Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-08 / 238. szám
1978. október 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP BARÁTKOZUNK, HA BEÁZUNK, AVAGY Garzonházból szálloda (Végtelen életkép egy felvonásban) Játszódik tegnap, ma és holnap Szolnokon, a Mikszáth Kálmán úti garzonházakban, amelyeket fiatal, pontosabban pályakezdő értelmiségi házaspároknak, egyedülállóknak és családosoknak építettek. A két ház egyenként négy és félszintes, ösz- szesen 150 lakással. Amikor a függöny felment, a beköltöző szereplők csak átmeneti jellegnek tekintették a színen tartózkodást. Ezért a színpad, azaz a házak környéke ma is a „mi közöm hozzá”! nyomait viseli. Az előjáték résztvevői, tehát a legelső lakók nagy része már nem is nagyon emlékszik a garzonházakra, tudniillik „fajsúlyosabb színházakba" (nagyobb lakásokba) „szerződött át." Szereplők: a találomra kiválasztott lakók, valamint Barátom, aki segített a kiválasztásban és szintén ott lakik. ELSŐ JELENET. Szín: Barátom második emeleti lakása. Szereplők: Barátom (B), Barátom neje (BN) és féléves gyermekük (FGY), valamint Szerző (Sz). FGY: az igazak álmát alussza, néha felsír.) B: (egy megkezdett beszélgetést folytatva) Sz-hez: — Tulajdonképpen miről szól majd a darab? Sz: (Mélyet szív a cigarettájából, hogy leplezze tanácstalanságát) — Rólatok, a házban lakókról, arról, hogy fontos-e a közösnek látszó sorsokat megbeszélni egymással, lényeges-e tudni, ki lakik mellettetek, fölöttetek, egyszóval... BN (mosolyogva közbeszól) : — A megismerkedés módjára van egy jó sztorink^ Amikor ideköltöztünk, senkit sem ismertünk a lakók közül, képzelheted, hogy meglepődtünk, amikor egyik este csöngettek. Az ajtóban egy fiatal férfi állt, bemutatkozott, mondta, hogy az alattunk lévő lakásban laknak, és sajnos, beázik a fürdőszobájuk plafonja. A víz minden valószínűség szerint a mi fürdőszobánkból foly- dogál alá. így ismerkedtünk meg Tiborékkal, akikkel azóta is jó barátságban vagyunk. B: — A barátság talán kissé túlzás, de az biztos, hogy velük beszélgetünk a házból legtöbbet. Sz: — A ház előtti rendetlenség közepén egy négyzetméternél nem nagyobb vi- rágoskertecskét láttam. Ki gondozza? B: — Az egyik földszinti lakó. MÁSODIK JELENET. Szín: Ferenc (F) és Gyöngyi (Gy) földszinti lakása. Szereplők: F, Gy, és Sz. F: — Virágoskert? Eleinte mindenki rajtam nevetett, hogy mit erősködökén azzal a pár szál virággal. Nem érdekelt, szeretek kertészkedni, és szerintem nem mindegy, milyen környezetben lakik az ember. Sz: — Miért nem szervezted be a többieket is? Gy: — Jaj, nehéz ügy. Lehet, hogy sok jelentkező lenne egy kis parkosításra, lehet, hogy egy sem. Rizikó. Kinek van ideje végigjárni a lakásokat, hogy gyertek, szerezzünk ásót, kapát, lapátot és tegyük otthonosabbá a ház elejét. F: — Van, aki a krumplihéjat egyszerűen kidobja az erkélyről... Sz: — Nincs jó véleményük a lakótársakról? Gy: — Csak egyesekről, akik szeméttárolónak tekintik a kert helyét. F: — Az az igazság, hogy senki sem kezdeményez. Kellene egy rámenős, lelkes ember... Gy: — Bezárkózunk egymás elől, mindenki éli a maga kis életét. HARMADIK JELENET. Szín: Tibor (T) és Erzsiké (E) első 'émeleti lakása. Szereplők: T, E, és Sz. Sz: — Tudom, hogyan ismerkedtek meg a Baráto- mékkal. Ezek szerint ha minden fürdőszoba legalább egyszer beázna, köny- nyebben menne a kapcsolat- teremtés? E: — Jobb lenne, ha inkább más módot választanánk. Például úgy tudom, a negyediken eredetileg volt egy klubhelyiség, amely most lakás, tehát fontosabb tisztséget tölt be. Mégis valahol jó lenne összejönni, vagy valami lakógyűlésfélét tartani ... Szóval, hogy ne köszönés nélkül menjünk el egymás mellett. Tényleg nagyon kínos dolog ez. Találkozunk a lépcsőházban és elfordítjuk a