Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-03 / 233. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. október 3. Hangverseny a muzsika ünnepén A zenei világnap alkalmából szombat délután Szolnokon, a MÁV Járműjavító Üzem művelődési központjában rendeztek ünnepséget. Kukri Béla, a városi tanács elnöke tartotta az ünnepi beszédet, majd a megyeszékhely együttesei léptek pódiumra. A házigazda a MÁV Járműjavító férfikara nyitotta a műsort, Garai—Juhász Gyula: A munkásotthon homlokára című művével. Az együttes kiválóan aknázta ki a szöveg és. a zene adta lehetőséget, s mindvégig határozott, de nem öncélú pia- ninó-ldsérettel jól tükrözte a mű monumentalitását, ünnepélyes hangulatát. A jól sikerült szólórész és a kórust jellemző dinamikai árnyaltság méltán ragadtatta nagy tapsra a közönséget. Bu- day Péter szuggesztív vezénylésével biztos kézzel irányította kórusát az egész műsor során. A Kassai úti Általános Iskola énekkara a jövő nemzedék zeneszeretőiét bizonyította. A műveket fiatalos könnyedséggel, lendülettel szólaltatták meg a kórus tagjai. Különösen jól oldották meg Kodály Zoltán: Lengyel László című kórusművének kényes ritmikai elemeit. A legnagyobb tapsot Szokolov: Orosz népdalszvitje kapta, a végig tiszta, pontos éneklésért, s az utolsó tétel közönséget „tűkbe hozó” befejezéséért. Pittoni: Boldog aki énekel című műve hangzott fel a városi tanács Bartók Béla kamarakórusának előadásában. A kórusmű — amely a zenei világnap mottója is lehetett volna — színvonalas tolmácsolásban szólalt meg. A háromtételes Gastoldi-mű előadása az énekesek felkészültségéről, zenei játékosságáról győzte meg a közönséget. Bartók Béla: „Bolyongás” darabjában a disszonáns akkordokat tiszta intonációval énekelték a dalosok. Haydn Divertimentóját tűzte műsorára a szolnoki Zeneiskola fúvósötöse. A virtuóz, magabiztos játék a művészi előadásmód elkápráztatta a közönséget. A fagott és a kürt jól támasztotta alá a klarinét, az oboa és a fuvola lendületes futamait. A témák visszatérése a hangszereken könnyed dinamikai árnyaltságban szólalt meg. Az előadók a kórusok hangversenyén magas szinten képviselték a hangszeres zenét A műsor befejezéseként a szolnoki Áfész Kodály kórusa lépett pódiumra. A vegyeskar Rigó Éva és Buday Péter vezetésével bebizonyította felkészültségét. Különösen jól sikerült Udvardy— József Attila: Tél című művének forte kezdése és a disszonáns akkordok megszólaltatása, Morley: A kékszemű lány női kari művének a stabil alt szólamra épülő előadása. Holst: A kovács című darabjában a kísérő szólamok ostinató-szerű aláfestését szépen színezte a szoprán és az alt szólója. F. S. Munkás-népművészek tárlata Szigorú zsűri —szép kiállítás A múzeumi, műemlékvédelmi és honismereti hónap — hagyományosan — a népművészetek szemléje is. A Szolnok megyei Ságvári Endre szakszervezeti Művelődési Központban a megye üzemeiben dolgozó, amatőrként a népművészet valamely ágát művelő munkások alkotásaiból rendeztek kiállítást. A kiállításra — várakozáson felül sokan — több mint 130-an küldték el munkáikat, s a szigorú zsűrizés után végül hetven amatőr művész alkotásai kerültek a tárlókba. A hímző, faragó, díszítő kedvű munkások szép kiállítással ajándékozták meg a szolnoki közönséget, amely tiszta ízléssel, a forráshoz való hűséggel párosult szakmai ügyességgel meformált tárgyakat láthat. Jórészt hímzésekből, fafaragásokból és fazekasmunkákból állt össze a tárlat, ám mindez nem jelent egyhangúságot, mert az egyes „műfajokon” belül nagy a változatosság. Csak a fából készült munkáknál maradva: láthatunk néhány centiméteres figurális plasztikát, továbbá rozettás díszítésű dísz- és használati tárgyakat, bútorokat. A hímzésék java kunsági, mellettük néhány nemes egyszerűségű beregi keresztszemes és ruhákra alkalmazott színpompás kalocsai hímzés