Szolnok Megyei Néplap, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-04 / 234. szám
1978. október 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A kézi munkákat felére csökkentette a Bolthes-korobájnra épített munkagépek rendszere, amellyel az ültetés, vegyszerezés, és betakarítás egyaránt megoldható Régi hagyomány a füstölnivaló termesztése Tiszafüred környékén. Erre alapozott a tiszafüredi Hámán Kató Termelőszövetkezet is, amikor kialakította dohánytermelési rendszerét. Jelenleg a gazdaság 70 hektárján, a környező háztájikban további 30 hektáron terem a dohány — de egyszerű együttműködés keretében még öt környező termelőszövetkezet munkáját is ez a tsz irányítja, szervezi. Jövőre újabb három közös gazdaság csatlakozik az együttműködéshez, így a dohány termőterülete 350-400 hektár körül várható. A nagyüzem számára mindez már kevés lenne — ezért épített a Hámán Kató Tsz tíz Sirokkó dohányszárító felhasználásával külön szárítóüzemet Kőhidí Imre A szolnoki dohány- fermentálóval együtt alakították ki a dohányátvevő helyet is, ahonnan egyszeri átrakással kerül Szolnokra az idén termett 1100—1200 mázsa illatos füstölnivaló A házi szárítás céljára sok helyen külön dohányszárító pajtát építettek a kistermelők. Pau- Ieczky Istvánék fóliával burkolt góréja már megtelt TALP HÍJÁN Hazamentek a munkások A vevőnek megvan az a rossz szokása, hogy télen nem vesz szandált, nyáron pedig csizmát. Ha igen, akkor is ritkán. Így tehát a decemberben gyártott szandált nehéz „elsózni”, éppen ezért raktárba dugják. A jászberényi Cipőipari Vállalat valamikor egész évben nyári cipőket készített, mígnem a kereskedők bejelentették, nem hajlandók teletömni polcaikat. Lépnie kellétt a gyárnak. Ekkor kezdte el a zárt cipők készítését a nyári szandálok mellett, s az idén már bundával bélelt téli lábbelikkel is jelentkezik a belföldi piacon. Üj tervezőket állított munkába az üzem — az idősebb konstruktőrök nyugdíjba mentek. Az új szelek hatása észrevehető a választékon, amely bővült tavaly, s ebben az évben és a hagyományos cipők mellett jószerével ma már olyanokat gyártanak dolgozói, amelyek lépést tartanak a divattal. Hogy mi kell a cipőhöz, nem nehéz felsorolni: talp, felsőrész, fűző s apró mütyürök, mint például a csat vagy a fűzőszem. Felsorolni nem nehéz, beszerezni annál inkább. A jászberényi Cipőipari Vállalat ezeket a kellékeket nagy tételben vásárolja meg még akkor is, ha a cipőgyártók között a tíz— harminc ezres sorozatával — ennyit készítenek egy-egy típusból — kisüzemnek számít. Már az apróságok hiaAz anyagellátás lépéshátránya nya is felboríthatja a gyártás menetét — ugyanis szalagjain egyszerre csak egyféle terméket készítenek. Ha nincs például szandálhoz csat, még valahogy találni áthidaló megoldást, de a talphiány megálljt parancsol a munkának. Az év első felében sajnos a rossz anyagellátás tétlenségre kárhoztatta több alkalommal a vállalat dolgozóit. Ha ilyen előfordul egyszer az még bocsánatos bűn. De a második, a harmadik esetben mér nehéz megmagyarázni a dolgozóknak, miért kell hazamenniük a gyárból. A poliuretán talpakat egyébként a Pest megyei Műanyagipari Vállalattól szerzik be a jászberényiek. Ez a gyár nem szállított időben, amikor pedig adott lábbelialjakat, nem olyant, amilyet a két vállalat közötti szerződés előírt, és nemany- nyit, amennyiben megállapodtak. A többi stimmel — mondhatnánk. A kereskedelem 35-ös számú lábbelitől kezdve nagyságrendben rendel. Viszont ha nem ad a talp készítője csak 38-asat, ember legyen, a talpán az a cipőgyártó, aki csinál