesen értve), amely a falvak, kisvárosok feudalizmusból éppenhogy kilábolt portáiról megindult a tudás, a műveltség felé. Az okosabb, tartalmasabb, másokért való élet felé. Hiszen maga sem azért tanul jogot, hogy a neve elé egy „d” és egy „r” betű kerüljön, hanem azért, mert szeretné a munkáját még jobban végezni. Ha nem így lenne, vajon beszalad- na-e naponta tanulmányi szabadsága idején is a hivatali szobájába; megnézni rendben van-e minden, mert e nélkül nem tudna nyugodtan tanulni. Ha csak a „dr” cim érdekelné, vajon örülne-e, hogy az egyetemen tanultakat, legalábbis azok jó részét tudja használni a napi munkájában? Elgondolkozna-e azon, hogy azokból a tantárgyakból, amik a tanácsi munkához egy picit is kapcsolódnak, maga sokkal jobban vizsgázik, mint másból? Diplomamunkája tárgyául a kibővített ügyfélszolgálati irodák működésének Szolnok megyei tapasztalatait választotta, s nem véletlenül, hiszen a karcagi városi tanácsnál is — a törökszentmiklósihoz hasonlóan — ilyen kibővített ügyfélszolgálati iroda kialakítására kerül sor, s ennek szervezése már folyamatban van. S ha nem a munkáért csinálná mindezt, vajon tudna-e olyan lelkes hevülettel beszélni az államélét demokratizmusának továbbfejlesztéséről, a tanácsi igazgatás korszerűsítéséről? Egyre fontosabb nálunk az állampolgárok ügyeinek gyors, szakszerű elintézése, erről is szó esett a beszélgetésünkben. Ehhez viszont szakértelem kell, s ezért tanul maga is. Persze, máshoz is szükséges. Közeli teendőiből felsorolt néhányat: megszervezik, hogy a városi tanács tagjai fórumon találkozzanak az üzemek, intézmények dolgozóival, ismertessék a várospolitikai célkitűzéseket, ezek végrehajtásához kérjék a dolgozók segítségét, s az ottaniak gondjait juttassák el a tanácshoz. A SZIM gépgyárban és a' Ruhaipari Szövetkezetben már van kihelyezett ügyfél- szolgálatuk, meghatározott napokon kijár az ügyintéző és elintézi mindazt, amit az ügyfélszolgálati iroda szokott, s mindezt azért, hogy a dolgozóknak ne essék ki munkaidejük. Ezt szolgálja a szakszervezeti jogsegélyszolgálatokkal kialakított kapcsolatuk is: már négy jogsegélyszolgálattal kötöttek együttműködési megállapodást, további hárommal szervezik. Ez is rendszeres kapcsolatot jelent: a tanácsi szakosztályok tájékoztató anyagokat, tanácsrendeleteket, jogpropaganda anyagokat juttatnak el a jogsegély- • szolgálatnak, de a munkahelyeken szeretnének tartani közigazgatási napokat is. És még egy adalék: a karcagi tanács államigazgatási börzéjén ötvennél több ötlet, javaslat született. Jó néhány a maga osztályáról, vagy éppen magától származik. S bizonyára az ügyfelek, vagyis a mi érdekünkben születtek. Akik kedvéért végső soron ,ha kimondatlanul is, tanulja a jogot, akiknek szeretné jobban, emberibben végezni az ügyeit, ezért mondott le szinte mindenről az elmúlt esztendőben a családjával együtt. Mindezt azokért az „egyszerű kisemberekért” akik közé magát is sorolta. Dehát engem ezek az úgynevezett kisemberek érdekelnek, a kisemberben lévő nagy akarat, nagy tehetség, nagy emberség. És ezeket Erzsiké magában megtaláltam, kérése ellenére ezért írtam magáról ezt a levélfélét. Nem csak maga miatt: az Erzsike-sorsot élő többi tízezer miatt is. Tisztelettel köszönti: Körmendi Lajos csökkentsük a különböző ülések számát. — A társközségek tanácstagi csoportjainak ülésére gondolva mondja ezt? —• Ott a napirendek megváltoztatása szükséges. Az eddigi gyakorlat szerint ugyanis a testületi ülések napirendi pontjait megtárgyalták a csoportok. A résztvevők aktívak voltak, vitatkoztak, javaslatokat tettek. A testületi üléseken viszont már úgy voltak vele: „én már egyszer kifejtettem álláspontomat, minek ismételjem?” — Ezért döntöttünk úgy, hogy a jövő évtől kezdve a tanácstagi csoportok üléseinek napirendjére nem tűzzük a testületek elé kerülő anyagokat — csupán az adott település életét érintő témákat. Nincs értelme annak, hogy több fórumon tárgyaljuk ugyanazt. —• A közös tanács létrejöttével Nagyivánon és Ti- szaigaron megszűnt a helyi tanács. Ez növeli a helyi tanácstagok felelősségét... —• Valóban így van. Amit eddig helyben szóvátettek, vagy szorgalmaztak a testület vezetői, az most a tanácstagokra hárul. Azoknak kell mindenekelőtt észrevenni a hiányosságokat, s intézkedni. — S intézkednek is? —• Most még csak addig jutottak el, hogy a közös tanács vezetőinek szólnak. Értesítettek például bennünket arról, hogy Nagyivánon a KÖJÁL egy hete bezáratta a közétkeztetést is biztosító bisztrót. Kérték, hogy sürgessük kinyitását, mert szociális gondozásban résztvevők is étkeznek ott. Az ilyen esetekre gondolva mondom,, hogy a tanácstagi csoportoknak, mindenekelőtt azok vezetőinek — akik egyébként elnökhelyettesi tisztet töltenek be, — közvetlenül is intézkedni kellene egy-egy gondot okozó ügyben. — Minek tulajdonítja a jelenlegi helyzetet? — Mindenekelőtt és kizárólag annak, hogy nincs még kellő tapasztalatuk, s amellett napi munkájuk — egyik elnökhelyettes körzeti orvos, a másik pedig állami gazdasági ágazatvezető — is nagyon leköti őket. öntevékenységük jobb kibontakozásához gyakorlati tapasztalatokban gazdag időszaknak is el kell telnie. Ösztönzésük mellett ezt is figyelembe kell vennünk. S. B.