díszük. A kiállítás sok tanulsága közül talán a legfontosabb: érdemes volt „keményen” zsűrizni az anyagot, nyert ezen mindenki. A közönség is, de azok az alkotók is, akiknek munkái ezúttal nem kerültek kiállításra. A tárlat, amelynek tegnap esti megnyitóján közreműködött a Tisza táncegyüttes, október 12-ig tart nyitva, minden nap reggel kilenctől délután 4-ig. Sz. J. SZOLNOKON Színvonalas műsor Világjáró táborozok Szeptember végén már elmélyült, komoly munka folyik az iskolákban. Űj feladatok teszik próbára a tanulókat, s lassan feledésbe merülnék a vakáció örömei. Persze azok a diákok, akiknek rendkívüli élményt hozott a nyár, még sokáig beszélnek róla. Csomós Gabriella megszokott környezetbe került visz- sza szeptember elején, a kunszentmártoni Deák Ferenc úti általános iskolába, ahol most nyolcadikos. Róla mindenki úgy tudta, a csapatban, hogy Angliába megy nyaralni, arról viszont már jóval kevesebben hallattak, hogy táviratot kapott az Országos Úttörőelnökségtől: a Német Szövetségi Köztársaságba utazik harmadmagával, nemzetközi táborba. — Félreértés folytán lekés- tük a második repülőjáratot, és senki sem várt bennünket az érkezéskor. Aztián találkoztunk a „sólymokkal” — a német úttörők falkéneknek, Sólymok Szövetségének nevezik magukat — és ők kísér9 tek el bennüket. Szóval kalandosan kezdődött az egész. Óriási sátortáborban laktunk, bolgár, szovjet, román, csehszlovák és egyiptomi pajtásokkal. Egy erdélyi kislány jól beszélt magyarul, segítségével gyorsan összejöttünk a románokkal, de hamar megbarátkoztunk a többiekkel is. Rengeteg címet cseréltem, köztük egy egyiptomi lánnyal is, akivel angolul lehet levelezni ... Együtt néztük meg a Duna forrásvidékét egy autóbuszkirándulás alkalmával, rendeztünk éjszakai gyalogtúrát, és sok közös élményünk volt. Azt hiszem, ezek a tábori barátságok életre szólóak s nekem ez a legtöbb, amit az idei vakáció nyújtott. A számtantagozatos első osztály új mérföldkő Lévai Jancsi életében, a mezőtúri Teleki Blanka Gimnáziumban. — Hajtós év lesz — állapította meg, s nekigyürkő- zött, szokása szerint. De szabad idejében még gyakran előveszi a cukomádvágó kést, a machetát, amit emlékbe hozott a nyáron Kubából. — Ott ezzel vágják a füvet is, amikor az utak szélét tisztogatják a gyerekek. Találtunk egyet, és kisorsoltuk, hogy kié legyen, így jutottam hozzá... Persze nem csak ez az egyetlen emléktárgy idézi a kubai napokat a fiú emlékezetébe. Mutatja a hatalmas kókuszdiót, a sombrérót, no és’ a spanyol szótárt, amit azóta is szívesen forgat. Megszerette, tanulni szeretné, ezt a dallamos szép nyelvet. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy Lévai János igen fiatalon vállalt „közéleti szerepet”. Már negyedikes korában rajtitkár volt az úttörőcsapatban, őrsvezetőnek is megválasztották és később állandó tagja lett az úttörő- tanácsnak. Ez utóbbi minden évben feljogosította zánkai táborozásra, úgy hogy „otthon van” a tábori életben. Am amikor a tavaszi szünetben — mint Kiváló Úttörő — eljutott a megyei VIT-előké- szítő táborba, nem is álmodott még arról, hogy néhány hónap múlva a Havannától hat kilométernyire lévő Jose Marti nemzetközi tábor lakójaként ébred egy reggel. — Meglepett, hogy ott nálunk fiatalabb gyerekek önállóan repülőgépet, hadihajót és harckocsikat vezettek, gyakorlatokat mutattak be a haditechnikai parkban ... Emlékezetes marad a varadéról kerékpártúránk — hegyre fel, völgybe le a mesébe illő környezetben ... Megnéztük az egykori milliomosok villáit, amelyekben most egyszerű kubai családok nyaralnak. Nagyon tetszett Havannában, hogy most is újabb és újabb növényeket telepítenek, pedig az egész város szinte egy nagy arborétum... A legnagyobb élményem a házigazdák vendégszeretete volt és a nagv VIT-program, amelyen mi is részt vehettünk ... Újdonsült osztálytársai újra meg újra