belőle 35-öset. Azt mondják, a kisüzemnek az az előnye a nagyvállalatokéhoz képest, hogy a piacok változó feltételeihez jobban tudnak alkalmazkodni. Ez igaz, azzal a meghagyással; rajtuk kívül rugalmasnak kell lenni az alap- anyaggyártóknak is, ami pedig már nem megy. így tehát jó előre megállapodnak a kereskedőkkel, jó előre megrendelik a talpakat, s a műbőrt — várva, hogy partnerük nem szegi meg a szerződést. S ha igen mint az első félévben történt, akkor megpróbálnak átcsoportosítani tennivalókat, munkásokat, s bejelentik kötbérigényüket. De ne gondoljuk, hogy ezzel kárpótolják a jászberényiek veszteségeiket, ugyanis a kereskedőknek ők is fizetnek kötbért. Egyik zsebből megy tehát a másikba a rossz anyag- ellátás miatt a fizetség — persze ettől a fogyasztó nem jut több cipőhöz. A rapszódikus ellátás s a 30 ezer talp híja — ennyivel kevesebbet kapott a gyár — ellenére a cipőipari vállalat teljesítette tervét, az év első felében elkészített több mint 299 ezer pár cipőt. Közrejátszott ebben az is, hogy gépeket vásároltak, amelyekkel nőtt az üzemben a termelékenység, egyszerűsödtek, könnyebbé váltak bizonyos munkák. Ä kérdés már csak az, mennyivel többet tehettek volna dolgozói _ a népgazdaság s a fogyasztók asztalára, ha nem kell ha- zaküldeni a munkásokat. H. J. Új vonások a mezőgazdasági termelésben H gépesítés távlatai A hazai és a külföldi nagy nemzetközi gépkiállítások, a mezőgazdasági üzentekben zajló termelő tevékenység egyaránt mutatja: az a folyamat, amely a múlt század második felében kezdődött, s amely mintegy ötven-hatvan esztendővel ezelőtt a traktor megjelenésével gyorsult fel, tovább tart. Zajlik a mezőgazdasági termelés gépesítésének forradalma. S e változások nyomán nemcsak a kezdetet jelentő gőzgép, hanem sokkal későbbi géptípusok is - mint például az izzófejes traktorok - elvesznek lassacskán az emlékezetből. 140 helyett 14 traktor Agárdon a mezőgazdasági kombinátban 14 traktor dolgozik azon a területen, amelyet egy évtizede még 140 traktorral tudtak csak megművelni. S az új, nagy teljesítményű traktorok nem G. traktorokat:, hanem azoknál sakkal korszerűbb 50 lóerős MTZ-ket, Zetorokat váltottak le. A mostani években a mezőgazdaság gépesítésében mutatkozó változások egyik jellemzője, hogy mind nagyobb teljesítményű traktorok állnak munkába, s ennek megfelelően természetesen változnak a munkagépek is. A műszaki haladás és megoldások adta előnyök is kézenfekvőéit. Itt is elég egyetlen tényezőre, a munkaerő- helyzetre utalni. Olyan időszakokban — mint a gabonaaratás időszaka is — amelyekben gyakorlatilag minden gépet mozgásba kell hozni, kiderüli: nincs elegendő ember a gazdaságon belül most már a gépek nyújtott vagy kétműszakos üzemeltetésére, karbantartására, folyamatos kiszolgálására sem. Nem is olyan régen még a kézi munkaerőigényes növéAzt a mezőgazdasági üzemekben is felismerték, hogy a korábbinál jóval nagyobb teljesítményre képes erőgépek, s a hozzájuk kapcsolt munkagépek munkáját másként kell szervezni, mint kisebb teljesítményű elődeikét. Azt is tudják;, hogy ezek üzembiztosán tartása milyen jelentőségű. A gyakorlatban mégis sokszor tesznek engedményt a szervezésbeli lazaságok megtörésével. A teljes igazsághoz hozzátartozik: Egy másik egyre teljesebben kibontakozó vonása a mezőgazdaság gépesítésének az úgynevezett magajáró cél1970-ben a magyar mező- gazdaságban 67 472 traktort tartottak nyilván. Az idén 56 ezer traktor dolgozik földjeinken. Csökkent tehát — és nem is jelentéktelen mértékben — a traktorok száma. Ezzel szemben tény, hogy