Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-12 / 241. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. október 12. Hétköznap délelőtt Mattyánban Nyárutó — mondjuk az októberi napsütésre. Adósság — fogjuk az idei nyárra, hiszen káprázatos nyugalommal, meleggel, fénnyel áraszt el embert, állatot, növényt. A 32. számú fő közlekedési úton hétfő reggel gyér a személyautó-forgalom, annál több a pótkocsis tehergépkocsi. Betakarítás. Az előttünk haladó, cukorrépával dugig megrakott teherautó vezetője jókedvűen fütyörészik, később egy útkanyar után udvariasan maga elé tessékel. — Azért vigyázzatok! — nevet közvetlen jóakarattal, közben kigombolja gyűretlen, tiszta ingét és lentebb tekeri az ablakot. Alattyán első házai az út mentén. Egyiket vakolják, másik előtt fiatalasszony söpröget, miközben tipegő kicsije egy béketűrő tyúkot „szeretget”. A téglatörmelékkel körülvett, újonnan húzott házikó előtt nyugdíjas korú, idős ember kerítést épít. Le-leül közben, arcát ilyenkor kisimítja unokája látványa... A két közös tanácsú község — Jásztelek és Alattyán „frigye” — csendes. Egy középkorú asszony — kezében maroknyi irattal — köszön el Császár Menyhérttől, a vb-titkártól, aki újból elis- métli, kitől és milyen végzést keli hoznia a telekátíratáshoz. — Ügyfélfogadás? — köszönünk be a titkárhoz. — Nálunk mindig. Bár egy napot a hétből — a pénteket — kineveztük félfogadás-nélkülinek, azt sem tartjuk be. Nem tarthatjuk. Ha átjön Jásztelekről valaki, nem küldhetjük el... és más „Megállunk a sarkon!” Bölcsődések tanulmányi kiránduláson a falusi ember, mint a városi. Nálunk inkább az évszakokhoz keli igazodni ... — Egyedi hivatali rend. — Nézze, vegyük az őszt, a betakarítást. Kinek van ideje — kivéve egy azonnal sürgőssé vált bejelentést — a legnagyobb munkaidőben intézni? Majd késő ősszel, télen, amikor ráérnék átnézni a „hivatalos papírokat”! Akkor tempósan megbeszéli a család, hogy mire kell a községfejlesztési adó, miért nem lesz még az idén víz az utcában, aztán a családfő, vagy a ház asszonya eljön, és türelmesen kivárja a sorát, és megkérdez mindent. — Most is jönnek, ha nem is gyakran. — Járatlevél-ügyben - ■ ez két perc — egyéb családi bejelentések, sürgetőbb vétel, átírás miatt. Más ritkán van. — De azért nem „holt szezon” ez a tanácsnál! — Nem ám! Akad egyéb más teendő. Vasárnap például mind a két községben időközi tanácstagi választás volt. Szép rendben lezajlott minden. Aztán itt a víztározók építése. Jásztelken már június végén befejezték az építést, a közeli hetekben — a hiánypótló munkák végeztével — bekötik a vizet. Egy gonddal kevesebb. Ám itt a másik: Alattyánban ugyanakkor megkezdték az itteni víztározó alapozását. Jól haladnak, de... Szóval van gond, bár a költségek közösek a Víz- és Csatornamű Vállalattal. Néha nem ártana egy jó, beosztó háziasszony tanácsát kérni, hogy az évi 400 ezer forintnyi beruházási összeget miként osszuk szét két fejlődő község között? » * * — Útépítőkkel is találkoztunk. — A Nagykör utcában? Igen, ott a lakosság jelentős segítségével új út készül. Természetesen tanácsi támogatással. * * * Tizenegy óra. Zár a büfé, kihal az iparcikkbolt, ahonnan jókora kerítésdrót-köte- get cipel ki egy férfi. Az utca ínásik részén — a fák alatt — pöttöm emberkék kapaszkodnak egymás és a gondozónő kezébe. A nagy- csoportos bölcsisek a közlekedéssel ismerkednek. Egy szeplős kisfiú olyan áhítattal figyeli a közeledő, már meg is álló autót, hogy nyomban rálép előtte haladó ids társa sarkára. - • Ügy tűnik, az utcaszéli bonyodalom —ketten a fűbe huppantak — a hétfő délelőtt legcsodálatosabb eseménye volt. Az iskola napközi otthona előtt friss hangú, fiatal pedagógus új játékra tanítja a kicsiket. A harci kiáltásokra többen megállnak, mi is. egy fotó erejéig. * * * Dél közeleg. Elhagytuk a községet, az út mentén répahegyek, gépek, szállító- és rakodógépek hada. No, meg