Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-29 / 256. szám
1976. október 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 r épület, a fürdő, az öltöző, az Már csak a gépek hiányozOkmányai szerint lúdvágó- híd épül Zagyvarékason, de röviden csak libagyámak nevezik. Talán pontosabb lenne a feldolgozó elnevezés, hiszen ez az üzem a környéken nevelt és hizlalt ludak, csirkék feldolgozó üzeme lesz. Nem is akármilyen, mert évente 10 800 tonna súlyú élőállat feldolgozására lesz alkalmas. Várhatóan 240 millióba kerül, amelyet részben hosszúlejáratú kölcsönből, részben a Béke Termelőszövetkezet és a libatenyésztésre társult gazdaságok pénzéből valósítanak meg. fi mindenes gazda A megvalósítás alatt, hivatalos nyelven a következők értendők: Tervező: Zagyvarékasi Béke Tsz Beruházó: Zagyvarékasi Béke Tsz Kivitelező: Zagyvarékasi Béke Tsz Dr. Budai Kálmán, a szövetkezet elnöke a következőket mondja a közös vállalkozásról: — Egy kétszáz millión felüli, hasonló beruházás 4,2 év alatt készül el manapság Magyarországon. Mi hamarabb akarjuk kamatoztatni a befektetést, ezért vagyunk mindenes gazdái az üzemnek. Így se könnyű, de most, egy évvel az építkezés elkezdése után még mindig bizakodunk: jövő év novemberében már dolgozik az üzem. A szövetkezet huszonöt tagú tervezőcsoportjának nem ez volt az első, de eddig ez volt a legnagyobb munkája. Valószínűleg ugyanez a helyzet a százhúsz főnyi építkezési csoportnál is. — Igen, ez nagy feladat, de amint látja, nem eredménytelenül birkózunk meg vele. Áll a több mint ötezer négyzetméter területű üzemcsarnok, felépült a szociális üzemi konyha és az ebédlő, is. A kerítés mentén „nyújtózik” az irodaépület. Télen is dolgoznak Reggel hatkor építők népes csoportjai kezdenek munkához. Míg az esős idő nem nehezíti a szabad ég alatt se- rénykedők dolgát, az utakat is megépítik. Dr. Budai Kálmán és Szikra István főművezető elégedett a tempóval. A hűtőház előtt már falak között áll a hatalmas kazán, kéményét is rakják. Dolgoznak a csatornaépítők, mindenki szorgos, ment október van, bármikor megálljt mondhat az időjárás. Bár: — Elkészült a téüesítési terv — mondja dr. Budai Kálmán. — Azért igyekszik most egy akarattal mindenki, hogy mire a rossz idő ránk tör, már a legfontosabb a benti munka legyen. Ahogy nézem, úgy is lesz. Nézem én is, a nagy műhelycsarnok vaspilléreit. Az elnök követi a pillantásom, s mondja, - a szövetkezet vasas részlegében készültek azok is. Nagy gyár lesz. Jó tíz hektáros területet kerítettek körül a rékasi határban. — Ahol ötszáz ember dolgozik, s ekkora a feldolgozási program, ott hely is kell. Aztán a gépsorok, a korszerű feldolgozók is helyigényesek. — Nem sok egy kicsit, ötszáz ember? Honnét veszik? — Részben a saját termelési szerkezetünkön változtatunk, a növénytermesztésből csoportosítunk át embereket, másrészt a faluból meg a szomszédos Szászberekről és Űjszászról biztosítható a szükséges munkaerő. Mindjárt hozzáteszem, hogy a megfelelő képzettségű szakgárdánk már megvan, nem fogunk" az utolsó pillanatban kapkodni. nak... — Azok nagyon — szomorodik el az elinök. — Importgépsarok dolgoznak majd itt, s bár behozataluk minden feltételét teljesítettük, nagyon várjuk az értesítést a behozatali engedélyről. — Lesz-e elegendő alapanyag? — Saját tenyésztésünkből 150 ezer liba és félmillió csirke kerül ebbe az üzembe. A korszerű feldolgozónak termel majd a lúdtenyésztés- re társult tizenöt gazdaság is. És időnk van, szétnézni a szomszédainknál. Ezen a vidéken — s nemcsak a megyére gondolok — sokféle hagyománya van a nagytestű baromfi