fejünket. Szörnyű, nem? T: — Ez így van a nagy lakótelepeken is, és így van az egész világon. Közönyösek vagyunk. Sz: — Nincs valami ötletük, hogy legalább a lakók egy részével jobban összebarátkozzanak? Nem valami garzon-kommunára gondolok, persze... T: — Egy jó szervezőkészséggel megáldott ember kellene. Magam is szívesen beszállnék mondjuk a környék szebbé tételébe, csak legyen, aki hív. De tudja, itt mindenki csak átmenetileg lakik, sokan úgy vélik, minek kínlódjanak a parkosítással meg más effélével. Lehet, hogy holnap vagy egy év múlva elköltöznek. És persze nem igaz ám, hogy a fiatal értelmiségiek azonos gondokkal küszköd,- nek. Tulajdonképpen semmi nincs, ami összerázna bennünket azonkívül, hogy ugyanabban a házban lakunk. E: — Tudjuk, hogy laknak itt rajtunk kívül is orvosok, ez azonban még nem feltétlenül jelenti az azonos érdeklődési kört. Sz: —■ Tévedek, ha azt mondom, mindkét garzonház lakói inkább szállodának tekintik az épületet, mint egy életre szóló lakhelynek? T. és E: (csaknem egyszerre) : Így van. Portás nélküli szálloda. NEGYEDIK JELENET. Szín: valamennyi, a Mikszáth Kálmán útiakhoz hasonló rendeltetésű garzonház. Szereplők: Egymás Iránti Közöny (EIK) és Minden Lakó (ML). ML: nem engedik színre lépni EIK-t. Szerző megjegyzése: a negyedik jelenet a képzelet szülötte. Sajnos. Remélhetőleg nincs még Vége... — bendó — Új szociális otthon Karcagon Karcagon elkészült Szolnok megye 15. szociális otthona, ahol újabb száz, állami gondozásra szoruló idős ember elhelyezésére (nyílik lehetőség. A korszerű építményben a lakóhelyiségeken kívül ebédlő, orvosi rendelő, betegszoba is helyet kap. Lakói Karcagról és környékéről a közeli hetekben költözhetnek be. Eljárák és bejárók I960—70 között csökkent a népesség Tiszafüreden, de az azóta elkezdődött üzemtelepítések eredményeképpen most már évről évre emelkedik a lakosság száma, és jelenleg meghaladja a 13 ezer 200 főt. A lakosok közül 2 ezer 200-an az iparban, 1 ezer 300-an a mezőgazdaságban dolgoznak, így az aktív keresők 44 százaléka ipari munkás, 27,5 százaléka mezőgazdasági dolgozó és 28,5 százaléka egyéb területeken tevékenykedik.: Eljár 341 munkás, a bejárók száma pedig 626. A jelenlegi munkaerő- tartalék 1 ezer 200, főleg háztartásban dolgozó nő, akik közül kétszázan a vonzáskörzet községeiben élnek. Ugyanakkor a további és a jelenleg is folyó ipartelepítésekkel nem javult ugyanolyan arányban a tiszafüredi lakáshelyzet, illetve az óvodai, bölcsődei helyek száma. NÉVRE SZÓLÓAN Találkozás Mezütúron Felszabadulási évfordulóját ünnepelte a város Nem mindennapi esemény színhelye volt tegnap a fennállása 600. évfordulóját ünneplő Mezőtúr. A város pártós tanácsi vezetői több alkalommal felhívást tettek közzé a sajtóban, amelyben kérték mindazon férfiak és nők jelentkezését, akik 1944-ben, Debrecen felszabadulását követően önként álltak be a demokratikus hadseregbe. Az egykori katonák közül sokan elkerültek már nemcsak városukból, hanem a megyéből is, többen nem is jártak ott azóta. A felhívást olvasva szerte az országból huszonegyen adtak életjelt magukról, és most a város meghívására — éppen Mezőtúr fel- szabadulása 34. évfordulójának napján — örömmel jöttek el a baráti találkozóra. Délelőtt a tanácsházára érkező vendégeket Papp Jánps a tanács elnöke köszöntötte, és tájékoztatta a város fejlődéséről. A baráti beszélgetést követően a vendégek megkoszorúzták a tanácsháza folyosóján a felszabadulási emléktáblát, majd a Kossuth téri szovjet hősi emlékmű koszorúzási ünnepségén vettek részt, ahol a hajdani önkéntesek közül tízen vették át a „Mezőtúr városért” emlékplakettet. A fegyveres erők klubjában tiszteletükre rendezett fogadás után városnéző sétára indultak a vendégek, ismerkedtek az új létesítményekkel, a