az emberek. A Petőfi Termelőszövetkezetben répanagyüzem van. A kanyar előtt újból integet a már ismert, széles mo- solyú pótkocsis sofőrje. Nehéz szállítmány újból a platón ... — Azért most is vigyázzatok! —■ kiált újból utánunk Kollégám visszaint— Te is, pajtás! — t. szűcs — Akinek hosszú az emlékezete rövid az élete T alán nincs is hangulatosabb foglalatosság az ő^zesti falusi szalonnasütésnél. Különösen akkor, ha adomázó társaságban tűzi nyársra az ember a tenyérnyi zsírozót. Már ezernyi gyöngyszem viliódzott az égen, amikor Csorna Laci bátyám Hajnal utcai kertjében fellobbant a rőzseláng. A körbejáró de- mizson nemcsak torokaszály ellen védett bennünket, de az éppencsak murci segített kioldozni a nyelveket is. Öten kuporogtuk körül a fic- kándozó lángokat, forgattuk a sercegő, piruló szalonnát, amikor zsupsz! Az egyik mesterien sülő darab a tűzbe esett. — Kani vót! — jegyezte meg némi derű közepette az öreg Cseppentő, ami félreértések elkerülése végett a néhai disznó egykori nemére utalt. Aztán így folytatta a csu- paránc vénség: — Szép ez a nyársalás, de ahogy Dienes Tamás csinálta, az az igazi! Égiszbe sütötte a malacot. — Kicsoda? — Hát a Tamás. Van annak egy kerek évszázada. Nagy kópé híriben állt űkelme, de ezt a Laci komám jobban esméri, hisz a nagyanyja beszídes vót vele. Némi hogy volt, halljuk, tessék már Csorna Laci bácsié a szó. — Ez a Dienes Tamás a múlt század hetvenes éveiben a leghíresebb kunhegye- si pásztor volt. A felesége világszép asszony, valahonnan Sáros vármegyéből. A susmus betyárembernek tartotta Tamást, de rábizonyítani semmit se tudtak. Az igaz, faluszéli házának palánkke- rítése mögött a rossz alvók szerint éjjel mindig sok jószág zajongott. De mire kakaskukorékolásra megrepedt a hajnal, már csak a megszokott falka birka bégetett a karámban. Amint szorult a hurok, egyre többször firtatták a jószágok eredetét, az egyik őszi éjszakán Tamásnak nyoma veszett. Hírlett, agyonütötték a Tibuci csárdában, de bizonyost senki sfi tudott. A világszép özvegyet sokan környékezték, de ő nem állt kötélnek. Igaz, szóbeszéd tárgya lett, hogy a nyári nyomtatókkal elszekerezett a Nyírségbe, de ot illa berek nádas erek elő se került • csak akkor, amikor a kunhegyesiek hazafelé tartottak. Hová tűnt, honnan tudta a munka be- fejeztét — talány. Ez igy ment kétszer, s harmadévre már az asszony se tért visz- sza, csak egy levél: az üresen hagyott házat az árvákra hagyja. A falu már napirendre tért a furcsa eltűnések felett, amikor falkafrissítés végett hat kunhegyesi kisgazda nyakába szedte a lábát, és meg sem állt a hídi vásárig. Nézelődtek. leskelődtek, és ki is választottak egy gyönyörű, háromszázas nyájat. Elöl állt a számadó a szamárral, hátul a bojtárok, mögöttük a könnyű hintón a csupa- pitykés nagyságos úr négy Egy nap a járásbíróság panaszirodáján Hátsó gondolatok—és őszinteség Tiszafüreden a közjegyző nyilvános panaszirodája a járásbíróság épületének földszinti részén helyezkedik el. Előtte hosszú lócák, néhány ülő alkalmatosság, ámbár panasznapon reggel nyolcra már rriinden valamirevaló hely foglalt. Sőt a folyosón jónéhányan ácsorognak, várakoznak, ami a művelet kényelmetlensége ellenére mégiscsak kifizetődő, lévén a hivatalos tanácsadás díjtalan. (Természetesen a pénzmentesség nem vonatkozik a kötelező illetékre.) Hangos lagzik— halk válások Dr. Hadar Ilona közjegyző öt éve hallgatja az emberek panaszait, végzi hivatását. —■ Fogadónapokon reggel fél 9-től fél 5-ig üzemelünk telt házzal. Ha száraz, napsütéses az idő, özön az ügyfél, naponta 30—40. Ráadásul kialakult a „törzsgárda” is, akik időszakonként, általában havonta egyszer re- túrszerűen megjelennek. Mondvacsinált ügy, vagy igazi panasz — meg kell' hallgatni mindenkit. Sok a rendes, jogi berkekben járatlan érdeklődj, de jóné- hány ügyfelünk olyannyira hátsó gondolatokkal érkezik, hogy esetenként nem is az