tenyésztésnek. Nagyobb választék Mit remélhet a feldolgozó üzemtől Szolnok megyei vá- sáfló? — Feltétlenül bőségesebb ellátást, nagyobb választékot. Megbízható piackutatóink vannak, akik élénken figyelik a keresletet. Semmi mást nem akarunk, mint a választékot bővíteni, s kiváló minőségű áruval jelentkezni a hazai és külföldi piacon is. Ez utóbbira jó reményünk van. S hogy ne csak a húsról szóljunk, megmutatom a tollfeldolgozónkalt is; Olyan a kereslet, hogy érdemes azt is megépíteni. Az igazsághoz hozzátartozik. hogy ehhez a beruházáshoz nemcsak a helyiek adnak sokat. Sorolni is sok: a vízügyi igazgatóság, a víz- és csatornamű, a' TITÁSZ, a KPM igazgatósága... Mindenki megtette a magáét. így nem lesz csoda, hogy a szorgos zagyvarékasi ak — a tervezők, a beruházók, a kivitelezők és a majdani termelők — jövő ilyenkor gyárat avatnak. S. J. Bútorok a házgyári lakásokba A Székesfehérvári Bútoripari Vállalat1 az idén háromszázharminc millió forint értékben gyárt szekrényfalakat. Termékeik tizenöt százalékát Csehszlovákiába, Lengyelországba, Szovjetunióba exportálják. A vállalat a házgyári lakások lakószobáinak bútorozására szakosodott. Ott készülnek — egyebek között — a Garzon típusú garnitúrák. A képen: A bútorlap-megmunkáló généi Erkölcsi szabályozók nagy ipari beruházásunk számláinak ellenőrzéséről készült jegyzőkönyvbe tekinthettem bele a napokban, s talán mondanom sem kell, a revizorok szép számmal találtak tévedést, félreértést, de hát ennyi ezer tételnél — mondhatni — természetes is, hogy vannak tévedések. Ha valami, legfeljebb az nem egészen természetes, hogy a kifogásolt számlák kivétel nélkül az építők, szerelők javára tévedtek. Amiért ezt a Jegyzőkönyvet felemlítem mégsem ez, hanem egy feltűnő, nagy kérdőjellel megjelölt tétel. Indokolatlanul kifizetett sokezer forintot jelöltek meg így a revizorok, méghozzá elég durva hibát. Bizonyos állványozási munkát Játniva- lóan kétszeresen számoltak el, és a számla különlegessége volt még, hogy — miként a vizsgálat végzői megtudták — a beruházást végző nagy vállalat vezérigazgatójának kifejezett utasítására számoltak ilyen különös módon. Az történt ugyanis, hogy — mivel az építkezésen krónikus állványhiánnyal küszködtek, a Nyugatról érkezett szerelők egy napon látványosan összepakoltak, s bejelentették, hogy miután egy teljes hete tétlenségre vannak kárhoztatva, hazamennek. Sok milliós kár fenyegette a beruházókat, rohantak hat az emberek a vezérigazgatóhoz, aki rohant a területen fellelhető egyetlen állványtulajdonos vállalathoz, kérlelve őket, segítsenek. Segítsenek? Megvan nekik a maguk munkája, nem is kevés. Csak amikor elhangzott a bűvös mondat, s az igazgató elmormolta a foga között, hogy nem lesz hálátlan az elszámoláskor, akkor vállalták a sürgős különmunkát az állványozók. Ez az ígéret öltött aztán testet a~ kétszeres elszámolás elfogadásában. Nyilván lehetett volna gazdasági életünk visszásságainak példatárából egyértelműbb esetet, eseteket . is elővenni, hiszen ismerünk ilyeneket valamennyien, még akkor is, ha semmi jel nem mutat arra. mintha e rendellenességek — a közösség megkárosítása, nyerészkedés, üzérkedés és hasonlók — esetleg veszélyes méreteket öltenének napjainkban. Erről nincs szó, de azért —ismétlem — lehetne egyértelműbb példákat is találni. Hogy mégis éppen ezt említem, annak oka, hogy bár a büntetőjogilag jól körülhatárolható rendellenességek elszigeteltek a gazdasági életben, távolról sem eny- nyire elszigeteltek a gazdasági élet réseiben megbúvó, a kevéssé ellenőrzött és ellenőrizhető területeken fellelhető, amolyan