Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-19 / 247. szám
u SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. október 19. / Mierendorff és annyi más bajtársa A mindennapok a Nyugat-Berlin — NSZK közötti tranzitutakon Vannak dolgok, amelyeket bizonyos újságok szerkesztői aznapra találnak ki, hogy eladják az újságjukat, de mégis a maga nemében klasszikus történet válik belőle, még sokáig emlékeznek rá az emberek. Ilyen, csaknem klasszikus történet a hirhedt Axel Springer kiadásában megjelenő Bild Zeitung néhány hónappal ezelőtti nagy szenzációja: az ember, akit levetkőztettek az NDK határőrök és addig nem engedték el, amíg zokniban és alsónadrágban el nem muzsikált valamit nekik a dudáján. A szörnyű megaláztatás éreztetésére a bulvár-lap első oldalán közölte a sértett, a 19 éves Michael Korb fényképét: zokniban, alsónadrágban, dudával. Milyen kár, hogy Korb az egészet csak kitalálta. A valóság: Düsseldorfból Nyugat-Berlinbe tartva a fiatalember eltévesztette az autópálya kijáratot és az NDK fővárosába, a Hein- rich-Heine-Strasse-i átjárónál akart átmenni, amely tranzitátjáró. így hát a határőrök és a vámosok végrehajtották az itt szokásos ellenőrzést. És mivei a gépkocsiban láttak egy skót dudát, megérdeklődték az utastól, tud-e rajta játszani. Korb — tudományát bizonyítandó — fújt is rajta néhány taktust. Később, sok-sok apró korsó sör után — ahogy otthon mondanák — egy kocsmában elkezdett hősködni. Valaki a Bild Zeitungtól meghallotta a történetet, szépen kikerekítette. így lett belőle hivatalosan, a két német állam képviselőiből álló tranzitbizottságban előadott nyugati panasz. És a végén Korbnak egy időre le kellett mondania a tranziitutak használatáról — az NDK hatóságai, élve egyezmény adta jogukkal. időlegesen kizárták a ti anzituta zásokból. Nemrégiben nyilatkozott a bizottságban dolgozó nyugatnémet delegáció vezetője. És közölte, hogy alig találtak jogos panaszt, s azok is jelentéktelen ügyek. Az évi, jóval a 10 milliót meghaladó tranzitforgalom mellett még elenyészőnek sem mondható. Az NDK hatóságai teljes mértékben betartják az országuk és az NSZK között 1971-ben kötött tranzit- egyezményt, amelynek alapján zavartalan közúti összeköttetést biztosítanak Nyugat-Berlin és a Német Szövetségi Köztársaság között. Az NDK részéről sajnos már nem ilyen jók a tapasztalatok a bonni kormány szerződéshűségéről. Jóllehet az NSZK kormánya a szerződésben kötelezettséget vállalt rá, hogy megfelelő intézkedéseket hoz a tranzitutakkal való visszaélések megakadályozására, bár csak lehetőségeinek keretein belül és a náluk szokásos előírások alapján is, a gyakorlatban nemcsak nem akadályozzák meg, hanem még csak nem is akadályozzák a tranzitutakkal való visszaélést. A bonni kormány részéről alig történt más, minthogy brosúrákat nyomattak, amelyeket a határátlépőknek osztogatnak. amelyekben figyelmeztetnek rá: a tranzitutasoknak az NDK területén áthaladva be kell tartani az ottani törvényeket, szabályokat, mert különben NDK részről számolniuk kell a következményekkel. Erre egyébként józan ésszel magától is rájöhet az ember: aki egy idegen ország területén jár, annak be kell tartania az ottani szabályokat. Az NDK törvényei az ország érdekeit védik. Márpedig 1961 augusztusáig, a Nyugat-Berlimnél húzódó határ lezárásáig óriási károkat okozott ennek az országnak az emberkereskedelem, a legjobb, legkiválóbban képzett, legmunkabíróbb dolgozók tömeges átcsábítása, át- csempészése. Az egész lakosság érdekeit védik, amikor gondoskodnak a határ megbízható őrzéséről. A tranzitegyezmény nyomán különböző embercsempész bandák alakultak Nyugat-Berlinben és az NSZK-ban, hogy a megállapodás biztosította nagyvonalú és gyors határ- ellenőrzést felhasználják aljas céljaikra. Némelyek — így újra és újra a Bild Zeitung és más Springer lapok szerkesztői is — megkísérlik „emberbaráti tevékenységnek” beállítani ezek működését. A valóságban azonban a nyugatnémet bűnüldöző hatóságok által jól ismert alvilági alakok pénzszerzés céljaira létrejött bandáiról van szó. Itt van például Kay Mierendorff. A Hamburgtól nem messze lévő Kellinghusenben egy villában lakik, ahová Nyugat-Berlinből költözött. Ott már túlságosan sok volt a rovásán: illegális fegyver- tartás és