elmondott szöveg, hanem az elhallgatott motívumok, gondolatok az érdekesek. Általában ilyen az örökösödési formaságok egy része. Az elhunyt idős embert senki se gondozta, de a jussra igényt tart mindkét testvér, és csúnyán összerúgják a port egy sózóteknő vagy két zsák kukorica miatt is. Ezenkívül sok a becsületsértés, itt a panasztevők többsége nő. De az élre sajnos a válóperek kívánkoznak. Fél kilenc. A mai első ügyfél egy őszhajú. fáradt arcú asszony. Házat építettek, a bádogos elvállalta a csatomakészítést, és ezer forintot előlegként is felvett. Ennek idestova egy éve, és csatorna még ma sincs, eső annál több. Az illető esetenként megjelenik, hitegeti a családot, amelynek az az eredménye: újra csak a fal tövére csorog az őszi lé. Változik a szín. Középkorú férfi, második feleségétől is elvált. Gyorsan nyélbeütötték a bontást, egyezségre jutottak, és a sietség miatt nem kérték az ingó és ingatlan részletes, teljes megosztását. Mindketten maradtak a lakásban, egyik szobát a férfi, a másikat a nő lakja. Az utóbbihoz odaköltözött a testvére is két gyerekkel. A férj! rendezni szeretné most már a vagyonjogi problémákat is — a feleség nem. -Az egykori sietség most bosszulja meg magát, hiszen mindketten ráfizetnek, mert több az illeték a külön vagyonjogi tárgyalás miatt. Néhány perc múlva idős asszony ül a széken. Szepeg, férje meghalt, három lánya kitagadta, még az özvegyi nyugdíját is elvetette a nyugdíjintézettől. Ismerős alakok, téma — meglepő fordulattal. Panaszok minden mennyiségben Az eset tényleg így történt — némi módosítás azonban id,e kívánkozik. Az asz- szony 70 éves férje szó szerint éhen halt tavaly decemberben, mivel nagybetegen feküdt, s a felesége elhagyta. Ezt a lányok nem tudják megbocsátani anyjuknak. Elképzelhető, újabb per lesz a dologból, mert ő azért hagyta ott állítólag a férjét, mert a veje elzavarta ... Mi történt igazán? Majd kiderül. A nap végére maradt a derű. Virágmintás ruhájú 28—30 éves tanyasi menyecske toporog. Feszélye- zet'ten leül, előveszi zsebkendőjét, szipog. — Tisztelt bírónő, már nem szeret az uram. — Miért? Miből gondolja? A nő nem válaszok szepeg. — Jár valakihez a férje? Az asszony a fejét rázza. — Látta valakivel az utcán, más lakásán? Újabb fejrázás. — Iszik? Újabb nem. — Mint férj, úgy értem az intim kapcsolatuk? — Jó. — Hát akkor mi a panasza, kedves asszonyom!? —• Kérem szépen, engem már két éve nem vert meg az uram. Eddig tudtam, hogy szeret, mert verés után mindig vigasztalt, ragaszkodott hozzám, és kibékültünk .., Ha zuhog — kevesebb az érdeklődé A közjegyző is vigasztalta a panaszost, mondván, higy- gye el, talán már verés nélkül is szereti a férje. Mindenesetre néhány hónap múlva újra jöjjön el... A nő hümmögve, szepegve távozott, s látszott, hisz is a tanácsban, meg nem is. Akadt még tartásdíj kérés, elutasítás, birtokháborí- tási ügy, becsületsértés — de mindezek ellenére fél négyre elfogytak a tanácskérők. Ma „csak” 23-an voltak, holott 35—40 a heti átlag. Igaz, egész nap vigasztalanul zuhogott, és az októberi hideg eső úgy tűnik, megritkította a panaszosok sorát. Valószínű jónéhányan visszafordultak. Várnak egy hétét, elvégre csak nem esik minden panasznapon! D. Szabó Miklós Vizsgálat az „Indulatok nélkül” című cikk nyomán Indulatok nélkül címmel cikk jelent' meg a Szolnok megyei Néplap augusztus 27-i számában, melyben a nyolcéves Németh Imre állami gondozásba vételének módját kifogásolta a cikk írója. Az írást követően dr. Kuti György, a megyei tanács vb-titkára megvizsgáltatta az ügyet és erről levélben tájékoztatta a szerkesztőséget. Az alábbiakban a válasz lényegét adjuk közre: „... Az állami gondozásba vétel elrendelésével és végrehajtásával kapcsolatos gyámhatósági intézkedéseket állig felfegyverzett fogd- meggel. Alkudni a fényes úrhoz küldte őket a számadó. Hát ahogy odasomfordál a kunhegyesi kompánia, az öreg Csoba Tóth (kocsmában