Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-08 / 238. szám

1978. október 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 Események Atifalifenisi NB I Színvonalas mérkőzésen nyert a Kilián Honvéd Kilián FSE—Ceg­lédi VSE 14:11. A HKFSE tornacsarnokában nagy ér­deklődés mellett, három és fél órás küzdelemben, Kreisz és Molnár kimagasló telje­sítményével, megérdemelten győzött a Honvéd csapata. A kiegyenlített erőviszonyokat jól érzékelteti, hogy 10:10-ig felváltva vezettek a csapatok, az utolsó forduló öt mérkő­zéséből azonban 4:1 arány­ban jobb volt a HKFSE. A drámainak nevezhető mérkő­zések eredményei: Horváth— Kudelich 2:1, Karsai—Hor­váth 2:1, Németh—Kovács 2:1 (a döntő játszmában 27:25), Kovács—Péter 2:1 (a harmadik játszmában 25:23). A mai tiszaligeti kettős mérkőzésen a Szolnoki MTE 14 órakor a jó képességű Honvéd Papp J. SE csapatát fogadja. A miskolciak csu­pán egy ponttal szereztek ke­vesebbet, mint a piros-feke­ték, s idegenben kitűnően szerepelnek: öt mérkőzésből kettőt megnyertek, háromszor pedig döntetlent értek el. Nem lesz tehát sétamérkő­zés! Az MTE mellett szól, hogy hazai pályán eddig százszázalékosan szerepelt. A MÁV gárda a Tiszaliget- ben 12 órakor a Debreceni MTE együttesét fogadja. A kék-fehérek nehéz 90 perc előtt állnak, mivel a DMTE idegenbeli mérlege kedvező képet mutat: négy mérkő­zésből kétszer győztesen, két­szer pedig egy ponttal a tar­solyában hagyta el a pályát. Szombaton újabb forduló­ra került sor a vízilabda OB I-ben. Szolnoki VSE—BVSC 8:7 (2:3, 2:2, 2:0, 2:2). Ezzel a győzelemmel már dogobós helyen végzett a Kilián, amely az asztalitenisz szakosztály közel tízéves munkájának legkiemelke­dőbb állomása. A mérkőzés után Juhos József szakfel­ügyelő így nyilatkozott: — Az év egyik legszínvona­lasabb NB I-es találkozója volt. Igazi bajnoki hangulat­ban, a lelkes közönség bizta­tása mellett a Kilián jó tel-' jesítménye reális győzelmet eredményezett. Győz: Kreisz (5), Molnár (4), Horváth (2), Pótári (2), Kovács L. (1), ill. Beleznay (4), Németh (2), Péter (2), Karsai (2), Kudelich (1). A MÁV játéka az utóbbi he­tekben némileg javult s ha ez tartós marad, akkor nem ér­heti kellemetlen meglepetés. Mezőtúrra ma a Gyulai SE látogat el. Bencsik Gyu­la vezető edző gondjait Vágó eltiltása tetézte. Ennek el­lenére a két csapat játék-1 erejét és a hazai környeze­tet figyelembe véve mezőtú­ri győzelem várható. Gyula az utóbbi időben sok gólt ka­pott, mérsékelt teljesítményt nyújtott, s csupán a sport­berkekben elterjedt hír okoz­hat meglepetést: a mende­monda szerint ugyanis a vá­logatott Kocsis és Kiss T. Gyulán tartózkodik, s rövide­sen játékengedélyt kap. A Nyíregyházára utazó Lehel SC a tisztes eredmény elérésében bizakodhat. Röplabda NB I. férfi; Szolnoki Vegyiművek—Kő­bányai Lombik 3:1 (8, —8, 7, 5). Tiszaligeti sportcsarnok, 300 néző. Asztalitenisz. NB I. férfi: Hon­véd Kilián FSE—BVSC. Szolnok, Kilián sportcsarnok 9.30. Kézilabda. NB II, férfi: Tisza- földvár—H. Hunyadi SE, Tisza- földvár 10.30. Megyei bajnokság, férfi (zárójelben az ifjúsági csa­patok kezdési ideje): Mezőtúri AFC—Jászárokszállás 9 (10.15), Jászszentandrás—Honvéd Gyulai SE ll (10). Túrkevei A FIT—Sz. Olajbányász II 10 (9). Tiszapüs- pöki—Kunhegyesi ESE 