fegyverkereskedelem, hamis okmányok készítése és felhasználása, régiség csempészés. És nemcsak a rendőrség ismerte és ismeri, hanem'országszerte híressé vált. A nevét az NSZK- ban és Nyugat-Berlinben legalább annyian ismerik, mint mondjuk Erich Deuse- rét, a válogatott labdarúgócsapat gyúrójáét. Mierendorff kétes hírű használt autókereskedő (visszacsavart kilométerórák, meghamisított forgalmi engedélyek stb.), a tranzitegyezmény létrejöttekor vált emberkereskedővé. Vállalta, hogy tíz— negyvenezer közötti összegekért átcsempészi az NSZK- ba azt, akit át akarnak csem- pésztetni. Maga közvetlenül soha nem kockáztatta a bőEz a láda Mierendorfféknál készült rét. Felhajtói segítségével vagy az alvilágban keresett ügynököket, vagy pedig veszélytelen módon gyorsan kereshető ezresek ígéretével mit sem sejtő és pénzzavarban szenvedőket vett rá megbízatásai kivitelezésére. Az NDK börtöneiben jócskán ülnek Mierendorff ügynökök, mások már büntetésüket vagy annak egy részét letöltve szabadultak és visszatértek az NSZK-ba. Ott jó- néhányan megpróbáltak leszámolni Mierendorffal, mert csapdába csalta őket. de az olyan ügyesen manipulált, hogy soha egyetlen okmány- hamisításért, tiltott fegyver- tartásért és hasonlókért ellene indított eljárás nem vezetett eredményre. Igaz, jó kapcsolatai vannak különböző nyugatnémet és nyugatberlini rendőri és hírszerző szervekkel, sokan igénybe is vették már a Mierendorff banda segítségét. Eddig egyetlen komoly kellemetlensége volt: el kellett hagynia Nyugat-Ber- lint, ahol az embercsempész bandát alapította és ahol ma is „kirendeltséget” tart fenn. A nyugat-berlini megszálló hatóságok ugyanis egy 1950- ben kelt megszállási parancsról lefújták a port és megtiltották Mierendorffnak, hogy az ő hatalmuk alatt álló városba betegye a lábát. Ügyei kezdtek! komolyan kellemetlenné válni a városról szóló négyoldalú és a tranzitegyezményhez közvetlenül kapcsolódó megállapodás aláíróinak. Kelling- hausenben azonban már senki nem zavarja köreit. Bizonyos támogatással megkapta a Hartenholm-i repülőtér éttermének bérletét: ez kiválóan alkalmas, hogy ügynökeivel ott találkozzék, s a törzsgárdatagjainak látszat- munkahelyet is biztosít. És Mierendorff csak egy az embercsempész bandák közül. Az NDK-ban — és természetesen az NSZK-ban is jónéháhnyat ismernek közülük. Űjabban azzal kísérleteznek, hogy a. vámplomba alatt áthaladó és éppen ezért át nem vizsgált zárt tehergépkocsik, kamionok felhasználásával csempésszék ki az embereket. Ez a módszer sem sikeresebb, mint az előzőek voltak. A bandafőnököket ez azonban kevésbé bántja. Ök legtöbbször előre felveszik a teljes összeget. És ha vita van, bármilyen furcsa, mellettük a nyugatnémet „igazság”- szolgáltatás. Legutóbb egy karlsruhei bíróság úgy ítélkezett, hogy az embercsempész bandákkal aláírt szerződés teljesen jogérvényes, s azt a másik félnek, a „megrendelőnek” akkor is ki kell fizetnie, ha az ügy nem járt sikerrel. Végtére is a meghiúsulásban nem a „szállító” a hibás, hanem harmadik személy. Jogi személy. Vagyis az NDK hatóságai. S ezek továbbra is mindent megtesznek, hogy meghiúsítsák az ilyesfajta embercsempész üzleteket. Ez nemcsak a tranzitegyezmény adta joguk, hanem hazájuk törvényeiből származó kötelességük is. Pintér István Hagyományos mesterségek oktatása Etiópiában A kottái helyi szakoktatási központ tanfolyamain elsősorban a hagyományos szövő-, kovács és fazekas mesterségre képezik a résztvevőket A hagyományos, főként munka- és kevésbé tőkeigényes mesterségek gyakorlásától azt várják, hogy jelentősen hozzájárul az ország gazdasági növekedéséhez, és megállítja a városokból a falvakba való visszaáramlás folyamatát Süllyedésarányok Valami nincs rendben a washingtoni Fehéf Ház körül. Ezt a megállapítást, pontos, alapos magyarázattal, nem politikai személyiség, nem Carter elnök valamelyik politikai vetélytársa, a következő elnökválasztáson esetleg fellépő ellenjelöltje tette. Nem is hírlapíró, vagy tv- kommentátor mondta. Nem külföldön hangzott el, hanem az Egyesült Államokban. Charles Wahlen professzor, építész jelentette ki, hogy süllyed a Fehér Ház. Nem a tekintélye, hanem maga az épület. Egyelőre roppant nehéz mérni a süllyedést — az Ügynevezett elnöki szárny újjáépítésénél (ez 1945 és 1953 