faggatják Egervári Mártát, a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumban, igaz-e, hogy Cedenbállal találkozott? És ő nem győri mesélni, ki tudja hányadszor mongóliai élményeit. — Pont a kétnapos nemzeti ünnepre érkeztünk, láttuk a sas-birkózás döntőjét és az egész, számunkra különleges rendezvénysorozatot. Jártunk a ma már egyetlen lámako- lostorban. jártunk az utolsó kán, Bogdogegen palotájában. A mi táborunk a hegyek közé ékelve, mesés környezetben volt, az utak arrafelé nincsenek kiépítve, romantikus vidék. A közelünkben lakók sokszor meghívtak vendégségbe, kumisszal kínáltak, engedték, hogy apró lovaikat megüljük, s amikor beszéltünk, sok azonos hangzású és értelmű szóra bukkantunk. A csecsemő náluk is ugyanazt jelenti, mondták, hogy testvérek vagyunk. Most kaptam levelet egyik kis mongol barátnőmtől, jön hozzánk a nyáron, szeretettel várjuk. — Amikor az új nemzetközi tábor megnyílt, aminek Najramdal vagyis Barátság a neve, ott voltunk mi is, átköltöztünk oda az utolsó héten, mi avattuk. A megnyitón Ce- denbal mellett álltam, és oroszul beszélgettem is vele. Kérdezte, hogy honnan jöttem, hogy érzem magam náluk. Nagyon kedves volt, egy ünnepi jurtával ajándékozta meg a tábort... — és idézi tovább az egy hónap alatt gyűjtött élményeket. A lányok élvezettel hallgatják. — rónai — Móricz Zsigmondra emlékeznek Kisújszálláson Egyik legnagyobb prózaírónk, Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulóját ünnepeljük jövőre. A centenáriumi évben a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium és Közgazdasági Szak- középiskola — névadójához méltó — ünnepre készül. A jövő tavasszal — 1979. május 31. és június 2. között — Móricz Zsigmond emléke, írói nagysága előtt tisztelegnek a gimnázium tanárai, diákjai, a város lakói. S híven Móricz szavaihoz, miszerint „Az igazi iskola túllép saját kerítésén, szavát messze vidéken is meghallják” az ünnepi programokba az ország tanulóifjúságát és pedagógusait is bevonják a kisújszállási gimnazisták. Hagyományalapító lesz az első Mó- ricz-emlékünnepség. Ekkor rendezik meg először — ezt követően nedig kétévenként — a Móricz Zsigmond prózamondó versenyt, amelyen elsősorban az író nevét viselő közéDiskolák, kollégiumok diákjai vesznek részt, de más középfokú oktatási intézmények tanulói is. Ugyancsak diákoknak és nevelőknek hirdetik meg a Móricz Zsigmond irodalmi pályázatot, amelynek értékelésére szintén a jubileumi ünnepségek idején kerül sor. Új Móricz-szobrot is avatnak a gimnáziumban. Az iskola hajdani diákjainak ajándékát, Papi Lajos szobrászművész alkotását az ünnepségsorozat első napján adják át. ugyanekkor kiállítás nyílik a Móricz Zsigmond kisújszállási tartózkodását idéző emlékekből. A gimnázium tanulói, pedagógusai és a város lakói emléktáblát helyeznek el az író egykori lakóházán születésének 100. évfordulója tiszteletére. Az emléktáblát az intézmény egyik öregdiákja, Vincze József ajánlatta fel. Az ünnepségsorozat három napjának szinte minden órájában lesz valamilyen, érdek, lődésre számot tartó esemény. Színvonalasnak ígérkezik például az országos diáknapok megyei elődöntőiről továbbjutott irodalmi színpadok bemutatkozása. A meghívott pedagógusok és diákok bizonyára érdeklődéssel hallgatják majd a Móricz Zsigmond munkásságáról, alkotói módszereiről, egy-egy írásáról szóló előadásokat, amelyeket a tervek szerint Czine Mihály, Nagy Péter és Móricz Virág, az író lánya tart. Az emlékünnepség szervezői tapasztalatcserére hívták a magyar irodalom szakfelügyelőit, s a megyei munkaközösségek vezetőit. A téma: Móricz alkotásainak tanítása, valamint az irodalmi emlékek felhasználása az oktató munkában. A középiskolák KISZ-titkárai és kultúrfele- lősei pedig az iskolai hagyományok ápolásáról beszélgetnek. A vendégek megtekinthetik az Árvácska című filmet, amelyet