hagyta a metszőfogát), felismerte a nagyságos urat. Bizony Dienes Tamás volt ő- kelme. — Aggyisten, de régen láttalak, Tamás! Mán mindenfelé kerestek a faluban, hóttodnak is híre kelt. A felismert szemmel láthatóan nem örült a váratlan találkozásnak. Csak úgy foghegyről sziszegte az öreg felé: — Kend mán tudhatná, vén bugris, akinek hosszú az emlékezete, rövid az íletg! Ejsápadt erre a kunhegyesi deputáció, szemükbe húzták a kalapot, és azonmód a kettős torony felé vették az irányt. Nem is lett ott biz se birka, se falka, csak egy közmondással gyarapodtak. Itthon, akár a sír, úgy hallgattak. Amikor az öreg Csoba Tóth felvette az utolsó kenetet, akkor vallotta be a családnak, hogy kivel találkozott a hídi vásáron. D. SZ. M. felülvizsgálva megállapítottuk, hogy az állami gondozásba vétel elrendelése az összes körülményeket figyelembe véve indokolt, a gyermek érdekében álló volt. Az elrendelés és a végrehajtás módja azonban nem volt elég körültekintő, meggyőző. A gyámhatóság határozatának indjOkoíásában nem az állami gondozásba vételt szükségessé tevő elsődleges indokra, a gyermek iskolába járatásának elhanyagolására hivatkozott elsősorban, hanem egyéb, nem is mindenben helytálló indokokra (például arra, hogy az anya a gyermek orvosi kezelését elhanyagolta). A végrehajtás módjában is hibázott a gyámhatóság, amikor hivatalos karhatalmi kísérőként hivatkozott az anyát és gyermekét rokonként kísérő karcagi rendőrre. Helytelen volt az is, hogy a Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet a zárkózott, közösségi nevelésre szoruló gyermeket nevelőszülőnél helyezte el. A gyermek szeptember első napjaiban a nevelőszülőktől elkerült a kisújszállási Fiúnevelő Intézetbe, és jelenleg is ott van. Itt kezdte meg az első osztályban iskolai tanulmányait... Mind a gyermek- és ifjúságvédő intézet igazgatójának, mind a kisújszállási intézet nevelőinek az a véleménye, hogy az állami gondozás megszüntetése jelenleg helytelen, a gyermek érdeke ellen való intézkedés lenne. Jelenlegi környezetében kezd feloldódni, érzelmileg és tanulmányai szempontjából is káros lenne újabb iskolába íratása, más közösségbe kerülése. A jogszabályi rendelkezések szerint is csak rendkívül indokolt esetben szüntethető meg az állami gondozás tanév közben. A jelenlegi körülményeket figyelembevéve az állami gondozás fenntartását tartjuk szükségesnek a J gyermek fejlődése érdekében. De nem tartjuk ezt végleges állapotnak. Ha az anya életvitelén változtat — esetleg már a tanév végén —. megszünteti a gyámhatóság az állami gondozást. Ehhez azonban az szükséges, hogy az anya anyagi helyzetét rendezze ... nagyobb kereseti lehetőséget biztosító munkaviszonyt létesítsen, vállalja, hogy nem költözik rövid időközönként az ország különböző településeire, egy helyben lakik huzamosabb ideig, a gyermeket rendszeresen iskolába járatja és biztosítja a gyermek apával való találkozását. Mindezekről a feltételekről az anyával való személyes beszélgetéskor szóltunk. A kunmadaras! Nagyközségi Tanács vb-titkára számára két munkalehetőséget is felajánlott... Addig is, amíg az anya alkalmassá teszi életkörülményeit a gyermek visszafogadására, a kunmadarasi gyámhatóság biztosítja számára - a gyermek rendszeres láthatását a nevelőintézetben. Az anya és a gyermek közötti kapcsolat tehát nem szűnik meg. A kunmadarasi tanácsi vezetők és a gyámhatóság pedig figyelemmel fogja kísérni az anya sorsát. segíti abban, hogy élet- körülményeit javítsa. a gyermek visszafogadására körülményeit alkalmassá tegye. Ehhez azonban feltétlenül szükséges az anya együttműködési készsége is... Mint említettük, a gyám- hatósági intézkedések módja. módszere nem minden tekintetben volt körültekintő. Ennek tanulságait a magunk számára levonjuk, köszönjük, hogy ezekre a hibákra a figyelmet az ügyriporttal felhívták.” gyei kapcsolatban megjelent Alattyánban is épül víztározó