9 (10.15), Tisza Cipő SE—Lehel SC 9.30 (8.30), Törökszentmiklós—Kun- szentmárton 10 (9). Női: Kisúj­szállás—Kunszentmárton 9 (10), AFOR SE—Szolnoki MTE 9. Le­hel SC—Jászköt SE 10 (9). Ifi: Tisza Cipő SE—Szolnoki MTE 11. Kosárlabda. NB II. Női: Szol­noki MTE—DVSC, Szolnok, köz- gazdasági szakközépiskola 10.30. Teke. NB H. Női: Szolnoki MÁV—Makó. Szolnok. MÁV automata tekecsarnok 10. Vívás. Megyei ifjúsági és ser­dülő bajnokság négy fegyver­nemben. Szolnok, MÁV sport­csarnok, 8. Vízilabda. OB I: Szolnoki Víz­ügy SE—Bp. Vasas Izzó. Szol­nok, Damjanich uszoda 16.30. Labdarúgás. NB II: Szolnoki MÁV—Debreceni MTE. Szolnok, Tiszaliget 12; Szolnoki MTE— Honvéd Papp J. SE. Tiszaliget 14; Mezőtúri Honvéd—Gyulai SE, Mezőtúr 14. Megyei bajnokság: Jászberényi Vasas—Középtiszai MEDOSZ 14, Grámán; Jászjákó- halma—Tószeg 14. Horváth; Abádszalók—Túrkeve 14. Tere- nyei; Tiszaföldvár—Törökszent­miklós 14 (Békés megyéből); Kunszentmárton—Karcag 14, Trencsényi: Tisza Cipő SE—Jász- kisér 14. Hagyó; Jászárokszállás Üjszász 14 (Heves megyéből); Szolnoki Vegyiművek—Kunhe­gyes 10 (Hajdú meg véből): Szol­noki Cukorgyár—Rákóczifalva 10 (Csongrád megyéből). Súlyemelő VB Baczakó ezüstérmes A világbajnokság most már túljutott a félidőn. Pén­teken a magyarok közül Baczakó kitűnően szerepelt és a szovjet Vardanyan mögött második lett. Óriási meglepetés a kubaiak kiváló szereplése. A nemrég mégcsak szerény helyezések­kel büszkélkedő szigetország a 82,5 kilos súlycsoport befe­jezése után élen áll az orszá­gok pontversenyében. Máso­dik a Szovjetunió, ötödik Magyarország. SÍPSZÓ előtt Két győzelem CSAK ÁTMENETILEG? Boldogházán megszűnt a kézilabda Tavaly még lelkesen, örömmel, készültek az NB ll-be jutást jelentő osztályozóra. Megnyerték a megyei bajnokságot - immár harmadszor - tele voltak bizakodással, reményekkel, s titokban arra gondoltak: talán most sikerül. A jó közösségi szellem jel­lemezte mindig a jászbol- dogházi női kézilabda-csapa­tot, a baráti szálak, a sporto­lásból adódó sok szép él­mény összetartotta a játéko­sokat. Szívesen jártak Bol­dogházára játszani Jászalsó- szentgyörgyről, sőt még Szol­nokról is. Nemcsak a játék miatt, hanem mert jól érez­ték magukat a lányok a csa­patban. Az osztályozón azonban tavaly sem sikerült túljutni, s folytatták tovább a játékot a megyei bajnokságban. — Egészen júliusig, amikor a sportkör elnöksége úgy ha­tározott, hogy megszünteti a kézilabda-szakosztályt. Először azt hittük, téve­désről van szó. Hiszen addig csupa jót hallottunk a bol­dogházi kézilabdázókról, s nem tudtuk elhinni ezt a vá­ratlan s nem éppen szeren­csés fordulatot. De aztán ki­derült, hogy igaz a hír. Mi pedig nyomozásba kezdtünk: kényszerhelyzet vagy kényel­messég szülte, hogy a lét­számban és játéktudásban amúgy is szerény megyei bajnokságból kiválik az egyik legjobbnak tartott női csa­pat? Az Aranykalász Tsz-ben Nagy István, a sportkör gaz­daságvezetője szomorkásán sorolta a tényeket: — Férjhez mentek. ..kiöre­gedtek”, leálltak a lányok, az általános iskolákban pe­dig nincs utánpótlás. Sok minden közrejátszott abban, hogy az elnökség így döntött. Varga József tizenhét éve elnöke a sportkörnek, ö pat­ronálta a kézilabdázókat, legjobban ismeri a szakosz­tály minden gondját. Nyár óta