víztoronnyal, az óvodával, az új ipartelepekkel. Megjelent az új helységnévtár 1973-ban jelent meg utoljára helységnévtár. Az 1977. április 1-vel hatályba lépett változások miatt szükségessé vált egy új kiadvány megjelentetése. E névtárnak és egyben adattárnak is tekinthető kötet a jelenlegi államigazgatási területi beosztás mellett az államigazgatási területi egységek jogállását is tartalmazza, külön fejezetben foglalkozik a főbb terület- szervezési változások (várossá nyilvánítás, községegyesítések stb.) bemutatásával, utolsó fejezetében pedig közli a város- és községnevek betűrendes névmutatóját a helységek jogállásának, megyei-járási besorolásának feltüntetésével. 1 ember az, aki szalmazsákba rejti a pénzét, és soha nem nyúl hozzá, semmire fel nem használja! Furcsa volt a példázat, amelyet a minap hallottam a Parlamentben, egyik vidéki nagyvárosunk tanácsi területén dolgozó képviselőjétől. A javakorabeli férfi — úgy gondolom, közelebb a hatvanadik évéhez, mint az ötvenhez — az idős korú nemzedéket értette a szalmazsákba rejtett pénz fogalmán. A számadatok;, amelyeket összegyűjtögettem, képet akarván nyerni a nyugdíjasok foglalkoztatásáról, illetve továbbdolgozásáról, ennek a különös hasonlatnak igazisá- gáról tanúskodtak. Milyen kép rajzolódik elénk? Jelenleg a nyugdíjas korú lakosság száma mintegy 1,7 millió az országban, tehát — hozzávetőleges számításokkal — minden hatodik állampolgár ebbe a korosztályba tartozik. A demográfiai előrejelzések — figyelembe véve az átlagos életkor további növekedését mindkét nemnél, — jóelőre figyelmeztetnek, hogy az ezredfordulóra már a kétmilliót is eléri táboruk. Továbbdolgozásukról, illetve a nyugdíjba vonulásuk elhalasztásáról már sokkal szerényebbek az adatok. A tsz-nyugdijasokkal együtt sem éri el az 500 ezret azoknak az idős, de jó erőben levő férfiaknak, nőknek a száma, akik ilyen vagy olyan, nyugdíj melletti kötött elfoglaltsággal rendelkeznek, illetve „rádolgoznak” az éveikre. Hogy megint csak számokkal érveljünk: a teljes, nyugdíjas korú generációnak mindössze harmada-negyede tevékenykedik tovább. Hiba lenne megfeledkezni arról, hogy élnek hazánkban idősek tíz- és tízezerszám, akiknek az egészsége, fizikai, vagy szellemi állapota olyannyira elkopott, elroncsolódott a munkában töltött esztendők során, hogy ma már valóban kíméletre, pihenésre, sőt — sokan — kifejezetten a társadalom megkülönböztetett gondoskodó ellátására szorulnak. Ugyancsak téves érvelés lenne, ha nem vennénk figyelembe, hány és hány nagymama, nagyapa segít például az unokák nevelésében, pótolhatatlan segítséget nyújtva fiatal vagy középkorú hozzátartozóiknak. Nem is erről lenne szó. Inkább arról, — s itt elkél a nyílt szó, az egyértelmű állásfoglalás —, hogy hivatalok, intézmények, üzemek és vállalatok személyzeti politikájában esztendők óta nem szerepel megfelelő súllyal és fontossággal a nyugdíj felé közeledő korosztályok jkellö „áttekintése”; azoknak a munka- és szellemi tartalékoknak megfelelő „bekalkulá- lása” az adott intézmény további életébe, amelyekkel bízvást számolhatnának. Vagy — akik, immár nyugdíjasként, szívesen segítenének ma is a munkában. Sok-sok biztató, figyelmeztető érvelés hangzik el az ágazati szakszervezetekben, a pártbizottságokon, nemkülönben esetenként a tárcáknál, az államigazgatás apparátusában is a munkára képes, fontos munkát végző, de nyugdíjhoz közeledő férfiak, nők sorsának, további terveinek számontartása mellett. És nagyon is okkal. Aki a munkaerőhelyzet változásait, mozgását, annak anyagi kihatásait is figyeli, jól'tudja, hogy munkaerőben szűkös esztendőket élünk. Szinte sehol sem közömbös — legalábbis nem szabad, hogy közömbös legyen —, vajon maradásra késztethető-e egy-egy nagy tudású szakmunkás, művezető vagy