átmeneti esetek. A „ha akarom, vemhes, ha akarom, nem’’ alapon megítélhető, a jog határait éppen csak átlépő, vagy csupán súroló esetek. Nincs revizor és nincs jogász, aki egy el nem végzett munkáért kiutalt pénzt hivatalosan helybenhagyhatna. A fent említett igazgató is megkapta a maga fegyelmijét, az állványozók is visszafizették a jogtalanul felvett pénzt, de azért jó szívvel, kétkedés nélkül azt sem állíthatjuk, hogy az igazgatónak az adott esetben más választási lehetősége is lett volna. Vagy vállalja a kétszeres fizetést, vagy a külföldi szerelők hazautazásával sok milliós kárt zúdít a népgazdaság nyakába. Az anyagbeszerzőt elindítják, hogy haza ne jöjjön bizonyos égetően fontos alkatrészek nélkül. Szerez is, csak nem egészen tiszta az üzlet, mert a tíz jó alkatrész mellé — csakhogy ezeket megkapja — megvesz tíz másik nyilvánvalóan selejteset is. Az építőipari vállalat kegyeiért — kapacitáshiány lévén — versengés folyik. Hogy a munkát elvállalják, a megrendelő hajlandó az alapba beépített betont nagyvonalúan szántölni, s mondjuk, száz köbméter helyett 130-at ír jóvá. visszaélések, azt hiszem inkább az ilyen és hasonló esetek az okai annak, hogy közvéleményünkben változatlanul érezhető a gazdasági élet morális hátteréért érzett aggódás. És valóban milyen gazdasági morál az, amikor az anyagbeszerző kifizetteti vállalatával a nyilvánvalóan selejtes alkatrészeket is, amikor az állam pénzéből — fél szemüket becsukva — beépítetlen betont fizetnek ki az építőknek, amikor a szerződés megkötését jogtalan nyereséghez kötik, nem is beszélve annak morális tartalmáról, hogy egy nagyvállalat vezérigazgatója utasítást ad sohá el nem végzett munka kifizetésére. Kérdés azonban, hogy tényleg egyszerűen morális jelenségek-e ezek, vagy netán gazdasági életünk helyzetével, fejlődésével, változásaival élesebben felszínre kerülő, más eredetű jelenségek? Ha a fenti példák a gyakorlati élet tipikus hibái, tipikusak abban a vonatkozásban is, hogy a morálisan hibás, egészségtelen, elítélendő gyakorlat mögött rendre felfedezhetők egyéb, az erkölcs szférájába semmiképpen nem sorolható rendellenességek. A fenti esetek mögött, ez minden esetben valamilyen, a gazdasági életet zavaró hiány. Hiány a kapacitásban, hiány az állványban, alkatrészben, hiány a szerződési készségben —, tehát ismét csak a kapacitásban. , Az anyagbeszerzőt is, igazgatót is és másokat is ez visz rá arra, hogy — enyhén szólva — tisztátlan megoldásokhoz folyamodjanak, és kérdés, ha magatartásukkal szemben egyszerűen csak erkölcsi kifakadá- sokkal, szemrehányásokkal, csak morális prédikációkkal lépünk fel. vajon akkor a bajok gyökerét támadjuk-e? Van-e remény arra, hogy intelmeinket legközelebb megfogadják. Ha őszinték akarunk lenni önmagunkhoz, azt kell mondanunk: bármennyire méltatlan is egy vezérigazgatóhoz, hogy hamis számla kiállítására adjon utasítást, kérdés, hogy intelmeinket legközelebb, ha hasonló helyzetbe kerül, vajon képes lesz-e megfogadni? Miként az élet más területein sem, elvont morál a gazdasági életben sem létezik, és legalábbis helytelen valami olyan — már Marx által is élesen kigúnyolt — moralizalással elintézni a dolgot, hogy az emberek vagy érdekeiket követve cselekszenek, vagy erkölcsi prédikációkat meghallgatva rendes, jó emberek. Amikor tehát a gazdasági élet moráljáért aggódunk, elsősorban azoknak a problémáknak kell nagyobb figyelmet szentelnünk, ahol ez a morális talaj bizonytalanabbá válik, s nem annyira a szerződéses fegyelem fellazulásán érdemes siránkozni, mint inkább e fegyelem fellazulásának gazdasági