tsz-nyugdíjas, de az el­nöki funkciót továbbra is be­tölti. — Talán tizenkét évvel ez­előtt alakítottuk a szakosz­tályit. Háromszor nyertünk megyei bajnokságot, játszot­tunk a kísérleti NB Ill-ban, de már abban az időben is nagy erőfeszítéseket igényelt a csapat fenntartása. A ba­jok tavaly az osztályozón kezdődtek. Állandó kapusunk kivált, s ezzel megcsappant a játékerő. Fél évvel később a tartalékkapusunk is eltá­vozott. Korábban Mészáros- nét leigazolta a Szolnoki MTE, az osztályozok után pedig Pályát elvitte a Tisza Cipő. Fajka Jánosné pedagó­gus, akire az utánpótlás ne­velése hárult volna, beteg lett, és be kellett fejeznie a sportolást. Akik régen ját­szottak. abbahagyták, ed­zőnk, Szöllősi Mátyás Jászbe­rénybe szerződött. Ifjúsági csapatunkat indítottuk a ta­vasszal a megyei bajnokság­ban, s azt terveztük, hogy Hajducsek Miklós az általá­nos iskola testnevelő tanára a hét-nyolcadik osztályos ta­nulókból nevel majd után­pótlást. , — Aztán folytatódott a baj azzal, hogy Hajducsek Miklós Jászberénybe ment tanítani, eltávozott a képesí­tett testnevelő. A középisko­lába járó és kollégiumban lakó tanulókat nem engedik el úgy, mint korábban. Há­rom ilyen játékosunk van, és állandóan a kikérőkkel bajlódtunk, eredménytelenül. S az is igaz, hogy a fiatalok már nem sportolnak olyan lelkesedéssel, mint koráb­ban. Anyagi gondjaink nin­csenek, s a vezetéssel sem volt baj. Kész tények elé ke­rültünk, más megoldást nem találtunk, megszüntettük a szakosztályt. Bazsó Miklósné tanácsel­nök sem örült a döntésnek, de belátták a község vezetői is, hogy egyelőre nem volt más megoldás. — Kis község a miénk, az általános iskolát befejező ta­nulók valamennyien elmen­nek középiskolába. Tavaly nyolcvanan végeztek, s mind­annyian továbbtanulnak. Ta­valy előtt mindössze egy fia­tal maradt itthon. S négy év után nem tudjuk, hogy visz- szajönnek-e, akik elmentek. A kollégiumban lakók már nem járhatnak haza. Szakos testnevelőnk jelenleg nincs, Fajkáné készül a Testnevelé­si Főiskolára, ebben segíteni fogjuk, és számítunk a mun­kájára. Bízunk abban, hogy a mostani csak átmeneti ál­lapot. A község mellett kihalt a világítással felszerelt, lelátó­val épített kézilabda-pálya. Hétvégeken nem járnak már a sportszerető boidogháziak győzelemre biztatni a lányo­kat. Az általános iskola ud­varán vidáman kézilabdázó fiatalok láttán azonban az­zal a gondolattal fejeztük be a nyomozást: talán igaza lesz az elnökasszonynak, s csak átmeneti a mostani ál­lapot ... (pataki) Egy fehér folt eltűnik ? Az első lépés Csépa sportjában Dr. Botka János nevét labdarúgó-játékvezetőként irtuk le először. Aztán a martfűi cipőipari szakközépiskolából sporttémájú orosz fordításai érkeztek a szerkesztőségbe. Később Csépáról szóló tanulmánykötetét küldte el munka­helye, a megyei levéltár. Majd újabb vargabetűt irt le pá­lyája: jelenleg a csépai községi tanács elnöki tisztét látja el. A sport iránti vonzalmat le sem tudná tagadni, hiszen ma is fújja a sípot NB Il-es mérkőzéseken, de tagja a magyar játékvezetők labda­rúgó válogatottjának is. Mi­re viheti egy tanácselnök, a falujában, ha sportszerető? — ez a kíváncsi kérdés ve­zérelt a csépai községi tanács elnöki szobájába. — Hogy Csépáért és a hoz­zá tartozó két községért