között történt Truman hivatali ideje alatt) történhetett valami hiba, mert az épület délnyugati szárnya „kicsit süllyed”. Wahlen professzor szerint aggodalomra nincs ok, az ő mérései szerint 1971 óta a süllyedés nem egészen egy milliméter. Ha jól számolom, az épület magasságához mérten ez feltétlenül kisebb arányú süllyedés, mint akár az amerikai elnök személyes tekintélyében, akár a dollár árfolyamában az utóbbi időben bekövetkezett csökkenés ... Vorster öngólja Vorster úgy távozott, hogy maradt. A dél-afrikai fajüldöző kormány 12 éven át volt miniszterelnöke most államelnök lett. Utóda a kormányfői székben az a Pieter Botha, aki hadügyminisztersége idején a hadsereget a többségi' uralom bevezetésének fegyveres megakadályozására készítette fel. Vorster legutóbbi lépésével felrúgta a nyugati diplomácia elképzelését, hogy az ENSZ segítségével hozzák tető alá Namíbia függetlenségének ügyét. Távozása előtt ugyanis bejelentette, hogy az ENSZ ajánlásaival ellentétben még az idén „választásokat” tartanak Namíbiában. November 20-ára tűzték ki a választások megkezdését. Namíbia területe kilencszerese hazánkénak: 824 ezer négyzetkilométer. A nagyrészt sivatagi terület gyér népességű: 746 ezer afrikai, 51 ezer színes és 99 ezer európai lakója van. Rendkívül gazdag ásványi kincsekben: gyémántexportja jelenti a legnagyobb bevételt, de nagy mennyiségű színesfémet, uránt, rezet, vasat is bányásznak az országban. Namíbia 1880-tól 1915-ig német gyarmat volt, majd az első világháború idején Dél-Afri- ka szállta meg, s 1920-tól a Népszövetség mandátumaként igazgatta az egykori Délnyugat-Afrikát. Az ENSZ 1968-ban visszaadta az országnak a Namíbia nevet és a függetlenség azonnali megadására szólította fel Dél-Afrikét. Az utóbbi hónapokban a Biztonsági Tanács nyugati tagállamai az érdekeltek — a Dél-afrikai Köztársaság és a Namíbia függetlenségéért harcoló Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) — bevonásával, hosszan tartó tárgyalások után végre megállapodásra jutottak a hatalom átadásáról. Ezt a megállapodást rúgta most fel Vorster a „választások” bejelentésével. Az eredeti tervek szerint ugyanis az átmeneti időszakban ENSZ-csapatok érkeznek az országba, amelyek biztosítanák a rendet és a választásokat 1200 ENSZ polgári küldött ellenőrizné. Semmi kétség, hogy a délafrikai ellenőrzés alatt tartott választások nem tükröznék a namíbiai nép valódi akaratát. A Pretoria által támogatott fehérekből és megalkuvó feketékből álló „Turnhalle” Szövetséggel szemben más pártoknak aligha lenne esélyük. Jellemző, hogy az úgynevezett „mérséklet” polgári Nemzeti Front sem hajlandó résztvenni a Vorster által tervezett választási komédiában. A SWAPO pedig kijelentette, hogy ha Dél- Afrika nem hajlandó betartani a megegyezést, a szervezet folytatja fegyveres fel- szabadítási küzdelmét. Pretoria visszalépésének előzménye: miután a tárgyalások után megegyezésre jutottak, az ENSZ megbízta a finn Ahtissarit, vizsgálja meg a helyszínen a terv végrehajthatóságát. Namíbiai látogatása után a diplomata kijelentette, hogy 7500 ENSZ- katona odaküldése és héthónapos átmeneti időszak biztosíthatja csupán a rendezett hatalomváltást. Botha külügyminiszter (az új miniszterelnök névrokona) azonnal tiltakozott: „Ha a fegyveres akciók folytatódnának — mondotta — ez esetben úgysem lehet végrehajtani a béketervet. Ha viszont nyugalom van, akkor nincs szükség ennyi ENSZ-katonára.” A visszakozás oka persze egészen más: Namíbiában jelenleg 20 ezer dél-afrikai katona tartózkodik. S az ország urai joggal vannak meggyőződve róla, hogy ha visszavonják csapataikat Namíbiából, a függetlenségi szervezet, a SWAPO elsöprő választási győzelmet arat. így hát maradni akarnak. A SWAPO pedig általános gerillaháborúra szólítja fel az ország népét. Vorster lépése növeli a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaság elszigeteltségét. A nyugati országok eddig — Pretoria megegyezési készségére hivatkozva — meg tudták akadályozni, hogy az ENSZ gazdasági megtorló intézkedéseket hozzon Dél-Afrika ellen. Ez többé aligha lehetséges. Vorsterék aligha nem öngólt rúgtak ... Gáti István NSfZK rendszámból egy mozdulattal NDK rendszám, ha az „akció” így kívánja Dél-afrikai rendőrök Windhoekben, Namíbia fővárosában