olyan szellemi pályán dolgozó, akinek több évtizedes tapasztalata évek múltán is nehezen pótolható. De más szempontból is szükséges számot vetni a munkaerőnek ezzel a tartalékával. (Rossz egyébként a szóhasználat, sokkal többről van szó.) Esztendők óta súlyos gondokkal küszködik a szolgáltatás, szakmai utánpótlása gyér. A nyugdíjasok között pedig, felderítetlenül bár, de gazdag tartalékok rejlenek. Körülnézve a bedolgozói rendszerben — amely elsősorban a vidéki ipartelepítésekkel és a tanácsi ipar fejlődésével párhuzamosan sokat javult —'.megint csak szembeötlenek a nyugdíjas korúak körében található munkaerőtartalékaink. A helyi szervezőmunkán sok múlik. Példák százai kínálkoznak rá: ha a vállalatok, tanácsok nemcsak a szűkén vett napi tennivalókkal törődnek, hanem tudatos munkaerőpolitikát is folytatnak, enyhíteni tudnak munkaerő gondjainkon. A nyugdíjasok túlnyomó többsége — ezt látni kell, — jobbára nem keresgél magának alkalmat, többnyire túl szerény és- érzékeny is ehhez. keresni ajánlatokkal, jószerivel házhoz is kell sokszor vinni azt a munkalehetőséget, amely az idős férfi, nő alkatának, szak- képzettségének, egészségi állapotának megfelel. Tudjuk, hogy bőviben vagyunk ilyen munkáknak s birkózunk a szorgalmas kezek hiányával. „Névre szóló'’ kéréssel kell megkeresni őket. így van csak ereje a hívó szónak, valahogy így lehetne enyhíteni munkaerő gondjainkon. Együtt azokkal, akik megtanultak dolgozni s pihenő éveikből szívesen megajánlanának még néhányat. — várkonyi — Meg kell A JÁSZSÁGBAN Tanyai esték, szülők iskolája ízelítő a népfront ŐSZI-TÉLI PROGRAMJÁBÓL Elkészült, és sok hasznos ismeretet, gazdag élményeket ígér a Hazafias Népfront jászberényi városi bizottságának 1978—79. évi téli politikai és egyéb ismeretterjesztő programja. Az elmúlt években meghonosodott oktatási formákhoz hasonlóan a programban ezúttal is a téli tanfolyamok, az ismeret- terjesztő előadássorozatok, a szülők iskolája, a tanácstagok oktatása és a tanyai esték szerepelnek. Középpontban változatlanul az MSZMP XI. kongresszusának határozatai és a HNF VI. kongresszusa állás- foglalásának további megismertetése áll: a meggyőzés erejével hozzájárulni a város lakossága politikai, cselekvési egységének erősítéséhez. Az oktatási programban a politikai, gazdasági és kulturális életünk legfontosabb kérdéseit tartalmazó témakörökben több mint 90 előadás szerepel. A korábbiaknál nagyobb hangsúlyt kapnak az idén a lakóhelyeken, a tanyai településeken sorra kerülő kiscsoportos és fórumszerű találkozások. Az elmúlt esztendők tapasztalatai alapján nagy érdeklődésre tartanak számot a tanyai esték. A tanyavilágban népszerű rendezvények tematikájában fő helyen szerepel a lakosság széles körű tájékoztatása, a közéleti tevékenységre való mozgósítása. A gazdaságpolitikai agitáció módszereivel az ipar és a mezőgazdaság helyzetének ismertetésével az V. ötéves terv helyi feladatainak végrehajtására mozgósítanak a téli tanfolyamok, az ismeretterjesztő előadássorozatok. Szülőknek, édesanyáknak, asszonyoknak, a nőklubok tagjainak szólnak majd a „Szülők iskolája”, a „Nők akadémiája” előadássorozatok. A szülői munkaközösségekkel együtt szervezett rendezvények az iskola és a szülői ház kapcsolatának további erősítését, az új tantervi feladatok ismertetését, a közművelődéssel kapcsolatos tennivalók megértését szolgálják. A téli oktatási program részletes feladatait a HNF városi bizottsága intézkedési tervben határozza meg. A szervezésben, a rendezvények lebonyolításában a szervező és a munkabizottságok kapják a fő szerepet. A téli oktatás programja novemberben kezdődik, és a jövő év tavaszáig tart. A rendezvényekre, ismeretterjesztő előadásokra a tavalyi évadhoz hasonlóan, mintegy hatezer résztvevőt várnak.