alapjait vizsgálat alá venni. Hiszen például a monopol helyzetet kihasználók is azért képesek ezt a helyzetüket kihasználni, mert monopol helyzet létezik, a hiányokkal azért lehet visszaélni, mert vannak hiányok. Igen, vannak hiányok, monopol helyzetek — csakhogy ezek valószínűié» még sokáig lesznek is. Tiszta állapotok még sokáig nem lesznek, és kérdés, hogy belátható időn belül egyáltalán le- hetnek-e? Mi van tehát addig? A diszharmóniák szinte elkerülhetetlen velejárói a gazdaságnak, s ha ez így van, egyszerűen ki lennénk szolgáltatva az erőfölénynek, a hiányokkal visszaélő konjunktúra lovagoknak? Addig egyszerűen elintézhető egy szerződésszegés azzal, hogy ez volt a vállalat érdeke? haszontalan a levegőben lógó elvont moralizálás. prédikáció, legalább ugyanolyan káros és ártalmas az a fajta nyegleség, amely a gazdasági életből egyszerűen kikapcsolja az erkölcsi tényezők szerepét. Az erkölcsi elvek megkövetelése még nem moralizálás, mert ez utóbbi ott kezdődik, ha valaki az érdekek érvényesülését, az érdekeltség megteremtését, prédikációval akarja helyettesíteni. Mert bár a cselekvést intelmekkel pótolni nem lehet, a gazdasági élet elkerülhetetlen konfliktushelyze- teüben is lehetetlen eligazodni erkölcsi normák nélkül. E normákra éppen akkor van szükség, amikor mérlegelni, dönteni kell, választani kell lehetséges megoldások között. És ha már fentebb a hiányok és az erkölcs összeütközéséről volt szó: a hiányokat igyekezni kell megszüntetni, mert ezt a törekvést nem helyettesíti semmilyen erkölcsi szemrehányás, de míg hiányok vannak, ennek konfliktusait a gazdasági élet jól körülírható erkölcsi követelményei segítenek, segíthetnek áthidalni. Eötvös Pál Hz egyik Nem a nyílt Amennyire ígéretes az újfehértóf fürtös GYÜMŰLCSNEMESÍTÉS HELVÉCIÁN Szakmunkásképző intézetet építenek Miskolcon Űj szakmunkásképző intézet építését kezdték meg Miskolcon, az avasi új városnegyedben. A több mint százhatvanmillió forintos beruházással létesülő új intézményben az elméleti tárgyak oktatására huszonnégy tantermet, a gyakorlati képzésre pedig száznyolcvan munkahelyes tanműhelyt alakítanak ki. Házgyári elemekből építik fel a négyszáz tanuló elhelyezésére szolgáló diákotthont a hozzátartozó ezerkétszáz adagos konyhával és étteremmel. A tanulók testedzését szolgálja majd a két részre osztható, többcélú tornacsarnok. Az új szakmunkásképző intézetben 1981-tő' mintegy kilencszáz ipari tanulót oktatnak. Több mint ezer szőlő- és gyümölcsféle termőképességét, felhasználhatóságát tanulmányozzák a szakemberek az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézet helvé- ciai állomásán. A már fajta- elismerteknél is jobb tulajdonságokkal rendelkezőkből jelölik ki a nagyüzemi és kísérleti elszaporításra alkalmasokat. Almából 200 változat található a bemutatókertben. Az újonnan szelektált, nemesített téli almák íz- és zamatanyagban gazdagabbak, a strakingok és a jonathánok pirosabbra színeződnek. 20 féle körtét, több száz csonthéjas gyümölcsöt, — köztük új szilva, kajszi-, meggy, és cseresznyafajtákat — tartanak nyilván. Szilvából választékbővítésre ajánlják a korai érésű, tetszetős gyümölcső tuleu timpuriu fajtát. Kajsziból egy korai és egy késő érésű hibrid érdemelte ki az elsza- porítást. Az új meggyfajták közül az egyik legígéretesebb az öntermékenyülő újfehértói fürtös. Az állomás szőlőgyűjteményében a legújabb nemesíté- sű hazai csemege és borszőlő hibridekkel együtt 200 fajta szerepel. A homokon nemesített új borszőlő fajták elszaporításával tüzesebb, fűszeresebb italokkal bővülhet az Alföld borválasztéka.