Móricz Zsigmond regényéből Ranódy László készített. A rendező s a film főszereplői ankéton találkoznak a közönséggel. Móricz Zsigmond alkotásait színművészeink — többek között Horváth Teri és Bánfi- fy György tolmácsolásában is meghallgathatják az ünnepség résztvevői. Az ünnepségsorozat záró aktusaként a kisújszállási gimnázium jelenlegi és egykori diákjai, tanárai Tisza- csécsén koszorút helyeznek el Móricz Zsigmond szülőházán, s Budapesten megkoszorúzzák az író sírját, valamint ellátogatnak hajdani leányfalui otthonába is. Móricz Zsigmond születése centenáriumának megünneplése Kisújszálláson azonban nemcsak e három napra korlátozódik. TIT-előadások, irodalmi estek szólnak majd a város gimnáziumának névadójáról. a filmszínházban levetítik a Móricz műveiből készült alkotásokat, melyek közül néhányat színházi előadásokon is láthatnak majd az érdeklődők. T. E. Táskarádió A bátran vállalkozó, mindig valami érdekesről beszámoló műsorok közé tartozik a vasárnaponként hallható Táskarádió. A Feyér Zoltán vezette programok egyes riportjai, rádiós jegyzetei igyekeznék aktuális, izgalmas kérdéseket feldolgozni, s nem várják meg, amíg egy-egy probléma megítélésében mások véleménye is elhangzik, mondhatjuk: önálló kritikai fórummá lett a Táskarádió. Óhatatlan, hogy e feszített tempó következtében néha olyan gyengébb szerkesztői, riporteri teljesítménnyel is találkozhatunk, amikor öncélú különlegesség a beszélgetés vagy a jegyzet témája. így volt ez az elmúlt vasárnapi Táska adásában is. A magyar színházak építési gondjairól szóló műsorrész inkább korábbi riportok ismétlésének tűnt, mint új ismeretek, tények, ítéletek ismertetésének. A Játékszín terveiről és az építőipar általános gondjairól szintén hallhatttunk már. s talán a mostaninál átfogóbban és — különösen az építőipar esetében — reálisabban, pontosabban. S bár tetszett az első magyar beat-újságról szóló beszélgetés, nem tudjuk, hogy miért került reflektor- fénybe annak az angol lánynak az esete, aki bírósági perrel nyert jogot arra. hogy fiúkkal egy csapatban focizhasson. Egy íróról „Hogy el ne felejtsem az anyám kínját!” — válaszolta László Bencsik Sándor arra a kérdésre, hogy miért dolgozik újra (másodállásban) abban az exportcsomagoló brigádban, a Szegváriféle „színtársulatban”, melyet nagy sikerű könyvében bemutatott. Vasárnap délután hallhattuk azt a beszélgetést, amelyet Varga Rudolf készített, s amelyben arra keresett és kapott választ a riporter — Is a hallgató, hogy miként él és dolgozik az utóbbi években s hogy miként vélekedik sorsa alakulásáról maga az író. Varga Rudolf okosan feltett kérdésekkel irányította a beszélgetést, nem erőltetett semmiféle előre kiötlött témát, véleményt, hagyta, hogy valóban azt mondja az író, amit gondol. S épp így sikerült elérni, hogy a látszólag személyes jellegű kérdésekre általános, átfogó érvényű válaszokat kaphassunk. Hogy ezúton is jobb ismerői legyünk e nevessé lett brigádnak, s hogy megtudjuk, magától az írótól, miért is becsüli, szereti annyira ezt a közösséget. S minthogy Lász- ló-Bencsik legszemélyesebb dolgai ezek, vallomásokká kerekedtek az egyes válaszok, nemcsak informálták a hallgatót, hanem éreztették azt a légkört is, amelyben „mindenki egyért, egy mindenkiért” hajtott és hajt. Űjraolvasásra inspirált a műsor, hiszen olyan gondjait is megfogalmazta az író e riportban, amelyre választ a könyvben találhatunk. Nem tud szót érteni az értelmiséggel, mondta, s mindjárt hozzátette, a brigádbeliek „rám bízzák mondanivalóikat”. Csak sejtetni tudta a beszélgetés során, hogy mi az az erkölcsi többlet, ami visszahívta és visszavárta, a pontos választ a könyvben kell keresnünk. Mert azt azonnal éreztük, hogv nemcsak az izzasztó munka kínjait ismerte meg köztük. Hasznos, szép, továbbgondolásra inspiráló ri- nortot hallhattunk. — sk —