mi­nél többet tegyek, erre nem­csak sportbeli indítékok mo­tiválnak — kezdi vallomá­sát. — Az egyetemi, pedagó­gusi, levéltári évek után gyermekkorom színhelyére érkeztem vissza. — Vissza? Hiszen el sem távolodtam. Mintegy tízéves kutatómunkám témája volt a Tiszazug és ennek csak egy része a Csépáról meg­jelent tanulmánykötet. Nem tudom, mindent kifejez-e vonzalmamból a táj iránt, ha azt mondom: tökéletesen azonosulni tudok az itt élők­kel. Az ő gondjaik az én gondjaim is ... Lassan, megfontoltan fo­galmaz. Alighanem ilyen kö­rültekintő precizitás kell a levéltári munkához. De én a dolgozatot javító pedagógust is látni vélem benne. — Természetesen hiába a jó szándék, ha az ember se­gítőkre nem. talál. Én azt hiszem, nem érkeztem rossz széllel Csépára. És most már csak a sportról beszéljünk: a kunszentmártoni járási pártbizottság és a Járási Hi­vatal éppen tenni készült va­lamit, hogy a csépai, vala­mint a hozzánk tartozó ti- szaugi és tiszasasi sportéletet elmozdítsa a holtpontról. Elmondom, mi fogadott Csépán: évente alig több mint ötezer forintot fordítot­tak a sportra. Ez arra sem volt elég, hogy a leglelke­sebb sportbarátokban a re­ményt éltesse. A sportéle­tünk lassan elsorvadt. Nem rendeztek neki látványos te­metést, csak éppen a labda­rúgócsapatunk a járásban az utolsó helyre esett vissza, Ti- szaugon és Tiszasason pe­dig mi mást tehettek volna, mint követték a szánalmas csépai példát. Ismétlem, az új időszámítást nem az én idejöt'tömmel kell kezdeni, hiszen már a járás vezetői is elvesztették a türelmüket, így a segítőkészségük és az én érkezésem egybeesett. Szünetet tart. A leltár el­készült és minden bizonnyal azon gondolkodik, előálljon-e azokkal a kézzelfogható ered­ményekkel, amit az utóbbi néhány hónapban elértek. — Kezdjük az ötezer fo­rintnál ... — Igen. Először is növel­ni kellett a sportra szánt támogatást. Hogy ki jöhet számba mecénásként? A ter­melőszövetkezet. az áfész, aztán a szocialista brigádok, a pártoló tagok, A sport- szerető embereket nem volt nehéz megtalálni, az első biztató jelre jöttek maguk­tól. Sok mindent elölről kell kezdeni. Tiszaugon például a sportegyesület megalakítá­sánál. Aztán el kell dönte­ni, hol, -milyen sportágnak vannak gyökerei. Tiszaugon úgy látszik, hogy az asztali- tenisz és a sakk teremthet magának tábort. Tiszasason a labdarúgás, Csépán szin­tén a futball és az atlétika lehet életképes. Az ötezer fo­rint többszörösére nőtt, és a vállalások teljesítésére szer­ződést kötöttünk a támoga­tókkal. Hogy eddig mi történt? A spartakiádra már nem volt nehéz mozgósítani, és a já­rási döntőn igen szépen helytálltak a fiaink. A lab­darúgó területi bajnokságban hat mérkőzésből négyszer győztünk, és ezért nem kell már szégyenkezniük a csé- paiaknak. A sporttal való foglalkozást az elnökhelyet­tesre osztottam, de csak azért, hogy eggyel többen le­gyünk, akiknek valamilyen formában érdeke a testedzés segítése. Én úgysem adom ki a kezemből a karmesteri páL cát, de ő is tegye a dolgát: azt, ami a sport állami irá­nyításából rátartozik. Rám néz, várok-e még va­lamit. Tulajdonképpen most már olyan jósolgátás követ­keznék, ami dr. Botka Já­nostól idegen. Így hát még egyszer számba vesszük azt, ami van. Nem túl sok, de máris egy