nyolc esztendővel ezelőtt a hazai traktorpark 2 millió 391 ezer lóerőt képviselt, ■ a jelenlegi pedig 3,9 millió lóerőt. Évekkel ezelőtt megjelentek a 100 lőerőn felüli erőgépek, s számuk egyre nő. A váltás, a változás —, ha csak ezt az egyetlen vonását vizsgáljuk is a traktorparknak — teljesen nyilvánvaló. nyék termesztése okozott — s okoz persze ma is — gondot. Lassacskán viszont jelentkezik ez a gond, akkor is, ha traktorvezetőkről, teherautó, kombájn, vagy más mezőgazdaságban hasznosított gép vezetéséről van szó. A népgazdaság munkaerőhelyzete olyan, hogy a hosszabb távú tervek is a mezőgazdaságban foglalkoztatottak számának csökkentésével kalkulálnak. A növekvő feladatokat csak kevesebb embert igénylő, nagy teljesítményű gépek révén lehet megoldani. egyik-másik mezőgazdasági nagyüzemben szemléletben, főként pedig szellemi ismeretben, fegyelmezetttségben, pontosságban nem érték el a színvonalat, amelyet e nagy teljesítményű, s egyben drága gépek gazdasági üzemeltetése megkövetel. Ennek híján azok az előnyök, az a műszaki színvonal, amit az új, korszerű nagy teljesítményű gépek kínálnak, semmivé fosz- lanak, s marad a nagyon magas költség. gépek terjedése. Ilyennek minősíthető a már „régen” ismert, használt gabonakombájn. Az elmúlt öt-hat évben váltak általánossá a cukorrépatermelés gépei. Ma már a gazdaságok többségében dolgoznak a szénabetakarítás gépei, eszközei — pontosabban önjáró gépei. Az alföldi nagy szőlőtermelő gazdaságokban ma már egyáltalán nem megcsodált újdonság a szőlőszüretelő kombájn. Vannak nagyüzemek, amelyek a ribiszkebetakarító gépre alapozva létesítenek nagy ribiszkeültetvényt, mások a megy- . gyest, a szilvást telepítik azzal a szándékkal, hogy amikorra termőre fordul ott lesz a betakarításhoz szükséges gép, eszköz. Gépesítési koncepció kell A haladás tehát folyamatos. A mi mezőgazdaságunk — néha ugyan lépéshátránynyal — de rendszeresen átveszi azt az ütemet, amelyet a nemzetközi lehetőségek nyújtanak. A hazai mezőgép- gyártás fejlesztése, a gépbehozatal, külön szerteágazó, nagy kérdés. Ugyanilyen sokrétű az a követelmény is, amelyet a magajáró célgépek, az iparszerű termelésre módot nyújtó gépek, berendezések terjedése támaszt a mezőgazdasággal szemben. Ez utóbbiból szintén egyet említenénk: a mezőgazdasági üzemen belül a műszaki színvonal növelését. Az új, speciális gépek; berendezésiek jó karbantartása, üzemeltetése műszakilag megfelelő technikai feltételek között dolgozó magasan képzett emberekkel lehetséges csak. Ha másról nem is, arról remélhetően többeket meggyőznek a mezőgazdasági termelés gépesítésében zajló változások — azok egynémelyi- kének említése —, hogy mezőgazdasági nagyüzemeinkben nem elégséges ötletszerűen dönteni gépvásárlásról karbantartástól, s más, a gépesítéshez kapcsolódó témá- rOi. Az üzemen belül elengedhetetlen, hogy legyen jól átgondolt gépesítési koncepció, ’ s ehhez igazodjanak a gyakorlati lépések. Természetesen országosan is elengedhetetlen ennek a követelménynek az érvényesítése. A gazdaságok tudatosabb gépesítési tevékenysége azonban minden téren sokat segíthet. Fehérvári István Kevés ember jut Másként kell szervezni Terjednek a célgépek Új helyen, a korábbinál sokkal kedvezőbb munkakörülmények között dolgoznak néhány hete a Kunhegyes és Környéke Vegyesipari Szövetkezet murtkásai. A képen látható korszerű telephelyüket, a központi irodával, a szociális helyiségekkel és a három tágas, világos műhelycsarnokkal 13 millió forintos költséggel a helyi Kunság Népe Tsz épitőbrigádjai készítették el (T. F.)