lépés előre. Palágyi Béla A természet még erősebb Sokoldalú hőlégballon A sportpályán a község apraja-nagyja leste az előkészületeket - mintha Verne Rejtelmes sziget cí­mű könyvét várta volna megelevenedni. A képze­letet a füvön óriássá da­gadó légballon gyújtotta fel. Kora reggel a fővárosból indultak el Kenderesre, a felszállás vágyával. Hiába kémlelték azonban az eget, a felhőket űző szél szétfosz- latta az ő reményeiket is. Mégis vártak. Azzal az el­szántsággal, amely a meg­szállott emberek sajátja. Végre — estefelé — mind halkabban zizegtek a fák levelei. — Felszállunk — határoz­ta el Gulyás Géza, a MÉM repülőgépes növényvédő szol­gálat hőlégballon szakosztá­lyának helyettes vezetője. A 45 éves férfi három évtizedet tett fel életéből a , re­pülésre. A szakosztály két esztendeje alakult, s ma már húsz tagja van. Egyedülálló az országban — akárcsak a hőlégballon. — Magunk terveztük, ma­gunk készítettük — pillan­tott a múltba Gulyás Géza. — Segítséget kaptunk persze a vállalattól is. A hőlégballon értéke 250 ezer forint, or­kánszerű anyagból szabtuk, amelynek magassága az úgynevezett kupolától a gon­doláig 26 méter. Négy ház­tartási gázpalackkal üzemel, ezzel átlagban 80 fokra me­legítjük fel a levegőt. így körülbelül két és fél órát re­pülhetünk mintegy 500 mé­teres magasságban. A kis utánfutóról segítő­kész kezek emelték le az ösz- szecsomagolt szerkezetet, majd a két másik alapító tag, Vona István és Sör Károly szakavatott vezény­letével kibontották a hatal­mas, 2200 köbméteres sötét­zöld ballont. Hamarosan ké­szen állt a háromszemélyes sárga gondola is. Innen me­legítik gázzal a nyitott aljú ballonban a levegőt, s termé­szetesen innen is irányítják. — A kupola csak kötelek­kel van rögzítve a ballonhoz — magyarázta Vona István, — mégpedig úgy, hogy fél méterre belelóg abba. Ha le­vegőt nyomunk a belsejébe, az nekifeszíti a kupola il­leszkedő peremét a ballon testéhez. A kupolát zsinegek kötik össze a gondolával, s ha meghúzzuk valamelyiket, ott a kupola elválik a ballon­tól. Az így támadt résen ki­szökik a levegő... Ezzel a módszerrel változ­tatható a repülési irány. A gondolába egyébként műszer­falat is beépítettek, amely jelzi a magasságot, a süly- lyedést, a levegő hőmérsék­letét és a gázfogyasztást. Előkerült a kis propelleres motor, amely a levegőt hajta a ballonba, s lassan kiterebé­lyesedett a hatalmas ballon. Mire azonban sor kerülhe­tett volna a melegítésre, újult erővel támadt fel a szél. Ez és a gyorsan le­ereszkedő sötétség ítélte ku­darcra a felszállást. Nem tudom, kik kesered­tek el jobban: a csalódott nézők, akiket csak a kíván­csiság hajtott ki a sportpá­lyára, vagy a „léghajósok”, akik bizonyítaná akarták ed­dig elért szép sikereiket. — Tavaly a lengyelországi Lódzban tizenhét induló kö­zött az 5. helyet szereztük meg, — mesélték a hőlégbal- lonosok. — Ez volt a legelső versenyünk... A hőlégballonnak a ver­senyzésen túl nagy jövőt jó­solnak: légifelvételek készí­tésére, geodéziai megfigyelé­sekre és mérésekre, vad­számlálásra valamint rek­lámcélokra egyaránt felhasz­nálható. Csak az időjárással kell barátságot kötniük. Mert az elemeknek az emeletes ház nagyságú monstrum is — csak könnyed játékszer. — constantin —

Next

/
Oldalképek
Tartalom